37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet
Nagyterem - Egerszegi Ákos hozzászólásai (12 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2015. november 14. 20:51 | Link
Somoskői Lilla


Ideges. Kapott egy baglyot, Lillától, a Nagyteremben szeretne vele találkozni, ebéd után. Ő pedig beleegyezett, illetve a hallgatás, beleegyezés technikáját választotta. Van valamije, amit vissza szeretne kapni. Ez skandál a fejében, ahogy ül az asztal végében. Úrias nyugalommal eszik, iszogatja a teáját. Pár csepp tejjel, kevés cukorral, pont kellemesen meleg tea, mint mindig. Az bédét nyugodtan vágja fel, kissé talán hirtelenek a mozdulatai, de semmi nem látszik rajta külsőre. Mégis feszült. A déli lakoma után megtörli az arcát, hagyja, hogy a manók tegyék a dolgukat és elmosogassanak. Csak még egy teát kér, a második csészéjét nem hagyja kihűlni.
Hörpint. Könyökeire támaszkodik, figyeli az arcokat. Még mindig elég sokan vannak a környéken. Lilla okos lány, ha kettesben lennének, valószínűleg kevésbé fogná vissza magát. Most viszont rezignált arccal, igyekszik természetesen viselkedni. Csak egy dolog jelzi, hogy várakozik és egyre türelmetlenebb: ujjaival halkan, ritmusosan dobol az asztalon.
Keresi a lányt a tekintetével, ki akarja szúrni vékony alakját, hogy továbbra is nyugalmat erőltessen magára. Amint megpillantja Lillát, igyekszik elkapni a tekintetét. A legfenyegetőbb az egész lényében azonban az arcán ülő, ártatlan, kedves mosoly, amivel fogadja közeledtét.
Szál megtekintése
Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2015. november 14. 21:54 | Link
Lilla


Sokkal jobban néz ki, mint amikor legutóbb látta. Fáradt volt, nyúzott, egy nagy pulcsiban, melegítőben. Egészen más jelenség volt a lányka így, ahogy könnyű léptekkel közeledett felé, ő pedig csak mosolygott rá. Mintha mi sem történt volna, mintha a lány nem a kezében tartaná a legtitkosabb, legféltettebb gondolatait. Lerakja elé, egy gyors mozdulattal, tekintetét a lapokra süllyeszti, majd visszaemeli a lányra. A köszönés hallatán még szélesebb mosolyra rándul az arca egy pillanatra.
 - Szerbusz. - Köszön könnyedén, majd iszik még pár kortyot a teájából. Átmelengeti, az édes íz a szájában ragad és kissé lenyugtatja. Még mindig nem érződik rajta a feszültség. Inkább egy laza mozdulattal közelebb húzza magához a papírokat, végigfuttatja rajtuk a tekintetét. Óvatosan kikötözi, beleolvas. Igen. Az övé. Ő írta, az ő keze munkája.
És valaki más keze ért hozzá. Valaki más szeme olvasta. A gondolatok visszhangoznak a fejében, és tudja, ki az a valaki. Lillára emeli a tekintetét. Biztos benne, hogy belenézett. De azért szívesen hallaná tőle.
 - Elolvastad? - Kérdezi könnyedén, mintha semmi gond nem lenne vele. Nem követelőző, nem számon kérő, sokkal inkább érdeklődő kérdés. Hallani akarja, a saját fülével.
Közben pedig visszahajtja a papírt. Hogy hagyhatta el? Sosem hagyja el őket. Sosem tenne ilyet. Túl fontosak. Ez azt jelenti, hogy lejjebb hagyott a védelme? Hogy már nem olyan értékesek a gondolatai? Talán végre el tudja engedni majd őket. Talán eljött a pillanat, amikor felkészült rá. Igen. Igen!
Nagyon finom mozdulattal húzza végig az ujját a papír szélén. Mindenféle különösebb érdeklődés nélkül figyelve, ahogy az finoman felhasítja ujja vékony bőrét és egy-két vércsepp szalad ki belőle. A papír hamar issza, mint a tintát. Égő, fájó érzés marad csak a helyén.
Szál megtekintése
Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2015. november 14. 22:32 | Link
Lilla


Nem tűnik fel neki, a lánynak mégis leesik, miről van szó. Csak akkor ütközik meg, amikor ennek fényében kapja a választ. Reflexből elmosolyodik rá, halkan nevetgél kicsit. Keze megáll a levegőben, inkább visszarakja a csészéjét, elengedi. Ahogy abbahagyta a mulatozást, vigyorral állapítja meg a véleményét.
 - Ez édes. - A megjegyzés kellemes ízt hagy a szájában és őszinte. Édes és bátor lányka, és fogalma sincs róla, milyen ő. Már éppen el is indul felé a keze, de aztán leesik neki a tantusz. Nem tudja, milyen is ő. Ezen gondolat nyomán viszont visszahúzza a kezét, térdére rakja. Mosolyog rá, közelebb hajol hozzá, de nem udvariatlanul közel. Csillogó tekintettel pillant rá, lelkesedés játszik az arcán.
 - Tudod, nagyon régóta írom ezeket a leveleket. Még soha nem hagytam senkinek, hogy elolvassa őket, és megvan rá az okom. - A legjobb lesz, ha Lilla nem is tudja meg, milyen ő. Nem, amíg nem muszáj. Egy gyors, heves mozdulattal veszi el a leveleket, kissé összegyűrve őket tömködi pulcsija zsebébe, mintha nem lennének fontosak. Nem tudja, mi legyen ezentúl ezekkel. Azt sem tudja, mi legyen Lillával, csak mosolyog rá. Visszafogja magát.
 - Nem örülök neki, hogy elolvastad. - Jegyzi meg őszintén, mintha éppen korrekten szeretné megbeszélni az egészet. De ismét túlságosan nyeregben érzi magát. Hiába, nem a legjobb az önkontrollja, de igyekszik visszafogni. Most viszont elégedetten könyököl az asztalra. Állát a tenyerére helyezi, fejét kicsit oldalra fordítja, játékos tekintettel pillant az apró lányra.
 - Lilla, Lilla... mit csináljak most veled? - Kérdezi meg tőle, mosollyal az ajkain, mélyen elgondolkozva, a lány tekintetét keresve.
Szál megtekintése
Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2015. november 14. 23:22 | Link
Lilla


Úgy dönt, elmond neki mindent, és aztán meglátja, mit kezd vele. De Lilla nem tudja milyen ő valójában. Ártatlan, naiv Piroska, aki ugrándozik a nagyi háza felé. Ő pedig elégedetten nézi. Ahogy rápillant, látja rajta a sajnálatot és ez zsigeri undort vált ki belőle. Utálja, ha így pillantanak rá, elég sokszor megtapasztalta már, hogy bárhonnan felismerje. Hiába a halk szavak és a más téma, erre igazán érzékeny. Ó, szóval sajnálja őt? Jó. Remek. Ha a lány ezt kívánja, lesz a szegény áldozat. Visszanyeli az undort, ami kiülni készült az arcára. Helyette játssza tovább a szerepét, mintha nehéz lenne. Mintha ő lenne a megtört herceg, aki csak segítségre, megértésre vár. Most válik neki világossá az egész és helyből megtetszik neki. Imádja ezt a szerepet. A bukott angyal, a múltja áldozata, a fájdalmak között felőrölt személyiség. Ez lesz, mert Lilla ezt látja benne, mert nem tudja milyen ő és addig jó, amíg ez így marad.
Aztán megkérdezi tőle, mosolyogva, mit kezdjen vele. Amikor meghallja a válaszát, nevetgél kicsit, mintha tökéletesen viccnek venné és testtartását még kevésbé fenyegetővé teszi azzal, hogy eltávolodik. Kiegyenesedik, elveszi a kezét, a csészéjéért nyúl. Csendesen teázgató, ártalmatlan kisfiú lesz belőle.
 - Ez még meg sem fordult a fejemben, - hazudja gond nélkül. - ... de roppant érdekes felvetés. - Vigyorog rá, csak úgy viccelve. Nem, nem fenyegeti Lillát. Hiszen ő nem tudna neki ártani valójában, ő csak egy elveszett lélek, aki megértésre és ápolásra vár, nem igaz? Oldalra döntött fejjel nézi a barnás folyadékot, ami még a csészéjében maradt. Kissé szomorú. Megint olyan kevés.
Aztán egy mozdulattal a lány felé fordul, tenyerét a saját térdére támasztja, vigyor ül az arcán.
 - Tudod, Lilla, bátor lánynak tűnsz, és ez imponál. Csodállak, de tényleg. - Őszintén beszél hozzá. Csupán az ő fejében ez kicsit más kontextusban hangzik. De tényleg bátor lánynak tartja Lillát. Jóhiszeműnek, édesnek. Elidőzik rajta a tekintete ismét egy ideig, őszinte, vékonyka arcát nézi. Nem hervad le a mosoly az arcáról.
 - Úgy igazságos, ha én is szembeállítalak a félelmeiddel és kilesem őket, az megfelelő elégtétel lenne. És tudok is egy remek helyet, ahol találkozhatnánk. - Állapítja meg, diplomatikusan összefonva ujjait maga előtt. Nem sok választást hagyott a lánynak, annyi szent.
Szál megtekintése
Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2015. november 15. 00:38 | Link
Lilla


Amikor a lány ismét megmakacsolja magát, legszívesebben ismét rávágná, mennyire édes. De az előbb sem örült neki, szóval inkább nem teszi, csak torka megköszörülésével elfojt egy nevetést és inkább csak vigyorog. Baromi jól szórakozik az egész helyzeten, és ahogy mélyebben belemennek a dolgokba, még jobban tetszik neki a felállás. Egyre jobban és jobban.
 - Ó, dehogynem tartozol nekem. Megloptál. Olyasmit loptál el, aminek nagyobb értéke van, mint bármi anyagi tárgynak. Gondolatokat loptál. - Nem vádló, nem is kemények a szavai. Konform módon, ugyanazzal a semleges, tényközlő magatartással mondja neki, amit mond. De nagyon komolyan is gondolja. Habár nem látszik rajta semmiféle indulat, tényleg így gondolja. És akármit is csinál, ezt már nem teheti jóvá, csak némi elégtételt vehet. Azonban még mindig ő a tökéletesen ártatlan üzletember. Visszafogott, nem támad, nem szít indulatokat, inkább csak próbálja korrekten megbeszélni a konfliktust. Ebben a helyzetben egy olyan embertől, mint ő, ez az, ami leginkább összezavarja a másikat. Legalábbis ezen a ponton már nem tudja nem észrevenni, hogy Lilla mennyire nem tudja már mi valóság és mi fikció. Mi az igazság. Mosolyog magában szegény lányon. Még nem tudja, hogy igazság nem létezik.
 - Arra gondolok, hogy küldök neked egy baglyot, hogy mikor és hol, te pedig eljössz. - Még mindig összekulcsolt ujjakkal ül, halálosan komoly és kicsit sem fenyegető. Tényleg, mintha egy valódi üzletember lenne, aki éppen alkudik valamiről és látszólag lebeszélhetetlen. Úgy tűnik, mintha meghagyná a választás lehetőségét, de ez csak illúzió. Lehet, hogy téved, lehet, hogy nem fog összejönni, de Lilla lelkiismeretére bízza, hogy eljön-e. Megmondja neki, hogy legyen ott. Hogy hallgat-e rá, az csak rajta múlik, ugyebár?
 - Csak szeretném elérni... - Mondja, miközben közelebb hajol a lányhoz. Finoman megérinti az arcát, végigsimít vonalán, amíg egészen állához nem ér. - Hogy ne félj tőlem.
