Itt mindig történik valami. Káosz, rikácsolás. Ha nem épp két festmény esik egymásnak, lelkes szurkolók előtt, akkor éppen kifröccsen egy bájital, víztócsán csúszol el. Ezen a helyen képtelenség rendet tartani, mintha minden szerencsétlenség, mely a kastélyban előfordulhat, itt gyűlne össze. Ha erre a folyosóra lépsz, készülj fel mindenre, hiszen bármi megeshet. Sok sikert az utadon!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=444381#post444381][b]Aaron E. Blake - 2014.12.29. 22:20[/b][/url]

A héten nem jutott semmilyen munka a számára, úgyhogy a kastélyba utazott szokni a klímát és intézni a hivatalos ügyeit. Úgy döntött, hogy a jelentkezési lapon megjelölt válasz ellenére, mégsem a kastélyban szeretne lakni jövőre, a falu sokkal jobb választásnak tűnik. Nincs túl messze az iskolától, és sokkal mobilabbnak érezheti magát, a nyüzsgés közepén lehet, könnyebben indulhat munkába is.
Azt azonban nem árt, ha tudja, mit hol talál a kastélyban, elvégre az óráira majd valahogy be kell majd járnia. Ciki lenne, ha akkor tévedne el, amikor éppen órára sietne, úgyhogy a mai napját az épület alaprajzának bemagolásával töltötte, valamint termeinek felfedezésével. Mivel alapvetően szereti az új dolgokat, és a kastély tele van régibbnél régibb holmikkal, eléggé élvezte a napot. Délután azonban történt valami, ami egészen meghökkentette.
Egy fiatal lány állt meg előtte, kezét kinyújtva érthetetlen nyelven gagyogott. Az egyetlen, amit szavaiból kihámozott az "Orlando" volt, de támpont nélkül ez sem mondott sokat neki. Már éppen rákérdezett volna, hogy tud-e valami értelmes nyelven is beszélni, amikor a lány a folyosó hangos festményeinek szövegelésétől kikészülve felkiáltott.
Aaron összevont szemöldökkel figyelte a kislányt, de nem jutott vele az egyről a kettőre. Mivel mostanában általában dugába dőltek a "kedves és udvarias Aaron" álcájának felépítésére vonatkozó tervei, úgy döntött, éppen ráérő idejét erre a lányra fogja pazarolni.
- Bocs, de egy kukkot sem értek ebből. De, ha tudok, segítek a problémán - mondta el először magyarul, majd angolul, hátha valamelyiket megérti a lány. Közben mosolygott is, kedvesen és aranyosan, mintha tükörben gyakorolta volna. Egyébként így is volt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=559134#post559134][b]Aaron E. Blake - 2015.12.29. 21:46[/b][/url]

Süteményekkel megrakodva navigál folyosóról folyosóra, hogy megtalálja a standot, ahol ma osztogatni fog. Igen, sütit fog adni, mint valami vidám kis karácsonyi manó. Borzalom. Aaron kifejezetten örül, hogy egy kissé félreesőbb folyosót kaptak, és nem a bejárati csarnokban kell dekkolniuk. Ha egy kis szerencséje van, senki nem fog erre járni. És, ha még nagyobb mázlija van, nem hozzájuk kerültek azok az édességek, amikbe véletlenül belenyúlt.
Ő mondta, hogy nem ért hozzá, de azért ragaszkodtak a többiek a jelenlétéhez. Pedig arra még ő sem képes, hogy a puszta látványával tegyen finomabbá valamit. Vagy mégis? A fene se tudja most már. A lényeg, hogy unalmában megpiszkált egy edényt, ami tele volt valamivel. Fogalma sincs, mi volt az, elvégre a sütéshez annyi köze van, hogy tudja, létezik ez a szó, és egy konyhai tevékenységet jelöl. Szóval megpiszkálta az edényt, és annak a tartalma beleborult a tésztának nevezett kutyulékba. Ő gyorsan kevert rajta néhányat, hogy ne tűnjön fel, de túl kemény lett, így aztán egy kevés nedves valamit is öntött bele egy közeli kancsóból. De, ha a közelben csak egy váza lett volna fonnyadó növényekkel, azok alól is kiöntötte volna a vizet. Mindenki szerencséjére nem ez történt. Na, szóval van valahol egy adagnyi sütemény, ami biztosan nem olyan, mint amilyennek eltervezték. Aaron meg mélyen hallgat erről, természetesen.
Odaérve Verához, lepakolja a sütiket, sóhajt egyet, és nekidől a falnak. Ő ezzel már túl is vállalta magát. És az biztos, hogy nem lesz kedves, bárki is jöjjön. Lehet, hogy prefi, lehet, hogy önként vállalkozott - ebben azért én nem vagyok biztos -, de az biztos, hogy cseppet sem örül ennek az elfoglaltságnak, és ezt éreztetni fogja minden egyes emberrel, aki pont tőle szeretne édességhez jutni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=561419#post561419][b]Aaron E. Blake - 2016.01.07. 13:49[/b][/url]

Egyáltalán nem gondolja magát udvariatlannak. Ha mégis megfordul a fejében, nem nem éppen fair Verában szemben, hogy éppen nincs hangulatánál és ezt még érezteti is vele, elhessegeti azzal, hogy itt van már egy ideje, a navinések biztosan hozzászoktak már a stílusához. Aki meg nem, hát az így járt.
Igazán nagy szerencséje, hogy elsőnek egy ismerőst sodort elé az élet, mert hát mégiscsak másként néz a jeges szépségre, mint egy vadidegenre tenné. De elég csak meghallania a lány megjegyzését máris visszakomorodik lélekben is. Arckifejezése eddig sem változott,
- Cserélhetünk, ha gondolod. Meglátjuk, te milyen lelkesedéssel csinálod - morogja a lánynak, aztán figyeli, ahogy Vera kínálgatja neki a választékot, és azt, ahogy Karina kiválaszt magának egy sütit. Tudja, ennek már nem lehet jó vége. Látta ahogy a nő a bálon elpusztított egy fél asztalnyi édességet. De lehet volt az kettő is. Ha ezekre most Karina ugyanúgy rászabadul... Ráadásul mi van akkor, ha ezek között van az, amit Aaron olyan sajátosan fűszerezett meg? A srác összeráncolt homlokkal figyeli, ahogy a habos csoda egyre közelebb kerül a lány szájához, végül úgy dönt, megmenti.
Közelebb lép, majd egy gyors, de azért nem túl erős mozdulattal rásegít a nőére, és így közös erővel rákenik a sütit Karina arcára. A legtöbb talán a homlokára kerül belőle, és Aaron örömmel látja, hogy a szájába talán semennyi se. Persze nincs bizonyítéka rá, hogy ez az elrontott süti, de jobb félni, mint megijedni. A lány ezzel meg van mentve.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=411&post=566828#post566828][b]Aaron E. Blake - 2016.01.27. 10:16[/b][/url]

Amint megtette, elégedetten dől hátra újfent, karjait összefonja a mellkasán. Talán még mosolyog is kicsit. De hát megérdemelten büszke magára, elvégre megmentette a lányt a valószínűsíthető ételmérgezéstől. Ő egy valódi hős!
Mivel teljesen el van telve magával, eszébe sem jut olyasmire gondolni, hogy Karina netán bosszút forral, épp ezért nem is védekezik, amikor a jégszőke lány viszonozza a gesztust. Persze hallja a fenyegetőzést, de nem hiszi igazán, hogy a rellonos ilyesmire vetemedne vele szemben.
Így hát, amikor felkenődik az arcára a sárga habos süteménycsoda, a megrökönyödéstől csak pislogni tud. Aztán meghallja Vera helyeslését, és elkomorodva bosszút fogad a két lány ellen. Zsebéből alattomban előveszi a pálcáját, majd egy elsuttogott vingardium leviosa után egy süteményt röptet Vera, majd egy újabb varázslattal Karina felé is. Nehogy már azt higgyék, hogy ezt megtehetik vele, és még csak nem is húzza fel magát rajta. És azt se gondolják, hogy ennyivel megúszták.
Felkap egy tálat, aztán lebukik az asztal mögé, úgy tervezi, ez lesz a bázisa, ahonnan, majd a süteménycsata ideje alatt bombázhatja a két nőt. Közben szakít időt arra, hogy egyik kezével úgy-ahogy letisztogassa a fejéről a süteménydarabkákat. Mikor meglátja, hogy a talárja, sőt még a jelvénye is olyan lett, teljesen elkomorodik. Ez már nem is csata, ez háború.