28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet
Nagyterem - Sharlotte Johanson hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 18. 18:50 | Link

Karácsonyi bál
Haj, ruha, fülbevaló

A bál napjának reggele csodálatosan, készülődéssel telt számára. Már reggel is. Mindent tökéletesnek akart tudni. A ruháját még anyjától kapta, de még régebben. Úgy gondolta, ez az egyetlen, amit felvehet. Ezzel tud tisztelegni, méltóképpen. De nem is gondolt rá sokat, mert félt, hogy visszahozza az emlékeket. A haját már reggel elkezdte, mert bár egyszerűnek tűnik, mégis bonyolult az elkészítése. Semmivel nem foglalkozott. A rendetlenséggel, vagy a nehéz eligazodással a kupiban, ami házában uralkodott, csak készült.
Mire hajkoronáját elkészítette már kora délután volt. A "fejdísszel" elképesztő óvatossággal ebédelt meg, hogy véletlenül se legyen baja. Aztán felpróbálta a ruháját is, hogy kell-e igazítani valahol, vagy hogy egyáltalán jó-e rá. Szerencsére jó volt, de a smink is elmaradhatatlan kellék, de addig a ruhakölteményt elvetette, mivel nem szándékozott összekenni valamivel. Csak enyhe smink, nem buliba készül.
Végzett is mindennel még a kezdés előtt fél órával. Hideg volt odakint, de azzal mit sem törődve elindult a kastélyba. Próbált futni, hogy kevesebbet érezzen a kinti időjárásból, de tűsarkúban elég nehéz volt. Azért felért, mielőtt jégtömb vált volna belőle.
Elsétált a nagyteremig, ahova belépve megcsodálhatta a díszletet elsősorban. Persze nem az volt a legfontosabb, de azt vette észre legelőször. Aztán az embereket. Csupán egyet ismert, az éppen beszédet mondó Amirát. Egyedül jött, de biztos volt benne, hogy szórakozását meg fogja találni így is. A beszédet végighallgatva megtudta, hogy először lesz vacsi, aztán bál, és a nagy karácsonyfa alatt mindenkinek van ajándék. Azért még nem akart odamenni, előbb talán a vacsi, mert éhes volt. Az egyetlen étkezésekor is olyan óvatos volt, hogy nem sok mindent tudott legyűrni. Így hát ezt tartotta elsődlegesnek. Helyet is foglalt háza asztalánál és várta a csodát.


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 20. 16:05 | Link

Karácsonyi bál

Helyet foglalt, és szép csendesen elkezdett enni. Csendesen...fogalmazzunk így. Közben tovább csodálta a díszletet, a fát, az embereket. Hogy mennyire képesek foglalkozni kinézetükkel, egy ilyen alkalomra. Persze ez alól ő sem kivétel, csak csodálkozott a többieken. Nézte a szebbnél szebb ruhákat, és összevetette őket egymással. Gyerekes viselkedés ez, de mást nem igazán tudott csinálni evés közben. Meg egyébként is, egyedül volt, nem hívta el senki. Nem is búslakodott emiatt, megoldotta. Végzett az evéssel, bár a többiek még javában tömték magukba az ételt. Nem volt annyira éhes mégsem. Valamiért nem tudott enni, pedig a napi fogyasztása kevés volt.
Végzett tehát, így unalmában ült egyenesen és tovább figyelte az embereket. Ismer-e valakit, ha igen honnan, és minden részletre kitért. Sokáig azonban nem hagyták unatkozni, mivel ismerős hangot hallott maga előtt. Felnézett és szinte azonnal felismerte a lányt. Kellett a meglepődésnek pár pillanat, de aztán meg is szólalt.
-Szia Vera.- köszönt megilletődötten, de boldogan. Talán mégsem kell egyedül karácsonyozni. Legalábbis a kastélyban. Mosolygott, mint aki nem normális, aztán mikor dicséretet hallott rögtön megszólalt.
-Köszi, Te is csodásan festesz ebben a ruhában.- mondta, miközben végignézett a lányon. Valóban csodálatosan nézett ki. Ezt hűen kifejezte a mosolya, ami mindig más, mindig mást mond. Most ezt mondta, és remélhetőleg az érintett megkapta az üzenetet is. Nem igazán talál ezután beszédtémát, de valami eszébe jut.
-Szerinted milyen a kaja?- kérdi, talán kicsit meglepően. Ige, ilyen szokott lenni. Meglepő, sokan nem is tudják mennyire, de az már más téma, hogy kik nem tudják.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 22. 14:27 | Link

Vera, Mary, aztán Ryan

Végre találkozik valakivel, akit ismer, és el tudnak beszélgetni. Örül neki, bár azért jobb lenne, ha egy párra jött volna. Természetesen így is-úgy is jó neki, de mégis.
-Szerintem enni is fogok, szeretem a sütit.- mondta Verának. Sokáig azonban nem voltak egyedül, mivel bejött a képbe valaki más is. Egy elsős, akinek be is mutatta illedelmesen.
-Szia Mary.- köszönt, aztán csak hallgatott. Hallgatta őket, leginkább a lány beszédét, ami sokáig tartott, de unaloműzőnek tökéletes volt. Aztán kérdezett. Válaszolt is rá rögtön, csak hogy legyen beszédtéma.
-Szerintem nagyon jó itt. Mindig történik valami, izgalmas hely.-válaszolt körmondatokban, úgy, hogy senki se értse meg, tulajdonképpen pontosan mire is gondolt. Csak ő tudja, és jól is van ez így. Vett tehát sütit, és elkezdte enni. Ahogy szinte már tömte magába, úgy árasztották el a gondolatok. Az anyjáról, a házában történtekről, a tanulásról, óráiról, a faluban lefolyt beszélgetéseiről, arról, hogy egyedül van itt, és sok hasonlóról. Eljutott egészen odáig, hogy reggelire almát evett. Azt nem tudta már visszakövetni, hogy ez hogyan jött ki, de legutoljára ezt gondolta. Még mielőtt meglátott volna valakit, aki a fal mellett állva vár. Látta már a faluban is, ezért erősen elkezdett gondolkodni, hogy ki lehet az. Gyötrelmes, de jól leplezett percek következtek, amikor is agyát tornásztatta.
~De...ez a tánctanár...Mi is a neve...~ rájött. Nem hamar, de már tudta ki az, csak a neve kellett volna még. Az már nem is volt fontos számára.
Mikor az evésnek vége lett, és elkezdődött a táncos rész, megszólalt, és el is tűnt.
-Bocsi, de most mennem kell.- vetette oda a lányoknak. Nem tudta, hogy vissza megy-e még hozzájuk. Talán igen, talán nem. Odasétált tehát hozzá. Nem feltűnően, de elkezdett közelíteni. Oda is ezért, és láthatólag rá nézett az illető, így meg is szólalt.
-Szia. Lenne kedved táncolni?- tisztában volt vele, hogy ezt tanítja, vagy tanította. Mostanában nem látta, de a tánc az biztosan lázba hozza. Pillanatokon belül rájött, hogy amit csinál, az illetlenség. Be kellene mutatkozni, mert nem biztos, hogy a fiú tudja, hogy ki ő.
-Sharlotte Johanson vagyok.- mondta ki rögtön, de a szemkontaktust nem szüntette meg. Válaszra várva állt egy helyben.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 22. 19:52 | Link

Ryan

Az evés és beszélgetés után első gondolata az volt, hogy kellene egyet táncolni. A hamar megpillantott tánctanár ehhez tökéletes alanynak tűnt. Oda is ment hozzá, és megkérte, hogy táncoljon vele, amire várhatóan igent is mondott. Bemutatkozott előbb ő, majd a másik is, amikor rögtön rájött, hogy mi a neve.
~Tényleg...Ryan...~ gondolta, mert egészen odáig nem emlékezett rá. Már tudta, hogy mi az, de ezzel nem is sokat törődött. Kézcsók következett, ami után el is mosolyodott. Meglepetés volt ez számára, kevés az ilyen udvarias személy az iskolában, de bárhol máshol is. Ezután már mentek is táncolni. Be a táncparkett közepe felé. Ahogy Ryan megfogta a derekát, ő a vállára tette a kezét, a másikat pedig a fiú fogta. Elkezdtek táncolni a lassú dalra, miközben tovább beszéltek.
-Igen, lent lakom. Láttalak már, és gondolom Te is engem, ha ezt tudod.- jegyzi meg észrevételét mosolyogva, mielőtt a másik kérdésre válaszolna.-Lehet. Alex-szel lakom lent már egy ideje.- nem részletezi, hogy miért, mert az már túl sok lenne. Azt sem, hogy ki az, mert elvileg tudnia kell. Amikor itthon volt, sokat járkált a faluban. De nem gondolkodik, inkább tovább táncol. Valamiért imádja ezt, de maga sem tudta mi olyan jó benne. Lépegetni, közben gondolatban az egekben járni. Valami csodálatos érzés volt számára, mivel már elég régen akadt táncpartnere. Ahogy repdesett a gondolatai között, eszébe jutott pár dolog.
-Ha jól tudom, akkor Te a barátnőddel laksz lent.- érdeklődik furcsa formában, kijelentéssel. Ha jól tudja, akkor helyeslést kap, ha nem, akkor pedig megtudja az igazat, és neki mindegyik lehetőség jó.-Laura, nem?- teszi még hozzá, mikor pár pillanattal később eszébe jut a név is.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2012. december 26. 16:06 | Link

Sharlotte

Igazán tetszett a hangulat, és az, hogy a legtöbb arcon izgatottságot, és kedves mosolyt véltem felfedezni. Nagyon szeretem a karácsonyt, otthon bevett szokás volt, hogy a szüleimmel minden évben együtt díszítettük a fát, minden évben. Hiába vagyok huszonnégy, a családom ugyanolyan fontos számomra, mint kisfiúként. Persze már a saját családom az első, és mivel nem tudjuk, mikor fog érkezni a pici, még azt sem tudjuk, hogy a karácsony hogyan fog lezajlani. Magyarországon a szokások is valamilyen szinten mások, de ahogy észrevettem, elég sok dolgot vettek már át más országoktól.
Nem igazán akartak gyűlni a táncolók, eleinte csak egy-ketten lézengetek. Nem értem miért félnek a fiatalok a tánctól. De még a tanárok és az idősebbek is csak álldogáltak. Én szívem szerint már az első lassú dalra táncoltam volna, ilyen a vérem, nem is tagadom.
Miközben a páratlanul maradt hölgyeket kerestem, nem figyeltem rá, hogy valaki a közelembe jött. Pedig csinos volt, és még ismertem is látásból, nem is értem, hogy nem vettem korábban észre.
-Szép estét -mosolyogtam rá kedvesen. Meglepett a kérdése, sosem gondoltam volna, hogy egyszer engem fog egy lány felkérni táncolni, és nem én őt. Láthatta is az arcomon, a pillanatnyi meglepetést, felrántottam a szemöldököm, ezzel egyidejűleg pedig egy picurkát megráztam a fejem. -Még szép -vágtam rá miután felocsúdtam.
-Örülök, hogy személyesen is megismerhetlek, Ryan Elwood -ahogy azt illik, bemutatkoztam, és halvány csókot nyomtam kézfejére.
Finoman megfogtam a kezét, és a táncparkett közepe felé indultam. Megállva szembefordultam Sharlotte-al, egyik kezemet a derekára helyeztem, a másikkal megfogtam a kezét. Lassú dal szólt, és máris éreztem, hogy nem baj, hogy eljöttem.
-A faluban laksz, igaz? Nem tudtam, hogy ide jársz, ilyet lehet? -összevont szemöldökkel kérdeztem ezt tőle, mert nem tudom, én azt hittem, hogy csak a kastélyban lakhatnak a diákok. Persze Laura is lent lakik, de az más. Sharlotte-on nem látom, hogy terhes lenne...

Sharlotte

Viszonylag gyorsan ment a partnerkeresés, meglepő módon ő talált rám, és nem fordítva. Nem bántam egy cseppet sem, főleg mivel felismertem a faluban lakó leányzót. Tánc közben rá is kérdeztem, hogy biztos legyek benne, meg hát ha már egy utcában lakunk, akkor legalább ismerjük már valamennyire egymást meg.
-Ó értem. Alex a testvéred -egy pillanatra összevontam a szemöldököm. Már kezdett rémleni, és összeállt a kép. Hát persze, a Johanson testvérek háza... Megmondom őszintén, nem is gondoltam rá eddig, hogy ők mik vagy kik lehetnek azon kívül, hogy láttam őket. Sokkal jobban lefoglalt az utóbbi időben Laura és a pici érkezése.
Pár másodperc csendes lépegetés után Sharlotte visszakérdezett. Félmosolyra húzódott a szám, és bólintottam.
-Laura, igen. És már a menyasszonyom -szemeimben lehetett látni azt amit belül éreztem. Mindig ez van, ha a szőke lökött lányra gondolok. Szeretem, mint ahogy eddig még senkit. Ha elveszíteném, abba bele is halnék.
Egy rossz érzés fogott el. Nyugtalanság lett úrrá rajtam, és ez eléggé látszott is. A zene is átváltott valami gyorsabbra közben.
-Ne haragudj, de azt hiszem jobb lenne hazamennem. Rossz érzésem van -mondtam neki bűnbánóan. Érzéseim keveredtek, hiszen a beszélgetés közepén voltunk, és még szívesen folytattam volna, egy egészen kedves lányt sikerült megismernem Johanson kisasszony személyében.
-Majd még összefutunk. További jó szórakozást, és boldog Karácsonyt -ismét egy lágy csókot nyomtam a lány kézfejére, majd elmosolyodtam, és már indultam is a bejárat -kijárat- felé.


Ryan

A bálra megérkezve nem tervezett semmit. Kicsit később már Navinés barátnői társaságában képzelte el az estét, majd a tánctanár megpillantása után ismét változott véleménye. Oda is sétált hát elköszönve a lányoktól, majd felkérte táncolni a fiút. Érdekes helyzet ugyan, hogy ő kérte fel, de nem ez volt a lényeg, hanem az, hogy táncolni akart. Ezért pedig szinte bármire képes, de csak ha nagyon akarja. Akkor nagyon akarta, és nem is utasították vissza, így pár pillanat múlva már a táncparkett közepén találta magát partnerével, akiről később kiderült az is, hogy a neve Ryan. Elkezdtek táncolni, lassú dal szólt, de a beszélgetés folytatódott tovább. Először Ryan nem értette, hogyan élhet a faluban, majd miután ezt elmagyarázta neki Sharlotte, visszakérdezett, amire helyeslő választ kapott egy kis kiegészítéssel.
~Mondjuk gondolhattam volna...~ lepődött meg kissé azon, hogy már a menyasszonya. Azonnal eszébe jutott, hogy látta már párszor a faluban gömbölyű hassal. Akkor állt össze minden. Megértette, így tényleg természetes, hogy a menyasszonya. A beszélgetés közepén azonban a fiú kijelentése már nagyon is meglepte. Nem tudta, miért akar hazamenni, de nem tehetett és nem is akart tenni semmit ellene. Őszintén folytatta volna még, mert ritka az, ha falusival találkozik és még el is tudnak beszélgetni, de ez van. Újabb kézcsók elköszönés gyanánt, majd az elköszönést viszonozta.
-Rendben, köszi.... és kellemes ünnepeket nektek is.- mondta, majd végignézte, ahogy táncpartnere kisétál az ajtón és eltűnik a semmiben. Nem volt már kedve semmihez, pár pillanattal később mérlegelve arra jutott, hogy inkább ő is távozik. Lassan elindult a bejárat felé, és eltűnt a tánctanárhoz hasonlóan.
Utoljára módosította:Amira Loveguard, 2013. március 27. 19:34 Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. február 15. 17:24 | Link

Valentin nap; Eric
ruha

A lány életében a Valentin nap mindig is fontos szerepet kapott, de eddig nem azért, ami ennek az "ünnepnek" a lényege, hanem mert ő maga egy ilyen ajándék volt szüleinek, immáron 18 évvel ezelőtt, hajnalban. Ez a nap csupán ennyi számára, mindig egy évvel idősebbé teszi, a "szerelmesek ünnepe" dologgal eddig nem is foglalkozott. Persze, ez a szeretet ünnepe is, az mindig számított neki, de most ezzel a részével is megismerkedhetett.
Rátalált a szerelem, és ezt most nem Cupidonak köszönheti. Ez saját magától jött, belülről, ez a saját érzése. Minden okkal történik, nem volt véletlen, hogy akkor, és oda ment, és most itt van. Újra boldog.
Reggel, amint felkelt, ágya melletti éjjeli szekrényén egy levél volt, a Szív küldi üzenődobozból, valószínűleg. Ő is küldött ezen módon üzenetet, éppen annak, akitől az övét kapta. Örömteli arckifejezésekkel olvasta a sorokat, a kérdésre már pedig csak ott magában is bólogatott.
Neki is állt volna ruhát választani, már délelőtt, de valahogy mindig csúszott fél órát a dolog, így aztán csak kora délután kezdte el, és szerencséjére nem tartott sokáig. Először valami aranyosat akart, aztán valami lazább mellett döntött, és az időt figyelembe véve összeszedte magát, felvette a kiválasztott darabokat, és haját is kivasalta, majd egy copfba kötötte, és már indult is. Normál esetben magassarkút vett volna fel, minimum tíz centivel, de a fiú és közte lévő magasságkülönbséget nem akarta megfordítani, így egy lapos balettcipő mellett döntött.
Hamar felért, igazából futott is. A kastély lakóinak könnyű megoldani a dolgot, hiszen benn vannak, ki se kell lépniük, neki pedig a hidegben kellett mászkálnia. Kabátját otthon felejtette, de szerencsére az ajándékot nem, amit már jó pár nappal előre megvett. Kis táskájában volt, ami csak úgy ugrált, ahogy a lány nagyokat lépve próbálta a havas részeket kikerülni és menekülni az időjárási viszontagságok elől. Útját azonnal a Nagyterem felé vette. Nagyon jól tudta, hogy hol van, meg azt is, hogy milyen, DÖK-ös létére, de mikor belépett, nagyon meglepődött. Ez azonban csak egy pillanat volt, mert tekintete már vándorolt a bent lévő párokon, természetesen Ericet keresve. Magasságából adódóan hamar megtalálta, láthatólag a süteményeknél. Éppen nem vele szemben állt, így közelebb lépett, és egy félpillanat után köszönés mellett döntött.
- Szia - mondott valamit. Hirtelen csak ennyi jutott eszébe, de nem nagyon erőlködött a további dolgokon, majd jönnek maguktól. Amint végül egymásra néztek, arcára mosoly ült ki, meg az a levakarhatatlan boldogság, ami hetek óta csillog szemeiben. - Hogy vagy? - kérdezett még végül valamit. Lényegesnek is tartotta, meg valamivel el kellett kezdeni bármiféle beszélgetést. Próbált aranyosan nézni, ahogyan szokott általában, közben pedig látatlanul végigpillantott a drága ruháján. Ő sem öltözött ki, de ettől függetlenül is tetszett neki, mint amúgy mindig.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. március 26. 06:57 | Link

Évnyitó/évzáró - Eric és Mary
ruha

Véget ért egy év, mindenki számára, de hogy ki hogyan élte meg, mi történt vele, az teljesen egyéni, személyiségfüggő. Sharlotte sem mondhatja, hogy egy teljesen unalmas év áll mögötte, és nem csinált semmit, de hogy hogyan fogja fel, az már más tészta.
Ugyanaz a minimális lelkesedés, mint mindig, ez a nap valahogy mégis más. Évnyitó-évzáró ünnepség az iskolában, ez az oka. Viszont ez nem lelkesíti igazán, sőt. Nagyjából semennyire, de azért elhatározta, hogy elmegy, csak azért is. Na meg barátait látni, találkozni velük, vagy bármi mást csinálni.
Végül aztán úgy döntött, hogy akkor még ki is öltözik. Persze kabátjára szüksége lett volna, de ezt pótolta talárjával, ami kötelező viselet. Ezzel már nem úgy fest, mint aki csak úgy valamiféle időtöltés céljából megy el az ünnepélyre. Igazából részben nem is, de sok élvezetet nem talál benne. Úgy nagyjából normális időpontban érkezett meg, még megcsodálhatta a földön fetrengő Markovitsot, de nem reagált rá semmit, csupán egyszerűen tovább ment háza asztalához. Ismerős arcokat vélt felfedezni, és az egyikhez szinte rögtön le is huppant. Talárját is megigazította, majd kényelmesen elhelyezkedve szólalt meg.
- Szia Mary - köszönt mosolyogva, ahogy elfoglalta helyét mellette. Ez nem lett volna hosszadalmas folyamat, de össze-vissza álló ruhája és haja megnehezítette neki, így egy kis igazgatás keretében folytatta. - Hogy telt a szünet? - érdeklődött tovább. Ténylegesen foglalkoztatta a dolog, nem csupán kérdezett valamit beszélgetéskezdeményezés gyanánt. Ilyen szándékai is voltak, de nem elsődleges célként, és ezt akár látni is lehetett rajta. Viszonylag hamar végzett, körbetekintgetett még ismerősök után kutatva, majd jött az igazgató beszéde, amit tapsolva és mosolyogva hallgatott végig. Leginkább a kviddics része érdekelte, ez volt az egyetlen jó dolog szerinte. Közben ugyanúgy sokfelé nézegetett, nem ragadt le az igazgató úrnál. Volt, hogy az ajtóra, a mennyezetre, vagy a diákságra figyelt éppen, de közben hallgatta mi is folyik körülötte. A bejárati ajtónál azonban meglátta Ericet. Kedvtelen hangulata rögtön átváltott a boldogságba, bár ez nem látszott rajta, mivel folyamatosan a mosolygós, kedves arcát hozza. Ő a levitás asztalhoz ült, meg ugye még lesz ez a lakoma,amire a manók annyit készültek. Hát igen, szeret enni, de inkább azon agyalt, mikor beszélhet már Vele. Igaz, hogy alig ha egy napja nem látta, de beszélni akart vele.
Addig a kezét nézte. Eddig fel sem tűnt neki, hogy ruhájának köszönhetően nagyon is látszik mik díszelegnek ott. Ez nem zavarta, nézzék csak, vagy ne foglalkozzanak vele. De persze tovább nézett ki magából, most már Maryt figyelve. Tervei közt van, hogy amint lehet már megy is, vagy a fiút hívja oda, és jobban elgondolkodva... Maryt is be lehetne mutatni neki, igen...
Hogy jobban megfigyeli észreveszi, hogy a kérdéses asztal a Navine asztala mellett van. Egészen odáig nem figyelte a levitásokat, még csak barátját se, de akkor világosodott meg, hogy csak hátra kell fordulnia, és ott vannak. Azért még nem csinált semmit, csak várt.
Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. március 26. 15:26 Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. június 2. 13:03 | Link

-Mágustusa Nyitóbál-
smink, haj, ruha


Jelentőségteljes nap elé nézett, vagyis inkább este, ha már a nyitóbál részét nézzük. Ezzel veszi kezdetét a Mágustusa, amire már nagyon hosszú ideje készülnek, teljes erőbedobással, a lehető legtöbb odafigyeléssel, precízen, hogy minden részlet a helyére kerüljön, és sikerült is, itt vannak, eljutottak idáig, hogy ez a dolog kezdetét veszi, pontban este nyolckor.
Őszintén nem tartott sokáig a készülődés, mivel ár régen eltervezett és elővett mindent, amire szüksége lehetett, azaz a ruhája, a kinézetére összpontosítva, aztán fel kellett aggatnia magára a dolgokat, és már indult is fel a kastélyba. Nem tartozott éppen a legjobbak és a rekorddöntően meleg napok közé az időjárás, de már sokszor megkísérelte báli ruhában felszökni az iskolába, még akkor is, mikor repkedtek a mínuszok.
Beérve sem bonyolította túl a dolgot, egyedül volt, de ez nem érdekelte különösebben, csak szépen odasétált a többiekhez, vagyis a szervezőkhöz tömören, Adriához, Amandához meg Amirához, ott pedig csendben maradt, lecsüccsent a helyére és hallgatta az igazgató úr beszédét is, de persze csak miután észrevette barátját egy másik levitás oldalán. Körülbelül mintha nem történt volna semmi fordult vissza DÖK-ös társaihoz, és utána ténylegesen Wickler beszédére figyelt. A bejutottaknak tapsolt, még ha ez számára nem volt újdonság, ettől függetlenül viszont örült a sikerüknek, és megérdemelték teljes mértékben. Amira következett ezután, elsőként a szervezőknek megköszönve a munkát, melybe ugyan ő is beletartozott, de a tapssal nem állt le, mivel társainak ugyanúgy kijár ez az egész. Kezdetét vette a vacsora is persze már, nem húzták túlságosan az időt, mondjuk kivételesen most alig evett valamit, viszont amit a tányérjára kitett, az mind eltűnt - még ha nem is volt sok, sőt.
Mivel ez egy bál, természetes, hogy van egy táncos rész, rendszerint az evés után, mint most, de ő csak ült szépen csendben figyelve ott az asztalnál, nem ment sehova. Mivel egyedül jött igazából csak várt, hogy valami ismerős vagy bárki felbukkanjon, és legalább beszélgetni tudjon.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. június 8. 11:31 | Link

-Mágustusa Nyitóbál-
Dávid


Csak csendben ült és figyelte az eseményeket leginkább, majd csak arra lett figyelmes, hogy valaki megáll előtte. Történetesen egy fiú volt, ráadásul még egy kérdést is intézett felé, amire csak elmosolyodott, szokásos természetességgel.
- Szia! Persze, nyugodtan - először persze, hogy arra válaszol, amit hallott. - Sharlotte vagyok, téged hogy hívnak? - utána jöhetett már ez az eléggé sablonos, de fontos dolog, hogy a nevét megtudja az ismeretlennek. Látásból ismerős volt neki, nagyon is, de nem tudta volna megmondani miért és honnan.
Kicsit arrébb is csusszant, hogy aztán a fiúcska ténylegesen le tudjon ülni mellé, ha már megkérdezte. Jól esett neki azért mégis, hogy nem kell egyedül unatkoznia, hanem lesz beszélgetőpartnere, bár elsőképp nem jutott eszébe semmilyen normális téma, amit felhozhatna neki, már így ebben a szituációban.
- Szurkolsz valakinek? - csak sikerült aztán neki, nem erőltette meg magát, ha már alapjában véve valami ilyesmi volt a bál lényege, azaz a Tusa megnyitása, a versenyzők névsorának kihirdetése.
Az, hogy sok dologra képes egyszerre figyelni, megnyilvánulhatott abban, hogy a mellette ülőre és a többi történésre egyaránt, ugyanabban az időben próbált koncentrálni, és hát sikerült is neki. Igaz, leginkább a kéket csapatát vizsgálta. Először Nikit, akinek viselkedésérén nagyon meglepődött, de miután a lányok intézkedtek az ügyben, ő inkább hagyta, és Ericet kereste. Megtalálta, méghozzá táncolt. Valami furcsa érzés kapta el hirtelen, hogy táncolnia kell, és ha már párja nincs ott vele, akkor tökéletes lesz ez a srác is.
Hatalmas vigyorral fordult oda hozzá ismételten, pár pillanatig ugyanígy maradva, majd megszólalt.
- Nincs kedved táncolni? - furcsa talán, hogy a lány kérdi a fiútól, de nem érdekelte, késztetést érzett rá, és úgy gondolta muszáj megkérdeznie. Nem gondolta, hogy nemleges választ kap. Beszélgetni ott is tudnak, a bál lényege a tánc, meg csak úgy megérzésképpen is biztos volt benne.
Ha elfogadta a felkérést a fiú, akkor fel is állt Lotti rögtön, valamely egyszerű módon kiügyeskedve magát helyéről, és indulhattak is.
Szál megtekintése


Sharlotte Johanson
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540
Írta: 2013. június 11. 17:45 | Link

-Mágustusa Nyitóbál-
Dávid


Elbambul félpillanatokra, de pillanatnyi furcsa elmeállapotától függetlenül ő azért örül, hogy akad társasága, és csak mosolyog rá, ahogy a bemutatkozáson gyorsan átesnek.
- Én kérlek, a navinében vagyok - egyszerűen lerendezi, de kedves ábrázattal, és hangjában sincs semmi taszító, vagy ellenszenves. A kérdésből kiderül, hogy rellonos a fiú, bár ez így első ránézésre megállapíthatatlan az ő esetében. Vannak olyanok, akiknél már hallomásból egyértelmű, bár ha azt összegyűjtenénk Lotti miket csinált legutóbbi két évében, na hát nem a navine lenne az emberek első gondolata.
- Hááát.. mindenkinek szurkolok egyaránt szervezői mivoltom miatt, de egyébként talán az unokatestvérem, Mary az, aki ebből többet kap - és igaz is. Nem kivételezhet, nem is akar, de valahol belül tényleg neki szurkol, és azt sem szeretné, hogy baja essen. Persze ez nem olyan verseny, hogy mindenki egy karcolás nélkül megússza, és végig csinálja, ez utóbbi pedig már önmagában nem biztos, tehát igazából nem tud vele mit kezdeni, csak el kell fogadnia.
- Természetesen.. - elmosolyodik, ahogy feláll ő is és kezét nyújtja, Lotti pedig egyértelmű, hogy bal kezét az ő jobbjára helyezi, és mehetnek is táncolni. Szépen lassan indulnak el a táncparkett felé, bár azért még normál tempóban, majd kérdés is érkezik felé, amin először erősen el is gondolkodik, ez pedig arcán is kiütközik.
- Nem tudom... A barátom is itt van, de ő a háza tagjaival van, mással is táncol, és.. Mindegy is, jó így - rövidre zárja a dolgot, nem szeretné azt ecsetelni, hogy még ha valahol tényleg legeslegbelül kedve lenne vele táncolni, mégis tényleg tökéletes így. Nem kell a közvetlen közelségében lennie, érzéseivel küszködni, a gyötrő emlékekkel, na meg valljuk be, hogy a jelennel. Ahogy a Tusa elkezdődött egyébként sem utazhat haza Danielhez, így aztán csak fájdítaná a szívét, és jó is, hogy ennyire távol van tőle, ő pedig mással táncolhat. Szereti, persze, de mégis.
- Neked hogy-hogy nem akadt párod? - azt nem mondja ő, hogy Dávid csúnyaság, sőt, de ilyen szemmel nem igazán tud rá tekinteni az adott helyzetben. Viszont ez azért mégis egy alap kérdés, meg talán még a későbbiekben is jutnak vele valamire.
A táncparkettre is szépen, biztosan elértek, valahol elmerülve a tömegben, és hát nem is pörgős szám szól - épp, ahogy a bálokon megszokott -, hanem lassú, amit még ha kifejezetten annyira nem is tart kedvencének, de egyszer-egyszer el lehet viselni, és hát akkor táncolni is rá. Kezeit a fiúcska vállára helyezte, szépen behajlítva, nem görcsösen, és mosolygott a bátyja háztársára.
- Egyébként van kedvenc sütid? - ez teljesen spontán kérdés volt, és nem is a természetes érdeklősébe ilyenkor beletartozó dolgok közé sorolható, de ha egyszer a sok ételre és finomságra, édességre ránézve ez jutott először eszébe, hát akkor már nem fog tovább csendben maradni.
- Jaa.. és melyik évfolyamra jársz? - még valami, ami talán teljesen lényegtelen, de jó beszédtéma, és így legalább jó gyorsan, jó sok információt megtudhat.
Szál megtekintése


Nagyterem - Sharlotte Johanson hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumA kastély - Nyugati szárnyElső emelet