BK Fórum - Játszótér

Játszótér - Sharlotte Johanson hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Le

Sharlotte Johanson
INAKTÍV

Írta: 2012. december 16. 19:35

Chuck Welch

Mostanában nem sétálgatott ok nélkül. Elkezdődött a tanév, és leköltözött a faluba. Sokat mászkált, de akkoriban nem. Csak órákra. De elérkezett a hétvége is, ami elég unalmasnak bizonyult, így szokását hamar visszahozta. Felvett tehát egy kényelmes, csinos ruhát. Ha valaki meglátja biztos néz nagyokat hozzá. Térdig érő kékes szoknyában és egy farmerkabátban indult útnak. Elindult a faluba először céltalanul, majd okkal a játszótér felé. Régen hintázott, de most sem arra vágyott, csak beleülni és nosztalgiázni. Elkezdték már út közben is elárasztani gondolatai. Mikor kicsi volt sokat futkosott testvérével szülei birtokán, ami mostanra már az övék. Jó is volt, de az az idő már elmúlt. Felnőttek, és ide is tanulni jött, na meg persze élni. Gyermeki vonásai megmaradtak már nem az.
Ezen gondolatai között éri el célját. El is indul a hinták felé, de észreveszi, hogy nincs egyedül. Barátkozó szelleme arra késztette, hogy közelebb menjen. A fiú melletti hintába beülve megszólal.
-Szia. Nem zavarok?-mosolyog is hozzá. A tapintat nem halt ki belőle, nem akar zavarni, ha a másik magányra vágyna. Az udvariasság kedvéért azért be is mutatkozik.
-Sharlotte Johanson vagyok.-nyújtja felé a kezét.-Téged hogy hívnak?

Utoljára módosította:Leavey Héloise Lindsey, 2012. december 24. 19:03	Szál megtekintése

Sharlotte Johanson
INAKTÍV

offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540

Írta: 2012. december 24. 19:48

| Link

Chuck Welch

Unaloműzés céljából tökéletes, ha az ember elindul sétálni. Céltalanul bolyongani a semmiben. Ő is ezt tette, de részből nosztalgiázni is. Mióta a faluban lakik nagyon sokat mászkál ide-oda, de van olyan időszak, és volt is, mikor ez megszakadt különféle okok miatt. Akkor nem volt ok, sem indok, érv, csupán nem járkált olyan sűrűn. Ennek véget vetve újra elindult a semmibe. Nem szándékosan a játszótér felé ment, de kis idő múlva már azt látta célpontjának. Hamar oda is ért, és kis kori emlékek kezdték elkapni. Felfedezte, hogy nincs egyedül, de a helyzet nem zavarta. Köszönt és bemutatkozott, ahogy szokott és illő. Olyan nagyon jó kedve sem volt akkor, de a mogorva válasz csak rátett egy lapáttal. Miután leült a hintába, azonnal az az érzés kapta el, hogy miért is van ő ott. Miért nem egy barátságos valakivel van éppen valahol máshol, aki értékelni tudja, hogy még rosszkedvében is szépen szól hozzá. De ez nem így lett, és a tény egyre jobban kezdte nyomasztani. Bosszúsan tekintett maga elé, aztán pár perc múlva rövid de tömör gondolatait összeszedve megszólalt.
-Attól, hogy rossz kedved van még nem kellene ilyen bunkó módon viselkedni. Én sem járok a fellegekben, mégis méltattalak annyira, hogy normálisan szóljak hozzád.- nézett rá, ahogy a tekintetét kereste és próbálta oda irányítani saját hidegséget árasztó szemeit. Ezzel is csak szemléltetni akart, a fölényes, megfelelő szavakat kiemelő hangsúlyozás pedig ezt segítette. Gondolatban lejátszotta, hogy erre a megnyilvánulására is milyen hangnemben fog válaszolni a fiú, és már arra is voltak ötletei, hogy vajon miket mondhat majd. Vagy talán meg sem szólal, hanem cselekszik. Minden csak a Chuck nevezetűn múlik, ő pedig felvázolja a lehetséges lépéseket. Sokszor nem gondolkodik előre, hanem ösztönösen tesz mindent, de akkor jónak látta átgondolni mindent. Idő közben újra előre nézett, aztán válaszra várva ismét a mellette ülő felé fordította a fejét. Ha ár ilyen módon viselkedik vele, amit csak 'bunkó paraszt' jelzővel lehetne illetni, akkor ezt szándékozik visszaadni. Ritka az, ha visszasüllyed erre a szintre, de már tényleg nem abban a z állapotban van, hogy mindent elnézzen.
-Mondd... vannak neked barátaid?- teszi fel a mindent eldöntő kérdést. Erre is hat-nyolc változatot lejátszott a fejében, így szinte mindegy mit válaszol, neki is lesz mivel visszavágnia. Hirtelen jut eszébe, hogy valamit a végéről lefelejtett, de nem tartotta problémának, mert egy kis hatásszünettel sokkal jobban megkapja majd az üzenetet belőle.-Mert ilyen viselkedéssel kétlem...-mondta kis végül a szín tiszta igazat. Vagyis amit gondolt. Ami a szívén, az a száján; ezt újra kamatoztatta, de nem kedves megérő módon, hanem úgy, ahogy az előző szavakat kapta.

	Szál megtekintése

Sharlotte Johanson
INAKTÍV

offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540

Írta: 2012. december 25. 11:59

| Link

Chuck

Ahogy szokott, elindult egy céltalan sétára. Hosszú ideje először, tehát jelentősége is volt. Nem volt olyan nagyon jó kedvében, mert akkoriban nagyon összejöttek neki a dolgok, de a hamar észre vett beszélgetőtárs még rá is tett egy lapáttal. Már a köszönés és bemutatkozás kiakasztotta a lányt. Persze nem volt semmi rossz a nevében, csupán az, ahogy kimondta azt. Vagy talán abban sem, csak ő belelátta. Kétszer méltatta csupán arra, hogy megszólaljon és ezt a fiúhoz irányítsa, de az arra kapott válaszok után csak hallgatott. Nem volt kedve válaszolni, de tovább nézett a srácra. Hidegen és mélyen a szemébe. Az utolsó kérdésre azonban már válaszolnia kellett. Pár pillanat alatt összeszedte a gondolatait, aztán nagyot sóhajtott. Szemét a földre irányította, majd kedvesebben vissza oda, ahol addig tartotta.
-Semmi...-pár másodperc kihagyással szólalt meg újra.-Bocs, csak összejöttek mostanában a dolgok és rajtad adtam ki.-mondta kissé megbánó hanglejtéssel. Onnantól azonban nem volt már ötlete, miről is beszélgessenek, így muszáj volt egy kicsit gondolkodnia. Sok időbe telt, hogy eszébe jusson egy alapvető kérdés. ~Hányadikos és melyik házban?~ ahogy rájött kisebb sóhaj után meg is kérdezte.
-Melyik ház diákja vagy...- megint pár másodperc-...és melyik évfolyamon?- kérdezte immár teljesen kedves hangon. Hogyan és miért azt nem tudta, csak annyit, hogy elszállt a haragja. Semmi nem maradt, egy apró kis szikra sem. Ennek pedig nagyon is örült, mert senkivel sem szeretett rosszban lenni. Legalább beszélgetést kezdeményezett, nincs abban semmi rossz. Persze ha a másik fél nem akar trécselni, akkor felkaparja magát a hintából és hazamegy.

	Szál megtekintése

Sharlotte Johanson
INAKTÍV

offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540

Írta: 2012. december 29. 14:02

| Link

Chuck

Valóban nagyon sokat gondolkodik, de ennek nem látja még kárát. Majd talán egyszer, mikor már több lesz az üres, semmitmondó gondolata, mint az értelmes és a helyzeteket értékelő idea. De ez van, az élet is megy tovább, úgy ahogy minden, és sokszor elfelejti hol is van, mit is akar, mert a gondolataiba mélyedve megszűnik a külvilág. Olyankor mindent átlát, és sokszor azt is, amit nem akart. Akkor is átlátott pár kicsit sem kellemes helyzetet, ezért nyugalomra volt szüksége. Sétálni indult, és végül a játszótéren kikötve talált ugyancsak nem kellemesnek induló társaságot. Aztán belátta, hogy kissé túlreagálta a dolgot, és onnantól egy nyugodtabb, viszonylag barátságosabb beszélgetésben reménykedett, már ha a másik félnek sincs ellenére. Kezdésképp érdeklődött a fiú házbeli hovatartozásáról, amire olyan választ kapott, amire számított is. Igencsak Rellonoshoz illő viselkedés, amit produkált. Annak idején őt a Navinébe osztotta be a süveg, amit jónak is látott, de attól még változhat a véleménye. Ahogy a zöld srác visszakérdez, szinte gondolkodás nélkül válaszol.
-Navine, 2. évfolyam...bár...4.-nek kellene lenni, de hát...-befejezte mondandóját, majd ha érdeklődne a beszélgetőtárs, akkor kifejti, addig nem akarja esetleg untatni a sztorijával. Nem igazán kedvelte az olyan helyzeteket, amikor a beszélgetés egyoldalú, és valamelyik fél esetleg szenved is közben. Várt, gondolkodott, de nem kifejezetten elmélyülve, csak a helyzetet mérlegelve. Aztán olyan kérdést kapott, amire nem igazán számított. Gondolatait összeszedve próbált kinyögni valamit.
-Hát.. mindenfélét.. metál, a pop, rock, disco, rap, de az olyan Justin Bieber meg hasonló kaliberű izéktől a hányinger kerülget...- tette hozzá a végén a lényeget. Összefoglalva szinte bármi, csak a nyáladzó egérhangú tinibálványokat nem tudja tolerálni. Az nem is zene...-És Te?...- kérdez vissza szinte rögtön. Már tényleg érdekelte, hogy vajon miért tehette fel ezt a kérdést a mellette ülő, mert nem túl beszélgetésindító jellegű volt. Semmi baja nem volt persze vele, de kicsit furcsállta.

	Szál megtekintése

Sharlotte Johanson
INAKTÍV

offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540

Írta: 2013. január 5. 16:10

| Link

Chuck

Az egyik alapkérdésre adott válasza megint olyan reakciót vált ki a másik félből, amit várt. Értetlenkedés, igen. Senki sem fogja fel ennyiből, hogy mit akar kifejezni, de érdeklődik, ezért el is mondja neki.
- Mielőtt ide kerültem, mugli iskolába jártam, ahol igen, megbuktam - mondta ki már könnyedén. Régen szégyellte magát az ilyesmiért, de az elmúlt. Akkor már teljes nyugodtsággal mesélt a múltjáról. Mindenről, amit megtett, mert hiába akarná titkolni, az akkor is megtörtént, és nem lehet vele semmit sem kezdeni. Gondolatmenete végére érve kap egy kicsit furcsa kérdést, amire szinte azonnal válaszol. A fiú arckifejezéséből nem szűr le semmit, de nem is akar. Visszakérdez, majd miután a választ megkapta, egy mosollyal konstatálja a dolgot. A 'banda' szóra szemében megcsillan az érdeklődés, de inkább nem szól semmit, csak magában csodálkozik tovább. Az jól megy neki, látatlanban is. A beszélgetés továbbvitele érdekében teszi fel a másik fél kérdéseit, melyre a lány szívesen válaszol.
- Mugli sportok köréből is van, amit szeretek, de inkább a kviddics az, amit meg lehetne említeni - egyszerűen imád repülni, és közeljövőben terve volt, hogy még akár játékos is lesz. De az még titok, amit a jövő tartogat számára, és ő a jelenben él, az a fontosabb. A visszakérdezést, megint csak nem tudja megállni.- Te? - hangzik ez az egyszerű szó, ami mindent kifejez. Tekintete kicsit elkalandozik, mindenfelé a játszótéren, míg a választ várja. Rátörnek ismét a nemrég elüldözött kis kori emlékek, de próbálja figyelmen kívül hagyni őket. Ennek érdekében tekintetét is visszaemeli a Rellonosra, és ismét válaszol neki.
- A minisztériumban dolgoznak, aurorként - ezt már gondolkodás nélkül mondja, de nem kérdez vissza, csak egy olyan kérdő tekintetet vet a másikra, amiből le tudja szűrni a kérdést. Ha meg nem, akkor majd mondja, de addig talán ennyi elég lesz. Gondolatai addig is megint elkalandoznak. Inkább a furcsa helyzet felé. Először hogyan álltak egymáshoz, most pedig itt van, beszélgetnek... Most érezte, hogy visszatérhet az előző témára.
- Említetted az előbb, hogy van bandátok... - megint a kérdő tekintetét vetette a fiúra, nem fejezte be a mondatot. Ebből rá kell jönnie. Vagyis Sharlotte szerint rá kell jönnie, hogy kicsit többet akar róla megtudni.

Utoljára módosította:Sharlotte Johanson, 2013. január 8. 07:12	Szál megtekintése

Sharlotte Johanson
INAKTÍV

offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540

Írta: 2013. február 10. 17:49

| Link

Molly

"Az élet folytonos játék. Játék, melyben veszíthetünk és nyerhetünk. A lényeg, hogy mi játsszuk."
Milyen igaz is... Az ő élete is egy játék, amiben sokszor veszít, de aztán a győzelmek visszahozzák a kedvét. Akkor jött rá erre az egyszerű kis dologra, mikor elvesztette az anyját. Vagyis, akkor semmire sem jött rá, hiszen nem volt képes gondolkodni, agya csak igen keveset funkcionált, az a maradék is a negatív dolgok köré specializálódott. Azok a hetek, sőt, az első két hónap iszonyú szenvedések között teltek, mindentől elzárkózva, depressziósan. Az antiszocializmust csak az első napokban érte el, azután leginkább barátai és testvére segítségével sikerült talpra állnia, na meg az a bizonyos tevékenység dobott még rajta sokat, amit nem tud tolerálni a családja. Az, hogy alkohollal próbálta oldani a saját feszültségét, pedig ez alapból se lett volna jó, meg a házirend is tiltja. De az van, hiszen, ha bármit is kihagy, bizonyára nem tart ott, ahol. Szóval, elmondhatjuk, hogy azt a menetet elvesztette. Nem sokkal később, jött egy másik játszma, amit végeredményében ugyancsak vereséggel nyugtázhat.
Aztán egy teljesen átlagos napon minden megváltozott. Rátalált a boldogság, amit nem is várt, de mégis megtörtént. Onnantól kezdve minden ok nélkül boldogan telnek napjai, mindenhez pozitívan áll, és ritka, ha eszébe jut a tragédia. Olyan gondtalanul viselkedik mostanság, hogy saját magát is meglepi. Éppen az erre emlékeztető időszakot próbálta visszahozni, gyermekkorát, amikor semmivel sem kellett foglalkoznia. Akkor legnagyobb problémája az volt, hogy a kék-virágos, vagy a piros-virágos pólóját vegye fel, éppenséggel házat, vagy kertet rajzoljon egy hófehér lapra. Azok az idők elmúltak, de vissza tudja hozni őket, ha megfelelő helyre megy. Tökéletesnek bizonyult a játszótér a célra, így fekete farmerben, barna lapos talpú csizmában és fehér kabátban indult el útjára késő délután, minden szó nélkül, ahogyan szokta. Rendesen sötét volt már akkor, de ez nem zavarta, csak mosolygott a semmibe és szaporán szedte lábait. Hamar oda is ért, első útja a hintákhoz vezetett. Imád hintázni, de pár perc után megunta, mint régen. Ugyanazon gyermeki izgatottsággal váltott játékot, ahogyan pár évesen, mikor először csinálta. A mászókához sietett, és felmászott, lábait abba beleakasztva engedte végül el kezével, és csak lógott fejjel lefelé. Nem aggódott, hogy fejébe száll a vér, eddig sosem történt még meg. Szemét másodpercekre behunyva próbált visszaemlékezni egy kiskorában számára nagyon kedves dalocskára, majd azt kezdte el dúdolni, továbbra is más szemszögből nézve a világot.

Sharlotte Johanson
INAKTÍV

offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540

Írta: 2013. február 12. 18:00

| Link

Molly

Igen, az a csodás gondnélküliség. Vagyis csupán azok kizárása egy kis időre, azaz a boldogság. Felemelő érzés, még akkor is, ha az ember egyedül van, fizikailag persze. Mindig jó tudni, ha valaki mellettünk áll, még akkor is, ha nincs éppen ott, jó tudni, hogy van valaki, akire lehet számítani. Ez a szám pedig életében csökkent, majd visszaállt eredeti mértékére, hiszen pótlásra talált. Természetesen nem anyát talált magának, hanem valaki mást, aki minimum az űrt pótolja, és, hogy őszinte legyek, a boldogság is miatta, végette van. De nézzük csak a párhuzamokat, a gyermekkor ugyanilyen felhőtlen, örömteli, minden apró kis dolog jobb kedve derítette. Ez most nincs így, de legalább a játszótéren, úgy játszva, mint régen, ezt vissza tudja hozni.
A mászókáról fejjel lefelé lógva elkezdett dúdolni is, ami megint ezekhez az emlékekhez kötötte, és szemét behunyva próbálta a képeket is visszahozni. Annyira belemerült, hogy a csúszdától érkező hangot csak enyhe fáziskéséssel nyugtázta, majd még egy hangot hallott, de az már emberi volt. Akkor ezeknek az irányába fordult, legalábbis fejével, amennyire tudott.
- Szia. Dehogy ijesztettél meg, főleg nem zavarsz – kezdte kedves hangon – Én Sharlotte vagyok – mutatkozott is be, hozzátéve még ezt a pár szót az előzőekhez. Igazán abban a pillanatban nem tudott mit kezdeni a szituációval, hogy ő ott lóg, a lány pedig áll a csúszdánál, és nem is találta fel magát hirtelen, így hát felhúzta magát, és kezével is megfogta a csövet, majd lábait szépen leeresztette és végül leugrott a mászókáról. Innen már muszáj volt valami beszélgetést kezdeményeznie, vagy egyszerűen csak figyelmen kívül hagyni Mollyt, de az pofátlanság lett volna már vele szemben.
Az a megszokott, kedves mosoly ismételten kiült arcára, azzal leplezve, hogy belül éppen nagyon gondolkodik, hogyan tovább.
- Mi járatban errefelé, ilyenkor? - kérdezett végül. Igaz, még csak délután volt, késő délután. Kezdett már sötétedni, de az nem igazán zavarta, hiszen téli időszámítás szerint mindig is hamar sötét van, meg lesz is. Igazából, amint a beszélgetést valamely módon elkezdte, meg is könnyebbült egy kicsit, ki tudja miért. Ennek hatására akaratlanul is, de megint felkapaszkodott a mászókára, és még mindig a lányt figyelve felrakta lábait, ugyanúgy elhelyezkedve, mint előtte.
- Zavar egyébként? Mert akkor leszállok – érdeklődött, mivel annyira biztos nem kellemes egy beszélgetés úgy, hogy az egyik fél fejjel lefelé lóg valahonnan. Bármilyen kontaktust nehéz így létrehozni, még egymás szemébe nézni is bonyolult, bár ezzel Sharlotte folyamatosan próbálkozott.

	Szál megtekintése

Sharlotte Johanson
INAKTÍV

offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540

Írta: 2013. augusztus 25. 13:09

| Link

ruha

Vizsgaidőszak. A legrosszabb, legalábbis azoknak, akik utálnak tanulni. Akik szeretik, azoknak meg mindegy, vagy talán még jó is. Lehet kedvenc, vagy csak egy kedvelt része az évnek, de neki nem az. Viszont nem is utálja, mert nem érdekli. Régebben még úgy volt vele, hogy ez a bizonyítási időszak, amikor megmutathatja, mit tett az azt megelőző tanévben, és továbbléphet, mindezt persze a szülei miatt, a bizonyítási vágy hajtotta. Már ez sincs, de lazán átslisszan a vizsgákon, az évfolyamlépés már nem kérdéses dolog.
Viszont ha már az ember nem foglalkozik dolgokkal, akkor kell más, amivel az idejét elütheti, és ilyenkor el lehet játszani, hogy semmi dolga sincs, márpedig ettől függetlenül van. Ugye dolgozik, ez egy elsődleges probléma. Nem munkának veszi fel, hanem szórakozás, amiért pénzt kap. Meg még sütni-főzni is megtanul. Otthon ugyanezt csinálja, na de az lényegtelen. Az meg megemlítendő, hogy a háztartásban nem csak főz. Van amikor csak ezt, vagy csak azt, de vannak feladatai, amiket már csak minimálisan végez el. Így is próbálja a hugica javát szolgálni, hogy legalább legyen egy Johanson gyerek, aki nincs elrontva, de egyébként nagyon nem foglalkozik semmivel, csak magával.
Mivel az érdeklődési köre ennyire korlátozódott vissza, mégis rengeteg ideje van, mert az alvásigénye ezzel egyetemben visszaesett néhány órát. Olyan nagyjából három elég neki, éppen azért, mert most már határozott elve, hogy azzal csak elpazarolja az időt, amit arra fordíthatna, hogy 'éljen.'
Vannak kedvenc helyei, ahol rengeteg időt tölt, de ez nem csak sötét placcokra vonatkozik, és nem csak a kocsmák, szórakozóhelyek tartoznak ide, hanem a betegesen cuki helyek is színesítik a listát. Például a játszótér az neki olyan, hogy érdekes látványt nyújthat, ha egyedül van, de akár Hannával is, mert a sötét, állati és beteg ruhák eléggé taszítják az aranyos embereket, és rögtön véleményt is alkothatnak róla az ilyenek. Nem ismerik, és nem is baj.
Most megint úgy döntött, hogy elindul arra a kis aranyos helyre, mert ilyentájt már kicsik nincsenek, tehát senkinek nem rombolhatja porrá a lelki világát. Elég gyorsan ki is ér, ismeri a járást, és siet is, meg minden jel és egyetlen szó nélkül lépett le. De legalább cigit nem visz magával, ez haladás. Csak úgy elindult, hogy egyedül legyen, ám kiérve rögtön el kellett fogadnia a tényt, hogy ez így nem fog menni. Tehetne ellene ha akarna, puszta megjelenése, vagy néhány odavágott szó talán meg is tenné a hatást, de ha már van itt egy lányka, és nem ijeszti el, akkor határozottan méltó arra, hogy egy kicsit szocializálódjon a társaságában.
- Helószia! - valami köszönésfélét azért édesen mosolyogva küld a másik felé, aztán minden kérdés vagy egyéb jelzés nélkül megindul a szabad hinta felé, aztán egy laza mozdulattal foglal benne helyet.
- Itt, ilyenkor? Antiszockodnál? Én azt terveztem, de hát nem. Hogy hívnak? - túl sok szöveg ez most tőle egyszerre, tehát veheti megtiszteltetésnek is a csajszi, csak ugye ezzel, és jelentőségével még nincs tisztában. De majd szépen lassan rájön, ha felveszi Lotte vonalát.

	Szál megtekintése

Sharlotte Johanson
INAKTÍV

offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540

Írta: 2013. augusztus 27. 12:39

| Link

Az első gondolata elismerés. Igazán gratulálhat magának a csajszi, mert hogy nem valami sablonos szöveggel jött, vagy terelt, hanem a lényeg. Egy normális ember - vagyis nem olyan, mint ő - tenne rá magasról, hogy ez most milyen válasz volt, csak válaszoljon, vagy csináljon valamit, de nála más. Az ő szemével nézve minden más, de még nem mutat ki semmit, hanem a neve iránt is érdeklődik a végén, bár erre csak később válaszol. Most már muszáj egy mosolyt megeresztenie, mert igaz, halál idegesítő a kérdés. Elég jó kapcsolatot ápolt ő olyannal is, akinek hetekig nem tudta a nevét. És mégis. Talán ez ballépés volt, de a szótárában olyan nem létezik, ő sosem csinál olyat, tehát minden pont a megfelelő.
Ezen felül pedig természetesnek hat, hogy a bemutatkozás után ő is elmondja a nevét, hiába kell kiérdemelni, most már ezt is megteszi, mert ez a lépés megvolt.
- Sharlotte - kezdi mosolyogva. - vagy Lilian, de ritka, ha úgy hívnak - és miért is ajánlja fel a második nevét, mikor ezt még senkinek sem mondta? Rejtély. Jobban belegondolva, csak az anyja hívta úgy, ám ő már a múlté. Mindig visszafojtott lélegzettel, szívdobbanásokat kihagyva gondol rá, mint most, de hamar próbálja elhessegetni és terelni ideáit.
Na de, ami elmaradt, és megint érdemre váró lépés a lánynál, az a kézfogás. Sok mindent átértékelt magában pillanatok alatt, de úgy vélte, túl sablonos, így egy természetes kedvességet sugárzó mosolyt küld inkább Yvonne felé. Talán megzakkant, nem szokott így viselkedni. De ez nem baj, teljesen hátrahagyni régi énjét sohasem fogja.
Hirtelen ötlettől vezérelve kezdte el magát jobban lökni a hintával együtt, mint eddig lightosan, éppen hogy csak mozogva. Nem tervezte nagyon csak egy cseppet, aztán már jön is a következő közvetlen kérdésével.
- Hogy állsz a vizsgákkal? - miért érdekli? Még egy rejtély. De érdekli, ami már csoda, és lehet meglepő a lánynak, de ez csak jót jelent. Abszolóte felesleges dolognak tűnik, de pár mondatból mégis képes konkrét véleményt leszűrni, és ezt nem is gondolnák. Tehát gyorskiismerés ON.

	Szál megtekintése

Sharlotte Johanson
INAKTÍV

offline
RPG hsz: 395
Összes hsz: 6540

Írta: 2013. augusztus 30. 10:37

| Link

Valamiért furcsán szimpatikus neki a lány. Másokkal kegyetlenül elutasító, bár ez hangulatfüggő. Ha kedve is akadna hozzá, akkor pár szó váltására tökéletesen alkalmas, de a sablonmosolyánál, vagy az ördögien édes vigyornál többet senki ne várjon. A barátai sem feltétlen képeznek kivételt ez alól, de akiket szeret - és azok között is vannak ilyenek -, ők igen.
Yvonne azonban még névválasztási lehetőséget is kap, amiből megint csak az jön le, hogy kivételezik vele. Hogy miért? Csak mert. Még nem tiszta a válasz, de biztos hogy van, és majd jobb lesz, rá is fog jönni, miért, de ezt később, ezért inkább úgy dönt, hogy jobban megismeri.
A "hogy állsz a vizsgákkal?" talán annyira száraz, hogy jó is neki, és megint elvárásainak megfelelő választ kap. Neki ritkán vannak olyanok, mert már rájött, hogy nincs rételme. A világ úgysem olyan lesz, amire számít, ezért nem is kell várni semmire, majd az jön, aminek kell. De most már felállított egy apró kis logikai rendszert, és a lányka jól teljesít.
- Megvannak és lesznek probléma nélkül - nem egy túl sablonos válasz, mégis a lényeg ugyanaz marad. Mondhatta volna, hogy jól, de hát abban semmi lélek sincs, és mostanra már ténylegesen kedve van beszélgetni. Az pedig határozott elgondolása, hogy azzal meg is szakadna a beszélgetés ezen fonala, és azonnal áttérnének valamire, túl gyorsan. Nem mintha tényleg nem így lenne...
- Tehát.. most jönne a sablonrész. Melyik ház tagja vagy? Muszáj megkérdeznem, mert nem tudok rájönni, és érdekel - még egy pont: érdeklődés. Tényleg kihúzhatja magát a leányzó, de még nincs semmivel tisztában, és addig jó. Utána majd... lehet más véleménye lesz Lottéról, és az eddigi esetlegesen pozitív is fordulatot vesz. De ha már ő megismerheti... akkor TALÁN Yvonne is betekintést kap majd az életébe.

	Szál megtekintése

Játszótér - Sharlotte Johanson hozzászólásai (10 darab)

Oldalak: [1] Fel

| Téma száljai