A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=749134#post749134][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.02.07. 23:21[/b][/url]

A tükör előtt ácsorogva még én sem hittem el, hogy azért, csak mert új helyen vagyok, már képes vagyok izgulni, egy egyszerű, koraestinek beillő futás miatt. Még délután volt, ma pedig szabadnapot kaptam, így a sötétedés előtti délutáni órákban van alkalmam körülnézni. Felkötöttem a hajam, majd végigsimítva az anyagon magamon elővettem a pálcám. Gyorsan elláttam átázás és áthűlés elleni bűbájokkal a nadrágom, a zoknim és a futófelsőm is. Ehhez hasonlóan jártam el a cipőmmel és a vékonynak tűnő, de különleges, sporthoz használt melegítőfelsőmmel is. Elég extrás, mert bár vékony, nagyon jó hőszigetelő és kényelmes is. Még megnéztem mindent az övtáskába súvasztottam-e, majd az ajtót bezárva magam mögött elindultam a tó irányába.
Nézelődtem természetesen, mert nem igazán vagyok még otthon a helyben, meg talán kicsit az is érdekelt ki és mit tesz éppen, kedvelem az embereket, így a már megismert betegeknek nagy mosollyal köszönök és intek, hogy aztán előbb egy futó férfit kerüljek ki még utána is vigyorogva, majd a kis kerülőúton a fák között levágjam a célomig vezető ösvényt. A fák rejtekében nem is olyan szeles, egész kellemesnek mondható az idő, így mikor felbukkanok a víz közelébe az arcom kellemetlenül csapja meg a hőmérsékletkülönbség. Az egyik padhoz sétálva kezdem lenyújtani kicsit a lábaim, a hátam és a karjaim is, szeretek biztosra menni, közben pedig felrúnázott telefonomon a futáshoz összerakott számlistám pörög már.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=749188#post749188][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.02.08. 11:36[/b][/url]

Bár csak pár nap, még költöztem és dobozoltam maradt ki az utóbbi időben, amin szabad voltam és jött volna a lehetőség, kevésbé éreztem magam jól. Nem kifejezetten a futásért vagy a sportért rajongok, de vannak dolgok, amikért oda meg vissza vagyok. Az egyik maga a ruha! Jó, nyilván minden nő hiú, de én extrán néha rápörgök arra, amit aktuálisan hordok. Szeretem ha szép, ha kényelmes, és amúgy a vöröset is és nem csak rúzsban preferálva. Ma különben teljesen tiszta arccal libbentem le, tényleg csak a ruha öltöztet, így nem is mondanám hogy teljes harci díszben érezném magam.
Lassan hajoltam a betámasztott, nyújtott lábam fölé teljes testtel, majd ugyanezt megismételtem a másikkal is, mielőtt kis rázogatással pihentem volna a törzskörzések előtt. A nyakam rendesen beállt, még se rend, se semmi otthon része nincs az új lakásnak, azon kaptam magam, hogy egy ruhatömbön aludtam el, ennek pedig ma véget kellene vetnem. De nem most! Közben bár nem vagyok nagyon precíz, éppen leköt, hogy ne akarjak belegondolni, ha nincsenek a bűbájok, hogy válnék jégkockává, feltűnik a nő is, aki rám néz. Elmosolyodva nézek felé, és ha már így alakult a dolgaim összekapva pattintom vissza az övtáskám és sétálok az ő padjához. Nem különösebben kérdezve, várnak-e ott engem. Furcsa, extrovertált szokás.
- Szép délutánt - köszöntöm kedvesen, egyelőre inogva az ön és a te között, szeretem, hogy a magyar nyelv lehetőségei kellően határtalanok. Közben elnéztem a tó irányába is, amin pár érdekes hangon túl semmi feltűnő nem volt. Hideg ez még madaraknak gyűlni, pedig kedvelem őket, a tavaszt is, de még nem jött el.
- Szokásos alkalom, vagy új?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=749571#post749571][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.02.10. 21:18[/b][/url]

Nem voltam mindig ilyen, sőt. A kisdiák éveim arról szóltak, hogy szerettem volna minél kevesebbszer szem előtt lenni, megszűnni, sokszor teljesen eltűnni. Nem adatott meg, akkor sem, mikor csak voltam, és akkor sem, mikor a szükség meg lett volna rá. Bántam, sajnáltam és szántam is saját magam, utólag belegondolva viszont azt érzem, hogy talán én is tehetek az egészről. Ennek ellenére örülök, hogy az elmúlt pár évemben, ha sok dolog nehezemre is esett, egészen máshogy kezdtem állni a világhoz. Máshogy a munkám se lehetne az, ami. Ebben biztos vagyok.
- Szintén zenész - mondom vidáman, ahogy lassan megállok pár lépésre tőle a pad támlájának döntve a csípőm és kicsit oldalasan támaszkodva. - Éppen meg akartam kérdezni van-e javaslata, hogy hol érdemes, akár még sötétben is, de mindig jó hasonló kitapasztalókat látni. Én is nem olyan régen költöztem ide.
Igazából sokszor voltam csak attól egy kicsit pozitívabb, ha bármiben találtam közös pontot az aktuális személlyel, akivel a sors összehozott. Sok betegemnél is ezért volt könnyebb az empátia, azt hiszem legalábbis ezzel jól megmagyarázható lenne. A felvetésére bólogattam, nem különösebben féltem, hogy majd el akar kapni egy bokorban, vagy ne adj isten egy emberrabló gárda része és majd váltságdíjat kérnek értem. Egyrészt mert hiszek még némileg az emberi jóságban és a szép szó erejében, másrészt bár látszott hogy nem ugyan azt preferáljuk öltözésben, ettől nem lesz rosszabb vagy jobb személyisége senkinek a másiknál, harmadrészt legjobb tudomásom szerint a falu elég békés hely.
- Örülnék neki. Hozzám hasonlóan te is munka miatt, vagy esetleg más cél? Már ha szabad érdeklődni - kezdtem bele mosolyogva, majd a padot megkerülve nyújtottam kezet. - Jasmine vagyok - mutatkoztam is be. A vezetéknevem kérdését mindig egy plusznak éltem meg, hol jó volt, hol kicsit teher apám tekintve, de ez előfordul azt hiszem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=749649#post749649][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.02.11. 19:02[/b][/url]

Pozitív embernek tűnik, legalábbis a mosoly megnyugtató, szeretem, mikor valaki ilyen, a vidám természetet. Annyi negatív és rossz vesz minket körül, persze ha arról van szó nagyon komolyan és minden derű hiányában állok a dolgokhoz, hiszen éppen lehet ezt kívánják, de az őszinte oldal nem ez sajnos. És ezt sokan nem is sejtik.
- De jó! Mármint gondolom, hogy az, bár kétféle ember van - nézek felé el is vigyorodva. Ebben otthon voltam, mert az ismerősi körömben, hogy ne menjek messze az örökbefogadó szüleim elég megnézni. Két külön világ, még édesanya világutazó, édesapa munka megszállottja. - Van, aki menne, még a lába bírja. És ott a másik oldal, akit a főnök székestől tol ki, hogy pihenj, túl sok a bent maradt szabid.
Én valahogy köztesre sikerültem, de ennek csak azt tudom be, hogy boldoggá tesz a munka is, néha olyan rossz egyedül lenni és ezt főleg a szabadidőben érzi meg az ember. Lelkes bólogatással néztem végig a tavon és kezdtem az azt körbevivő sétányszerű részt fürkészni. Jó terep, elég letisztult, egyenes és széles is, hogy senki ne zavarjon benne járókelőt se. Vagy biciklist. Vajon itt vannak?
- Nézzük meg mennyi sütin állhatunk vele bosszút - mondtam az órámon megnyomva a kis számlálót, hogy elkezdheti lassan mérni a pulzusom és a megtett utat is. Szeretem tudni, mit művelek. Felhúztam a cipzárom maradékát, majd megigazgatva és stabillá téve az övtáskát hasonlóan hozzá helyben futással, majd a sétány felé indulva kezdtem meg a ráhangolódást. Fejben megvolt ez már, szeretem is csinálni, valahogy olyan pihentető, bárki mondjon is bármit. Aztán elindultam egy viszonylag könnyebb tempóban, oldalra is figyelve, Ophelia követ-e.
- Ahogy láttam a pizzériát és a cukrászdát, csodálkozom, ho...hogy nem futnak többen - sóhajtottam nagyot, inkább azért mert tudtam, ha már futunk, akkor jó lenne a csacsogásomra is jobban ügyelni. Szerencsére eleget jár a szám időnként, hogy már tudjam ezt kompenzálni. Pár mélyebb levegő és visszazökken minden. - Messziről jöttél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=749737#post749737][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.02.13. 18:02[/b][/url]

- Jó ég, akkor oda se lehet feszülősbe menni - ingattam is meg a fejem még kicsit nevetgélve is a dolgon. Ha valaki nagyon nő, akkor az erre is ügyel. A lehető legkellemetlenebb beszélgetésem zajlott le egyszer, mikor a legszebb, kék, testhez simuló ruhámban mentem el egy vacsorára, majd annyira megszaladt a kezemben az evőeszköz, hogy az este végére lett egy olyan pocim, amire kifelé menet egy néni rácsodálkozott. Majd gratulált. És megkérdezte mikor jön a kicsi. Én menten lesápadtam és meg kellett kapaszkodom, ilyen jelzőt se kaptam addig és azt hiszem elég nagy pofon volt, hogy azóta kicsit jobban oda is figyeljek. Az alakom nem kompatibilis az étvágyammal.
- Az egy elég szép háromszög, majdnem mint a Bermudák, és ide nyelt el a föld? - kérdeztem viccesen, mert nem akartam én rosszat, de adta magát, hogy ilyen nagynak mondható helyek után egy kis községbe kilyukadni furcsa lehet. Én jártam sok kis helyen, hogy ez már ne legyen furcsa, meg mégis csak öt évet tanultam a szomszédos intézmény falai között.
- Hidd el, vannak helyek, ahol ez valós bemutatás - bólogattam sokatmondóan, majd próbáltam egységesen lélegezni, ahogy a lábaim szinte különösebb behatás nélkül, önállóan vették fel az ütemet. Kellemes volt, éreztem a finom húzódást az elején a combjaimnál, de ahogy kezdett bemelegedni minden szükséges izom, illanni látszott ez. - Indiában születtem az egyik kikötővárosban, majd Újdelhibe kerültem egy árvaházba onnan pedig a nevelő szüleim, későbbi örökbefogadó családom hozott Magyarországra - vontam vállat könnyedén. Évek kellettek, még ezt ki tudtam mondani. Sokszor remegett meg az ajkam, éreztem magam kellemetlenül, de az elmúlt pár egyetemi időszakot már nagyon jól éltem meg, több lett a bizalmam abban, hogy ez hozzám tartozik és a negatív dolgokat is el tudom viselni. - Hamarosan teljes értékű gyógyító leszek, jelenleg az utolsó gyakorlataim végzem a faluban.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=750487#post750487][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.02.19. 23:15[/b][/url]

- Azt hinné az ember nyugodt hely, de valahogy mégis olyan hangos. Legalábbis az első napomon legalább hat helyi hölgy állított meg és mesélt el mindenfélét - nevettem el magam. Volt, aki az unokáját próbálta reklámozni, akadt, aki óva intett emberektől, volt aki csak elmondta a piacon kinél a legfinomabb az eper, merthogy az kuriózum. Rendesek a maguk nemében, még ha kicsit sok is tőlük. Maga a bevásárlás, főleg az említett árusoknál pedig kész káosz, de ezt majd biztos ő is megtapasztalja. De nagyon finom zöldségeket lehet beszerezni! És a fűszerek, na azok magukat veszik meg.
- Tényleg rengeteg része van, ami olyan, hogy ha kötődsz, ha nem, meg kell nézd életedben legalább egyszer. Én szerencsés vagyok, hogy a nevelőapám részéről a nagyszüleim, nevelőnagyszüleim.... de bután hangzik - nevettem fel kicsit kínosan. Mindig próbálom elmagyarázni, miként állunk, de sosem hívtam őket eltérően. Anya, apa, nagyi, nagyapi, illetve hát nyilván az anyanyelvemen, ettől még... Ők az indiai ága az újonnan akkor lett családomnak, és van a magyar a nevelő anyukám részéről. Vegyesből vegyesbe. - Velük és feléjük elég sokat kirándultam korábban, de egy vagy két éve már én sem jártam a kontinensen - gondolkodtam el, ahogy köhintettem párat. Nem nyeltem félre a nyálam, csak majdnem, ahogy kicsit rosszabbul vettem a levegőt, de hamar túlestem ezen és egy kis futás közbeni nyakropogtatás meg nyújtózás a felsőtestemmel helyre is tett. Most még. Azért lehet hogy megérzem majd a napok kimaradását.
- Az ételek csodák, de tényleg. Imádom a konyhát, ha a nagyim nem parancsol maga mellé, magamtól is megyek. Az illatok, a színek... és az ízek.
Az ember szájában - az enyémben biztosan - már ettől összefut a nyál, így azt kell mondanom, hogy az aprót korgó gyomrom csak egy másik visszajelzés, legalább hangja nincs csak én érzem azt a tipikus mocorgást.
- Szeretem az embereket, segíteni és a kihívásokat. Kicsit ez így mind, valahogy az életben túl sokat vett el tőlem valamilyen gond, probléma, ami orvosilag kezelhető és szeretnék visszaadni - vontam meg a vállam. Ennél részletesebben sosem tértem ki rá, még ha nagy is a szám. - Mit is mondtál, mit csinálsz te pontosan?