37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Czukorvarázs Cukrászda - Lasch Ervin Balázs hozzászólásai (10 darab)
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. május 23. 16:42 | Link
Róza

Eddig igyekeztem minél inkább titokban tartani, főleg Rosie előtt, hogy milyen nagy változáson mentem keresztül. Nem akartam, hogy úgy érezze, ezzel rá akarom erőltetni a dolgot, vagy ilyesmi, mert ez az utolsó dolog, ami szándékomban áll. Viszont ő egy olyan motiváció nekem, akár mint barát, akár, mint több, ami arra sarkall, hogy jobb ember legyek. Nem hittem volna, hogy el fogok jutni idáig, és most mégis itt vagyok. Egyszerűen arra vágyok a leginkább, hogy büszke legyen rám. Furcsa fordulatokat vett az életem, szó szerint egy fél pillanat alatt, de be kell vallanom, imádom a dolgok jelenlegi állását, és most már csak abban reménykedhetek, hogy az elkövetkezendő időszakban is ez a felemelkedés fog következni. Szeretném végre meglépni a következő nagyobb lépcsőket.
Amikor a bogolyfalvi nagy óra elkezdi az éjfélt ütni, kilépek a cukrászda ajtaján. Péntek van, fél órája zártunk, és mostanra már csak én maradtam itt. Először Kata az új pincérlány készségesen jelentkezett, hogy marad, valószínűleg azért, mert ő az új meg a kisgyerekes, és fél, hogy elküldeném, pedig eszemben sincs ilyet tenni. Hiába mondom neki, megértem, hogy aggódik, mert a korábbi munkahelyeiről is azért küldték el, mert gyereke van. Kedvesen és végtelen türelemmel mondtam neki, hogy még át kell néznem a raktárt, így maradok én, menjen csak nyugodtan. Néha nagyon meg tudok lepődni az ilyeneken.
Leülve a lépcsőre, a hátam az ajtónak vetem, és először a csillagokat nézem, majd lehunyva a szemem, hallgatom a pubból kiszűrődő zenét. Kicsit hiányzik ugyan a kocsma, de most eléggé előretekintőnek érzem magam, sikeresnek és végre egy olyan utat érzek a talpam alatt, ami akár hosszú távon is lehet biztos és sikeres. Mondjuk ehhez a magabiztossághoz most éppen rezeg a léc, de hát ma úgy néz ki, minden elválik.
Szál megtekintése
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. június 3. 11:48 | Link
Rosie

Még mindig csukott szemmel pihenek, amikor köszön. Elmosolyodom. Mostanában nem találkoztunk, és ezért is esik jól a hangja. Nem csak a romantikus értelemben szeretem Rosie-t. Mi nagyon sokáig voltunk csak barátok, és láttam őt úgy is, hogy éppen nagyon rossz állapotban volt, és úgy is, hogy ragyogott. Láttam azt hiszem az elmúlt időszak minden egyes lehetséges formájában, és ha ez sem riasztott el, akkor a húga szerint még feleségül is vehetem. Ott azért még nem tartunk, de azért jól esik, hogy áldását adta már most ránk.
- Szia.
Pillantok fel rá mosolyogva. Szép. Egyszerű, bájos, tökéletes. Életem legnagyobb részét olyan emberekkel éltem, akik hangosak és feltűnőek voltak, és most, ahogy Rosie itt áll előttem, nem látok mást, csak egy bájos, törékeny nőt, akihez tartozni akarok. Figyelem, ahogy leül mellém, és elmosolyodok, ahogy kicsit összeér a vállunk.
- Tudod, a nagyon-nagyon eléggé ijesztő, de jogos.
Elnézve az előéletemet, én valószínűleg még ennél is többet gondolkoztam volna azon, hogy mit kéne velem csinálni, hogy mennyire gondolhatom komolyan. De komolyan gondoltam, és ő most esélyt adna nekem. Kinyújtom felé a kezem, tenyérrel felfelé, ujjaimat kicsit eltartva egymástól, és ha megajándékoz azzal, hogy a hosszú ujjaival közrefogja az enyémeket, akkor finoman ráhajtom őket.
