29. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Bremzay A. Eugén
KARANTÉN


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. március 26. 22:12 | Link

Wallace
Termékbemutató | France,>>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...
Hozzászólásai ebben a témában

Harriet O. Wallace
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. március 26. 22:34 | Link

Bremzay Úr
#


Izgalom? Csekély, de tényleg, és véletlenül sem azért, mert zsebben éreztem volna a csapat sikerét. Egyszerűen annyira rutinszerűen mentek a gyakorlások, a közös felvezetőedzés is, hogy nem éreztem szükségét a megfelelő taktikának túlgondolásán kívül aggódásnak. Talán elhamarkodom? Meglehet, mégsem szar azért minden, én már csak tudom, ahogy az alattam feszítő izompacsirta is. Nem túl finoman paskoltam a nyakát meg, de tudtam, hogy ő ezt így kedveli, kétfelé kitárta a szárnyait, és már fent is voltunk a bemelegítő körön... Ennyit a körbemagyarázásáról egy eseménynek, ami amúgy tök fontos.
Annak ellenére, hogy nevezhetnénk egy klasszikus sport helyosztójának, ez még csak egy tabella helyért ment, eléggé fent vagyunk a felsőházban, így nyilván illik megmutatni, mit is tudunk, mai egy játékrész után még igen soványka volt. De a szünetben kiszúrtam, hogy valaki lova nagy lelkesen legelészett az ellenfélnél. Ez még igen jól jöhet. Alapvetően egy védekezőbb játékos vagyok, ezért is csúsztam ki az ütős balhéból, de így is sikeresen kaptunk egyet Kearney bal, hátsó lábára. Kettő teljes percet repültünk és próbáltunk támadni így, még sikerült is pontot szerzeni, mielőtt véget ért volna a menetünk. Büszkén simogattam meg a szárnyast, ahogy leszállva róla, a rángatásban elszakadt mezem levágva a padra szlalomoztam a ló körül. Majd lesz másik nyolc perc múlva, van fontosabb. Örültem a szünetnek és a srácnak is, aki bár bizarrul állt a lovakhoz, úgy tűnt bármit is tesz a lovam lábával, nem ront. Ez egyelőre elég.
Igazam is lett, mert a harmadik részt mi abszolváltuk jobban, és a beevett ló is kiütközött, mert gyakorlatilag három ember ellen kellett épen lejönni. Nem sikerült mindenkinek. Viszont ez most új széria, a második győzelem zsinórban, volt egy nagyobb bukónk, de a londoniak erősek. Ez tény.
- Elég lesz - közöltem a lovamat taperálókkal, majd az új garnitúra megkülönböztető mez is repült a padra és inkább szépen kibontottam a szétzilált sörényfonását még mindenki pakolászott vagy próbálta közelebbről megvizsgálni, csak nem jutottak be. Ő az enyém.
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
KARANTÉN


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. március 26. 22:53 | Link

Wallace
Termékbemutató | France >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...
Utoljára módosította:Bremzay A. Eugén, 2019. március 26. 22:53
Hozzászólásai ebben a témában

Harriet O. Wallace
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. március 26. 23:13 | Link

Bremzay Úr
#


A mérkőzések ideje alatt jellemzően az agyam olyan sebességgel pörög, hogy mire felmerülne, mit kell végiggondolni, megvan az eszmefuttatásom vége. Ahogy két szám összeadásánál előbb tudom az eredményt, mint magukat a tagokat. Sokak szerint ez már egy nem normális szintje az előregondolkodásnak, és hogy ez az adrenalinszint káros is lehetne, én mégis nagyon kedvelem. Olyan más érzés, mikor úgy pulzál az ereidben a vér, hogy majd átüt a bőrödön, és minden rajtad és a lovadon múlik egy-egy szituban. Megúszod, vagy sem. És ő?
- Hagyjon üzenetet - szűrtem a fogaim között, mivel a hangot nem tudtam archoz társítani még, de sosem jelentett jót, ha keresnek. Mindig, mindenki akar valamit. És miután megint elhajtottam valami lovásznak is rossz utánzat segítőt, lehet ez volt a gond. Legutóbb is le lettem b-szva érte, hogy miért beszélek így velük. Megoldom, köszi. Ha rászorulok, hogy más bontsa a lovam felszerelését, majd sikítok, hangosan.
- Hozzá? - fordultam végül a hang irányba még nem véve, mire is volt a közlés, aztán csak széles vigyorral dobtam a copfomon egyet. Nicsak, kit fújt ide a szél. Még ki is néztem mellette a félreintett pasikára. - Látod, mondtam hogy jobb fodrászra lenne szükséged, erre emlékeznek, arra nem - mutogattam is a hajamra, majd visszanéztem a férfire, akinek az érdeklődésén elgondolkodóan meredtem előre.
- Egy paci és egy pasi mínusz, meg amúgy nyolc - négy nekünk - összegeztem röviden a tényeket, hogy a fújtató fiamat megnyugtatva levegyem a még pluszban rajtalévő szíjakat. Én sem csípném.
- Hogy tetszik ma lenni a bácsi? Jól szolgál az egészsége? - mímeltem a kintről hallott bájcsevegést, majd sóhajjal vágtam csípőre a kezem. - Remélem nem azért jöttél, hogy újrakezdjük jövedelmező-e még neked, hogy nekem kellett egy pacilak a lovardában.
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
KARANTÉN


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. március 26. 23:43 | Link

Wallace
Termékbemutató | France >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...

Hallottam a halk kommentet, de nem voltam hajlandó rá reagálni. Nekem nem mondanak emberek csak úgy nemet, ez nem így működik. Így hát odébb és toltam a zsokét, aki amúgy elég jó játékos volt. De nem eléggé, az arcáról ne is beszéljünk. Jó, mikor a kifinomult közönséget célzod, akik pontosan tudják, ki ő. De mi most átlag Jánosról beszélünk, aki a összes  pénzét idióta oddokra rakja fel, amit aztán én a zsebembe csúsztathatok.
- Ebben kivételesen van valami - közöltem, a vállam fölött hátranézve, de még az én arcomon is látszott a megrökönyödés. Az esetek nagy részében nem adok igazat másoknak. De ugye, egy szivárványsörényű, fiatal, sikeres sportoló igenis jót tenne a sportágnak is, meg a cégemnek is.
- Szép. De nem túl sok meglepő, a szorzók nem azoknak dolgoztak, akik rátok fogadtak - vontam meg a vállamat nemtörődöm módon, miközben az öngyújtóm után kajtattam a zsebemben. Nem sok sikerrel, így le is mondtam a dohányzásról legalább a következő tíz percre, míg megint eszembe nem jut majd.
A kezem nyújtottam a kantárért, miután levette róla, hogy azt fel is akasszam a kis kampóra az ajtó mellett, ha hagyta, mielőtt még végigmértem volna az állatot alaposabban. Nem volt rajta semmilyen vészes sérülésnek nyoma, a lábai is jól álltak.
- Látszik, hogy apád nem fektetett eleget a térdére. Pimasz vagy - vontam fel az egyik szemöldököm elég magasra, de a hangomban nem volt nyoma a sértettségnek, sokkal inkább csak értetlenség. A szám sarka talán kicsit meg is rándult felfelé, de csak egy pillanatra. - Boksznak hívják és nem, nem emiatt jöttem. Rád férne egy nevelés. De, nem, üzleti ügyben jöttem, ha úgy vesszük. Plusz pénz. Érdekelne?
Hozzászólásai ebben a témában

Harriet O. Wallace
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. március 27. 00:00 | Link

Bremzay Úr
#


Bár fogalmam sem volt a döntés tényleges okáról, voltak mérföldes különbségeim más emberektől. Nem csak sportszakmailag, de azért ma is volt a pályán, aki mellett veteránnak tudnám magam mondani, ez meg jó érzés. Mit jó? Ez kifejezetten lelket simogató. Kedélyesen és büszkén, ha már más nem jutott.
- Magunk közt szólva egy fogász, egy plasztikai sebész, egy varázsló és maga a jó Isten még pluszban nem ártana, majd aztán - billentettem oldalra a fejem. Nem volt az esetem, de nem ezért gondoltam mindezt. Inkább tény volt, hogy szerencsétlen nagyot eshetett pofára, vagy a lova a ludas, de olyan kis eldeformált egy ürge, mikor meg vigyorog, minden tollpihe égnek mered a lovamon is. Szerencsétlenem. Nincs baj, nagyfiú.
- Tény, viszont olyan amatőr hibákra, amit ma műveltek fizettek. Az ott evett, itt ment el a harmadik játékrész eleje, lehetett volna szorosabb - vontam vállat, és még mutogathattam volna a-ról b-re, mégsem tettem. Szerintem ő is látott eleget fentről, mi is hibázgattunk, ez levezető meccs volt, házkülönbséggel. Nem ebben van a pénz, ez ma tényleg a magamutogatásról szólt, valljuk be. A nyújtott kéz egy pillanatra meglepet, de aztán a kezébe nyomva leguggoltam és a bal, hátsó lábikón finoman végighúztam a kezem. Jó munkát végzett a gyógyító, de azt hiszem ennek kijár most egy nagyobb pihenés, én azért szeretném, ha következmények se lennének. De nem húzza ez elég jó jel.
- Pedig mindig ki akartam próbálni egy fenekelést - vigyorogtam rá még ringatva is a csípőm, hogy aztán a padhoz sétálva a saját cuccaim is összedobáljam egy táskába idő közben. - Tisztában vagyok a nevével, de az olyan, mintha dobozba tenném az Életem, az az ő lakhelye. Az albérlete - ha úgy vesszük.
- Üzlet? Mi az, amiben ez üzlet lett neked velem? - fontam össze a karjaim. Nyilvánvalóan nem mondva nemet. Érdekelt is, és mint ismeretes: nem élek túl low-cost életet. Kell.
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
KARANTÉN


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. március 27. 00:33 | Link

Wallace
Termékbemutató | France >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...

Éppen elég ronda arcot láttam, a lovassportok nem igazán voltak jó hatással az esztétikára. Az én arcom is durván elrendezte anno egyszer Jeri, de nekem rendbe kellett rakatni, mert nem élhetek a sajtó előtt olyan arccal, amit szétfejelt egy ló. Az orrom rendesen darabjaiban volt.
- Van, amihez a jóisten is kevés. Legyen szó bármelyikről is - néztem rá, kissé kétkedve, majd ismét a férfi után. Nem voltam nagy vallási fanatikus, sőt, mondhatjuk, hogy inkább a természetben hittem, mint bármi más hasonló, egyház alkotta szarságban.
- Mint például az ütős baleset a második set végén? Tudom - a kezem a kabátom zsebébe süllyesztettem, majd kiemeltem onnan a rollniba feltekert galleonokat. Flancos kis kutyák ezek, mennyivel egyszerűbb lett volna, ha nem aranyban, hanem rendes valutában fizetnek... de ugye az nem elég arisztokratikus. Undorító.
Inkább visszasüllyesztettem a zsebembe a kisebb vagyont, majd átvettem tőle a kantárat, hogy felakasszam a helyére. Nekem közelebb volt és nem is kellett utána attól tartani, hogy a ló beleakad, vagy neki kerülgetni engem. Előzékeny is tudok ám lenni, csak nem szeretek, az már egy teljesen más kérdéskör.
- Ezen még lehet segíteni - feleltem rezzenéstelen hangon, miközben figyeltem, ahogyan összerakja a dolgait gyorsan. Ő sem szerette ezt a közeget különösebben, ha az észrevételeim helytállóak. - És fizet is érte? Vagy ilyen dúsgazdag, eltartó szülő vagy?
Elég meglepettnek tűnt, mint aki nem számított rá, hogy én valaha munka ügyben fogok vele beszélni, pedig ebben nem volt semmilyen meglepő  fordulat.
- Csinos nő vagy és sikeres sportoló. Nekem fogadóirodám van, aminek nem árt a szponzorált reklámarc. Egy meg egy? - néztem rá értetlenül, hogy ez nem agysebészet, rakja már össze!
Hozzászólásai ebben a témában

Harriet O. Wallace
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. március 27. 00:53 | Link

Bremzay Úr
#


- Egyiket sem ismerem, de elhiszem - zártam rövidre én már nem is pazarolva több szemrebbenést a csúnyácska emberkére. Egyébként is volt más dolgom, pont elég, hogy a legutolsó legyen valaki sorsa, akit jó esetben utoljára láttam. Utáltam a szélső helyet kapni, általában az irányítónk melletti szélen vagyok és szabad a kijárásom. Fene se érti ezt a szervezést.
- BalEsEt - artikuláltam még hápogást is mutatva a jobb kezemmel és a fejem billegtetve. Tök egyértelmű volt, hogy a játékvezetőnek ítélnie kellett, és mivel nem volt hogy befújjon egy szándékost, lett belőle versenybaleset. Nem az első és nem is utolsó a történelemben. Ellenem is csináltak már hasonlót. Két bordám és a kulcscsontom is bántak akkor azt, de rossz mozdulásnak fújták be és persze ennyiben ki is merült. Kellemetlen. Nyilván ha lett volna bennem szusz, visítok, de örültem, hogyha a levegő úgy jutott a tüdőmig, hogy nem éreztem azt, kettészúrja egy csontom közben.
A szemem egy pillanatra megakadt a pénzen, majd kérdőn tekintettem a kék szemeibe. Ez volt a munkája részben, ha jól tudom, tényleg nincs semmi meglepő benne, mondjuk az igencsak annak tűnik, hogy nem láttam kitörő örömet rajta. Pedig aki itt nyer, az olyan szokott lenni, mint friss kislány a körhintán.
- Uh, menten elpirulok - kaptam a szám elé a kezem gondolkodóan, de ha erre várunk, azt hiszem ő itt öregszik meg, én természetesen örök fiatal vagyok. - Én vagyok a sugarmommyja, probléma van ezzel esetleg? Nagyon hálás és kielégítő feladatteljesítő egy pasi - mosolyogtam a pacit végigsimítva párszor, aztán a fejem a pofijához toltam, mire a hajam borzolta és nyálazta. Neki elnézem.
- Félre ne érts, egyrészt az három - pillantottam a lovamra, mert én instant duplában tolom. Megtehetem. - Másrészt hol kell aláírni?
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
KARANTÉN


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. március 27. 01:15 | Link

Wallace
Termékbemutató | France >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...


- Így is mondhatjuk. De ha a bíró ugye elfogult... - vontam meg a vállamat ártatlanul, mint akinek semmi köze nincsen ehhez az egészhez, természetesen nem csináltam semmit. Nem jártam ott és beszéltem a bíróval, mégis miről beszéltek?
A pillantása a galleon-kötegre futott, majd vissza rám, azt hiszem, nem tudta értelmezni a szituációt. Nem ugrottam ki a bőrömből, pedig azt hiszem, hogy ez legalább egy heti fizetés volt Grünwaldnak. Legyen inkább kettő. Legalább nem kell a bankba mennem miatta, csak átváltani hazafelé.
- Az erőszak kifizetődő, ne hidd el, ha azt állítják, nem - közöltem elmélyítve egy kicsit a hangomat, mielőtt még visszacsúsztattam a galleonokat a zsebembe. Rendesen súlya volt, én értettem, hogy a gazdag varázslók miért nem mászkálnak vagyonokkal a zsebükben. Ez nem praktikus.
- Csak nem...? - kérdeztem vissza kapásból, de nem hiszem, hogy én voltam az embere, akit erre a célra keresett. Természetesen nem vántam a kapcsolatát a lóval, nekünk is hasonló volt Jerichoval, ha nem számítjuk, hogy ő egy herélt volt. - Nem, nekem ez normális, én is voltam már adakozó szülő pár lónál.  
Attól tartok, a nő matematikai és számmisztikai készségei hagynak maguk után kívánnivalót, de ugye ki vagyok én, hogy ebbe belekössek? Inkább csak összepréseltem az ajkaimat pár pillanatra.
- A lap alján. Semmi feltételszabás vagy egyéb kérdés? Ez könnyebben ment, mint hittem volna. - Meglepődtem. Nem is kicsit.
Hozzászólásai ebben a témában

Harriet O. Wallace
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. március 27. 12:24 | Link

