28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 293
Írta: 2019. január 14. 21:16 | Link


kinézet | Budapesti Bűbájképtár | január 13. este

Idegesen, ráncokkal tele igazítottam meg a zakó gombját a tükörben önmagammal nézve szembe. Egy fél órával ezelőtt ért véget a megbeszélés és a képek utolsó átnézése a tárlatvezető hölggyel én pedig egyre csak az órámra néztem. Nem voltam oda az ilyenekért, ez mostanában egyre jellemzőbb volt rám. El kellett jönnöm és egyedül. Bíztam benne, hogy a Majáékkal esedékes nagy vacsorán gyorsabban esik át Cel, mint illene neki, hogy még időben hazaérjen az ágyon hagyott ruhájához és ideérjen kezdés előtt. Elzárva a csapot megtöröltem a kezem majd a hajamba túrva kisétáltam a helyiségből egyenesen a hátsó bejárat irányába. Még oldalt biccentettem a szervezőmnek, hogy aztán kilépve nézelődjek a kivilágított utcafronton a hoppanálási pont felé. Szerencsére nem volt messze, ezért is mertem ilyen könnyen belemenni ebbe az egészbe. Abba már kevésbé, mikor a nő ki akarta kötni, hogy jobb az üzletnek a magányos művész. Én nem vagyok az.
A képeim beszélnek helyettem. Azok is, amiket még az a bizonyos csoda az életemben sem látott eddig. Erre voltam kíváncsi, arra ő mit fog látni. Nem a kritikusokra, a Modern Boszorkány újságírójának abszurd kérdéseire, vagy a szakmában sosem jártak nagyívű "ez valami elkenődés?" érdeklődéseire.
Zsebre vágott kézzel néztem tovább rendületlenül előre, mintha attól jobban szaladnának a percek és még az sem zavart, hogy egészen mínuszba hajlott a hőmérséklet.
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 276
Írta: 2019. január 14. 22:11 | Link


#her | Daddy bemutatóján |  13th of January


"Cel te sietsz valahova?"
Nem értem miből gondolták. Végül is csak magamba tömtem a levest, aztán megettem a főétel felét és nem kértem desszertet. Még ölelések, puszi-puszi, aztán gyakorlatilag futólépésben tettem meg az utat hazáig, hogy legyen időm még lezuhanyozni. Orion folyamatosan kapargatta a lábikójával a zuhany falát, szóval végül kénytelen voltam beengedni. Apu nem kell megtudja. A vanília illatú gőzben még el tudtam volna ácsorogni egy darabig, de aztán nem történt ez meg, csak kiugrottam és megtörölköztem. Az ujjaim Orion nedves bundájába mélyesztettem leülve, érezve, ahogy az ujjbegyeim egész lassan áthűlnek, majd a teljes kézfejem, míg kivontam a vörös szőrtömegből a nedvességet. Nem kenhet össze mindent ez a kis csoda, mert apu hazajön és nyekk nekünk.
- Ne szólj neki - pisszegtem le, mielőtt még feldobtam volna magamra egy leheletnyi sminket, meg laza, de elegáns kontyba kötöttem volna a hajam. Aztán a szobában felvettem az arany ruhát, meg a hozzá szériatartozékként járó bolerót is. Még fújtam magamra egy nagy adag glitteres testpermetet, főleg a dekoltázsos részre, majd belebújtam a Beauty & the Beastes magassarkúmba és már kint is voltam az ajtón. Nem igazán szerettem volna elkésni. Hogy néz az ki?
Aztán csak sikerült elkeveredni a hoppanálási pontra, ahol egy tök készséges nőci kezdett el valamit magyarázni, hogy hát ő...
- Néni, nincs rád időm - szögeztem le, még mutogatva is az ujjammal az ajkam előtt, mikor megláttam Aput és már egy pillanat alatt ott is voltam, hogy a nyakába ugorjak. A hajába túrva húztam le végül egy csókra, hogy széles mosollyal döntsem kicsit hátra a fejem. - Axel, a kiállítás nem itt kint van.
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 293
Írta: 2019. január 14. 22:45 | Link


kinézet | Budapesti Bűbájképtár | január 13. este

Sosem szerettem ezeket az estéket, bizonyosan nem ma fognak a gondolataim jobbról balra állni, hogy széles mosollyal bájologjam át az éjjelbe magam. Aki tényleg idejön, nem ezért teszi, aki meg nem ezért jön, szóra sem, nem még megjelenésre érdemes. Polgárpukkasztó és pénznyelő az egész, valahol a művészet tisztaságát is néha kétségbe vonom, aztán rájövök az értékére. Arra, ami a materiális javak felett áll. Az elégedettségére, ami most is eltölt, ahogy mosolyogva emelem a tekintetem fel meghallva a gyorsuló koppanásokat. Készültem. Mindig fel vagyok erre, különben már belerokkantam volna fizikailag, ez egész biztos.
- Na nem mondod babydoll? - nevettem el magam, ahogy a kontyából kiszökött tincseit eltűrve néztem rá. A tenyereim az arcára simultak, ahogy viszonoztam a csókját, egész könnyedén, és kedvesen téve mindezt. - Mehetünk?
Szerintem mindketten tudtuk, hogy én oda nem teszem be a lábam egyedül, akkor inkább lelépünk együtt, de az én idegeim túlkorosak a bájolgó, 30as nőkhöz, akik az okkersárgát és a citromsárgát se tudják megkülönböztetni, majd bemutatkoznak mint okkult művészeti lapvezetők. Impozáns, mint egy Afrikát promózó jegesmedve.
- Szeretnék mutatni valamit, mielőtt elkap a tömeg - jegyeztem meg a füléhez hajolva, ahogy az ajtót kinyitva beljebb is tessékeltem, majd utána lépve becsuktam mögöttük. Mutattam is az irányt, de a bejárathoz vezető folyosó helyett a kerülőre kanyarodtunk, ami a leghátsó teremhez visz. - Van még úgy négy percünk. - Ugyan evvel a mondatlendülettel be is fogtam a szemeit, ahogy kiléptünk a terembe. A bal kezemmel a könyöke alá nyúltam, a cipője és a navigálási készsége sötétben nem egy biztosítási alap.
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 276
Írta: 2019. január 14. 23:07 | Link


#her | Daddy bemutatóján |  13th of January



Nem tudom, hogy mit vártam, talán azt, hogy bent lesz már és éppen beszélget - flegmul - valami önjelölt profival, amiatt, mert megint valami oltári böszmeséget elemeztek bele a képébe egy hivatalos lapnál. Nem szerettem az ilyeneket, néha egészen hajmeresztő elképzeléseik voltak képekről, hogy mit is szimbolizálnak.
- Most mondtam, öregszel? - mosolyodtam el szélesen, mielőtt még egy egészen apró csókot loptam volna az ajkairól, a kezem végighúzva a szakállán. Ma talán ez volt az első értelmes puszi, amit kaptam tőle, már egészen hiányzott nekem. Kis vigyorral az arcomon bólintottam pár aprót, szerettem, mikor a képei közelében lehettem, mindig találtam rajtuk valami apró, új részletet.
- Mutatni? Tömeg? Fogócskásat akarsz velük játszani, Daddy? - nevettem fel egészen halkan, de nem akartam zajolni, ha már egyszer ő sem akart nagyon hangodkodni. Gondolom itt is van egy buta, Miranda stílusú néni, aki folyamatosan azt hintelgeti, hogy ő nagyon művész és persze, hogy tart szeretőket. Undorító volt az a kis... az. - Ugye tudod, hogy az nem sok? Nagyonnemsok.
Aztán befogta a szememet, én meg egyből a keze után kaptam, nem szerettem, mikor botorkálni kell, meg minden kemény környezeti tényezőt meg szokott kóstolni a sípcsontom. Épp elég volt a térdemről is eltüntetni a lila foltokat, nem akartam még plusz munkát.
- Zseniális vagy, de ugye tudod, hogy nem igen tudsz mit mutatni, ha eltakarod a szemem? - jegyeztem meg kissé szarkasztikusan.
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 293
Írta: 2019. január 14. 23:51 | Link


kinézet | Budapesti Bűbájképtár | január 13. este

Öregszem, valóban. A szemeim forgatva ingattam meg a fejem és egy mély sóhaj után néztem rá lefelé, mert nem, egyáltalán nem vicces, a hallásom is remek, mint egyéb kondícióim. Nem, még nem is a hátam áll be reggelente. Vagy a térdem. Inkább a tettek mezejére léptem, meg túlestem azon, hogy megfázzon, összeszedjen plusz vírust és tüdőgyulladással kelljen otthon fetrengjen. Még baj lesz, jobb a békesség.
- Nem, leginkább semmit - közöltem elhalkulva, igencsak több őszinteséggel, mint azt illene. Olyan házigazda vagyok, vagy hogy mondják erre, engem mégsem köt le az egész, ha tehetném aláírnék pár előre megírt választ - ezeknek úgysem számít, sablonos és művészetileg értelmetlen szarságok, amiket kérdeznek - , majd nagy kanyarral indulnék haza. Vagy el innen, az biztos.
- Nem, és ha sokat csacsogsz, és megtorpansz még kétszer, már csak kettő fog maradni - búgtam a fülébe már az egyik kezemmel eltakarva a szemeit. Azért rá nem szorítottam, mert tudom milyen, mikor egy arc néz vissza rád hála annak a feketének a szempillájáról meg a csillámos szemkencének. Hagyjuk is.
- Shh, várd ki - csitítottam, még kicsit jobbosan húzva meg nem álltunk, hogy aztán elvéve a kezem ellépjek egyet balra, majd pedig mellé. Én őt figyeltem, neki ott volt a kép. Tudom, hogy még nem látta, még csak darabjaiban sem. Ez sosem járt a kisházban vagy a nagyban, ez máshol készült, de túl rég, hogy ne kerüljön be valahova. A festmény nem beszélt, akárkihez biztosan nem, én csak vártam, nem tettem fel a kérdést, egyet sem, felesleges volt, ha beszélnie kell róla, fog. Tud. Akar. Én is azt szeretném.
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 276
Írta: 2019. január 15. 00:21 | Link


#her | Daddy bemutatóján |  13th of January



Valahogy nem lepett meg, hogy nem akart semmit sem velük. Soha nem volt túl készséges a megnyitókon az emberekkel, mert a legtöbb ember, aki ténylegesen érdeklődik is, nem akkor jött, hanem olyan alkalmakkor, mikor ténylegesen volt lehetősége megnézni a képeit, anélkül, hogy bárki az arcába mászott volna. Mint mondjuk Cézi.
- Ha tovább búgsz a fülembe, az a kettő sem azzal fog eltelni, mint amit terveztél - feleltem őszintébben, mint terveztem, kicsit fel is szusszanva, miközben a kezem az övére fogott, amivel tartott, nehogy pofára zúgjak a nagy meglepődésben.
Tudta, hogy nem szerettem várni, főleg nem akkor, ha róla volt szó, vagy a képeiről. Már ellőttem a teljes életre szóló várási keretem, míg nem volt mellettem, szóval azt hiszem, hogy egy jó darabig nem is leszek megint türelmes. Szomorú.
- Már majdnem mást hallottam - közöltem sokatmondó mosollyal, mielőtt még elvette volna a kezét a szememről, én pedig azonnal a festményre figyeltem. Azt hiszem, kifejezetten nagy szónak számít, hogy ez egy olyan volt, amit én még nem láttam. Mert ha valaki ismerte a képeit...
- Egész hangsúlyba hoztad a színeket ahhoz képest, hogy élénkek - jegyeztem meg, a vásznon tartva a pillantásom, mielőtt egészen halványan, az ajkam szélébe harapva elmosolyodtam volna. - Mikori?
Most először vettem rá magam, hogy egy futó pillanat erejéig ránézzek, nem is többre, mert az sok lett volna. Túlságosan lefoglaltak az örvénylő csillagok, a színek, az ismerős sziluettek.
- Gyönyörű lett. Szerelem.
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 293
Írta: 2019. január 15. 12:59 | Link


kinézet | Budapesti Bűbájképtár | január 13. este

Azzal, amit terveztem. elvigyorogva néztem magunk elé, de nem szóltam semmit. Se megjegyzés, se javítás, semmi. Volt már rutinunk a közösen töltött megnyitókkal, de most tényleg szerettem volna, ha haladunk, az egyetlen dolog ez volt, amiért hajlandó voltam megint belemenni ebbe az egészbe. Neki is itt akartam megmutatni.
Türelmetlen. Nem változott, és sosem fog, nekem ezt senki ne próbálja meg beadni, igazából abban sem vagyok biztos, hogy nála bármit ennek nevezhetnénk, amit kivárással töltött. De édes volt, így, mindezzel együtt. Most is, ahogy a letakart szemei után a szája nagyobbra nyílt.
- Figyeld meg a sarokban kötsz ki és vége az estének, ha csúnyán beszélsz - az elején nagyon halkan mondtam magam elé, de a vége készségesen érthető hangsúlyt kapott, ahogy lassan megálltunk. Egy pillanatig hezitáltam, de elhúztam a kezem kilépve mellé és a zsebembe csúsztattam. Álltam, néztem és vártam. De én nem a képre, hozzám nem az kellett beszéljen, ő az én szócsövem volt én meg hallgatom magam eleget ha úgy vesszük. Hónapok vannak a kép mögött. Egy első emlék. Az új első. Előttem van, ahogy megkérdezi a cukrászdában, hogy megölelhet-e. Az, hogy nem tudta hogy fogjon hozzá, mégis úgy tette mint az előtt évekkel utoljára. Aztán mégis a feketére színek jöttek. Csillogóak.
- Szüksége volt a színekre - jegyeztem meg egy féloldalas mosollyal, de  a kérdésre csak elgondolkodva meredtem a képre, mintha nem tudnám behatárolni. - Régi, az egyik elsője ennek a kiállításnak - emeltem rá a tekintetem - talán több, mint egy éves.
Nem csak valószínű, egészen biztos. Júniusban valami furcsán újraindult, de nem tudtam még mennyire. De tik-tak. Hallottam azokat az ingerült, sűrű lépéseket, ahogy egy magassarkú kopogott felénk a kis folyosóról. És meg is jelent a nő meglepve és mintha felháborodva is miért vagyok itt és miért nem egyedül.
Kezdünk.
- Babydoll. Mehetünk a sáskák közé?
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 276
Írta: 2019. január 15. 15:29 | Link


#her | Daddy bemutatóján |  13th of January



Nem igazán felelt, pedig a fenyegetésem valós volt, nem ez lett volna az első alkalom, hogy csak úgy eltűnt a saját megnyitójáról egy hosszabbrövidebbb időre, attól függően, hogy éppen milyen napja is volt.
- De nem mondtam semmit! - tiltakoztam, de csak halkan, mielőtt még valami buta néni beállít és fuccs a romantikának. Nem szerettem, hogy ezeken a rendezvényeken mindenkinek az kellett, ami az enyém. Az első pár alkalommal el is keveredtem mellőle, és inkább a festményekkel foglalkoztam, de miután ilyen nagyon fura pasik próbáltak meg felszedni, miután kijavítottam az elemzéseiket, inkább csak leültem kint a hallban színezni. Undorítóak ezek az emberek.
Valahogy volt egy érzésem, mikori is lehet a kép, de nem mertem volna komoly felételezésekbe bonyolódni, mert nem az én tisztem, hogy ezekről döntsek. Szóval leginkább csak kérdeztem.
- Akkor tudom, mikor csináltad - közöltem rezzenéstelen arccal, mielőtt még halványan elmosolyodtam volna. Előttem volt, ahogy esetlenül, de köré fontam a karjaim a cukrászdában, hogy ne essek megint atomjaimra. - Nagyon tetszik. Köszönöm, hogy megmutattad.
A nő egy kicsit sem volt szimpatikus és azt hiszem, hogy én sem neki, de nem is vágytam rá. Helyette csak apu elé léptem és kissé nyújtózkodva simítottam az ajkaim az övéire, játékosan, de akaratosan. Aztán vetettem egy pillantást a nőre, semmi mosoly, vagy kedvesség. Tudja, hol a helye.
- Mehetünk - fűztem az ujjaim apuéi közé, majd vetettem rá egy ragyogó mosolyt, még visszapillantva a vállam fölött a festményre. Ide ma még visszajövök.
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 293
Írta: 2019. január 15. 18:27 | Link


kinézet | Budapesti Bűbájképtár | január 13. este

Elég régen ismertem fél gondolatokból is, mik jutnak az eszébe, a kimondott szavai pedig egyáltalán nem voltak árulkodásmentesek, én meg ezt kicsit sem bántam. Szerettem, hogy a nő rezdüléseivel tudok és akarok kelni meg feküdni, sokkal egyszerűbb volt vele, mint nélküle. Nem lehetett megmagyarázni, de éreztem, különben annyi év után nem történik ez. Belebotolhattam volna és hagyhattam volna egy kis érdeklődés után, mégsem tettem. Csak láttam ahogy ücsörög és hallani akartam, azt szerettem volna ha beszél, én meg értem azt is, amit nem mond ki. Persze ez sosem megy rögtön. Fordítva meg pláne, de nekem erre voltak itt a képeim.
- Ebben biztos vagyok - bólintottam aprót minden egyéb megjegyzés nélkül, ahogy a hangomra mintha megremegett volna a képen pár pont a ritmusából kilendülve, de végül újra örvényleni kezdett a víz hullámzását idézve. Minden képem ilyen volt. Élt benne az erő, a víz. Nem volt eltörölhető, elszívható, elapadó. Több élet volt egy négyzetcentijébe, mint a kiállításra járók nagyrészében.
- Tudom - reméltem is, de azt hiszem bár megvolt a maga kritikai érzéke, azokra, amiket neki szántam, még sosem tett megjegyzést se. Hogy ráérzés, vagy komoly-e, azt már ő kell csak tudja. - Nézheted még eleget. Ez innen nem megy máshova. Ez hazamegy.
Komolyan is mondtam, a kiállítás útjára indításának két feltételt szabtam. Összesen két megnyitón kelljen megjelennem, és ez a kép csak a legelsőn, itt az országban lesz ott. Magántulajdon, és máshol nem megtekinthető. Nem volt egyszerű, de elintéztük.
A csókra elvigyorodva ingattam meg a kezem végigsimítva a hüvelykujjammal a pofiján, hogy aztán finoman a kezére szorítva vezessem ki.
- Ha minden jól meg, húsz perc és itt sem vagyunk - közöltem szórakozottan, de egyelőre semmi konkrétummal nem szolgálva, ugyanis azzal a lendülettel jött oda egy férfi gratulálni, Celnek meg udvarolni. Én csak bemutattam, majd húztam is a nőt inkább magam után. - Szeretnéd az első három képet egyedül meglesni, még lerendezem a beszélgetősöket?
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 276
Írta: 2019. január 18. 05:56 | Link


#her | Daddy bemutatóján |  13th of January



Mindegy mennyi idő telt el, vannak dolgok, amik úgy tűnik, nem változnak. Mint a tény, hogy ő szeret engem, én pedig őt. Ez pedig csak nem is olyan régen tisztázódott le bennem és most már nem lettem volna hajlandó lemondani róla semmiért, mindegy, mi áll vagy bukik rajta. Minden más huszadrangú.
- Tudod, más így a képeid közelében. Mióta én is érzem, amit te... - mosolyodtam el halványan. Mert bár voltak árnyoldalai és pozitívumai a hydromágiának, ez határozottan a jók közé tartozott. Olyan volt, mintha megéreztem volna a kép rezzenéseit, a benne rejlő mágiát jobban értettem, mint az emberek nagy része.
- Tessék? Mármint... hozzánk? De... hogy? - kérdeztem, egyből rákapva a pillantásomat, mert a képei nagy részének se híre, se hamva nem volt legalább hónapokig, mikor elindított egy-egy időszakit. Volt olyan, ami úgy jött vissza, hogy én már nem voltam ott, pedig az sem történt annyira későn... Kicsit szürreálisnak tűnt, hogy ezt a csodát csak úgy hazahozza.
A csókra ő is elvigyorodott, meg én is, holott azt hiszem, ő is tudta, hogy ez most nem egészen csak azért volt, mert annyira akartam. Persze, akartam. Mindig is, de ez most inkább a fura néninek szólt. Fogja vissza magát.
- Apu ugye tudod, hogy 20 perc alatt semmit nem rendezel le? Majd pont egy megnyitót fogsz? - nevettem el magamat kissé hitetlenkedve, a kezem az ajkaim elé kapva, az arcom pár pillanatra forróságba is borult. Csak utána intettem a pasasnak, aki amúgy nagyon furán nézett rám, meg úgy végig is mért, ami nem igazán tetszett. - Pfff... Túlértékelsz, az első kiállításodon három napba telt túljutni az első két képen, talán annyi ideig most nem maradunk! De persze. Engem úgyis csak felidegesítenek a butaságaikkal. See ya soon.
Még csókot nyomtam a kezére, mielőtt elengedtem volna azt és elkocogtam volna az első képhez. De nehéz volt kizárni a buták hangját, mert valami szeretőről beszélgettek, meg hogy biztos szabados alkotó. Inkább csak elmerültem a kép figyelésében, ahogy a szürke arcba néha-néha színek vegyültek az apró rezdülésekkel. Valahogy el is vesztettem az időérzékem ilyenkor.
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 293
Írta: 2019. január 18. 18:15 | Link


kinézet | Budapesti Bűbájképtár | január 13. este

- Érzed? - kérdeztem kicsit meglepve. Nem hiszem, hogy mióta tisztában van vele, mi zajlik a szervezetében, szóba kerültek volna a technikáim, vagy az, amit eleve én művelek a vízzel. Szóval igen, meg voltam kicsit döbbenve, de a jó értelemben, még egészen meg is mosolyogtam magam elé piciket bólintva. - És, mit mesél, mi az a plusz?
Nem voltak értelmetlen vagy direkt kérdéseim, mind inkább formáló volt, mozdította az embereket vélemény felé, őt is. Legalábbis reméltem, ahogy átkaroltam a derekát hátulról és még a nyakába nem csókoltam. Pár perc, ennyi volt az egész, amit a festmény előtt csendben tölthettünk. Ma.
- Dobozban, jól elcsomagolva. Milyen kérdés ez? - vontam fel a szemöldököm, bár tisztában voltam vele, hogy inkább arra a jellegre lenne kíváncsi, hogyan voltam képes és mégis miért. Mondjuk azt, én sem tudom mindig, mindenre a választ, de tudok adni egyet, ami kielégítő. Valahogy így működött az a szerep, amit mellette éltem, és ezt láttam sokszor Maján és Lewyn is, meg egyre többet másoknál is.
Megjött a tárlatvezető is én meg egy sóhajjal néztem az órára, majd a csók után meg is indultunk. Nem igen szólt hozzánk, amit tudtam értékelni.
- Nem az én dolgom a megnyitó. Három nyilatkozat és az első kép bemutatása, meg pár fotó. Semmi egyebet nem írtam alá - ezúttal elég tüzetesen átnéztem mindent. Elmúltak azok az idők, mikor bármit aláírtam, csakhogy jussak valamire, hogy utat találjak a sok szarból, ami körülvett. Volt ilyen is, gyakorlatilag sokszor engem is eladtak a képekkel. Ilyen a művészvilág, dolgozol megrendelésre és legszívesebben felgyújtanád az összeset, amit ezért készítettél.
- De ez nem az első, ha mégis, eljövünk egy másik napon is, amikor mindent nyugodtan végignézhetsz, hm? - néztem rá, de ahogy ő se, már én se voltam ott. Illantunk is, ő biztosan én csak lomhán, merev tekintettel bámultam szembe a pasassal, aki a képeket nézve képes volt azzal indítani "és miért lett művész?". Legszívesebben letéptem volna az arcom. Viszont képtelen voltam nem Őt figyelni. Ahogy állt a kép előtt, hiába kerülgették, vagy néztek rá, mással törődött. Elmosolyodtam, ezek meg azt hitték ők viccesek. Mindenesetre 18 és fél perccel később léptem mögé és karoltam át.
- Nem végzel úgysem - imitáltam a korábbi párbeszédet.
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 276
Írta: 2019. január 23. 05:14 | Link


#her | Daddy bemutatóján |  13th of January



- Persze. Olyan élő, nem tudnám elmagyarázni, csak... a tényt, hogy víz, valami olyasmi, mint amit Trusia buborékjainál érzek, csak kicsit passzívabb. - Azt hiszem, ez volt talán a legértelmetlenebb dolog, amit összehordtam eddig, de közben meg mégis volt benne valami, különben nem mondtam volna azt, amit. - Téged. Mindig téged.
Szerintem mindenkinek volt egy saját útja, ahogy kifejezte magát, nem csak a mozdulatok, a mimika, az öltözködés, de a művészetek, a mágia és igen, az elemi terén is. Ebben a képben kicsit Axel is benne volt, az ereje, szíve-lelke, az, amit irántam érzett, ennyi idő után is. Csodaszép volt ez a kép.
- Tudod, hogy nem így értettem - néztem rá méltatlankodva, mert nem ezt kérdeztem. Nem vagyok ennyire buta, tudom, hogy vannak a képei szállítva,a  kérdés az volt, hogy lehet az, hogy a többi képét elviszik, más országokba is, ez meg itt marad és hazajön velünk.
A néni azt hiszem, meg volt sértve, amiért Apu velem volt itt és nem vele bájolgott kint a többiek között. De ugye már úton voltunk, hogy ezt orvosoljuk, nehogy nekem mérges legyen bárki rá, mert velem foglalkozik inkább. Arra lesz máskor is ideje.
- Huh. Milyen határozott valaki - biggyesztettem le az ajkam elismerően, de aztán csak egy ragyogó mosolyt villantottam rá, hogy éreztessem vele, én mindenben is támogatom.
- Majd visszatérünk erre, ha végeztél, én addig nézelődök és meglátom, mennyit is ismerek meg. - Párat egészen biztos, mert volt, amihez segítettem neki a színeket válogatni, meg egy-kettő közben el is aludtam a tapijaim köré pakolva, a buksimat a hátának döntve. Azok még mindig vicces esték voltak.
- Néni. Néni! Látod ezt a szép képet itt? Én emiatt vagyok itt, nem érdekel, hogy mit motyogsz. Az sem, szerinted hány éves. Amúgy sem annyi. Olyan butákat gondolsz - néztem rá lesújtóan, mikor azt vesézgette, hogy ő bármilyen művész korát meg tudja ítélni a festményei alapján. Ide csak bolondokat hívtak meg?
Inkább a szexi pipőimben tovább totyogtam a második képhez, és ott is elrévedtem egy kicsit, meg is rémültem, ahogy megéreztem, hogy valaki a derekamhoz ér. Aztán megkönnyebbülten simultam az ismerős ölelésbe, el is mosolyodva kicsit.
- A képeiddel? Soha. Daddy, are aaaaaall theeeeeese people so fudging stupid? -  hajoltam előre kicsit, hogy rá tudjak nézni a vállam fölött, összevont szemöldökkel, szinte már megrökönyödve. Olyan buták.
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 293
Írta: 2019. január 27. 00:41 | Link


kinézet | Budapesti Bűbájképtár | január 13. este

Az ajkaim lassan görbültek felfelé, majd az ív szélesedésével egész fogkrém reklámos lett a dolog, ahogy befejezte a válaszát. Nem különösebben vártam tartalmi jelzőket, azt sem, hogy tényleg belefog egy leírásába az érzésnek, hiszen mi a lényeg: te is érzed-e. A legtöbb képem nem a kézzel fogható vagy fizikailag feltétlen látható elemeitől volt különleges, persze a nézőközönség ebben találta a magáét, ebben fedezte fel a saját élete darabját, ezért is vittek haza otthonokba, családokhoz, társnak műveimet. Ez  kiállítás azonban annyira máshogy sikerült, mint mondjuk az elmúlt kettő, hogy egyszerűen nem éreztem megfelelő értékberuházásnak túladni rajtuk. Ezért is lehetett, hogy egy már jön is haza a mostani bemutató két hét után.
- Tudom. Úgy, hogy ezt kértem, az a tiéd, és mivel te is ott élsz - nyomtam meg az utolsó szót, mert talán ebben már nem is csak a kép volt a lényeg. Elégedetten viszonoztam az utolsó csókot még azelőtt, hogy kézen fogva átvezettem volna oda, ahol rám még némi munka is várt. Sajnos, nem sajnos, de vannak kötelezettségek is, amiket ha nem is mindig viseltem jól, pontosan tudtam mennyit ártanak vagy használnak.
- Csak óvatosan - még finom az oldalára is szorítottam, hogy aztán ellépve a pasashoz sétáljak, aki már a fényképezőt félig az arcomba tolta, hogy na akkor kezdhetjük-e. Juhu, persze. A lelkesedésem konvergált Orionéhoz, mikor egyedül kell otthon lennie Tess-szel.
Csak kattogtak az óra mutatói a falon, én pedig elégedett sóhajjal léptem ki az utolsó kép műpózából, majd még kezet fogtam egy idősebb úrral, aki talán az egyetlen értelmes megjelenő volt a ajtó részéről. Vele tényleg lehetett érdemi eszmecserébe bonyolódni, a többi megjelentet nem is értettem. Mindenesetre éppen elcsíptem a korombeli, vagy fiatalabb nőt, amint megjegyzi, hogy valami kopogós kislány milyen neveletlen. Kénytelen voltam elvigyorodni, majd megköszörülve a torkom átvágtam az emberek közt, hogy azt a bizonyos fiatalkát átkarolva búgjak a fülébe.
- Ez sértés a karamellákra - adtam csókot az arcára finoman, majd ellépve kicsit magam felé fordítottam. - Mehetünk? Szeretnék valamit megbeszélni veled, de nem itt.
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 276
Írta: 2019. február 8. 02:13 | Link


#her | Daddy bemutatóján |  13th of January



Azt hiszem, hogy ha egészen kicsit is, de büszke volt rám azért, mert ténylegesen éreztem valamit a képei közelében, amit a legtöbb mugli, de még varázsló sem lenne képes. Én legalábbis jobban éreztem magam tőle, ez egész biztos, szerettem így. Kezdtem már megszokni, hogy az elemi az életem velejárója, még ha elképzelhetetlennek is tűnt ott az elején.
- Akkor miért piszkálsz folyton, hm, Westwood? - kérdeztem többször is megbökdösve az oldalát, ott, ahol tudtam, hogy legalább összerezzen tőle. Nem szoktam a vezetéknevén hívni, vagy csak nagyon ritkán, de most éppen csak piszkáltam vele.  
Aztán menni kellett, mert neki dolga volt, én meg csak készültem rá, hogy ilyen undi emberek között kelljen elkeverednem, ameddig őt faggatják. Nem szerettem őket, mert azt hitték, szakértők, hogy ők tudják a legtöbbet, nem csak a képekről, de a művészről is.Nem viselem jól őket, elég hamar tovább is kopogtam, hogy véletlenül se kelljen a hülyeségeik hallgatnom, mert kikaparom a saját agyamat a helyéről egy babakanállal.
- Csúnyábbat nem mertem mondani, még a végén este csak alvás lesz - szusszantam fel kissé kétségbeesetten, pedig a nyelvem hegyén volt a sértés, de nem kockáztattam meg végül, mert a buta nénik és bácsik nem érnek meg ennyit. A puszira viszont elmosolyodtam és hagytam, hogy maga felé fordítson, szépen nézve rá. - Öööö... persze... fontos?
De már az ujjaim az övéi közé is fűztem és tettem egy habozó lépést, hagyva, hogy ő irányítson, merre is haladunk. Ha már egyszer ő akar beszélgetni nemitt.
Utoljára módosította:Celestyna M. Czerny, 2019. február 8. 02:14
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 293
Írta: 2019. február 12. 19:19 | Link


kinézet | Budapesti Bűbájképtár | január 13. este

- Megválaszoltam a feltett kérdést - emeltem meg a kezeim megadóan, majd csak elkomorodva ingattam a fejem. Azt mondja nekem Westwood. Már egy pillanatra be is úszott elém a kép, ahogy Cesare beáll elém és éppen számon kér valamit. Neki szokása ez a megszólítás, és gyanúsan sokat lógtak együtt régebben is, tartok tőle az a beszélő viszony nem halványult, de ezt egyelőre nem erőltetem vizsgálgatni.
Utáltam a legtöbb részét, ami a marketing részével járt egy-egy bemutatónak, nem különösebben azt, mikor számomra igen egyértelmű dolgokat kellett ismételgessek, hogy értsék, vagy közelítsenek a tényekhez. Meg olyan kérdéseket tesznek fel persze, amitől csak falnak mennék, hogy jó ég, te hallod magad? Mindenesetre vége lett. Előbb is, mint hittem, aztán ahogy valami pincérlány majdnem leborított megtorpantam, majdnem a ruhám bánta, damn it.
- Mert szeretnél mesét is nézni? - érdeklődve úgy téve, mint akinek elképzelése sincs. Igazából egy hozzá hasonló lány mellett sosem lehet tudni. Kellett nekem már éjfélkor hajat fésülnöm, pólóra mintát vasalnom és csillámproblémát is elhárítanom. Meg sem tud lepni. - De ezt időzítsd későre, még dolgunk van.
Nem vagyok ma valami bő beszédű, de mindent a cél érdekében. Aprót bólintottam a kérdésére, majd a karja alá nyúlva visszavezettem hátra és miután már ketten voltunk még magam felé fordítva őt egy csók erejéig eléggé lefoglaltam, kissé a folyosó falának is nyomva őt, majd egy vigyorral megigazítottam magamon a zakót és kivezettem hátra, ahol már várt a taxi.
- Babydoll, csak utánad.
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 276
Írta: 2019. február 22. 16:21 | Link


#her | Daddy bemutatóján |  13th of January



- Milyen készséges tudsz lenni - állapítottam meg, bár Axel kb mindig az volt. Kivéve, ha valami olyanra kérdeztem rá nála, ami engem érintett és nem igen akart beszélni róla. Voltak ilyen alkalmak is, igen. Hála az égnek, már egyre kevesebbszer, kezdtek a dolgok kicsit a helyükre rázódni köztünk, minden olyan volt, hogy könnyebben elhittem, hogy innen már minden mesés lesz.
Nem nagyon volt rá időm, hogy elmerüljek a képek tanulmányozásában, kicsit olyan lassú is voltam, de velem sosem volt egyszerű a képtárakban és gallériákban, ha volt olyan kép, ami ténylegesen érdekelt is. Mint a Van Gogh Múzeum. Cézi elmondása szerint élete leghosszabb 25 perce volt, míg végignézte, majd rájött, hogy az első kép ecsetkezelését boncolgatom és inkább kiment a kávézóba. Most is előbb talált meg Dustin, mint hogy a harmadik képig eljutottam volna.
- Azt reméltem olvasol - néztem rá sokatmondó pillantással, de ez közben igaz is volt, szerettem, mikor olvasott fel nekem meséket, még ha tudtam is, hogy ha nem tetszik neki valami vagy túl sok a tőmondat, úgyis hozzácsap majd valamit. - Dolgunk? Lemaradtam!
Teljesen elvesztettem a fonalat, nem volt róla szó, hogy bárhova megyünk még ezen kívül, kicsit fura is volt. De persze, én nem szólok bele, mert megsértődik és aztán meg egyedül reggelizhetek.
Hagytam, hogy kifelé vezessen, még ha nem is értettem egészen a dolgokat, kezdve azzal, hova megyünk, folytatólagosan azzal, mi is történik olyan nagyon pontosan. De mikor a hátam a falnak préselődött, az ajkai pedig az enyémre, már annyira nem is érdekelt, csak közelebb húztam kicsit, viszonozva azt.
- Most képes voltál megszökni a saját bemutatódról a hátsóajtón? - néztem rá a taxi ajtajában állva félig számonkérőn, félig mosolyogva, mert valahol csak imponált, hogy velem akart lenni helyettük. Szóval be is szálltam, becsúszva belülre, hogy ne kelljen még megkerülnie a kocsit, csak be tudjon szállni mellém. Kicsit integettem a taxisnak is, aki erre furán nézett rám, de mit várt? Köszöntőbeszédet? - De apus, hová megyünk?
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 293
Írta: 2019. május 13. 22:18 | Link


kinézet | Budapesti Bűbájképtár | január 13. este

Milyen szépen fogalmaz, már egész széles az a mosoly az arcomon, de végül csak elengedem, ahogy azt is, hogy még megpróbált megsértődni. Azért vannak helyzetek, mikor át tudom érezni mit élnek át a többiek, mindennek az elején. Van, amiben előfordul velem is, hogy oda kerülök. Helyzetek, terepek, nem minden ismerős és járt út. Hogyan is lehetne. Ne emlegessem, de azért csak vannak évek, amiket elvesztettem önhibámon túl, és örülök annak, amim ennek ellenére most van. Mert sínen vagyunk, azt hiszem eléggé.
De ha rajtam múlna mindez nem itt lenne ma, mert leginkább a hideglelés kerülget mindenkitől, aki a pénz és név miatt betopogott, de leginkább azt sem tudja milyen évet írunk, és hogy nem egy fotókiállításon van. Igen, az előbb belefutottam egy női hangba aki megjegyezte milyen jól lencsevégre kaptam egy párt. Jó ég. És ezek veszik a műveim.
- Beiktatható - közöltem egy csók kíséretében, ami tényleg futó volt, de mindent beleadtam, amit engedett az időm. Mert ha sokat strázsálunk itt, egészen biztos valaki megtalál, és utána nincs vissza út. Képek, beszélgetés. Mutasd meg ezt, mondd el azt, erről mesélj még, beszélhetnénk egy túráról, ismerd meg a partnerem. Csak semmi humorom most ehhez, erre van a menedzsmentje az egésznek, és a szervező nő,a ki ma vezeti a megtekintőket.
Ezért is léptünk le szó- és könnymentesen, miközben a taxi is csak ránk várt. Van némi tervezési képességem és most viszonylag jól is sikerült. Végigsimítva a hátán hagytam, hogy bemásszon, majd még körülnéztem mielőtt beülve mellé biccentettem a taxisra, aki megpróbálta a Westwood nevet helyesen kiejteni. Nem bonyolult, tényleg, de nem ment neki. De jeleztem, hogy jó helyen jár, majd egy sóhajjal el is indultunk. Megadtam előre a kérésem, így csak várnunk kellett, hogy megérkezzünk.
- Világgá - vigyorodtam el hátradőlve, ahogy az arca egyik oldalából eltűrtem a haját. - Gyönyörű vagy, tudod?
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Czerny
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 276
Írta: 2019. május 18. 03:49 | Link


#her | Daddy bemutatóján |  13th of January


Az a csók már egészen olyan láblibbentős volt, de mivel a falnak dőlve álltam, ez valahogyan elmaradt a részemről.
- Tényleg? - csillantak fel a szemeim, szinte éreztem, meg a hangomon is hallani lehetett, még ha nem is így terveztem a dolgot. Mert ő az én apum volt, aki olyan csodamesésen mesélt, hogy úgy csak ő tud. A hangját, a stílust, a tényt, hogy ott van, mindent szerettem benne.
Aztán már kint is voltunk az éjszakában, kicsit meg is reszkettem a hidegtől, de nem tartott sokáig, elég hamar beraktuk magunkat a taxiba, ami meg jó meleg volt. Még ha a sofőr furcsin is meredt rám, ahogyan apu karjához simultam egész jólesően felsóhajtva. Nem látott még lelkes nőt?
- Az drága lesz taxival, Daddy - jegyeztem meg eltörpengve egy pár pillanatra, de aztán csak elmosolyodtam az érintésére. A megjegyzésére pedig egészen el is vörösödtem, lesütve a pillantásomat egy pár másodpercre. - Igyekeztem. Tudod, hogy nem akarlak lejáratni mások előtt. Szeretem, mikor büszke vagy.
Mert kicsit ugyanazt a büszkeséget láttam néha az arcán, mikor velem volt, mint mikor a festményeire érkezett bók a hozzáértő személyektől. Ez pedig nagyon is imponált. Inkább apró csókot nyomtam az arcára, a kezem végigfuttatva az álla másik oldalán, míg a szabad kacsóm a combján nyugtattam.
- Szeretem, mikor csak az enyém vagy. Ez önző kicsit, ugye?
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 293
Írta: 2019. június 10. 13:07 | Link


kinézet | Budapesti Bűbájképtár | január 13. este

Eszem ágában sem volt nevetni, még csak a figyelmet felhívni se kifelé a folyosón igyekezve, mégis kénytelen voltam a lelkes hitetlenkedésén, amivel visszakérdezett. Teljesen belefér, amúgy sem akarom az idejét rabolni, azaz az időnket. Ez az egész se fog sokáig tartani, de ha már itt kell lenni, inkább töltöm vele az időm ezeken a flakon kívül, mint máshol. Megéri, én tudom és reméltem, hogy ő is hasonlóan érez, bár ezt láttam rajta és imádtam látni az arcán, a megmozdulásain vagy éppen a gesztusain.
- Van egy kis spórolt pénzem - néztem rá sokatmondón, mintha ha ez lenne a vágy, megoldhatatlan lenne. Ami azt illeti a világban bárhová és mindenhová is szívesen mentem volna vele. Na nem ma este, sőt, azt nem is egy napra tenném, de ez egyelőre legyen a jövő zenéje. Nagy dolgokra jutottam, magamhoz képest biztos és semmi kedvem nem volt ezt hazavinni, mert egyszerűen bár elfogadtam, még magammal se értettem teljesen egyet a dologgal. - Butaságokat beszélsz. Ha a sportcipődben jössz, pulóverben meg egy farmerban ugyan így távozunk, mintha ilyenben, ettől még köszönöm - és nem a kiöltözést vagy azt, hogy büszkévé akar tenni. Ezzel azt hiszem ő is tisztában van. Nem várnám el senkitől az életben, hogy minden szarban mellettem vagy mögöttem álljon, ismerem magam, kiállhatatlan tudok lenni, ő mégis ugyan olyan lelkesen jött velem a kötelezően megjelenni való dolgokra, amikor még csak szépet se tudott nézni vagy közünk nem volt a kiállításokhoz, mint ki a konyhába, mikor főztem.
- Akkor nincs nálam önzőbb ember - vontam vállat még nevetve is, ahogy éreztem a lassuló kocsit, majd a sofőr hátra is nézett. - Megjöttünk, babydoll - azzal átnyújtottam a pénzt és kiszállva tartottam az ajtót, mert fogadni mertem volna, hogy úgyis utánam mászik ki, mit neki másik ajtó.
Miután a taxi elment és már ő is kint volt megcsókoltam a homlokát közelebb húzva, majd megfordítottam a másik irányba, éppen a part irányába. Oda megyünk, de előtte még a megrendelt kis dobozért beugrottam a záró félben lévő cukrászdába.
- Van rajta külön glitter - mosolyodtam el kinyitva a fánkos dobozt, ahogy megszereztem. - Alkut akarok kötni.
Hozzászólásai ebben a témában
Celestyna M. Westwood
Előkészítős tanár, Egyetemi hallgató, Bogolyfalvi lakos


Babydoll || Property of Daddy Westwood
offline
RPG hsz: 187
Összes hsz: 276
Írta: 2019. június 12. 17:00 | Link


#her | Daddy bemutatóján |  13th of January



- Nehogy aztán erre menjen el a nyugdíj-alap! - csipkelődtem kicsit, de szerintem ismer már annyira, hogy tudja, a legkevésbé sem szándékozom a lelkébe lépni, életünk hátralévő részének egyetlen napján sem. Túlságosan is szerettem és megbecsültem ahhoz, hogy rosszat akarjak neki.
Tudtam, hogy nincsenek elvárásai. Ilyen téren legalábbis nincsenek, más kérdés, hogy ha az anyukájához mentünk, akkor persze, figyelni kellett rá, hogy miben vagyok. De mióta ott felejtettük magunk az ünnepek alatt, azt hiszem, hogy ez sincs annyira komolyan véve. Nagyon aranyos a néni, szeretem.
- Igazán nincs mit, darlin' - ráztam meg a fejemet kicsit, kibámulva az ablakon, de fogalmam sincsen, hogy hol is voltunk, vagy miért. Nem ismertem ennyire a várost, hogy ki tudjak igazodni éjszaka, csak az utcák látványa alapján, merre is járunk.
- Ennek most kicsit örülök, ez baj? - nevettem el magam én is, miközben eltúrtam pár elszabadult tincset az útból, egyenesen vissza hátra. De inkább ki is bontottam a kontyom, már zavart kicsit, hogy ennyire... meh. - Pontosan hova is?
Nem mintha arra számítanék, hogy kapok tőle egy komoly választ, de azért egy próbát megért, ahogy lelkesen kimásztam utána. Ismert már, minek kinyitni még egy ajtót, ha ez úgyis ki lesz nyitva? Cöh.
A csókra elvigyorodtam szélesen, majd néztem is, hogy hova is indul, de nem tettem fel ténylegesen a kérdést, csak bámultam a part felé. Nem rajongok a fővárosért újabban, persze, voltak benne szép helyek, amiket imádtam megnézni, de... hát.
- Vegyél feleségül - meredtem a glitteres fánkokra, de aztán elnevettem magam, kicsit nyújtózkodva csókot nyomva az arcára, mielőtt még ismét a dobozra pillantottam volna. - Milyen alkut?
Hozzászólásai ebben a témában

Dustin Axel Westwood
Tanár, Elemi mágus, Bogolyfalvi lakos



offline
RPG hsz: 153
Összes hsz: 293
Írta: 2019. szeptember 6. 22:06 | Link


kinézet | Budapesti Bűbájképtár | január 13. este

Azt mondja nekem, nyugdíj-alap. A szemem durvábban már nemigen tudtam volna forgatni, ahogy vettem egy nagyobb levegőt, mait világi sóhaj kísért. Értettem, hogy viccelődik, a vigyor nem is távozott az arcomról, ettől még nem kívántam reagálni rá, ami éppen elhangzott. Csendesen, már amennyire mellette lehet, ültem és a kezét fogva figyeltem, ahogy haladunk lassan, de biztosan a célunk felé. Nem tudom jól meggondoltam-e. De igyekeztem. Talán az volt  a legnehezebb ebben az egész estében, hogy magamat is meg kellett győzzem róla, ez egy jó ötlet. Legalábbis ezen az állásponton voltam.
- Semmi meglepő, de én is - nyomtam gyorsan csókot az arcára, aztán még ő a hajával babrált és érdeklődött volna tovább, csak elnevettem magam. - A meglepetés attól az, hogy nem tudod, babydoll - közöltem nemes egyszerűséggel, majd további infó hiányában lezártnak tekintettem egyelőre mindent, ami a jövőre utalt. Itt volt ez a helyzet, a pillanat és az este. Ami mind a miénk, még ha van egy átmeneti sofőrünk is, de szerencsére a fizetés után minden kérdezés nélkül állt tovább, mi meg ott voltunk az estében. Azaz pár percig ő egyedül én meg a doboz édességért siettem el.
- Adj egy időpontot, Szépségem - mosolyodtam el, mert bár még mindig így álltunk, ezt továbbra is úgy éreztem az ő döntése. Ha eddig nem is mondtam, sugalltam, amit nem viselt különösen jól. De az élet döntésekkel jár, fontosakkal.
- Véglegeset - nevettem el magam, aztán a közeli padhoz irányítottam, felkészülten egy pléd volt már ott, mondjuk úgy vannak aggályaim a ruhája és az időjárás miatt, de egyelőre megteszi. Víz, hangulat és semmi pucc vagy hangzavar. Olyan volt, mint mikor csak elvonulok festeni. Békés, de közben belül nekem is szakadozott ez a nyugalom, mert elő akartam hozakodni azzal, amire jutottam.
- Tudom mennyire akartad ezt a tetkódolgot ismét. Nem mintha az előző kellett volna - néztem a karja felé sokatmondóan. - De azt mondom kapsz egy évet, a mai naptól. Ha aznap még akarod és ott a lehetőség, hát ámen - mosolyodtam el felé nézve, bár úgy éreztem lenne kérdése.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek