Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Tényleg nem számítottam a mai nap után semmire és senkire, ehhez képest a ledér nő látvány a konyhában nagyon meglepett. De legalább rázta a szép fenekét nekem abban a jó kis csipkés cuccban, így hamar visszanyertem a meglepetésből az önuralmam. Örültem neki, hogy itt van, bár még nem tudom, hogy apu új barátnője, vagy Zsolt hozott haza valakit hozzánk. Mondjuk az elég merész húzás, ha már vendégségbe vagy, nem? Na, nem baj, hamarosan úgyis kiderül.
- Á, Zsoltival jöttél. Nem, ő nagybátyám. Én Roland vagyok - nyújtok kezet a sajtot vesztett felé, amit ha már itt vagyok, lehajolok érte. Nem mellesleg így meg tudom bámulni a lábait is, ha már itt van. Kettő az egyben. Felveszem a sajtot és leteszem az asztalra, most nem akarok takarítófiút játszani, majd később.
- Ahhoz jobban le kéne vetkőznöm, hogy tetszen neked is - kuncogok, majd elindulok a poharakért. - Igen, pont tudom, hogy hol vannak. Mit innál? - lazaságom határtalan, viszont megfelelő poharakat akarok elővenni. Majd a suvickussal a végén mindent helyre teszek, ha már ágyba kerül az új hölgy is.
- És ez csak ilyen rövid távú dolog, vagy lesz belőle valami Zsoltival? - gőzöm sincs, hogy mióta van vele, bár nem mesélt senkiről, így gyanítom, hogy megrakta a lányt és holnap már nem lesz velünk a reggelinél. Ha meg igen, hát tévedtem.
- Zsolti jó fej, én megtartanám a helyedben. Még ha nem is feleségként - tárom szét a karjaimat. Ha már ilyen jó kis nőt fel tudott szedni, akkor nem árt marketingelni. - Amúgy rohadt laza vagy, hogy ilyen cuccban lejöttél, elismerésem  - mosolygom rá, majd odanyújtom a poharat és töltök az italból, amit kért.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Gyorsan tisztáztam a helyzetet, és megfelelő dicséretet kaptam. Igaz, én sem szorítkoztam arra, hogy nem dicsérem meg, főleg ha már ilyen cuccban jött ide és még meg is ijesztettem. Nem volt szándékos, csak vicces, de a beszélgetés jól alakult. Az nyilvánvaló, hogy nem ártana kicsit idősebbnek lennem ahhoz, hogy másfelé is mehessen az éjszaka, de ki tudja, hogy milyen fétise van a nőcinek, lehet, hogy a fiatalabbak is bejönnek neki. Főleg, hogy most nagyon úgy néz ki, hogy "egyéjszakázni" jött Dóra, de ez még kiderül majd. Szerencsére a kézfogása is határozott, szóval nem éppen egy nyámnyila valakivel van dolgom. Nyilván egy olyan típusú nő, nem is így jönne le inni egy idegen konyhába. Vagy csak én gondolom így?
- Az nem olyan, mintha igazit látnál - mondok picit ellent és felveszem a sajtot, amit félreteszek és megkérdezem, hogy szeretne-e még valamit inni.
- Van háromfajta vörös és egy rose - nyitom ki a borszekrényt. Apa nagyon szereti a borokat, de most úgy tűnik kicsit megfogyott a készlet. Amint választ valamit töltök mindkettőnknek és átnyújtom neki a poharát.
- Nyilván, mert akkor nem legeltetem rajtad a szemeim - vigyorgok be a pohár mögött, sőt még be is promózom Zsolti nagybácsit, hogy hátha nem ez lesz az egyetlen éjszaka. Egyébként hazudok, mert nem hiszem, hogy nem tudnám bámulni, ha még itt cseverészünk egy fél órát, de majd igyekszem illendő lenni a választól függően. Nos, hamar kiderül, hogy bámulhatom.
- Pedig egy szexi nagynénit el tudnék viselni - nevetek fel, én sem gondolom ezt tovább, vélhetően ő sem. Nem mintha annyit találkoznék a suli miatt Zsoltival, de most nem akarom a poén élét elvenni ilyen hülyeségekkel.
- Nem mondom, hogy nem lepődtem meg, de tény, hogy láttam már hálóingben lányt. És mivel nem velem jöttél, gondoltam, hogy Zsolt lehetett. Főleg, hogy láttalak benneteket a bárban - kuncogok és emelem a poharam koccintásra.
- Felejthetetlen? Még valamit megtudtam akkor Zsoltról - vigyorok és koccintok, és így nem kellett hazudnom, hogy nekem azért eddig nem felejthetetlen. Semmi extrát nem csináltam, bár az, hogy közelebb jött, jól esett. Kicsit, mintha incselkedne velem, de nem hinném, hogy komoly. Persze, majd megpóbálom letesztelni ezt, ha lesz rá valami alkalom. Finom a Pinot Noir, jól csúszik és elég jó a hőmérséklete is. Apa azért mégis tud valamit.
- Mestertanonc vagyok egy suliba a Mátrában, azaz hmm, mindegy, ilyen zsaruféleség akarok lenni majd. Amúgy nem is tudom, hogy mit szeretnél még tudni rólam. Csípem az olyan nőket, mint te, akik nem olyan félénkek, de amúgy nincs senkim - vonok vállat, mit is mondhatnék ezek után még el. - Bírom a jó zenéket, ahh, uncsi vagyok, inkább igyunk még - emelem a poharam és lehúzom a maradékot, majd újratöltöm az üres poharakat, az enyémet mindenképpen.
- És te mivel foglalkozol, ha nem éppen pasikkal szórakozol? - vigyorom teljes, ahogy nézelődöm végig rajta, nekidőlve a pultnak. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog kamuzni, mert szerintem az igazat nem fogja elárulni. Lássuk Dóra, ki vagy te?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nem tudom mit történt. Egy hete voltam lett az egyik üvegházban, és talán akkor csikarhatott meg valami növény. Bevetettem a tanulmányaimat, egy vettem mindenféle égés elleni kenőcsöt, de egyelőre egyik sem használt. Illetve, de, mert már nem ég. Most épp egy nagy vörös folt terjed inkább helyette a bal felkaromon azóta. Ciki lenne gyógyítóhoz menni, nem igaz? "Még azt sem tudja, hogy mit kezdjen az xy növény karcolásával? Hogy végezte el a VAV-ot, ki a maga tanára?" A fenének sincs kedve ezzel bajlódni, ráadásul, mi van ha ez másfajta cucc. Nem akarom, hogy bedugjanak valami ispotályba, vagy bárhová. Először egy szakértő valaki kell, egy ilyet ismerek, Salikát. Mármint Salamon Grétát, tudom, hogy ő jó fej és nem kérdezősködik. Legalábbis az én sztereotip elképzelésemben pont így van benne. De hát persze természetesen Eridonos - tuti nem kérek meg senkit, aki Rellonos még elfertőzné jobban poénból, mint Diaboli -, szóval fel kell kajtatnom érte a kastélyt. Nem tudom, hogy miért pont őt pécéztem ki, még az is lehet, hogy konzolos. Na, mindegy megkértem Korit, hogy nézzen utána az órarendjének, vagy hogy hol szokott lebzselni, ha éppen nincs dolga, és ő az erkélyt ajánlotta a második szünetben. Na, felvetődik a kérdés, hogy az ilyeneket honnan tudják a csajok? Mindegy, megpróbálom most. Tök mákom van, vagy éppen Korinak, hogy ott találom. Aztán lehet, hogy megbeszélték ezt, erre mondjuk pont nem gondoltam. Villantok egy mosolyt, mert fontos a jó hangulat és hogy ne ijesszem el. Szerencsére pont kettesben vagyunk most csak, szóval nem lesz baj, ha egy kicsit vetkőzök neki.
- Szia Sali! tudsz nekem segíteni egy kicsit... nagyon? - állok meg előtte, és talán egy kicsit túl közel is. Amikor ezt érzékelem, gyorsan ellépek egyet hátra, mert fontos az illedelmesség.
- Amúgy Roland vagyok - nyújtok neki kezet, mert még max így látásból találkoztunk, ha van ilyen képzavar.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Nahát, nahát. Nem tudom, hogy mit várjak Grétától, annyira nem vagyunk beszélő viszonyban, vagy legalábbis semmi komolyban. Találkoztunk pár bulin, meg néha a faluban és az órákon, de amúgy annyira nem keltette fel még a figyelmem. Sajnos - nem sajnos róla hallottam jókat gyógyítás témában, akkor meg már miért ne tőle kérjek segítséget. Szerencse, hogy megtaláltam, igaz, annyira azért nem bújt el, hogy komolyabb problémát okozott volna. Felém fordul és az egyszavas reakcióiból nem nagyon tudok mit levonni. Azonban abból igen, hogy félreértett, mert a tök sem akar tőle korrepetálást kérni. Akkor inkább megbukok, ha eddig ezek nélkül is túléltem a sulit. Regivel is beszélni kéne, hogy jobban bele kéne csapni a lecsóba, mert jó-jó ez a gyakornokoskodás, csak hát elég uncsi. De mostanában valahogy el van varázsolva, én meg nem vagyok az a kérdezős típus. Legalábbis a nők bajaira egyelőre nem vagyok túl kíváncsi, egyébként sem osztanák meg velem, sejtésem szerint.
- Nem akarok korrepetálást, talán másodikosnak nézek ki? - tárom szét a kezeimet, majd leveszem a vékony farmerkabátom. Alatta rövidujjúban feszítek - nem feszítek, csak simán jól nézek ki -, ahol már láthatja a problémámat a jó fej mestertanonc. Mert ugye jó fej? Mindig annak képzeltem.
- Na, mit szólsz? Lerohad, vagy lehet vele kezdeni valamit? - itt nyilvánvalóan a kezemre gondoltam és nem másra. Mielőtt még bárkinek elindul a fantáziája. Ő jól van és nem kiütéses, ahaha. Az megint más kérdés, hogy igazából még nem kértem meg... hogy is szokták mondani? Ja igen: hivatalosan. Semmi hivatalos nincs semmi ilyenben, csak így használják. Ki érti ezt?!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

Csak legyintek a magyarázkodásra, valójában nem érdekel, de azért jó volt egy kicsit felpiszkálni Gréta doktornőt. Nagyon ajánlom, hogy hű legyen a nevéhez, mert jó lenne, ha nem terjedne szét a cucc. Ha így lenne, akkor kénytelen lennék lemenni a gyenguszra, de most nincs arra időm, hogy ott tartsanak valamilyen hülye ürüggyel úgy, hogy még én sem tudom kimagyarázni magam. Nem mellesleg bízom abban, hogy Sali majd azt mondja, hogy semmi komoly, és ad vagy ajánl rá valami kenőcsöt és megleszek.
- Ajjaj? - húzom fel a szemöldököm, és várom a magyarázatot a bajjóslatra. Hát azért kezd összeszorulni a seggem, hogy tényleg valami komolyabb a cucc. De hát csak vissza lehet növeszteni a karomat, ha le is kell vágni, nem? Ugye, de?!
- Huhh - egy szuszra könnyebbülök meg, amikor kiderül, hogy ha van is baj, talán nem jelentős. Mondjuk rohadtul zavar, meg viszket, de erős vagyok és nem vakarászom. - Persze, fogdoss csak - vigyorgok, de most csak úgy ösztönszerűen tör elő belőlem. Hagyom, hogy forgass a kezem és végezze a dolgát ingyen. Nem mintha nem lenne pénzem ezt a vizsgálatot kifizetni, ha kellene, de gondolom jó vagyok gyakorlóbabának. Ő sem lenne rossz, megjegyzem.
- Gondoltam bárki, aki ilyesmit tanul meg tudja oldani, és nem szeretek oda járni. Te legalább gyakorolhatsz, még rendes is vagyok - mondom neki, majd eszembe jut, hogy az egyik kérdésére, még nem válaszoltam. - Ja igen, valszeg az üvegházban megtámadt valami cucc, vagy állat, vagy Eridonos, mint tudom én. De attól a naptól kezdve van, ez három napja volt - mondom, ami eszembe jut, Remélem azt nem kérdezi meg, hogy melyik növény volt, ha az volt, mert ennyi erővel már utánakereshettem volna, ha nagyon akarok. De nem akarok és nem is tudom, hogy mi volt az, talán ő majd kézrátétellel meggyógyít. Na, az is jó lenne.
- Jössz a buliba? Ne mondd, hogy nem és bú liba leszel... már ha nem jössz - lesz hétvégén majd egy kis MT-s mulatozás, már csak azt felejtettem el, hogy kinél, vagy, hogy egyáltalán valakinél lesz-e, nem pedig valahol. Na, ezt jól megaszontam, de majd megnézem a faliúságon.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → A kastély - Déli szárny → Első szint → Erkély

- Á, szóval úgy érted, Sali - fújom ki a levegőt. - Mindjárt megnyugtatóbb - a szavaimmal ellentétben inkább riasztóbb a magyarázata, mint aminek szánta. Aztán elkezdi a taperolást, én meg mint egy marionette bábu, hagyom neki, hogy forgatgassa a kezem.
- Nem tiltom meg - vigyorgok, pedig semmilyen olyan érzést nem okoz a tapintása, mint amire hátulról támadva célozgat. De legalább érti a poént, és ha minden igaz, még tud is mondani rá majd valamit. Remélem tényleg nem túl nagy a baj, ahogy mondja, de gondolom, hogy ő már több ilyesmit látott, mint én valaha fogok.
- Oké, látom - hülyülök egy kicsit. - Pókcsípés? - nézek rá hitetlenkedve, de elhiszem,. Akkor nem vagyok nagy barátja a pókoknak ezek szerint, viszont simán nézhet két éves kisgyereknek, aki folyton visszakérdez. Jó, akkor talán nem fog lerohadni tényleg a kezem, de hozzátenném, hogy a mogyoróallergiába sem hal bele mindenki. De most elhiszem Salimalinak, hogy ez a helyzet.
- Aha, sokat kell tanulni, meg nem tudod. Mit? A tananyagot? Elsős vagy, vagy mi, hogy nem fér bele egy buli. Ha meg nincs kedved, vagy barátnőd, akivel mennél, miért nem azt mondod? Mindig is furának tartottam a mentegetőzést - most rajtam a sor, hogy vállat vonjak. Elítélni nem fogom, főleg, miközben gyógyítgat. Egyébként sem, mert nem érdekelnek mások kínjai, legalábbis az álkínok biztos nem. Ha meg nem bulizós fajta, az sem baj, akkor meg mondja azt. Ki érti ezeket a játszmákat? Találkoznom kéne vele egy kurzus erejéig. Miközben mondja, hogy miket kéne vennem, csak nézek. Elég lett volna, ha elmondja, hogy mit vegyek, azt kész. De látom alapos, ezt csak nem vethetem a fejére.
- Jó, akkor csináld meg kérlek. Legalább azzal is gyakorolsz. Kifizetem meg minden és még egyszer találkozhatsz velem, az meg már szinte ajándék - hülyéskedek tovább. De egyébként, ha meg tudja csinálni, minek küld el, hogy bénázzak a bevásárláskor. És ha olyat kérdeznek, amire nem tudok válaszolni, majd hívogassam őt, mint egy idióta? Hát azért na! kényelmesebb nekem, neki pedig ahogy mondtam, jó kis gyakorlás lesz.
- Ha jól emlékszem a Levita toronyban valahol. Az biztos, hogy kedden, este 8-tól - gondolkodom, hogy mit is mondtak a srácok legutóbb. - Ja, én ott leszek, kell egy kis ereszd el a hajam - vigyorgok a dokikára, de örülök, hogy nem rohad le a kezem. Ez a nap fénypontja!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Reginek hoztam el pár cuccot, de szerintem csak látni akarta a fejem. Már csak azért is, mert mostanában a szakítás utáni tanulmányba menekülés állapotba tettem magam. Ez mondjuk kedvezett az év végi átlagnak is biztosan, másrészt kicsit jobban kezdett érdekelni az auror szakma is. Szóval a mentorommal való találkozások leredukálódtak a minimális szintre, és amennyire csak lehetett rövidre fogtam a dolgot. Máskor meghallgattam volna az ő panaszait is, meg ugye beülünk néha egy kávéra, de mostanában nagyon nem voltam abban az állapotban. Nyilvánvaló, hogy emiatt kellett ma meglátogatnom a kirendeltségben és nem engedett el egy kávé és egy rövid beszélgetés nélkül, ami amúgy legalább fél óra volt. Oké, nem sok, de a legutóbbi öt percnél biztosan fényévekkel több. na meg én is egész élhető voltam, nem vagyok már annyira lelombozva és elmondtam neki az okokat, hogy mi ez a nagy emberkerülésem. Végül is útnak engedett, én átadtam neki a kért papírokat és a féléves tervet, amit kért tőlem. Emiatt mellesleg meg is dicsért, nem várta ilyen koránra tőlem. Ebben kategorikusan egyetértettünk, csak hát nem volt jobb dolgom. De most már a vendéglátó negyedben sétálok, felrémlenek az emlékek. Rheina-t itt mentettem meg a kötözködőktől, na az vicces volt. Jól be voltam fosva én is, de szerencsére a delikvensek részegek voltak, nem volt nehéz dolgom, bezsebelhettem pár jó pontot nála. Kár, hogy ő is elhúzott, de ez várható volt, ha már annyira nagyon ment neki ez a szabás varrás. Ezért megölne, de szerencsére úgy tudom nem lett legilimentor, szóval védve vagyok, ahaha. Pont a Bogoly Burger tűnik fel, na egy kézműves hambira vevő vagyok, szóval arra is fordítom a fejem, meg az útirányom. Belépve körbenézek, minden oké, a hely nem igazán változott, néhány dekor, meg biztosan új vendéglátók lehetnek, de az nem érdekel. Ekkor látom meg a majmot tömő Grétát, el is mosolyodok annak ellenére, hogy a gyengébbik nemet mostanában Regin kívül eléggé kerültem. Jó fej volt legutóbb is, meggyógyította a csípésem. Vagyis adott rá krémet.
- Helló Gréta, szabad a hely? - huppanok le vele szemben, megelőlegezve az igenlő választ. Kényelembe helyezem magam, és böngészni kezdem a kínálatot. Ma lesz vagy kettő, majd megőrülök az éjségtől. Jó nem, de max elviszem. Pécsen is van hambizó, de valahogy ez az igazi. - Mi van veled mostanság? Még ide jársz egyáltalán? - ki tudja, hogy ki mikor lép re az öreg kastélyból. Remélem nem veszi zokon a hirtelen letámadásom, ha meg igen, akkor rövid úton távozom. Kicsit érzékenyebb vagyok a nőkre mostanság, mondtam már?

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Nem gondoltam, hogy még mindig okozhatok meglepetést, de annyira váratlanul érte Grétát amikor megjelentem, hogy a torkán akadt a falat. Már a pálcám felé nyúltam, hogy elsősegélybe részesítsem egy könnyed varázslattal, de a kóla megoldotta a dolgot. El is mosolyodtam, mert azért viccesek voltak az eltorzult vonásai, ő pedig nem hagyta szó nélkül az egészet, bár tény, hogy nevetve közölte.
- Bocs, nem volt szándékomban eltenni láb alól. De legalább van egy új módszerem - vigyorgok, amíg elhelyezkedek a székbe és várom, hogy megérkezzen a személyzet. Hamarosan meg is talál és választok két burgert, egy sima sajtburgert, meg egy komolyabb lávaburgert. Szerintem elég lesz, megspékelem még egy narancslével, biztos, ami biztos. - Cserébe kérhetsz egy desszertet - mondom Grétinek, mikor már elment a rendeléssel a pincér. Közben elcsacsogja, hogy mi történt vele és, hogy jó úton halad a világhírnév felé. persze, ezt már én költöm hozzá magamban, de azért jó lenne egy-két világhírű ismerős, nem? - Az igaz - bólogatok vigyorogva és kisvártatva megérkezik a rendelésem, amit meg is köszönök a hölgynek.
- Ezer éve? Max egy fél - kuncogok egy kicsit, majd kézbe veszem a kisebbik burgert és a felét befalom gyorsan. Ú, imádok ide járni továbbra is, lehet, hogy többet kéne a BB-t meglátogatni. Talán így is lesz, végül is csak egy hoppanásnyira van, nem kell a fél országot átutazni.
- Hát nem rossz - kicsit visszafogottabbak lesznek a vonásaim, ahogy eszembe jut Karola. - Egész jó jegyeim vannak, magam sem értem - vonok végül vállat és befejezem az első hambit. Úgyis a második lesz a hosszabb, meg jobb. Iszom egy pár kortyot, mielőtt válaszolnék a következő kérdésére. - Hát, így maradt... már nem tetszem így? - kérdezek vissza mosolyogva. Igazából nem is az a gáz, hanem az a két kiló plusz, ami feljött. Kevesebbet tudok edzeni, viszont az étvágyam meg nőtt. Amúgy Gréti továbbra is csinos, ő tartja az edzéstervét látszólag. vagy csak jó bájitalokat kever, ki tudja?
- Itt nem nagyon változott semmi, úgy látom. Szerencsére a hambinál nem bánom ezt - a mondatomat egy jó nagy harapással pecsételem meg. - Ugye nem baj, ha meglátnak velem? Nem szeretnék féltékeny pasik elől menekülni - nevetgélek kicsit. - Van már terved a jövőre? Hova mennél? - kérdezősködök kicsit, mert éppen kezd kifogni rajtam a hamburger. Ciki lenne, ha így is maradna!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Milyen performance-t vág már le a csaj, te! Mondjuk lehetne olyan is, ami nem ennyire veszélyes, mert elhiszem, hogy ő a legjobb "nem megfulladó, de majdnem" arct-pop művész a világon, de azért figyelnie kéne. Még akkor is, ha ennyire lenyűgöző vagyok, hogy a hirtelen megjelenésem miatt kiszalad alóla a talaj... vagy mi. Mindegy, félrenyelt ijedtében, nevezzük, aminek lehet.
- Komolyan - biccentek, örülök, hogy örül. Nagyon udvarias vagyok mostanában, kész rejtély. - Oké, egy epres shake és köszi - leseprem a nem létező morzsát a dzsekim válláról, megnyugtató érintése van. Mondjuk tök drága volt, és még alkudni sem lehetett annál a büdös boszorkánynál. Mármint, nem volt büdös, csak rohadna meg... akkor viszont büdös lesz, ahahaha. De a lényeg, hogy megvan és jó is, azaz jó vásárt csináltam. Visszapillantva Grétire, jó formában van. Biztos csinál ilyen krémeket magának, hogy fiatal maradjon... ja, mert az.
- Sokan itt hagyunk? Egyelek meg - játszom meg a bűntudatos férfiút, nem értem, hogy miért kesereg ennyit. Van közöttünk egy, max két év, szóval hamarosan "utánunk" jöhet. - Nem is tudtam, hogy ennyire hiányoztam neked Gréti. Talán titokban szerelmes lettél belém? - az arcom elé kapom a kezemet, mintha valóban meglepő lenne a dolog. végül is igen, de csak szórakozok vele és a mosolyom azonnal kivillan, amint leveszem a kezem a szám elől.
- Hát ja, lehet, hogy igazad van - közben megjönnek a kaják és a shake is, lehet falatozni. Amúgy ja, tényleg komolyabban veszem és kezdenek tetszeni a dolgok. Néha azon veszem észre magam, hogy egy-egy dolog miatt a könyvtárban ülök. Furcsa, de szerencsére nem fertőző és nem sokszor van. - Ó, mondom, hogy tetszem neked, nővérek gyöngye - kuncogok, miközben enni kezdek. Rohadt jó a hamburger, még akkor is, ha a felét a tányérról kell visszakaparni, mert mindenféle cucc kiesik belőle. Nem zavartatom magam túlságosan, ezt nem lehet normálisan enni úgysem.
- Nincs nekem sem mindig valakim. Akim meg volt, már nincs, szóval összejöhetünk - nevetgélek, nem gondolom komolyan. Nincs semmi bajom Grétivel, de még nem jár ott a "kapcsolatunk", hogy ilyenen gondolkodjak. Egy két randi mondjuk nem értana hozzá, hogy egymáshoz illünk-e, meg ilyenek. Merlinre, miken gondolkodom, ez sürgősen abba kell hagynom!
- Aha, hát végül is igazad van. A muglik valóban ügyesek, ezt én is jól tudom, szóval hajrá. Bár szerintem sokkal nehezebb lehet, mint a varázsorvoslás... habár az sem könnyű. Hmm - vágom be az utolsó falatokat a végére. Megtörlöm a szám szélét is, miközben ő a Sárkányölőről érdeklődik.
- Legalább egy jó pasi van ott, úgy tudom. Öhm, jó hely, jó nagy a kampusz, és van egy csomó szabadidős tevékenység, sok bulihely, meg hát jóval nagyobb és modernebb, mint a Bagolykő. Majd szólj, ha lesz a nyílt nap és akkor meglátogathatsz - nevetgélek, majd felkortyolom az italom felét. Úgy érzem dugig vagyok, szóval ez egy jó kitérő volt hazafelé.
- Amúgy van valami jó pletykád? - érdeklődve nézek rá, mivel már nem jár nekem az Edictum. Pedig néha úgy ráfanyalodnék egy kis suttogó falakra!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Ez csak természetes, hogy átérzem Gréti - mondom komoly fejjel, de félmosollyal a képemen. Hiába na, a humor mindig oldja a feszültséget és közelebb hoz minket egymáshoz. Már ha a másiknak akad egy kis humorérzéke. Úgy tűnik Grétának van.
- Ez látszik abból, hogy magázol - nevetek vele, de nem veszem fel, hiszen én kezdtem, ő meg visszavágott és minden bizonnyal nem szeretett belém hirtelen. Éppen nem is bánom, nem tudom, hogy az ilyen hullámvasutat mennyire tudnám éppen feldolgozni. De egyszer átveszi majd egy lány Karola hűlőfélben lévő, de még rohadt forró helyét és akkor majd jól kiröhögöm magam, hogy mennyire szánalmas volt a szenvedésem. De ez a pillanat még nem jött el.
- Na, mondtam én - a shake nagyon bejön neki, de Grétáról ez a hír járta, hogy akárminek is nagyon tud örülni. Sokszor úgy szeretnék a helyébe lenni, hogy apróságok is nagy boldogsággal töltsenek el. Kéynelmesen dőlök hátra addig, amíg meg nem jönnek a kaják. Onnantól kezdve viszont már nem tudok annyira figyelni, meg arra sem, hogy miket mondok el kinek. Ezt még biztosan meg fogom bánni! Ráadásul fokozni is tudja a kacérkodást, pedig el sem kezdte. Azért ez már tudomány! Kezdem jól érezni magam, szóval örülök, hogy bejöttem ide, de ezt még nem kötöm a csinos kis orrára.
- Már megint Létaizol. Hiányoztam, de Létai... - orrolok meg rá egy kicsit, de főleg azért, hogy eltereljem a témát. Biztos vagyok benne, hogy ez nem fog menni, szóval jobb, ha inkább én mondom el előre, minthogy nem hagy majd addig enni. Lássuk.
- Ő szakított. Valójában csak elment modellkedni, otthagyta a sulit. Azt nem tudom mennyi időre, vagy hogy valaha visszajön-e. Amúgy idejárt ő is, Bossányi Karola. Prefi is volt, meg okoska, Levitás. Hát, ha nem számoljuk az itteni néhány afférunkat, akkor olyan egy évig jártunk. Nem mondom, hogy minden tökéletes volt - bár ő eléggé az volt, ha csak a kinézetét nézzük -, de jó volt addig, amíg ki nem tépte a szívem. De látom, valahogy túléltem - legalábbis mondjuk rá. Azért sokszor nem érzem, de már Gréti is megmondta, hogy komolyodjak meg jobban. Kurvára megérte. Mindenki ajánlom ezt a jó kis szenvedést, meg üvöltözést a fallal. Tök jó szombat esti móka! Remélem már nem kérdez nagyon, miközben felajánlja a shake-ét.
- Kösz, nem szoktam ilyeneket inni, de nézzük - elveszem tőle, majd tényleg elég aprót kortyolok bele. - Hát, nem nekem való - maradok diplomatikus, ami talán meglepő, de hát fejlődik az ember, nem igaz? Nekem túl édes volt, szóval passzolom. Aztán egy kis poénnal áttérek a Sárkányölőre, mindketten jót nevetünk, és nem felejtem el észrevenni, hogy stíröl. Ebben igazán szakértő vagyok, szóval biztosan felmér magának. Azért remélem még nem hív fel magához, égő lenne visszamondani, márpedig ma visszautasítanám. Nem azért, mert nem jó csaj, de nem hasznánám pótléknak, ugye milyen jók a komoly kapcsolatok megint? Na mindegy, Gréta jó csaj és megérdemelne engem, de még tartom magam, ahaha. Lapozzunk.
- Ó Rosales. Annyira szerettem az óráit. Meg nézni őt - emlékszem, hogy mennyit bámultam és fantáziálétam akkoriban róla, holott biztosan beégtem volna bármilyen próbálkozással.
- Hoztam pár cuccot a mentoromnak. Meg amúgy is régen jártam már itt, többnyire a Sárkiban vagyok. Amúgy meg add már ide a telefonod, hogy beírhassam a számom, mert rohadtul el fogom felejteni a nyílt napot. Csörögj majd meg és akkor ütközhetünk ott, meg körbe is vezetlek. Na, mit szólsz? - nyújtom a kezem, hogy a mobilját átadja és beírhassam a számom. Rohadt jól laktam, iszom egy kicsit az italomból, ma már jól fogok aludni, az biztos. Ha nem gurulok le a lépcsőn, ahaha.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

Hiába mondja, én nem fogom Salamonnak hívni őt, ha hozzá beszélek, maximum Salinak. De az azért más, a Létaizás olyan hivatalos, tartózkodó, általában pedig vádló.
- Jó, de... várj, te kedvelsz? - esik le a félmondat, nem gondoltam volna, hiszen annyiszor nem ütköztünk, hogy ezt a tényt így megállapíthassam róla. Mármint, hogy kedvel engem. - De a lényeg, hogy ha én kedvellek sem hívlak Salamonnak, az olyan... meh - fintorgó arccal vágom el a beszélgetés ezen fonalát, hiszen jól tudja ő, hogy mire gondolok most. Gyere ide babám, Salamon, azért hülyén hangzana, nem? Persze az evésbe meg bezavar a Karolával esett eset, hozzátenném, hogy őt sosem Bossányiztam. Ejj, pedig lehet, hogy kellett volna!
- Akkor még nem volt modell, amikor kezdtünk. Ráadásul ő kezdte az egészet, az akkori udvarlási formulám nem jött be neki, így pár héttel később ő kezdeményezett inkább - ez történetesen így volt, az más kérdés, hogy a valóságot felém hajlítva színeztem ki az esetet. Bocsánatkérés gyanánt, meghívtam filmezni, de inkább ráhajtottam, amit ő akko még nem akart, hiszen volt barátja. Aztán meg hozzám menekült tőle... de már nem emlékszem a részletekre. Az éjszaka viszont jó volt, arra emlékszem. Még a Rellonba is be kellett csempésznem. A rövid összefoglalóját elmondom a szakításnak azért, és ő megsajnál. Két harapás között meg annyi jut eszembe: de cuki!
- Hát tényleg rosszul hangzik - bólintok rá, de aztán a klisészerű indoklása megakaszt kissé, viszont inkább elmosolyodom rajta, minthogy valami támadót mondjak. Tényleg változom!
- Tudom, de azért ez sem ilyen egyszerű. Azért remélem megtalálja a boldogságát abban, amiért elment... az a szemét! - vigyorgok, miközben befejezem a kajálást is. Igaz, már nem haragszom rá annyira, mint eleinte, de azért remélem baja nem esik. Ó, hogy tudnám elfelejteni! A shake nem jön be, de legalább neki ízlik, ha már ő kapta. Egy próbát azért megért. A muglitanárnőt viszont sajnálom, mert túl jó bőr ahhoz, hogy "ramatyul nézzen ki".
- Most miért? Csinos nő volt, és nem csak az én álmaimban jelent meg, elhiheted - ingatom a fejem vigyorogva. Azért a többi sráci is mondott rá dolgokat, hogy kivel mikor és hányszor kapná el, szóval nehogy már megint én legyek a rossz és egyetlen. - Remélem meggyógyul, vagy bármi legyen is az - vágyakozva pillantok ki, hátha meglátom őt, mert adhatnék pár tanácsot neki a regenerálódásra.
- Köszi - elveszem a telefonját és beleírom a számomat, a teljes nevemmel. Állítólag akkortól tudod, hogy öregszel, amikor például Pityu helyett Gulyás István, a Toti helyett meg Tóth Tibor van már a telefonkönyvedben. De nem baj, így egyből tudni fogja ha hív, hogy kivel beszél.
- Dehogy, simán lakom a koliban. Hát... jó, mondjuk. Nem tudom neked mi a jó, van olyan jó, mint itt, csak már nem kell tartani attól, hogy elkapnak, ha iszol - nevetgélek. - De oké, körbevezetlek, majd csörögj rám, azt összehozok valamit neked - bólogatok, végül is legalább én is többet látok a suliból. Olyan nagyon mostanában nem járok el Karola miatt, de azért van pár hely, amit érdemes lehet ott meglátogatni.
- Hát nem készülök fotózni, de nézzük - felállok és megfogom a székem és mellépenderítem. Majd leülök mellé és nézegetni kezdem a képeket. Találok ott pár fotót végül is, mert kellett valamilyen gyakorlatra az épületet fotózni, én meg már azzal kész vagyok. Vannak belső és külső felvételek, meg pár szelfi Karolával. Na, már nem csókolgatja az arcomat, szóval ezen gyorsan átlépek, hátha találok még valamit. Miközben azon gondolkodom, hogy miért hagyott el a szemétláda! Nem vagyok kész sírni más lányok előtt miatta, szóval próbálom a letörtségemet koleszképek keresésére felhasználni. Nem sok van, de azokat megmutatom.
