28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)

Megjelent az Edictum legújabb száma!
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2012. október 1. 23:53 | Link

A Dolánszky család otthona

El akart jönni azonnal, ahogy azt tapasztalja, hogy rá nincs olyan nagy szükség. Beindult a vizsgaidőszak, mindenki csinálja a dolgát, így a kezdeti döccenők után ő maga is kivehet egy szabadnapot. Igyekezett nagyon mugliasan felöltözni, hiszen ha már itt van, talán sétál is egyet. A vonatról is mugli közlekedési eszközökkel indult tovább, hiszen számára olyan lenyűgöző ez a világ, melyben évek óta nem járt. amióta Zsófi is visszatért hozzá nem látta értelmét, hogy kimozduljon a varázsvilágból.
A megfelelő utcába befordulva, sétabotja kopogásának kíséretében feltűnik ő is. Úgy néz ki, mint egy fitt és fiatalos nagypapa, aki titokban maga a mikulás. A mugli ruhák nála egy fekete nadrágot, fehér inget, fekete mellényt húzott. Nem nézett rá senki furcsán, így érezte, hogy eltalálta az itteni világ öltözködési szokásait. A ruhadarabok Felagund professzornak, pontosabban a feleségének köszönhetőek, aki nagyon jártas ebben a világban.
a megfelelő számnál befordul és némi gondolkodás után meg is találja a megfelelő ajtót, így pálcáját felemelve három határozott koppanással jelzi az ajtón, hogy a lakókhoz vendég érkezett.
Utoljára módosította:Gróf Wickler György, 2012. október 2. 01:36
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. október 1. 23:57 | Link

Gróf Wickler György
a 2012. őszi tanév előtt


- Szalagot nem akarsz a hajamba? - kérdezem bosszúsan anyámtól, aki miután zoknit cseréltetett velem, mert az előzőt túl elnyűttnek találta, aztán az ingem mintáját képező kockákat is igyekezett kisimítani rajtam, most a fejem felé közelít egy fésűvel.
- Hagyjááááál - kiáltom, miközben kézbirkózásba kezdünk, hogy ne tudja még jobban lenyalni a hajamat. Szerintem így is tökéletes.
A megmentőm - feltehetőleg gróf Wickler György igazgató úr, akit amúgy "Az Öregnek" szoktunk hívni a suliban, de csak kedveskedve, mert nagyon jó fej - kopogása az én javamra döntötte el a küzdelmet. A séróm maradt, anyám vörös fejjel simogatja le ünnepi szoknyáját, miközben az ajtó felé halad futólépésben.
Nyert. Az Öreg áll az ajtóban. Megkönnyebbülést érzek, hogy ha már az egész élet felfordult körülöttem egy éve, legalább ő a régi. Anyu üdvözli és betessékeli a vendéget.
- Csóko... - anyám szúrósan rám mered.
- Jó napot kívánok? - kérdezem a házi sárkányra pillantva, aki alig láthatóan biccent egyet. Hirtelen belém hasít, hogy arra sem emlékszem, hogyan kell szólítani az igazgatót. Gondolom professzornak, de inkább kihagyom a címzést, mert anyámnak még mindig vörös a feje az izgalomtól, és nem szeretném, ha eldurranna. Amúgy laza nő, csak néha valahogy megbolondul. Pedig ha valaki előtt, az Öreg előtt sosem kellett vigyázba állni meg tisztelegni.
Anyám még mindig zavartan simogatja a szoknyáját, és ülőhellyel meg házi süteménnyel kínálja látogatónkat.
- Mit hozhatok inni?
Én szintén közelebb gurulok az asztalhoz és veszek egy sütit, hogy legyen indokom arra, miért is nem szólalok meg. Mit is mondhatnék? "Légyszi, légyszi, hadd?" Bár az igazgató már megírta a levelében, hogy visszavesznek, de anyámnál nagyon borotvaélen táncolok, alig bír elengedni. Azt remélem, hogy ez lesz az utolsó lökés neki. Ha minden előkészül arra, hogy visszamehessek a Bagolykőbe, már nem mondhat nemet. Türelmetlen vagyok a dologgal kapcsolatban.
Hozzászólásai ebben a témában

Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2012. október 1. 23:58 | Link

Engedelmesen foglal helyet, nagyon egyszerű a helyzet. Az édesanya kicsit ideges, nem tudja, hogy miként viselkedjen az ő jelenlétében, a fiú pedig természetes maradna. Az ő pártján áll rejtve, hiszen nem atyaúristen vagy valami hasonló, hogy idegeskedni kelljen a jelenléte miatt. Épp csak egy egyszerű, átlagos ember, aki történetesen egy halom gyerekre felügyel, hogy a tanárokat és egyéb életformákat, melyek a kastély körül vannak ne is említsünk. Illedelmesen ő is elvesz egyet a süteményből, és végiggondolva a kérdésre adható válaszokat kiválasztja azt, melyet viszonylag a leghosszabb ideig tart előállítani, ha éppen nincs készen egy adag.
- Kávét, ha van persze itthon, ha nincs, akkor bármi nagyszerű lesz, köszönöm.
Mosolyog az édesanyára olyan sármosan, ami talán meglepő egy ilyen öregembertől, és talán ez az a mosoly, ami miatt olyan gyakran összehozzák őt és a levitások fejét. Igaz is, valamelyik nap szívesen meglátogatná a kollegináját. Ahogy a nő távozik, úgy fordul a fiú felé, remélve, hogy a beszélgetésüket csak ketten hallják.
- Minden rendben van? Mármint itthon is, meg úgy egyébként is.
Érdeklődik, majd a válaszra várva jóízűt harap az igazán finom süteményből. Ahhoz képest, hogy csak szívélyességből vette el, ez egy nagyon jó döntés volt.
- Nagyon örültem neki, amikor a leveledet olvastam. Reméltem, hogy nem adod fel.
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. október 1. 23:58 | Link

Anyu eltisztult a konyhába. Nem tudom, mi van vele, de ahogy elnézem, most jó ideig nem látjuk viszont, mert háromszor fogja lefőzni azt a kávét, hogy igazán tökéletes legyen. És a varázspálcáját is el fogja felejteni használni, úgyhogy még szerencsétlenebbül fog menni az egész. Kicsit sajnálom őt, de most nem követhetem, hogy segítsek neki, mert nekem kell szórakoztatni a látogatónkat. Nem tudom, hogy kezdeményezhetnék beszélgetést. Miről cseveg az ember egy felnőttel? Az ilyesmit mindig ők kezdik. Úgy látom, ezt az Öreg is tudja.
- Én sosem adom fel! - válaszolok harcos tekintettel. - Csak nagyon dühös voltam...
Nem is folytatom. És azt is elhallgatom előle, hogy mennyire nagyon feladtam akkoriban. Milliószor megfordult a fejemben, amikor az ágyamban feküdtem éjjel, vagy amikor segítségre szorultam, mint egy szánalmas, tehetetlen pólyás, hogy inkább a fejemet kellett volna abba az elfuserált zsupszkulcsba dugnom, és akkor rögtön ott is halok meg, mert ez az élet nem élet.
Az már régen volt, és én tudom, hogy meg fogok gyógyulni. Akkor pedig majd ugyanott folytathatom az életemet, ahol abbahagytam egy évvel ezelőtt. Mindent bepótolhatok, azzá válok, amivé csak akarok. És ha a gyógyítók tehetetlenek, majd én segítek magamon a mágiával.
Ezekre a gondolatokra még mindig érzem magamban a fellobbant elszántságot, no meg a türelmetlenséget.
- Most már jól vagyok. Mit kell tennünk? - próbálok a tárgyra térni. Vagy ezzel csak azt érem el, hogy kétségbeesettnek lásson? Ehh, ez is anyám hibája. Átragasztotta rám az idegességet. Pedig már egyenes utam van a suliba. Hiszen letettem az osztályozó vizsgát! Épphogy, de ez nem meglepő. Egy éves kihagyás után azért ez is szép teljesítmény. Nem tudom, ki találta ki, hogy az iskolán kívül tilos a varázslás. Én a őszi szünet alatt képes voltam mindent elfelejteni kémiából, félévkor majdnem meg is húztak belőle. Akkor egy év mit tehet az emberrel? Az elején még egy egyszerű lebegtető bűbájjal is meggyűlt a bajom.
De túl vagyok rajta, és amíg azzal foglalkoztam, hogy varázslatokat próbálgattam és a varázslények besorolásait magoltam, nem is értem rá azzal foglalkozni, hogy vajon miféle előkészületek kellenek a visszatérésemhez, és hogy mit fogok csinálni hetekig az iskolában, még mielőtt a többi gyerek megérkezne oda. Végül is mindegy, csak kerüljek távol itthonról. Anyu aggodalmas beszédeit hallgathatom majd akkor, amikor megvásároljuk a sulis cuccaimat, és azután is minden iskolaszünetben.
Az emlegetett pedig épp most toppan be két csésze kávét egyensúlyozva egy kis tálcán.
Hozzászólásai ebben a témában

Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2012. október 1. 23:59 | Link

- Mindenki dühös lenne a helyedben, így ez teljesen jogos volt, de csak kevesen vannak, akik nem roppannak meg a súly alatt, mely a változással együtt érkezik. Ez olyan dolog, amire nem számít senki, hogy egyszer az élete része lesz, és nem tudja, hogy hogyan kezelje. Te egy nagyon szerencsés fiú vagy, hiszen rengeteg akaraterő és tenni akarás van benned.
Ő maga sem tudott mit kezdeni sem akkor, amikor tudta, hogy a felesége hamarosan elhagyja az élők sorából, hogy a betegsége miatt a lánya magát hibáztatja, és inkább Franciaországig menekül, csakhogy ne kelljen az apjával egy asztalnál ülnie, és beszélgetnie, és bizony nem tudta, hogy mit tegyen akkor, amikor értesült a fiú balesetéről. Oké, fejben megvan mindenkinek, hogy mit kell csinálni, ott a vázlat, a sok elhatározás, hogy miként viselkedik az ember, mennyire erős lesz, mennyire magabiztos, de aztán amikor elkövetkezik a gyakorlat. Ez az, amikor hirtelen szeretne összemenni és áthárítani a feladatot, hiszen rá kell ébrednie, hogy nem is olyan felnőtt még ő ahhoz, hogy mindehhez jól álljon hozzá, és itt most nem számít az, hogy elmúlt már ötven éves vagy sem. Amikor megkapta az első levelet, valljuk be, félve bontotta fel. Félt, hogy mit talál majd a sorokban, melyeket a lapra írtak és félt, hogy milyen lesz a viszontlátás.
- Térjünk a tárgyra.
Érzi ő is, hogy ezt már régóta várja a fiú, így szélesen elmosolyodik a jeleneten. Nem érzi úgy, hogy kétségbeesett lenne, inkább azt a benyomást kelti, hogy majd kiugrik a bőréből, csakhogy végre újra ott lehessen a többiekkel.
- A vizsgáid sikerültek, a tanárok nagyon elégedettek voltak veled, hiszen ennyi kihagyás után nagyon ügyesnek mondható mindegyik. Ezzel nincs is gond, folytathatod onnan, ahonnan amúgy is folytatnád. Viszont jelenleg nem mondhatjuk, hogy átlagos diák vagy.
Igyekszik nem bántóan fogalmazni, de ez az igazság. Nem átlagos, így külön figyelmet érdemel.
- Sokat törtem a fejem, hogy mégis hogyan oldjuk meg a dolgokat, mely számodra és a többiek számára is kényelmes megoldás lenne. Az ötleteim a következőek. Keresünk valakit, a barátaid közül, akinek szinte egyezik az órarendje a tiéddel és segít közlekedni. Vagy kapsz egy manót, aki segít neked. Esetleg Széles professzor javaslata alapján szárnyakat varázsolunk a kerekekre, melyek segítenek a lépcsőknél, azonban, ha van jobb ötleted mondd csak.
A beérkezőre felemeli a tekintetét és csillogó szemmel néz az asszonyra, aki kávét hoz a tálcán, majd felpattanva egy szempillantás alatt át is veszi tőle a tálcát és félreáll, hogy az asszony le tudjon ülni.
- Kérem had segítsek, ön csak foglaljon helyet. Elég fontos döntések ezek most.
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. október 2. 00:00 | Link

Mondom, hogy nagyon rendes az igazgató. Mintha belém látna. Szúr a szemem - valószínűleg allergia -, de nem törődöm vele, az Öreg szavai elfújják az idegességemet, önbizalmat adnak.
Egészen addig, míg a segítségre nem terelődik a szó. Nekem nem kell segítség - mondanám rögtön, de van annyi eszem, hogy most, hogy célegyenesben vagyok, ne viselkedjek rögtön úgy, mint egy komplett idióta. Óvatosan próbálok fogalmazni.
- Nem szeretnék másnak gondot okozni - most már emlékszem, milyen az igazgató szokásos kedvessége és elnézése, és ez felbátorít, hogy őszintén beszéljek vele. - Tudja, elég nehéz lesz úgy barátot szereznem, aki egyenrangúként kezel, ha folyton engem kell pátyolgatnia. Az elsős haverjaimmal nem tartottam a kapcsolatot az utóbbi egy évben, nem tudom, jóban vagyunk-e még, és nem is kérnék tőlük ilyet.
Elgondolkodom egy kicsit a másik eshetőségen. Látom magam előtt, ahogy egy kis konyhai manó lohol utánam a folyosón. Ez egyből meghozza a döntést.
- És azt sem szeretném, ha mindenhová egy manóval kéne mennem. Félre ne értsen, nagyon aranyosak és rendesek... - Már amelyik, alig egy hónapja voltam a suliban, mikor leejtettem egy üvegcse halfarokdarát az egyik lépcsőfordulóban. Az illető manó, mintha csak erre várt volna, ott termett, és elszidott engem is meg az anyámat is mindennek. Gyorsan felszívódtam, amikor már a dédszüleim ócsárolásánál tartott, mert éreztem, hogy ez egy végtelen folyamattá kezd válni. Ezt persze nem említem az Öregnek, elvégre az ő dolgozóiról van szó.
- Csak szóval... elég gáz lenne egy házimanóval menni mindenhová. Közröhej tárgya lennék, pedig azért annyira nem indokolt a napi huszonnégy órás felügyelet. Tudja, elég jól el tudom látni magam. A lépcsőkkel lesz az egyetlen gondom.
- Repülő kocsi? Királyság - tetszik az ötlet. - De... nem lehetne valami, khm, férfiasabb? Repülő szegecsek, vagy mittudomén - megeresztek egy vigyort a tanár felé.
A visszatérő anyám rosszallóan hümmög a megnyilvánulásomra. Látom az arcán a "hálátlan pimasz" című kifejezést. De nincs ideje hangot adni nemtetszésének, mert az igazgató bá' épp zavarba hozza heves segíteni akarásával. Úgy látom, azért jól esik neki a dolog, talán most már ő is felenged. Én meg hálát adok az égnek, hogy Wickler professzor elég bölcsnek és megnyugtatónak látszik, nem úgy, mint a mugli sulim igazgatója, aki akkora humorherold, hogy senki sem veszi komolyan. Így nőnek az esélyeim.
Hozzászólásai ebben a témában

Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2012. október 5. 14:34 | Link

- Azért ez más helyzet, mint amikor nem írsz nekik a nyáron, vagy elkerülöd őket a folyosón.
Persze megérti azt, amit a fiú mond, csak szeretné tisztázni vele, hogy ez nem éppen ugyanaz. Azok, akikkel eddig barátkozott nyílván meg fogják érteni a helyzetet és örömmel veszik majd, hogy visszatért, hiszen ő maga, egy egyszerű igazgató, akinek a viszonya a gyerekekhez képest csak felszínesnek számít, is örül, hogy Alex ennyire kitartó.
- A barátságokat nem a közelség, vagy a másikon lógás határozza meg, hanem az, hogy órák, napok, hetek, hónapok vagy évek múltén is képesek vagytok ott és úgy folytatni a beszélgetést, ahogy abbahagytátok.
Ez nem könnyű, ő maga is tisztában van vele, de igyekszik rengeteg pozitív energiát és gondolatot sugározni a fiú felé, hiszen ezzel kicsit önmagát is megerősíti. Ahhoz képest, hogy milyen vén embernek számít már, mégis mindig olyan bizonytalan tud lenni ilyen téren, hogy néha saját magát is meglepi.
- Hm. Igazad van, tényleg…gáz.
Az utolsó szó talán egy kicsit furcsán hangzik az igazgató szájából, aki igyekszik minél jobban elsajátítani a közös hangot, hogy a kommunikáció is könnyebben menjen. A lépcsőkre viszont még mindig nem találtak jó megoldást, pedig ez az egyetlen aprócska gond. Tudta ő, hogy nem felfelé, hanem hosszában kellett volna építkezni, igaz akkor nem lenne udvar, de nem is kellene ezzel bajlódni, viszont azért vannak itt, hogy megoldják a problémát is meg is fogják.
- Férfiasabb?
Neki a szárnyakkal se volt semmi baja, végül is a görögök se panaszkodtak, hogy hírvivőjük nem elég férfias, de hát rendben, legalább elindultak valamilyen irányba.
- Repülő szegecsek. Érdekes elgondolás, csak azon gondolkozom, hogy ezt hogyan kivitelezhetnénk, mármint, hogy elősegítsék a folyamatot. Olyasmi kéne, aminek a mozgása segíti a lendületet és a fent maradást. Esetleg jöhetne egy főnix, amikor kell és felrepítene, de lehet ez sem elég hétköznapi.
Azt érzi, hogy az édesanya talán kezd enyhülni. Igyekszik azon lenni, hogy kedvesnek, és szimpatikusnak tartsa őt, olyan embernek, akivel el meri engedni a gyerekét.
- Esetleg megkérhetnénk az átváltoztatásban és bűbájokban jártasabb kollégákat, hogy valami hiperfiúsat találjanak ki. Lehetnének a szegecsek, láthatatlan szárnyakkal mondjuk, vagy akár az egész láthatatlan lehetne és akkor nem számít, hogy fiús-e vagy lányos.  
Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. október 6. 18:00 | Link

Hát ki vagyok én ahhoz, hogy felülírjam ennek a bölcs öregembernek a gondolatait? Értem, amit mond, de akkor sem hiszem, hogy egy év alatt olyan jó barátokat szereztem volna a Bagolykőn, mint mondjuk itt Pesten kiskorom óta. Na, ők megértenek engem. Segítenek, ha bénázom, de nem átallanak jól megszívatni, amikor csak alkalmuk adódik, ahogy persze én sem kímélem őket. Semmi sem változott a balesetem óta. Nem éreztetik velem folyton azt, hogy szánandó nyomorék vagyok. Biztosan segítenék a bagolykövesek is, meg örülnének nekem meg minden, de nem akarok rájuk szorulni. Menni fog ez egyedül is. Ha meg nem, néha-néha megkérek valakit. Kis családias csoportban az emberek segítőkészek, csak a nagy budapesti tömeg olyan, hogy ritka az elnéző járókelő. Elhessegetem a gondolatot. Eddig nem aggódtam annyira azon, hogy mit szólnak hozzám a többiek a suliban, de most már kezdek.
- Főnix! Az Eridon ház megsárgulna az irigységtől! - röhögök a gondolaton. A szemem sarkából látom, hogy anya is elmosolyodik, ami szerintem csak a betetőzése annak a mozdulatnak, ami akkor indult a szája szegletében, amikor az Öregtől meghallotta a "gáz" kifejezést. Szerintem is vicces volt, vagyis inkább szokatlan, de mégsem röhöghetek szembe egy tanárt, úgyhogy vágtam a fapofát. Meg aztán díjazom is az igyekezetét.
Anyám egész eddig nem szólt bele az egyezkedésébe, de már várom, mikor közli velem, hogy ne osztozkodjak, hanem köszönjem meg szépen a bácsinak, hogy ennyi energiát pazarol rám.
- Oké - egyezem bele az utolsó verzióba. - Jöhetnek a láthatatlan szárnyak. Így, hogy sokáig ragoztuk a témát, kicsit cikinek érzem az ódzkodásomat a szárnyaktól, de már mindegy, ezt elszúrtam.
- De ne szóljon senkinek róluk, jó? - teszem még hozzá.
Hozzászólásai ebben a témában

Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2012. október 11. 16:11 | Link

- Na igen, azért nem lenne utolsó látványában sem, egy  főnix, aki csak úgy fel-alárepkedaz iskolában. Az elsőéves lányok biztos odáig lennének érte, az unikornis is nagy siker minden évben.
Jó, mondjuk tegyük hozzá, hogy az a legszelídebb még, meg hát mondjuk, amíg kicsi még aranyosabb, azért nem biztos, hogy kifizetődő lenne, ha Nemeskürti professzor sárkányokat mutogatna, melyek kedvükre elfogyasztanak egy-két elsőévest. Végre azonban megvan a döntés, a szárnyak eltűntetve a kíváncsi szemek elől nem is olyan, nos, gázak, mint a többi lehetőség. Elégedetten elmosolyodik, a legfőbb kérdés ezáltal meg is lett beszélve. Szép dolog az élet. Nem is tudja, így hirtelen, hogy mit kell még megbeszélni, így iszik egy kortyot, csak utána bólint a beleegyezésre.
- Ez remek lesz. Akkor, ha visszaértem, fel is veszem a kapcsolatot a megfelelő tanárokkal, és megmondom nekik, hogy ha egy szót is szólnak a dologról, akkor bizony repülnek a kastélyból. Szerencsére egyiket sem olyannak ismertem meg, aki előbb beszél, majd eszébe jut, hogy nem kellett volna.
Talán kicsit kimértek is, ami azt illeti. Valahogy egyik tanáránál sem érzi azt a bizonyos arany középutat. Az egyik túl engedékeny, a másik karót nyelt, az egyik nem képes felnőni, a másik felfelejtette, hogy milyen, amikor gyerek. Nem is érti őket.
- Nos, akkor a lépcső kérdés megbeszélve, a vizsgák megvannak, hm. Van kérdésük?
Persze illendő az anyát is belevenni, és, hogy ne tűnjön udvariatlannak, elvégre az anyukának is van nem kis beleszólása a dologba.
- Oh, igaz is, mielőtt elfelejtem. A visszatérés időpontja. Írtam, hogy hamarabb szeretném, hogy minden flottul menjen. Gondolkoztak már időpontba, hogy mikor lenne alkalmas?  Vagy én, vagy kolléga jönne mindenképpen Alexért és kísérné el az iskolába, hiszen ugyebár nem a szokásos időpontban érkezne, ez némi közlekedési változást is jelentene.

Hozzászólásai ebben a témában
Dolánszky Alex
INAKTÍV


Hakuna Matata
offline
RPG hsz: 498
Összes hsz: 14900
Írta: 2012. október 12. 22:49 | Link

Ez anyám terepe. Míg ő megkommunikálja, mikor megyek hova, én egészben betolok egy sütit a számba. Talán nem ez volt az évszázad ötlete. Igyekszem kulturáltan rágni, amint sikerül a két fogsoromat összeérinteni az őrléshez...
Az eddig a díványon kukuló anyámból, mint egy csap, ha megnyitják, vastag sugárban ömlik a szó.
- Nekünk bármikor jó, igazgató úr! - így Anyu. - Még be kell vásárolnunk a tanszereket és egyebeket, de erre akár holnap is sort keríthetünk. Ó, erről jut eszembe, a kötelező könyvek és felszerelések listáját el szeretném öntől kérni.
- Ha jól emlékszem, azt írta, pár héttel korábban akarja elvinni Alexszet. Pontosan mennyi időre gondolt? Ő készen fog állni, amikor csak kell, de szeretném, ha minél több időt itthon tölthetne.
- És hogyan történik az utazás? Kell valamiféle előkészületet tennünk?
- Iskolaidőben is meglátogathatom a fiamat?
- Mmmhhmmgge - csattanunk fel hirtelen, én és a sütemény a számban. Némi rágás (egész jól felül kerekedtem a küzdelemben), és érthetően is előadhatom véleményemet: - Nem kell! Majd hazajövök a szünetben! Ne égess már!
Anyám a tiltakozásomra szót sem vesztegetve, várakozóan néz a professzorra. Asszem fogok még kapni ezért a kijelentésért, hogy én egyáltalán nem szeretem és nem tisztelem őt, blablablabla. Én esküszöm, próbálom visszafogni magam, és nem megsérteni a jóanyámat, de ilyenkor tényleg muszáj helyretenni. Csak nem akar a seggemben lenni egész évben?!
Hozzászólásai ebben a témában

Gróf Wickler György
INAKTÍV



offline
RPG hsz: 34
Összes hsz: 45
Írta: 2012. október 23. 19:27 | Link

Alex - zárás

- A könyvek, igaz is.
Jó, hogy felemlegeti a hölgy, végigtapogatva a mellényét meg is találja a papírokat, melyek minden információt rejtenek, ami az évkezdéshez elengedhetetlen. Jó dolog ez a tértágító bűbáj, hiszen egész apró helyre el tud rejteni rengeteg mindent. Ki gondolná, hogy épp egy mellényzsebet kell átkutatni? Senki. Pont ez benne a remek. Átnyújtja az öt lapból álló tájékoztató levelet, melyet másoknak bagoly hoz néhány hét múlva.
- Egy, másfél hét lenne az ideális. Akkor itthon is van rendesen, meg ott is bele tud tanulni a dolgokba, addig még a tanáraimnak is kell némi előkészület, így még van idejük együtt.
A következő kérdésre elmosolyodik és már válaszolna is, amikor a fiú felcsattan. Pedig lett volna egy remek ötlete, de úgy néz ki, hogy ezt most inkább megtartja magának, hiszen nem szeretne kirobbantani egy családi viszályt. Egy kicsit még elidőzik a tekintete a fiún, mielőtt az édesanya felé fordítaná a tekintetét.
- Mivel úgy véljük diákjainknak kevés a karácsonyi, illetve nyári szünet, hogy rendesen otthon is legyenek, ezért szeretnénk beiktatni több hétvégét a tanévekbe, melyek alkalmával a gyerekek hazalátogathatnak. Persze nem kötelezően, mondjuk úgy, hogy olyankor lazább lesz az oktatás azoknak, akik maradnak, de lesz, ismétlés és gyakorlás, hogy a távol lévők se maradjanak le, de ugyanakkor a gyermekek is láthatják a szüleiket. Ezen az igazgató-helyettes asszony jelenleg is dolgozik, eddig úgy néz ki, hogy vagy havonta három-négy nap, vagy másfél havonta hét nap lesz, melyet a gyermekek otthon tölthetnek.
Egy kicsit megáll, hogy kiigya kávéja maradékát. Lassan indulnia kell, viszont a felmerülő ötletét egy kicsit átdolgozva, de felveti a hölgynek.
- Ha nem szeretné, hogy Alex ennyit utazzon, vagy az utazási időt is szeretné megspórolni, esetleg a szabadhétvégéken ér rá jobban, akkor ön is ellátogathat Bogolyfalvára. Kényelmes, igen olcsó, de rendes szállás van ott, jó környék, és sok helyet megmutathat Alex is. Viszont ezt önöknek kell megbeszélni, én nem is szeretnék tovább zavarni, hiszen minden idő áldás, melyet a gyermekünkkel tölthetünk. Tudom ezt, hiszen én is éppen a lányommal találkozom. Néhány nap múlva, ha döntés születik, hogy ki és mikor jön el Alexért mindenképpen küldök baglyot.
Felkelve megsimogatja a fiúcska fejét, majd az asszonyhoz lép és csókot nyom kézfejére. Biccent, majd megpördülve köddé válik. Sietős a dolga.


Köszönöm a játékot és a türelmet. (:
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek