BK Fórum - Európa

Gareth és Jared

Őszintén szólva, Magnus nem számított arra, hogy az eredetileg nyugodtnak érkező napját váratlan látogatók fogják megzavarni. Senki sem foglalt hozzá időpontot, nem kértek tőle fogadó órát, és egyébként is, nem adta jelét egy lélek sem, hogy a pihenésre szánt napját meg kívánná zavarni. Az irodájában élvezte egy könyv és egy csésze kardamom ízesítésű tea társaságában, amikor egy bogolyfalvi, egykori diák (utólagos értesülései szerint) kopogtatott az ajtaján. A váratlan fordulatok tulajdonképpen csak itt kezdődtek.
Egyelőre nem volt ideje, hogy mélyen magába nézzen és elgondolkozzon azon, mi is a tulajdonképpeni reakciója az új információkra, melyek a birtokába jutottak. Nem volt ideje gondolkodni ezen. A gyakorlatias cselekedetek, a problémamegoldás igénye mindent felülírt. Tudta, hogy lesz ideje később lamentálni a dolgokon, most viszont más feladata van, ideiglenesen tehát félretette a személyes érzéseket, előtérbe helyezve a tényszerűséget. Csak így maradhat cselekvőképes. Innentől viszont nem voltak kétségei a teendőkkel kapcsolatban. Üzenetet küldött a minisztériumnak, patrónus formájában, mivel nem szándékozta rábízni a Nightingale testvérek testi épségét a varja tempójára, akármennyire is bízott az állatban. Jó ötlet volt Gareth részéről, hogy felállítson egy türelmi időt, amely elteltével az ismerőse felkereste Magnust. Az még jobb ötlet, hogy pont őt választotta, hiszen Magnus maga már nem áll közvetlenül a minisztérium alkalmazásába – ugyanakkor vannak hivatali kapcsolatai, és egyébként is, mint háborús veterán, meghallják a hangját. Legalábbis azon ritka alkalmakkor, amikor hallatja azt.
Mondhatni, hogy Sacheverellel múltjuk van. Nem kellemes múlt, de van, amit nem lehet tagadni. Így amikor az aurorok szakaszvezetőjének felvázolta, mire lehet számítani, attól csak a természetes pillanatnyi habozás érkezett, amely minden épeszű embernél előfordul. Elvégre ő sem ostoba, végig kellett futni gondolatban az eshetőségeket – ezek között pedig az is ott volt, hogy esetleg csak egy vaklárma az egész. Ezt Magnus is felvezette a racionalitás jegyében, természetesen.
Így érkeztek el ahhoz a pillanathoz, hogy az egyik auror pálcája végéből kitörő erőteljes varázslat gyakorlatilag berobbantja a falat. Észrevettek egy meglehetősen nyilvánvaló riasztóbűbájt a ház körül, így a lehető leggyorsabb és legeffektívebb megoldást választva, egyszerűen a vonal átlépése nélkül.. közvetlen támadást indítottak. Ezzel személy szerint Magnus nem értett igazán egyet, de kénytelen abból főzni, amije van. Ha a csapatban egy forrófejű, pályakezdő aurorral, akkor egy forrófejű, pályakezdő aurorral.
Nincs epikus tűzharc. Túl egyértelmű a számbeli fölényük, ráadásul Angus pont annyira bizonyul hűséges csatlósnak, amennyire egy halálfaló az lehet. Még vet egy bosszankodó és feszülten rémült pillantást az érkezőkre, aztán a zsebébe rejtett, kifejezetten a vészhelyzetekre tartogatott zsupszkulccsal elmenekül a helyszínről. Ez némileg bosszantja még Alexandert is, ám tény, hogy a két itt tartózkodó felnőtt közül nem ő a közveszélyesebb. Sacheverell megpróbál visszatámadni rájuk, de egy másik auror lefegyverzi őt, egy harmadik pedig rögtön sóbálvány átokkal mozgásképtelenné teszi. Ezzel egy időben a Gareth és Jared elméjét gúzsba kötő mágia feloldódik. Olyan érzés, mint igazán mélyről felbukni a víz felszínére, újra levegőt kapni, újra szabadnak lenni.
Alexander zord, fekete szoborként áll a felfordulás közepén, sötét tekintetének mélyén csendesen izzó harag lappang, ahogy a harcképtelen Sacheverellre pillant. Megbocsáthatatlan, amit a gyermekeivel tett. Ő maga is apa, családfő, felnevelt két gyermeket, nyilván nem tökéletesen és kifogástalanul, de undorító és felzaklató az, amit ez az embernek sem igazán nevezhető alak tett. Feszes mozdulatokkal lép oda a sarokból épp valószínűleg kitámolygó fiúhoz (néhány másik auror társaságában, bár az ő személyükről pillanatnyilag tudomást sem vesz). Tekintetével Gareth.. Seth pillantását keresi, hogy lássa, elkésett-e, és ha igen, mennyire. Nem szól egy szót sem, most felesleges lenne megkérdezni jól van-e – persze, hogy nincs jól –, felesleges azt mondani, hogy nincs semmi baj – dehogy nincs –. Minden, amit most tud tenni az az, hogy biztosítja a jelenlétéről a fiút. Az már önmagában is tesz annyit, talán többet is, mint az üres csitítgatások.