Bremzay Úr
#


- Üüüühüm - húztam el a szót meg is forgatva a szemem. Mert ugye én sosem kételkedtem a pártatlanságban, természetesen. Nem küldtem vissza egy játékvezetőt, vagy oldalvonali megfigyelőt se ősanyukájába, ahogy nem tértem ki a szexuális orientáltságának bősz emlegetésére, vagy hasonló. Mert illedelmes lánynak neveltek és tudom hol a határ. Valahol két település között, maybe. - Főleg, ha a fizikai fölényt vagy a pillanatnyi hátrányt kiváltja. Tudom - jegyeztem meg egykedvűen, mert így volt. Nem azért voltam jó játékos mert szabálykövető, tisztán játszó egyed voltam. Hanem mert ment, hogy újat gondoljak egy mozdulat kellős közepébe, ott tudtam lenni, hála ennek a csodaférfinak, ahol kellett  apályán és képes voltam nem csak védekezni, mikor más hárult rám. Bár elég jól megvoltak a szerepeink, ami nem szokványos ebben a sportban azért.
- Nem te vagy az első, se ma, se amúgy - forgattam is a szemeim. Nem a kérdés, inkább az erőltetettnek érződő reakció volt, ami mindezt kiváltotta belőlem. Szarok a vicceim, majd egyszer jön a match ebben is valakivel, mint a tinderen. Ott legalább elhiszed, hogy vicces vagy, nem mintha lenne ilyenem. Nincs időm a problémákra. - Ezt örömmel hallom, akkor te tudod a legjobban, hogy ahhoz, hogy ez az egész működjön, ez nem nagy áldozat - tártam el a kezeim mutatva a körülményekre és utalva a sportra. Ha nem tartanám jól, itt sem lehetnénk. Ketten. Mert minden, amiben engem vagy a lovam akarták, járt hozzá a másikunk. Nekem ez a matek volt az életem vezető képletébe illeszthető ismeretlen tényezője.
- Jobb vagy bal oldal? - kérdeztem kedvesen, mintha valóban ennyin múlna, és nekem igazából ennyin is. Pénz múlt rajta, nem kellett érte olyat adnom, amit nem akarnék, ebben egész biztos voltam, mikor a szemem a lovamra kúszott, majd vissza a lovarda tulajára. - Mi volt az elképzelésed? Nem vagyok egy kukacoskodó alkat, nyilván az egyetlen kikötésem, hogy figyelembe kell venni az életem... a verseny nem vár meg, ezen kívül az időm, a testem.... mondanám a lelkem is, de azt már eladtam - vontam párat a vállamon.
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
KARANTÉN


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. április 2. 21:07 | Link

Wallace
Termékbemutató | France >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...


Magam is tudtam, hogy mik a leggyakrabban elkövetett szabálytalanságok, mit érdemes megkockáztatni és mi az, ami abszolút tabu, pedig sosem űztem a sportot magam, aktív résztvevőként. Vicces is lett volna, nem szerettem csapattal dolgozni, talán ezért is választottam a eventinget. Ott csak én voltam és a ló, mindenféle más, külső tényező nélkül.
- Hát ez elég szomorú. Pedig szeretek első lenni - jegyeztem meg rezzenéstelen arccal és hát, így is volt. Mert valamiben az elsőnek lenni mindenképpen nagy élmény, emlékezetes, akár szarul teljesítesz, akár nem. - Persze, hogy tudom. Lovam is van, versenyzem is, mégis hová gondolsz?
Nem mintha ezt az új környezetemben hangoztatnám, de voltak jó eredményeim, nem is kevés, ki is volt rakva a trófeaszobába egy külön polcon pár szalag, meg serleg, Elég sok kék is.
- Jobb, isten mentsen, hogy bármit is a bal oldalon írj alá! - még keresztet is vetettem, mert ugye a bal oldallal csak a gond van, mondjon aki és amit akar. - Tudom milyen, mikor versenyre kell menni, én is ebben élek, van, ami nem vár.
A kezem a lova felé nyújtottam, hagytam, hogy a puha orr a tenyeremhez érhessen, megszaglászhassa azt.
- Igen? Hol adtad el?
Hozzászólásai ebben a témában

Harriet O. Wallace
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. április 3. 16:48 | Link

Bremzay Úr
#


Kevés az az eset, mikor valaki odajön egy verseny után, és nem célja van. Ajánlatok, többségében lóért, egyes csapattagért vagy éppen egyéb alkuk kötése, amiknek nem lenne itt a helye. Egyszerre volt megszokott, de mégis kicsit új és üdítő az ittléte. Általában addig udvarolnak, még rájuk nem figyelsz. Túl sok a rizsa, öregeim.
- B.szki, erről lecsúsztunk - csúszott fájdalmas grimaszba az arcom, de végül csak nevettem. A körülöttem lévők megszokták hogy nagy a hangom, nem beszélek valami nőiesen és a legkedvesebb formám előjövetele is a lovam felé jellemző. Éppen ezért most sem finomkodtam, visszavehetnék, de minek? Semmi móka. - Sajnos ez ma már nem sok dologra garancia - léptem mellé, aztán a felkarjába kapaszkodva fordítottam kicsit srégen, az egyik paciszállító irányába. - Látod, aki azt az abraxant vezeti éppen. Legalább négy éve itt van minden versenyen, ennek ellenére egy percet nem tölt a saját állatával, mások gondozzák, edzik és ülnek rajta versenyen kívül. Ez nem ember - szörnyülködtem fújtatva is egyet, amit mögöttem Kearney is hasonlóan megtett, amire el is vigyorodtam és megpaskolva az oldalát körülnéztem mindenünk megvan-e.
- Az ördögtől ilyet sosem hallottam - tettem csípőre az egyik kezem ahogy néztem rá, de persze nem volt ebben semmi ellenvetés azt illetően, amit ajánlott. Már kivéve az időm, amiből nem lehetne folyót rekeszteni. Még egy tócsát sem. - Sosem vár, illetve de, azonban akkor már el sem érdemes indulni - Mert ezt bizony már megtanultam. Akinek ez nem első, minden előtt, az kiszóródik és sosem ér el semmit, amit szeretne. Nekem pedig még voltak terveim, mielőtt esetleg másnak fognék. Just kiddin'. Egyszer tuti egy ilyen pályán kaparnak el.
- Ó, egy istállóban, évekkel ezelőtt. Meg odaígértem a leendő férjemét és az elsőszülött fiam - bólogattam nagyokat, ahogy pár pálcaintéssel összerendeztem az utazósholmikat, hogy a segítők azokat elintézzék, majd visszasétáltam a pároshoz. - Te még sosem kötöttél vele alkut bármiért, amit nagyon akartál?
Utoljára módosította:Harriet O. Wallace, 2019. április 3. 16:48
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
KARANTÉN


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. május 14. 00:36 | Link

Wallace
Termékbemutató | France >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...

- Talán legközelebb.
Nem hiszek a talánban vagy a legközelebben, amit ma megtehetsz, ha holnapra halasztod, lecsúszol a feledés gödrébe és onnét bizony kínkeserves visszamászni. Nekem nincs időm efféle elfoglaltságokra, egy birodalmat kell egyben tartanom, az pedig nem csettintésre történik, pláne nem, ha a királya félkegyelmű, vak és jóhiszemű.
A karomba kapaszkodott, majd irányba fordított, az arcomon egy pillanatra meg is tört az érzéketlenség, kisanyám, engem nem tapogatnak úton-útfélen.
- Egy dolog egy lovat birtokolni és más a magadénak mondani. Pökhendi f.sz. - Az én lovamra nem tette senki a kezét, mióta megvan és aktívan versenyzünk, legfeljebb Olivér, meg a lányok a lovardában. Számomra az, hogy más gondozza nem volt opció, őt én ganajoztam, etettem, csutakoltam és idomítottam. Ha nyitva maradt a bokszajtó sem kellett tőle tartanom, hogy elszökik, legutóbb is csak az ajtómig jutott. Nem is akarom tudni.
- Nem tudom, inzultálni vagy bókolni próbáltál-e - fürkésztem az arcát pár pillanatig, de aztán csak összefontam a karjaim a mellkasomon, úgy figyeltem, akkor ténylegesen aláír-e.
Aztán a figyelmem valahogy a bestiára terelődött, aki lassan a tenyeremhez nyomta az orrát, én pedig végigsimítottam a pofáján párszor, a szemébe nézve végig.
- Kellemetlen. Nem lennék a férjed helyében - közöltem, elszakítva a tekintetem a ló hatalmas barnáitól, az ujjaimmal elsöpörve pár kósza tincset az üstökéből. - Az ördöggel? Azt mondják, magaddal beszélgetni nem szerencsés. De tettem olyan ígéreteket és elhamarkodott döntéseket, amikre nem vagyok büszke. Ha ez érdekelt.
Figyeltem őt még pár pillanatig, vártam, mi ül ki a vonásaira, iszony, kíváncsiság, félelem... mindet ismertem már.
- Jó a dinamikátok. Ne pazarold el.
Hozzászólásai ebben a témában

Harriet O. Wallace
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. május 14. 17:23 | Link

Bremzay Úr
#


Bármennyire próbálom magam szét meg össze is szégyellni, nem volt sosem a terepem. Nyilván kellene, milyen jól mutatna ez a szó is, hogy képes vagyok az önszánásra a dicséretes jellem és a odaadás meg kedvesség mellé. Kár hogy amiket használnak, nem rokonértelmű ezekkel, még csak meg sem erőltetem magam. De azért tényleg nem akarom én kihúzni ennél a jóembernél a gyufát. Ha már vette a nyuggerprogramot és beült a lelátóra mint a nyálcsöpögős 50esek szoktak meg a nénik, akik gazdag pasasokat keresnek, muszáj értékelnem. Nem hinném hogy feltétlen ebbe illene.
- Leginkább. Kislányok a sporthoz, csak csesznek ezt belátni - vontam a vállamon. Én is voltam az, jaj de mennyire. Mikor egy találat után azt hittem enyém a világ, a következőben meg nyílt vádlitöréssel bőgtem a pálya mellett és meg akartam halni. Emlékszem ahogy az orvosba haraptam, hogy ha megint hozzámér, neki is szüksége lesz segítségre. Aztán nem voltam valami nagy korban meg súlyban. Nem mintha ez sokat változott volna, de a hozzáállásom mindenképpen. Bármi, aminek helyrehozható következménye van belefér sérülés címen. Bele kell férjen, vagy nem érdemes újra és újra nekifutni.
- Melyiket akarod? - billentettem oldalra a fejem, de végül csak azért volt ez, mert jobban szeretek beszélni, mint olvasni. Az emberek beszéltetése meg jó dolog, ha vannak rejtett dolgok, előbb elszólják magukat, mint meglátom a sorok között. Hittem ebben. De nem volt mi megakadályozzon. Természetes könnyedséggel mentem bele az egészbe.
- Ja, én sem, de nem hiszem hogy fenyeget ez bárkit - nevettem el magam, nem vagyok olyan, aki már 5 éves kora óta gyűjti a dolgokat az esküvőjéhez, kimaradt nekem a barbieház meg Ken. - Érdekes, rám azt mondják maga vagyok a pokol, akkor az ördög bennem kéne.... lakozzon - kis szünettel fejeztem be a dolgot, majd összepréseltem az ajkaim, ahogy próbáltam nem nevetni, pedig nagyon magasan volt, rávertem a labdára, és úgy éreztem még pattog is. De mindenképpen elengedtem, mielőtt it lelkekbe taposok. Volt már olyan, na. Főleg nőkébe, de sosem volt szándékom ténylegesen bántani se őket, se a pasijaikat.
- Senki sem büszke mindenre, de az ígéretek jobban hangzanak - pillogtam felé nagy szemekkel, már majdnem fel is tettem, hogy még befejezem a dolgokat sorolhatja, ha van ideje. De aztán nem.
- Működik a kémia, nélküle nem menne így, sokszor gondolkodik helyettem is egy-egy mozdulatnál. Bárki, bármit is mondd, nem sok nála okosabb játékossal hozott össze az élet.
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
KARANTÉN


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. szeptember 3. 00:14 | Link

Wallace
Termékbemutató | France >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...


- Ez nem egyedi sajátosság, nagyon sok helyen így van, a cégvezetésekben is sokszor ezt látni, mikor valaki nem száll ki időben. Én ezért nem dolgozom már a tőzsdén. - Nagyképűen hangzik, de én pontosan tudtam, hogy meddig szabad elmennem. A felépülésem után visszaszállhattam volna a ringbe, megint feltehettem volna a fél életemet arra, hogy egy rakás papír értéke épp hogy alakul, de tudtam, hogy nem lenne helyes döntés.
- Talán egy kicsit mindkettőt - tártam szét a karjaim tanácstalanul, majd visszaengedtem magam mellé, nem akartam semmilyen hirtelen mozdulatot tenni, mert az megrémítheti a lovat és oda az egész eddigi mellette töltött idő, semmibe lehet mennie, mert nyugtalan és ingerült lesz. És még egyesek szerint az állatok nem éreznek!
- Hát erről még köthetünk üzletet - állapítottam meg diplomatikusan, zsebre is vágva az egyik kezemet, de a tekintetemet nem szakítottam el a lóétól, túlságosan is lekötött az a lopott pillanat, ami most épp a miénk volt, ahogy végighúztam a tenyeremet a puha szőrén.
- A lovak nagy része okosabb és önzetlenebb az embereknél, csak ki kell ismerd, meg kell hogy szokd a stílusát. Együtt kell dolgozni. Az ilyenek sokra viszik. Ezért hoztam a papírokat is - szusszantam fel végül, majd a zsebórámra pillantottam. - Kérdés, hozzáfűznivaló? Lassan mennem kell.
Még csak negyven perce kéne, hogy a céges tárgyaláson üljek.
Utoljára módosította:Bremzay A. Eugén, 2019. szeptember 3. 00:14
Hozzászólásai ebben a témában

Harriet O. Wallace
KARANTÉN



offline
RPG hsz: 53
Összes hsz: 73
Írta: 2019. szeptember 3. 18:14 | Link

Bremzay Úr
#


- Ennyire nem vagyok okos vagy ismeretes benne, de elhiszem. Nem lepne meg - ingattam meg a fejem. Amennyit én láttam és tapasztaltam az évek alatt, az engem meggyőzött arról, hogy sok ember az életre is alkalmatlan, nem még sportra, vagy a példánál léve cégek irányítására. A tőzsdés mondjuk új információ volt, ennyire részletesen nem ismertem még Őt, de ezek szerint nem a lovak az egyetlenek, amik mellett töltött hosszabb időt.
- Megy együtt is a kettő - közöltem egyszerűen, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, hogy úgy bókolj valakinek, hogy eközben még oda is szúrj. Mondjuk másik oldalról ezt szeretni és elviselni még magasabb mazochizmusra vall, mint a belefektetett szadizmus mértéke. Érdekes párosítás, majdnem lehengerlő.
- Az ördögnek ajánlott áldozatról, vagy a pokol teszteléséről? Nem mindegy - ingattam is meg a fejem hamis mosollyal, hogy aztán a ló nyakát megpaskolva simítsak rajta végig párszor és körbenézzek minden meg is van-e, ami nekünk jelenleg feladatunk. Jól álltam és a jópofizáshoz sem volt humorom. Haza akartunk jutni előbb-utóbb a kis csodával, szóval azt hiszem hasonlóan türelmetlen voltam, mint régebben egy cukorkaboltban, csak azóta önálló nő vagyok. Maybe.
- Ebben egyetértünk, szeretem, hogy jóval egyszerűbb így. Annyiszor megkérdezik miért, de szerintem ha elmondanám, sem értenék meg mi ebben a jó, igaz, Kisherceg - néztem a lóra, aki nyilván nem fog felelni, de a tenyeremnek nyomott feje éppen elég volt, hogy igazolva érezzem magam.
- Eszem ágában sincs feltartani az urat. Nem hiszem, hogy bármi olyat rejtegetnél a papír mögött, amitől tartózkodnék - vontam vállat, hogy aztán még Eugénre emeljem a tekintetem, na nem úgy nézett ki, mint aki siet egyébként.
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
KARANTÉN


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 68
Összes hsz: 78
Írta: 2019. december 30. 20:05 | Link

Wallace
Termékbemutató | France >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...


Nem szívesen beszélek a részvényes időszakomról, annyira nem voltam oda érte. Érzelmileg sivárrá és nagyon pesszimistává tett, meg persze gazdaggá. Ettől függetlenül nem tudom, hogy mennyire érte meg az egész, mert nagyon taccsra tett idegileg. Legalábbis, a papírjaimban ez áll, akárhogy is nézem.
- Isten adta tehetség - állapítottam meg, nem minden ember képes egyszerre bókolni és vérig sérteni, ez pedig így van rendjén, szerintem örüljünk neki, hogy nem történik ez napi szinten.
- Is? Mindkettőben elég otthonosan mozgok - közöltem rezzenéstelen arccal, de érezhető volt a hangszínemen, hogy nem mondom teljesen komolyan. Bár tény, ha árkinek van a pokolban helye, akkor az egészen biztosan én voltam. Láttam rajta, hogy nem akar túl sokáig itt maradni.
- Biztosan nem. Egy lovas sosem lesz akkora összhangban a lovával, ha más gondozza, mint az, aki saját maga - ráztam meg a fejemet, mert ismertem már magam, a dinamikám Admirallal, Edleréket, Lindemannt a németeknél, ők mind nagyon értették a dolguk.
- Valóban nem - ingattam meg a fejemet, aztán csak megvártam míg aláírta a szerződést, aztán a belső zsebembe csúsztattam a tollat és el is tettem a dolgokat. - Egy kalappal, Wallace.


//köszöntem//
Utoljára módosította:Bremzay A. Eugén, 2019. december 30. 20:10
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolKülföldi helyszínek