Vannak a életben olyan udvariassági és formális körök, amelyeket bármennyire is gyűlöl az ember, le kell futni. Ilyen volt az, hogy a tanáraidat magázod, az, hogy az üzletfeleiddel erősen szorítasz kezet és a személyes dolgaikról érdeklődsz. Az is, hogy a meccs előtt korábban kellett érkezni és hallgatni, ahogyan az élettelen, arisztokrata párok látszólag érdekes témákról tartanak kiselőadásokat. Remélem nem kell kiemelnem, hogy én ezekben nem akarok részt venni. Általában hozzászólok, de csupán valami neutrális, jellegtelen kommentet fűzök a dologhoz. Mint, hogy "Madame Dupon, az új telivérje felmenői kiemelkedőek". Míg azok a legnagyobb jóindulattal is csak átlagos eredményekkel és még rosszabb egészségügyi háttérrel rendelkeztek.
A mérkőzés azonban érdekes volt. Ténylegesen jó lovak és lovasok játszottak, így a páholy oldalának dőltem kissé, mélyet szívva a cigarettámból, ahogy figyeltem az események folyását. Talán nem is akkora csapás az a szárnyas bestia az istállóm falai közt.
Még ha az első játékrész nem is volt annyira vérgőzös, a második után azért csak kellett egy ápoló stáb, miután az egyik ütő rossz szögben ért kulcscsontot. Véletlenül. Kurva jó vicc.
A cigarettámból még egy utolsót szívva indultam a dolgomra, hogy megkeressem Wallacet, de csak azután, hogy felvettem a pénzemet azért, hogy bizony, súlyos sérülés történt játék közben, már a második set végére.
Kis vonakodással ugyan, de átengedtek végül a látogatók számára lezárt részen is, mire elégedetten felszusszantam. Még jó hogy!

Mostanság egészen jól alakultak a dolgaink. Mármint, tényleg. A cég éléről apám egész lassan elkezdett a háttér felé araszolni, beismerve, hogy bizony, mindenkinek sokkal jobb lesz, ha nem ő áll az élen. Ha mást nem, ezt még reálisan látja. Életképtelen.
Más kérdés, hogy így több figyelem irányult rám, meg arra, hogy mit is csinálok mostanság, ami viszont nem kevés dolog volt. Éppen a versenyengedélyeket váltottam ki Jerichonak, átestünk a rutinellenőrzéseken, felkészültünk, befejeztük a felújítási munkálatokat a Midwinteren. Terveztem is oda egy jótékonysági gálát, ami ugye mindig jó a hírnévnek, illetve megnyitóképp is szolgálhatott volna akár. Szép kilátások.
Más kérdés, hogy a cég ezer éves reklámokkal és szponzoráltakkal futott, Edler csak egy lépés volt a vérfrissítés terén. Mert ha Krisztián valamihez nem értett, akkor az a marketing. Ez persze nem csoda, az utóbbi időben annyi port szívott fel, mint egy jobb minőségű Siemens.
Átvágtam a biztonságiakon, majd ismét a cigarettatárcám után nyúlva kerestem a pillantásommal a színes hajkoronával rendelkező eszelőst. Pár ismerősöm akadt már erre, egy-két kézfogást meg is engedtem magamnak. Hogy ilyenkor nincs nálam fertőtlenítő. Aztán ki is szúrtam a lányt.
- Wallace - szólítottam meg határozottan, kikerülve egy lovast, aki igen bárgyú ábrázattal állt meg az utamban. - Útban vagy. Hozzá jöttem.
A tekintetem a szárnyas bestián tartottam, majd biccentettem egyet a tulajának is.
- Mi lett a meccs vége?