28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek
Európa - Harriet O. Wallace hozzászólásai (13 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Harriet O. Wallace
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 66
Írta: 2019. március 26. 22:34 | Link

Bremzay Úr
#


Izgalom? Csekély, de tényleg, és véletlenül sem azért, mert zsebben éreztem volna a csapat sikerét. Egyszerűen annyira rutinszerűen mentek a gyakorlások, a közös felvezetőedzés is, hogy nem éreztem szükségét a megfelelő taktikának túlgondolásán kívül aggódásnak. Talán elhamarkodom? Meglehet, mégsem szar azért minden, én már csak tudom, ahogy az alattam feszítő izompacsirta is. Nem túl finoman paskoltam a nyakát meg, de tudtam, hogy ő ezt így kedveli, kétfelé kitárta a szárnyait, és már fent is voltunk a bemelegítő körön... Ennyit a körbemagyarázásáról egy eseménynek, ami amúgy tök fontos.
Annak ellenére, hogy nevezhetnénk egy klasszikus sport helyosztójának, ez még csak egy tabella helyért ment, eléggé fent vagyunk a felsőházban, így nyilván illik megmutatni, mit is tudunk, mai egy játékrész után még igen soványka volt. De a szünetben kiszúrtam, hogy valaki lova nagy lelkesen legelészett az ellenfélnél. Ez még igen jól jöhet. Alapvetően egy védekezőbb játékos vagyok, ezért is csúsztam ki az ütős balhéból, de így is sikeresen kaptunk egyet Kearney bal, hátsó lábára. Kettő teljes percet repültünk és próbáltunk támadni így, még sikerült is pontot szerzeni, mielőtt véget ért volna a menetünk. Büszkén simogattam meg a szárnyast, ahogy leszállva róla, a rángatásban elszakadt mezem levágva a padra szlalomoztam a ló körül. Majd lesz másik nyolc perc múlva, van fontosabb. Örültem a szünetnek és a srácnak is, aki bár bizarrul állt a lovakhoz, úgy tűnt bármit is tesz a lovam lábával, nem ront. Ez egyelőre elég.
Igazam is lett, mert a harmadik részt mi abszolváltuk jobban, és a beevett ló is kiütközött, mert gyakorlatilag három ember ellen kellett épen lejönni. Nem sikerült mindenkinek. Viszont ez most új széria, a második győzelem zsinórban, volt egy nagyobb bukónk, de a londoniak erősek. Ez tény.
- Elég lesz - közöltem a lovamat taperálókkal, majd az új garnitúra megkülönböztető mez is repült a padra és inkább szépen kibontottam a szétzilált sörényfonását még mindenki pakolászott vagy próbálta közelebbről megvizsgálni, csak nem jutottak be. Ő az enyém.
Szál megtekintése
Harriet O. Wallace
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 66
Írta: 2019. március 26. 23:13 | Link

Bremzay Úr
#


A mérkőzések ideje alatt jellemzően az agyam olyan sebességgel pörög, hogy mire felmerülne, mit kell végiggondolni, megvan az eszmefuttatásom vége. Ahogy két szám összeadásánál előbb tudom az eredményt, mint magukat a tagokat. Sokak szerint ez már egy nem normális szintje az előregondolkodásnak, és hogy ez az adrenalinszint káros is lehetne, én mégis nagyon kedvelem. Olyan más érzés, mikor úgy pulzál az ereidben a vér, hogy majd átüt a bőrödön, és minden rajtad és a lovadon múlik egy-egy szituban. Megúszod, vagy sem. És ő?
- Hagyjon üzenetet - szűrtem a fogaim között, mivel a hangot nem tudtam archoz társítani még, de sosem jelentett jót, ha keresnek. Mindig, mindenki akar valamit. És miután megint elhajtottam valami lovásznak is rossz utánzat segítőt, lehet ez volt a gond. Legutóbb is le lettem b-szva érte, hogy miért beszélek így velük. Megoldom, köszi. Ha rászorulok, hogy más bontsa a lovam felszerelését, majd sikítok, hangosan.
- Hozzá? - fordultam végül a hang irányba még nem véve, mire is volt a közlés, aztán csak széles vigyorral dobtam a copfomon egyet. Nicsak, kit fújt ide a szél. Még ki is néztem mellette a félreintett pasikára. - Látod, mondtam hogy jobb fodrászra lenne szükséged, erre emlékeznek, arra nem - mutogattam is a hajamra, majd visszanéztem a férfire, akinek az érdeklődésén elgondolkodóan meredtem előre.
- Egy paci és egy pasi mínusz, meg amúgy nyolc - négy nekünk - összegeztem röviden a tényeket, hogy a fújtató fiamat megnyugtatva levegyem a még pluszban rajtalévő szíjakat. Én sem csípném.
- Hogy tetszik ma lenni a bácsi? Jól szolgál az egészsége? - mímeltem a kintről hallott bájcsevegést, majd sóhajjal vágtam csípőre a kezem. - Remélem nem azért jöttél, hogy újrakezdjük jövedelmező-e még neked, hogy nekem kellett egy pacilak a lovardában.
Szál megtekintése
Harriet O. Wallace
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 66
Írta: 2019. március 27. 00:00 | Link

