37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. május 23. 16:42 | Link
Róza

Eddig igyekeztem minél inkább titokban tartani, főleg Rosie előtt, hogy milyen nagy változáson mentem keresztül. Nem akartam, hogy úgy érezze, ezzel rá akarom erőltetni a dolgot, vagy ilyesmi, mert ez az utolsó dolog, ami szándékomban áll. Viszont ő egy olyan motiváció nekem, akár mint barát, akár, mint több, ami arra sarkall, hogy jobb ember legyek. Nem hittem volna, hogy el fogok jutni idáig, és most mégis itt vagyok. Egyszerűen arra vágyok a leginkább, hogy büszke legyen rám. Furcsa fordulatokat vett az életem, szó szerint egy fél pillanat alatt, de be kell vallanom, imádom a dolgok jelenlegi állását, és most már csak abban reménykedhetek, hogy az elkövetkezendő időszakban is ez a felemelkedés fog következni. Szeretném végre meglépni a következő nagyobb lépcsőket.
Amikor a bogolyfalvi nagy óra elkezdi az éjfélt ütni, kilépek a cukrászda ajtaján. Péntek van, fél órája zártunk, és mostanra már csak én maradtam itt. Először Kata az új pincérlány készségesen jelentkezett, hogy marad, valószínűleg azért, mert ő az új meg a kisgyerekes, és fél, hogy elküldeném, pedig eszemben sincs ilyet tenni. Hiába mondom neki, megértem, hogy aggódik, mert a korábbi munkahelyeiről is azért küldték el, mert gyereke van. Kedvesen és végtelen türelemmel mondtam neki, hogy még át kell néznem a raktárt, így maradok én, menjen csak nyugodtan. Néha nagyon meg tudok lepődni az ilyeneken.
Leülve a lépcsőre, a hátam az ajtónak vetem, és először a csillagokat nézem, majd lehunyva a szemem, hallgatom a pubból kiszűrődő zenét. Kicsit hiányzik ugyan a kocsma, de most eléggé előretekintőnek érzem magam, sikeresnek és végre egy olyan utat érzek a talpam alatt, ami akár hosszú távon is lehet biztos és sikeres. Mondjuk ehhez a magabiztossághoz most éppen rezeg a léc, de hát ma úgy néz ki, minden elválik.
Hozzászólásai ebben a témában
Rosie N. Fisher
INAKTÍV


red swan
offline
RPG hsz: 100
Összes hsz: 179
Írta: 2018. május 26. 23:05 | Link
Ervin


Szüksége volt némi időre azután, ami a csillagvizsgálóban történt. Akkor nem tudott igent mondani, bármennyire is sajnálta, utána pedig napokig rágódott azon, hogy most talán még azt az embert is sikerül elveszítenie, aki pedig elviselni látszik minden problémájával együtt. Még jó, hogy Ervinről kiderült, hogy nem hajlandó megfutamodni csak azért, mert őneki nem olyan egyszerű döntést hozni, mint amúgy lehetne. Hiszen ez csupán egy eldöntendő kérdés. Igen vagy nem. Mégis roppant nehéznek bizonyult számára, hogy meghozza, hiszen ha rosszul dönt, elveszít egy fontos embert, az pedig egyáltalán nem lenne jó. Hosszú ideig őrlődött azon, hogy mi lesz, ha igent mond és kiderül, hogy mégsem működik ez az egész, ahogy azon is, hogy de ha meg nemet mond, akkor meg ugyanúgy nem lesz könnyű, hiszen ő sem éppen közömbös. Még Emily-vel is beszélt róla végül, miután a húga a sokadik álmatlanul töltött éjszaka után rákérdezett, mi baj van, és végül az ő érvei hatására döntött úgy, hogy jöhet az az igen. Mégis mi veszíteni valója van? Hát itt van. Küldött már baglyot hosszas vacillálás után a fiúnak, még útközben is megfordult párszor a fejében, hogy visszafordul és hazasétál a kastélyba, arról nem is beszélve, hányszor gondolta végig a tükör előtt ácsorogva, a hatodik ruhát próbálva, hogy nem érti, mit is lát benne Ervin, de Emily meg Gréta majdhogynem kipakolták végül a szobából. Mályvaszínű ruhában van, ami egy egész picit bő rá, még úgy is, hogy már bevettek belőle, de nem feltűnően. Derekán vékony övvel fogta össze a rövid ujjú, térdig érő, egyszerű ruhát, amihez hasonló színű topánkát visel. Haját egyszerűen összefogta, így nem olyan feltűnő, hogy még mindig nem nyerte vissza teljes pompáját, még ha nem is hullik már úgy, mint egy éve.
- Szia - köszön a lépcsőn ücsörgő fiúnak, miközben a táskája fülét babrálja kissé zavartan, majd leül mellé a lépcsőre. Lábait előre nyújtja, majd mégis inkább felhúzza a térdeit, kisimítva ruhája ráncait, mielőtt bármi továbbit is mondana.
- Gondolkodtam. Nagyon-nagyon sokat... és ha még mindig áll a kérdés, akkor igen - mondja ki, még mindig az anyagot igazgatva, csak a mondat végén pillant fel a másikra hatalmas szemekkel, reménykedve.
Hozzászólásai ebben a témában
Lasch Ervin Balázs
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 208
Összes hsz: 427
Írta: 2018. június 3. 11:48 | Link
Rosie

Még mindig csukott szemmel pihenek, amikor köszön. Elmosolyodom. Mostanában nem találkoztunk, és ezért is esik jól a hangja. Nem csak a romantikus értelemben szeretem Rosie-t. Mi nagyon sokáig voltunk csak barátok, és láttam őt úgy is, hogy éppen nagyon rossz állapotban volt, és úgy is, hogy ragyogott. Láttam azt hiszem az elmúlt időszak minden egyes lehetséges formájában, és ha ez sem riasztott el, akkor a húga szerint még feleségül is vehetem. Ott azért még nem tartunk, de azért jól esik, hogy áldását adta már most ránk.
- Szia.
Pillantok fel rá mosolyogva. Szép. Egyszerű, bájos, tökéletes. Életem legnagyobb részét olyan emberekkel éltem, akik hangosak és feltűnőek voltak, és most, ahogy Rosie itt áll előttem, nem látok mást, csak egy bájos, törékeny nőt, akihez tartozni akarok. Figyelem, ahogy leül mellém, és elmosolyodok, ahogy kicsit összeér a vállunk.
- Tudod, a nagyon-nagyon eléggé ijesztő, de jogos.
Elnézve az előéletemet, én valószínűleg még ennél is többet gondolkoztam volna azon, hogy mit kéne velem csinálni, hogy mennyire gondolhatom komolyan. De komolyan gondoltam, és ő most esélyt adna nekem. Kinyújtom felé a kezem, tenyérrel felfelé, ujjaimat kicsit eltartva egymástól, és ha megajándékoz azzal, hogy a hosszú ujjaival közrefogja az enyémeket, akkor finoman ráhajtom őket.
- Felmondtam a bárban, ahol korábban dolgoztam, tudod a pesti, és átjöttem ide a cukrászdába. Éppen megüresedett az üzletvezetői poszt, és eléggé meggyőző voltam. Visszaköltöztem Bogolyfalvára, és egy nőhöz se volt közöm azóta, hogy utoljára beszéltünk.
Már előtte se sok, de ezt nem tenném hozzá, mert az az átmeneti idő eléggé pocsék volt, még szükségem volt arra, hogy legyek valakivel, de már leginkább Rosie-ra vágytam, így a vörös hajú lányokat hajtottam.
- Hogy vagy, Róza?
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bogolyfalva→Vendéglátó negyed