- Felmondtam a bárban, ahol korábban dolgoztam, tudod a pesti, és átjöttem ide a cukrászdába. Éppen megüresedett az üzletvezetői poszt, és eléggé meggyőző voltam. Visszaköltöztem Bogolyfalvára, és egy nőhöz se volt közöm azóta, hogy utoljára beszéltünk.
Már előtte se sok, de ezt nem tenném hozzá, mert az az átmeneti idő eléggé pocsék volt, még szükségem volt arra, hogy legyek valakivel, de már leginkább Rosie-ra vágytam, így a vörös hajú lányokat hajtottam.
- Hogy vagy, Róza?
Szál megtekintése
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. augusztus 3. 21:29 | Link
Hölgyeim

Mostanában főleg az irodában vagyok, amitől meg kell vallanom, megőrülök. Nem az én világom ez a számolgatós, meg anyagbeszerzős rész, de ezt is vállaltam. Jó a fizetésem, normális a főfőnök, és úgy minden nagyon klappol. De ki kell szabadulnom, csak egy kicsit. Én a mosolyomnál fogva is arra vagyok hivatott, hogy eladjak, ne, hogy felügyeljek. Amúgy is, jár a szünet a kollégáknak, így most ketten kimennek, Zsazsival ketten meg maradunk, ő az, aki kiszolgálja Gyöngyvért, majd én vagyok az, akihez Emily odajön. A sütemény és pár szó mind a kettőnknek jót tesz. Péntek este van, ilyenkor van forgalom, de az első nagy hullám már lement, a legtöbben már fogyasztanak, beszélgetnek, így én eltölthetem az időmet azzal, hogy még valamivel meglepem a két lányt. Előbbi nagyon sokat segített nekem abban, hogy ne adjam fel a Rosie-val való, kétesélyes helyzetemet.
- A ház ajándéka, hölgyeim.
Teszem le eléjük a nagy fél literes csuprokat, melyek tele vannak piros gyümölcsökkel, és különleges arany csillámlás járja át az egész folyadékot.
- Főnixvér a főnixeknek. Bár ezt leginkább a sárkányok szeretik, de ti nem tűntök kiwiseknek. Annak az a fő összetevője, meg a dinnye. De ha kértek, csinálok ám olyat is.
És lezárásként egy mosoly, olyan Ervin féle, széles, telifogas mosolyos.
- Amúgy, van egy kérdésem. Szerintetek, mennyire lenne vevő a nép, ha mondjuk a következő tanévtől minden péntek este társasjáték est lenne itt?
Mostanában a muglik körében eléggé népszerű, és valamivel fel kellene dobnom a helyet. Verocs pedig, a főfőnököm azt mondta, hogy szabad kezet ad, hát érdeklődőm.
Szál megtekintése
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. augusztus 10. 21:32 | Link
Lánykák

- Igazából Emily csókos, és ha a barátja vagy, akkor te is lehetsz protekciós.
Ezt most már lazán mondhatom, mert eléggé jól állok anyagilag, egyetemileg és különben is, fel vagyok pörögve. Megint párkapcsolatban, egyre biztosabb lábakon, egyre helyesebb döntésekkel. Szóval eléggé jó vagyok, azt hiszem. A másik lányt még nem ismerem, szóval kinyújtom a kezem felé.
- Ervin vagyok, én vezetem ezt a kócerájt.
A humorom persze hagy némi kívánni valót maga után, de azért a mosolyomat bedobom, mert azt mondják az olyan ellenállhatatlan, hogy ha hülyeségeket is beszélek, javít az alap megítélésemen. A múltkor azt mondták, hogy bugyilepattintós, de én abban már nem utazom, vagyis de, de monogámia, ugyebár.
