Ahogy belépsz a Pillangó-varázs Étterembe és Teaházba, azonnal elbűvöl a modern dizájn és az elegancia. A falakat finom szürke és fehér árnyalatok díszítik,  meghitt és barátságos atmoszférát teremtve. Az étterem központi részén egy hosszú étkezőasztal található, amelyen elegáns teríték terül el. A fehér szalvéták és a finom textúrájú terítők stílusosan kiegészítik az asztal megjelenését. A tányérok, evőeszközök és kristálytiszta poharak letisztult vonalvezetése és minőségi kialakítása az étterem eleganciáját és ízlését hangsúlyozza. Az asztal közepén található virágcsokrok frissességet és színpompát visznek az étkezőterembe, míg az apró gyertyák romantikus hangulatot teremtenek.
A helyi bár területe is lenyűgöző. Az üvegpolcokon rendezetten sorakoznak a különböző italok és koktélok, amelyek széles választékát kínálják a vendégeknek. A falakat dekoratív táblák és fényes tárgyak díszítik, ami exkluzív és modern megjelenést kölcsönöz a térnek. A stílusosan kiválasztott világítás meleg és barátságos légkört teremt, tovább fokozva az étterem vonzerejét.
Az étterem egy olyan hely, amely egyaránt alkalmas romantikus vacsorákhoz, baráti összejövetelekhez vagy akár kisebb ünnepi eseményekhez. Az étterem modern, ugyanakkor meghitt és barátságos atmoszférája garantáltan emlékezetessé teszi az itt eltöltött időt.



A Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló élményt kínál a vendégeknek, hiszen nemcsak ízletes ételekkel és italokkal, hanem különleges török kávékkal és teákkal is várja őket.
Az étterem és teaház kínálatában szerepelnek a tradicionális török kávék, amelyeket gondosan elkészítenek és csészékben tálalnak. Ezen italok gazdag aromájukkal és intenzív ízvilágukkal különleges élményt nyújtanak a kávékedvelőknek. Az étterem tapasztalt baristái hagyományos módon készítik el ezeket a kávékat, így a vendégek megismerhetik a török kávézás művészetét és hagyományait.
Emellett a teafogyasztók sem maradnak ki a különlegességekből. A Pillangó-varázs Étterem és Teaház teakínálatában szerepelnek a különböző török teák is, melyek gazdag ízvilágukkal és egzotikus aromáikkal kápráztatják el az ínyenceket. A teák frissen főzve és ízlésesen megkomponált teáscsészékben kerülnek felszolgálásra, hogy a vendégek teljes mértékben átélhessék a török teakultúrát.
A Pillangó-varázs Étterem és Teaház ezzel a különleges kínálattal tovább fokozza az étterem hangulatát és vonzerejét. Az itt eltöltött idő alatt a vendégek nemcsak finom ételeket és italokat fogyaszthatnak, hanem felfedezhetik a török kávék és teák gazdag világát is. Ez a megkapó kombináció teszi a helyet egyedülállóvá és felejthetetlenné.

Emellett a hely egyedi és varázslatos kültéri terasszal rendelkezik, mely egy gyönyörű lepkeházat idéz. Ez a különleges külső rész lehetőséget nyújt a vendégeknek, hogy a természet közelségében élvezhessék az étel- és italválasztékot.
A lepkeház a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedi jellemzője, mely kívül-belül lenyűgöző látványt nyújt. A kültéri terasz intimitása és varázsa lehetővé teszi a vendégek számára, hogy átadják magukat a természet szépségének, miközben élvezik az étterem ízletes fogásait. Az ülőalkalmatosságok és asztalok kényelmesek és elegánsak, lehetővé téve, hogy a vendégek kényelmesen étkezzenek és pihenjenek a lepkeházban. A természetes növényzet és virágok körülöttük kellemes környezetet teremtenek.
A lepkeházban való tartózkodás során a vendégek teljesen elmerülhetnek a természet nyugalmában. A hangulatos világítás és a megvilágított helyigés esténként varázslatos atmoszférát teremt. Ez egy olyan hely, ahol a vendégek eltölthetik idejüket, miközben szabadon engedik a város zaját, és élvezik az étel- és italélményeket a természet közelében.
A kültéri részben a Pillangó-varázs Étterem és Teaház egyedülálló lehetőséget nyújt a vendégek számára, hogy egy különleges és bájos környezetben élvezzék az étel- és italfogyasztást. Ez a részlet gazdagítja az étterem hangulatát és még emlékezetesebbé teszi a vendégek élményét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=747683#post747683][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.01.27. 21:04[/b][/url]

Szeszélyes, ennek mondhatnám leginkább az időjárást, amibe hol belekerültem, hol ki belőle. Sokat utaztam az országban az elmúlt napokban, leginkább azért, mert próbáltam elintézni minden utolsó simítást a gyakorlataimat illetően. Jelenésem volt a fővárosban, hogy letudjak egy hetet az ottani ispotályban, és ezután végleg a Bogolyfalva kicsiny csapatát erősíthessem. Ahogy elsétáltam a kis boltok mellett mosolygósan lestem keresztül egy-egy kirakati ablakon, majd a megfelelő után elfordultam, hogy célállomásom is meglegyen. Nem volt nagy a hely, szerencsére hamar kiismertem mit és merre találhatok meg.
- Jó napot - köszöntem előre egy idősebb hölgynek, aki a teázóban éppen szembe érkezett velem belépéskor, majd mosolyogva kívánt hasonló kedveseket és hagyott is tovább menni befelé. Kigomboltam a fehér szövetkabátom, ami a látszat ellenére nagyon meleg és kényelmes, majd kibújva belőle a fogasra lógattam. A sálam letekerve néztem körbe, hogy végül kiszúrjam a lányt és a kis kutyát, akiről egyelőre még csak hallottam, de vártam már a beszámolót, hogy is viselik egymást. Sosem voltak nagy barátságaim, de nagyon örültem neki, hogy azon a bizonyos anatómia gyakorlati órán a padtársam, majd a kísérletező csapatom tagja lett.
- Szia! - Blo rendes és szorgalmas lány volt, könnyű volt vele megtalálni a hangot és ez a mai napig sincs másként. Mosolyogva sétáltam oda és egyből meg is öleltem, mielőtt még leültem volna mellé az általa választott asztalhoz. - Mi újság veletek? Örülök neki, hogy a munka ellenére el tudtál szakadni kicsit - jegyeztem meg, hogy aztán a másik itallapot fellapozva hamar ki is szúrjam, amiért én hajlandó vagyok teázókba és kávézókba járni. Mikor a rendelést felvevő leányzó odasétált egyből határozottan el is mondtam a kívánságaim a chai latte-m iránt, majd a barnát figyeltem magam előtt, ő mit is iszik ma.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=749685#post749685][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.02.12. 16:17[/b][/url]

Furcsa, hogy két ember, akik egy időben naponta találkoztak, majd mikor újra összehozná az élet nagy kihagyás után az isten háta mögött történik mindez. Nem volt bajom ezzel a községgel, mai azt illeti biztos voltam benne, hogy megvannak a maga szépségei, de ahhoz még nem volt elég szerencsém. Nem ma, hanem úgy egyébként, jártam már itt, de az iskolás éveim amúgy is sokszor szeretném elfelejteni. Az egyetem hozzám közelebb állt, könnyebb volt lelkileg és emberileg, bár nyilván mindenki máshogy éli ezt meg. Örültem azoknak, akiket megismertem és a sikereiknek is, velük tudtam értékelni őket.
- Ami azt illeti - kezdtem bele sejtelmesen, de az érdeklődésem és a pincér lány kicsit félbe szabta a gondolataim, így elsőre elmaradt a nagy és drámai indítás. Biztosan meg lett volna pedig az a nagyon visongós öröm, részemről legalábbis meg van mert én elég boldog vagyok tőle.
- Hát heló, Mona - hajoltam kicsit lejjebb, hogy közelebb kerüljek hozzá, a kezem pedig elé tartottam, hogy felmérhesse ki és mi vagyok, csak óvatosan. Aztán ha engedte, megsimogattam a szép kis fejecskéjét mielőtt nagy mosollyal továbbra is visszaegyenesedtem volna a helyemre. - Az a lényeg, hogy veled rendben legyen, a többi ember amúgy is fura - intettem is le hanyagul, majd ezután el is nevettem magam. Kicsit vicc, kicsit nem. Tényleg tudtam a gondolattal azonosulni, de ennyire rossz nem volt azért a helyzet.
- Ó! A rendelő - emeltem fel a mutatóujjam, hogy végre eszembe jutott, amit elkezdtem. - Jó is hogy mondtad, meséltem, hogy én még gyakorlat közben vagyok, nos, februártól itt lesz Will embereként én is a rendelőben - néztem rá széles vigyorral és büszkén. - Meglepetés? - kétkedő, kissé kérdő hangsúllyal ejtettem ki a szót végül.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=750282#post750282][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.02.18. 13:25[/b][/url]

Nehéz volt a tekintetem még beszéd közben is Blo-n tartani, és nem untatott vagy hasonló, hanem tényleg édes kis rosszcsont volt vele. Olyan hamis volt, ahogy hol felém szagolt a levegőben hol apró nyüszítéssel visszavonulót fújt. Én szívesen ismerkedem, ezzel aztán nincs gond, valószínűleg ha nincs ekkora motivációm pályaválasztáskor, akkor még állatorvos is lehettem volna. Vagy egy sima kutyakozmetikus. Nem kell lenézni, nagyon szép szakma ám az is. Rengeteg ilyen van és tisztelem azokat, akik csak egy csavarhúzót is megemelnek életükben, nem csak az én kezem van élet meg halál fölött.
- Meg szokta érni. A volt koleszos szobatársamnak volt egy nyula, aztán vett mellé egy cicát és összeszoktatta őket, addig a nyuszi karmolt meg oda is kapott, azóta meg? - nevettem el magam legyintve is egyet, jelezve, mennyire eltűnt ez. Debora és az ő állatai elég maradandó élményt hagytak, mert rendesek voltak velem, szerettem a lányt és vele lakni, sajnáltam is, mikor az előző vizsgaidőszak végén elköszöntünk, mert ő befejezte az egyetemet. Elment kutatni valahova messze, most éppen fanatikusan vadássza a lehetőségeit a sellők tanulmányozásának. Blo után ő állt hozzám a legközelebb, furcsa módon olyan jó érzésem volt tőle, hogy jó emberek vesznek körül és tényleg a barátaimnak mondhatom őket.
- Az, kellett egy kis segítség, de elfogadták a jelentkezésem és már Willel is egyeztettem - bólintottam párat, mielőtt viszonoztam volna boldogan az ölelést. Ezt jól megtanultuk szerintem, a közös öröm az mindig jó, sajnos volt óra, amikor ellentéten is osztoztunk, de itt vagyunk, és miből lesz a cserebogár?
- Igen, egy helyen. Három helyet kellett megjelölnöm, a gyermekosztályt, a varázslények okozta sebesülések ellátását és a bájital – mérgezések specifikus csapatát jelöltem meg, még nem tudom hova kerülök, vagy több helyre-e - meséltem el neki végül a teljes történetet, ahogy lassan visszaültünk és a nénik is visszafordultak a teáik és kávéik fölé, sőt, a pincérlány a magunkét is kihúzta, én pedig megköszönve neki fordultam vissza a barátnőmhöz.
- Ha választhatnék a varázslények okozta balesetek elég nagy kihívás, de itt talán a gyerekekkel lenne elég munkám - mert ismer, ha én dolgozom, nem tudok megülni és a várakozás nem a barátom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=751342#post751342][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.03.05. 19:25[/b][/url]

- Ehhez állítólag értek. Nem hiszek az ilyen pletykáknak - ingattam meg mosolyogva a fejem, de azért egy egészen kicsit büszkén is feszítettem ott. Hittem benne, hogy azért van meggyőzőképességem annyi, amennyire az életben bármikor szükségem lehet, de nem szándékosan tettem a használatát most éppen. Máskor meg ritkán kell pluszt bevessek, általában amiben szeretném, ha bizalmat kapnék, erősen remélem, hogy elég ennyi, az igazság és a tények, hogy értek ahhoz, amit elmondok. Leginkább a páciensekre igaz ez, mindegy, hogy kicsik vagy éppen nagyok.
Aztán kint is volt a hír, a tény, hogy hamarosan én is itt leszek, bár, hogy pontosan milyen úton, az egy másik kérdés. Tényleg eléggé éreztem mind a három pályát a magamévá is tudtam volna tenni, éreztem, ha kell, teljesítek ugyanolyan lelkesen, de biztos vannak preferenciák, ahogy bárkiben. Egyelőre az eredeti célom még messze volt, azt hiszem a végső pálya megtalálása nem ezen a döntésen fog múlni, a végére megtudom, hiszen addig mindenbe is bele kell kóstoljak.
- Határozott voltál, azt pedig szeretik. De őszintén? fogalmam sincs, tényleg jobban érdekel-e az egyik, mint a másik. Szeretnék segíteni, örülnék, ha már benne lennék a körforgásban - aztán bízom benne hogy alakul. Érezni fogom munka közben bizonyosan, mi az, amit több szívvel, több lélekkel csinálok. Aztán az is lehet, hogy teljesen kiábrándulok, pedig nem szeretnék hátra lépdelni. Akkor sem, ha a szüleim biztosítottak róla, ha más út mellett döntenék mégis, ugyanúgy támogatnak. Hisznek bennem, de tudják, hogy nem megyek egyszerű járáson.
- Igen, nagyon sok a kisgyerek, belefutottam egy kisebb csoportba a délelőtt folyamán is - mosolyodtam el, ahogy magam elé húztam az italom és óvatosan, lévén nem hűlt az még annyira ki, bele is kortyoltam. - Sok a beteg egyébként? Már ahhoz képest, hogy nem olyan nagy község ez, de közben mégis. Iskolák, munkahelyek...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=751594#post751594][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.03.10. 15:00[/b][/url]

- Remélem - tettem még hozzá, bár ezt már nem olyan biztosan, mint az összes többit. Ha teljesen őszinte kell legyek, én nem mindig éreztem azt, hogy nekem manipulatívnak kell lennem, szerettem volna, ha tettek és érvek önmagukért beszélnek, de elég korán megtapasztaltam, hogy ez ebben a világban kevés. Így kopott ki az életemből a vallás, majd egy része az udvariasságnak is. Persze nem arról van szó, hogy ne lennék rá képes, de sokat ingadozom a kultúrám elvárta magatartás és a normál emberi között. Már az, hogy sokakkal tegeződöm egy bukkanó lenne, amiért nem lenne rám bárki büszke. De örülök, hogy a szüleim felfogása modern. Mondjuk ha nem az lenne, örökbe se fogadtak volna.
- Én is ebben reménykedem. Tudod, kicsit ebből, kicsit abból, aztán az alappal már össze is tudom hasonlítani a szakterületeket - bólogattam aprókat, ahogy a már meglévő italomból kortyoltam újabb aprókat. Kellemes íze volt, nem volt túl forró és túl édes sem, így egészen éreztem, ahogy csak kellemesen bizsergeti a torkom, ahogy egy-egy korty után nyeltem. Aztán csak felnevettem kicsit az iskolásokba belegondolva.
- Hidd el, ez nem csak az ő tehetségük, láttam Pesten, az ispotályban is csodákat már - emeltem is fel a mutatóujjam, mintha csak figyelemfelhívó és figyelmeztető lennék, pedig csak tényeket közöltem. Még nem tudtam megszokni, hogy az emberek milyen meglepőek, pedig ebben az életben és munkában ideje lenne. Egy másikban majd pihentetőbb élet jut biztosan, talán ott okom se lenne ennyire ezért küzdeni. Óvatosan tettem le a csészét kicsit igazítva is rajta, ahogy néztem a kezeim között, mielőtt megint rá emeltem volna a tekintetem.
- Tényleg? Waho, ez meglepő. Bár eddig is tudtam, hogy remekül kijössz a kicsikkel és szereted is őket. Ha csak fele ilyen határozottan állsz oda, mint a pályaválasztáshoz, biztos nyert ügyed van - biztattam, mert hát mit is tenne egy barát? Nyilván én hittem is benne, hogy igazam van.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=752846#post752846][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.03.23. 23:13[/b][/url]

A pozitív személyek mindig olyan jó töltetet adnak az embernek, nekem is, szükség van rá, főleg mikor kicsit is olyan, mintha a világod nem lenne megfelelő alapokra helyezve. Nem éreztem semmi tragédiát az életemben, a legtöbbet, amit kaphattam az élettől minden irányból megéltem már szerintem, egyszerűen kicsit tanácstalannak láttam magam a döntési képességeim figyelembe véve. Nem tudtam azt sem, mi lesz velem a jövőben ha vége itt meg Pesten a gyakorlatnak. Hova kerülök, vagy hova sem? elmehetek-e haza misszióra, vagy ezt ki kell lőnöm, mint rengeteg helyet. Volt mit a család miatt, volt amit más okból, de nem egyszerű.
- Fogalmam sincs honnan van benned ennyi bizalom mindenki és minden felé, de imádom - nevettem el magam, majd csak nagyokat bólogattam, mert egyetértettem minden szavával ismeretlenül is. Tudtam, ha valaki, akkor ő ezt átlátja, ezért is volt az első, akit beavattam jobban ebbe. Persze még Willel leülünk annak kapcsán, mik lesznek a feladataim és mit mer rám bízni, de őt se tegnap ismertem meg, szerintem biztos hamar megegyezünk.
- A varázslósportok nem feltétlen egészség s csontbarát hobbik. Azt hiszem hiába élünk tovább, mint a muglik, lerövidítjük magunknak, nehogy fura legyen és feltűnjön - osztottam meg vele a hirtelen jött, kissé meredek nézeteim, de vicces volt, ebben biztos vagyok. Mondjuk alapból kettőnk közül szerintem nem én vagyok a jó humorral áldott, de egymáséban nem leltünk szerintem még bajt. Közben óvatosan, de lelkesen nyújtottam a kezem Mona irányába. - Lehet nekem is szereznem kellene egy kis barátot - néztem kisit tanácstalanul a barátnőmre, vajon ez mennyire jó ötlet. Én is egyedül vagyok mint ő, végül is.
- Szerintem egész más, mikor tanulói kötelesség és el kell viseld mindazt, mait a társak meg az oktatók helyeznek a válladra, mint mikor csak a kollégák vannak, és sok gyerek. Akik alapvetően édesek 14 év alatt - vontam meg a vállam kicsit, ha valamit mind a ketten kedveltünk a munkánkban, szerintem azok a picik voltak, tényleg hálás teremtések, megéri nekik jobbá tenni az életet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=393&post=753766#post753766][b]Jasmine A. Jhaveri - 2019.04.01. 00:21[/b][/url]

Talán mindenkinek azt kéne egyszer megtalálni, amit a barátnőmnek láthatóan már sikerült, vagyis nekem így tűnt. Nem csak tudott, de akart is beszélni arról, amiben élt, amit dolgozott. Szerette tenni a kötelességét és nem tehet volt és egy muszáj, én is hasonlóan láttam. Sokan buktak el az egyetemen, mert hiába voltak alapvetően szorgalmasak, a kitartás kevés, hogy életben is tartsd a hivatásod. Egyszerűen ha túlgörcsölöd vagy elveszik az elszántságod, nem mész semmire utána.
- Fogalmam sincs. De végülis neki köszönhető az is, hogy mi ilyen keresettek vagyunk a szakmában. Sőt - emeltem is fel a mutatóujjam, de megint csak nevetnem kellett. Külön ág alakult ki a gyógyítók körében például, de a pályaválasztás azon szakaszában se a kviddicsesekért - pedig sokan nagyon rajongtak - se a sportban való munkáért nem dobtam magam hanyatt. Lehet bennem van a hiba, valahogy a világban az értékrendem inkább a rend, béke egészség tendenciákat ütögette és a szórakozás nekem olyan többedrangúnak tűnt. Akkor is, mikor szép mosolyt vettem fel egy-egy kolis bulihoz, meg tényleg milyen király, és akkor is, mikor ugyanezen alkalmon valaki már majdnem elhitte, hogy én meg ő… csak katasztrófa vagyok, tudom.
- Igen, azt hiszem az egyetlen kontra, ami hirtelenjében állva maradó indok, már az anyagiakon kívül egyelőre, az az időm - vontam aprón vállat, de tudtam, ha ő megoldott végül, bizonyosan van lehetőség rá. Nyilván kevesebbet kell majd itt 12 órában, vagy többen helyt állni, mint a pesti környezetben, de ha egy év után úgy adódik, és mennem kell, más életbe egy állatot is belerángatni? Nem tudom egyszerre akarom is és nem. Van pár csodálatosan szép kutyus és cicus is, igazság szerint nem is tudom, milyen gazdi vagyok inkább. sosem gondoltam bele.
- Talán csak a szülinapod után lettél ilyen bűnös - néztem rá cinkosan, mintha tudnám és érteném, pedig ennyire régről nincs meg minden ismeretem, de az tény, hogy egy bentlakásos iskola, egy kollégium, egy új közeg sokat formál az emberen. Nem is hibáztatom a kisembereket, de lényegesen egyszerűbb szerintem megfogni a kisebb korosztályt. - Ide is költöztél már?