- Hát asszem ennyi van csak - sóhajtok.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bogolyfalva → Vendéglátó negyed → Bogoly Burger

- Ó, hát nem mindenkinek ez jut eszébe rólam elsőre - vonok vállat, de azért nem vágok szomorú fejet. Inkább csak elhúzom a számat, az új becenéven.
- A Roland neked nem jó? Mókuspofinak ne hívj, hacsak nem akarod, hogy a fejedre öntsem a shaket - tárom szét a kezeimet némi fancsali pofával. A visszakérdésre nemet intek, ámbár mosolygok, mert tudom, hogy csak szórakozik velem. De nem sokáig szórakozhatunk, mert persze azonnal érzékeny pletykatéma ugrik fel, az én szerelmi életem, ha azt lehetett annak nevezni. Valójában az a baj, hogy lehetett, de most megint ott vagyok, ahol a part szakad.
- Nem hinném, hogy megbánta, nagyon határozott volt. Könnyű azt mondani, hogy ne bánkódjak, de azért köszi az együttérzést - sóhajtok, de legalább lekoccolunk a témáról. Kicsit fészkelődök is, igazi érzelmi hullámvasút az este, mert a hamburger meg nagyon finom. De végül is Gréti társasága is jó, csak kár volt felhozni Karolát. Anélkül persze túl jó lett volna az este. Visszaadom a telefonját, miután beírom magam. Biztosan csalódni fog, mert Létai Roli néven írtam bele magam, de úgy gondolom, hogy a mostani viszonyunkhoz, ez pont passzol. bár abban is majdnem biztos vagyok, hogy később majd átírja valami hülyeségre, mondjuk Mókuspofira, kinézem belőle.
- Oké, ez nem probléma. De akkor majd te fizetsz - közben elrendezgetem magam előtt maradékot. Pontosan összehajtom a szalvétát, párhuzam-derékszögbe igazítom az evőeszközöket, amiket kaptam. Fogalmam sincs, miért csinálom, de végül már ott tartunk, hogy a telefonomban nézegetjük a régi képeimet, hátha tudok mutatni Grétának valamit. Sajnos befut pár közös kép is Karolával, ő pedig lecsap rá. - Jaja, ő volt. Ő is prefi volt, lehet, hogy ismerted, legalább látásból - pillantok rá, hogy felismeri-e Karolát, vagy sem. Annyira mondjuk mindegy is, nagyjából semmit sem számít már. Se neki, se nekünk. Persze a kedvem nem lesz jobb, de legalább Gréta jó fej és vigasztalni próbál.
- Hát lehet, de egyelőre nem akarom. Talán van bennem ez a dac, hogy nehogy már egy kép ennyire befolyásoljon. Meg amúgy is a része volt az életemnek... vagy ez hülyeség? - pillantok rá, miközben hozzák a számlát. - Köszi - mondom a pincérnőnek, majd előveszek pár galleont és sarlót, kifizetem borravalóval együtt a rendelésünket.
- Most már megyek, de feltétlenül hívj fel, okés? Be kell hajtanom a kajálást - tök mindegy, hogy mit mondott korábban, szívesen találkozom vele legközelebb. Még odalépek hozzá egy ölelésre, kap két puszit, majd elindulok kifelé. - Szia Gréti - fordulok vissza és intek, majd elhagyom a burgerezőt. Ez egy jó nap volt, de készülnöm kell a vizsgákra, szóval jobb ha megyek. Remélem tényleg megkeres majd.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Médivel mindig is laza volt a kapcsolatunk. Valamiért sosem hajtottam rá a Bagolykőben, pedig a kinézete alapján simán lehetett volna. Azóta meg ugye én is lecsillapodtam, főleg Karola után, szóval nem fenyegeti a veszély, hogy kellemetlen legyen a balatoni hétvégéje. Jókor szólt egyébként, éppen három komolyabb terepgyakorlat után, fizikailag és szellemileg is gatyán vagyok. Jól fog esni egy kis pihenés, és tény, hogy nem számítottam rá, hogy pont Médi lesz az, aki lehív. Talán van valami mondanivalója? Majd kiderül. Úgy hallottam, hogy férjhez ment, ezért kicsit furcsálltam is a hívását, bár az is lehet, hogy nem csak kettesben leszünk. Gondoltam én! De mégis egyedül várt a megbeszélt helyen, most meg már a parton üldögélve merengek magam elé, hogy a sok gyakorlat és baromság kifolyjon az agyamból. Elmosolyodom, ahogy belém vállal, mindig is volt benne kurázsi. Ezt szeretem.
- Hát... szívesen nézném, ahogy a sárban fekszel te is. A csajoknál szexi - vigyorogva válaszolok. - Amúgy miért gondoltad meg magad? - még sosem kérdeztem tőle, de úgy volt, hogy ő is oda jön. Aztán mikor találkozott a többi évfolyamtársával, Médi nem volt közöttük. Belógatja a lábait a vízbe, miközben Médi érdeklődik a Sárkányölő felől.
- Hát öhm, jó. Vannak szar napok, de úgy alapvetően... meglepően tetszik. Nem hittem volna amúgy. A bulik... hát nem tudom nálatok milyenek vannak, de tény, hogy néha elszabadulnak a hülyeségek, vagy túlzásba esnek páran. Én azért már visszafogottabb vagyok - kivéve, amikor az árokból cipelte haza Gréta, de ki emlékszik már arra? Felvonja a szemöldökét a kérésre, de végül magában vállat von, és felfelé fordítja a tenyerét, hogy Médi beletehesse a naptejet, vagy bármit is, amit a hátára kell majd kenni.
- Apropó, te nem férjnél vagy? Nem baj, ha bekenem a hátad? - régen biztos nem kérdezte volna meg ezt, miért is foglalkozna ilyenekkel. Azért a szokásos Létais vigyor kirajzolódik a képére. - Az jutott még eszembe, hogy miért nem vagyunk többen. Biztos nem én voltam az első opció. Miért van ez? Nem mintha bánnám, szívesen vagyok veled, talán még örülök is, hogy csak ketten vagyunk. Kicsit kiégtem mostanában, te meg jó társaság vagy - és talán nem is vagy tapintatlan, hogy kérdezősködj ilyenekről. Ezt már nem teszem hozzá, alapvetően furcsa a mi párosunk, de nincs vele semmi baj. Meg mindig jó egy szép hátat bekenni, valljuk be.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

A gondolomra csak széttárom a kezeimet, ez több szót nem is érdemel. Én csak általában kimondtam az igazat és nem nagyon figyeltem arra, hogy mikor kell és mikor nem, vagy nem szükséges szavakká formálni a gondolataid.
- Komolyan? Az merész. Mármint pont a rendvédelmi egyetemnél "intézkedni" - kicsit morfondírozom még rajta, az is lehet, hogy én is megtenném az unokámért, ha úgy van. De végül is mindegy, kapott lakást is, annak azért akár örülni is lehet.
- Jól van, én várlak. Majd körbevezetlek, ha jössz. Veheted fenyegetésnek - kuncogok, mielőtt be kellene kenni a hátát. Hát még ilyet! Még jó, hogy felvetem neki, hogy amúgy házas vagy babám... amit én hülyeségnek tartok, de gondolom szokásos aranyvér dolog.
- Hát valaki biztos beadná, vannak sznobok - most én vonok vállat hasonlóan, ahogy ő tette, majd bekenem a hátát, ügyelve arra, hogy ne törjem össze a szöszit, de azért belemasszírozom a naptejet a megfelelő helyre.
- Még én is változok. Tudom, nehéz elhinni. Az, hogy felnőttem-e? Értelmezhetetlen kérdés - nézek közben előre, figyelem, ahogy önfeledve szórakoznak más fiatalok a vízben. - A kiégés meg... valahogy próbálom megőrizni a kapcsolataimat, de kicsúsznak a kezemből. És nem miattam - teszem még hozzá, mielőtt kapnék valami epésebb megjegyzést, ami persze jogosan elvárható lenne a részéről. - Szóval mostanában óvatosabb vagyok, ami nem segít a kapcsolattaremtésben. De majdcsak lesz valahogy, eddig is volt - hű, micsoda kurva unalmas bölcseleteket tudsz megosztani Médivel, gratulálok!
- Köszi, bár erre mindig is figyeltem. Az egyetemen inkább a kitartásra mennek rá, máshogy kínoznak - pillantok a szöszcsire és félreteszem a haját, mert eltakarja az igéző szemeit pár tincs.
- És te? Veled mi van? Amúgy köszi, hogy eszedbe jutottam - nézek megint körbe, és érzem, hogy hamarosan be kell menni majd a vízbe. De még egy kicsit várni kell, hogy a naptejek valamennyire beszívódjanak. - Tudtad, hogy nyáron két és fél tonna naptej oldódik ki a Balatonban? - olvastam róla, és meglepett. nagy szám, de mivel nagy  a tó, így nincs jelentősége igazán.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Hááát, nem gondoltam volna, hogy ennyire izgatni kezd ez a dolog. Nem mintha más lányokkal nem randiztam volna még - Karola még igényelte is, amit többször szóvá is tett, így kénytelen voltam jobban figyelni ezekre -, de most valahogy mégis jobban összekaptam magam. Nem az van, hogy majd lesz valami, majd megyek abba, amibe akarok, mert úgyis rohadt jól nézek ki - ez mondjuk igaz -, és az is elég. Valamiért többnek látom ezt a randit, mint ami. Pedig biztos vagyok benne, hogy pont csak annyi lesz, mégiscsak az egykori mentoromról van szó - mintha évtizedek teltek volna el, nem két év -, aki idősebb is, meg mit tudom én. Hányszor és hányszor leállított, amikor próbálkoztam, még akkor is, ha vevő volt a poénokra, azért voltak nála határok. Talán a tisztelet lehet az oka annak, hogy mégsem a "majd lesz valami" énemmel készülgetek erre. Még asztalt is foglaltam, rohadtul nem voltam spontán, ami lássuk be valahol meg feszélyez is. Na, de nem baj, nem hiszem, hogy sokáig fog tartani a feloldózás, hiszen ismerem Regit, nem harap... nagyot. Szóval olyan nagy meglepetésre nem számítok, hogy az eddigi megszokottól nagyon eltérő lesz az egész. Aztán lehet, hogy csendben megesszük a kajánkat és távozunk. Végül is első randinak az sem egy utolsó. Ez de hülye mondat volt! Egy csendesebb sarokba kértem helyet, az egyébként olaszosan berendezett pizzériába, ami két részre van osztva. Általában a másikban vagyok a többiekkel, az a gyorskiszolgáló, ha be akarsz kapni egy két szelet pizzát, ott gyorsan megkapod. A másik inkább ez a tradiconálisabb rész, felfutattott növényekkel, lelógó hozzávalókkal és hangulatos sötétséggel, megvilágítással. Pizzán kívül természetesen lehet kapni mindenféle olasz ételeket, a leveseken át a tésztákig, sőt, ha van manád - azaz boszi vagy varázsló vagy - az étlap plusz oldalakat is tartalmaz. Aztán kihoznak neked egy olasz szárított pattogóbogaras tésztát, ha úgy szeretnéd, amit a varázstalanok természetesen egy egyszerűbb tésztáknak látnak. Pedig ott van a szemük előtt, de igaz a mondás, a muglik figyelme valamiért elsiklik az ilyenek felett. Időben érkeztem, mert úgy illik, és már az evőeszközöket rendezem egy ideje a derékszög párhuzam tengelyen, amikor megérkezik Regi és láthatóan keresni kezd a szemeivel. Fel is állok, és lazán intek neki, hogy idetaláljon, és kihúzom neki előre a székét. Olvastam néhány könyvet, tudom, hogy ezt szokták értékelni. - Szexi a talárod - mondom üdvözlésképpen finom mosollyal az ajkaimon. - Szia amúgy, remélem nem volt nehéz idetalálnod - testbeszédemmel felkínálom a leülés lehetőségét, meg egy ölelését is. De akár mindkettő lehet, én biztos nem fogom megakadályozni, sőt megsértődni sem, ha éppen nem lesz.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- De rossz hírem van, bakker - nevetek vele, még a fejem is rázom közben. Nem is gondoltam, hogy ilyen felszabadult is tud lenni ő, habár a múltkori búcsúesten is ilyen volt. Akkor nem egy éjszakára szabadult fel. Lehet a házasság tette ilyenné? Akkor lehet nekem is elé kéne vennem valakit. Na, hogyne.
- Médi a bölcs - jegyzem meg hülyéskedve, de amúgy nyilvánvaló van abban valami, amit mond. Cserébe megkapom, hogy óvatos vagyok. 1-1.
- Mondtam, hogy változtam, tudom, nehéz nekem hinni - újra vele nevetek és még megjegyzést sem kapok a tincseltolásért. Úgy látszik bízik bennem, ami őszintén jól esik. Cserébe elfogadom a hátbekenést. Még jó, hogy nincs felettünk plafon...
- Hát, miután leszívja az agyad a sok paragrafus és mindenféle jogszabály, még futhatsz ötven kört és este még van némi beadnivaló is, hogy másnap "kipihenten" mehess terepgyakorlatra, ami igazán gyilkos - lehunyt szemmel magyarázok, miközben élvezkedem, hogy a puha kezeivel bekeni a hátam. Jól esik és nagyon fontos a fényvédelem!
- Bocsánat! Te mit nyelvelsz? - szélesedik a vigyorom, régen öltöttek már rám nyelvet. Még felé is kapok a kezemmel, de nem áll szándékomban összecsippentani a nyelvét az ujjaim közt. Micsoda szemtelenség!
- Akkor van dolgod. Nem tudtam, hogy van testvéred - mondom komolyan, mert úgy hiszem, hogy a keresztfiú így jöhet számításba. Állatok és férj, kicsit én érzem azt, hogy egy kalapba tette őket? Fura, nagyon fura. De biztos jól megvannak, csak nem akarom ezzel untatni őt, hogy ilyenekkel zaklatom, amikor ilyen jókedvű.
- Igen, honnan tudtad? - azonnal felpattanok és utána futok. Nem gondolja, hogyha felhívást intéz keringőre, akkor kihagyom? Amint utolérem megpróbálom beledönteni a vízbe. Remélem nem a "jaj, vizes lesz a hajam" típus! Aztán kicsit hátrálok majd, hogy vissza tudjon támadnom, ha akar. Jó ötlet volt eljönni, mert hangosan kacarászok, mint egy gyerek.
- Most már két és fél tonna, meg egy kicsi, szöszike! - cukkolom egy picit fröcsköléssel.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

Vigyorgok a rettenetesen jó mondatán, amivel kivágja magát. Erre is csak a nők képesek. Legalábbis az enyémek nem szoktak ilyen kreatívak lenni.
- Biztos sikert arattál volna, főleg, ha még körbe is fordulsz - természetesen "leültetem" az etikett szerint, majd behúzom magam alá a székem szemben vele. Igyekszem nem túl izgatottnak tűnni, pedig biztos jobban értékelné, ha látszik, hogy picit zavarban vagyok. Nekem viszont az "tájidegen", ha egy nő előtt bizonytalannak látszom, így előveszem a régi praktikákat és nyugodtan látszom. A lábfejemet meg úgysem látja, ahogy fel le mozog izgágán.
- Ó, csaltál, ezt megjegyzem magamnak. Na meg azért is, hogy nehéz előled elbújni - szélesebb mosolyt ejtek, ő pedig szakmázni kezd. Az is lehet, hogy visszavágyik kicsit erre az időszakra, amikor még nem volt túl sok felelőssége? Ki tudja?
- Holnap lesz egy komolyabb, ma már csak elmélet volt. Annyira nem bántam, mert az utóbbi hetekben kissé kivoltam már. A regenerálódás is fontos, még ha nem is így gondolják, nem is értem, miért nem kérdeznek engem. Személyi edző vagyok, elmagyarázhatnám nekik - sóhajtok egy kicsit keserédes vigyorral. - Még nem kérdezted. Több is tetszik, mint a likvidátor, vagy a bűnmegelőzés. De a technikai elemző is érdekes lehet. Melyiket ne válasszam? - nézek a szemeibe, és egy kicsit elmerengek a szeplőin. Mindig is a gyengéim voltak a szeplők, de mindegy. Közben megjön a pincér és kioszt nekünk 1-1 étlapot, a szokásos, mit hozhatok addig inni kérdéssel megtoldva. Megvárom, amíg Regi választ valamit, csak utána válaszolok.
- Én egy kis vörösbort kérek, mert megy a hölgy hajához - ezzel remélem nem hiszi, hogy le akarom önteni vele. A pincér elmegy, én pedig lapozgatni kezdem az étlapot. - És veled mi van? Mindig csak rólam beszélünk. Mindig csak azt tudom rólad, hogy nincs melletted senki, meg dolgozol, de gondolom ennél azért több van - pillantok fel rá mosolyogva, amíg válogatunk. Hát kíváncsi vagyok mi sül ki ebből, de remélem valami ki fog, ami pozitív. A kaján kívül, mert az garantált.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Te vagy az aurorok gyöngye, még kinyomozhatod. Vagy lesz egy vicces, illetve kínos beszélgetésed a dékánnal - nevetgélek közben, ahogy elképzelem, hogy a vöröske beszambázik egy ilyen kérdéssel a főmuftihoz. Ha mégis lesz ilyen, muszáj lenne ott megjelennem a dokumentálás kedvért. Csak is azért, persze.
- Hogy beletrafáltam - nem mintha nagy titok lett volna, és közben eszembe jut még valami. Jókor... Na mindegy, majd későbbre hagyom a romantikus vonalat, előbb beszélgetni szeretnék vele. Az is lehet, hogy megváltozott és egy rémes hárpia már! Háhá, de most jól megfogom majd, ha ilyesmire vetemedne a nyomozó asszonyság! Annak azért örülök, hogy tudtommal legilimentor, most biztosan kinyírna, hihi!
- Jó, hát úgy tűnik, hogy nyavajgok, de azért kibírom valahogy. Szerencsére nekem nincsen idősebb testvérem, így nem baszogattak vele - azért az nem lehet valami jó, hogy hasonlítgatnak, viszont szerintem elkerülhetetlen. Mondjuk az öcsémnek könnyebb dolga van, mert nem volt túl jó hírem a Tanodában. Így csak jobb lehetett nálam a megítélése a megfelelő idő után. Közben a pincér is megérkezik, felveszi a rendelést, azaz, hamarosan ehetünk is.
- Hát nem, tudom. Nem vagyok olyan nyomozós típus, szerintem nem vagyok hozzá elég kreatív, persze, ki tudja. A Kommandó jó lenne, ott biztos nem unalmas az élet, de valaki meg a papírok között találja meg az élvezetet. Nem én, persze - sőt elég rühellem is az ilyen jellegű órákat, de azért megtanulom. Ki tudja, hogy kell-e majd a jövőben valamire, vagy tudom-e hasznosítani. Közben megjön a borral a pincér, kitölti a két pohárba, majd távozik, mivel látja, hogy még nem választottunk.
- Pisilni van időd? - jegyzem meg vigyorogva, még ha ez egy randi is, nem tudok teljesen kibújni a bőrömből. - Nem semmi teherbírásod van. Nem kellene valaki, aki... - végül is intek, hogy csak viccelődöm, nem kell befejezni a mondatot. - Mi tetszett meg? - bökök az étlap felé, én ma szerintem valami carbonárás tésztát fogok enni. Majd még meglátom melyiket. Mire kiválasztjuk meg is jelenik a pincér és végül is én egy sima, de nagyon finom carbonara spagettit választok. Mikor elmegy a felszolgáló, felemelem a poharam. - A szeplős nyomozószépségre - nyújtom előre a poharam, hogy koccintsunk. Még nem tudom, hová fogunk kilyukadni, de szerintem elsőre nem lesz ez rossz. - Mesélj arról a mögöttem ülő őszülő, fehér inges úrról, mit állapítasz meg róla? - közben kortyolok egyet az italból. Egy játék mindig fel tudja dobni a beszélgetést.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Kár, pedig tudnék segíteni - mondom őszintén, hiszen már egy évvel többet voltam ott, mint ő lesz valaha. Tudnék neki jótanácsokat adnia arról, hogy mit vegyen komolyan, meg mit nem. Bár tény, hogy nem olyan könnyű, de talán nem hullana ki. Megvan a magához való esze.
- Á, értem. Akkor remélem sosem vesztek össze, ciki lenne - én őszintén sosem értettem az ilyet. mi van, ha közbejön olyan - márpedig lányoknál ez hatványozottan igaz szerintem -, ami miatt már nem akarna találkozni a két, és ez a gyerek rovására mehet. Meg az anyja idegeiére. Médi biztos jó fej keresztanya, de amúgy fogalma sincs.
- Nem tudom észrevetted-e, de nem vagyok meleg. Azt hiszem erre számos bizonyítékot adtam már. A kutyus jöhet, és nem kell félreérteni - nevetgélek a pimasz asszonysággal. Vicces, hogy feleség lett belőle, meg kölcsönadná a férjét. Ha nem ismerném egy kicsit, azt mondanám, hogy nem igazán érdekli, hogy mi történik a férfivel. Na, de ezek a szemtelenségek és felhívás keringőre után, muszáj lesz elkapnom a grabancát. Be is döntöm a vízbe, és úgy látszik, hogy már majdnem elvárta ezt. Behalok ennek a csajnak, komolyan!
- Mondtam, hogy a kutyát kérem inkább! - még, hogy megharap! Jól érzem magam, nevetve játszom el, hogy bármikor fel tudna dönteni és egyszer hagyom, is, hogy a víz alá  segítsen. De végül feladja. Még ilyet?!
- Jó, hát az elismerésed büntetést kíván, de tisztelem, hogy megpróbáltad - még egy aprót meg is hajolok. - Mivel valakié vagy, limitáltak a lehetőségeim, szóval arra gondoltam, hogy... - elgondolkodom látszólag egy pár másodpercig, még a fejem is lehajtom, mintha úgy tennék, majd rávetem magam és megpróbálom felkapni... ha sikerül, akkor eldobom a mélyebb víz felé, és elégedetten mosolyogva várom, hogy felkeljen. Kicsit azt sem bánnám, ha morcos lenne, olyankor máshogy cuki az arca.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Tudom, hogy így van, mesterem - kicsit Star Warsosra vettem a figurát ezzel a padawansággal, pedig már rég nem vagyok a tanítványa. Az, meg, hogy szerintem is nehéz az Akadémia, már csak nézőpont kérdése.
- Ez igaz, mondjuk eddig is úgy csináltam, persze a kötelezőket mindig megcsinálom, hogy örüljenek - tényleg nincs baj a fizikumommal, csak a tanárok itt másra fókuszálnak. Amúgy is van varázslat, ami minden bűnözőt utolér, minek annyit futni? - Á, ez nagyon jól hangzik. Legalább most már biztos vagyok benne, hogy nem vagyok férges - nevetek fel, az édesanyjával egyelőre nem szeretnék találkozni. Elég szigorú valaki lehet, az is megeshet, hogy a név kötelez dolog igazi híve. Akkor viszont megértem, hogy miért pont ilyen Regina, ezek a jegyek fellelhetőek voltak akkor is, amikor engem mentorált. Bár tény, hogy kedves volt, de néha éreztem én, hogy a mögöttes tartalom fontosabb, mint, hogy nem akar megbántani. És igen, amit élvezek arra kellene majd fókuszálni, de azt is tudom, hogy az élet azért nem egészen ugyanaz, mint az iskolában. Sokkal szélesebb spektrumát tanítják, mint amit majd hasznosítani tudok és így nem mélyedek el abban, amit szeretnék csinálni. Ahogy mondani szokás, a gyakorlat teszi a mestert, de a gyakorlatot majd élesben fogom tudni megtapasztalni, nem az Akadémia falai közt. Kuncogok, ahogy előadja a nempisilési szokásait, aztán pedig beleszaladok a saját csapdámba.
- Aki, aki leveszi a terhek egy részét a válladról, és amikor hazaérsz egy fárasztó nap után, új energiával tölt fel - adom meg a választ. Most éppen nem magamra gondoltam, de akár lehetnék én is, nem igaz? Végül is randi ez, vagy mifene. - Abban van a vitamin - teljesen agyzsibbasztó a válasz, miért lenne vitamin abban, hogy zavarba akarom hozni. De valamit mondani kellett, mint csak egy igent, vagy nemet. Koccintok vele és iszom pár kortyot is. A hűs bor jól esik a torkomnak, és meghozza az étvágyamat. Aztán pedig jöhet a játék, kíváncsi vagyok, hogy mennyire profilozza jól le.
- Átmentél. Kiss úr egy történelemtanár a helyi általános iskolában, és nemsokára nyugdíjba vonul. Egyszer segítettem neki becipelni a dolgait, onnan tudom csak, ne lepődj meg - vigyorgok. Ez egy régi történet, biztosan ide is intene az öreg, ha felismerne, de háttal ül nekem. - Hopsz - Ülve előrehajolok, mintha valamit vennék fel a földről, és pálcám segítségével az asztal alatt néhány szál vadvirágot varázsolok elő.- Nézd mit találtam - csillogó szemekkel állok fel és mellélépek. - Inkább őrizd meg te, mert nálam csak elszáradnának - a mosolyom nem múlik, ahogy nyújtom felé. Miután átveszi ahogy szeretné, visszaülök a helyemre. Pár másodperc múlva a pincér elénk lebegteti a rendelést, az ételek kikerülnek mindenkit, akik épp útba lennének, majd megpihennek előttünk. - Jó étvágyat!

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Van benne valami - forgatom meg a szemeim játékosan, utánozva Médi hanghordozását, némi ironikussággal fűszerezve. Rám tényleg nehéz lenne ráfogni, hogy meleg vagyok, mert ő irtózom tőlük. Nem provokálom őket, nem szólok be nekik, sőt el is fogadom, hogy van ilyen, de valahogy kiráz a hideg tőlük. Legalábbis a fiúktól, ami valahol meg érthető. De a lényeg az egymás mellett békében élés, még ha én ezt nem is tartom teljesen természetesnek. De hát ez van, és én elfogadó egy varázsló vagyok.
- Igen, azt - mosolyodom el ravaszkásan, és Médi hamarosan megtudja, hogy pontosan mire gondoltam. Látom a volt Rellonosban, hogy megértette mire megy ki a játék, mert azonnal visszatámad rám. Nem gondoltam a kutyázást komolyan, de úgy néz ki, hogy a szőke ebből meríthetett ötletet.
- Elkapsz? - nevetem el magam, ahogy törpi-terminátor rám veti magát. Igazából hagyom, hogy a másik bosszút állhasson, mert nem lenne móka, ha mindig én győznék. És ekkor jön elő a kutyás ötlet, amikor Médi rám mászik szó szerint, majd megharap! Érted? Meg-ha-rap! - Áú, rossz kutya! - torzul egy kicsit az arcom - csak hát mosolygom közben, nem tudom mennyire hiteles a fájdalom -, de amúgy haraptak már meg lányok, csak más helyzetben. Ez most így furának látszódhat, szóval meg kell adnom magam. - Jól van oké! Győztél, csak ne harapjál, mert még félreértik, hihi! - nevetgélek, majd ha nem figyel, és lazít a lábain a fogásban, akkor felkapom őt a térdei és a hóna alá nyúlva és kiviszem, mint egy hercegnőt a vízből.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Áh, ismered, remek! Az Erő legyen veled! - zárom le magamnak az egészet, de örülök neki, hogy Regi ilyen jól tud kapcsolódni a beszélgetésbe. Néha örülök a félvérségemnek is, mert egyrészt sokkal könnyebbek a muglikhoz kapcsolódó dolgok, másrészt mindkét világ erősségeivel és gyengeségeivel is tisztábban lehetek. Könnyebben nyitok a másik dolgaira, mert nekem mindkét világ az egyik.
- Oké, köszi a tanácsokat. Lehet, hogy a randi végén még egyszer megkérdezem a neveket és írhatsz nekem egy ajánlást is... egyre jobb öteleteim vannak - nevetgélek, de látszik rajtam, hogy hálás vagyok. tény, hiogy a kapcsolatokkal akár könnyebb út is lehet később, csak hát nem biztos, hogy jó tartozni valakinek. Azért annyira még nem bonyolult a helyzetem, hogy ne fogadjam meg ezeket a tanácsokat. A mugli lőfegyverekhez meg nekem is van némi vonzalmam, csak nem olyan beteges, mint Borsodié.
- Remélem igazad lesz, de egyébként igyekszem is, hogy végezzek, méghozzá, ha lehet normális eredménnyel. Sosem voltam lusta, szóval nem szeretek lébecolni. Az más kérdés, hogy néha meg jól esne pár napot kihagyni... regenerálódásra - vonok vállat. Néha még én is elfáradok, furának is tartom. De mivel le lehet fáradni fizikailag és szellemileg is, ráadásul akár egyszerre, szeretnék párszor többet pihenni. De azt megelvesztegetett időnek szoktam érezni, akkor inkább bulizzak, ha nem akarok tanulni, vagy edzeni. Mindegy, ördögi kör.
Kuncogni kezdek a felsorolásra, főleg a Manci néni tetszik.
- Igazad van, mondjuk pár sütire én is beneveznék. Sajnos ritkán eszek, mert ha nem így tennék... nem lennék ilyen fess - kuncogok tovább, és fogalmam sincs amúgy, hogy kikről beszél és mi köze van Annácskának Manci nénihez, aki a sütit adja. Legalábbis valami ilyesmit sikerült leszűrni a mondataiból. Közben még az én kis tesztemen is átmegy és nagyrészt jól találja ki, hogy ki az úr, akiről kérdeztem. A virág ad-hoc ötlet volt, de úgy látom, hogy nem lőttem mellé. Na ugye, a virág, az mindig jó ajándék.
- Ismerem - legalábbis látásból, meg a prefiktől, hiszen én is az voltam. Bár nem voltunk szerintem soha egy járőrségben, olyankor igyekeztem Julissal lenni, ő mindig szórakoztató volt. Főleg, amikor nem nyafogott, akkor nagyon bírtam. Ráadásul még ide is utánam jött, de legalább van ismerősöm, aki normális. Legalábbis az én szemszögemből mindenképpen.
- Használd a netet és nem halnak ki. Mármint, ha be is tartod az utasításokat - mosolygok, miközben megjönnek az ételek és végre hozzáláthatunk annak is. A kérdésre megállok egy pillanatra, elég provokatív és jogos kérdés valahol. De nem baj, ilyenkor kell megmutatni, hogy változtam, vagy ilyesmi.
- Már egy éve kábé, hogy nem viszek lányokat sehova, nemhogy ilyen jó helyre. Még ideszoknának és elvennék az ülőhelyet - kacsintok rá. - Csak különleges alkalmakkor és rá méltó személyeknek mutatom meg ezt a kincset. Nem mintha rejtve lenne, de nem esik útba általában semmilyen bulihely felé, szóval nem annyira ismert, vagy nem tesznek kitérőt ide - eszek pár falatot a kajából és iszom az italból is.
- Inkább azt mondd meg, hogy csalódtál-e bennem ma - kíváncsi vagyok a reakciójára, ezért a szemeibe nézek. Amúgy is, jobb ha oda nézek, mert így legalábbb el tudok veszni bennük és nem vagyok bunkó sem. Minden számíthat.

Bagolykő Mágustanoda Fórum → Bagolykőtől távol → Magyarországi helyszínek → A fővároson kívül

- Ennek nagyon örülnék, de tényleg - köszönöm meg neki, mert én ezeket is komolyan gondolom, nem csak azt, hogy változtam. Nyilván ezt elhinni elég nehéz, hiszen a múlt az múlt, azóta meg ugye nem találkoztunk. Azt sem mondanám, hogy benőtt a fejem lágya teljesen, de azért már sokat finomodtam, sőt. Tényleg változtam, hogy előnyömre, azt mondjuk nem tudom megállapítani ilyen rövid távon.
- Micsoda tanács, köszi - ironizálok és öltök nyelvet visszaválaszként, mintha nem tudnám. De végül is valahol jogos, viszont leginkább kifacsarnak, így valószínűleg nehéz lenne elhízni. Mindegy is, nem ezért vagyunk itt. Kifaggatom a nyomozók gyöngyét, hogy  mit mond a fickóról és jól vizsgázik. Meglepően jól. Sose lesz belőlem nyomozó! Nem baj, hogy lássa a változást Regi, kap egy kis virágot. Ez L lett és nem W, azt hiszem.
- Mondjuk egy áldást Bonnie szakmaiságáért? - nevetgélek, mert így már tudom, hogy nem fog olyan könnyen elhervadni a virág. Már ha nem végzi hazafelé egy kukában, hihi. Igazából magam sem tudom, hogy miért, de úgy érzem, hogy izgat a dolog. Nem, nem csak a virág sorsa, hanem a szeplős hősnő. Szentimentális lennék? mindjárt kiröhögöm magam és hazamegyek. Térj észhez, Létai!
- Talán, de még ne kapkodd el az ítéleted Don Huan-né! - kacsintok a végére, hogy kapjon egy kicsit a régi énemből. Még a régi beidegződések is látszanak az arcomon, de aztán csak nevetek egy jót és leutánzom őt: iszom a borból. - Azért nyomozóként eltévedni ciki lett volna - bólintok egyet oldalra a fejemmel és várom az egyetértését.
- Tényleg érdekel? Hmm, hát... sokan mondták, hogy változz meg, meg nőjj fel, többek között te is. Aztán meghalt Leila... akkor kezdtem el gondolkodni, hogy az élet rövid és nem biztos, hogy jó az út. Utána jött Karola és velem szakítottak egy viszonylag hosszú - számomra mindenképpen az -, kapcsolatból. Szóval muszáj volt sok mindent átgondolnom és rájönni dolgokra. Hát egyelőre itt tartok ebben, fogalmam sincs, hogy meddig jutok, de majd lesz valahogy. Randizni sem szoktam, szóval tök új és azt sem tudom igazán, hogy miket kéne, vagy lehetne tenni, hogy jól, vagy még jobban érezd magad és lehessen mondjuk második. Talán ezt már nem is kellett volna elmondani most, de már mindegy - vonom meg a vállam a végén, és a kaja pedig megment a további fecsegéstől. - Jó étvágyat!