37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Czukorvarázs Cukrászda - Claire Anne Livingstone hozzászólásai (6 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2018. november 10. 15:07 | Link
Ervin


Délután 4 felé járhat az idő. Kint a szabadban egy kicsit fúj a szél, de ragyogóan süt a nap, úgyhogy a legtöbb diák a kastély falain kívül tartózkodik. Nem meglepő, hogy köztük én is.
Reggel, amikor felkeltem és megláttam, mennyire jó idő van kint, nagyon izgatott lettem. Az elmúlt napokban megállás nélkül ömlött az eső, így bentre kényszerültem, de ma végre elérkezett az idő, hogy magamba szívjak egy kis fényt és oxigént. Gyorsan kiugrottam az ágyból és magamra rángattam az első ruhadarabot a szekrényemből, ami a kezem közé akadt. Ezután megejtettem egy szintén tempósabb fogmosást, arcmosást, fésülködést, felkentem a kedvenc vörös rúzsomat, felkaptam egy könyvet és már ki is léptem a szobám ajtaján. Az udvarra érve körülnéztem, egy fát kerestem, aminek a tövében kényelembe helyezhettem magamat, hogy addig olvassak, míg annyira sötét nem lesz, hogy már a könyvet sem lássam a kezemben, nemhogy a betűket. Végül inkább egy fa helyett padra vágytam, vagy egy kényelmesebb fotelre, de a kastélyba se akartam visszamenni, ezért a falu felé vettem az irányt. A macskaköves utcákra érve egy-egy boltba betértem körülnézni. Voltam a könyvesboltban és az antikvitásban, végül pedig elsétáltam a Kis tavacskához. Úgy tűnt, mindenki a falu központjában tölti a szabadidejét, ugyanis a tó környékén egy árva lélek sem tartózkodott. Én ezt viszont egyáltalán nem bántam. A tótól pár méterre leültem egy padra, felcsaptam a könyvemet a 208. oldalon és onnan folytattam tovább a szerelmes történetet. Ám 126 oldallal később a hasam vészesen korogni kezdett, jelezvén, hogy egész nap egy árva falatot sem kapott.
Így jutottam vissza a faluba és így jutottam ide, a cukrászdába. Amikor elindultam, másra sem tudtam gondolni, mint egy szelet sült húsra, ám az utcán megéreztem az illatát valami édességnek, összefutott a nyál a számban és úgy döntöttem, megengedem magamnak, hogy először desszertet egyek és csak utána levest és másodikat.
Amikor belépek a helyiségbe, megcsapja az arcomat a bentről áradó meleg levegő és az ínycsiklandozó édességek isteni illata. Mintha a mennyországba csöppentem volna. Fényesség, tágas tér, mosolygós, boldog emberek és rengeteg édesség. Amint eljutok odáig, hogy becsukjam a csodálkozástól eltátott számat, hangosan köszönök, majd a bejárattól legtávolabbi asztalhoz ülök le. Előtte még leveszem a szövetkabátomat, a szék háttámlájára akasztom. Még csak most nézek végig a ruhámon, amit délelőtt olyan sietősen kaptam magamra. Magas sarkú bakancs, fekete nadrág, piros pulóver. Gyorsan magam elé húzom az asztalon pihenő étlapot, átnyálazom, mit fogok kérni, amikor a pincér majd odajön hozzám. A választék hatalmas, a legtöbb édességnek a nevét se hallottam még. De nem esek kétségbe, majd megkérem a pincért, hogy ajánljon valami finomat. Mikor már legalább azt sikerült eldöntenem, hogy forró csokit szeretnék inni, hátra dőlök, ezzel jelezvén, hogy készen állok leadni a rendelésemet.
Szál megtekintése
Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2018. november 10. 15:37 | Link
Ervin


Éppen a kabátom zsebében kotorászom, a pénztárcám után vadászok, hogy amikor a pincér ideér, akkor egyből fizetni is tudjak. Habár lehet, hogy a pulthoz kell majd odamennem a fogyasztásom után, fogalmam nincs, hogy működik itt a rendszer. Mindenesetre inkább most keresgélek a sok limlom között a zsebemben, minthogy akkor bénázzak, amikor a pincér ideér.
No, de mivel a kabátom és annak zsebének tartalma nagyon leköti a figyelmemet, még csak észre sem veszem, hogy odalép hozzám valaki. Azt meg pláne nem fogom fel, ki az a valaki. De csak a hangja kell hozzá. A hang, amit egykor olyan jól ismertem. Elég csak egy szótagot kimondania, és máris tudom, ő az. Megfagyok a mozdulat közben, az ujjaim ugyan ráfonódnak valamire, de rögtön el is engedem, elernyednek az izmaim, minden porcikám zsibbadni kezd. A szívem dobban egy hatalmasat, talán legutóbb is ő volt az, aki kiváltotta belőlem ezt az érzést, de annak már ezer éve.
Hallom, hogy több mindent is mond, nem csak annyit, hogy szia, de a meglepettségtől nem tudok figyelni. Óvatosan ráemelem a tekintetemet, merthogy még nem bírtam ránézni, és igen, ott áll előttem teljes életnagyságban. Ervin. A park óta nem láttam őt, annak pedig már több, mint 2 éve. Tudhattam volna, hogy el fog jönni egyszer ez a pillanat, de olyan sok idő telt már el az utolsó találkozásunk óta, a fene se gondolta, hogy majd pont itt, pont ma fogok összefutni vele. Na, meg azt sem tudtam pontosan, hol van, mit csinál. 2 év bőven elég ahhoz, hogy teljesen szem elől veszítsünk valakit, aki egykor olyan sokat jelentett nekünk. Milyen gyorsan idegenné válik az, aki egykor a mindenünk volt.
Viszont ideje visszarángatnom magamat a fejembe, koncentrálnom kell a helyzetre, mert ő még mindig ott áll felettem (Te jó ég, milyen magas!) és kérdőn néz rám. Ezek szerint kérdezett valamit, de ha az életem múlna rajta se lenne fogalmam, hogy mit. Így 2 év után végül csak ennyit tudok kinyögni neki:
- Hogy micsoda?
Szál megtekintése
Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2018. november 10. 15:41 | Link
Ervin


- Hűha! Ez nagyon tárgyilagos volt – felelem a hosszú monológra, amit levágott nekem.
Ismerem őt, legalábbis régen ismertem, de a mostani viselkedése alapján nem változott sokat. Legalábbis ezen a téren. Tudom, hogy nem tudja hova tenni, hányadán is állunk egymással.
- Ervin… Ennek nem kell kínosnak lennie – mutatok először rá, aztán magamra. – Két év elég hosszú idő ahhoz, hogy a sebek begyógyuljanak, hogy megbocsássunk. Gyerekek voltunk, túl nagy szavakat használtunk, olyan ígéreteket tettünk, amiket nem tudtunk végül betartani. Én már túl vagyok az egészen, számomra ez már csak a múlt.
Próbálok bátorító mosolyt küldeni felé, pedig minden vagyok jelen pillanatban, csak bátor nem. És hazudtam is. Nem vagyok túl rajta, sosem voltam és talán sosem leszek. Persze az elmúlt két évben volt pár futó kalandom, de őt nem bírtam kiverni a fejemből. Talán emiatt nem lett egyik kalandomból sem komolyabb. Mert mindenkiben Ervint kerestem, és senkiben sem találtam meg. A seb azóta ugyan begyógyult, ez tény, de a heg megmaradt. Nagyon is megmaradt. De ezt ő nem tudhatja, pláne amiatt, ahogy most rám néz. Szomorú a tekintete, mintha szégyellné magát, pedig nincs miért. Előfordul, hogy elmúlik a szerelem, és olyankor el kell engedni a másikat. És ő ezt is tette, és korrekt volt velem. Azt akarom, hogy tudja, tényleg megbocsátottam, hogy ne eméssze már magát egy olyan dolog miatt, aminek már 2 éve vége szakadt.
- Szóval, téli ízek, mi? Megkóstolnám a sütiket szívesen, és ha nem bánod meghívnálak egy forró csokira. Kíváncsi vagyok, mi történt veled az elmúlt két évben. Persze, ha van kedved és időd hozzá – teszem hozzá a végén, mert nem szeretnék nyomulni. Szimplán csak kíváncsi vagyok, mi van a férfival, akit olyan nagyon szerettem.
Szál megtekintése
Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2018. november 11. 15:13 | Link
Ervin


Tessék, most még inkább izgatott vagyok, mint fél perccel ezelőtt voltam. Szinte biztosra vettem, hogy visszautasítja majd a meghívásomat, de nem. Sőt, mintha még örült is volna az ajánlatnak.
Próbálok nyugodtan ülni a helyemen és várni, míg Ervin visszaér. Ám hirtelen beugrik, hogyan is hagytam el a kastélyt ma reggel, úgyhogy felkapom a táskámat és gyors, magabiztos léptekkel berohanok a női mosdóba. Ma először veszem szemügyre magamat a tükörben. A látvány megnyugtató, a hajam nem áll szanaszéjjel, a fogaimat nem kente össze a rúzsom, egész elviselhetően nézek ki. Én mégis magamhoz veszek egy kis papírtörlőt, bevizezem, megtörölgetem a homlokomat és az arcomat. A rúzsomat teljesen letörlöm, és újra magamra kenem, biztos, ami biztos. Végig nézek magamon még egyszer és elfintorodom. Mégis minek akarok tetszeni neki? Ez nem erről szól már. De talán mégsem olyan nagy bűn, hogy jól akarok kinézni. Az már előbb, amit ezzel el akarok érni. Meg akarom mutatni neki, mit veszített velem. Mielőtt kilépek az ajtón belelehelek a tenyerembe, csak ellenőrzésképpen. A kezem a kilincsre teszem, veszek egy mély levegőt és visszamegyek a vendégtérbe az asztalhoz.
Nem sokkal később Ervin is csatlakozik, egy tálcával a kezében ér vissza hozzám, ami tele van minden földi jóval. Egészen mostanáig tudomást sem vettem az éhségről, ami a gyomromat mardosta, de most, hogy ez a sok finomság előttem van, már nem bírok magammal. Mielőtt válaszolnék Ervin kérdésére, felkapom a legszimpatikusabb süteményt és magamba tömöm.
- Bocsánat! - szabadkozom. - Egész nap nem ettem egy falatot se, nagyon éhes vagyok már.
Az első sütit követi a második, aztán a harmadik, végül a negyedik után szólalok csak meg.
- Uram atyám! Mégis mit eszek? Ez valami mennyei! Na, de igen, azt hiszem elmondhatom magamról, hogy boldog vagyok. Vagy, ha az nem is, de megvagyok elégedve az életemmel. Csinálom a sulit, rengeteg időm van olvasni, amikor csak tudok, akkor otthon vagyok a családdal. Képzeld, otthon bekerültem a kórusba, amiben a nagyim is benne van, úgyhogy az utóbb időben rengeteg dalt kellett megtanulnom, ennek következménye, hogy egész nap éneklek. De szó szerint. Ezzel kelek, reggeli közben, zuhanyzás közben, két óra között, egészen lefekvésig - lelkesedem.
A kalandjaimról nem akarok szót ejteni, egyelőre nem. Valószínűleg úgyis előkerül majd ez a kérdés, ráérek majd akkor beszámolni róla.
- Na, de mit jelent az, hogy én vagyok a boldogabb? Te talán nem vagy az? Mi történt? - oldalra biccentem a fejemet, úgy várom a válaszát.
Szál megtekintése
Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2018. november 18. 12:59 | Link
Ervin


- Nem gondolod, hogy butaság szendviccsel kecsegtetned, amikor ilyen édességek hevernek előttem? - vigyorgok teli pofával.
- Egyszer kihagyhatom a rendes étkezést szerintem, szóval ne aggódj. Jól elvagyok ezekkel!
Amikor a hangomat dicséri kicsit elpirulok. Hogy leplezzem zavaromat, belekortyolok az italomba, de túl figyelmetlen vagyok és megégetem az ajkamat és a nyelvemet.
- Aú!
Miközben szitkozódom magamban, befurakodik egy emlék az agyamba. Nagyon régen volt már, szinte el is felejtettem. Egy nap, iskola után, én előbb értem oda hozzá, mint ő haza a munkából. Gondoltam kedveskedek neki egy kis vacsorával, ha már egész nap, reggeltől estig, az igát húzza. Ilyenkor, mint mindig, énekelni szoktam. Aznap este is így tettem. Miközben a konyhában sürögtem, forogtam, nem hallottam, hogy haza ért, ő meg gondolom hallotta, hogy dalolászom, ezért nem kiabált, hogy megérkezett. Nem tudom, mióta állhatott már mögöttem, de amikor valamiért megfordultam, ő ott volt. És úgy nézett rám, mintha valami földre szállt angyal lennék. Én persze egyből egy paradicsom színére váltottam, zavaromban azt sem tudtam, mit tegyek, de ő csak odajött hozzám, megcsókolt és hosszan a karjaiba zárt. Sosem voltam még olyan boldog.
És most is boldoggá tesz ez az emlék, egy pillanatra arra gondolok, talán egyszer ezt majd újra élhetem vele, de ekkor jön a hidegzuhany.
- Rosie? - kérdezek vissza, mintha nem hallanék jól. Pedig de, igenis jól hallottam.
Egyszerre érzek bánatot, haragot és szégyent. Szomorú lettem, hogy elmondta, van valakije. Haragszom magamra, amiért emiatt szomorú vagyok és szégyellem magamat, hogy az előbb azért tettem egy kis kitérőt a mosdóba, mert hát valljuk be, tetszeni akarok neki. Buta, buta Claire!
- Persze, hogy ismerem őt, vagyis csak látásból. Egyszer beszéltünk pár szót, nagyon kedves lány.
Próbálok laza maradni, de nem megy, mintha egy éles tárgyat szúrtak volna a szívembe, aztán az egész testem minden egyes porcikájába. Már éppen azon gondolkodom, hogy felállok és egyszerűen csak elsétálok, ám ekkor beszámol a lány egészségügyi állapotáról. Az a mély bánat, ami a hangjából árad, egyből kitisztítja a fejemet. Vagyis csak majdnem, mert ebben a pillanatban olyat teszek, amit talán nem kéne, mégsem tudom megállítani magamat. A süteményes tálat, ami kettőnk között fekszik, félre tolom, utat engedek a karomnak és megfogom Ervin kezét.
- Ne mondd, hogy a te hibád!
Mintha áramot vezettek volna a bőröm azon részébe, ahol hozzá érek. Több, mint 2 éve nem érintettem őt. Zavarba kellene jönnöm, mégis inkább csak csendben ülök, mereven a szemébe nézve és nem eresztem a kezét.
- Egyáltalán nem a te hibád. Te örömöt és izgalmat viszel mások életébe, annak a lánynak hálásnak kellene lennie érted, nem pedig pusztítania magát!
Tessék. Csak kicsúszott. Egy kisebb szerelmi vallomás és a kötelező ''csúnyát mond az ex a jelenlegi barátnőről".
Pár perc után elengedem a kezét és az amúgy is egyre hevesebben lobogó tűzre locsolok még egy kis olajat.
- Nekem is van valakim.
Oké ez így nem teljesen igaz. Nem vagyunk együtt Márkkal, ő csak egy srác otthonról, akinél párszor vigaszt kerestem a magányos óráimon, de vissza akarok vágni, amire nem vagyok büszke, mégis a szavak csak úgy ömlenek belőlem.
- Márknak hívják, körülbelül veled egyidős, picit idősebb nálad. Otthon ismertem meg, ő is énekel. Nagyon kedves fiú, talán még egyszer több is lehet köztünk, mert most csak úgy elvagyunk. Semmi kötelezettség csak együtt lógunk.
A mondandóm után újra az italomért nyúlok, ami újra megégeti a nyelvemet. A nyelvet, ami olyan sok hülyeséget hordott össze az előbb. Meg is érdemlem!
Szál megtekintése
Claire Anne Livingstone
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 85
Összes hsz: 109
Írta: 2018. december 2. 16:58 | Link
Ervin


- Nem sokkal azután találkoztam Márkkal, hogy mi ketten külön mentünk - kezdek bele a mesélésbe. - Mármint, hogy pontosítsak, már előtte is ismertem őt, hiszen egy helyen nőttünk fel. Annyi a különbség köztünk és a családja között, hogy ők már hosszú nemzedékek óta a faluban élnek, nem úgy, mint mi. Ja és ők muglik, az egész faluban a nagyiék azt mesélik a mugliknak, hogy külföldön tanulok, ezért járok haza olyan keveset, így Márk és a szülei is ezt gondolják. De egyébként gyerekkorom óta ismerem őket. Néha, amikor kicsik voltunk együtt játszottunk, de ahogy felnőttünk nem lett köztünk semmilyen kapocs.
- Szóval, miután szétmentünk a gyászidőszakot otthon töltöttem. Tudod, hogy kicsit elvonultan, egyedül nyalogathassam a sebeimet. Viszont pár nap önpusztítás után az egyik barátnőm már nem bírt tovább nézni, ezért rávett, hogy menjünk el iszogatni kicsit, attól majd biztos jobban érzem magamat. Aztán az egyik bárban, ahova mentünk, Márk is ott volt. Elkezdtünk beszélgetni, nosztalgiáztunk kicsit, közben fogyott az alkohol és... - elharapom a mondat végét. - A többi pedig már történelem.
Úgy döntök, nem ecsetelek minden apró részletet Ervinnek a Márkkal való kapcsolatomról, bármennyire is szeretném őt féltékennyé tenni. Az egyik ok az, hogy nem igazán vagyok büszke arra, amiket ezzel a fiúval tettem. Sikerült nagyon elcsavarnom a fejét, de mondjuk ki, csak kihasználom őt, hogy betöltsem az űrt, amit Ervin távozása hagyott bennem. Márk egy kedves fiú, nagyon gyengéd, de nem érzek iránta semmit. Ervin viszont nem kihasználja a lányt, akivel együtt van, hanem szereti és ezzel el is érkeztünk a másik okhoz. Az én sztorizgatásomon felbuzdulva, nem akarom, hogy elmesélje a saját megismerkedésük történetét, hol és mikor találkoztak, vagy hogy ódákat zengjen szerelméről egy lány iránt, aki nem én vagyok.
- Azóta nagyon sokat találkozunk, de mivel én "külföldön tanulok", - az ujjaimmal idézőjelet rajzolok a levegőbe - megbeszéltük, hogy ez a kapcsolat csak afféle barátság extrákkal legyen. Így, ha ő esetleg talál egy lányt, aki közelebb van, mint én, akkor nem kell azon aggódnia, hogy esetleg megbántja az érzéseimet. És ez visszafelé is ugyanígy működik.
Azt a részt már kihagyom, ami arról szól, hogyan is érzek a fiú iránt, de így is, mintha Ervin szemében csalódottság csillogna. Átfut az agyamon a gondolat, hogy talán egy kicsit fáj neki, ahogy egy másik férfiról mesélek. Nem igazán akarom őt erről faggatni, de nem tehetek róla, ami a szívemen, az a számon és csak úgy kitör belőlem a kérdés.
- Zavar ez téged? - kérdezem tőle halkan.
Viszont, ahogy becsukom a számat, már meg is bánom. Újra elszégyellem magamat.
- Ne haragudj, Ervin! Nem tudom, mi ütött belém, hiszen te szerelmes vagy egy másik lányba, boldog kapcsolatban élsz, még akkor is, ha most egy kicsit nehéz időszakon mentek keresztül. Én...sajnálom, szerintem a fejembe szállt a sok cukor, vagy nem is tudom.
Miközben idiótán magyarázkodok felpattanok a székemről. A kabátomért és a táskámért nyúlok, már majdnem elindulok, amikor egy furcsa ötlettől vezérelve újra megszólalok.
- Ahj, fenébe is! Nem lenne kedved egy üveg pia mellett beszélgetni tovább? - kérdezem tőle, a kezemet felé nyújtom és reménykedem, hogy elfogadja a jobbomat. Még nem szeretném, ha véget érne ez az este.
Szál megtekintése
Czukorvarázs Cukrászda - Claire Anne Livingstone hozzászólásai (6 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed