29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Emir Mahfud
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 87
Írta: 2019. szeptember 12. 19:47 | Link



Túl vagyok életem első szárnyas-lovaspóló versenyén, ami eléggé durva volt. Sose hittem volna, hogy ilyen létezik, míg nem egy kedves ismerősöm fel nem világosított róla, aztán pár hét múlva bejelentette, hogy megyünk. Őszintén megmondom, hogy eléggé izgatott voltam, és, mint egy kisgyerek, úgy vártam a napot. Már korán reggel kimentünk a helyszínre, majd lement a verseny is, amit nagyjából tátott szájjal néztem. Egyrészt mert lenyűgöző volt amit ott műveltek, másrészt pedig volt köztük egy leányzó, aki még így is levett a lábamról. Meg nem mondom, hogy mi, de valami volt benne, ami miatt csak őt tudtam nagyjából végig nézni. Néha már oldalba is bökött Péter, mivel szerintem már-már feltűnő volt, ahogy csorgattam a nyálam. Én nem értettem egyet vele,  de azért másra is pillantottam olykor. Aztán a verseny végén csak felismert valaki, és meghívást kaptunk a partyra, amin az összes versenyző is ott lesz. Természetesen hülye lettem volna nemet mondani! Visszamentünk a hotelbe, összeszedtük magunkat, majd egy kis késéssel ugyan, de befutottunk a partyra. A felszolgálók pezsgőt és kis falatokat vittek körbe a díszes vendégség között. Az első utam a pulthoz vezetett és kikértem magamnak egy alkoholmentes pezsgőt. A pultos furán nézett először, de azért csak megkaptam amit kértem. Ezt követően azt a bizonyos lányt kezdem keresni, akit nem volt nehéz kiszúrni a tömegből. Egy széles mosoly terül el arcomon, majd miután jeleztem Péternek, hogy én most távozom, odasétáltam a lányhoz. Kicsit messzebb megálltam tőle, majd miután bátorságot merítettem odaléptem hozzá.
- Szia! Ugye te voltál az akinek köszönhetően nyertetek. Csak szeretnék gratulálni! Egy élmény volt nézni! – azt már nem teszem hozzá, hogy a versenyt is meg őt is. Ezt inkább megtartom magamnak.
Hozzászólásai ebben a témában
Harriet O. Wallace
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. szeptember 12. 21:13 | Link

Emir
- az állófogadás -
#


Pólózol? Ne viccelj, hát mennyi erő van benned? Vasággyal vagy hatvan kiló. Nem, igazából nem kell vaságy, hogy átlépjem, és megmutatom szívesen, de a legutóbbi betört orr miatt is mehettem egy ejnye-bejnyéért. Sok idióta pöcs. NA az ilyenek miatt utálom a burzsuj rendezvényeket. Egyszerűen nem bírja elviselni, hogy egy csapatban van nő is és még nyertek is, nekem is nehéz lenne feldolgozni ekkora testtel, két tál töltött káposzta után, hogy egy nő jobb nálam. Biztosan. Félreértés ne essék, sosem voltam sztereotip ennyire, nagyon kedvelek egy csomó különleges embert, egyszerűen a falra mászom attól, ha képtelenek a minimális respectre az emberek.
Régen jártam hasonló rendezvényen, ma is elsősorban a szponzori kötelességem köt. Bremzay elkísért majd el is tűnt, mert valami tárgyalópartnere is itt van. Meg is kaptam a feladatot "légy szociális". Mi vagyok én, mágnes? Duh, fáradt vagyok, és inkább agyban, mintsem testben. A pályán nem csak fizikailag van munka, talán ezért is nézem percek óta a kiürült barackleves poharam alját. Lassan veszem rá magam bármire, de igyekszem, esküszöm. Megigazgattam a kendőt a fejemen, majd elfordultam a kis körasztaltól, és éppen akkor szólított meg - a fogalmam sincs mióta ott álló - pasi.
- Oh - döbbentem le kicsit, pedig belém még ember nem fojtotta a szót, általában nem lehet lerázni, de most sikerült is végül összekapni. - Igen, a miénk volt az a bizonyos végső találat - utaltam itt a lovamra inkább, hiszen a csapaton túl mi is egy külön páros vagyunk. - Köszönöm, ez kedves. Első alkalom?
A kérdés nem véletlen, a gratulációknak rengeteg típusa van. A kritikus, a direkt ömlengő, a célzott, a kereső és igen a megvevő is. Ő inkább valóban lenyűgözöttnek látszott, ezzel eddig talán egyszer találkoztam.
Hozzászólásai ebben a témában
Emir Mahfud
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 87
Írta: 2019. szeptember 13. 15:34 | Link



Mikor felém fordul hirtelen mintha megrémült volna, amit valószínűleg az váltott ki, hogy nem számolt egy mögötte álló egyénre, aki pont rosszkor szólalt meg. Egy bocsánatkérő pillantást és egy széles mosolyt küldök felé. Ilyen közelről még szebb, mint távolról, bár az a kendő a fejére nem kellene. Nem tudom mit történt, hogy ilyen hirtelen valaki ennyire vonzani kezd, de ő most eléggé megfogott. Igaz semmit nem tudok róla, őszintén azt se tudom, hogy a megszólítás és az első mondat után mit fogok vele kezdeni, de muszáj volt ide jönnöm. Valami bekattant, vagy megitattak velem valamit, fogalmam sincs, de most itt állok előtte, és tökre nem tudom, hogy mit kezdjek ezzel a szituval, pedig ez nem jellemző rám. Aztán egy kérdést intéz hozzám, amire először biccentek egyet.
- Igen, de valószínűleg nem az utolsó. – válaszolok neki, de folyamatosan az kattog a fejemben, hogy vajon kivel jött ide, van-e pasija, hány éves, stb. De nem rontok ajtóstul a házba, így első körben a jobbomat nyújtom felé. - Ha már idejöttem, akkor illene is bemutatkoznom. Emir Mahfud. - ha fogadja a kézfogást akkor gyengéden megrázom kezét, majd iszom egy kortyot. Szabad kezemet a nadrágom zsebébe süllyesztem, majd a lány poharára pillantok ami üres. - Esetleg hozzak neked valamit? – ajánlom fel lovagiasan, mivel ha jól sejtem egy ilyen nap után eléggé fáradt lehet, én pedig kb. semmit nem rontottam el ma. Aztán egyszer csak hirtelen kicsúszik valami a számon…
Tudom, hogy ez így fura, de egyedül érkeztél vagy a pároddal? – sajnos sose voltam az a típus, aki annyira finomkodott volna. Általában szeretem már az elején tisztázni a dolgokat és az erőviszonyokat. Jobb előbb tudni, hogy érdemes-e próbálkoznom, mivel nem szeretnék egy versenyző srác öklével találkozni pár perc múlva, akinek nem tetszik, hogy a nőjével beszélgetek. Inkább kerülöm az ilyen konfliktushelyzeteket.
Hozzászólásai ebben a témában
Harriet O. Wallace
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. szeptember 13. 19:56 | Link

Emir
- az állófogadás -
#


Nézzük a helyzetet általánosan. Olyankor még a pólós cuccomban piszkálom ki a törmeléket a kis drágám patkóiból ahelyett, hogy itt lennék. Egy másik esetben, ha mégis megjelenek, meg szoktam úszni, hogy hirtelen szembesüljek vele, hogy szocializálódtam. Ezzel amúgy nincs is bajom, szeretek beszélgetni, a szám is elég nagy - amire mondják is hogy előny - ettől még reálisan a meglepetés ereje tud tockost adni.
- Ezt örömmel hallom, az új emberek mindig a legjobbak. Ha engem kérdezel túl sok itt a besavanyodott alak, akik már nem tudják értékelni a sportot, csak ezt - tártam el a kezeimet, majd kicsit el is nevettem magam a végén. Nem akartam én semmi komolyat borogatni, azt hiszem a meccs utáni frusztráció még dolgozik, na, ezért lehet, hogy ilyen rosszul állok a partik ezen részével. Lassan el is eresztettem a gyümölcsleves poharat magamtól és a kezeim felszabadultak, hogy második szájként mozogjanak. Néha mutogatok, lelkesebben, mint kéne. Most csak viszonoztam a gesztust és kezet fogtam. - Harriet Wallace, örvendek Emir - még kicsit billegtem is, mintha muszáj lenne. Igazából csak nem tudom a velem szemben állóval mi a helyzet. Én könnyen csinálok viccet abból is, ha nem vagyok elég udvarias, meg abból is ha túltolom. Szar vicceim is vannak.
- Nem, köszönöm, hamarosan szerzek utánpótlást, nem élek az itteniekkel. Márhogy alkohol, nekem a mentes is az, duh - vontam vállat, mert nem hiszem hogy csak az ízért járkálnék egy martinis pohárban valami koktéllal, ami csak szirup. Máskor egész nap azt kóstolgatok, nem hiánycikk. - De a tiéd látom utánpótlásra szorul majd, mi is... - kérdeztem rá kicsit hunyorítva a pohárra. Pezsgős, nyilván ehhez idomul, de láttam már ilyenben borkoktélt is!
- Tessék? - kérdezek vissza, de elkezdek nevetni, ami azt hiszem egy önégetésnek simán elmenne. - Ühm, ami azt illeti minden versenyen állandó partnerem van, ő most odakint vár, hiába a nagy szerelmem, van ez a hülye szabály, hogy a lovaknak már a kocsikban a helye - mutattam is kifelé a nagy ablakon, ahonnan némileg rájuk lehetett látni. A lovam a társam, jó hosszú ideje. - De mindig elkísér valaki, most sem jöttem egyedül. Változó éppen ki, barátok, szponzorok, aktuális próbálkozók, talánok vagy remények, mikor mi - vonogattam a vállam, mert mai azt illeti ezt így is vettem. Fogalmam sincs mióta nem volt két egymás utáni verseny, ahol ugyan azt érdekeltem volna, elég durva. Jó, egy alkalmat tudok, illetve egy embert, aki már kettőn biztosan megjelent, de... nem ennek élek. - És te, egyedül érkeztél?
Hozzászólásai ebben a témában
Emir Mahfud
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 87
Írta: 2019. szeptember 14. 08:05 | Link



Az italutánpótlásra nemleges válasz érkezik, melyre csak biccentek egyet, majd iszom egy kortyot az én fogyó italomból. Furcsa mód nem iszik alkoholt, pedig azt hittem, hogy csak én leszek egyedül, aki nem fogyaszt semmi olyasmit. Ebből nem sikerül leszűrnöm, hogy most neki is allergiája van, vagy csak a meccs után nem érez késztetést az alkohol fogyasztására. Az észrevétele hallatán kiiszom az utolsó kortyot is a poharamból.
- Most már biztos. – mosolygok rá az előttem álló lányra, majd a fel nem tett kérdésére is válaszolok. - Alkoholmentes pezsgő volt.  Szóval mit szólnál, ha elsétálnánk a pulthoz kérni még egy kört? – nézek rá kérdő tekintettel, majd ez után következik a fekete leves, amire még én sem számítottam, hogy már most… Harriettől kapott válasz nem egyértelmű. Vagyis az eleje igen, miszerint a lova a legnagyobb szerelme, aki vele van mindig, de én ettől nem lettem okosabb. Aztán folytatja, de még mindig hülyének érzem magam. Valami miatt nem tudom eldönteni, hogy direkt ad ilyen ködös választ, vagy nem érti, hogy mit is szeretnék tudni. Szóval csapó kettő, mivel tudnom kell…
– Na és most a felsoroltak közül éppen ki van veled? – kérdem, majd a hozzám intézett kérdésre is válaszolok. - Hát az egyik haverom van még itt valahol…- kezemmel a tömegre mutatok, végül egy széles mosolyt küldök a leányzó felé.  Egy pincér pont elment mellettünk, így az üres poharat ráraktam a tálcára, megszabadulva tőle. Egy nagy sóhaj tör ki belőlem, majd a semmibe meredek egy rövid időre, végül Harrietre szegezem kék szemeim.
- Szóval… Már a versenyen is csak téged tudtalak nézni, szóval meg kell kérdeznem. Van most esetleg valakid? Mert ha nincs, akkor szeretnélek jobban megismerni… - végül csak kiböktem, amit akartam. Így a legtisztább és a legegyszerűbb. Nem kell barkóbáznom, találgatnom, ködös kérdéseket feltennem. Ez neki is egyértelmű kell, hogy legyen, illetve remélem a válasz is az lesz.  
Hozzászólásai ebben a témában
Harriet O. Wallace
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. szeptember 14. 23:31 | Link

Emir
- az állófogadás -
#


Amikor újabb és újabb évet léptem át a sportban, mindig volt valami, amit megfogadtam. Például a harmadik év után már egy versenyre se mentem az eredeti hajszínemmel. Az ötödik elején tettem egy ígéretet az édesapámnak, hogy élni sem fogok elfelejteni az életemben és kezdek magammal valamit. El is mentem ugye cukrásznak. De mindig valami olyan volt, amit biztos voltam, hogy tudok teljesíteni, aztán eljött a nyolcadik, és úgy voltam vele, hogy össze kéne szedni magam, és ha mást nem is érek el szimpátiát tutira, ha néha megmutatom magam a pályán túl. Nem minden alkalommal bizonyult jó ötletnek. Idén pedig. A szezon elején ültem a boxban a ló mellett, és egy percre megijedtem, hogy már nincs mit, aztán megrágta a hajam én meg sóhajjal értettem az univerzum célzásait. Megint tettem fogadalmat, mondjuk ahhoz nagyon el se kéne tűnni...
- Oh, várj - azzal felemeltem a kezecskémet, és a nem olyan régen látott pincérlányka oda is jött. Ha mást nem, ezt már ellestem a nagyoktól. - Szeretnénk még egy alkoholmentes pezsgőt, én pedig még egy olyan fagyasztott gyümölcsökkel hűtött baracklét. Lehet naaagyobb pohárban - nyújtottam el a szót, mert azért vicces, hogy kiszúrják az ember szemét ilyen kis két decikkel. Ezt még mi sem merjük a cukrászdában, pedig oda enni és nem inni járnak elsősorban. Másfelől hogy nézett ki, a haja simán fel sincs kötve, egy ilyenért egy ellenőr már kidobta volna, és ha belemegy az italba? Szomjas vagyok. Remélem, hogy valahonnan előbb elém kerül, mint kiinnám azt a díszkutat a terem közepén.
- Az egyik szponzorom, könnyű megismerni, a nyakkendője olyan, mint a hajam - mutattam is fel egy részét a hajamnak. Abból a nyakkendőből nem akartam engedni, tetszik vagy sem. - Áh, akkor te sem versenyzőhöz jöttél. És te mit csinálsz? Már mikor nem itt vagy - mosolyogtam rá, mert hát ennyi volt minden információm.
- Régen találkoztam ennyire friss emberekkel. Sokszor ilyen belterjesen csinálják, az nem túl érdekes. Tudod hozza a nejét, a kislányát, a hörcsögét, az ügyvédét, annak meg ennek a barátját - vonogattam a vállam és mutogattam is random a teremben, mintha muszáj lenne. Fogalmam nem volt ki-kicsoda, de ők tuti mind ismerik egymást. Nekem meg a nevem a hátamról.
- Elég... elszántnak tűnsz - formáztam O-t a számmal, ahogy bólintva értelmeztem mit is mond. Nem vagyok hülye, csak éppen nem számoltam ilyennel. - Ez nálam elég bonyolult helyzet, hogy őszinte legyek. Megesett már, hogy tetszett valaki tudod, és ciki vagy sem, kiderült másnapra, hogy ő úgy van velem, mintha a húga lennék - más esetben meg túlgondolták, vagy éppen nem eléggé. Az utolsó egyedül ébredős reggel óta nem volt semmilyen éjjel. Nem vagyok valami nagy bizalommal. - Elméletileg sosincs senkim, gyakorlatilag - néztem el oldalra, aztán vissza rá, nem lehet ezt sehogy szépen. - Simán lehet, hogy megint olyan kocsi után kepesztek, ami meg sem fog állni - vontam vállat. De ugye egyszer élek.
Hozzászólásai ebben a témában
Emir Mahfud
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 87
Írta: 2019. szeptember 15. 14:31 | Link



Nincs is annál szebb, mint mikor egy határozott nővel sodor össze az élet. A legtöbb férfi szerintem nem kedveli, ha egy nő céltudatos és határozott, engem azonban módfelett vonzz. Ennek okát azonban nem tudom megmondani, de a Harriet akciója azért eléggé bejön, bár annyira nem örülök neki, mikor átveszik a férfi szerepét. Nem csinálok belőle lelki problémát, csak na… Mikor a pincér odajön és Harriet leadja a rendelést én csak biccentek egyet, majd megköszönöm a leányzónak, hogy hoz nekünk még egy kört. Valami miatt – vajon miért? – egy széles mosoly jelenik meg arcomon, mikor közli, hogy a szponzorával jött, aztán leesik, hogy annak ellenére még lehet köztük akármi… A tekintetemmel a férfit kezdem keresni, akit könnyen ki is szúrok hála a nyakkendőnek. Valami oknál fogva nem látom benne a konkurenciát, de azért bennem van egy kis…nevezzük félsznek.
- Nem, nem versenyzővel vagyok. Az egyik főszervező hívott meg még a verseny alatt. Hát modellkedéssel foglalkozom.  - nem szeretek dicsekedni vele, mivel az eddigi tapasztalatom az, hogy ezután mindig másképp kezdenek el kezelni. Hazudhatnék, de attól miért is lenne jobb nekem? Pláne annak fényében, hogy elég sok újságban jelenik meg a pofim, illetve néhány plakáton is ott mosolygom. Szóval igen gyorsan lebuknék. Van akinek ez imponáló, van aki pedig fejvesztve menekül tőlem ezek után. Utóbbit nem érte mai napig sem, de már megszoktam. Aztán a lényegre térek a kapott válasz, hát…elkeserítő. Mikor a hosszas felvezetés után kimondja, hogy olyan kocsi után fut, aki talán nem fogja felvenni, mintha hasba vágtak volna. Ez azért a férfi büszkeségemnek igen csak fájt, de nem mutatom ki a lány felé, hogy ezzel most kb. az este folytatásától is elvette a kedvem. Végre egy nő, akit hajlandó lennék elhívni egy randira, ami nálam hatalmas szó, erre kiderül, hogy ő mástól várná ezt. Sóhajtok egy nagyot, majd egy mosoly erőltetek arcomra. Szerencsére a szakmámban sokszor kell olyankor is mosolyogni, mikor legszívesebben mindenkit elküldenél a búsba, így ezt remekül tudom alkalmazni a való életben is. Bármikor el tudom játszani, hogy éppen boldog vagyok, őszintén mosolygok, de ugyan így meg a melankolikus figura is.
- Értem, hát ez kár… - reagálok rá, majd kattogni kezd az agyam, hogy ebből miképp jöhetek ki jól. Aztán előveszem a legésszerűbb kérdést. - Na  és mióta foglalkozol ezzel a sporttal? Mesélj egy kicsit róla, mivel alig ismerem. -
Hozzászólásai ebben a témában
Harriet O. Wallace
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. szeptember 17. 19:23 | Link

Emir
- az állófogadás -
#


Lehet jobban dolgozik bennem a vendéglátási ismeretség, mint mondjuk a rosszindulat, de azért az arcom mimikája a szavaimon túl is elég árulkodó a pincér és az egész jelenség felé. Egy apró sóhajjal nyugtáztam végül, hogy a rendelésünk igyekszik teljesíteni aztán csak felnéztem Emir-re. Érdekelt is a válasza, de kellemetlen, mikor beszélsz valakivel és figyelmet se szentelsz neki. Ha versenyezne valószínűleg ismerném, nyilván a feltörekvőkben nem vagyok otthon, de legalább a nevét biztos láttam volna már. Ezért is kérdeztem ilyen bő lére eresztve, de végül ki is derült.
- Áh, felsőbb körök - mosolyodtam el, kínosan kicsit. Mármint lássuk be, most fejtegettem ki éppen, hogy mennyire belsősök és itt mindenki mindenkinek a mindenkije, és szerintem ez uncsi. Kellemetlen, de ettől még nem szeretek hazudni róla, ha rossza tapasztalatom, hát akkor az. - Modellkedés? Ruhák? Magazinok? Mindenféle? Vagy valami más...?
Nem vagyok teljesen ismeretlen, vagyis hallottam már a világról, így relevánsan próbálok kérdezni is. A legközelebbi tapasztalatom a dologgal elég friss, mert csináltak rólunk Bonnieval pár képet, mert szerették volna, ha a kaszinóba kikerül pár szép, de sikeres sportoló is. Ha engem kérdezünk - ki mást tennénk? -, elég jól mutattunk ott, de én ezt nem tudnám csinálni. Nem érzem magaménak ezt a fotózás dolgot, nyűg volt és stressz. Persze az életben mi nem tud olyan lenni? A sportról is így gondolják sokan, meg szerintem a jelen helyzetről is, amiben úgy nézem a velem szemben álló is jól áll - vagy tartja magát. Lehet nem is gondolta annyira komolyan, így azért teljesen megnyugodtam, hogy senki lelke nem bánta, maximum utólag az enyém tudja, ha úgy járok, ahogy. Mert ugye miért csak rajtam múlna? Bremzay amúgy is fura szerzet, gondolom. Én biztos az vagyok, és a nyakkendőt is egy harc volt ráadatni.
- Ühhüm - vontam pár aprót a vállamon lenézve a ruhámra, de megnyugtatott, hogy nem merült ki ebben a beszélgetésünk, sőt! - Szinte tényleg mióta az eszemet tudom. Elég korán volt lehetőségem lóra kerülni, szárnyasra is. De a versenyszintet, még ha kategóriákkal alacsonyabban is 15 évesen kezdtem - meséltem jóval lelkesebben és intenzívebben, mint még az imént tűnhettem. Ebben inkább vagyok otthon, mint más helyzetben.
- Talán kicsit elnyomásban élünk a kviddics miatt, pedig szerintem presztízsben messze verjük néha az ottanit. Meg azért nekünk vannak lovaink! - Mert szerintem ez érv. - Nem tudom mennyire ismered a játék alapjait, de ez tipikusan az a csapatsport, ahol ha egyénileg nem villantasz, nincs összteljesítmény. Inkább északon van jobban kiépülve, de elég erősek újabban az olasz csapatok is. Ültél már szárnyaslovakon? Vagy úgy... lovakon?
Hozzászólásai ebben a témában
Emir Mahfud
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 64
Összes hsz: 87
Írta: 2019. szeptember 20. 17:18 | Link



Igen, ez így most eléggé hülyén jött ki, illetve félreérthető is volt a dolog. Az egyik főszervező hívott meg az igaz, de ennek ellenére nem érzem, hogy a felsőbb körökhöz tartoznék. Mert ha így lenne, akkor most ott állnék abba a kis társaságba, akik éppen a legdrágább arany darabkákkal telepakolt pezsgőt isszák, miközben a kaviáros falatkákat tolják az arcukba. Na ez a világ tőle is távol áll! Nem mondom, hogy nem volt már ilyesmire példa, de ennek ellenére nem élvezem. Imádok bulizni, imádok partykra járni, de nem az ilyen típusúakra. Például a zongorajátéktól ami itt szól, már kezd szétmenni a fejem, bezzeg ha valami jó kis techno szólna, akkor isten lássa lelkem, egy rohadt szót sem szólnék. De a house-szal is ellenék tökéletesen… Igazából bármi, csak ne ez! Na de lények ami lényeg, nem kezdek el magyarázkodni, hogy nem tartozom oda, mert minek?! Felesleges. A kérdéseit hallva elmosolyodom.
- Ebben a sorrendben. – válaszolok neki. Szeretem az életem, szeretem amit csinálok, de nem szeretek beszélni róla. Sőt kifejezetten kerül a témát a legtöbbször, ha pedig szóba jön, akkor nagyon gyorsan hárítok. Nem tudom mi ennek az oka, de ez van. Így most is fénysebességgel váltok, amire szerencsémre a leányzó rá is harap. Oldalra biccentett fejjel, a pezsgőt kortyolgatva figyelem amit mesél. Élvezet hallgatni és nézni is ahogy teljes beleéléssel mesél. Lerí róla, hogy imádja amit csinál és még beszélni is szeret róla. Valamiért azt sikerül leszűrnöm róla ebből a pár percből, hogy a maga módján határozott, céltudatos és egy önfejű jelzőt is meg mernék kockáztatni.  Utóbbira semmi alapot nem adott, de mégis ezt érzem.  A kérdése meglep, mivel eléggé elmerengtem. Majdhogynem megrázom fejem, mikor rájövök, hogy most válaszolni kellene valamit.
- Hát voltam már ló közelében, simogattam is, de így ennyibe kimerült az ismeretségünk. A szárnyas lóról pedig ne is beszéljünk… Igazából ma láttam ilyet életemben először. – kellemetlenül érzem magam, arcomra ez pedig egyértelműen kiül. Ennek az oka pedig igen egyszerű… Nem érzem magam ide valónak, ezekbe a körökbe, ez alatt pedig nem a pénzes embereket értem, hanem a boszorkányokat és a varázslókat. Kevés dologgal lehet zavarba hozni, vagy elérni, hogy pocsékul érezzem magam a bőrömbe, de az ez a dolog. Mivel kevés ismerettel rendelkezem róluk, keveset tudok és még kevesebbet tapasztaltam… Megiszom a pohárban lévő pezsgőt, majd az asztalhoz lépek és lerakom rá.
- Ha nem haragszol meg, akkor én kimegyek egy kicsit a levegőre. – bocsánatkérően nézek rá, majd kissé lazítok az ingemen nyaktájékon. Sajnos ez a tipikus viselkedésem, mikor ilyen szituba kerülök.
Hozzászólásai ebben a témában
Harriet O. Wallace
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. október 3. 23:33 | Link

Emir
- az állófogadás -
#


Nem volt egyértelmű a válasza, kicsit mindig reméltem, hogy jön majd egy ilyen fordulat ezeken a partikon, meg valahol meg is nyugtat, hogy tényleg járnak még ide olyanok, akiket magával tud ragadni ez az egész. Kicsi voltam, de velem is így történt. A nevelőanyukám vitt magával, mert egy ismerőse lovat akart venni, és egy ilyen mérkőzés jó üzletkötő hely. Én meg csak figyeltem kis tizenéves fejjel a pályát, és szerelembe estem. Olyan kiábrándíthatatlanul. Se a sérülések, se a modorok, se az évek nem rontottak ezen.
- Tartalmas lehet - próbáltam jól reagálni, de aztán csak elnevettem magam. - Ne haragudj, fogalmam sincs hogy megy, kicsit olyan butának is érzem ebben magam. Azt hittem ezek külön vannak. Igazából csak a reklámos-fotózósat ismerem testközelből.
A vallomásom őszinte volt, mert tényleg, és ezzel is csak nem olyan régen találkoztam, mikor Bonnieval kellett pár fotóhoz pózolnunk. Kampányarcok vagyunk, vagy ilyesmi. Tény, hogy ő egy nagyon belevaló vörös, én meg tudok nagyon bájos lenni. Értem mit akartak velünk.
Azt kevésbé, mikor elkap a hév, hogy nem ütnek agyon egy kézre eső pezsgősüveggel. Most is csak elindult és a póló meg a ló, és így megszűnt minden, cső látás, fel sem tűnt, hogy az én baracklevem kicsit késik. Most már mindkettő, de egyelőre csak beszélek, mert jól esik; mert szeretek, és kicsit az is, hogy valakit érdekel is. Sokszor találkozom unott és érdektelen arcokkal, az meg tökre lelombozó. Vagy tudsz lelkesedi a másikkal, vagy a beszélgetést halálra ítélték.
- Nagyon kezesek tudnak lenni bizonyos idő után, de nem egyszerű velük - szögeztem le, ha már újdonságként kell jellemezni. - Bár szerintem egyes lófajokban is megvan ez a vadság, nagyon szeretem őket is, tüneményes és hihetetlenül okos állatok, sokszor én sem tudom mit kezdenék az enyém nélkül. Van hogy előrébb jár, mint én fejben - kocogtattam meg a halántékom jelképesen, hogy aztán vigyorogva visszadőljek az asztal szélének a testemmel.
- Oh, nem - ingattam meg a fejem kicsit zavartan és értetlenül is. Mármint elve valahol nagyon rendes, hogy szól - ilyennel se találkozom sűrűn -, másfelől nem teljesen értem. Nyilván nem a legnagyobb parti ez, meg ugye van baj a hangulattal is, de furcsa. Kicsit elgondolkodtató nem-e én tapostam már megint valaki lelkébe, szóval csak kutattam a szememmel egy darabig, majd elnéztem Emir után így megint az asztallal maradtam kettesben. Here we are Karen. Talán nem kéne erőltetnem a társas érintkezést.... már látom, hogy le leszek cseszve, hogy "nEm vAgY eLég SZocIálIs". Duh.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek