A falu egy gyöngyszeme kisebb átalakuláson esett át fiatal tulaja jóvoltából. A piszok, és bűz, ami korábban körbevette, már csak egészen kis mértékben van jelen a csárdában és környékén, azonban ez még nem változtatott a belső légkörön. Kívülről csak a kis ablakokon kiszűrődő fény jelzi a benti életet, bűbájok biztosítják a környéken lakók nyugalmát, hisz az ide betérő sötét alakok hangosak tudnak lenni.
Ha a mágus fia úgy dönt, belép e kicsi, barátságtalan fogadóba, beljebb sem fogja garantáltan kellemesen érezni magát. A csárda vonzereje nem kinézetében és elhelyezkedésében, inkább az olcsó szobaárakban és a csak kis mértékben vizezett vajsörében keresendő. Szerte az asztaloknál az ország legkülönfélébb és leggyanúsabb varázslói és boszorkányai ülnek, kezük ügyében a nap folyamán jó pár pohár összegyűlik, így hát jobb velük vigyázni.
A bejárattal szemben levő lépcső vezet felfelé, amely a tiszta, de apró vendégszobákhoz vezet. A sejtelmes, éppen csak kielégítő félhomály, amely egyrészt az utca felől érkező fényekből és az apró csillárból árad elegendő ahhoz, hogy bárki azonnal felfogja: jobb itt nem túl sok időt eltölteni. Feltéve, ha mi épp nem ezt a barátságtalan légkört kedveljük.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=798791#post798791][b]Isaac Matthew Philips - 2020.03.17. 00:30[/b][/url]

  Hogy lehetek ekkora idióta? De komolyan, az agyam a sok kávéhoz csatlakozva csak egyszerűen folyékony állapotúra váltva elhagyta a szervezetemet, vagy mi? Nem is tudom, mit gondoltam, amikor feliratkoztam arra a retkes "aukcióra". Lehet, hogy akkor még nem állt minden ennyire feje tetején az életemben. Igen, ekkor még az az eldörrentett este sem történt azzal a Theon gyerekkel, illetve az a zavaros, fura, zavarba ejtő, de valahogy mégis izgalmas eset Mihail-lal az erdőben, amiről még azt se tudom, hogy egyáltalán megtörtént-e. Vagy csak álmodtam volna? De miért álmodnék akár azokhoz közelítő dolgokat is, mint amik történtek? Vagy ez tényleg megtörtént? Nem is tudom, melyiket kívánom inkább. De már legalább Fanni nem jut annyit az eszembe. Akadt más emocionális krízisem is, amivel foglalkoznom kell.
  A randira való készülődésem úgy nézett ki, hogy az esedékes nap kora délutánját a szobámban töltöttem, egy szál alsóban fel-alá körözve, pánikolva. Lemondani nem mondhatom, hisz mégiscsak fizetett értem. Eh, beletörődvén sorsomba, lerogytam az ágyra és pár perc chill után magamra kaptam pár göncöt, a hátamra csaptam a hátizsákom és megindultam a Máguscsárda felé. Út közben próbáltam kicsit nyugtatni magam. Lehet nem is lesz olyan rossz. Lehet, hogy épp ez lesz az egyik legfontosabb találkozás az életemben. Ah, megint túlzásba viszem önmagam hitegetését. Nah, nagy idegességemben csak 10 perccel előbb fogok odaérni. Ez nemigen rám vall, de legalább ez egy pozitívum. Már messziről meglátom, ám kicsit közelebb érek hozzá, mielőtt köszönnék.
- Hát, ahm... hello. - állok meg előtte, kínosan intve párat. Hangomon enyhén szólva érződött a félénkség és a szorongás. Amíg válaszra várok, végigmérem partneremet. Eddig még nem vizsgáltam át részletekig menően arcát, illetve küllemét. Szép kerek arc, barna szemek, fekete loknik. Olyan tipikus szép lány, kis természetes. Még nem kommunikáltunk sokat, kíváncsi vagyok, hogy a belsője is ezt rejti-e magában.
- Szóval... itt vagyunk. - bököm ki végül, miközben gyorsan, karba tetté kézzel szemügyre veszem a közvetlen környezetem, s mielőtt válaszolhatna, tekintetem vissza is ér az arcára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=391&post=801610#post801610][b]Isaac Matthew Philips - 2020.03.30. 01:13[/b][/url]

  Eddig minden szép, minden jó, időben megérkeztem, nem estem orra a lány előtt és a köszönés is lezajlott, elég simán. Uh, miért csinálok úgy, minthogyha minden egyes lépésemet mikroszkóp alatt vizsgálnák és a viselkedésem, tetteim alapján dőlne el az emberiség sorsa. De azért hadd védjem kicsit meg magam! Eléggé nagy kavarc van a fejemben mostanában az érzelmi részlegen. A talán-álom, Mihail-al az erdőben való találkozásom óta elég furán érzem magam, furcsa gondolatok felé húz az eszem és az érzéseim is fura tónusban találnak el. Az olaj a tűzre pedig Theon kurva látogatása volt. Mondjuk ezt a jelzőt magára a srácra is használhatnám. De akármennyire is szeretnék haragudni rá (legalább egy egészséges minimál-mértékkel), azon túl, hogy kilopott az alsóimból, sok büntethetőt nemigen csinált. Illetve na, nem törvénykönyvileg büntethetőre gondolok. A lényeg, hogy még az is eléggé összekavart, szóval ez a licit dolog nem jött jól. Nem kellett volna belemennem, de már mindegy, itt vagyok ezt nem lehet visszavonni. Megpróbálom legalább Brigi kedvéért letolni ezt. Reméljük nem kell megszakadnom a távolságtartásért. Az (egyébként jogos) visszabámulását elég szépen tűröm.
  Javaslatára, hogy bemenjünk, illetve az ideális ülőhely nélkül maradásunktól való félelmeire csak egy egyszerű igennel felelek, majd az ajtóhoz lépve megragadom a kilincset, s az állok kinyitott ajzó mellé állva egy legyintéssel invitálom befelé. Remélem enged és belép.
  Az épületbe érve a nem érződik különösebben számottevőnek a hőmérséklet-különbség. Feltehetőleg a kissé tavaszias idő miatt. Mondjuk délután derekán azért már sötétedik. Még nemigen voltam itt, szóval kissé elragadja a figyelmem a hely csodálata, egy röpke pillanatra el is felejtkezek társaságomról. Aki egy kérdéssel vissza is ráz a valóságba, ami kicsit talán meg is mutatkozik rajtam egy apró fejrázás formájában, azután tekintetem Brigi arcán ragad. Nem is teljesen hallottam, mit mondott. Valami "Mi inspirál a mozdulásra?" lehetett. Ja, persze, legyen ez!
- Hát, mostanában semmi, de régebben sok olyasmit csináltam, de mostanában csak a szobámban vagyok és ott végzek ujjgyakorlatokat... gitár and stuff. - vakarom meg a tarkóm, kissé elnézve a válla felett. Semmi személyes, valahogy szokásom más irányokba nézni, mikor másokkal beszélek. Remélem nem veszi zokon.