37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Farkasházy Zora
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 7
Összes hsz: 17
Írta: 2020. április 16. 16:35 | Link



Már csak az volt hátra, hogy végre felvigyem a highlightert.
Elégedetten pislogtam a tükörbe, ujjammal finoman megigazítottam az egyik rossz helyen növő szempillámat, majd csókot dobtam saját magamnak. Nincs mese, a jó smink nagyon is sokat számít, és bár tisztában voltam azzal, hogy nem én vagyok a legjobb nő a világon, mégis minden egyes nap ki tudtam magam sminkelni úgy, hogy mások tökéletesnek lássanak. Ez pedig egy igazán jó tulajdonság volt. Hiszen miért kellene a rossz oldalunkat, az átlagos oldalunkat mutatni, mikor a legjobbat is nyújthatnánk?
Most pedig épp a legjobbat hoztam.
Összedörzsöltem ajkaimat, ezzel is kicsit megigazítva a rúzst ami rajtam volt, majd kezembe vettem az ecsetemet, amivel a highlightert szoktam felkenni. Szép legyező alakja volt, ez volt a kedvencem. Gyorsan belemártottam a fémesen csillogó porba, majd mintha csak tündérek poroztak volna be, pont úgy kentem fel az orcáimra.
Az egyetlen probléma csak az volt az egésszel, hogy végezvén a precíz és tökéletes felvitellel, az ecsetet nem tudtam letenni.
Az ujjaim nem engedelmeskedtek egyáltalán, így próbáltam a másik kezemmel segíteni, azonban hiába is próbálkoztam, mintha csak ragasztóval ragasztották volna hozzám.
- Ezt nem hiszem el! - dünnyögtem közel a totális kiboruláshoz. A közelgő hisztéria marta a torkomat, pont ahogy az idegességből előtörő sírás is. Azonban nagy nehezen erőt vettem magamon, visszanyeltem a könnyeimet, majd idegesen kiviharzottam a szobából.
Kell a gyengélkedő! Egy orvos, egy nővér, egy akárki, aki tud segíteni!
Mezítláb, csattogó talpakkal siettem végig a folyosókon, kezemben az ecsetet szorongatva, majd kábé öt perc séta után megtorpantam. A hely nem volt ismerős. Lehet hogy a gyengélkedő felé le kellett volna fordulni jobbra? Vagy nem is ezen az emeleten van? Mindenesetre a képek nagyon szépek a falon, és talán a hölgyek segíteni is tudnának... Vagy ha nem, akkor beporozom őket az ecsetemmel.
- Elnézést! Merre találom a gyengélkedőt? - kérdeztem a falon lévő kisasszonyoktól, akik válaszul leginkább csak a legyezőikkel bíbelődtek.
- Az egy másik helyen van, drágám! De mondd csak! Miért keresed a gyengélkedőt?! Valami történt? - kérdezte az egyikük kíváncsian.
- Á, mindegy, akkor majd mást kérdezek meg inkább... - mondtam nem túl kedvesen, ezzel a stílussal megköszönve a segítséget, majd körbenéztem. Csak felbukkan valaki ezen a nyamvadt folyosón, aki tud segíteni!
Hozzászólásai ebben a témában
Návay Kristóf
Aurortanonc, Bogolyfalvi lakos


a menekült
offline
RPG hsz: 102
Összes hsz: 104
Írta: 2020. április 18. 03:18 | Link

Zora

Azzal, hogy immár rendes diáknak számít, talárt is kapott, belül finoman hímzett címkével, amin a neve olvasható. Mint a marhák, fülükben számozott cédulákkal, úgy érezi most magát. Egy a sok közül. Hülye barmok... Ki akart tűnni valahogy a tömegből. Legszívesebben letépte volna magáról, de ahhoz túl drága lett volna, és nem az apja fizette, hogy kitolhasson vele, hanem pont a nagybátyjáék, akik befogadták őket átmenetileg, mielőtt lecuccolt volna az alagsorban. Egyúttal tudja jól, hogy fékeznie kell magát, ha nem akar visszakerülni oda, ahonnan bizonyos feltételek betartása mellett kiszabadulhatott. De mégis, olyan nagy az a kísértés. Egyelőre csak az álmaiban jelennek meg ilyen-olyan képek, és többnyire elfelejti őket, mikor már teljesen felébredt. Idővel azonban szinte biztos, hogy átülteti őket a gondolataiba, és akkor már csak hónapok, vagy éppen hetek kérdése, mire a cselekvéseiben is megnyilvánul.
Bal lábbal kelt ma fel, ahogy általában mindig. Ha volt is nyugodt éjszakája azóta, hogy a háza hálókörletében éli mindennapjait, végleg abbamaradtak, amióta összekerült a szobatársával. A legelviselhetetlenebb döggel, akivel csak párosíthatták. Mit volt mit tenni, ott az a rohadt jelvény rajta, ami megakadályozza, hogy ne verje péppé. A reggeli teendőit onnantól számítva szereti hamar letudni, vagy leginkább sehogy, ezért kissé kócos hajjal indul el a Nagyterem felé, hogy tömhessen magába valamit. Vállalja, hogy kissé megkésett vele, de bízik abban, hogy az asztalokról még elcsíphet pár falatot. Inkább, mintsem ő csináljon magának a konyhán, abból elég volt. Azonban gyakran előfordul még, hogy elszámolja a fordulókat, hiszen a matek amúgy sem az erőssége, meg úgy a gondolkodás sem. Úgyhogy kiköt a második emeleten, az impozáns folyosón meg csak tovább halad, mert ahogy a legtöbben vallják, szépek a képek. És csajok vannak rajta. Nem pont az ő stílusa, de megteszi. Nézni még szabad. Azért pingálták őket oda. És ez vigyorra készteti, amíg meg nem zavarja egy lányka rikácsolása, aminek pont a végét sikerül elcsípnie.
- Na mi van? Mi bajod velük? - kiáltja felé, s nyomban közéjük siet, mert azt feltételezi, hogy a barátságtalan hangnemet a freskók váltották ki. Tudni akarja, mi van, úgyhogy beleüti az orrát.
Utoljára módosította:Návay Kristóf, 2020. április 18. 03:18
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyMásodik emelet