Bremzay Úr
#


Bár fogalmam sem volt a döntés tényleges okáról, voltak mérföldes különbségeim más emberektől. Nem csak sportszakmailag, de azért ma is volt a pályán, aki mellett veteránnak tudnám magam mondani, ez meg jó érzés. Mit jó? Ez kifejezetten lelket simogató. Kedélyesen és büszkén, ha már más nem jutott.
- Magunk közt szólva egy fogász, egy plasztikai sebész, egy varázsló és maga a jó Isten még pluszban nem ártana, majd aztán - billentettem oldalra a fejem. Nem volt az esetem, de nem ezért gondoltam mindezt. Inkább tény volt, hogy szerencsétlen nagyot eshetett pofára, vagy a lova a ludas, de olyan kis eldeformált egy ürge, mikor meg vigyorog, minden tollpihe égnek mered a lovamon is. Szerencsétlenem. Nincs baj, nagyfiú.
- Tény, viszont olyan amatőr hibákra, amit ma műveltek fizettek. Az ott evett, itt ment el a harmadik játékrész eleje, lehetett volna szorosabb - vontam vállat, és még mutogathattam volna a-ról b-re, mégsem tettem. Szerintem ő is látott eleget fentről, mi is hibázgattunk, ez levezető meccs volt, házkülönbséggel. Nem ebben van a pénz, ez ma tényleg a magamutogatásról szólt, valljuk be. A nyújtott kéz egy pillanatra meglepet, de aztán a kezébe nyomva leguggoltam és a bal, hátsó lábikón finoman végighúztam a kezem. Jó munkát végzett a gyógyító, de azt hiszem ennek kijár most egy nagyobb pihenés, én azért szeretném, ha következmények se lennének. De nem húzza ez elég jó jel.
- Pedig mindig ki akartam próbálni egy fenekelést - vigyorogtam rá még ringatva is a csípőm, hogy aztán a padhoz sétálva a saját cuccaim is összedobáljam egy táskába idő közben. - Tisztában vagyok a nevével, de az olyan, mintha dobozba tenném az Életem, az az ő lakhelye. Az albérlete - ha úgy vesszük.
- Üzlet? Mi az, amiben ez üzlet lett neked velem? - fontam össze a karjaim. Nyilvánvalóan nem mondva nemet. Érdekelt is, és mint ismeretes: nem élek túl low-cost életet. Kell.
Szál megtekintése
Harriet O. Wallace
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 66
Írta: 2019. március 27. 00:53 | Link

Bremzay Úr
#


- Egyiket sem ismerem, de elhiszem - zártam rövidre én már nem is pazarolva több szemrebbenést a csúnyácska emberkére. Egyébként is volt más dolgom, pont elég, hogy a legutolsó legyen valaki sorsa, akit jó esetben utoljára láttam. Utáltam a szélső helyet kapni, általában az irányítónk melletti szélen vagyok és szabad a kijárásom. Fene se érti ezt a szervezést.
- BalEsEt - artikuláltam még hápogást is mutatva a jobb kezemmel és a fejem billegtetve. Tök egyértelmű volt, hogy a játékvezetőnek ítélnie kellett, és mivel nem volt hogy befújjon egy szándékost, lett belőle versenybaleset. Nem az első és nem is utolsó a történelemben. Ellenem is csináltak már hasonlót. Két bordám és a kulcscsontom is bántak akkor azt, de rossz mozdulásnak fújták be és persze ennyiben ki is merült. Kellemetlen. Nyilván ha lett volna bennem szusz, visítok, de örültem, hogyha a levegő úgy jutott a tüdőmig, hogy nem éreztem azt, kettészúrja egy csontom közben.
A szemem egy pillanatra megakadt a pénzen, majd kérdőn tekintettem a kék szemeibe. Ez volt a munkája részben, ha jól tudom, tényleg nincs semmi meglepő benne, mondjuk az igencsak annak tűnik, hogy nem láttam kitörő örömet rajta. Pedig aki itt nyer, az olyan szokott lenni, mint friss kislány a körhintán.
- Uh, menten elpirulok - kaptam a szám elé a kezem gondolkodóan, de ha erre várunk, azt hiszem ő itt öregszik meg, én természetesen örök fiatal vagyok. - Én vagyok a sugarmommyja, probléma van ezzel esetleg? Nagyon hálás és kielégítő feladatteljesítő egy pasi - mosolyogtam a pacit végigsimítva párszor, aztán a fejem a pofijához toltam, mire a hajam borzolta és nyálazta. Neki elnézem.
- Félre ne érts, egyrészt az három - pillantottam a lovamra, mert én instant duplában tolom. Megtehetem. - Másrészt hol kell aláírni?
Szál megtekintése
Harriet O. Wallace
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 66
Írta: 2019. március 27. 12:24 | Link

Bremzay Úr
#


- Üüüühüm - húztam el a szót meg is forgatva a szemem. Mert ugye én sosem kételkedtem a pártatlanságban, természetesen. Nem küldtem vissza egy játékvezetőt, vagy oldalvonali megfigyelőt se ősanyukájába, ahogy nem tértem ki a szexuális orientáltságának bősz emlegetésére, vagy hasonló. Mert illedelmes lánynak neveltek és tudom hol a határ. Valahol két település között, maybe. - Főleg, ha a fizikai fölényt vagy a pillanatnyi hátrányt kiváltja. Tudom - jegyeztem meg egykedvűen, mert így volt. Nem azért voltam jó játékos mert szabálykövető, tisztán játszó egyed voltam. Hanem mert ment, hogy újat gondoljak egy mozdulat kellős közepébe, ott tudtam lenni, hála ennek a csodaférfinak, ahol kellett  apályán és képes voltam nem csak védekezni, mikor más hárult rám. Bár elég jól megvoltak a szerepeink, ami nem szokványos ebben a sportban azért.
- Nem te vagy az első, se ma, se amúgy - forgattam is a szemeim. Nem a kérdés, inkább az erőltetettnek érződő reakció volt, ami mindezt kiváltotta belőlem. Szarok a vicceim, majd egyszer jön a match ebben is valakivel, mint a tinderen. Ott legalább elhiszed, hogy vicces vagy, nem mintha lenne ilyenem. Nincs időm a problémákra. - Ezt örömmel hallom, akkor te tudod a legjobban, hogy ahhoz, hogy ez az egész működjön, ez nem nagy áldozat - tártam el a kezeim mutatva a körülményekre és utalva a sportra. Ha nem tartanám jól, itt sem lehetnénk. Ketten. Mert minden, amiben engem vagy a lovam akarták, járt hozzá a másikunk. Nekem ez a matek volt az életem vezető képletébe illeszthető ismeretlen tényezője.
- Jobb vagy bal oldal? - kérdeztem kedvesen, mintha valóban ennyin múlna, és nekem igazából ennyin is. Pénz múlt rajta, nem kellett érte olyat adnom, amit nem akarnék, ebben egész biztos voltam, mikor a szemem a lovamra kúszott, majd vissza a lovarda tulajára. - Mi volt az elképzelésed? Nem vagyok egy kukacoskodó alkat, nyilván az egyetlen kikötésem, hogy figyelembe kell venni az életem... a verseny nem vár meg, ezen kívül az időm, a testem.... mondanám a lelkem is, de azt már eladtam - vontam párat a vállamon.
Szál megtekintése
Harriet O. Wallace
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 66
Írta: 2019. április 3. 16:48 | Link

Bremzay Úr
#


Kevés az az eset, mikor valaki odajön egy verseny után, és nem célja van. Ajánlatok, többségében lóért, egyes csapattagért vagy éppen egyéb alkuk kötése, amiknek nem lenne itt a helye. Egyszerre volt megszokott, de mégis kicsit új és üdítő az ittléte. Általában addig udvarolnak, még rájuk nem figyelsz. Túl sok a rizsa, öregeim.
- B.szki, erről lecsúsztunk - csúszott fájdalmas grimaszba az arcom, de végül csak nevettem. A körülöttem lévők megszokták hogy nagy a hangom, nem beszélek valami nőiesen és a legkedvesebb formám előjövetele is a lovam felé jellemző. Éppen ezért most sem finomkodtam, visszavehetnék, de minek? Semmi móka. - Sajnos ez ma már nem sok dologra garancia - léptem mellé, aztán a felkarjába kapaszkodva fordítottam kicsit srégen, az egyik paciszállító irányába. - Látod, aki azt az abraxant vezeti éppen. Legalább négy éve itt van minden versenyen, ennek ellenére egy percet nem tölt a saját állatával, mások gondozzák, edzik és ülnek rajta versenyen kívül. Ez nem ember - szörnyülködtem fújtatva is egyet, amit mögöttem Kearney is hasonlóan megtett, amire el is vigyorodtam és megpaskolva az oldalát körülnéztem mindenünk megvan-e.
- Az ördögtől ilyet sosem hallottam - tettem csípőre az egyik kezem ahogy néztem rá, de persze nem volt ebben semmi ellenvetés azt illetően, amit ajánlott. Már kivéve az időm, amiből nem lehetne folyót rekeszteni. Még egy tócsát sem. - Sosem vár, illetve de, azonban akkor már el sem érdemes indulni - Mert ezt bizony már megtanultam. Akinek ez nem első, minden előtt, az kiszóródik és sosem ér el semmit, amit szeretne. Nekem pedig még voltak terveim, mielőtt esetleg másnak fognék. Just kiddin'. Egyszer tuti egy ilyen pályán kaparnak el.
- Ó, egy istállóban, évekkel ezelőtt. Meg odaígértem a leendő férjemét és az elsőszülött fiam - bólogattam nagyokat, ahogy pár pálcaintéssel összerendeztem az utazósholmikat, hogy a segítők azokat elintézzék, majd visszasétáltam a pároshoz. - Te még sosem kötöttél vele alkut bármiért, amit nagyon akartál?
Utoljára módosította:Harriet O. Wallace, 2019. április 3. 16:48 Szál megtekintése
Harriet O. Wallace
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 66
Írta: 2019. május 14. 17:23 | Link

Bremzay Úr
#


Bármennyire próbálom magam szét meg össze is szégyellni, nem volt sosem a terepem. Nyilván kellene, milyen jól mutatna ez a szó is, hogy képes vagyok az önszánásra a dicséretes jellem és a odaadás meg kedvesség mellé. Kár hogy amiket használnak, nem rokonértelmű ezekkel, még csak meg sem erőltetem magam. De azért tényleg nem akarom én kihúzni ennél a jóembernél a gyufát. Ha már vette a nyuggerprogramot és beült a lelátóra mint a nyálcsöpögős 50esek szoktak meg a nénik, akik gazdag pasasokat keresnek, muszáj értékelnem. Nem hinném hogy feltétlen ebbe illene.
- Leginkább. Kislányok a sporthoz, csak csesznek ezt belátni - vontam a vállamon. Én is voltam az, jaj de mennyire. Mikor egy találat után azt hittem enyém a világ, a következőben meg nyílt vádlitöréssel bőgtem a pálya mellett és meg akartam halni. Emlékszem ahogy az orvosba haraptam, hogy ha megint hozzámér, neki is szüksége lesz segítségre. Aztán nem voltam valami nagy korban meg súlyban. Nem mintha ez sokat változott volna, de a hozzáállásom mindenképpen. Bármi, aminek helyrehozható következménye van belefér sérülés címen. Bele kell férjen, vagy nem érdemes újra és újra nekifutni.
- Melyiket akarod? - billentettem oldalra a fejem, de végül csak azért volt ez, mert jobban szeretek beszélni, mint olvasni. Az emberek beszéltetése meg jó dolog, ha vannak rejtett dolgok, előbb elszólják magukat, mint meglátom a sorok között. Hittem ebben. De nem volt mi megakadályozzon. Természetes könnyedséggel mentem bele az egészbe.
- Ja, én sem, de nem hiszem hogy fenyeget ez bárkit - nevettem el magam, nem vagyok olyan, aki már 5 éves kora óta gyűjti a dolgokat az esküvőjéhez, kimaradt nekem a barbieház meg Ken. - Érdekes, rám azt mondják maga vagyok a pokol, akkor az ördög bennem kéne.... lakozzon - kis szünettel fejeztem be a dolgot, majd összepréseltem az ajkaim, ahogy próbáltam nem nevetni, pedig nagyon magasan volt, rávertem a labdára, és úgy éreztem még pattog is. De mindenképpen elengedtem, mielőtt it lelkekbe taposok. Volt már olyan, na. Főleg nőkébe, de sosem volt szándékom ténylegesen bántani se őket, se a pasijaikat.
- Senki sem büszke mindenre, de az ígéretek jobban hangzanak - pillogtam felé nagy szemekkel, már majdnem fel is tettem, hogy még befejezem a dolgokat sorolhatja, ha van ideje. De aztán nem.
- Működik a kémia, nélküle nem menne így, sokszor gondolkodik helyettem is egy-egy mozdulatnál. Bárki, bármit is mondd, nem sok nála okosabb játékossal hozott össze az élet.
Szál megtekintése
Harriet O. Wallace
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 66
Írta: 2019. szeptember 3. 18:14 | Link

Bremzay Úr
#


- Ennyire nem vagyok okos vagy ismeretes benne, de elhiszem. Nem lepne meg - ingattam meg a fejem. Amennyit én láttam és tapasztaltam az évek alatt, az engem meggyőzött arról, hogy sok ember az életre is alkalmatlan, nem még sportra, vagy a példánál léve cégek irányítására. A tőzsdés mondjuk új információ volt, ennyire részletesen nem ismertem még Őt, de ezek szerint nem a lovak az egyetlenek, amik mellett töltött hosszabb időt.
- Megy együtt is a kettő - közöltem egyszerűen, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy úgy bókolj valakinek, hogy eközben még oda is szúrj. Mondjuk másik oldalról ezt szeretni és elviselni még magasabb mazochizmusra vall, mint a belefektetett szadizmus mértéke. Érdekes párosítás, majdnem lehengerlő.
- Az ördögnek ajánlott áldozatról, vagy a pokol teszteléséről? Nem mindegy - ingattam is meg a fejem hamis mosollyal, hogy aztán a ló nyakát megpaskolva simítsak rajta végig párszor és körbenézzek minden meg is van-e, ami nekünk jelenleg feladatunk. Jól álltam és a jópofizáshoz sem volt humorom. Haza akartunk jutni előbb-utóbb a kis csodával, szóval azt hiszem hasonlóan türelmetlen voltam, mint régebben egy cukorkaboltban, csak azóta önálló nő vagyok. Maybe.
- Ebben egyetértünk, szeretem, hogy jóval egyszerűbb így. Annyiszor megkérdezik miért, de szerintem ha elmondanám, sem értenék meg mi ebben a jó, igaz, Kisherceg - néztem a lóra, aki nyilván nem fog felelni, de a tenyeremnek nyomott feje éppen elég volt, hogy igazolva érezzem magam.
- Eszem ágában sincs feltartani az urat. Nem hiszem, hogy bármi olyat rejtegetnél a papír mögött, amitől tartózkodnék - vontam vállat, hogy aztán még Eugénre emeljem a tekintetem, na nem úgy nézett ki, mint aki siet egyébként.
Szál megtekintése
Harriet O. Wallace
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 66
Írta: 2019. szeptember 12. 21:13 | Link

Emir
- az állófogadás -
#


Pólózol? Ne viccelj, hát mennyi erő van benned? Vasággyal vagy hatvan kiló. Nem, igazából nem kell vaságy, hogy átlépjem, és megmutatom szívesen, de a legutóbbi betört orr miatt is mehettem egy ejnye-bejnyéért. Sok idióta pöcs. NA az ilyenek miatt utálom a burzsuj rendezvényeket. Egyszerűen nem bírja elviselni, hogy egy csapatban van nő is és még nyertek is, nekem is nehéz lenne feldolgozni ekkora testtel, két tál töltött káposzta után, hogy egy nő jobb nálam. Biztosan. Félreértés ne essék, sosem voltam sztereotip ennyire, nagyon kedvelek egy csomó különleges embert, egyszerűen a falra mászom attól, ha képtelenek a minimális respectre az emberek.
Régen jártam hasonló rendezvényen, ma is elsősorban a szponzori kötelességem köt. Bremzay elkísért majd el is tűnt, mert valami tárgyalópartnere is itt van. Meg is kaptam a feladatot "légy szociális". Mi vagyok én, mágnes? Duh, fáradt vagyok, és inkább agyban, mintsem testben. A pályán nem csak fizikailag van munka, talán ezért is nézem percek óta a kiürült barackleves poharam alját. Lassan veszem rá magam bármire, de igyekszem, esküszöm. Megigazgattam a kendőt a fejemen, majd elfordultam a kis körasztaltól, és éppen akkor szólított meg - a fogalmam sincs mióta ott álló - pasi.
- Oh - döbbentem le kicsit, pedig belém még ember nem fojtotta a szót, általában nem lehet lerázni, de most sikerült is végül összekapni. - Igen, a miénk volt az a bizonyos végső találat - utaltam itt a lovamra inkább, hiszen a csapaton túl mi is egy külön páros vagyunk. - Köszönöm, ez kedves. Első alkalom?
A kérdés nem véletlen, a gratulációknak rengeteg típusa van. A kritikus, a direkt ömlengő, a célzott, a kereső és igen a megvevő is. Ő inkább valóban lenyűgözöttnek látszott, ezzel eddig talán egyszer találkoztam.
Szál megtekintése
Harriet O. Wallace
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 66
Írta: 2019. szeptember 13. 19:56 | Link

