Bogolyfalva község leghosszabb és legszélesebb útja. Járdái kőkemény hegyi kövekből készültek, ám némi bűbáj segítségével állandóan tisztán csillognak.
Az út mindkét oldalán apró, ám annál érdekesebb boltok sorakoznak. Itt található többek között a méltán híres Völgyessy Talárszabászat, Musou Hangszerboltja, vagy a papír- és tintaillat rajongóinak mindig nyitva álló Lectorius Tanszerbolt. Térj be egy üzletbe, hogy kiüríthesd harapós erszényed, vagy nézd, ahogy a bámészkodók csoportjain olykor keresztül nyargal egy-egy napi bevásárlását végző, seprűn közlekedő boszorkány. Akadnak azonban morcos, furcsa külsejű vándormágusok is, vigyázz a zsebeidre, ha nem akarod, hogy megszabadítsanak a tartalmától!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=577862#post577862][b]Báthory Elizabet - 2016.03.25. 23:29[/b][/url]

Volt egy meghívása az itteni színház egyik darabjára, azonban túlzottan unalmasnak bizonyult, így az első szünetben úgy döntött, hogy magára hagyja a páholybeli helyét (és egyúttal a partnerét is), és inkább visszaindul az üzletbe. Lehet, hogy övé az örökkévalóság, de ez nem jelenti azt, hogy tengernyi idejéből akár csak egy zsebkendőnyit is dilettáns darabokra kell áldoznia. Bézsszínű bolerója inkább dísznek van, mintsem ténylegesen meleget szolgáltatna az éjszakában, de ez Elizabetet nem is érinti komolyabban, a hőmérséklet részletkérdés. Magassarkú cipője kopog a hepehupás, macskaköves úton - csodaszámba megy, hogy egy ilyen terepen képes magabiztosan és könnyedén járni, anélkül, hogy attól félne, elesik valamelyik váratlan kiszögellésben. Enyhe, épp csak érezhető parfüm lengi körbe, ruhája, bár elegáns, mégis szépen simul a falu általános hangulatába, inkább világos, élénk szőke hajával rí ki az utcai látképből. Derűs hangulatban pillant át az út másik oldalára, a szemközti járdára, ahol ismerős arcot vesz észre.
- Ah, Mihael drágám!
Csak úgy, teljes természetességgel, és a másik magánszférájára abszolút érzéketlenséggel kiált fel ezzel a bizalmassággal, miközben irányt változtatva elindul felé. Már másfél méterről megemeli az egyik vörösre lakkozott körmös kezét, mutatóujjával ál-fenyegetően ejnye-bejnyét mutatva a fiúnak.
- Hát illik egy hölgyet megváratni? Volt egy megbeszélt találkozónk, én pedig hiába várakoztam, egészen el is untam magam a végére. Micsoda illetlenség.
Felsóhajt, de a szája sarkában végső soron mosoly játszik, már nem bosszankodik, volt ideje arra, hogy kezdeti szeszélyes kelletlensége és rossz hangulata leülepedjen, s végül eltűnjön. Emlékszik arra, milyen irritált volt emiatt, de ismét felidézni magában az érzést már nem tudná emlékezetből, legfeljebb, ha valami ismét kiváltja.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=577877#post577877][b]Báthory Elizabet - 2016.03.26. 00:30[/b][/url]

Elsőre természetesen annak tudja be a fiú zavarát, hogy így letámadta az utcán. Efelett a nő természetesen semmilyen bűntudatot nem érez, azt tesz és úgy, ahogyan kedve tartja, mindig így vélekedett erről. Meg aztán biztosan azért is megilletődött, amiért most rajtakaptál, és a nemrég felültetve hagyott személy jóformán merő véletlenségből ugyan, de rátalált. Megtorpan Mihael előtt, testsúlyát az egyik oldalra helyezve, bal kezét a csípőjére helyezve, kissé hetyke, kissé számon kérő testtartást felvéve.
Hogy aztán egy hosszú másodperc erejéig fürkészőn mérje végig a fiút annak szavai után, reakcióiban, vonásaiban, rezdüléseiben, szívverésében hazugság vagy tettetés jelei után kutatva. Szörnyen átlátszó trükk lenne úgy tenni, mint aki nem ismeri fel őt. Ha nem érzékelné a Mihael ereiben sebesen száguldó vért, az újdonság és meglepettség tapasztalatától felszabaduló adrenalint, akkor nagyon komoly sértésnek is venné azt, hogy már csak a lehetősége is felmerült annak, hogy őt, Báthory Elizabetet el lehet felejteni.
Nem kérem, ilyen nincs.
És úgy látszik, mégis van, mert minden érzéke és tapasztalata arról árulkodik, hogy az előtte álló nem hazudik: csakugyan elképzelése sincs, ki beszél hozzá. Mégis mit kezdjen így vele?
Oda az egyik kliense, így semmi haszna nem lesz belőle!
Vagy mégis.
Nyelve hegyével elgondolkodva simít végig szabályos fogsorának belsején, megállapodva az egyik szemfogánál. Ugyan ma már vacsorázott, de a jóból soha nem elég, egy kis kényeztetés kijárna neki, ráadásul ez.. olyan könnyű.
- Jaj, ne legyél ilyen formális, nem kell így óvatoskodni, ettől csak kellemetlenül idősnek érzem magam.
Eltöprengve hajol közelebb, még éppen a személyes szférán kívül maradva ugyan, de Mihael orrát így is megcsapja a kellemes parfüm illata.
- Valóban nem emlékszel rám? - Muszáj tennie még egy próbát, a bizonyosság kedvéért.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=577879#post577879][b]Báthory Elizabet - 2016.03.26. 01:01[/b][/url]

Mintha a fiú kissé defókuszált lenne, míg beszél, határozottan nem oda néz, ahova várná, de egye fene, most az egyszer elnézi neki. Lehet, hogy máskor is elnézi, igazából ki tudja, hogy mikor gondolja úgy, elég fontos a mondandója ahhoz, hogy sértés legyen az elkószáló figyelem. Gyakorlatilag csak a szívverését véve alapul, köteteket lehetne írni Mihael gondolatairól. Igaz, arcának rezzenései is igencsak árulkodóak. Ez, és a kérdésére kapott válasz épp elég neki ahhoz, hogy egy vidám, elégedett mosollyal Mihael mellé lépjen, és kedélyesen belé karoljon.
- Nem, nem, minden kétséget kizáróan téged ismerlek. Mit szólsz, ha nem egy zsúfolt, zajos fogadóba megyünk, azok ilyen késő este már úgyis tele vannak mindenféle kellemetlen fráterrel. Viszont remek kávém és italaim vannak a szállásomon.
Ebben nem hazudik, tényleg tart vendégváró italokat, hiszen nem félrevonult remete életet él, hogy ne lennének vendégei. A magasságkülönbség kevésbé jelentős így, a magassarkújában állva, de még így is felfelé kell irányítani a tekintetét félig-meddig, amikor oldalra pillant.
- Az antikvitás felső emeletén lakom, nem messze innen. Odafenn elmesélheted, hogyhogy nem átallottál mindent elfelejteni rólam.
Ami igazából egyetlen egy találkozás volt, de Elizabet szemében már az is hatalmas veszteség. Mármint a fiú számára elkönyvelhető veszteség. Egyébként is unatkozott volna ma már, amint hazaért, ez pont kapóra jön, mint időtöltés, ráadásul elég izgalmas kilátás, hogy arról világosíthatja fel a fiút, amiről csak kedve tartja. Legalább a mostani éjszaka erejéig igaznak fogja gondolni.
Hát nem szórakoztató?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=689926#post689926][b]Báthory Elizabet - 2017.07.12. 13:29[/b][/url]

A budapesti éjszakából érkezik vissza. Hiába, eltelhet öt, tíz, száz év, a fővárosok nyüzsgő, emberektől zsongó forgataga mindig bűbájos marad a maga módján. Régen talán kissé kellemetlenebb volt a csatorna és lovaskocsik orrfacsaró bűze miatt. Most a szmog az, ami néha ki tudja billenteni a komfortzónájából, de minden megszokás kérdése. Illetve minden azon múlik, elég szórakoztató-e a társasága ahhoz, hogy elvonja a figyelmét ezekről a kellemetlenségekről. Olyan tíz perce érkezhetett vissza az egyik hoppanálási pontra, természetesen nem egyedül, hanem egy fess varázsló oldalán, aki felajánlotta, hogy szívesen hazahoppanálja a hölgyet. Nem említette, hogy a boltjának ajtaja pont az ilyesféle gyors helyváltoztatásokra van kialakítva, mindig élvezi azokat az alkalmakat, amikor van alkalma belekóstolni a hajdanán elvesztett mágia élményébe. A fiú visszatért a barátaihoz a pesti felsőkategóriás szórakozóhelyre, Lizi pedig mint aki jól végezte dolgát, úgy indul lefelé a Fő utczán, az antikvitás irányába. A kisvárosi környezettől szörnyen elüt a hófehér haute couture ruha, amely egyszerű, kellemes szabású, és nem bíz sokat a képzeletre. Mondjon bárki bármit, valahogyan neki is vadásznia kell, márpedig Elizabet nem híve annak, hogy sokáig rohangáljon a prédája után, jobb szereti ő maga bevonzani, hogy az házhoz jöjjön. Ha pedig ehhez minden adottsága megvan, nem fogja holmi álszerény szemérmesség miatt elpazarolni a lehetőséget.
Magassarkúja cípője hangosan koppan minden lépésnél, rejtély, hogyan képes anélkül métereket megtenni a trükkös macskaköves úton, hogy egyszer is megbicsaklana a bokája. Krémszínű oldaltáskájába ejti a mobiltelefont, a faluba lépve mindig használhatatlanul pocsékká válik a térerő.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=383&post=690972#post690972][b]Báthory Elizabet - 2017.07.16. 19:58[/b][/url]

Nem nagy táv, amit a hoppanálási ponttól kell megtennie az antikvitásig, de érthető módon nem sieti el. Bár kényelmesen berendezkedett a boltban, viszont attól még nem válik remetévé. Márpedig Elizabet odavan az emberekért. Még az utolsó pézsmaszagú, izgatott kis kamaszkölyökre is képes úgy tekinteni, mint valami aranyos kiskutyára, akinek elég, ha meglapogatja a fejét. Az pedig mindig különösen szórakoztató, ha megpróbálja egy magát erősnek és hatalmasnak gondoló férfiember kirabolni az utcán. Általában olyankor nagyon hamar megvan az aznapi vacsora - még ha egyébként a muglik vérét nem is tartja különösebben zamatosnak.
Nem. Az a legjobb, ha az a vér mágiától telt, súlyos. Amikor a nyelve hegyén érzi a mana táncolását (ami amúgy teljesen lehetetlen, lényegében csak placebo az egész).
A mai éjszaka felhőtlen, tiszta, itt vidéken még a levegő is könnyebb, a hatalmas autós forgalom sem tömíti el az érzékeit - sem a hallását, sem a szaglását. És ami még jobb Bogolyfalvában az az, hogy tele van varázslókkal. Precízen vörössel kihúzott ajkai halvány mosolyra húzódnak, mikor Dorián megszólítja. A férfi próbálhatja elnyomni akárhány mentolos cukorkával az alkohol odőrjét, kizárt, hogy ne ordítson róla az egész estés tivornya. Ráadásul tényleg elhomályosíthatja még a varázsló ösztöneit az ital, ha ilyen könnyed "aggodalommal" szólította meg őt, akiről messziről ordít a tény, hogy nem ember. Néha hízelgően vélának hiszik.. de hosszú távon végül mindenki rájön, hogy mi is az a különös kisugárzás. Sajnos ez igen nagy hátrány tud lenni, Elizabet esetében nem működőképes a diszkrét "farkas báránybőrben" stratégia.
- Nagyon kedves Öntől, hogy figyelmeztet. - De én még szomjas vagyok - teszi hozzá gondolatban, évődő szórakozottsággal. Vajon milyen arcot vágna a férfi, ha hangosan is kimondaná? Sosem tudja eldönteni, hogy az emberek rajongása vagy rémülete szórakoztatja jobban. És mivel nem tud választani, ezért jobbára nem is erőlteti, számára mindkettő megfelel.
- Netán összefutott velük, hogy ilyen jól tájékozott? - Érdeklődve, enyhén félrebiccenti a fejét, már rég megálljt parancsolt a lépteinek, akkor, amikor a férfi először megszólította.