A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=639696#post639696][b]Simfel Karina - 2016.11.16. 18:57[/b][/url]

Nem vagyok az a csárdába járó típus, de ha egyszer azt kérik, hogy itt legyen a találkozó, akkor az utolsó pillanatban már hogyan mondjak mást? Nem igazán van hozzá kedvem, de nem lehet minden rózsaszín. A combközépig érő szoknyámon lopva végigsimítok, veszek egy nagy levegőt, végül pedig elindulok befelé. Hát ez is megtörténik, most már nem mondhatom el magamról, hogy még nem jártam itt.
Odabenn fülledt levegő van, egy pillanatra meg is szédülök az arcomba csapó meleg, és italszag keveredésétől. Ez tuti bele fogja inni magát a ruhámba. Azt hiszem jobb lesz, ha majd kint elmondok egy tisztítóbűbájt, mielőtt hazamegyek. Nem azért, mert anyámék ne lennének lazák, de egészen biztos vagyok benne, hogy furcsán néznének, és most nincs kedvem hozzá, hogy feleslegesen aggódjanak. Elég nekem ez az egyetemi cirkusz.
- Szia.
Egy lány áll a pult mögött, nagyjából egyidősek lehetünk. Őszinte elismerésem, hogy egy ilyen helyet bevállalt. A pub ehhez képest egy álom, pedig ott is megfordulnak olyan alakok, akikkel nem biztos, hogy kint is szívesen összefutna az ember. A kabátomat és a táskámat a mellettem lévő székre rakom, csak utána ülök fel a magasított bárszékre.
- Valami alkoholmenteset szeretnék, ami akár alkoholosnak is kinézhet, valami koktélt vagy ilyesmit. Nem akarok nagyon kilógni, csak egy lányt várok.
Az biztos, hogy ő nincs itt, a munkaideje körülbelül hat perc múlva jár le, de inkább vagyok itt bent, mint kint, ahol lassan már állandó jelleggel mínusz fokok lesznek, már most is olyan hideg van, hogy elő kell keresnem a kesztyűmet, mert már tegnap se volt melegem.
- Van ilyesmitek?
Kérdezem, mert nem akarom, hogy hülyének nézzen, gondolom látszik rajtam, hogy kicsit el vagyok veszve, még ha nagyon is igyekszem úgy csinálni, mint aki nincs.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=642809#post642809][b]Simfel Karina - 2016.11.26. 23:46[/b][/url]

Rápillantottam a székre, amire a cuccaimat halmoztam, majd egy néma mozdulattal közelebb húztam magamhoz. A táskám értékesebb jelenleg, mint az életem. Benne vannak a jegyzeteim, a könyveim, a fizetésem, a csinos kis borravalóval, a határidőnaplóm, és belegondolva minden, ami ahhoz kell, hogy túléljek. Egyszerűen nem szeretnék kockáztatni azzal, hogy valaki meglovasítja. Sokan csak kidobnák a nagy részét, vagy elégetnék, nem is tudva, hogy milyen kincseket rejt. Felsőbbévesektől szerzett jegyzetek, Merlin szentségére, azok tényleg nagyon súlyosak.
- Köszönöm.
A tanácsát azért illik megköszönni, még ha első körben, hirtelen nem is szóltam semmit, másodszorra azért megjött a hangom, és ha nem is azzal a karinai magabiztossággal, de hálával telten köszönöm meg a tippet, és még egy kedves mosolyt is küldök a lány felé.
- Ojj.
Hát ez nem a legjobb kínálat, ha az ember nem akar feltűnni, de nem is akar olyat inni, ami miatt olyat tenne, amit később megbánna, sokszorosan. Ismerem magam, tudom, hogy nem kell sok ahhoz, hogy bátor legyek, és azt is, hogy az alkoholmentes sör nálam maximum placebóként működik, hiszen majdnem ugyanazt a hatást el tudja érni, mint az alkoholos. Én legalábbis annyira nem érzem a különbséget, és bizony megy ilyenkor a téves üzenet az agyamnak, meg a felbátorodás is.
- Azzal életet mentenél. Kifizetem érte egy rendes ital árát, csak nem akarok feltűnő lenni.
Kicsit még a számat is elhúzom a tényre, hogy ha nem iszok, akkor kilógok a sorból. Arra meg szinte le is kámpicsorodik, hogy mit tehetnek velem, ha kiderül, hogy nem iszok, csak vagyok itt. Szóval a leginkább igyekszek feltűnésmentes maradni.
- Igen, ezt a helyet jelölte meg. Egyetemi jegyzeteket hoz nekem, utána meg itt találkozik a haverjaival.
Kint meg elég hideg van, és bár én jobban örültem volna bármi másnak, azért ez a hely még mindig jobb annál, mint, hogy kint várakozzak, ahhoz eléggé elrettentő fokok vannak kint.
- Jó a fizetés itt? Te sem tűnsz éppen ebbe a közegbe illőnek.
Azt hallottam, hogy itt csak kigyúrt emberek vannak, erre itt egy törékeny lány, és fogalmam sincs, mit is kereshet egy ilyen helyen, hogy miért nem tart az emberektől.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=645411#post645411][b]Simfel Karina - 2016.12.05. 13:51[/b][/url]

- Őszinte csodálatom, hogy ezt így bírod csinálni. Nekem nem menne. A pubba csak néha jönnek be furcsa arcok, de az a néha is bőven elég, itt meg már délután matt részeg mindenki.
Egy kicsit el is húzom a szám, nem éppen az a közeg, ami nekem való. Ó, ha ezt valaha a szüleim megtudják! Abból lesz ám csak a nagy baj. Nem, nem szabad így történnie. Hiába lazák, hiába vagyunk szinte egy korosztály, hála annak, hogy én váratlan baba voltam, mégis vannak dolgok, amiket nagyon rossz szemmel néznek. Például az alkoholt.
- Készülj arra, hogy akkor sikítozós esőtáncot fogok bemutatni.
Persze nem, nem fogok, még a végén a kelleténél is jobban felfigyelnek rám. Nem mintha a vörös haj ne lenne eléggé feltűnő, kell nekem mindig túlzásba esni, de hát ilyen az élet.
- Sosem ittam még. Mármint alkoholt, vizet azért már igen.
Az első mondat elég hülyén hangzott ahhoz, hogy kellőképpen bambának érezzem magam, így aztán gyorsan hozzátettem még ezt a kis pluszt, bár ezzel talán csak még jobban belezavartam magam a dologba. Ügyes vagyok, meg eléggé fáradt is ahhoz, hogy bekábuljak, ráadásul a tömény alkohol se segít túlságosan.
- Szerintem a vendégek kifejezetten örülnek, hogy nem egy nagydarab, kopasz melák szolgálja ki őket, ráadásul lány is vagy, ennek a célközönségnek ez bejön.
A velem szemben álló pedig még szép is, úgyhogy alkohol se kell hozzá, hogy felfigyeljenek rá. Ráadásul a vonásai miatt még különlegesnek is számít, én is biztos vagyok benne, hogy nem fogom elfelejteni. Arra, hogy jó helyet választott, csak elhúzom a számat. Na igen, ez pont az a hely, ahova nem tettem volna be a lábam semmi pénzért. Jegyzetekért viszont igen. Az egy egyetemistának olyan csoda, ami bizony függőséget okozhat.
- Igazságügy és varázstörvénykezés. Ha nagy leszek, akkor szeretnék ezen a területen sikereket elérni. Szeretném, ha a varázslények igazságosabb besorolást kapnának, több lehetőséget és nagyobb fogú biztonságot. Ez lesz, remélhetőleg, a szakterületem.
Az arcom a lelkesedéstől kipirult, érzem, ahogy egy ponton már ég a bőröm, persze nem zavarón. Ha erről a célomról beszélek, az arcom egyszerűen ragyogni kezd, és úgy érzem, hogy ez az, amire születtem. Már most is, alig néhány hónap alatt, többet tanultam, mint hittem. Alig várom, hogy lehetőségem is legyen.
- Óóó a fene vinne el téged, milyen helyre hoztál!
Meglátom az éppen belépőt, aki nem messze lakik tőlünk, és már végzett ezen a szakon. Széles mosollyal nyújtja át a vastag jegyzetekkel teli füzeteket, könyveket, én pedig mohón átveszem tőle, és elkezdem átnézni őket.
- Egy Isten vagy! Óóó, had mutassalak be titeket egymásnak. Ő itt Milan Blaise Felagund, igen a félelmetes professzor fiacskája, ő pedig… te jó ég, be se mutatkoztunk egymásnak! Simfel Karina.
Nyújtom felé a kezem, ez mondjuk így eléggé illetlen, de jobb később, mint soha.
- Nekem viszont rohannom kell, szóval, köszönöm szépen az italt, a jegyzeteket. Mindkettőtöknek jövök eggyel. Köszönöm!
Felkapom a táskám, és a jegyzeteket magamhoz ölelve szinte futok hazáig. Muszáj a szüleim előtt hazaérnem, különben megérzik rajtam a kocsma szagot, és akkor kinyírnak.