Annám
egy étteremben
[zene]

Kedvese megérdemli, hogy néha ne csak a saját főztjét kelljen vacsorára fogyasztania, ezért hozta el most az étterembe, ahol történetesen olyan partiféle van. Egész vacsora alatt szól a zene, a terem egyik fele cigarettafüstbe burkolózik, mellettük nevetgélve vonulnak el a párok, akik táncolni készülnek.
Niko az utolsó kortyot issza ki poharából, végig Annát nézve, majd kézen fogja a nőt és felhúzza. Vigyorogva húzza közelebb magához, aztán elindul vele a táncparkettre.
- Mondtam már, milyen gyönyörű vagy ma este? - súgja Anna fülébe miközben kezeit derekára simítja.

Annám
egy étteremben
[zene]

Sejtelmesen mosolyog kedvese kérdésére. Már hogy ne lenne jó ötlet! Az ilyesfajta tánc nem is a lépésekről, inkább a hangulatról szól. Az pedig, ha ezek ketten együtt vannak...elég heves.
Épp csak annyira fogja, hogy irányítani tudja és persze ezzel magához vonja, míg jobbját fel nem csúsztatja az oldalán egészen a nyakáig. Füle alatt állapodnak meg ujjai, s ezt követően a mozgás már magától jön. Hihetetlen, hogy a tánctudását "egykezemenmegtudomszámolnihányszor" megcsillogtató Niko milyen ügyesen veszi az akadályokat Anna hatására.
Végig a szemébe néz, majd kezével a nő kezéért nyúl. A lehető legközelebb áll hozzá, szinte egyként mozognak.

Annám
egy étteremben
[zene]

Százszor is feltette már magának a kérdést, hogy hogy lehet ekkora szerencséje a múltja ellenére. Soha még csak gondolni sem mert rá, hogy kerül az életébe valaki, akire képes lesz úgy nézni, mint most Annára. Főleg ilyen rövid idő alatt.
A külvilág megszűnik létezni amikor együtt vannak. Nem lát senkit és semmit, még csak nem is hall mást a zenén és kedvese légzésén kívül. Úgy öleli magához, akárcsak egy féltve őrzött kincset, mégis hagyja, hogy a zene felfokozza vágyait.
- Nyáron elutazunk Kubába. Vagy Spanyolország legyen? - veti fel az ötletet a zene lassulásával egy időben.
Persze itt még nem engedi el. Sunyi vigyora mellé csillogó fekete szemek társulnak amikor kezeit a hátsójára csúsztatja és a lehető legközelebb húzza magához. Testük teljes egészében összeér.
- Nem mintha esténként sokat mennénk majd táncolni...
Anna ajkait figyeli míg beszél és sajátjait benedvesíti. Durvaság nélkül, de kellő hévvel csókolja meg, mintha csak utalást tenne a nyaralás éjszakáira.

Leavey Héloise Lindsey

Nem zavarja az, hogy a nő helyet foglal, annyira nem törődik az illemmel, hogy esetleg magától jusson eszébe felkínálni az ülőhelyet. Most az a cél, hogy minél gyorsabban elmondja a dolgokat és folytatódjon a munka. Elvégre muszáj lesz tanulnia a hátralevő vizsgákra is, na meg Anna... Látni akarja kedvesét.
- Nem szeretném, ha leállnál veszekedni a vendégekkel - ingatja meg a fejét.
Egyszerűbb, ha valamelyik férfi szól a lányok érdekében és ha az nem működik, egyszerűen kidobják aki nem bír magával.
- Sonja is tanul, én is. Nem lehetetlen megoldani. Fárasztóbb, de melyik munka mellett nem lenne az?
Szusszanásnyi idejében hajába túr, összekócolja barna tincseit. Sosem hordja rendezetten, valahogy így szokta meg és szereti is.
- Felőlem rendben - vonja meg a vállát. - Nem fizetek fellépésért, csak ha nagyon jó egy banda - ezt amolyan üzleti titokként teszi még hozzá.

Annám
egy étteremben
[zene]

Ráncolja a homlokát és ciccegve ingatja meg hozzá a fejét. Na jó, talán egy kicsit...egy igazán kicsit munkamániás a Weißling fiú, de egy nyaralást álmai nőjével nem hagyna ki. Vagy nőivel, ha Emma is csatlakozna egy barátjával.
- Nyugi, a csárda már elég idős hozzá, hogy egyedül hagyjam otthon - vigyorog Annára. - Amúgy remélem nem gondolod, hogy a főnök nem engedhet meg magának egy hét pihenést...
Megelégeli a beszédet. Nem hiába vonja magához és enged utat az érzéseinek. Legszívesebben ott helyben csinálna vele ennél jóval többet, na de mégiscsak egy étterem és emberek.
Önelégült vigyor terül el a képén. Egész teste zsibbad, ennek jelét a nő is érezheti. Mintha szeme is sötétebben izzana már, de a csókba beleveszik, lehunyja azt és csak jobban szorítja magához.
Végül lazít a tartáson, ujjait is ellazítja Anna gömbölyded testrészén és hátrahúzódik. Megnyalja ajkát, s tekintetével a folyosóra nyíló kijáratot keresi.
- Anna...? - féloldalas mosollyal pillant le kedvesére, majd a mosdók felé bök fejével.
Ha ebből érti a nő, hogy mit szeretne, máris fogja a kezét és lassan kivezeti.

Leavey Héloise Lindsey

- Felőlem rendben van. Az emberek itt szeretik a zenét. Ha nem túl nyálasat nyomsz - teszi hozzá a torkát megköszörülve.
Lényegében neki mindegy, de nem szeretné, ha a vendégei azért távoznának, mert nem jó a zene. Ezért szokta ő maga válogatni a gramofonban játszott dalokat. Azokat mindenki szereti.
- Mondjuk most - vonja meg a vállát. - Ha még nem vagy kész rá, akkor legyen holnap. Én is itt leszek, amúgy a többiek is segítenek. Majd felosztjátok, ki pincérkedik és ki marad a pultban.
Rengeteg dolog van, amiről még nem beszéltek, de csak idő közben, a munka során jön elő. Ilyen például a mi hol van kérdés, meg persze a mi a feladat.
- Hogy szólíts? - vigyorodik el és azért felszalad a szemöldöke. - Nikonak, ahogy eddig. Bár a Főnökúr is megteszi - végül el is neveti magát.

Szkárka

Nagy vagy...

Nőmmel? Randizol?

Azt nem nekem kène?

Nem adom

Ellopod tőlem...

Ráhel... Borzalmacska vagy

Eszembe se jutott

Képzeld, Anna mindig szépen néz rám

De te nem érdekelsz

Mert kirúgnák ha nem adna...

*felhorkant* biztos. Körülötted forog a világ

Előfordul

Anna legalábbis

Estét nép

Kamilla

Úgy hallottam, Kolos a kritikus és az asszony csak síöltözetben léphet ki otthonról

Hol az élet amúgy innen?

Talán tőle

Nehogy megmondd, hogy én mondtam

*hozza a sört*

*ő meg...táncol a söröcskéjével*

Fú Ardai, inkább valami jóóót rakj

Jó reggelt off

Jóóó estééét

Hát szeva Csizmi   helyzet?