A falu határa után kell még sétálni egy keveset, hogy az ember elérjen ide, de határozottan megéri. Mindenütt fák találhatók a tó közelében, festői sétálóhellyé változtatva a környéket. A parkban elszórva padok találhatóak, amelyek télen is melegek és hívogatóak a rájuk szórt bűbájoknak köszönhetően. A kellemes környezet tökéletesen alkalmas, ha olvasni, pihenni vagy beszélgetni szeretne az ember. A tavacska körülbelül olyan negyven perces sétával körbeérhető, attól függően, az adott ember sétatempója mennyire kényelmes. Éjjel apró fénypontok segítik a tájékozódást az erre járóknak igazán romantikussá változtatva a környezetet. A víz hirtelen mélyül, de bizonyos helyeken alkalmas a strandolásra, itt gyakran látni a nyáron pancsoló diákokat is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=531121#post531121][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.10.14. 18:58[/b][/url]

Ami azt illeti, nagyon nem fűlött a foga ehhez az egész iskolásdihoz. Igaz, otthon is folytatta a tanulmányait, de koránt sem volt ennyire intenzív, mint amikor itt tanult. Táncolt, dolgozott mellette...élvezte az életet. Most is élveznie kellene, ettől függetlenül valami mégis bántotta. Pont ezért választott egy jó hosszú sétát, a nap levezetéseként. Fehér szövegkabátban, nagy sállal a nyakában, a hátára omló szögegyenes hajjal, hagyta maga mögött a kastélyt. Egyedül akart lenni egy kicsit a gondolataival, hogy átgondolja azt, hogy vajon tényleg jó ötlet volt-e se. Hirtelen döntött, talán kicsit elhamarkodottan is, de ott abban a helyzetben úgy érezte, hogy nem volt más választása. Kíváncsi, vajon mi sül ki az egész helyzetből, de türelmetlen is volt, mert szokásához híven most akart rögtön, mindent. Persze, a helyzet pikantériára is tökéletes volt, élvezte, ugyanakkor dühítette is. Ez a kettősség pedig szétfeszítette, amitől zaklatott és figyelmetlenné vált.
Lassan sétált végig a falun, úgy tett, mintha korábban még nem lett volna itt, közben mindent megnézett, amihez valami emléke kötötte. Észre sem vette, hogy időközben kiért a faluból, mert mikor felnézett, már a kis tavacskánál volt. Mérgesen fújt egyet és gyorsan körbepillantott, miközben megigazította a nyakában lévő sálat. Valami gyorsabb utat keresett vissza a kastélyhoz, ám ekkor a tekintete megakadt egy ismeretlenen. Szórakozottan vágta zsebre a kezeit, miközben oldalra billentett fejjel figyelte, ahogy a közelében lévő srác edzett, vagy legalábbis valami olyasmit csinált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=531157#post531157][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.10.14. 20:06[/b][/url]

Egy ideig még figyeli a srácot, aztán már csak a tekintetét felejti rajta, a gondolati egészen másfelé viszik, már nem is a tavacskát és a környezetet látja maga előtt, sokkal inkább az elmúlt heti eseményeket pörgeti magában le. A kellemes emlékek elviszik innen jó messzire, sőt, még meg is mosolyogtatják. Aztán eszébe jut, hogy most mennyire egyedül érzi itt magát és egyáltalán nem akar itt lenni. Mérgesen horkant fel, megrázza a fejét és elindulna, de akkor már késő. Az ismeretlen srác felé szól, legalábbis úgy gondolja, hogy neki szól a csöppet sem kellemes megjegyzés. A háta mögé néz, mintha lenne mögötte valaki, mert egészen elfelejtette, hogy megakadt a tekintete a srácon. De amikor rájön, hogy közel s távol egyetlen ember sincs, összeszedi magát és felszegi a fejét.
- Csák ászt nhésztem ménnyire szánálmás vágy.
Mondja tört magyarral, mert amúgy sem beszéli túl jól, ráadásul az utóbbi időben el is szokott tőle. A megjegyzéshez társul még egy jóleső fintor is. Nem azért nézte a srácot, mert esetleg annyira elájulna tőle. Van neki kit néznie és ami azt illeti, ez a faragatlan ismeretlen annyira távol van tőle, mint Makó Jeruzsálemtől.
- Nyomjál mhég lé vagy ezhret és ákkor tálán lhesz is válámi hátásá.
Legyint, majd hátat fordít és elindul visszafelé. Nem társalogni jött, abszolút nincs ehhez kedve és még csak szájalós hangulatban sincs, hogy leálljon veszekedni egy ilyen senkivel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=531173#post531173][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.10.14. 20:39[/b][/url]

Úgy tűnik, hogy a srácnak nem elég. Látszik, hogy szeret kötözködni, ami igencsak felszínes és gusztustalan szokás. Általában azok élnek ilyesmivel, akiknek kisebbségi komplexusuk van, így nem...nem veszem fel, bármennyire is szeretné. Pedig, ami azt illeti igencsak látszik rajta, hogy mennyire kívánja, hogy valaki beszóljon neki.
- Tudod, a kisebbségi komplexuson ma már tudnak segíteni.
Mondom neki ezúttal tökéletes angollal, miközben rákacsintok és hátradobom a hajamat. Úgy közlöm vele, mintha valami baráti jó tanács lenne, hatalmas mosollyal az arcomon. Ha időm lenne, még szánni is kezdeném. Közönséges és gusztustalan. Kár érte, pedig ha összeszedné magát, akkor elérhetne egy gyönge közepes szintet.Mindezt szívesen megosztanám vele, de mint mondtam, nem kenyerem az ilyen gyerekes vitába belebonyolódni, így nem is fogok. A megjegyzésem közben megállok és összefűzöm magam előtt a kezeimet. Ha már ennyire idegesíti a jelenlétem, akkor miért ne maradhatnék egy kicsit? Tudom, hogy az ilyenek felhúzzák magukat azon, ha valaki nem veszi fel a dolgot, sőt, még ki is neveti a fajtáját.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=409&post=531575#post531575][b]Zephyrine Sabra Iweala - 2015.10.16. 17:35[/b][/url]

Borzasztóan unalmas helyzet volt. A legmeglepőbb mégis az volt az egész helyzetben, hogy ezt az egész komédiát, ami még egy olcsó harmadrangú közönségnek is unalmas lett volna, komolyan gondolta. Nem lepődtem meg rajta, mert találkoztam hasonlóan unalmas személyekkel korábban is. Mégis, nekik legalább volt valami, ami miatt így viselkedhettek. Ő viszont csak úgy belekötött valakibe, aki még csak a közelében sem volt. Érhetetlen. A legérhetetlenebb mégis az volt, hogy egy percre megfordult a fejemben, hogy itt maradok és idegesítem. Az ilyenek még erre sem érdemesek, van nekem jobb dolgom is.
- Nem, igazából nem.
Abba már bele sem kezdek, hogy a tó nem az övé, és valószínűleg én régebben keringek itt, mint ő...de kár hülyékkel vitatkozni, csak lesüllyedsz a szintjükre és legyőznek a rutinjukkal. Így csak megvonom a vállamat és szó nélkül elindulok az úton vissza a kastély felé, amúgy is dolgom van és valószínűleg elszaladt az idő. Nem szólok hozzá többet, hagy könyvelje csak el hatalmas győzelemnek. De miközben visszafelé sétáltam, magamban abban reménykedtem, hogy nem a Rellon házát gyarapítja egy gyökér, mert az elég szégyen lenne, az egész házra.