Talán...

Esetleg

Na jó, megbocsátok, mert jó kedvemben vagyok

Szerinted is?

Elüldözted őket

Jóóó estét

Aaahhh Denis... A komisz *most esett le*

Csá haver


Hah nem is poénnak szántam.

Ne pánikolj azért

Húgom

Csak tegnap érkeztek haza Amerikából, ahol megejtették az esküvőt. Nem verték nagy dobra, Niko az eljegyzési szándékáról is csak Emmának szólt. Azonban most, hogy visszaállt a munkába és a gyűrű ott díszeleg az ujján, többen is rákérdeznek, hogy mi ez az újdonság. Nikolai pedig büszkén válaszolja, hogy feleségül vette élete nőjét. Még mindig nem hiszi el, hogy megtörtént, szóval a kedve jó, boldog és vigyorog, ahogy azt akkor tette, mikor megismerte Annát.
Ezen a napon épp a pultban segíti ki a pincéreit, mert nagy a hajtás. Pörög, hisz volt ideje rápihenni a munkára a kivett szabadsága alatt, na meg lecsúszik neki is egy-két pohár sör, amitől jobban megy a meló.
Többször végignéz a vendégeken, nehogy kitörjön a verekedés, vagy akármi, és persze azért is, hogy lehetőleg ne legyen elégedetlenkedőjük. Ezalatt kiszúrja a lányt, aki leplezetlenül nézi már régóta, de nem törődik vele. Hozzászokott. Most pedig, hogy az ujján ott a gyűrű, szívében pedig csakis az eridonosa, a pillantását sem viszonozza.

Hali népek

Hannah Schwarz - 2017.05.01. 18:54


Elfáradtam a semmittevésben és feléd?

Húgom

Néha odanéz, de különösebb figyelmet nem szentel a lánynak, aki hosszú ideje bámulja. Elfoglalja magát, ha épp nincs kit kiszolgálni, mert mindenki a kikért italát kortyolgatja, akkor a pulton pakolászik és takarít, mosogat. Ez az egyetlen hely, ahol teljesen otthonosan mozog és nem töri össze a poharakat pusztán bénaságból. A konyha nem az ő területe.
Felsóhajt, amikor tekintete újra a lány felé kalandozik és találkozik a pillantásuk. Felvonja szemöldökét, vár is néhány másodpercet, hátha int, hogy kér valami italt, esetleg megéhezett, de semmi. Tehát fogja magát és a gramofonhoz megy, zenét indít, ő pedig eltűnik az ajtó mögött, ami a raktárba vezet. Van egy kis nyugalom, amit illik kihasználni főnökként. Rendelések, kisebb-nagyobb csalások...

Imádom a hosszú hétvégéket :3 hahó

Nekem ez most 5 napos

Húgom

Idegesen túr a hajába, ahogy átvágtat egyik helyiségből a másikba és elér a raktárba, ahol rekeszek, hordók, hűtők sorakoznak tele azzal, amit odakint árusítanak, valamint a manók használnak az ételek elkészítése során. Zavarja a nő jelenléte, az, hogy folyamatában őt bámulta és nem tud elvonatkoztatni az ismerős vonásoktól. Valahol látta már, tudja, de nem jön rá, hol.
Aztán mire visszafordul a kijárat felé, hogy kezébe vegye a papírokat, szembetalálja magát ugyanazzal a szempárral. Megakad rajta a tekintete, felvonja a szemöldökét és kezeit zsebre dugva mered rá.
- Kizárólag személyzet - jelenti ki.
Az ajtón egyértelműen olvasható a tábla, és nem is véletlen, hogy Nikolai ide menekül néha. Vendégmentes, csendes, és olyan a szag, mint egy borpincészetben.
- Mit akarsz tőlem? - kérdez rá egyből, ha a finomabb elzavarás nem működne.

Húgom

Egymást tanulmányozzák szó nélkül. Ráncolja a homlokát, szinte látszik, ahogy agytekervényei mozognak. Képtelen rájönni. Látta egyáltalán valaha? Találkoztak? Egy régi kaland? Megannyi lehetséges variáció fut át agyán, mialatt megtöri a csendet. Aztán érkezik valami kétes válasz.
Felvonja szemöldökét, mire a lány még több infót tol Nikolai orra alá. Szemei elsötétednek, összeszűkíti azokat. Ajkait összepréselve vesz mély levegőt. Mintha bombát robbantottak volna mellkasában. Dühös, legszívesebben belevágna a falba ököllel és leüvöltené a lány fejét, amiért anyja nevét merte említeni. Egyből tudja, az újságokban látta a szupersztár öcsikéje oldalán. Ő a húga. A másik.
- Ez a hely nem a te fajtádnak való, Loveguard - morogja.
Direkt hagyja figyelmen kívül szavait. Nem akar arról csevegni, hány csodálatos évet töltött velük Egrecky Emma ahelyett, hogy a két másik gyermekével törődött volna. Ez valami olyasmi, amit nem tud megbocsátani.
- Mit akarsz tőlem? Ha azért jöttél, hogy tesóskodjunk, hát felejtsd el. A bátyád orrát már betörtem a próbálkozásért.

Húgom

Egyáltalán nem tetszik a férfinak, amit Kenzie előad. Hergeli, direkt, tudja. Hasonlítanak, legalábbis ebben biztosan. Csak egy minimálisan kell ismerni az ellenség gyenge pontját, és oda kell szúrni a tőrt, aztán várni, hogy robbanjon.
- Nem vagy a húgom - sziszegi lejjebb, egészen az arcába hajolva.
Egyre jobban feszít a mellkasa. Hüvelykujjával észrevétlenül nyúl rá jegygyűrűjére, az valamelyest megkönnyíti a helyzetet és egy mély lélegzetvétel után könnyedén megragadja a lányt a csípőjénél fogva. Nincs ebben semmi olyan, a következő pillanatban a testvérkét a falnak nyomja. Két kezével a feje mellé vág ököllel, szinte fekete szemei égetően fúródnak a kékekbe.
- Anyád egy ku**a, lesz**om, kivel és mit csinál - morogja az arcába úgy, hogy most már egy cseppnyi érzelem sincs a hangjában.
Mindig is ez volt róla a véleménye. Emmával ellentétben Niko mindig is tudta, ki valójában az anyja. Hosszú pillanatokig mered azokba a gyűlölt szemekbe, melyek anyjára emlékeztetik, majd elengedi a lányt.

Húgom

Nehezen állja meg, hogy ne csináljon többet is. Van ez a téma, amiről jobb nem beszélni vele, mert könnyedén borul el az agya. Csakhogy Kenzie-nek fogalma sincs róla, milyen amikor elborul. Vajon tudja, hol töltött két évet? És hogy miért? Valószínűleg fogalma sincs, mire képes.
- Egy dolog, hogy az a boszorkány mit tett. Másik az, mit teszel Te. Undorító egy nőszemély vagy - érzéseit kifejezve fintorog, aztán kiropogtatja ujjait.
Utóbbi nem figyelmeztetés, egyszerűen feszültséglevezetés, pótcselekvés.
- A jó hírt? Mit? Hogy nagyobb szád van, mint gondolta? Jobb lenne, ha inkább arra használnád, amire máskor is. Ott látom a szád sarkában... - egyre nyugodtabban beszél hozzá miközben csípőjével az egyik hűtőnek dől.
- Most pedig takarodj innen, vagy kidoblak.
Kezeit karba fonva méri végig a lányt. Egyáltalán nem lát benne jóságot. Sem azt, amiért az öccse annyira imádja. Mert azt tudja, hogy így van, hangoztatta a sztárocska amikor találkoztak.

Húgom

Balázsra gondol annak érdekében, hogy ne ugorjon két percen belül a lány torkának. Mert legszívesebben azt tenné, nem foglalkozna azzal, hogy milyen nemű és hogy a testvére, egyszerűen el akarja hallgattatni. Szerencse, hogy az ilyenek le tudják nyugtatni, hisz nem hülye. Annára és Emmára is kell gondolnia. Ez a család nem ér annyit.
- Hát neked legalább megtanította, hogy legyél a lehető legnagyobb riherongy - mosolyodik el immár ő is ridegen.
Nem fogja a húga zsinóron rángatni. Abból elég volt néhány perc. Már rég ki kellett volna zavarnia, amikor még nem jött utána pofátlanul.
Aztán ujjai a karjára feszülnek, mikor meghallja az apjára érkező utalásokat. Újból neki akar ugrani, félig el is képzeli, hogy rakja be a hűtőbe, aztán szolgálja fel a népeknek sültként...
- Minden kártyádat kijátszottad? Akkor tudod, hol a kijárat - emeli fel az ajtó felé eső karját és megvárja, hogy a lány elhagyja a raktárat, ezzel együtt a légterét.
Ennyi érzelmi sokk mára elég volt. Hat szál cigaretta és talán jobb lesz.

Ez a nap túl gyorsan telik

*visziviszi*

Iiimádom Bent gyere, próbálj csak megütni. Meghaaaalsz

Lecsaplak, mint a taxiórát

Igazából mindenhogy tetszettem, valljátok be

Ennél nagyobb nem lehet *legalább tudja*

Úú egy szép lány

Szia Czetzner

Boldog reggelt

És én vagyok a perverz...