[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=700263#post700263][b]Valery Madelaine Fisher - 2017.09.09. 18:41[/b][/url]
Hogy ő máris mennyire utálja ezt a helyet. Utálja az embereket, utálja az iskolát, és még egy tanórát sem töltött el itt, utálja a tanárokat is. Még az időjárást is rettentően gyűlöli. Nem mintha amúgy nem utálna mindent és mindenkit. Amióta betette erre a helyre a lábát, csak a rossz történik vele. A minap is nekiment az a szerencsétlen padlásszörny, és még ő jött ki belőle rosszul. Még tőle vettek el valamit, amihez egyáltalán nem volt joguk. A testvérei csak a balszerencsét hozzák rá, pedig még csak nem is tudják, hogy itt van. Egyelőre. Sötéten elmosolyodik a gondolatra, már látja maga előtt Allan először meghökkent, majd rémületbe futó arcát, és látja Rosiet, aki már rég lecsúszott a trónról, amin elképzeli magát. A nővére alatt már nincs semmi stabil, ami megtartaná, nincs ott Monica, hogy megóvja mindentől. Mindezek közepében pedig ott lesz ő, a gyönyörű káosszal, amit kavar. Már-már körültekintés nélkül kanyarodna be az egyik folyosóra, de a kép elég gyorsan kúszik be a látómezejére ahhoz, hogy azzal a lendülettel vissza is lépjen, hátát a falnak nyomva. Nem látott annyit, hogy biztos legyen magában, viszont a sejtései vannak annyira erősek, hogy kétszer, sőt, háromszor is meggondolja, mit fog tenni most. Át kell mennie azon a folyosón. Eltévedni nem szeretne, és az idejét sem feleslegesen pazarolni, ezért nincs más választása, mint átgyalogolni. Viszont, ha ez a lány az, akinek gondolja, akkor mégsem gyalogolhat át, mert Emy nem vak. Hacsak ki nem verték a szemét a hülye nyilai azóta. Ember el nem tudja képzelni, hogy ennek mennyire is örülne. Lehunyja egy pillanatra szemeit, belélegez, majd lassan ki. Lehúzza hajgumiját a csuklójáról, majd halkan arrébb lépve, el a fordulótól kontyba szedi gyönyörű tincseit, hogy azok még véletlenül se árulják el, és még kapucnit is húz rájuk, ezzel elrejtendő őket.