Rámosolyog, miközben ezt mondja, halkan suttog, mert az éppen elég, hogy a másik hallja. Majd elengedi. Nem sok az az érintés, aprócska felület, ahol az ujjbegye találkozik Lilla állával, mégis ezzel az apró érintéssel köti magához. De elengedi, legyen szabad, nincs mitől félnie. Sőt, fel is áll, mosolyogva int neki és zsebre dugott kézzel tovasétál, mintha mi sem történt volna. Jó napja van, abszolút fel van dobva, ruganyos léptekkel távozik a nagyteremből.
Szál megtekintése
Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. június 29. 21:03 | Link
Vandál Szandál


A Rellon asztalánál most nagyon nem biztonságos számára. Sikerült két embernek egymás mellé ülnie, akiket egészen más hazugsággal rázott le, a szálak pedig előbb-utóbb összeérnek. Viszonylag kicsi közösség, túl sok pletykás központtal és fatális véletlennel. Neki pedig annál több sütnivalója van, mintsem ott várja a sorsát. Persze, nem mintha annyira érdekelné, inkább a nyilvánosság és a közönség zavarja. Sőt, kifejezetten szeret szópárbajba kerülni, de most egyszerűen muszáj meghúznia magát. Ez nagyon kevéssé összeférhető a feltűnési viszketegségével, úgyhogy neki sem egyszerű ez az időszak.
Bár nem egy kifejezett bátor hős típus, most mégis kénytelen menekülőre fogni és ehhez nem fűlik a foga. A rellonos diákok háta mögött, egészen lehajolva slisszol el a kérdéses párostól. Aztán egészen a Levita asztalánál köt ki. Akármennyire is fáj neki ez legbelül, az elsősök közé ül be, próbálja összehúzni magas, nyurga testét. Egy szőke lányka mellé könyököl, és ahogy hallja a közeledő lépteket, már fel is sóhajt elégedetten.
 - Merlinre, de rég láttalak, drágám! - nevetgél, mintha egyáltalán ismernék egymást Vandával, ám erről szó sincs, csupán kevésbé feltűnőnek kell lennie, mintha sunyin ücsörögne és lapítana. Még el is kapja a lány vállát, puszi-puszi a két orcára, jó magyar szokás szerint.
Azzal az eggyel nem számolt, hogy ez nem a Rellon asztala, ahol tulajdonképpen a legtöbb ember tojik magasról a másik agybajára. A kis elsősök tekintetei rá szegeződnek, néhány evőeszköz is megáll a levegőben. Így még feltűnőbb, érzi, hogy a tekintetek őt keresik. Annyira szívesen felállna az asztalra, az arcukba rúgna egy egész sültcsirkét, sztoikus nyugalommal. Minden vágya, hogy így intézhesse el a helyzetet.
Nagyot nyel, erőszakosan szuggerálja, kényszeríti magát. Vandára vigyorog, cinkosan kacsint rá, majd lebukik és már el is tűnt az abrosz alatt.
Szál megtekintése
Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. június 30. 20:58 | Link
Vandál Szandál


Látja a zavart, mind a szőkeségen, mind a körülöttük lévőkön és meglehetősen szórakoztatja. Ő, a maga szégyentelenségében tulajdonképpen bármire képes, és félvállról veszi, de imádja az emberekben a felesleges gátlásokat, hogy mennyire visszafogja őket. Szívesen csodálná még tovább a zavarodott arcokat, fátyolos tekinteteket, hallgatná az elmék kattogását, ahogy próbálják kitalálni, mi történik. De ahogy közeledik a vész, egyre inkább megfeszülnek az izmai. Nem, egyáltalán nem az idegességtől, sokkal inkább a vágytól, hogy elintézze, itt és most.
Túl nyilvános, és nem fogsz finomkodni. Ha most belemész, felhívod magadra a figyelmet és abból semmi jó nem fog származni. - kalandoznak el gondolatai, figyelmeztetően kántálják ezeket a sorokat. Ő pedig szinte már nyöszörögve sóhajt egyet, sóvárgó pillantást vet a rellonosok felé, és egy könnyed mozdulattal már le is bukik az asztal alá. Vannak helyzetek, ahol egyáltalán nem előnyös, hogy még korához képest is igen magasra, nyurgára nőtt. Mondjuk amikor egy asztal alá kell behajtogatnia hosszú tagjait, de megoldja ezt is. Ha nem buktatná le egyből, még egy cigarettára is rágyújtana, szívesen füstölné ki a büdös lábakat a környékéről. Iszonyatosan nehéz megszoknia, hogy szociális - vagy bármely más - elvárásokhoz kell alkalmazkodnia, és nem azt teheti, amit akar. Sosem volt ez még így.
De aztán még társasága is akad, Vanda szőke buksija bukkan fel az asztal alatt. Ákos tekintete megragad a finom, hullámos tincseken, ábrándosan szusszant egyet. Pontosan ennyi idő az, ameddig a hölgy szépsége megbabonázza, addig van ideje feltennie a kérdését. Azután viszont egy határozott mozdulattal teszi a kezét a szájára és fogja be, tekintetével követi az asztalok között elhaladó, sürgős lépteket.
 - Éppen statisztikát gyártok, a kastélyban viselt cipőmárkákról - válaszolja halálos komolysággal, de azért halkan, elengedve a lányka finom ajkait. Aztán kézen fogja őt, törpejárásban indul el az ellenkező irányban és húzza őt is. Közben azért figyel az emberekre, hogy ne nagyon érjen hozzá senkihez, kisebb-nagyobb sikerrel. Egészen addig nagyjából észrevétlenül halad, amíg hátra nem néz Vandára, és mire visszafordul, meg is fejeli az egyik keresztgerendát. Az asztalon tányérok, poharak koccannak össze, ő pedig megszédül és lendületből csüccsen hátra, a fenekére.
Szál megtekintése
Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. július 2. 21:41 | Link
Vandál Szandál


 - Igen, be fogunk - válaszolja könnyedén, miközben próbál a diákok között feltűnés nélkül, óvatosan haladni. - De gondolj bele, az Edictum hogy fog kapkodni az ötletért, még az is lehet, hogy meggazdagszom belőle.
Természetesen tisztában van vele, hogy ez esélytelen, de legalább elüti az időt suttogással. Na meg persze, a beszéd az egyik kedvenc időtöltése, főleg, ha ilyen hülyeségekről van szó, vagy valaki meggyőzéséről.
A lány kérdésére pedig vigyor ül ki az ajkaira, és remekül szórakoztatja az elsős kislány bátorsága. Imádja az olyan báránykákat, akiknek halvány lila gőzük sincs, hogy éppen a farkas karmai között vannak, és nyugodtan bégetnek. Elégedett szusszanást hallat, mielőtt még válaszolna:
 - Amiatt aggódsz, hogy féltékenyek lesznek rád a lányok? - Ezen a ponton egy aprócska hatásszünetet tart. - Jól teszed.
Na jó, ha eddig nem lett volna egyértelmű, most már biztosan tudja Vanda is, hogy egy kis egóért nem kell a szomszédba mennie Ákosnak. Sosem kellett és valószínűleg soha nem is fog majd. De ehhez a megjegyzéshez muszáj egyszerűen hátrapillantania, hogy hatásos legyen az elégedett tekintettel és a félmosollyal párosítva. Nos, azzal ő sem számolt, hogy ezzel felegyenesedik kissé, amúgy is hosszú tagjai, törzse, alig fértek el az asztal alatt, most pedig még annyi hely sem lenne. A feje kellemetlen találkozásba bonyolódik az asztallal. Ákos pedig a szőke szépség karjai között landol, egy aprócska pillanatra minden elsötétül és fordul vele egyet a világ, de felpillantva Vandát látja és tulajdonképpen elégedett azzal, hogy a mennybe jutott. Kell egy pillanat, amíg összeszedi a gondolatait és beszédképes.
 - Ja, amúgy... csak azért csináltam, hogy kényeztess - válaszolja halkan nevetgélve, közben pedig látja a kíváncsi arcokat. Semmi baja a fejének, csak kicsit megütötte. Ennél több gond úgysem nagyon lehet már a fejében, így nem is aggódik a mentális épsége miatt. Az ütés helyét simogatva, szédelegve tápászkodik fel, de férfiúi becsülete nem enged meg neki több pihenést vagy gyengeséget. Hiszen mások előtt minden csak egy karcolás, főleg, ha tényleg lehetett volna belőle komoly baj. Így sokkal keményebbnek, legyőzhetetlenebbnek tűnik majd mások szemében - feltéve, ha ennyire egyértelmű, hogy nem sziklából van a feje, és majd kezdenie kell vele valamit.
 - Na most... itt az ideje cselesnek lenni és feltűnés nélkül elhagyni a helyszínt - adja ki a parancsot, komolyan a szőkeség szemébe nézve, és bólintással nyomatékosítva mondanivalóját.
 - Persze, csak azért, hogy ne hiányoljanak és marasztaljanak - teszi hozzá magyarázatként, pedig tudja, hogy egyértelmű, mit csinálnak éppen.
Szál megtekintése
Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. július 3. 21:36 | Link


 - Mindenképpen kapsz belőle részesedést - ígéri meg teljes magabiztossággal, főleg azért, mert tudja, hogy ez az egész nem komoly. Nem mintha olyan irigy személy lenne, de szereti, ha minden róla szól és semmi másról. Általában sikerül is így alakítania a dolgokat maga körül, amikor pedig nem... nos, akkor kezdődnek az igazi gondok. Akkor bizony meg tudja mutatni a foga fehérjét, és talán már nem is az a kedves, kissé egoista tinédzser, aki csak éppen pubertáskorszakát éli. Akkor valami sokkal mélyebb sötétségbe gázol bele az ember, és már az első lépésnél visszafordulna, noha tudja, hogy azt nem lehet.
 - Tetszik a mentalitásod - nevetgél halkan a lányon. Nagyon nem nézte volna ki belőle ezt, de úgy néz ki, kihúzta a sok-sok kis szende levitás kislány közül a gyöngyszemet. A báránykát, aki egyszerűen vágyik arra, hogy figyeljen rá, hogy különlegesnek érezhesse magát, és ennek fényében úgy ugrál, ahogy Ákos fütyül. Akkora elégedettséggel tölti el ez az érzés, hogy ennek megkoronázására még meg is fejeli az asztalt, fel is hívja a figyelmet magukra. Mert természetesen semmi nem mehet zökkenőmentesen, nem tudja, hogy kell menekülni, tulajdonképpen sosem futamodott meg nyuszi módjára. Sokkal szívesebben vicsorgott úgy, hogy a góliátok is a nadrágjukba csináltak. Most viszont ki kell próbálna valami újat, és tetszik neki a kihívás. Az akció, az izgalom, az adrenalin. Ezért él, más célja talán nincs is, csak annyi, hogy átélje ezeket.
 - Persze, hogy megérte, különben keresnem kéne egy párnát - mondja ki az utolsó szót, némi undorral a hangjában. Csak azért, hogy éreztesse, ez a bánásmód mennyivel kellemesebb és királyibb, ez való neki. Valóban el tudná viselni, de meg fogják találni, úgy két percen belül, neki pedig kell valami terv, amit előhúzhat a farzsebéből. Méghozzá gyorsan.
 - Kutya bajom - legyint egyet a lánynak egy lezser mozdulattal. Szédeleg, tompán fáj a feje közben, de ha nem figyel oda és nem koncentrál rá, az számára olyan, mintha nem is létezne a probléma. Sőt, még úgy érzi, a vacsorája is szeretne visszaköszönni régi ismerőseinek. És akkor megszületik fejében a csodás gondolat, miközben gondolkozik, szinte fel sem tűnik neki, hogy a szőkeség kérdezett. Majdnem felkapja a fejét az ötletre, de az előzőből tanulva még az elején visszafogja a mozdulatot.
 - De csinálhatnánk úgy, mintha lenne. Odamegyünk a javasasszonyhoz, és elpanaszoljuk a gondunkat. Akkora egy szipirtyó, tuti békén fognak minket hagyni, ő meg majd sipákolva elvisz minket a gyengélkedőre. Na? - kérdez rá a végén, bár ellenkezésre nem igazán számít, vagy készül fel.
Szál megtekintése
Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. július 11. 18:30 | Link


 - Egyértelműen jobb vagy, mint egy párna - erősíti meg a lányt, és nevetni tudna, annyira ez élete leginkább elcseszett bókja. De ez talán az előző koppanásnak volt köszönhető. Néha picit elhomályosul a látása, és tompa zúgást érez a fejében, talán kicsit szédül is, de ezt nem tartja nagy dolognak, hiszen beütötte a fejét. Sőt, történt már a fejével ennél rosszabb dolog is már, ó igen, de még mennyivel rosszabb... úgyhogy maga miatt nem aggódik. Meg amúgy sem mutatná ki a gyengeségét más előtt, soha. De remekül el tudja játszani a hattyú halálát, ha arról van szó.
 - Gyerünk - adja ki a parancsot, ahogy kilép az asztal alól. Finoman húzza maga után Vandát is, tovább vezetve a mozdulatot pedig karja alá húzza. Átkarolja a vállát, és úgy csinál, mint aki dülöngél, akit ez a kis szőkeség tart egyenesben. Természetesen nem nehézkedik rá, elég valószínű, hogy nem igazán bírná.
 - Ügyesen, csak ügyesen - suttogja a lánynak, egy pillanatra felé fordítva a fejét. Kissé gyorsabban megy, már nincs messze a javasasszony, a tanárok asztala. Már látja is az alakját, ahogy feláll, de... mintha tényleg nem látna valami jól. Egy ponton pedig már nem csak úgy hülyeségből dülöngél, a lánynak tényleg ellen kell tartania.
A következő pillanatban pedig már a térdét is gyengének érzi, legalábbis gyengébbnek, mint eddig. Egy furcsa, fekete folt is megjelenik a látóterében. Látja még a felé közeledő nőt, az ideges tekintetét. Aztán elengedi Vandát, talán egy picit el is löki magától, mielőtt még teljesen kiesne pár képkocka és végleg beállna a blackout.
Szál megtekintése
Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. július 18. 20:09 | Link
Vandália
megjelenés.


Tulajdonképpen nem tervezett ide jönni, mert annyira unalmas és felesleges fennhéjazásnak tartja az egészet, hogy az már szinte fizikailag is fáj neki. Igen, éppenséggel lenne sokkal jobb dolga ennél, mint itt díszelegni, egy újabb bálon, újabb fantasztikus meglepetésekkel, amelyeket a buzgómócsing DÖK-tagok eszeltek ki az iskola diákjainak. A téma, a négy elem, nos... már önmagában taszítja Ákost. Alapvetően utálja az egész mennyei fényt, fanfárokat és egyéb dicshimnuszokat, amik az elemistákat veszik körül. Hiszen ők a kiválasztottak, a természet erejének birtokosai. Így születtek és még azt is megérdemlik, hogy báltémák legyenek, nem csak ön- és közveszélyes tömegpusztító fegyverek.
Pontosan ezért nem követi a dresscode-ot és eszében sincs beállni a körülötte bámészkodó, ámuló-bámuló diákok közé. Egyszerűen csak zsebre tett kezekkel sétálgat és megnézi, hogy valami normális italt is lehet-e kapni, vagy csak szerinte roppant menő, lángoló vackokat. Mielőtt azonban még találna valamit, talál helyette sokkal kellemesebbet: a mai partnerét, Dáliát. Úgy néz ki, előbb érkezett, és őt szíven találta az elemisták cupidója, éppen majd kiesnek a szemei, ahogy az italát, a bál helyszínét csodálja. Aztán látja, hogy a szép tekintet az emberek arcát firtatja, így elkap egy random poharat, meg sem nézi, mi van benne, úgy indul meg felé.
 - Azt hittem, három lánytestvérrel láttam már mindenféle extrém estélyit, de... váó - mondja neki, ahogy közeledik, mosollyal ajkain és beleiszik az italába, úgy pillant a szőkeségre. Az egyetlen, amiért megéri itt lenni, az az, hogy az összes hölgyike az összes pénzét, erejét, idejét beleöli abba, hogy szebb legyen a többinél egy este, mintha ez annyira sokat számítana.
 - És amúgy mi volt vele a célod? Hogy mindenki rálépjen, vagy hogy te csavard bele magad a fodorrengetegbe, ha a földön fekszel már? - kérdi végül, pimasz mosollyal az ajkán. Ahogy odaér a lányhoz, szabad kezével finoman megérinti az egyik vállát és két udvarias puszit ad az orcáira.
Szál megtekintése
Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Egerszegi Ákos
INAKTÍV


relatíve ártalmatlan
offline
RPG hsz: 133
Összes hsz: 205
Írta: 2016. július 18. 21:45 | Link
Vandália
megjelenés.


A váó valójában félig a meglepettség, félig az elismerés között volt, de szereti az olyan embereket, akik úgy veszik a dolgokat, hogy jól essenek nekik - ez javában megkönnyíti az ő dolgát is.
 - Tudod, a hölgyek nem szokták az első báljukon ellőni a legnagyobb dobásukat, mert azt jövőre felül kell múlni - próbál szurkálódni finoman továbbra is, de valahogy a legutóbb is teljesen lepattant Vandáról.
Amikor meghallja Dália megjegyzését az öltönyére vonatkozóan, képtelen nem elnevetni magát. Annyira édes (Ákos felfogásában a szó legundorítóbb értelmében édes), hogy azt hiszi, őt bármennyire is érdekli mit gondolnak róla. Vagy hogy ne hinné el magáról, hogy ő itt a legtökéletesebb emberi teremtmény ebben a teremben. Mégis sikerült visszafognia magát és úgy álcáznia, mintha tényleg a beijesztésen és a poénon nevetgélne.
 - Értem, és mivel nekem pazarul áll, ezért az összes többi selejt utánzatnak is... - bólogat és hümmög is mellé, mint aki éppen nagyon is megérti az összefüggést a dolgok között. Szereti, ha hozzá hasonlítják az általánost, nem pedig fordítva. Pontosan azokat az embereket imádja, akik nem túl büszkék néha így piedesztálra emelni, még ha véletlen is. A másik jó pont a naivitás, amivel nem veszik észre, mennyire a kezére játszanak minden mozzanatukkal.
 - Majd ha egyszer híres üzletember leszek. Tudod, a cipő-bizniszem... - utal vissza a legutóbbi találkozásukra itt a nagyteremben, majd ártatlanul megforgatja a szemeit. Nem bámul arra, de szeme sarkából látja, ahogy a lány többször is végigméri. Szusszant egyet. Olyan picike még és olyan ártatlan, ha tudná, mire gondol éppen... Ezek a szépszemű hölgyek, sosem sejtik, mikor és mennyire húzogatják az oroszlán bajuszát. Pedig csinálják vele, rendszeresen, és aztán meglepődnek, amikor harap.
A lány kérdésére azonban rápillant, egyik szemöldökét pedig megemeli, kortyol egyet az italából.
 - Miből gondoltad, hogy nem vagyok táncolós típus? Igazság szerint kifejezetten szeretek táncolni, már ha nem diszkólötyögésről van szó.
És elkérdezett azon különleges pillanatok egyike, amikor Ákos magáról beszél és őszinte. Kifejezetten szeret táncolni, főleg csinos hölgyekkel és főleg rendezetten, egymásba karolva. Nem, a partitánc tipikus formája sem jön be neki annyira, de egy bálon aztán nincs szükség arra, hogy ilyesmi miatt aggódjon.
 - Szóval ne reménykedj, hogy megúszod a tipegést a ruhácskádban - mutat végig a lány fodrain még egyszer, vigyorral az ajkain.
Utoljára módosította:Egerszegi Ákos, 2016. július 18. 21:46 Szál megtekintése
Kedvenceim a kviddics, a prefektusok és a felügyelők.
Nagyterem - Egerszegi Ákos hozzászólásai (12 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→A kastély - Nyugati szárny→Első emelet