A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=686355#post686355][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.19. 14:50[/b][/url]

(szeplő-induló & kinézet)

Gyönyörű, szép mező, csend és nyugalom. Éppen egy unikornist etet a vörös lány, simogatja a hófehér sörényt, és nagyon boldog. Régen érzett ekkora örömet és rendezettséget az életében. Úgy érzi, hogy most minden a helyén van. Az egyszarvú hozzábújik fejével, megböködi a lányt. Valami nincsen mégsem rendben. „Mi történik, gyönyörűm?” kérdezi a lénytől, ami hirtelen nyerít egyet, és elkezd rohanni, fellökve a lányt, aki a mögötte lévő szikladarabnak esik, és beüti a fejét. „Aú!” kiáltja. „Mit történt?” szól a lény után, azonban annak már bottal lehet ütni a nyomát. Feláll, leporolja magát, majd arra lesz figyelmes, hogy nagy csapásokkal, a port felkavarva érkezett meg tőle nem messze valami. Olyasmi lehet, mint egy mugli helikopter. Szemöldökét ráncolva fordul meg, s közben érzi, hogy a föld is bele-beleremeg. Ahogyan megfordul, zöld szemei kikerekednek, és egy hatalmasat üvölt, ahogyan megpillantja a hatalmas Magyar Mennydörgőt maga előtt, ami szintén egy üvöltésre nyitná óriási száját, aztán…
…Annácska felébred. Egy padon, az egyik parkban. Legendás Lényeg Gondozása könyve alatta, a padról leesve fekszik. Sötét van. Ez nagyon nem jelent jót. Emlékszik, hogy kinn élvezte a napsütést Bogolyfalva egyik eldugott kis parkjában, de ezek szerint szépen elaludt, és senki nem vette észre a bokrok által szinte teljesen benőtt padon. Kétségbeesetten néz maga elé, zilálva az álomtól, és attól tudattól is szaporán kezd verni a szíve, hogy kinn maradt sötétedés után. Márpedig ez a szabályzatba ütköző cselekedet. A sötétben azt sem tudja, hogy mitévő legyen, merre induljon. Nagyot nyel, és lajhár lassúsággal nyúl a földre az LLG könyvért. Minden mozdulata kimért és akkurátus.
- Istenkém, Anna, te nyomorult. - motyogja magában.
Miután magához vette könyvét, mellkasához szorítja, és elindul arra, amerre fényeket vél látni. Ez nagyon ijesztő, nem lesz ez így jó. Szabad, jobb kezével idegesen megdörzsöli arcát és szemeit, majd kilép a park kapuján és egy nagyobb épület előtt találja magát. Még égnek a lámpák, mintha valamiféle nyüzsgés is hallható lenne odabentről. Muszáj bemennie, akármilyen hely is legyen ez, hiszen ha még tovább kinn marad, akkor nagyon nagy bajba fog kerülni, azt pedig nem szeretnénk, igaz?
- Mátra Máguscsárda? – dobban meg ismét a szíve izgatottan.
Ha jól emlékszik, akkor Eric itt lakik. Nem ismer errefelé senki és semmi mást. Csak a jóképű aurortanoncot, a cukrászdát és most már ezt a csárdát is. Izgatottan nyúl a kilincsért – amit szinte alig tud megfogni, akkora -, majd benyit, ahol hangzavarban találja magát. A tekintetek rászegeződnek. Szinte érzi magán, tűszúrásként, ahogyan minden bent lévő vendég őt kezdi figyelni. Csend is lett. Igen érdekes látvány ebben a kései órában egy tinédzser lány a csárdában. El is indul gyors léptekkel a pult felé. Szinte mindenki szeme követi őt, majd a pultos felé fordul, aki szemöldökét felemelve nézi a vörös leányzót.
- Jó estét, elnézést! Ööö, véletlenül kinn maradtam. A mágustanoda diákja vagyok, és… – kezd bele nagyon halkan, és nagyon esetlenül. Azonban eszébe jut, hogy talán elő tudja adná magát, hátha idősebbnek nézik, ha egy kicsit magabiztosabb lesz. – Akarom mondani, az egyik itt lakóhoz érkeztem. – mondja mélyebb hangon, elvégre az felnőttesebb, nem?
„Kihez érkezett a kisasszony?” kérdezi a férfi szemöldökével még mindig a magasban, mire Anna hatalmasat nyel. Csak annyit tud, hogy a fiú neve Eric. A vezetéknevét nem tudta meg tőle a legutóbbi találkozáskor.
- Eric…hez? – néz bugyután a férfira, aki csak szemeit forgatja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=686472#post686472][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.06.20. 12:42[/b][/url]

(szeplő-induló & kinézet)

A harmadik „Kéééérem” után még egyszer utoljára megforgatja fekete szemeit a férfi, majd int vaskos mutatóujjával a vörös lánynak, hogy csak várjon itt, mindjárt intézkedik. Reméljük, hogy nem négy potenciális Ericet hoz le neki, mert az igencsak furcsán jönne ki. Nagyot nyel, majd hátat fordít a pultnak, és felveszi a várakozó álláspontot. Ahogyan ismét megpillantja a mögötte ücsörgő tömeget, kikerekednek a zöld szemek; ezek még mindig figyelnek. Szégyenlősen a jobb füle mögé helyezi a kilógó tincseket, még jobban szorítja szinte lapos mellkasához azt a bizonyos tankönyvet, majd nagyot sóhajt, és fancsali képpel mosolyog a közönségre.
- Jó estét! – köszön. „Vagy mégis mi a csudát kell csinálni ilyenkor?”
A pult előtt bárszékek, amik nem éppen a legmegbízhatóbbnak tűnnek, de a pótcselekvés ilyenkor kötelező. A fancsali, erőltetett vigyor még mindig ott van a lány arcán, miközben figyeli a még őt figyelő néhány kocsmatölteléket. Bocsánat, de ezek kifejezetten olyan arcoknak tűnnek. Farmernadrágja már majdnem eléri a szék ülőkéjét, amikor egy hatalmas brekegést hall lentről. Szemei kidüllednek csakúgy, mint a kedves kis társnak, aki a széken csücsül; egy varangy. Hogy’ kerül az oda egyáltalán? Egyre bizarrabbá kezd válni ez az egész. Óvatosan arrébb hessegetné az állatot, mire egy púpos, rosszarcú öregember odaugrik a semmiből, hogy kikérje magának, ez az ő Betsyének a helye. És amúgy is, ki lenne itt Annácska, hogy eldöntse, hová üljön az ő egyetlen varangya.
- Elnézést kérek. – suttogja az öreg szemeibe bámulva.
Azonban hamar elkapja tekintetét, mire a mágus horkant egyet, felkapja az állatot, és már megint eltűnik az egyik asztalnál, ahol tovább szürcsöli a sörnek látszó italát. Hol lehet már ez az ember? Léptek. Jönnie kell. Ez már biztosan ő lesz. És tényleg. Hatalmas kő esik le a lány szívéről, azonban azt még meg kell várnia, hogy valóban az a bizonyos Eric jön-e le, akire ő számít. Ajkába harap lányos zavarában, amikor a férfi mély hangján közli vele, a másik lassan érkezni fog. Leül végül a varangyos béka helyére, noha előtte megnézi, hogy ott van-e. Nincsen. A pultra helyezi az altató könyvet. Érdekes dolgok történnek itt vele. Ez az ő kis városában nem biztos, hogy megtörtént volna. A gondolaton el is mosolyodik, majd ismét lépteket hall. Zöld szemei kikerekednek a várakozás izgalmától, majd meglátja az ismerős arcot, amire szélesen elmosolyodik, kap is két puszit, amitől most nem is retten meg annyira, sőt… vissza is ölel, inkább szorít a fiú derekán.
- Atya világ, de örülök, hogy te vagy az. – suttogja ijedten a fiú mellkasába.
Nem az a fajta lány, aki igényli a testi kontaktot. Inkább kifejezetten kerüli, hogyha oda kerül a sor, de most nagyon örül, hogy látja Ericet. Mást nem ismer errefelé, és azt sem tudja éppen, hogy mi történik. Csillogó szemekkel néz megmentőjére, majd amikor nyitná a száját, hogy szóljon, szeme sarkából a pletykaéhes tekintetű pultosra néz, így elengedi Ericet, és int neki a fejével, hogy kicsit húzódjanak odébb.
- Elaludtam egy padon olvasás közben. – vallja be szinte suttogva. – És nem tudom, hogy beenged-e a kastély ilyenkor. Eléggé későre jár. Nagyon meg fognak büntetni engem, Eric. – húzza el a száját, és segélykérően tekint fel ismét a fiúra. Nem tudja, hogy ilyenkor mi lehet a teendő.
- Bocsáss meg, hogy ilyen későn zavarlak. – enged meg egy kisebb mosolyt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=689105#post689105][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.07.09. 14:09[/b][/url]

(szeplő-induló & kinézet)

Az, hogy kicsit odébb léptek a pultos bácsitól, nem sokat segített rajtuk. Oké, a lényeg, hogy ne hallja őket. Ez megvan. De még mindig úgy figyeli őket, mintha kiállítási tárgyak lennének egy múzeumban. Vagy szegény állatkák az állatkertben. A zöld szemek még egy ideig ijedten néznek az idősebb férfira a pult mögül. Zavaró ez az egész. Biztosan nem csak Annácskának furcsa ez, hanem azoknak is, akik meguntalak figyelik őt. Egy tinédzser lány, az éjszaka közepén, egy ilyen helyen. Hm, tényleg nincsen ebben semmi fura. Szarkazmus. Még egy utolsó pillantást vet a furcsa küllemű leskelődőre, gondolatban nyelvét nyújtja rá, majd újra teljesen Ericre koncentrál. A probléma nem kicsi. Ez súlyos büntetést fog maga után vonni, de nem akar már visszamenni a kastélyhoz. Igazából itt sem akar maradni. Legalábbis ebben a helyiségben, ahol ennyire kellemetlenül érzi magát. Nyel egy hatalmasat, s a jellegzetes dülledt, ijedt szempár fúrja bele magát Eric sötétjeibe. A szülei.
- Úristen, úristen, úristen, úristen – kap dús ajkai elé kezével. – Apu meg fog ölni – így is elég galibát okozott már életében, de ilyen még nem volt, hogy egyedül császkál valahol, egy számára teljesen ismeretlen helyen, aztán egy idősebb fiú kanapéján tölti az éjszakát. Ez nagyon ijesztő dolog ám a vörös leány számára. Mégis van benne mélyen egy „Ma rossz gyerek voltam. Hehe.”, ami ritka érzés nála. Aztán ismét kirángatja pár szó Bíborannaville-ből. Maradhat itt is. Kettő opció van. Mi is legyen? Igaza van Ericnek. Mindkettő végzetes lehet, de ebben a sötétben, ebben a kései órában nem biztos, hogy el kellene indulni. Még akkor sem, ha azzal jobban járna. Ki tudja. Anna nem, az tuti fix. Jól hangzik ez a póló, fürdőszoba, kanapé lehetőség. Ismerősnél van, jó helyen. Nem tudni, hogy miért bízik meg annyira a Wright fiúban. Lehet, hogy nem is bizalom ez egyelőre, csupán egyszerű naivitás. Mindenesetre, félszegen bólint egyet a fiú ajánlatára.
- Köszönöm, akkor szerintem maradok – mondja kicsit idegesen.
Elveszi a pultról a könyvét, majd újra szorosan a mellkasához szorítja, miközben jó hangosan korog egyet a gyomra. Ismét békaszemekkel néz körül, hogy ki hallotta, ki nem. Ez mindig nagyon kellemetlen Annának, és ennek sincsen semmi különlegesebb magyarázata. Mindig éhes. Vöröslő ábrázattal elhúzza a száját, majd felnéz Ericre.
- Nagyon hálás vagyok. Kedves tőled… ez az egész – enged meg végre egy kisebb mosolyt. – Nem tudom, hogy mihez kezdenék most, ha te nem segítenél. Tényleg nem tudom – kicsit sápadtabban néz ki, de tekintetében látszik, hogy valóban mennyire örül, hogy egy ilyen barátra tesz szert, majd elnéz a lépcső irányába, hátha végre elindulhatnak a szoba felé. Már egyre kevesebben nézik őket. Aki még esetleg legelteti rajtuk a szemét, az már csak azért teszi, mert érdekes, hogyan az idősebb, magas fiú a fiatalka leánnyal susmorog.
- Merre az arra? – fordul vissza hirtelen, várakozón tekintve Ericre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=689644#post689644][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.07.11. 14:28[/b][/url]

Eléggé zavarja, hogy nem tudja, mi lehet a várható büntetés. Vagyis hallja a fiú szavait, de egyelőre, az idegességtől nem tudja felfogni. Ismét egy pár kedves szó Erictől. Hihetetlen, hogy ennyire barátságos tud lenni valaki. Volt egy hasonló képzeletbeli barátja kisebb korában. Meglehet, hogy ő Vilmos, az ember méretű, kalapos lajhár valóságos megtestesítője. Ő volt ilyen bűbájosan kedves, már amennyiben lehet használni ezt a jelzőt egy férfira. Márpedig miért ne lehetne? Ha ez a szó jut először eszébe, akkor ez lesz az, amit használni fog. Megmosolyogja a bátorító szavakat, de közben megcsóválja a fejét, hogy mutassa most valami negatív dolgot fog kiejteni dús ajkain.
- Édesapám nem egyszerű eset – mondja elgondolkodóan.
A mosoly szinte teljesen el is tűnik arcáról, s a pultos felé tekint. Egyszerűen nem tudja levenni a szemét a leselkedőről. Igaz, hogy kezdi megszokni a helyzetet, de azért még mindig vannak olyan dolgok, amik zavarják itt. Felemeli tekintetét a fiú barna lélektükreibe, és valamilyen varázslatos dolognak betudva, ismét a megnyugvás érzése járja át a szeplős kis testet. Megelégedve sóhajt egyet, majd a gyomra korgásáról éppen megfeledkezne, amikor Eric rendel egy pár szendvicset. Sajtos? Zöld szemei újra az ismerős, meglepettséget tükrözik, amikor a cetlis varázslatot látja. Nagyot nyel, és el is indul a fiút követve, hiszen Eric mutatja az utat. Azonban Annus megtorpan. A levegőbe emeli mutatóujját, majd szólásra nyitja ajkait.
- Várj, egy pillanat – hadarja. – A pultnál hagytam a könyvem.
Megfordul, majd visszasétál a pulthoz. Felkapja a könyvet, s az ott dolgozóhoz fordul egy bátortalan, ám kedves mosoly kíséretében. Először csak egy nyögés hangja rezegteti meg hangszálait, majd megköszörüli a torkát, és végül megszólal.
- Néhány szendvicsbe csak zöldséget kérek szépen, semmi mást – erőltet magára egy kis magabiztosságot, majd zsebébe nyúl, és egy pár sarlót helyez a pult felületére a „különleges” kérés miatt. Meglepően sok borravaló ez, de még mindig nincsen fogalma arról, hogy mi mennyit ér ebben a világban. Pedig láthatná, hogy a knút a legkisebb és bronz. A sarló a közepes és ezüst. Illetve, a galleon ér a legtöbbet és ez aranyszínén is látszik. Erőltetett pökhendiséggel – nagyon gyerekes húzás – biccent, majd Eric után szalad egy „Bocsi, itt vagyok” kíséretében. Tovább sétálnak, egészen addig, amíg el nem érik az ajtót, és be nem lépnek a kis lakásba. Eléggé kedves kis kuckó. Nem nagy, de egy fiúnak teljesen megfelel. Sőt, még vendéget is tud fogadni; Bíboranna rá a legjobb példa. Kicsit kínosan érzi magát, de egy gyenge mosolyt tud még küldeni az ifjú Wright irányába.
- Köszönöm – mondja halkan, amikor a fiú hellyel kínálja.
Lábait rángatva foglal helyet a kanapén, majd kislányosan nézelődni kezd.
- Én kértem sima zöldséges szendvicset is pluszba, ha nem baj – jegyzi meg kissé aggódva. – Nem akartam udvariatlan lenni. Kedves gesztus tőled, de nem eszem sem húst, sem sajtot – mondja halkan, majd elhúzza az izgatottságtól vöröslő ajkait. A helyzettől kicsit szorongóssá vált, ezért a ruhákat csak egy bátortalan biccentéssel köszöni meg, majd a tévére kerül tekintete.
- Váó, az egy igazi tévé? – kérdezi meglepően izgatottan. – Az meg hogyan lehet? Úgy tudtam, hogy varázstalan tárgyakat nem lehet használni varázslók és boszorkányok lakta településeken – nem biztos, hogy okosat mond, de ő így emlékszik az olvasottakra.
- Használni is tudod? – kérdi, s a ruhákat a mellkasához szorítja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=690143#post690143][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.07.13. 16:09[/b][/url]

Túlságosan állatpárti a kis hölgy ahhoz, hogy húst egyen vagy a tőlük elcsent tejet igya. Az állatok mindig előbb vannak az embereknél számára. Sokáig úgy érezte, hogy csak velük tudja megértetni magát. Nem vártak el jó érdemjegyeket, nem nagyon volt hangulatingadozásuk, nem ítélkeztek. Mostanra már kinőtte a túlzott állatszeretetét, és kezdi jól érezni magát az emberek között is. Legalábbis néhány ember között. Hogyha jobban belegondol, rá kell jönnie, hogy bizony sokat köszönhet az iskolának. A gondolat végigszalad vörös kis fejében, Ericre pillant és elmosolyodik. Úgy érzi, hogy barátokat szerzett. Igaz, ellenségeket is, de így szép az élet. Nincsen olyan ember, akit mindenki szeret, és nincsen olyan ember sem, aki mindenkit szeret. Ezt a helyzetet kifejezetten kezdi élvezni a Petheő-Gönczy leány. Érdekes, hogy egy ilyen hétköznapi tárgy, mint a televízió ennyire elvarázsolta őt. Régen nem volt semmilyen nemű kapcsolata ezzel, a számára teljesen normális világgal. Édesanyjával leveleznek, de azt is meg kell szokni még. Nem a számítógép elől pötyög neki valamit, nem mobiltelefonon. Bíboranna pont egy olyan mugli társadalomban nevelkedett, ahol ezek az eszközök szinte létfontosságúnak számítanak. Ezért is volt egy kis hiszti, amikor kiderült nem szabad a tanodában telefont használni. Ki gondolta volna? Az igazat megvallva, mobiltelefonnal szaladgáló szakálas öreg varázslókat sem nagyon tudna elképzelni. Vicces lenne. Na, de térjünk is vissza az asztalon csücsülő tévére. Közben annyira figyeli a varázstalan tárgyat, hogy szinte figyelmen kívül hagy néhány kérdést, de egy idő után kapcsol, és csupán egy pillanatra tekint fel a fiúra, amikor válaszol neki.
- Jó lesz a kanapé – néz vissza a tévére. – Köszönöm szépen.
Mintha az őzikéből hirtelen vadászó rókává változott volna a lány, aki áldozatát szeretné becserkészni, úgy emelkedik fel lassan a kanapéról. Ahogyan felkel, a kapott ruhákat maga mögött hagyja mai ágyikóján. Kutyamód oldalra fordítja a fejét, majd odalép a televízióhoz. Nagyon jó, szinte hihetetlen érzés, hogy egy ilyen tárgyat lát az elmúlt keserves hónapok után. Nem mindig keserves, de esténként azért megnézett volna egy-egy természetfilmet.
- Kins&Kens? – kérdez vissza. – Ez lesz az én helyem. Micsoda pompás ötlet. Muglik a tulajdonosok vagy ez nekik egy ilyen hobbi? – beszél, kérdez, de nem tekint most a fiúra, mert éppen teljesen bele van merülve az ámulatba. Mintha ő is most látna ilyen készüléket először a 16 éve alatt. Az „empékhárom lejáróra” felnevet, de csak a sajátos, bájos módján, és biccent egyet Ericnek.
- Tényleg jól jönne néha egy olyan – nem gúnyolódik, dehogy.
Csak éreztetni szeretné a fiúval, hogy nem beszélt zöldeket. Sokat számít az ilyen, saját tapasztalatból tudja Bíboranna is. Elvégre nem egy világból való a két fiatal ebben a szobában, és jó, hogyha egy kicsit bátorítják és erősítik egymást. Erről szól egy egészséges kapcsolat. S az, hogy Annus kihasználásnak vegye azt, hogy felhívták ide… not goin’ to happen, hiszen nem is gondolna ilyesmire. Egy véletlen egybeesés; a kellemeset a hasznossal alapon.
- Nem kaptál hozzá távirányítót? – teszi fel a kérdést, miközben Erichez fordul. Akkor kapják meg éppen a rendelt szendvicseket, és a vörös Navinésnek is hasonló gondolata támad, mint a Wright fiúnak. Azonban ő ezt hangosan ki is mondja.
- Várjunk a vacsival – kezd bele. – Milyen jó lenne tévézve enni.
Sóhajt egy hatalmasat, és a fincsi szendvicsekre, majd az idősebb fiúra tekint.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=690410#post690410][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.07.14. 14:37[/b][/url]

(szeplő-induló & kinézet) >> a filmes utalás szemléltetése

- Tökéletes lesz a kanapé – ismétli meg önmagát. – Tényleg.
Erősíti meg mosolyogva, ahogyan lop egy pillantást Erictől. Nem akar udvariatlan lenni, márpedig úgy néz ki, mintha egy szó sem érdekelné, ami elhagyja a fiú ajkait. Dehogynem. Figyel is minden egyes szóra, csak kicsit megkésve válaszol, és most kerüli a szemkontaktust, elvégre annyira megörült ennek a teljesen hétköznapi tárgynak, mint az a bizonyos majom a farkának. Izgatottan harap ajkaiba, majd egy ismerős filmjelenetet láthatunk. Ha van a közönségben olyan, aki látta azt az űrben játszódó filmet, akkor biztosan látja lelki szemei előtt a hasonlóságot. Ahogyan a hercegnő nyúl a droid irányába, hogy elküldje annak a bizonyos mesternek az üzenetet. Megvan? Good. Ilyen módon közelíti meg az elektromos tárgyat a vörös leányzó is. Eric hangjára ismét felkapja vörhenyes kobakját, és egy bájos mosoly bújik elő ajkai erdejéből.
- Elkísérsz majd oda? – kérdezi érdeklődve, miközben felegyenesedik, és folytatja a mondanivalóját. – Mármint, nem szeretnék még egyszer eltévedni, és jobb, hogyha van velem egy olyan, aki ismeri a terepet – ez már inkább magyarázkodásnak tűnik, hiszen nem szeretne a fiú nyakán lógni mindig. Biztosan van jobb dolga is, mint egy, az iskolát késve kezdő, elsőéves lányt kísérgetni. De ha mégsem, akkor Bíboranna csak boldogan fogadja a társaságát. Ezért is van az, hogy zavartan a füle mögé helyez egy vörös tincset, miközben inkább visszafordul a televízió irányába. Nem gondol bele, hogy félreérthető lehet a helyzet, hiszen nem szakterülete a fiú és a lány közötti kapcsolatok tanulmányozása. Olyan ártatlanul és tapasztalatlanul áll minden nemű kapcsolathoz, hogy néha egy 6 éves kislány is többet álmodozik a szőke hercegről, mint Annus. Aztán Eric hozza is a hozzávalókat; egy távirányító és egy energiaforrás. Csúcs, ez nagyon izgalmas. Felnéz a tőle közel 20 centivel magasabb fiúra, átveszi a tárgyakat, és biccent neki köszönésképpen.
- Nos, akkor lássunk hozzá – mondja, és bizony hallatszik a hangján, hogy mennyire izgatott. – Sokszor csináltam már ilyet. Apu mindig átadta nekem a terepet, ha Medárd – itt újra a fiúra emeli a tekintetét a magyarázat erejéig. – A bátyám nem volt otthon – kezdi vizsgálni a távirányítót, majd a henger alakú másik tárgyat. Hümmögve nézi át minden funkcióját, miközben észre sem veszi, de halkan elkezd dudorászni, ahogyan édesapja is mindig csinálta. Akármilyen szerelésről legyen szó, a matróz dalok fütyülése vagy dúdolása nem maradhat el. Ha mégis elmarad, akkor tessék megmérni a lázát vagy hívni egy orvost, netán a papot az utolsó kenetért, olyan szinten lett már kötelező ez a cselekvés. Térjünk vissza a televízió bekapcsolásához. Eléggé egyszerűen kellene mennie, hogyha mugli környezetben lennének, azonban ez nem így van, szóval lehet, hogy egy kicsit nehezebb lesz a dolog.
- Itt van ez a piros gomb a bal sarokban – lép közelebb, a fiú elé, neki hátat fordítva, hiszen így egyszerűbb neki mutogatni a műveletsor közben. – Ha ezt benyomod, akkor kellene működnie a tévének. Vagyis – rájön közben, hogy tévedett, hiszen még nem is csatlakoztatta az energiaforráshoz. – Először kell egy kis ennivaló neki – mondja nagyon komolyan bólogatva, majd odalép a tévéhez, megkeresi a hozzá csatlakoztatott kábelt, s a tápegységbe dugja. Hallani egy minimális elektromosságot, ahogyan végre összeforrt a két egység. Nagyon halk ez, de aki már találkozott televízióval, tudja, hogy mi ez a hang, be tudja azonosítani. Elgondolkodva harap ismét ajkaiba, majd megnyomja a piros gombot. Et voilà! A televízió bekapcsol, azonban csupán zsizsegést, azt a bizonyos „hangya focit” lehet rajta megtekinteni.
- A csudába – suttogja, majd visszalép a készülék mellé, amit vizsgálgatni kezd. Nem telik bele sok időbe, talál egy behajtott kis antennát, amit kiszabadít fogságából. Kikapcsolja a tévét, majd újra be, és máris van adás. Éppen valamilyen nemű híradás megy, de már a vége felé tart, mert megtudtuk, hogy a nyíregyházi állatkertben ismét kisoroszlánok születtek.
- Mit szólsz? – fordul Erichez csillogó szemekkel, büszkén mosolyogva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=690598#post690598][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.07.15. 13:09[/b][/url]

Egy pár másodpercig gondolkodnia kell azon, hogy mit is jelent a „lebaglyozzunk”, de végül felfogja a varázsló szlenget, és egyetértően bólint egyet Eric irányába. Jó, hogy végre mer kezdeményezni. Mármint, jó dolog, hogy elmer hívni valakit magával, hiszen eddig nem ez volt a jellemző a leányzóra. Inkább kerülte ezeket a helyzeteket, és most tessék. Itt van egy barát lakásán, a televízióját kell beüzemelni, vacsoráznak egyet, közben pedig nézik a jobbnál jobb mugli műsorokat. Érdekes érzés, hogy hónapok után először találkozik technikával. Hétköznapi, mégis olyan jelentőséggel bír most ez után az idő után, hogy azt szavakkal egyszerűen ki sem lehet fejezni. Így térjünk is vissza a beüzemeléshez. Gomb bemutatása megtörténik, és egy kis malőr ellenére, működni is kezd a masina. Igen, Anna most nagyon büszke magára, elvégre egyes egyedül vitte véghez az egészet. Zöld szemei Ericre kúsznak, aki gyermeki ártatlansággal figyeli a képernyőt, s úgy néz ki, hogy meg szeretné fogni a kisoroszlánt, mire Bíboranna elmosolyodik, egy kis huncut kacagás is elhagyja ajkait, majd odalép a fiú mellé. Ő is végigsimítja a képernyőt, majd ismét ráemeli tekintetét.
- Ez egy kicsit bonyolultabb ennél – kezd bele, miközben elindulnak a kanapé irányába. – Igazi történéseket mutat, de ezeket egy műhold sugározza – rájön, hogy nem teljesen érthető, amit mesél. – Az antenna, az a kis pálcaszerű, amit kihúztam belőle, az veszi fel a jelet, amit a műhold, ami egy mesterséges égitestnek nevezhető űrben keringő tárgy, sugároz vissza. Kicsit bonyolult ezt elmagyarázni – vakarja meg a nyakát zavarában. Ezért nem lesz belőle soha tanár néni. Nem tudja, hogy kell magyarázni, tanítani. Nem neki szánták ezt a pályát, habár édesanyja mindig is tanári pályára szánta volna a vörös leányzót.
- Az a lényeg, hogy a híradó az többnyire igazi, csak nem tudod megérinteni – vonja meg a vállát, mutatva, hogy ennél többet nem tud magyarázni, hiszen ő ebbe született, ő maga sem tudja rendesen elmondani, hogy hogyan is működik a televízió. De legalább megpróbálta. Minimális tudást így is át tudott adni a Wright fiúnak. Leülnek a kanapéra, majd elkezdik majszolni a szendvicseket. Ú, rukkola! Aztán a kezébe veszi újra a távirányítót, és félig teli szájjal kezd tovább magyarázni.
- Özkt ö gmb – mondja érthetetlenül, majd elvörösödik, hogy étellel a szájában kezdett el magyarázni, lenyeli a falatot, s folytatja. – Bocsánat – vörösödik tovább. – Ezeket a gombokat kell nyomnod, hogyha esetleg csatornát szeretnél váltani. Vagyis mást szeretnél nézni – nyom is egyet a felfelé mutató nyílra, így egy másik csatornára vált, ahol éppen egy operarészletet mutatnak.
- Hú, de régen láttam már a Varázsfuvolát – mosolyog boldogan és dúdolja. – Ez a kedvenc operám – nem néz a fiúra, csak nézi a gyönyörű hangú énekesnőt. Hogyha a fiút érdeklik a mugli dolgok, akkor Anna nagyon szívesen megmutat mindent, amit csak tud. - A varázsvilágban is van zene, igaz? – reméljük, hogy igen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=691135#post691135][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.07.17. 12:12[/b][/url]

Magyaráz. Mondja és mondja. Amennyire csak tőle telik, de rá kell jönnie, hogy ekkora információhiányos rést egyszerűen nem tudnak betömni ennyi széljegyzettel sem. Hümmögve bólint egyet, majd még egyet Eric mondandójára, majd halványan elmosolyodik. Nem várhatják el egymástól, hogy mindent azonnal megértsenek, de ez egy jó alap a tanulásra, hiszen Eric megtud majd idővel néhány dolgot a mugli tárgyakról, társadalomról, és Bíboranna sem marad teljesen tudatlan a fiúnak köszönhetően a varázsvilág elnevezésű „topicban”. Egy pár perc elteltével olybá tűnik a helyzet, hogy a magas fiú mégis megértett belőle néhány dolgot, máskülönben nem kezdené hasonlítani a televíziót a mágusok napilapjához.
- Varázslóújság? – húzza össze szemöldökét, de hamarosan kap is egy szórólapot. Zöld szemeivel végigfutja az első elé táruló hír, pontosabban hirdetést, majd bólogatva tekint fel Ericre. – Igen, hasonló módon működhet a kettő – jegyzi meg szájtátva. – Ezek még mindig annyira furcsa dolgok nekem. Mivel nekünk otthon van tévé és van újság is, ezért érdekes, hogy a kettő egy picit vegyítve van. Nagyon izgalmas – mosolyog szélesen, majd visszanyújtja a fiúnak a seprűről szóló kis hirdetést.
Ez a seprű biznisz is eléggé izgalmasan hangzik. Bárki vehet seprűt? Hol használhatja? Ezeket most mégsem teszi fel, mert valójában már meg kellett volna tanulnia, hiszen felvette ezt az órát is, de egyelőre még nem jutott el odáig. Nagyon lassan fogadja be az agya ezeket a teljesen új információkat. Eric tudna válaszolni, de kissé kellemetlennek találja, hogy ennyire kis butuska még mindenhez.
- Ó – csak ennyi hagyja el kissé szomorkásan ajkait, amikor az operáról esik pár szó. – Keresünk valami mást – mosolyog végül természetesen a fiú irányába, majd egy nagyot harap a szendvicséből, és megnyomja a felfelé léptető gombot, így ugrik még egy csatornát. Itt éppen valami reklámszerű van adásban. Egy jó drága autót reklámoznak boldog családdal és borsos árakkal. Megcsóválja rá a lány fejét. Nagyon nem szereti a reklámokat, a társadalom megrontójának is lehetne nevezni, ezért inkább odanyújtja a fiúnak a „kapcsolót”, ahogyan otthon szokták hívni.
- Próbáld meg te is. Én már tudom, hogyan kell. Fedezd fel a televíziózás rejtelmeit – sóhajt, majd még egy harapás a szendvicsből, és totál tele is lesz vele. Kettő szendvics éppen elég ennek a kis testnek egy étkezésre, habár egy óra múlva ismét meg fog éhezni. Egész álló nap tudna enni, annyira kis „beles” a lelkem. A koncertek gondolatára csak bólint egyet. Nagyon kíváncsi lenne, hogyan is néz ki egy varázsló- vagy éppen boszorkánykoncert. Kell egyáltalán zenekar? És az iskolába jár egy tinisztár? Csak jó hely lesz ez a Bagolykő. Annyira érdekes dolgok vannak itt, amiket otthon, a kis városában el sem tudott volna képzelni. Ezen elgondolkodva tekint a szoba egyik sarkába, amiből csak Eric tudja ismét kibillenteni. Meg is rázza magát, majd a fiú irányába tekint.
- Kérek szépen – a tea mindig jól jön. – Melegen, ha lehet.
Nagyon szemekkel figyeli, ahogyan a fiú „elkészíti” az italt. Mindig meg tudja lepni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=691777#post691777][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.07.20. 11:50[/b][/url]

- Mármint újság? – néz ki egy pillanatra a fiúra, miközben hevesen bólogat arra, amit mondott. – Igaz, hogy már nem létfontosságú. Maximum az idősebb korosztálynak. Az interneten már mindent meg lehet találni, nem kell hozzá újságost keresni – annyira bele van feledkezve mindenbe, hogy nem kezdi el magyarázni az internet jelentését, csupán gyermekien a szendvicses tálra tekint. Elhúzza ajkait, összehúzza szemeit, és azért csak rámegy még egy utolsó szendvicsre.
- Hogy’ lehet az, hogy minden szendvics más ízű? – kérdi Erictől.
Érdekes egy világ ez. Bíboranna éppen annyira tátja a száját a varázsvilágon, mint Eric a varázstalanon. Mennyire két különböző világ. Mennyire különböző életek. Ez a két fiatal pedig ezeket a hatalmas falakat lebontva egymás között; beszélgetnek. Van ebben valami csodás, nem igaz? Gondolatban meg is hívja a fiút mugli kis városába, de ahogyan jobban elmélkedik rajta, ezzel azért még várna. De nagyon szívesen megmutatna neki mindent, amit alapvetően tudni kell az ő társadalmáról. Ki tudja, hogy mikor jöhet jól ez a fajta tudás a fiúnak. Ha esetleg nyaralni szeretne menni, vagy lenyűgözni egy olyan lányt, aki nem olyan… mint a Rellonos lányok nagy része, akkor biztosan nagy sikere lesz. Felrázza magát elméjének dzsungeléből, majd Ericre emeli zöldszín lélektükreit. Budapest. Még szélesebb lesz a mosolya, amint meghallja a főváros nevét. Ezzel a boldog, huncut vigyorral tekint vissza a tévére, s úgy ejti ki a szavait száján. Természetesen a fiúhoz intézve.
- Körülbelül egy óra lehet, hogyha egészséges tempóval tud menni az ember – itt megköszörüli a torkát, majd folytatja. – Több sebességgel mehetsz egy gépkocsival. És sok a szabály. KRESZ – sóhajt egy mélyet. – Vagyis, a Közúti Rendelkezések Egységes Szabályozását jelenti ez. De eléggé bonyolult még nekem is. Ha elsajátítom a vezetés tudományát, akkor ígérem, hogy elmagyarázom neked – mosolyog szüntelen.
Aztán egy rajzfilmre kapcsol a fiú, ahol éppen valami varázslatos dolog történik. Tűzgolyók, varázslatok. Érdekes kis mese. Régen látott már ilyet. Otthon nem nézhetett 7 éves kora után meséket, mert édesanyja szerint csak elbutítja az embert, és teljesen lerugdossa a ráció útjáról. Biztosan van benne valami, ha Anya mondta. Azért van az opera szeretete is – például. Hiszen a rajzfilmek helyett ezeket kellett néznie mindhárom gyereknek, ami jót is tett néhányuknak. Bíboranna abban is csak az elvont részt tudta elsajátítani, így még nagyobb álomvilágba keverve saját magát. Minden ilyen jellegű dologgal csak nőtt és nőtt a kreativitása, ami azzal is járt, hogy szinte teljesen elzárkózott a külvilágtól. Azonban ez most nem sikerül, mert Eric a csatornaváltás gombja helyett a hangerőszabályzóval kezdett el barátkozni, és csak akkor esik le nekik, hogy valami nincsen rendben, amikor már majdnem üvölt a tévé fájdalmában.
- Ez a hangerőszabályzó – nyomja a lefelé mutató gombot, hogy halkuljon.
Azzal rögtön Eric után néz, aki máris elkezdi inkább készíteni a teát. Visszagondol a fiú előző szavaira, amin kedvesen elmosolyodik; „felrobban”. Vajon ő maga is így viselkedik, amikor varázsdologról beszélgetnek? Lehetséges. De a Wright fiú ártatlan, egyszerű csodálkozása és az, ahogyan reagál ezekre a dolgokra, teljesen leveszik a fiatal lányt a lábáról. Persze, mindenki értse jól ezt a kifejezést.
- Nem kérek bele semmit, ha lehet – gondol a teára, majd visszafordul a mese felé. – Ezeket rajzfilmeknek hívják. Kézzel rajzolt karakterek, amik mozdulatait külön rajzolják, hogy mozgást imitáljanak, majd hangot illesztenek hozzá – megpróbálja a legérthetőbb módon magyarázni. – Mondjuk, ez mostanra már nem olyan nagy divat, amióta számítógépek is vannak a világon – jegyzi meg, de ezt inkább csak úgy magának. A számítógéppel is lehet, hogy bővült a fiú „nemtudommiaz” gyűjteménye. Ha így van, akkor persze szívesen elmagyarázza majd azt is. Már amennyire képes lesz rá.
- Mióta laksz a csárdában? – vált témát, miközben ismét körbenéz a szobában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=692667#post692667][b]Petheő-Gönczy Bíboranna - 2017.07.26. 11:13[/b][/url]

Különleges fűszer. De még mennyire különleges. Ennyire ízletes dolgot még ő maga sem képes elkészíteni, pedig nagyon finoman csinál mindenféle ételt. Kitapasztalta már, hogy mit hogyan kell, elvégre ő másféle ételeket eszik, mint a család többi tagja. Édesanyja és édesapja annyira nem értett egyet ezzel az életvitellel, hogy azt mondták, külön nem készítenek olyan ételeket, amit Annus is megeszik, hanem maximum elrágcsálja a köretet, amit a többiek a hús mellé esznek. Így idővel meg kellett tanulnia, hogyan készítsen magának finomabbnál finomabb fogásokat a sok olyan dolog nélkül, amit ő egyszerűen képtelen elfogyasztani. Mindenkinek megvan a maga hülyesége.
- Mindenestre, ez nagyon fincsi – mosolyog Ericre a megszokott bájjal.
A szabályokra homlokát ráncolva kezdi meg a bólogatást. Nem azért ráncolja, mert valami nem tetszik neki, hanem így komolyabb ábrázata van talán, mint nélküle. Legalábbis ő így gondolja. Nyomatékosítani szeretné, hogy a legtöbb szabály olyan nagy butaság. Ő egy fiatal kis hippinek titulálja magát, aki szeret minden élőlényt, szabadon akar élni, és minden szép érzést magába fogadni. Abba ugyan nem gondol még bele, hogy a szabályok olykor igen hasznosak. Amikor megkapja a kinn maradásért a büntetést, majd akkor kap a fejéhez, hogy mégis jó lett volna betartani azokat a szabályokat. Khm.
- Erre az évre nem vettem fel a Repüléstant – informálja a fiút komoly arckifejezéssel.
Nem szeretne még több bajt magának, és nagyon jól tudja, hogy lezuhanna a semmiből, a seprűről. Buta kis mugli leány. Ő a seprűt csupán takarításra használta. Legfőképpen a garázsban, ahol édesapja forgácsdarabokat hullajtott minden egyes nap, miközben dolgozott odabenn. Maszek. Mindig kellett valami plusz munka, pedig senki nem mondhatja, hogy valaha is rosszul éltek volna. A három gyermek teljesen jól elvolt a szülei segítségével. Apja néha többet is vállalt, mint kellett volna, de ha ő így szereti élni az életét, akkor tegye így. Csak félő, hogy egyszer túlhajtja magát. Ahogyan a tévé is, hiszen úgy ugrálnak a csatornák között, mint repülőmókus egyik fáról a másikra. Rajzfilm. Mesefilm. Animációs film per mese. Utolsó harapás a szendvicsből, és a zöldes íriszek máris beletolakodnak a fiú mélyszín szemeibe.
- A divat alatt azt értem, hogy a régi meséket lehet leginkább rajzfilmnek nevezni – próbál ismét magyarázni. – A számítógépek feltalálása óta sok minden változott a rajzfilmgyártásban is. Nem divat kézzel rajzolni már. A számítógépeken vannak különböző programok, amik az emberi kéz helyett elvégzik a munkát – nem örül neki, hogy elveszett a varázs, de még így is tudnak eléggé mókás kis meséket készíteni. Igaz, a legtöbb már nem is igazán gyerekeknek szól. Olyan szófordulatok és mögöttes tartalmak bújnak meg néhányban, hogy egy felnőtt is belepirulna.
- Nem is az, hogy veszélyes – kezd bele. – Nem fizikailag bántalmazzák az embert, hanem szellemileg. Manapság a társadalom… mármint az, ahonnan én jövök, nincsen meg ezek nélkül a kütyük nélkül. És egyre butít, mert lassan mindent megcsinál, és kigondol helyettünk. Legalábbis, nekem ez a véleményem – vonja meg végül finom kis vállát, majd visszafordul a tévé irányába, ami Eric mondandója után hirtelen kikapcsol. Bíboranna mosolyogva veszi el a Wright fiú kezéből a távirányítót, s ismét az „orra alá dugja”. Hosszú mutatóujjával a piros gombra bök.
- Ezzel kapcsoltuk be, emlékszel? – kérdi csillogó szemekkel. – Ezzel is lehet kikapcsolni. Nincsen semmi baj, nézd – nyomja hát meg az említett gombot, mire újra visszakapcsol a televízió. Elégedetten bólint egyet, és visszaadja a fiú kezébe.
- Elég jó kis hely ez. És nagyon kényelmes a kanapé – ugrál rajta picit ülve, hogy kipróbálja mennyire lesz puha, de nem kell kijavítania magát. Jó kis éjszaka lesz ez. Próbál nem a reggelre gondolni.
- Alszunk lassan? – harap kislányosan ajkaiba, ahogyan Ericre emeli szemeit.