Adventi vásár
Keiko
Hullócsillag bódé


Advent, karácsony, az év legszebb ünnepe. Hívhatjuk bárhogyan a decemberi időszakot, de akkor is csak egy hónap marad a naptárban, ahol túl sok a piros napos szám. Pont ezek miatt kellett most felvennie valakit, vagy valakiket kisegítőnek, legalább az ünnepi hajrára. Aztán, hogy utána mi lesz, majd kiderül, de ha beválnak a kis diákocskák, akkor maradhatnak persze tovább is, hátha akkora löketet ad majd ezzel nekik, ahogy neki adott Fernando a D&N-ben. Már délelőtt óta kint van, kipakolgatott mindent, a boltra most egy manó vigyáz. Aki ideiglenesen van ott, de legalább addig is ellátja a feladatát. Szerezni kéne valakit, akit nem kell felügyelni... A fiatal nő sóhajt, aztán végigpillant a vásáron lévő többi bódén is. Egészen más a pult ezen oldalán lenni. Unalmában elszórakozik az ajándék sütemények rendezgetésével, illetve a cikeszes kulcstartók fényezésével.
Megérkezik a kis segítője olyan kékbe öltözve, mintha most szabadult volna egy tintagyárból.
- Szia! Jajj de édes vagy!
Csillannak fel a szemei az eper szó hallatán. Inkább meg sem kérdezi, hogy Keiko honnan tudta, hiszen valószínűleg az egész iskolában híre ment már a mániájának. Vagy ha nem, akkor a Levitában, Yarnak köszönhetően. Akárhogyis van, boldogan veszi át a bögrét és kortyol bele az italába. A fenséges gyümölcs íze krémesen tölti meg a száját, ebben az időben pedig külön jól esik neki a hőmérséklete.
- Háááát... - cuppant egyet a szájával, miután kiélvezte az első kortyot, aztán körbenéz.
- Most ahogy látom, nem tolonganak erre az emberek, úgyhogy nyugodtan mehetsz, amerre szeretnél. Estefelé biztosan többen lesznek, akkor kéne főleg a segítség. De... ha nagyon kíváncsi vagy rá, akkor tegyünk egy próbát. Gyere, cseréljünk helyet.
Ajánlja fel jókedvűen, aztán ellentmondást nem tűrően kimegy a bódéból és a helyére terelgeti Keikot.
- Most egy vásárló vagyok, rendben? Sosincs igazam, de akkor is kedvesen kell ezt a tudomásomra hozni, segítségadással. Mondjuuuk... Van egy unokaöcsém, aki nagyon szereti a kviddicset. De fogalmam sincs, melyik a kedvenc posztja, vagy ki a kedvenc csapata. Mit ajánlanál nekem?
Teszi fel a keresztkérdéseket, elvégre elég sok szokott lenni a tanácstalan vevő, akiket akkor is ki kell szolgálni.

Ruha

Adventi vásár
Keiko
Hullócsillag bódé




Az idő egyre hűvösebb, a vásárra pedig szépen lassan szállingóznak az érdeklődők. Megérkezik újdonsült jobbkeze is, a kis Keiko, aki forrócsokit hoz neki, Viko pedig egy mosollyal hálálja meg, illetve az ötletével, miszerint álljon a fiatal Levitás a porondra. A leányka gondolkozik, ez jó előjel, Eperlány keresztbe teszi a kezeit, nem türelmetlenkedik. Éppen eléggé mély víz ez most a fiatal kisegítőnek, nem kell még egy türelmetlen vevőt is eljátszania. Időközben egy nő is szétnéz a háta mögött, rácsodálkozik az árukra, majd mint akinek sietős a dolga, odébb áll - biztosan meg kell néznie még mást is a rokonoknak. Viko közben nem sürgeti Keikot, aki lehet, hogy egy pillanatra elbizonytalanodott, de végül rámutat a seprűs kulcstartókra. Kitűnő választás! Ennél jobbat nem is lehetett volna ajánlani. A kviddicsboltos megpróbálja leplezni az elégedett mosolyát azzal, hogy hümmögni kezd, közben pedig bólogat.
- Nem rossz, de... ebből melyik a legjobb? Nem akarok egy olcsóbb fajtát adni, ránézésre szépek, de nem értek a seprűkhöz.
Füllenti, csak a szerep kedvéért, aztán belekortyol az isteni finom epres italába. Kíváncsi rá, hogy Keiko mennyire is ért a seprűkhöz, ki tudja-e szúrni, hogy melyik milyen, illetve van-e elég üzleti érzéke ahhoz, hogy először a saját márkát ajánlja. Mert ugyebár azért a Hullócsillag sem egy rossz seprű. Nem a leggyorsabb, de megbízható. Amikor a kékbe öltözött lányka válaszol a kérdésére, akár jó a válasz, akár nem, csóválni kezdi színpadiasan a fejét, aztán sóhajt. Hiába, Viko sosem volt egy jó színész, most sem megy ez neki.
- Nem is tudom... mennyi az áruk? Még van egy csomó hely, ahova be kéne ugranom. Kaphatnék árengedményt?
Újabb csavart kérdés, ha a boltban nem is mindig, bódéknál ez igen gyakran előfordul. Lassacskán beindul itt a vásár, úgyhogy nemsokára vissza is veszi Keikotól a stafétát, addig pedig nyüstöli még egy kicsit szegénykét. Csillogó türkiz szemeivel várja a választ, közben pedig időnként szétnéz a vásáron. Neki is kéne már valami kis karácsonyi ajándékokat néznie a családnak, meg a barátoknak...