(#Jelmez)

Újdonsült külsejével indul meg a bálba, igaz, már pár órája így fest, mivel szoknia kellett ezt a mennyiségű hajat, így, már egészen jól elvan vele, az már más kérdés, hogy kezelni nem tudja, de megoldja, mint mindent. A fekete-fehér világ az, ami igazán leállítja pár percre – elsőre azt hitte, neki van valami gondja a látásával, de aztán rájön, hogy mégsem, ez a mai este hangulata. Mondjuk nem érti, hogy ezt mivel érték el, de menő, annyi szent. A buli eleje egész jól eltelik, eszik, iszik, de ez nem meglepő, vagy épp produkálja magát aktuális bőrébe bújva. Azonban a buli egy pontján úgy érezte, neki ki kell rohannia a mosdóba, elég sok lötyit sikerült meginnia, így sietőssé is vált útja, hamar kirohant, és elvonult, hogy dolgát elvégezze. Igen ám, ez mind jól hangzik, hogy végez, kezet most, visszamegy, és mulat hajnalig. Csakhogy, valahogy nem arra fordul le, amerre kellene – vagy maga a kastély nem akarja, hogy visszatérjen, nem tudni. Az biztos, hogy amikor benyit egy ajtón, és besétál, már baromia nem a nagyteremben találja magát, és tömeg helyett elsőre azt hiszi, egyedül van. Már épp morogna, hogy mi a jó élet van most itt, amikor nem messze tőle, fényt gyújt valaki. Fel is kiált kissé, meglepetésében, hogy mégis ki a franc az, pillanatok alatt fordul az alak irányba, és mered rá az idegen nőre. Idősebb nála, annyi szent, lehet, hogy Mestertanonc, vagy tanár, de inkább előbbire tippelne, hiszen fiatalnak nézi. Szusszan egy nagyot, hogy nem valami idegen, és erőszakos alakkal került össze, majd, ha már így szépen kivilágítják neki a helyet, körbenéz. Sehol semmi, ez tűnik fel neki. A lengedező függöny nem ijesztő számára, a látvány, amely az ablakon túl mutat, érdekes. Csak pár pillantást vet oda, nem is tulajdonít nagy feneket neki, gondolja ez valami díszlet, és már megy is tovább. Vagyis, pontosabban követi a nőt, mivel ki akar jutni, vissza a buliba, csak épp már minden borul felfele, és nem ért semmit, ami arcára is nagyszerűen kiül.
- Mi a..? – motyog maga elé, amikor a folyosóra érnek, és nem az a látvány fogadja, ami eddig. A portréalakos, hosszú folyosó eltűnt, csak egy szekrény, meg fotel van, no meg egyetlen egy portré, amely viszont nem ismert számára. Közelebb oson, és valamiért a hideg rázza a képtől, nem is érti, hogy került ez ide, de elbambul rajta. A fotelra csak ezután pillant rá, felkiált ismét, amikor a babával néz farkasszemet, hisz meg van róla győződve, hogy amikor a festményhez lépett, az a valami nem volt ott. A nevetés már csak hab a tortán, körbe-körbe forog, keresi a tulajt, majd végül ismét a hátborzongató babára kerül tekintete, és összeszűkült szemekkel vizslatja, hogy most tényleg onnan jött, vagy..? A felhangzó szavak, melyek az ismeretlenből jönnek, vérfagyasztóak. Megmerevedik, csak áll, és nagyokat pislogva hallgatja a pár mondatot. Tolvaj.. de ki? Egyikük sem az, hozzá sem értek semmihez, de akkor..? Nincs ideje gondolkodni, hisz újabb szavak jönnek, de immáron közelebbről, a nőtől.
- Mi?! – bukik ki belőle, angolul, mivel a magyart úgy érzi, elhagyja, és hol a nőre, hol a babára siklik pillantása.
- Hogy én.. ezt.. fogjam meg? A hideg ráz tőle. Olyan, mintha.. mintha.. – csak mutogat, de látszólag arra utal, ami a baba megfoghatatlan kisugárzása. Az, hogy nem él, de mégis, mintha az ember lelkéig látna. Sóhajt csak, rázza a fejét, de végül lehajol, és óvatosan megfogja azt. Eltartja magától, esze ágában nincs ölelgetni, úgy tarja, mint valami koszos valamit, és fintorogva pillant rá ebből a távlatból.
- És most..? Hova kell vinnem? – pillant a másikra, mivel nemigen figyelt arra, hogy odakint mi várja, és, hogy hova is kell mennie ezzel a… valamivel.

helloooooooooooooooooo

Wolgast Bellafonte - 2014.11.02. 14:31


láááátod? én ilyen átváltozóművész vagyok *-* következőleg meg egyenesen ciciket növesztek :3 :3 :3

csókolooooom!

milyen menő lehettél, Wolg

grrr, dedikált fényképet várok :3

Aaaa de kár T_T ki kell várnom

*körbeles az OFF-ban*

köszi levettem a jelmezem és virítok

szió, Gwen

Gwen Laura Kimiko Jones - 2014.11.08. 23:18


türelmetlenül XD dee jól. épp tervezek hsz-ket pótolni elmaradt ez a hét.

köszi, Lotti

várom a hétfői fizetésem XD

Lottikám, te pont tudod, hova megy az a pénz nem tudok most jótékonykodni

suli.. hjaaj, ha még ott lenne dolgom XD

áááh, már nem menne az ott ücsörgés XD nem tudnak újat mutatni

a fizikával lehet a Holdig kergetni T_T

neem, nem jött meg még a lóvé. ha lesz időd, jövő héten meg tudod lesni

ahh, inkább a töri!

Keith Coltrane - 2014.11.09. 00:05



JULIEN

izé.. Dylan.

amúúúgy boldog éjfélt *-*

nekem csak a francia nevek és a kötött családnév miatt volt gondolkodós a név. mondjuk, az a vicc, hogy így hamarabb ment, mint mikor ki kell találnom egy nevet saját kútfőből. olyankor három napig hisztizek, hogy semmi se jó XD

énekelni mindenki tud, más kérdés, hogy a hang milyen, de a zuhany alatt maximum csak Pitbull törhet rá duettezni az emberre

looking my horse, my horse is amaziiiing

Marton Miranda Melitta - 2014.11.09. 00:41


a fene se tudja megjegyezni, bezzeg a Tunak Tunak tánc az már nem hibás XD

Marton Miranda Melitta - 2014.11.09. 00:54


ugye ugye ugye *-*

Még mindig olyan hevesen ver a szíve, hogy ha nem lenne borda körülötte, meg úgy semmi, csak a bőre, szépen kirepülne eddigi helyéről. Most viszont már ideje lesz némi nyugalmat erőltetnie magára, ha „győztesként” akarja lezárni ezt a fordulót. Okéé, minden klafa, a pajzsa is egészen pofás, persze nem profi, de léptei már egészen biztosak, nem akarja centinként felborítani a szél. Így, izgalma ellenére már könnyebben megy neki a keresés, hiszen tudja, miért jött, csak azt nem, milyen formában kell keresnie azt a bizonyos jelvényt. Dobozkában lesz-e, vagy fellógatva valahová, nem tudja, de minden lépés után bizakodik, hogy majd ott lesz, ott, az orra előtt, és akkor majd..
Bumm. Ütközés.
- A jó édes..! – mordul fel, persze, csak félhangosan, nehogy kocsisnak véljék azok, akik netán látnak valamit ebből az egészből. Túl puhának véli, hogy szikla, vagy bármi más természeti képződmény legyen. Megtorpan, szerencsére nem akar buldózerest játszani, és miután megrázza fejét, a koccanás elszenvedőjére pillant pislogva. Óóó, hát egy lány! De nem Runa az, nem is ismerős arc, nem is tudott arról, hogy ő meg fog itt jelenni. Lehet, hogy lemaradt az ismertetőszöveg egy részénél, amikor taglalták, hogy mi is lesz a versenyen. Már mindegy, most itt van, és mire ő köszönhetne, vagy bármi egyéb, megkapja azt a pillantást, amitől máris mindent tisztábban lát, mintha elmagyarázták volna neki, hogy na ő nem barátja. Inkább kihúzza magát, nehogy már ennyire lenézzék őt, aztán a lány már huss, reppen is fel a.. Jelvényért?! Julien felkiált, nem szép szavakat, de olyan nyelven, amit lehetőleg a másik nem ért. Arcát felfújja, mint egy gyerek, mint valami hörcsög, de le is ereszt, amikor a magasba röppentik őt, és ő felsikít. Az emelkedés részével nincs semmi gond, de amikor zuhanni kezd, már más a helyzet. Nemigen tudja, mit kéne tennie, lelkiekben felkészül a becsapódásra, de teste, vagyis inkább erejének védekező mechanizmusa kapcsol be, mikor már nincs sok vissza. Valahogy ellensúlyozza a súrlódást, a zuhanást, így egész tűrhető puffanással érkezik a földre, de azért megérzi, és fel is nyög. Na de nincs ideje fetrengeni! Mire kapcsol az agya, és el is ér hozzá a kacaj – fffuuuuu, de dühös! -, már pattan is fel, mint a harcipocok, iramodik a lány után. Nem gondolkodik. Látszik, mivel ahogy a közelébe ér, vetődik – eddig szaladt, amennyire bírt a pajzsa segítségével, amit heves érzelmei kissé felerősítettek -, és bumm. Nem, nem rúg, hanem szinte művészi pontossággal csúszik, gáncsolja ki a lányt, és amint a földre kerülnek, ráfordul, és már lopja is kifele a kacsóból a jelvényt.
- HA HA HA HA! – vihog rá, miközben felpattan, és már indulna is, de nem engedi könnyen a követést. Lehunyja a szemeit, és kissé koncentrál, de ennek nagyobb szerepe van abban, amit tesz, és amivel védi szemeit. Egyszerűen felkorbácsolja az amúgy is vad szelet, de most a maga javára, mert a lány körül a szél már porral is keveredik, nehezítve a látást, és amiben ő szépen elveszhet. Ha minden jól alakul, mire a lány törölgetni kezdi a szemeit, és elzavarni a fiúcska szelét, ő már veszett tempóban rohan a kijárat felé – amennyire csak tud, és meg sem áll addig, míg le nem nyomja a kilincset. Versenyben etikus lopni, na. Nincs ezzel semmi gond.

patyolat gép *-*

akkor kedveljen engem is. felveszem a fanpólóm is T_T

Németh Kiara - 2014.11.17. 20:32


áháháháhá. világhír
és, tetszem ott is? :3

öööö *elrohan filccel megalkotni*

én krokodil lennék, ez biztos az menőbb

Lotti, a gifed XDDD

UGYE? *-* ők mindenhol menők \o/

jó éééjt

Későn kapcsol, hiszen agya másfele mozgott, és tekintete is igencsak nem ott járt, így meglepve pillant le a kezében csüngő pálcára. Szorongatja ő, valószínűleg ösztönösen tette ezt, nem pedig eldobta valamerre a sötétbe. Nem az ő botocskája, erre lassan jön rá, amikor is visszaemlékezik arra, hogy mi is történt, hogy hogyan is nyomta a kezébe a lány. Nem, mintha zavarná a dolog, csak ki meglepetés volt ez számára az éjszakában. Az meg, hogy most egy kis futás, és izgalom után érzékelje, hogy elég hűvös van már, nem is számít neki. Jelenleg inkább csak az, hogy mi az, amiatt így rohanniuk kellett, mi az, vagy ki az, aki így „rájuk” tört a szeánsz közepén. A felborult lámpás a földön maradt, vélhetőleg reggel pedig majd a temetőőr fog rálelni, mert amilyen feledékeny ilyen esetekben Julien, ott is marad. Nem is gond, nem volt drága holmi. Hiába forog körbe azonban, ő semmit sem lát, ahogy az előbb sem nagyon, csak Alíz látta vélhetően a dolgot, mert ő maradt volna egyhelyben a fenekén, csak épp magával hurcolta ide, a sötétebb szegletbe. Ahogy meghallja a lány hangját, felé fordul, pislog párat, és védekezően tartja fel a kezeit, hogy ő ártatlan, nem zavart el semmit, mert az nagyon feltűnően csinálta volna.
- Én nem, én nem tenni ilyent! – él az ártatlan szavaival, majd felvonja a szemöldökét, miközben leereszti a kezeit, és megpróbál elképzelni egy alaktalan valamit, piros szemekkel. Bele is borzong a gondolatba, olyan szépen sikerült neki.
- Piros szem? Én nem lát ilyen, biztos jót nézted? – a biztonság kedvéért azért még egyszer körbetekint, de ilyet akkor sem látna, ha fejen állna itt helyben. Szusszan csak, mivel kissé azért csalódott, mert szeretne ilyet látni, hogy meglegyen a napi adrenalin lökete. Mire azonban ennek a csalódásnak szót is adhatna, a lányka ismét elkapja a karját, és az izgatott vonulat a hangjában azt súgja, jobb, ha nagyon figyel, nehogy lemaradjon olyasvalamiről, amiről az előbb sikerült. A mutatott irányba tekint, hunyorog, mint aki nem látna a szemüvege nélkül, és mintha tényleg ott is lenne valami – vagy csak annyira akarja látni, hogy odaképzeli, ki tudja.
- Azt hiszem, igen. Van ott. – hunyorog tovább, és kissé előrébb is hajol, de nem mozdul el a helyéről, nem, mintha félne, csak.. de, na. Éjjel van, a temetőben vannak, ő meg túl sok mugli filmet, könyvet ismer, amelyben baltás gyilkosok, meg sírt ásó emberek voltak. Akkor sem ad ennek hangot, de érzi, hogy most már nagyon kalimpál a szíve.
- Az hörög, meg.. meg fura mozog. De lehet! – nem, nem kiabál, csak suttog, pont olyan hangerővel, amit a másik még hall, de az a valami pont nem, kivéve, ha szuperhallása van. Megembereli kissé magát, és tesz pár lépést a valami felé, egészen határozottan közeledik, de azért tisztes táv marad közte és aközött. Nem húzza a lányt, jön, ha akar, de hátrafordulva suttog felé.
- Ez nagy! Akkora mint ember, kissé. – még a hangja is reszket, de most már inkább azért, mert totál bezsongott. Azért összerezzen, mikor apró ágreccsenést, és motoszkálást hall. Nem mer a háta mögé lesni, hisz tekintete még mindig a lányon pihen, totál azt érzi, hogy valaki figyeli. Vagy már totál paranoiás?

Nemigen tetszik neki, hogy egyre rövidebbek a nappalok, és a vastagabb pulóvereit is magára kell húznia, hogy ne dideregjen. Nem fagyos, csak épp nem szereti azt, ha rétegesen kell öltözködnie, mivel olyankor kevésbé tud szabadon mozogni, mint amúgy, pólós időben. Morog is ő magának, de mást nem tud, így most is egy vastag, fekete, kapucnis pulcsiban igyekszik lefele a faluba a találkozási pontra. Hogy miért nem az iskola falai közé szervezte meg ezt? Maga sem tudja, így volt könnyebb, vagyis nem, csak pillanatnyi kirohanása ezt eredményezte. A hely, ahova készül, vagyis, ahova készülnek, igen kecsegető, jót hallott róla, és mindenképp ki szerette volna valamikor próbálni. Most adott az alkalom is, no meg társaság, mivel sehova nem olyan jó egyedül menni, így csak öröm neki, ha talál valakit, aki épp vevő arra, amit ő kiagyal. Jó, most nem extrém későn, és ijesztő helyre készül, meg olyanra, ami egy picit is tilos dolog, totál ártalmatlanul akarja megtömni a hasát egy jónak ígérkező helyen. Mókára is lenn ereje, de túl egyhangú lenne mindig rosszban sántikálni, néha meg kell mutatnia, hogy mennyire jó gyerek is tud ő lenni, ha enni kap, és még finomat is. A tökéletes álca, mondhatni.
Nagyot nyújtózik, mikor az étterem közelében lévő, pados részhez ér. Nem indul még oda, lecsüccsen a kissé hűs falapra, és lábait kinyújtva tekint körbe. A várt társ még nincs a láthatáron, de nem aggódik, és nem is idegeskedik, mert bőven van idő, kb-ra beszélték meg a dolgot, nem fog percekért mérgelődni, ha többet kell várnia. Ha nem jön, akkor sem csügged, mert akkor megejti a dolgot egyedül, nem szívbajos. Olyannal sosem volt gondja, hogy valamit egyedül oldjon meg, vagy jusson el oda. Addig is, míg nem pillantja meg, a lábaival a fülében csengő ritmusra dobog, miközben a közeli plakát feliratait olvassa, amely a korcsolyapálya felé invitálja nagy hévvel. Ez nem mozgatja meg annyira, mint a kaja, mert nemigen megy neki jól, általában a feneke találja meg a földet, vagyis a jeget, a lábai pedig minden mást. Nem az ő sportja, az szent, így tekintete onnan is elszakad, vissza az útra. Az idő telik, ő órát nem is hozott, így legközelebb már csak akkor pattan fel, amikor kajatársa beérkezik, ő pedig nagy hévvel integet neki, hogy itt van, el sem veszett még, és nem is rabolták el az idegenek. Kajára fel!

*nagy levegőt vesz az OFF helyett is* háh :3