Emir
- az állófogadás -
#


Nézzük a helyzetet általánosan. Olyankor még a pólós cuccomban piszkálom ki a törmeléket a kis drágám patkóiból ahelyett, hogy itt lennék. Egy másik esetben, ha mégis megjelenek, meg szoktam úszni, hogy hirtelen szembesüljek vele, hogy szocializálódtam. Ezzel amúgy nincs is bajom, szeretek beszélgetni, a szám is elég nagy - amire mondják is hogy előny - ettől még reálisan a meglepetés ereje tud tockost adni.
- Ezt örömmel hallom, az új emberek mindig a legjobbak. Ha engem kérdezel túl sok itt a besavanyodott alak, akik már nem tudják értékelni a sportot, csak ezt - tártam el a kezeimet, majd kicsit el is nevettem magam a végén. Nem akartam én semmi komolyat borogatni, azt hiszem a meccs utáni frusztráció még dolgozik, na, ezért lehet, hogy ilyen rosszul állok a partik ezen részével. Lassan el is eresztettem a gyümölcsleves poharat magamtól és a kezeim felszabadultak, hogy második szájként mozogjanak. Néha mutogatok, lelkesebben, mint kéne. Most csak viszonoztam a gesztust és kezet fogtam. - Harriet Wallace, örvendek Emir - még kicsit billegtem is, mintha muszáj lenne. Igazából csak nem tudom a velem szemben állóval mi a helyzet. Én könnyen csinálok viccet abból is, ha nem vagyok elég udvarias, meg abból is ha túltolom. Szar vicceim is vannak.
- Nem, köszönöm, hamarosan szerzek utánpótlást, nem élek az itteniekkel. Márhogy alkohol, nekem a mentes is az, duh - vontam vállat, mert nem hiszem hogy csak az ízért járkálnék egy martinis pohárban valami koktéllal, ami csak szirup. Máskor egész nap azt kóstolgatok, nem hiánycikk. - De a tiéd látom utánpótlásra szorul majd, mi is... - kérdeztem rá kicsit hunyorítva a pohárra. Pezsgős, nyilván ehhez idomul, de láttam már ilyenben borkoktélt is!
- Tessék? - kérdezek vissza, de elkezdek nevetni, ami azt hiszem egy önégetésnek simán elmenne. - Ühm, ami azt illeti minden versenyen állandó partnerem van, ő most odakint vár, hiába a nagy szerelmem, van ez a hülye szabály, hogy a lovaknak már a kocsikban a helye - mutattam is kifelé a nagy ablakon, ahonnan némileg rájuk lehetett látni. A lovam a társam, jó hosszú ideje. - De mindig elkísér valaki, most sem jöttem egyedül. Változó éppen ki, barátok, szponzorok, aktuális próbálkozók, talánok vagy remények, mikor mi - vonogattam a vállam, mert mai azt illeti ezt így is vettem. Fogalmam sincs mióta nem volt két egymás utáni verseny, ahol ugyan azt érdekeltem volna, elég durva. Jó, egy alkalmat tudok, illetve egy embert, aki már kettőn biztosan megjelent, de... nem ennek élek. - És te, egyedül érkeztél?
Szál megtekintése
Harriet O. Wallace
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 66
Írta: 2019. szeptember 14. 23:31 | Link

Emir
- az állófogadás -
#


Amikor újabb és újabb évet léptem át a sportban, mindig volt valami, amit megfogadtam. Például a harmadik év után már egy versenyre se mentem az eredeti hajszínemmel. Az ötödik elején tettem egy ígéretet az édesapámnak, hogy élni sem fogok elfelejteni az életemben és kezdek magammal valamit. El is mentem ugye cukrásznak. De mindig valami olyan volt, amit biztos voltam, hogy tudok teljesíteni, aztán eljött a nyolcadik, és úgy voltam vele, hogy össze kéne szedni magam, és ha mást nem is érek el szimpátiát tutira, ha néha megmutatom magam a pályán túl. Nem minden alkalommal bizonyult jó ötletnek. Idén pedig. A szezon elején ültem a boxban a ló mellett, és egy percre megijedtem, hogy már nincs mit, aztán megrágta a hajam én meg sóhajjal értettem az univerzum célzásait. Megint tettem fogadalmat, mondjuk ahhoz nagyon el se kéne tűnni...
- Oh, várj - azzal felemeltem a kezecskémet, és a nem olyan régen látott pincérlányka oda is jött. Ha mást nem, ezt már ellestem a nagyoktól. - Szeretnénk még egy alkoholmentes pezsgőt, én pedig még egy olyan fagyasztott gyümölcsökkel hűtött baracklét. Lehet naaagyobb pohárban - nyújtottam el a szót, mert azért vicces, hogy kiszúrják az ember szemét ilyen kis két decikkel. Ezt még mi sem merjük a cukrászdában, pedig oda enni és nem inni járnak elsősorban. Másfelől hogy nézett ki, a haja simán fel sincs kötve, egy ilyenért egy ellenőr már kidobta volna, és ha belemegy az italba? Szomjas vagyok. Remélem, hogy valahonnan előbb elém kerül, mint kiinnám azt a díszkutat a terem közepén.
- Az egyik szponzorom, könnyű megismerni, a nyakkendője olyan, mint a hajam - mutattam is fel egy részét a hajamnak. Abból a nyakkendőből nem akartam engedni, tetszik vagy sem. - Áh, akkor te sem versenyzőhöz jöttél. És te mit csinálsz? Már mikor nem itt vagy - mosolyogtam rá, mert hát ennyi volt minden információm.
- Régen találkoztam ennyire friss emberekkel. Sokszor ilyen belterjesen csinálják, az nem túl érdekes. Tudod hozza a nejét, a kislányát, a hörcsögét, az ügyvédét, annak meg ennek a barátját - vonogattam a vállam és mutogattam is random a teremben, mintha muszáj lenne. Fogalmam nem volt ki-kicsoda, de ők tuti mind ismerik egymást. Nekem meg a nevem a hátamról.
- Elég... elszántnak tűnsz - formáztam O-t a számmal, ahogy bólintva értelmeztem mit is mond. Nem vagyok hülye, csak éppen nem számoltam ilyennel. - Ez nálam elég bonyolult helyzet, hogy őszinte legyek. Megesett már, hogy tetszett valaki tudod, és ciki vagy sem, kiderült másnapra, hogy ő úgy van velem, mintha a húga lennék - más esetben meg túlgondolták, vagy éppen nem eléggé. Az utolsó egyedül ébredős reggel óta nem volt semmilyen éjjel. Nem vagyok valami nagy bizalommal. - Elméletileg sosincs senkim, gyakorlatilag - néztem el oldalra, aztán vissza rá, nem lehet ezt sehogy szépen. - Simán lehet, hogy megint olyan kocsi után kepesztek, ami meg sem fog állni - vontam vállat. De ugye egyszer élek.
Szál megtekintése
Harriet O. Wallace
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 66
Írta: 2019. szeptember 17. 19:23 | Link

Emir
- az állófogadás -
#


Lehet jobban dolgozik bennem a vendéglátási ismeretség, mint mondjuk a rosszindulat, de azért az arcom mimikája a szavaimon túl is elég árulkodó a pincér és az egész jelenség felé. Egy apró sóhajjal nyugtáztam végül, hogy a rendelésünk igyekszik teljesíteni aztán csak felnéztem Emir-re. Érdekelt is a válasza, de kellemetlen, mikor beszélsz valakivel és figyelmet se szentelsz neki. Ha versenyezne valószínűleg ismerném, nyilván a feltörekvőkben nem vagyok otthon, de legalább a nevét biztos láttam volna már. Ezért is kérdeztem ilyen bő lére eresztve, de végül ki is derült.
- Áh, felsőbb körök - mosolyodtam el, kínosan kicsit. Mármint lássuk be, most fejtegettem ki éppen, hogy mennyire belsősök és itt mindenki mindenkinek a mindenkije, és szerintem ez uncsi. Kellemetlen, de ettől még nem szeretek hazudni róla, ha rossza tapasztalatom, hát akkor az. - Modellkedés? Ruhák? Magazinok? Mindenféle? Vagy valami más...?
Nem vagyok teljesen ismeretlen, vagyis hallottam már a világról, így relevánsan próbálok kérdezni is. A legközelebbi tapasztalatom a dologgal elég friss, mert csináltak rólunk Bonnieval pár képet, mert szerették volna, ha a kaszinóba kikerül pár szép, de sikeres sportoló is. Ha engem kérdezünk - ki mást tennénk? -, elég jól mutattunk ott, de én ezt nem tudnám csinálni. Nem érzem magaménak ezt a fotózás dolgot, nyűg volt és stressz. Persze az életben mi nem tud olyan lenni? A sportról is így gondolják sokan, meg szerintem a jelen helyzetről is, amiben úgy nézem a velem szemben álló is jól áll - vagy tartja magát. Lehet nem is gondolta annyira komolyan, így azért teljesen megnyugodtam, hogy senki lelke nem bánta, maximum utólag az enyém tudja, ha úgy járok, ahogy. Mert ugye miért csak rajtam múlna? Bremzay amúgy is fura szerzet, gondolom. Én biztos az vagyok, és a nyakkendőt is egy harc volt ráadatni.
- Ühhüm - vontam pár aprót a vállamon lenézve a ruhámra, de megnyugtatott, hogy nem merült ki ebben a beszélgetésünk, sőt! - Szinte tényleg mióta az eszemet tudom. Elég korán volt lehetőségem lóra kerülni, szárnyasra is. De a versenyszintet, még ha kategóriákkal alacsonyabban is 15 évesen kezdtem - meséltem jóval lelkesebben és intenzívebben, mint még az imént tűnhettem. Ebben inkább vagyok otthon, mint más helyzetben.
- Talán kicsit elnyomásban élünk a kviddics miatt, pedig szerintem presztízsben messze verjük néha az ottanit. Meg azért nekünk vannak lovaink! - Mert szerintem ez érv. - Nem tudom mennyire ismered a játék alapjait, de ez tipikusan az a csapatsport, ahol ha egyénileg nem villantasz, nincs összteljesítmény. Inkább északon van jobban kiépülve, de elég erősek újabban az olasz csapatok is. Ültél már szárnyaslovakon? Vagy úgy... lovakon?
Szál megtekintése
Harriet O. Wallace
FELFÜGGESZTETT