- Nekem bejön, de hát én navinés vagyok, szóval peace meg ilyenek. Ha nyáron dolgoznál amúgy, de nem tudod hol, csak szólj, itt csinálunk neked helyet.
Nézek Gyöngyvérre, mert Emily terveit tudom, nekem köszönheti mindenki, hogy beadta a jelentkezését, de valahogy mégsem kérkedek vele. Még túl friss a dolog Rosieval, Colton eléggé para jelenség nekem, Valery meg még parább, szóval nem tudom, hogy magamra akarom-e haragítani a népet.
- Szóval, akkor azt mondjátok, hogy bejövős a társas, király.
Elégedetten húzom ki magam, ert hát szerintem is atom király az ötlet, de azért persze kell a megerősítés, és hogy valaki randizna is ezen, csak még jobb. Viszont Emily felhívja a figyelmemet, hogy az életem értelme megérkezett, én meg egyből el is vigyorodom.
- Naaa, megjött az én csajom!
Jelentem ki viccelődve, mert hát ennyit még szabad. Félreértés ne essék, én imádom a nőket, az összeset, és tisztelem is őket, Rosie-t meg aztán főként, így csak intek egyet, és elsétálok felé, meg sem állva megfogom a kezét, és hátra sétálok vele.
Szál megtekintése
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. november 10. 15:35 | Link
Claire

A változékony időnek köszönhetően a fél gárda kidőlt, így reggel, amikor beléptem az ajtón, tudatosodott bennem, hogy komoly emberhiánnyal küzdünk. Korán reggel mozgósítottam mindenkit, akit csak tudtam, hogy jöjjön be, akár többet is fizetek, de a lényeg, hogy ne ússzunk el. Ennek köszönhetően hattól olyan egyig a konyhában alkottam én is, segítettem a sütemények elkészültét, majd egy gyors ebéd után átöltöztem és onnantól hol a pultban vagyok, ahol éppen kiviszem a rendeléseket. Pörgök, és egyáltalán nem érzem, hogy fáradt lennék, pedig az vagyok. Az agyam éjjel kattog, napközben nem tudok mást tenni, mint dolgozni, és bár hazaérve szinte beájulok az ágyba, az alvás alig pár órán át történik meg, onnantól ismét csak a kattogás lesz úrrá.
Most, mikor a lány belép, egy pillanatra megállok a csomagolásba, figyelem, hogy merre indul el. A mellettem álló lány rám pillant, hogy menjen-e.
- Intézem.
Ő bólint és a korábban rendelt tortát csomagolja be. A várakozónak aztán két hatalmas papírszatyrot és a tortát készítjük össze, amíg pedig fizet, Erika a kabátjáért megy, hogy segítsen elvinni a Tündérmanóba a sok vásárolt holmit. Ugyan ezzel egy húsz percre kiesik a munkából, de most éppen egy kis holtidőben vagyunk, szerencsére. Gergő éppen beáll a helyemre, így én elindulhatok Claire-hez, aki alig három percet tölthetett el gondolkodással.
- Ha nem tudsz dönteni, lehetsz a téli ízek kóstolója is. A véleményed kikerül a falra, és ajánlhatod a süteményeket, forró csokikat másoknak. Ha pedig pénzt is keresnél, mindig van felvétel.
Na, hát biztos így szeretne kikapcsolódni szegény. Még le sem ült rendesen, át se melegedett, azt se tudja, hogy mit kérjen, erre megjelenik az exe, felajánlja neki, hogy dolgozzon nála, és még annyit se képes mondani, hogy "hello". Gratulálok magamnak egy képzeletbeli vállveregetéssel, hogy már megint ekkora bunkó vagyok. De mondjuk van egy olyan érzésem, hogy úgy alapból se vagyok a szíve csücske.
Szál megtekintése
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. november 10. 15:38 | Link
Claire

- Téli ízek kóstolója.
Válaszolom neki nyugodtan, nem biztos, hogy örül nekem, és azért mondta, így, hogy inkább fogjam be, de hát a szám az sosem úgy engedelmeskedett, mint ahogy kellett volna, így szépen el is mesélem, hogy miről van szó.
- Eldöntöttük, hogy a tél lesz a kiemelt időszakunk, amikor a legtöbb új dologgal kedveskednénk a vásárlóinknak, de eléggé sok ötlet jött be, és létrehoztunk egy kóstolóbizottságot, akik eldöntik, hogy mi az, ami tetszik nekik, és mi az, amit nem kellene erőltetni. Idén ehhez a lilát és az ezüstöt szavaztuk meg színnek, ilyen lesz a díszítés is. Random embereket szoktam leszólítani erre a melóra, gondoltam, hátha.
A másikat, hogy akár itt is dolgozhatna, nem említem meg megint, az nagyon hülyén venné ki magát szerintem. Mármint, én nem akarok haragban lenni, nem akarok ennyi idő után csatákat vívni. Elég nekem Rosie helyzete, hogy minden héten órákat utazok azért, hogy egy keveset beszélhessünk, és ahogy az orvosokat hallgatom, csak mélyebbre kerülök. Idő és türelem, minden bekerülőnek nehéz az eleje, és nehéz a hozzátartozóknak is. Hát igen, eléggé nehéz, ezt most meg is tapasztalom, újra és újra.
- Ha nem tetszik, akkor célszerű rábökni az étlapra, és azt hozom, de el is készíthetek bármit.
Ezek a megoldások jutnak eszembe hirtelen, mert igazából nem tudom, hogy mit szeretne, hogyan kezeljem. Bárhogy szeretné, én bármit megteszek, komolyan bármit, csak nem szeretném sem szomorúnak, sem csalódottnak látni, és bár lenne valaki, akárki, aki feledtette már vele azt, hogy milyen szomorúságot okoztam neki. Szeretném, ha így lenne. Barátok tudom, hogy nem lehetünk, nagyon furcsa lenne az, főleg neki, hiszen én voltam az, aki ki akartam lépni ebből az egészből.
Szál megtekintése
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. november 11. 13:59 | Link
Claire

- Betanultam.
Vallom be szégyellősen, mert ez az igazság. Tényleg betanultam ezt az egészet, és nagyon nem tetszik nekem sem, de így vagyok képes a legtöbb információt átadni az embereknek, és remélem, hogy ezért nem haragszanak, hiszen eléggé kellemetlen ez már önmagában is.
- Örülök.
Mosolyodom el halványan arra, amit mond. Tudom, hogy két év, de én voltam az, aki kilépett, és nem érzem jól magam tőle. Oké, tényleg jobb így, tudom, mert akkor, ha ott maradok, megkeserítek mindent. Mert mi lett volna? Betartom az ígéretem, elveszem feleségül, terhes lesz, és most ott játsszuk a tökéletes családot, mindenki előtt, míg amikor elfordulunk, és magunk maradunk, előjön az elnyűtt, unalmas férj, és az őt kiszolgáló, mosolygó, de boldogtalan feleség? Nem lett volna értelme. Így, ha fáj is, még mindig jobb a helyzet.
- Köszönöm.
Mosolyodok el, mert valóban nagy könnyebbség tőle hallani, hogy nem haragszik rám. Nem akartam neki rosszat, tényleg ő az egyik olyan ember, akit egyáltalán nem akarnék bántani. Talán innen már tényleg felfelé vezet az út.
- Rendben. Most jött meg a váltás, szóval összedobom a sütiket meg a csokikat, és jövök. Pár perc.
Mert hát akkor már át is öltözöm, meg kicsit összekapom magam. A kinti ruhám egy kék pólóból és fekete farmerből áll, szóval nem olyan nagy változás, de inkább ebben ülnék le beszélgetni, nem ingben meg kötényben. Szóval gyorsan átöltözöm, és közben el is készül a tálcánk, rajta minden földi jóval, mit csak kértem. Ezekkel együtt térek vissza Claire-hez és borítom be az asztalt.
- Nem kell mindent megenni, csak ami szimpatikus. Viszont szerintem mesélj előbb te, kettőnk közül te tűnsz boldogabbnak.
Szál megtekintése
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. november 17. 11:47 | Link
Claire

Elmosolyodom, amikor el veszi a süteményt, mielőtt még leülhettem volna, de aztán amiatt, amit mond, kicsikét összehúzom a szemöldökeimet.
- Nem kellene előtte rendes ételt enned? Csinálhatok egy szendvicset.
Mivel elég hosszú a munkaidőnk, és nyilván, egy idő után elege van mindenkinek a sok cukorból, vannak hátul a hűtőben olyan cuccok, amelyekből kiváló szendvics készülhet, szóval, ha inkább azt enne, nem tart semeddig összedobnom egyet.
- A fantázianeveken még gondolkozunk, de ennek az a lényege, hogy az étcsokoládét és a tejcsokoládét keverve a benne található piros gyümölcsök ízét emeljük ki. Lesz olyan verzió is, amit leöntünk forró vaníliakrémmel.
Csak azt most még mire megcsinálom, valószínűleg Claire éhen halt volna. Persze nem tudtam, hogy ennyire éhes, csak úgy gondoltam, hogy nem szeretném a kelleténél tovább megvárakoztatni. Hallgatom a történetét, és elmosolyodom, tudom, hogy a nagyi milyen fontos a számára, így örülök, hogy tudnak egy olyan közös programon együtt lenni, ahol még fejlődhetnek is, főleg Claire.
- Mindig is csodálatosan énekeltél.
Állapítom meg őszintén. Nagyon szép hangja volt mindig, olyan, ami igazán átadja az embernek azt az érzelmet, amit közvetíteni szeretne. Mindig szerettem őt hallgatni, néha észre se vettem, hogy azért nyugszom meg, mert ő énekelget a környezetemben. A mondandója alatt végig mosolygok, valóban jó hallani, hogy boldog, és látom rajta, hogy elégedett magával. Mindig volt benne egy olyan kisugarzás, mely megkülönböztette másoktól, én is felfigyeltem rá. A kérdésére kicsit elhúzom a számat, és magamhoz veszem a bögrém, kortyolok egyet a válasz előtt.
- Egy ideje együtt vagyunk Rosieval.
Nem kell bemutatnom neki, hiszen több szempontból is ismerheti. Rosie ismerős mindenkinek egyrészt a tánctudásáról, rengetegszer lehetett látni iskolai előadásokon, ahogy kecsességével magára vonzza a tekinteteket, aztán ismert arról is, hogy Fisher, és arról is, milyen vékony. Sokan megjegyezték ezt, hogy szinte eltűnik. Emellett pedig nem csak Claire évfolyamtársa, de háztársa is. Vagyis, már csak volt, most, mint magántanuló, még az iskola kötelékeiben van.
- Mostanában gondolom feltűnt, hogy nem látható semerre. Az igazság az, hogy eléggé megromlott az egészségi állapota, így jelenleg egy olyan intézmény lakója, ahol segítik kezelni a testképzavarát és egészséges mederbe terelik az étkezését, az életét. Messze van, és csak ritkán látogatható.
Azt mondták, ez a legjobb most. Hogy ne itt legyen, hogy ne járjon haza, és egy ideje már azt is kérik, hogy én is kevesebbet menjek, hiszen kiesik a ritmusból. Megértem, amit kérnek, de nem akarom, hogy azt higgye, elhanyagolom, hogy kötelességből fizetem a kezeléseket.
- Félek, hogy nem boldog ott, és én juttattam oda.
Bizony, én voltam az, aki azt mondta, ez így nem mehet tovább. Elképzeltem vele a jövőt, de nem így, nem úgy, hogy attól rettegünk, mikor ér véget az élete, mert most, amikor elvittem, gyakorlatilag a hüvelyujjam és a kisujjam összeérintésével átértem a csuklóját. Ez pedig aggasztó.
Szál megtekintése
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. november 25. 09:44 | Link
Claire

- Csak gondoltam, felhívom a figyelmedet arra, hogy milyen sokrétű szolgáltatási palettával rendelkezünk vip vendégek részére.
Felelem úgy, mintha ezt tényleg betanították volna, és nem találtam volna ki miközben beszélek. Aztán persze elmosolyodom. Azért a humoromnál vagyok még, persze, de én magam is érzem, hogy sokkal fakóbb már az a mosoly, mint évekkel ezelőtt. Addig sem volt éppen rózsás az élet, köszönhetően anyámnak, de most már végképp nem az. De majd jobb lesz ez, hiszem. Minden ilyennel csak tanul az ember.
- Rendben, de ha tényleg kell, csak szólj.
Mondjuk egy ilyen cukormérgezés után az ember nem hiszem, hogy sok minden mást szeretne, csak azt, hogy aludjon egy nagyot. A kakaó meg még csak fokozza is ezt az élményt. Legalább nem kell azon görcsölnöm, hogy mihez kezdek majd magammal hajnali kettőkor, hogy ne Rózára gondoljak.
- Nem fog elszaladni, ne kapkodj.
Mosolyodom el halványan, aranyos, hogy ennyire lelkes, de tényleg nem szeretném, hogy a következő pillanatban már jéggel a kinyújtott nyelvén bizonygassa, hogy ez a feldagadás nem is olyan súlyos mértékű.
- Igen, ő.
Mondjuk azt nem tudom, hogy a kedves lányt mennyire gondolja komolyan, mert Rosie személyisége az elején nagyon olyan volt, aminél inkább azt érezted, hogy megaláz minden szavával, főleg azért, mert szóba álltál vele. Nem tehetett róla, az anyja így nevelte egészen kicsi kora óta. Az első nagyobb beszélgetésünkkor még én is elég nagy fenntartásokkal kezeltem, aztán egyre inkább változott ő is, egyre inkább éreztem meg rajta, hogy másabb lett, én is. Szóval alakult ez a dolog, és mára már el tudom mondani, hogy ő nem olyan, mint volt. Csak még egészségessé kell válnia, most ez a legfontosabb, hogy egészséges legyen. Viszont remélem, hogy tényleg kedvesnek látta, szeretném, ha nem csak rossz képek maradnának fenn róla az emberekben, és amikor egy nap visszatér ide, akkor örömmel fogadják, hiszen a gyógyulás utáni első időszak benyomásai nagyon meghatározóak. Viszont nem akarok azon agyalni, hogy vajon tényleg, komolyan kedvesnek mondta-e szóval csak elhiszem, hogy igen, és lapozok.
- Ez kedves tőled, hogy így látod. Remélem, egy nap majd ő is rájön erre. Tudod, az a baj, hogy az anyja így nevelte. Csak az a szép, aki vékony, aki szinte eltűnik, ha oldalvást áll. Csak az, a jó, aki táncol, és ő egy vörös hajú Fisher, tökéletesnek kell lennie. Borzalmas. Van egy húga, Emily. Nem nőtt magasra, olyan kerek lány és barna a haja. Az anyja szabályosan utálta ezért. Nekem bármilyen gyerekem is lesz egyszer az életben, imádni fogom.
Szeretnék gyereket, sőt, egy egész kis hadsereget szeretnék, akik hangosak, zajosak, akiktől az ember a plafonon van, de imádja őket, az angyali kis arcukat. Ez a másik sarkalatos pont nálunk, a gyerek kérdés, mert nem biztos, hogy valaha is lehet saját. A tekintetem egy pillanatra elréved, sok a mi lett volna, ha az életemben, hiszen, ha nem Claire, akkor Lexa, s ha nem ő, akkor Kriszta, bár nem hiszem, hogy az utóbbi vágyott volna ilyenre. Az elrévedésemből Claire mondata ránt ki, hogy van valakije.
- Ennek örülök, nem baj, ha csak úgy vagytok, néha kell a kötelezettségek nélküli élet is, de persze aztán jó, ha állandósul. Lehet, hogy a suli az akadály, sokat vagytok távol. Persze, nem azt mondom, hogy hagyd abba, csak, hogy majd ez alakul.
Azért persze, picit bennem is ott a keserűség, hogy van valaki más, még akkor is, ha én mondtam azt, hogy ez így nem fog tovább menni, de szeretném, ha ez idővel elmúlna, és tényleg, őszintén tudnék örülni neki.
- Mesélj még róla!
Szál megtekintése
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. december 23. 10:25 | Link
Claire

Figyelmesen hallgatom őt, tudom, hogy nehéz helyzetbe hoztam akkor, amikor a szakítás mellett döntöttem, de a mai napig nem bántam meg a tettemet. Pont az, ahogyan utána éltem bizonyítja azt, hogy nem lett volna boldog mellettem. Hiszen, utána sokáig csak élveztem az életet, kerestem az élvezeteket, egyszer az egyik lánynál, aztán a másiknál. A nevek és az arcok a mai napig összefolynak. Akkor jó volt, gyors, kényelmes, változatos. Néha még most is azon elmélkedem, hogy talán nem illik hozzám a megkötés, mert hiába szeretem Rosie-t, félek, hogy egy nap neki is ártani fogok, még akkor is, ha ő a mindenem jelenleg.
- Ez eléggé úgy hangzik, mint aminek így kellett történnie.
Mosolyodok el halványan, hiszen a fiú éppen akkor volt a jó helyen, és ritka az, amikor ennyi idő után éppen a megfelelő srác van ott, ahol te is. A sorsnak persze vannak ilyen kis trükkjei, így elhiszem, hogy tökéletesen jól történt minden. Szeretném, ha boldog lenne, szeretném, ha élvezné az életet, ha örömében és nem bánatában énekelne. Szeretném, ha boldog lehetne valaki mellett, valaki olyan mellett, aki képes magát tartani ahhoz, amit ki is mond. Én nem ilyen voltam, megbántottam, fájt neki, de ennyi idő után már látom, hogy meggyógyult, hogy újra gyönyörű.
- Nem, nem zavar, azon gondolkoztam csak, hogy milyen nehéz is ez, a muglik és a mágusok közötti kapcsolat.
Felelem szelíden. Régebben még borzalmasabb volt, azóta nagyon sokat enyhültek a szabályok, azonban még mindig nehéz. Mert mi van, ha Claire számára Márk volna az igazi, de ebben a korban még nem lehet vele őszinte, később pedig éppen ez nyomja majd rá a bélyegét arra, hogy milyen is lesz a kapcsolatuk, hogy mennyire tudnak őszinték lenni egymás előtt. Aztán Claire felpattan, fáziskéséssel, kissé zavartan pillantok után, olyan hirtelen jött a változás, hogy még szinte fel se tudom fogni.
- Ezt nem tartom jó ötletnek.
Felelem végül szomorkás mosollyal, a hangomban bujkáló csalódottsággal. Évekről beszélünk, évekről. Vannak dolgok, amiket ezek szerint nem lehet minimálisan sem megoldani.
- Ne haragudj, de nem lenne fair, sem Márkkal, sem Rosieval szemben.
Abban biztos vagyok, hogy szeretem őt, szeretem Rosie-t, mindennél jobban, de abban nem, hogy ennyi magányosan töltött hét után ne csábulnék el némi alkohol hatására. Nem szabad ezt tennem, és mostanra megtanultam nemet mondani.
Szál megtekintése
Czukorvarázs Cukrászda - Lasch Ervin Balázs hozzászólásai (10 darab)
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed