Sok varázslatos hely létezik a kastélyban, hisz már magában is egy hatalmas varázs, amiben az emberek gyarapíthatják tudásukat. A bejárati csarnok a maga robosztus falaival hűvösen üdvözli az épületbe térőket, végigkalauzolja őket a pince lépcsőéig, és a széles márványlépcsőig, mely felvezet a megannyi emeletre, ahol kényünk-kedvünk szerint vehetünk részt a képzésben. Van azonban egy másik helység is, ami balról tárul a kíváncsi szemek elé, és amelyet Nagyteremnek hívnak. A magas, intarziás ajtó mögött egy széles, és szó szerint az égbe vesző terem nyílik, melynek eső színű padlóköve elkalauzol minket a fellegekbe. Ugyanis a mennyezet különleges. Az idő, a felhők, a napsütés, pontosan ugyan olyan, mint ami abban a pillanatban, a szabadban érhet minket. Megbűvölt tér és idő, mely körülvesz minket, és étekkel kínál. Hosszú asztalok, sorakoznak fel egymás mellett, egy kis folyosót hagyva a terem hátsó résznek felfedezéséhez. Sorban a négy nemes ház asztala, melyen, az ünnepségeken száznál is több diák foglal helyet, és hallgatja az igazgató beszédét. A Rellon asztala a bal szélen kapott helyet, nyomban követi őt a Levita ház, majd egy kis szünet, és megtekinthetjük az Eridon, végül a Navine asztalát. Az utolsó, az ötödik, az, amelyik merőlegesen a többivel áll egymagában, helyet adva a tanároknak, az iskola dolgozóinak, az igazgatónak. Hatalmas a hely, a falakat minden ünnepen más, és más díszíti. Karácsonykor magyal koszorúk, mű hó, aranyos díszek tucatjai, melyeket deres fenyőfák tucatjai tartanak. Máskor töklámpások, gyertyák százai, vagy, éppen amikor egy átlagos nap elé nézünk, akkor csak kőszobrok, melyek láncot tartanak szájukban. A lánc végén ég a tűz, mely fényt ad, az étkezni, vagy csupán beszélgeti vágyó diákoknak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=128142#post128142][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.06.02. 14:45[/b][/url]

Ez az egész bálos dolog engem annyira nem tud érdekelni, de aztán még egy kis kiruccanás közepette eldöntöm, hogy nem veszíthetek vele semmit, így talán el kellene mennem. Éppen ezért sietek is vissza szobámba, valami ruhát keresni rögtön, és szerencsémre viszonylag gyorsan meg is találom azt, ami alkalomhoz illő meg még tetszik is. A hajammal nem babrálok sokat, ahhoz nagy és dús, hogy most valami művészit alkossak vele, így nemes egyszerűséggel megfésülöm, és hátul összekötöm, elég lazán. A tűsarkú természetes, és ahogy elindulok csak remélni tudom, hogy nem lesznek a járásommal problémák.
Elég nagy út, amit meg kell tennem, végül is a házam a keleti szárnyban található, a nagyterem a nyugatiban, ennyi biztossá vált már most az ittlétem során, ezt tudom száz százalékra. Sokáig ugyan nem tart, bár egyedül vagyok, és így gondolataim is jócskán elkalandoznak, ténylegesen csak a másik szárnyba átérve mondhatom, hogy itt vagyok lelkiekben is a jelenben, ahogyan a házvezető-helyettesünket, Kőszegi professzort észreveszem. Megjelenéséből és menetirányából azonnal le tudom szűrni, hogy a bálra készül, na meg eszembe jut az is, hogy tanár, tehát ez természetes.
- Szép estét Tanár úr!
Ez már abszolúte természetes, a köszönés, nem is ragoznám tovább, én mindenkinek köszönök, csak a nagy tömegeknek vagy csoportoknak nem, ahogy a diákok gyülekezni szoktak. Az nálam valahogy... na szóval nem, és kész.
- Ha jól látom Ön is a bálra igyekszik...
Muszáj megjegyeznem a felismerésemet, csak úgy mellékesen is, igaz, én sem tudom miért teszem. Azért ettől függetlenül haladhatunk ténylegesen a rendezvény színhelye felé, és ha már én így kezdeményeztem a beszélgetést, akkor most várom, mit reagál rá a tanerő. Valljuk be, azért nem egy gyakori jelenségnek számító momentum, amit csinálok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=128330#post128330][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.06.02. 18:35[/b][/url]

Úgy látszik mégsem leszek egyedül, bár eredetileg mintha azt terveztem volna, így viszont azért mégis jobb.
- Örömmel.
Természetes, hogy igent mondok. Elsőképpen, hogy reflexből nem utasítok vissza semmit és senkit, meg tényleg semmi okom nem is lenne ellenkezni.
- Igazán jól van, ahogy észrevettem. És a Tanár úr mostanság hogy van?
Mit is mondhatnék, hát persze, hogy jól van. Ezzel az igazat is mondom, meg más esetben sem traktálnám ilyen dolgokkal. Mindenesetre mosolygok csak ki magamból, ahogy a nagyteremhez érünk elég gyorsan, és persze be is megyünk, de nem ám a levita asztalához indulok innen, hanem Kőszegi professzor mellett maradok, ha már őt legalább ismerem. Vannak itt még páran a falnál állva, most csatlakozunk hozzájuk ide elvonulva, én speciel csak csendben hallgatom a beszédeket, és mikor szükséges tapsolok.
- Nem igazán ismerem egyiket se, így mindenkinek egyaránt. Bár azt a szőke levitás fiút már láttam, meg látásból páran rémlenek még, de még nagyon új vagyok itt ehhez.
Kicsit talán bővebben válaszolok, de indokolva mindent szépen. Tényleg olyan ez most nekem, mint egy gólyának. A legfelsőbb évfolyamokról ha maradtak itt páran, na ők talán azok, akiket még megismernék, de erre a Tusára csak negyedikis jelentkeztek. Nem meglepő végülis, inkább ők azok, akik bizonyítani akarnak és a dicsőségre jobban vágynak.
- Maga szurkol valakinek?
Annyit én most eldöntöttem, hogy enni nem fogok, azt már elintéztem kicsivel korábban. Nekem ez későn van, nagyon odafigyelek az ilyenekre, mint mindenre úgy általánosságban. Ezért nem ülök le most a kékekhez vacsizni és trécselni részben, de majd meglátjuk a tanerő mit szeretne, ő hogyan gondolja, mert ha kell, akkor megyek. Nem feltétlen szeretnék, és ez is csak egy lehetőség, addig pedig vigyorgok csak saz emberekre. Mindenkire, de leginkább a külföldiek felé tekintgetek egyelőre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=435&post=131155#post131155][b]Erdős-Prinz Violetta - 2013.06.08. 11:53[/b][/url]

Valahogy gondoltam is, hogy konkrétan kérdésemre nem fog nyilatkozni, mert talán tényleg nem is tudna a professzor választani. Valóban a mezőny elég nagy része kék, és ez persze jó, sok embernek kell egyszerre szurkolni, nagyobb az esély, hogy levitás győz, meg a hasonlók.
Én csak csendben figyelek egy darabig még, ehhez nincs mit hozzáfűznöm, mosolygok és kész, majd azt veszem észre csupán, ahogy a kezembe nyom egy muffint lényegében.
- Oh, köszönöm.
Ezerwattos vigyor a feltételezésre jutalmul, majd bizonyításképp meg is kóstolom rögtön, hogy valóban olyan finom-e. Nem kételkedek a kezdetektől fogva sem, de miután érzem íz ízét már biztos vagyok benne.
- Valóban, szerintem is a legjobb.
Olyan nagyon bőven nem nyilatkozom, csak kifejezem az egyetértésemet, majd a kérdések sorára próbálok magamban először valami érthetőt, és ami a legfontosabb: nem hülyeségnek hangzó összetett választ megfogalmazni.
- Remekül, azaz, megy... Itt nincs mágiatörténész szak, így ezt választottam tanárin, és a jogi asszisztensit. Aztán majd meglátjuk mi lesz belőle. Szerencsémre nem vagyok lemaradva, annyit nem kell pótolnom, de azért nagyon furcsa. Nem csak ilyen szempontból, de a hely meg az emberek is. Néhány tanár maradt csak meg, és akiket még régebbről ismerek nem tudom itt vannak-e. De majd hozzászokom. Vivi a nővérem, pár perccel előttem született. Próbálom vele tartani a kapcsolatot, folyamatosan levelezni, állítólag jól van, és minden szuper ott is. Ja, és Riri... ő is szuperül van, kis energiabomba, tényleg. Örül, hogy itt vagyok, de csak úgy egyébként is elképesztően aranyos.
Azt hiszem eléggé tömör lett ezen beszámolóm, de hát nem baj, nálam ez kifejezetten pozitív és előnyös dolog. Sokan nem szerethetik, ha valaki csak beszél és beszél, de nem tud ez most engem foglalkoztatni, mert ha szeretnék, én úgy is fecsegni fogok. Már nem ritka dolog, szerencsére.
- A Tanár úr hogy van mostanság?
Megismétlem előző, azaz nem is tudom mikor feltett kérdésemet, de nem is probléma. Tényleg érdekel ám, nem csak úgy megszokásból kérdem meg. Örülök, hogy van még olyan, akit ismerek, akivel tudok beszélgetni, és még ha tanár is, nem baj, ne fontos.