Kiveszi a részét rendesen az iskolai eseményekből, bármiről is legyen szó. Az se volt kérdés, hogy itt meg fog jelenni, amennyire belejött már ebbe a nagy szocializálódásba. Még az sem tántorította el, hogy zajlottak az események az utóbbi időben. Bár úgy van vele, hogy ez jó lesz egy kis lazítás gyanánt, főleg, ha meglesz rendesen pakolva földi és földöntúli jóval az asztal. Az est nagy részét tuti amellett fogja tölteni.
Így természetesen -valahol mélyen- benne is megvan az az egészséges izgatottság, amit maga a téma is kelt az emberek többségében. Viszont velük és a flancos jelmezeikkel ellentétben ők nem agyaltak rajta napokat. Frappáns és nosztalgikus. Igen, talán ezzel lehetne a leginkább jellemezni a testüket takaró lepedőket. De legalább illik a környezethez, hisz a pokol tele van mugli szellemekkel, nem?
Belökve az ajtót, igaz gentleman módjára engedi be maga előtt a mintás lepedőt és a szemrésen át szemléli a környezetet. Azért eléggé látványos lett, az nem vitás. Viszont a már jelenlévőket szemlélgeti, már amennyit ki tud venni belőle. Hullajó arcok vannak...
- Hülyén érzem magam. - Mondja Nettének, közben megemeli kissé a kezeit is, hogy meglibbenjen a lepedő, hogy tudja miről is beszél. Viszont ez még nem gátolja semmiben. Ellesz ő itt egész éjszaka, főleg, ha végre ledönthet valami trutyinak kinéző és italnak csúfolt cuccot.
- Nagyon remélem, hogy részedről is az asztal az első célpont. - Elmosolyodik kissé a jelmez alatt. Király, most akár vigyoroghat is, mint a tejbetök, úgy sem látja senki. Viszont ha Nette választ ad, nem toporog tovább az ajtóban, hanem célirányosan indul meg a zsákmány felé.

A válaszra némán bólint. Végül is igaza van, övéké a legkirályabb mugli jelmez, amit csak találni lehet az agyonmaszkírozott arctömeg fergetegében. Meg amúgy is... nem mintha túlzottan érdekelné, hogy miben van. Amíg nem kell testet villantani, ő tökéletesen elvan. Egy lepedővel a fején is akár, mert ez most kifejezetten menő. Igen is az.
Lobog körülötte a kockásféle anyag, ahogy megindul az asztalok felé. Út közben rabul ejti a tekintetét a dekoráció, a tűznyalábok. Igazából most ad hálát Merlinnek, hogy tériszonnyal áldotta meg és nem tűztől való viszolygással. Na akkor tuti nem kéne a lepedő, alakítana ő olyan élethű szellemet, hogy keresve sem találnának jobbat. Részvéte minden ebben szenvedőnek. Na számukra elég velős lehet a menj a pokolba felindulás.
Az asztalhoz érve megcsapja a bőség zavara effektus első körben. Így inkább elveszi a leggusztustalanabbnak kinéző löttyöt és egyszer élünk alapon meg is húzza. Hmm, menta, nem rossz.
- Fogadjunk. - Mielőtt lényegre térne, bepuszil két süteményt. Persze különbözőt, hogy el tudja dönteni melyik lesz végül a legjobb. Közben végigjártatja tekintetét ismét a termen, na és a jelenlévőkön, már amennyit lát belőlük. Bár tény, hogy elég sokat dob pluszba a látképen a megannyi pokolbéli árnyék, amik a jelenlévők arcán pimasz táncot lejtenek.
- Látod azt a béna zombijelmezest? - Meglebegteti a lepedőt a srác irányába. Nem messze tőlük cövekelt, már majdhogynem szájtátva bámulva a táncolókat. Se hall, se lát. Tipikus.
- Nézzük mennyire vagy élethű szellem... - Hanglejtéséből egyértelmű, hogy mit is pontosan. - Ha megcsinálod hitelesen, akkor én jövök.

Azért a hely kinézete tényleg eszméletlen jó lett, ezt el kell ismerni, akár sokadjára is. A kaja is ötletes, na meg finom is, ami neki végül is már elég, hogy ellegyen, mint a befőtt. Viszont ha ennyit szeretne csupán, simán tölthetné az idejét a konyhában, vagy a szobájában is, mondjuk egy jó könyv társaságában. De végül mégis csak itt kötött ki, mégpedig Nettével, szóval talán úgy kéne tennie, mint minden normális embernek egy ilyen partin. De mi is igazából a normális? Sosem érezte magát teljesen otthon ilyesmiken, na nem mintha olyan sok tapasztalata lenne. A zene hangos, nem lehet mély filozofálgatásokba kezdeni mellette, csak egyszerű rövid mondatokkal lehet kommunikálni, a megszokottnál kicsit hangosabban. Viszont a helyzet még mindig jobb, mint egy mugli buliban... Bár a legkézenfekvőbb tevékenység itt a tánc lenne, de... persze ha az kéne, akkor kiállna, viszont nem szívesen dicsekszik a haldokló rozmárbébiket megszégyenítő táncmozdulataival. Na meg ez nem is igazán az ő világa. Ezért is vetette fel a fogadás ötletét Nettének, hátha valamivel izgalmasabbá tehetnék számukra is a dolgokat. Bár lehet mégsem ő lett volna az ideális partner a számára...
Sóhajt egyet a válaszon, viszont előbb betol még egy süteményt, csak utána szólal meg. Addig is gyűjti magában a kellő energiát a feladat véghezviteléhez.
- Oké, megmutatom mire gondoltam. - Közli úgy, kurtán, majd olyan magabiztosan indul meg, hogy kétsége sem lehet a lánynak afelől, hogy véghez is viszi. Félúton járhat a fal mellett, ahol magasabbra csap hirtelen a láng és... érezte a tűz melegét?! Hirtelen torpan meg és bámul a lángnyelvekbe. Egyre inkább úgy érzi, hogy hazudtak nekik, ez nem is csak illúzió, hisz érzi. Érzi, ahogy egyre melegebb lesz idebent. Eljátszik a gondolattal, hogy lerántja magáról a leplet, akkor kevésbé akarna megfulladni, de azzal oda a jelmezének. Szóval tűr, ha itt fullad meg alatta, akkor is. Megéri az áldozatot...
Viszont egyre furcsábban érzi magát. Mintha a hő nem csak a lángokból áramolna felé, hanem... a saját belsőjéből? Mintha valami rettentő csípőset evett volna. Kissé lihegve fordul vissza az asztalokhoz és valami kékes löttyöt vesz el azonnal, amit le is dönt. Kéket, mert az biztos hideg...
- Te is... te is érzed? - Fordul Nette felé és természetesen a melegre céloz. Hisz ugyan úgy érzi a teremben lévő forróságot is. Gyorsan fel is kap még vagy két italt, amit ugyan olyan gyorsan el is tüntet.

2015. Karácsonyi előadás
Szira és Bence előadása
Let it go/Let her go