offline
RPG hsz: 46
Összes hsz: 66
Írta: 2019. október 3. 23:33 | Link

Emir
- az állófogadás -
#


Nem volt egyértelmű a válasza, kicsit mindig reméltem, hogy jön majd egy ilyen fordulat ezeken a partikon, meg valahol meg is nyugtat, hogy tényleg járnak még ide olyanok, akiket magával tud ragadni ez az egész. Kicsi voltam, de velem is így történt. A nevelőanyukám vitt magával, mert egy ismerőse lovat akart venni, és egy ilyen mérkőzés jó üzletkötő hely. Én meg csak figyeltem kis tizenéves fejjel a pályát, és szerelembe estem. Olyan kiábrándíthatatlanul. Se a sérülések, se a modorok, se az évek nem rontottak ezen.
- Tartalmas lehet - próbáltam jól reagálni, de aztán csak elnevettem magam. - Ne haragudj, fogalmam sincs hogy megy, kicsit olyan butának is érzem ebben magam. Azt hittem ezek külön vannak. Igazából csak a reklámos-fotózósat ismerem testközelből.
A vallomásom őszinte volt, mert tényleg, és ezzel is csak nem olyan régen találkoztam, mikor Bonnieval kellett pár fotóhoz pózolnunk. Kampányarcok vagyunk, vagy ilyesmi. Tény, hogy ő egy nagyon belevaló vörös, én meg tudok nagyon bájos lenni. Értem mit akartak velünk.
Azt kevésbé, mikor elkap a hév, hogy nem ütnek agyon egy kézre eső pezsgősüveggel. Most is csak elindult és a póló meg a ló, és így megszűnt minden, cső látás, fel sem tűnt, hogy az én baracklevem kicsit késik. Most már mindkettő, de egyelőre csak beszélek, mert jól esik; mert szeretek, és kicsit az is, hogy valakit érdekel is. Sokszor találkozom unott és érdektelen arcokkal, az meg tökre lelombozó. Vagy tudsz lelkesedi a másikkal, vagy a beszélgetést halálra ítélték.
- Nagyon kezesek tudnak lenni bizonyos idő után, de nem egyszerű velük - szögeztem le, ha már újdonságként kell jellemezni. - Bár szerintem egyes lófajokban is megvan ez a vadság, nagyon szeretem őket is, tüneményes és hihetetlenül okos állatok, sokszor én sem tudom mit kezdenék az enyém nélkül. Van hogy előrébb jár, mint én fejben - kocogtattam meg a halántékom jelképesen, hogy aztán vigyorogva visszadőljek az asztal szélének a testemmel.
- Oh, nem - ingattam meg a fejem kicsit zavartan és értetlenül is. Mármint elve valahol nagyon rendes, hogy szól - ilyennel se találkozom sűrűn -, másfelől nem teljesen értem. Nyilván nem a legnagyobb parti ez, meg ugye van baj a hangulattal is, de furcsa. Kicsit elgondolkodtató nem-e én tapostam már megint valaki lelkébe, szóval csak kutattam a szememmel egy darabig, majd elnéztem Emir után így megint az asztallal maradtam kettesben. Here we are Karen. Talán nem kéne erőltetnem a társas érintkezést.... már látom, hogy le leszek cseszve, hogy "nEm vAgY eLég SZocIálIs". Duh.
Szál megtekintése
Európa - Harriet O. Wallace hozzászólásai (13 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek