28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Bentley L. Collins
INAKTÍV


I just want to feel alive.
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 25
Írta: 2012. november 1. 17:01 | Link

Amira

Nagyon próbálkoztam, hogy rendesen talpra álljak, és kimásszak a képzeletbeli gödrömből. Kicsit úgy éreztem, hogy Audrey mellett kéne lennem. Hiába van már jól... Hiányzott, és vele akartam lenni. De volt valaki, aki még Audrey-nál is jobban hiányzott. Amira. Még mindig nem voltam képes elfogadni, hogy elveszítettem. Valahogy annyira a magaménak tudtam, valahogy nekem olyan nyilvánvaló lett, hogy együtt vagyunk, és végig az volt a fejemben, hogy Amira meg fog várni. Hogy gondolhattam ekkora baromságot? Pont Amira... Pont Amira fog megvárni... Még ha levelet is írtam volna... Mit számított volna?!
Amit csak megláttam a szobámban a földhöz vágtam. Fel, s alá járkáltam, és dübörögtem a padlón. Hol a falba vertem dühömben, hol dobálóztam, hol dübörögtem. Már a sírós-szomorkodós-önutálós korszakból átléptem az "haragudjunk inkább másokra" korszakba. Hiszen azért mégiscsak nem volt épp szép dolog, hogy Amira annyit sem m ondott, hogy "rúgd ki a falábam, ne haragudj"... Nincs is igazam. Miért mondta volna...? Totál bizonytalan voltam, nem tudtam kire haragudni. Haragudjak magamra? De én sem tehetek arról, hogy Audrey beteg lett. Haragudjak Amirára? Ő meg arról nem tehet, hogy én nem írtam, és "nem bírja a magányt" - hogy szépen fogalmazzak. Vagy haragudjak Audrey-ra? Ő meg aztán pláne nem tehet róla, hogy beteg lett. Kire haragudjak? Ki hibázott? Ki tett, és mit hogy így el kellett csesszem az életem? Napok óta nem ettem, úgyhogy úgy döntöttem kimozdulok a faluba, valami étterembe, vagy valami ahhoz hasonló helyre. Az eső zuhogott, a leheletem pedig látszott a levegőben. A szürke ülepes nadrágot, fehér v-nyakú pólót, a kedvenc rózsafüzérem, egy fekete bőrdzsekit, és supra cipőt viseltem, ami elég lenge öltözetnek tűnt a minuszokhoz. Majd meg fagytam, míg leértem a faluba, és rohadtul megörültem, amikor megláttam az éttermet. Beléptem, és kifújtam magam. Nagy meglepetésemre, egyetlen egy szabad asztal volt eldugva az egyik sarokban... Azt hittem egyedül leszek. Letettem a kabátom az egyik székre, jelezve, hogy később oda leülök, de előtte még bementem a mosdóba. Csak a szokásos. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel, ami igazából most elég szükséges volt, mert otthonról jöttem, és anyu frissen mosott ruhái felértek egy virágos kerttel, és már így is homárnak éreztem magam. Visszaültem az asztalhoz, nézegettem egy kicsit az étlapot, majd intettem a pincérnek, hogy rendelni szeretnék.
Utoljára módosította:Bentley L. Collins, 2012. november 1. 17:02 Szál megtekintése
Bentley L. Collins
INAKTÍV


I just want to feel alive.
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 25
Írta: 2012. november 1. 17:52 | Link

Amira

A pincér nem érkezett meg rögtön, szóval még volt egy kis időm nézegetni az étlapot. A forró puncs mellett döntöttem, amire majd később mindenképp rákontrázok egy kis whiskey-cola-val. Ha puncsot iszom, rögtön megkívánom azt is. Beszarás... Dehát, mindenkinek vannak rigolyái. Nekem ez. Tovább vizslattam az étlapot. Volt rajta mindenféle kaja, de ha az ember 3 napig nem eszik, akkor ajánlatos nem marhasülttel indítani a visszaszokást. Szóval kiválasztottam a málnás-sajttortát, így képről nagyon jól nézett ki. Amikor otthon vagyok, rendszeresen a telefonom nyomom, miközben arra várok, hogy megérkezzen a pincér vagy a kaja, és feltűnően nagyokat sóhajtok, de most nem volt nálam semmi. Furcsamód nem kezdtem el rögtön újra Amirán gondolkozni. Arra gondoltam, hogy miért is vagyok itt. A mugliéletben a bizonyítványom évvégén mindig valahol a hármas és négyes között volt. Voltak barátaim, és az a lány lehetett az enyém, akit csak akartam. Itt egy ép varázslatot sem tudok kimondani úgy, hogy működjön is, egy komplett félévvel vagyok elmaradva, barátok nulla, és egy lány megsiratott. Vissza akarok menni a régi életembe. Most. Hiszen, amit az elmúlt pár napban megtanultam az az, hogy az emberek nem olyan biztos, hogy szeretnek annyira, hogy megvárjanak. Biztos a barátaim is rég elfelejtettek, és Dan-nek is van egy új legjobb spanja, akivel éjszakánként a klubbokat járja. És biztos van egy új lányok kedvence is, akinek a volt barátnőim mesélhetik, hogy én mekkora egy tapló is voltam velük. Míg ezen törtem az agyam, és hál' Istennek nem Amirán... Megjelent valaki előttem. Csak nem Amira?!
- Maximum rád. - mondtam egy szerényebb féle Bentley-mosollyal az arcomon - Ülj le nyugodtan.
A lány tekintete elég fura volt, őszintén reméltem, hogy nem a rózsás, nárciszos, jácintos, gyönyvirágos tökömtudjamis öblítőt érzi a ruhámon.
- Ecset hol van? - mosolyogtam kedvesen.
Időközben a pincér is megérkezett, hála annak a Magasságosnak. Majd' éhenhaltam.
- Egy puncsot, és egy málnás sajttortát kérek... Ha lehet. Te, Amira?
Utoljára módosította:Bentley L. Collins, 2012. november 1. 17:52 Szál megtekintése
Bentley L. Collins
INAKTÍV


I just want to feel alive.
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 25
Írta: 2012. november 1. 18:56 | Link

Amira

Mosolyogva hallgattam, ahogy Amira az állatkáiról mesélt. Kedvem lett volna valami ahhoz hasonló poént elejteni, hogy "jé, hát neked van szíved?", de inkább nem. Örültem neki, hogy nem emlegeti fel a tegnapi sírós-jelenetemet. Az kéne még csak. Fú, halál ciki.
- Csapja hozzá a számlámhoz, amit a hölgy kért. - mondtam a pincérnek mosolyogva, majd visszanéztem Amirára - Mostanában elég gyakran váltogatod a hajszíned... Ha tegnap nem foglalt volna le, hogy visszakönyörögjem magam, szóvá is tettem volna, hogy valami gyötrelem volt az a vörös haj...! - röhögtem, és bekaptam egy darab kis... öhm... mi is az? Egy ilyen kis nemtudommit, ami az asztalra volt téve a vendégeknek kis tányérkákban. Minden asztalra egy-egy kis tányérral. Olyan színes bevonatú mogyoróknak tűntek, de ennek gyakorlatilag hányás íze volt. Hamar bele is köptem egy szalvétába, és közben olyan fejet vágtam, mint amikor Audrey pukizik, és megérzi a saját pukija szagát. Amira arcán egy elrejtett kis mosolyt láttam megjelenni... ettől én is vigyorogni kezdtem, majd megtöröltem a szám.
- Ne vigyorogj, a hajad se nézett ki ennél jobban...! - tettem a szeme elé a kiköpött "cukorkát" a szalvétában. Úgy oltogattam, mint egy jó spant. Hiszen, ha már együtt nem lehetünk... Legaláb barátok maradjunk. Akármilyen debil, hülye barátok is.
- Amúgy... Ezt úgy mondom, mint egy 16 éves kissrác, és nem úgy, mint az a fiú, aki tegnap úgy bőgött neked, mint egy szerelmes kiskutya... - elővettem a Bentley-mosolyt - Tök jó volt veled múltkor a kísértetházban... - mélyen a szemébe néztem, vártam, hogy mit fog mondani. Lehet, hogy nekem viszont ezt egyáltalán nem is kellett volna mondani. Szerintem pontosan tudja, hogy mennyire jó is volt nekem múltkor a kísértetházban. Olyan... Frankón tök pontosan. De azért mégiscsak akartam, hogy tudja.
- Megbűntetni? Miért? Sírásért már bünti jár? Ne már... - röhögtem - Ne vedd magadra, a Titanic-on is sírtam.
Próbáltam elviccelni a tegnapit, pedig igazából rohadtul nem tartottam viccesnek... Hiába, a férfi büszkeség...
Utoljára módosította:Bentley L. Collins, 2012. november 1. 18:57 Szál megtekintése
Bentley L. Collins
INAKTÍV


I just want to feel alive.
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 25
Írta: 2012. november 1. 19:59 | Link

Amira

- Hát... én is majdnem elájultam tegnap, amikor megláttalak a véres ruciban, meg azzal a narancssárga hajjal... Részvétem a srácért. - röhögtem.
Most már eléggé el tudtam lazulni, már nem volt bennem az a kis félelem, ami még eléggé gyötört, mikor Amira leült az asztalhoz. Időközben megjött, amit rendeltünk. Beleszívtam a szívószálba, amit a puncshoz adtak, és leégette a nyelvem. Köhécselni kezdtem, és halkan káromkodni, miközben hülyére röhögtem magam azon, hogy milyen béna is vagyok. Félretettem a pulcsot, de a szívószálat kiszedtem belőle. Leszedtem róla a pulcsot, majd rágni kezdtem. Rossz szokás. Felvoltam háromszor egymás után a szamöldököm és Amirára néztem. Csak egy célzó pillantást vetettem rá, miközben vigyorogtam, csak hogy zavarba hozzam a lányt. Imádtam rágni a szívószálakat... Ha tehetném mindig tartanék magamnál egyet.
- Mit nézel, te se csináltad jobban. - röhögtem.
Meglepett, hogy Amira a kisértetházban történtekre célzó kijelentésemre csak annyit mondott, hogy "tudom, mondták már". Ezek szerint neki csak ennyit jelentett... Nem mutattam ki, hogy szarul esik. Na, nem mintha én jobb lennék a bunkó célzásaimmal... De ugye az emberek legtöbbször nem azt mondják, amit éreznek.
- Vess meg, drágám... Akkor nem is sírok többet... - kacagtam, és megejtettem egy két szipogást, és a nem létező könnyeim is letöröltem - Na, persze... Te meg kiskorúakat rontasz meg, az jobb?
Szál megtekintése
Bentley L. Collins
INAKTÍV


I just want to feel alive.
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 25
Írta: 2012. november 1. 21:26 | Link

Amira

- Milyen gyerek? - önkénytelenül is Amira hasára néztem, mintha lehetne látni egy gyereket a bőrön keresztül, vagy őszintén szólva nem is tudom, hogy miért néztem oda, de megtettem. Röhögni kezdtem, habár totál nem tartottam viccesnek. Átnyúltam az asztalon, és megböktem a lány vállát. - Csak nem? Cukikrisi bezavarta a lényeget? - röhögtem - Eszméletlen ronda gyereketek lesz.
Tovább röhögtem, de belülről körülbelül kettészakadtam. Egyelőre még nem fájt a dolog, csak totál kiakadtam. Amira gyereket fog szülni annak a srácnak, akivel nem több, mint kb 1-2 hónapja jár? Felnéztem a lányra, és már kicsit halkabban nevetgéltem. Láttam a szemébe azt a kis huncutságot. Reméltem, hogy csak viccelt...
- Drágám, ami rossz az rossz... Nem mondod el a másiknak, mert szereted... De, ha egyértelműen visszautasít - levágtam egy darab málnatortát a villával, és Amira szájába tettem - Utána nyugodtan meg lehet neki mondani, hogy szarul csinálja. - röhögtem, és vártam, hogy mit fog rám önteni: a puncsot, vagy a hányásízű cukorkákat. De inkább pofon vágott. Először meglepetten néztem, de ez nem tartott tovább 5 másodpercnél.
- Ah! Aucs? - nevettem - Kihasználod, hogy nem ütök meg lányokat, mi? - felálltam totál komoly arccal, és hozzásétáltam. Közel hajoltam hozzá, is a combját simogattam. Olyan közel hajoltam hozzá, hogy a szánk már majdnem összeért.
- Elhitted. - mondtam csábosan és halkan, majd mint egy őrült elkezdtem csikizni. Abba sem hagytam majdhogynem 2 percig.
- Amúgy azt hittem erősebb vagy!
Szál megtekintése
Bentley L. Collins
INAKTÍV


I just want to feel alive.
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 25
Írta: 2012. november 1. 22:15 | Link

Amira

- Tojásfeje? - nevettem - Nekünk egyáltalán semmilyen gyerekünk sem lett volna, Amira. - fordítottam kicsit komolyabbra a hangnememet - Szerinted hagytam volna, hogy gyereket szülj nekem, és elcseszd az egész életed vele? Én annál jobban szerettelek. - vontam meg a vállam - De azért majd mutasd meg a narancssárga hajú Quasimodo fejű gyereketeket... Megtanítom majd hazudni, mert hogy az anyjától nem fog tudni megtanulni, arra fogadni mernék... - kacagtam, de ebbe csak reménykedni tudtam, hogy Amira most hazudik. Ha egy valamihez értek, akkor az a blöffölés...
- Jaj, ne csináld már! - csaptam le a villát a tányérhoz, és fakadtam ki a röhögéstől - Szenvedtem! Az a fej a szenvedésemnek szólt! - bekaptam egy falat sütit, és rágni kezdtem a villát, aminek elég durva hangja volt - Látod, te is így csinálod! Pont így, nézd - rágtam egyre erősebben - Majd lesd el, hogy hogy csinálja Quasimodo, mikor cicizik... Illetve, a gyereketek.
Annyira viccet akartam csinálni az egészből, hogy már tényleg viccesnek tartottam. Elképzelni Amirát, mint anya? Egy ilyen nevű apával, hogy Kristóf?!
- Jut eszembe... Egyáltalán milyen egy hülye név ez, hogy Kristóf?! Hallgasd: Bentley! - húztam ki magam, és tettem a kezemmel egy olyan mozdulatot, mint az operaénekesek, ezt persze mind halál határozott és komoly fejjel - Kristóf... - összerogytam, mint egy alapból görbehátú 200 éves néni, aki unja magát a moziban, majd megismételtem - Bentley! Kristóf! Bentley... Kristóf... Oké elég, totál hülyén hangzó név!
Miután én megtaláltam Amira gyengepontját, ő is az enyémet. Összerogytam a földön, és aki eddig nem minket bámult, az is megrettenve nézett felénk. Ezt rohadtul eltalálta. Csak nyögdécseltem, és próbáltam hátrakúszni a lánytól, akinek ha most a bugyijában nem az lenne ami, laposra verném.
- Ah... Basz... Basszus... Ouh... De látod... Ez még mindig jobb volt, mint a kísértetházban... Sokkal kellemesebb... - mondtam szakadozva, miközben a kezem a két lábam között tartottam, és összeráncoltam a szemöldököm fájdalmamban. A kezem a lány felé nyújtottam, és igyekeztem a legkedvesebb arcom elővenni - Segítesz felállni?
Utoljára módosította:Bentley L. Collins, 2012. november 1. 22:18 Szál megtekintése
Bentley L. Collins
INAKTÍV


I just want to feel alive.
offline
RPG hsz: 21
Összes hsz: 25
Írta: 2012. november 2. 13:36 | Link

Amira

Nem kell, hogy az ő életébe is belerondíts...
Túl nagy szavak voltak ezek egy hűvös szombat délutáni puncsozgatáshoz. Ezt az egészet úgy fogtam fel, mintha egy volt pár, jelenleg már csak haverok, kifiguráznák a kapcsolatukat, és hülyére oltanák egymást... Plusz még egy kis verekedés. Belefér. De úgy tűnik, Amira is csak egy csúnya álarc, mint az összes többi lány. Nem az, akinek magát mutatja. Róla mindig azt gondoltam, hogy más. Hiszen eddig nem találkoztam laza csajokkal, és Amirát annak hittem. De ő sem volt más, mint az összes többi. 16 évesen gyereket fog szülni egy srácnak, akivel nem több, mint 2 hónapja jár, egy ártalmatlan csikizésért, és viccelődésért megüt, megrugdos, és rám lép. Őszintén érdekelt, hogy mindezt azért tette, hogy segítsen nekem teljes mértékben kiszeretni belőle, vagy talán csak mert gyűlöl, amiért kifiguráztam... Csak mert tényleg nem láttam értelmét, hogy miért kell így viselkednie. Boci szemekkel néztem a földről fel Amirára, habár nem önszántamból. A meglepettség és csalódás ilyen tekintetet váltott ki belőlem. Hamar felálltam kéz nélkül, és néztem a lányt. Nem volt a szememben lenézés, sértettség vagy meglepettség. Csalódottan néztem rá, s ha valaki fürkészte volna a tekintetem hosszú percekig észre vehette volna benne az elrejtett fájdalmat és megtörtséget. Mindez nem annak szólt, hogy rosszul esett, hogy Amira így bánt el velem, mert arra maximum szánalommal gondolok vissza. Fájt kiszeretni belőle. Fájt rájönnöm, hogy ki is ő valójában... Egyáltalán nem az, akit én keresek. Minden, amit iránta éreztem, minden, amit neki mondtam, a könnyek egy másik lánynak szóltak. Annak, akit eljátszott. Annak a laza, jófej, gyönyörű lánynak... És nem annak, aki sír, ha megcsikizik, és 1-2 beszólogatásért már üt-ver-rug-harap-karmol, mint egy veszett macska.
Figyeltem, ahogy kiviharzik megszokott fenékriszálással az étteremből. Becsapta az ajtót maga mögött, és ezzel örökre kizárta magát a szívemből.
Utoljára módosította:Bentley L. Collins, 2012. november 2. 13:38 Szál megtekintése

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBogolyfalvaVendéglátó negyed