Budapest tele van fura szerzetekkel: szipós, cigis, szakadt,  harsány, emós, tökmindegy. Egy főváros voltaképp a kultúrák olvasztótégelye; itt megfér a rongyos a luxussal, a különc a szürkével, és még egy Lenon-napszemüveges, vékony bőrdzsekis (27 fok van, az Isten áldjon meg!) kiscsaj sem túl feltűnő jelenség az orr- és ajakpiercingjével, szénfekete hajával, a kihúzott szemei meg már nem is látszanak. Maximum a lekozmetikázott pattanásai, a suttyós járása, de ezek magyar viszonylatban teljességgel beleférnek a napi átlagba. Láttunk már rosszabbat is, aki meg idelátogat városnézni, majd megszokja.
Ugyanilyen, már-már szokványos dolog a tolvajlás is kis hazánkban, noha a legtöbb érték-eltulajdonító egyén szakadt anyagi sorsa miatt fanyalodik erre a megoldásra. Nem úgy Zsófia, aki pusztán tinédzserkori agyi- és képzavaraitól szenvedve döntött úgy, hogy eme bájos estén ahelyett, hogy az iskola falai között húzná össze magát mikroszkopikus méretűre, és tanulna, mert ismételten meg_fog_bukni, inkább elkirándul Budapestre (mert szerinte ő Eszterházy Zsófiaként ezt megteheti), és kipróbálja a "veszélyes életet" (látszik, hogy soha nem kapott még két büdös nagy pofont sem a szüleitől, sem az élettől). Tevékenységét abban véli megvalósítani, hogy majd jól kipróbálja a zsebtolvajkodást, elvégre nem lehet egy túl sok IQ-t igénylő művelet valaki zsebébe belenyúlni. Majd taperolásnak álcázza... Móricka, és az ő elképzelései.
A Keleti közelében levő Aréna pláza egy remek helynek kínálkozik tesztelni a -szerinte létező- készségeit, úgy hogy kiválasztja beérkezést követően az első olyan egyént, aki magas, izmos, eléggé standard Ken babának tűnik, és ezzel együtt izomagynak (gyerekek, nem illik általánosítani!), hogy megfejhesse.
A feladat egyszerű: hozzásimul, végigsimít, tárca ellop, elhúz. Hátnos... végül is csak egy férfi fenekét kell végigtaperolja (jó esetben), mi az már hamvas kis lelkének igazán... A kéz végre célt ért, ha minden igaz, s ha csak egy másodpercre is...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=699120#post699120][b]Eszterházy Zsófia Johanna - 2017.09.01. 20:21[/b][/url]

Budapest tele van fura szerzetekkel: szipós, cigis, szakadt,  harsány, emós, tökmindegy. Egy főváros voltaképp a kultúrák olvasztótégelye; itt megfér a rongyos a luxussal, a különc a szürkével, és még egy Lenon-napszemüveges, vékony bőrdzsekis (27 fok van, az Isten áldjon meg!) kiscsaj sem túl feltűnő jelenség az orr- és ajakpiercingjével, szénfekete hajával, a kihúzott szemei meg már nem is látszanak. Maximum a lekozmetikázott pattanásai, a suttyós járása, de ezek magyar viszonylatban teljességgel beleférnek a napi átlagba. Láttunk már rosszabbat is, aki meg idelátogat városnézni, majd megszokja.
Ugyanilyen, már-már szokványos dolog a tolvajlás is kis hazánkban, noha a legtöbb érték-eltulajdonító egyén szakadt anyagi sorsa miatt fanyalodik erre a megoldásra. Nem úgy Zsófia, aki pusztán tinédzserkori agyi- és képzavaraitól szenvedve döntött úgy, hogy eme bájos estén ahelyett, hogy az iskola falai között húzná össze magát mikroszkopikus méretűre, és tanulna, mert ismételten meg_fog_bukni, inkább elkirándul Budapestre (mert szerinte ő Eszterházy Zsófiaként ezt megteheti), és kipróbálja a "veszélyes életet" (látszik, hogy soha nem kapott még két büdös nagy pofont sem a szüleitől, sem az élettől). Tevékenységét abban véli megvalósítani, hogy majd jól kipróbálja a zsebtolvajkodást, elvégre nem lehet egy túl sok IQ-t igénylő művelet valaki zsebébe belenyúlni. Majd taperolásnak álcázza... Móricka, és az ő elképzelései.
A Keleti közelében levő Aréna pláza egy remek helynek kínálkozik tesztelni a -szerinte létező- készségeit, úgy hogy kiválasztja beérkezést követően az első olyan egyént, aki magas, izmos, eléggé standard Ken babának tűnik, és ezzel együtt izomagynak (gyerekek, nem illik általánosítani!), hogy megfejhesse.
A feladat egyszerű: hozzásimul, végigsimít, tárca ellop, elhúz. Hátnos... végül is csak egy férfi fenekét kell végigtaperolja (jó esetben), mi az már hamvas kis lelkének igazán... A kéz végre célt ért, ha minden igaz, s ha csak egy másodpercre is...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=699127#post699127][b]Liam Laoiseach - 2017.09.01. 21:26[/b][/url]

Még mindig idegennek érzem a várost. A szagok nehezek, a zaj bánt. Nehéz különválasztani a megszokottat a különöstől. Minden különös. Akár marslakó is lehetnék.
Csuklyámat hátranyomom és kilesek borzos tincseim rejtekéből. Nem, még mindig nem az az igazi. Végigcaplatok a neonfényben úszó emberösvényen, anélkül, hogy bárkinek is nekiütköznék. Egy dologra van szükségem, aztán eltűnhetek az első zsupszkulcsnál. Enyhén húzom a jobb lábam, kicsit lelassít ugyan, de senkinek se tűnik fel. Nem mintha bárki foglalkozna velem. Jól teszik.
Egy nagyobb csoport állja el az utam. Megtorpanva nézem, merre lenne rövidebb megkerülni őket, mikor finoman végighúzza valaki a kezét a zsebemen. Mintha csak véletlen volna. Mintha csak egy ember volna a tömegből, aki már tovább is robogott. Talán mással, talán máskor. Ez nem az ő napja.
- A másik zsebemben van. Segítsek? - dörmögöm az orrom alatt, pont annyira hangosan, hogy ő meghallja, de nem fordulva oda, nem nézve rá, mintha csak magamban motyognék. Csuklóból mozdul a kezem, ujjaim az alkarjára fonódnak, odabilincselve mellém. Csak most pillantok le rá. Egy kölyök. Csak egy kölyök. Lazul a markom, egy pillanatra félrenézve kifújom a levegőt. De ne is áltassa magát. Még mindig hiába ficánkolna. A szorításom csak akkor fáj, ha szabadulni próbál.
Nem jó itt ácsorogni. Vagy őt tolvajlásért, vagy engem gyerekbántalmazásért hamarosan kiszúrnak. Egyik se az az ideális helyzet. Gyorsan körbepillantok, merre vannak kevesen? Áh. Elindulok hosszú léptekkel egy félreeső sarokhoz egy hatalmas pálma mögé (a neonnapfényes sugárút szépségei). Szó nélkül húzom magam után a lányt, aki, ha okos, szép csendesen jön is. Bár annak a valószínűsége, hogy magas intelligenciaszinttel legyen megáldva, már indulásból elég kevés. Nem mondom, hogy matematikailag lehetetlen, hanem csak azt, hogy valószerűtlen. Mindig kell egy diverzió. Eh, van még mit tanulnia. Ha szerencsés, örökké hülye marad.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=699135#post699135][b]Eszterházy Zsófia Johanna - 2017.09.01. 22:13[/b][/url]

Úgy tervezte, hogy gyors és zökkenőmentes kis akciót rittyent a zsebtolvajlásból. Úgy tervezte. Aztán az általa kiszemelt tagnak hála most elkezdheti a gondolatbeli újratervezést; pár tizedmásodperc az egész, de már a csuklóján landol az idegen kéz erős, de egyelőre nem fájó bilincsbe szorítva a kezét. Tekintete bosszússá válik, arckifejezése átmenetileg unott és flegmatikus színezetet ölt.
Nem hiszi el, hogy ez a hústorony komolyan elkapta és meg meri fogni a karját. Lenézően lebiggyesztett ajkakkal pillant félre a tömegbe (ez az Aréna, itt mindig, idősávtól függetlenül egymást üti le a rengeteg náció és nem, sőt sokszor azt sem lehet megállapítani, hogy a nemek közti háborúban a megfigyelés tárgya a barikád mely oldalán harcol), viszont ahogy megérzi a húzóerőt, rögtön visszakapja a fejét a férfi felé.
- Mégis mit képzel? Eresszen el! - Akaratlanul is halkan beszél, kerülve a feltűnést. Ez az apró, szinte jelentéktelen gesztus a neveltetése maradékára utal vissza- egy valamire való családból származó gyereket nem eresztenek úgy ki a világba, hogy nem tud viselkedni minimálisan, de azt egészen biztos beleimádkozzák, hogy a nyilvános jelentrendezéstől mindenkor tartózkodjon.
Nyilván a fizikai ereje fel sem ér a monstruméhoz, hiába a heti legalább ötszöri kviddicsedzés Miniékkel. Egyébként is gyenge alkat, nem nagy fizikummal rendelkező tündérke, gyakorlatilag lebeg a nagydarab alak után.
Egyelőre annyi tűnt fel az egyén külsejét illetően, hogy jól beleillene a magyar lecsúszott összképbe a hátára vetett csuklya miatt. Az arcát nem igazán akarja jelenleg megfigyelni, túlságosan lefoglalja, hogy megpróbálja kihámozni magát a vasmarok rabságából, bár ez elég érthetően lehetetlennek látszik- így is úgy is halad a férfi oldalán, ha nem akar nagyobb jelenetet.
 Egyébként tényleg gyereknek nézhető, kb tizenhat-tizennégy év körülire datálják általában a babaarca miatt, hiába 19 évet betöltötte. Az agya viszont teljes összhangban áll a fiktív korával: éretlen.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=699942#post699942][b]Liam Laoiseach - 2017.09.07. 16:35[/b][/url]

Egy amolyan mindketten-tudjuk-hogy-kinek-van-igaza tekintettel nézek rá, s csak sóhajtok egyet. Hogy mit képzelek? Nézzük csak. Első ránézésre tiszta külsejű, relatív gondozott megjelenésű. A  beszéde, már amennyit hallottam belőle, nem egy elsőből kibukott börtön-porontyra utal. Láttam már olyat bőven. Ők nem magáznának, beszédük köszönőviszonyban sem áll a magyar helyesírási szótárral, illetve két másodperces gyakorisággal lenne emlegetve anyukám különböző kontextusokban.
Nála semmi. Még attól is ódzkodik, hogy jelenetet rendezzen. Talán mégse annyira hülye. Csak kamasz. A kamaszok meg az irracionalitás az olyan klasszikus páros, mint a lekvár és a mogyoróvaj. Mindenki utálja, de azért mégis összeillenek.
- Azt képzelem, hogy egy pillanat alatt idehívhatok egy biztonságit s közölhetem vele, hogy szerettél volna megszabadítani a tárcám terhétől - vágom vissza hasonló hangon, épp csak szűrve a szavakat. A közelünkben elég sokan jönnek-mennek, de legfeljebb azt hiszik, hogy veszekszem a kölykömmel vagy unokahúgommal. Amilyen sértődött-morcos arcot vág a lány, teljesen beleillene a képbe. De azért elengedem, amikor megbizonyosodom affelől, hogy hatékonyan elállom az egyetlen menekülési útvonalát.
- Vajon hány gazdátlan pénztárca potyogna ki belőled, ha kiráználak? - érdeklődve, de komoran nézem végig. - Vagy én vagyok ma az első kuncsaft? - Ha igen, akkor ez tényleg nem az ő napja. Vagy épp, hogy az övé. Még alakulhat ez másként is. Ha nem rendez jelenetet. Ha okosan méri fel a helyzetét. Ha az én emberismeretem nem vert át. Bár nem szokott. Elég alacsony a tévedési ráta, amikor az ártatlan bűnösök és bűnös ártatlanok kiszagolásáról van szó. Gyakorlatilag benne van a munkaköri leírásomban - legalábbis ha jól akarom csinálni a munkámat. Viszont ő nem épp az a földreszállt angyal-kategória. Határozottan nem nevezném ártatlannak - de még majdnem gyerek. Még nincs minden elveszve számára. Lehet, egy becsületes nyakleves és egy kis szülői szigor visszaterelgetné a tizenévesek kaotikus, de legális világába. Előbbivel szolgálhatok, utóbbi viszont nem az én feladatom. Vajon van, akinek az legyen? Van egyáltalán valaki, aki hazavinné, ha feljelentettem volna? Valaki mos utána, valaki eteti. De ez nem jelenti azt, hogy valakit érdekel is, hogy a létszükségleten túl mi van vele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=700010#post700010][b]Eszterházy Zsófia Johanna - 2017.09.07. 23:15[/b][/url]

Hirtelen természetnek hirtelen, de nem buta (legalábbis nem minden esetben): nagyon jól tudja, hogy átadhatják a biztonsági őrnek, feljelenthetik, és legközelebb a rendőrségről gyűjthetik majd be a szülei. Nincs kedve az anyja vagy az apja szemrehányó félrenézését elviselni. Volt már.
Rápillant a karját markoló alakra, száját összepréseli a vádak hallatán, dacos arckifejezése pedig egyre inkább elmélyül. A lázadó kamaszok ékes jeleit viseli, ahogy megpróbálnak a rendszer és a szabályok ellen fellépni, mielőtt elindulnának a világmegváltás útján. Mert biztosan ők jelentik majd a különbséget, amire az emberi társadalomnak szüksége van, hogy más irányba mozduljon el. Hogyne. Zsófia is csak egy a sok közül, akik azt hiszik önmagukról, különlegesek, és csak korlátozni akarják őket. Tagja az elkényeztetett, meg nem értett tinédzser társadalomnak, és bizony elég vehemens a pofára esés, ha egyszer megtörténik.
Mély hallgatással válaszol a jogos vádra. Eszében sincs egyetlen szóval is többet kiejtenie a száján, hiszen minden rendőr azzal szokta kezdeni: bármi, amit mond felhasználható ön ellen. Köszi, de nem... Az legalább egy jó haladat, hogy a kezét eleresztik, de a faggatózás már nem annyira.
Megmakacsolt fejjel húzza résnyire a szemeit, csak úgy sunyít a fekete szemceruza alól az alakra. Mi lenne, ha hirtelen szaladni kezdene, de előtte bokán rúgná? Megérné a próbálkozást? Nem, ez nem jó ötlet, inkább marad az eredeti elképzelésének kezdeményénél. Beszélgessünk...
- Ha hozzám ér, sikítani fogok, és magát olyan hamar nézik majd erőszakos bántalmazónak, - direkt nem a "pedofil" és "kiskorú" szavakat használja, még ha nem is mondja ki nyíltan ezzel, hogy nagykorú, ámbár a helyzetet tekintve aligha a szóhasználat rejtelmeiben akarnak elmélyedni- hogy pislogni sem lesz ideje. Egy pálmafa mögött egy bevásárlóközpontban? Komolyan? Lássuk, melyikünknek hisznek majd! - harcias kis némber, meg kell hagyni, de tekintve, hogy nem egy jártas zsebtolvaj, ő sem tudja biztosra mondani, hogy megúszná a dolgot. Valószínűleg ezért is akad egy árnyalatnyi remegés a hangjában- néha meg-megbicsaklik alig érezhetően. Liam ehhez edződött fülét viszont nincs az az isten, hogy elkerülje az árulkodó jel a janiskodás alatt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=700037#post700037][b]Liam Laoiseach - 2017.09.08. 08:47[/b][/url]

Látom a szemében a végtelen szeretetet irántam, ami valahol érthető is. Nem mindennapi esemény, hogy egy ismeretlen pofa csak úgy arrébb rángat a karodnál fogva. A zsebtolvajoknak is lehetnek érzéseik - meg jogaik. Bár utóbbiakról általában fogalmuk sincs, mint az emberek többségének. Az ignorancia népbetegség. Ha még arroganciával és magabiztossággal is keveredik, akkor végképp remek kis koktél lesz belőle. Kedvencem. Ezek miatt éjszakázok annyit az irodában.
A fenyegetésére csak hitetlen, gúnyos, kis mosollyal reagálok először. Valakinek megfogni a karját, amikor épp megpróbál kirabolni, nem illegális. Önvédelemnek nevezik. És a tanúimat kameráknak. A muglik nagytestvér-szindrómája kapóra tud jönni.
- Miért fanyalodik valaki tolvajlásra, ha olyan szavakat ismer, mint az erőszakos bántalmazó? - Tényleg érdekel a válasz. Keresztbefonom a karjaim, ami általában tartózkodást jelez, most azonban bizalmat. Hiszem, hogy nem fog elrohanni, kihasználva, hogy nem tudom gyorsan megragadni újra a karját. Megpróbálhatná igazából. Jót kergetőzhetnénk az emberek között. Vajon egy sánta harmincas férfi, vagy egy adrenalinhajhász tizenéves lány nyerne? De inkább ne. Vagy ne most, ne itt. Késő van, s még a bokám is dagadt kissé.
Úgyhogy maradok a szavaknál. Lassan tanácsos adagolni, teljes szónoki gyakorlatomat nem lenne annyira jó ötlet ráborítani egyből. Ez nem egy tárgyalóterem, ő meg nem az esküdtszék. Hiába néz ilyen harciasan rám. Hiába sunyít, hiába vágja a pofákat.
- Mit lehet enni a közelben? - nézek szét, mintha épp azért futottunk volna össze, hogy vacsorázzunk egyet. Tényleg éhes vagyok, ami rendszerint nem érdekel, de most akár ehetnék is. Ő úgy néz ki, mint akire ráférne. De lehet, csak bosszúra éhezik, de azt remélhetőleg nem tálalnak fel az Arénában.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=703268#post703268][b]Eszterházy Zsófia Johanna - 2017.09.21. 21:23[/b][/url]

Lenne néhány praktikus ötlete a férfi ablakon kidobásától kezdve a troli elé vetéséig, de túl gyáva kis virágszál ahhoz, hogy ebből bármit is kivitelezzen jelen pillanatban. Marad hát a ronda bámulás és a pimasz magatartás. Jó ideje ez számít az egyik leggyakoribb fegyverének, noha egyre kevesebb célt ér vele. Mindenki tudja, hogy a hisztis kölyök ellenszere vagy egy pohár víz, vagy hagyni, hadd őrjöngje ki magát- egyszer kinövi a hülyeségét. Persze az is lehet, hogy pár év, és a rendőrségről fogják Zsófikát begyűjteni a szülei mondjuk garázdaság vádja után fizetve az óvadékot.
Felforr az agyvize ettől a gunyoros mosolytól. Sem otthon, sem a régi iskolájában nem bírta túl jól, ha így lenézték, mint most, ez a tag. Úristen, mindjárt nekiugrik!
Aztán elég egy jól irányzott kérdés, hogy kizökkenjen egészségtelenül növekvő dührohamából, és óvatosan még jobban nekinyomódjon a falnak. Csupán reflex, de a sarokba szorított, gyanakvó ember reflexe, aki rájött, hogy túl sokat mondott.
- Számít az? – Próbálja kikerülni a dolgot. Talán tereljen? Hazudja el? Végül is ennél nagyobb slamasztikába aligha kerülhet. – Szeretek olvasni, - és ez tényleg nem hazugság- onnan szedtem össze. Most már boldog? – Nem, valószínűleg csak nem hülye. Nyilvánvalóan ez csak egy magyarázat a sok kérdés egyikére. A halk és óvatos beszédet, a jellegzetesen feszült magatartást és a feltűnően nagy önkontrollt nem magyarázza meg.
Tényleg eszébe sem jut elszaladni, már csak azért sem, mert a figyelme túlságosan az előtte álló alakra összpontosul. Ideje lenne megtanulnia multitaskingolni. Egyébként is, ha komolyan fel akarná jelenteni, vagy bántani, már rég hívott volna egy biztonsági őrt, ehelyett itt ácsorognak egy hülye pálma takarásában. Amazing.
- Tessék? – Eléggé kizökkentik, jobban, mint az előző megmozdulással. Enni. Egy lopási kísérlet közepén. Miiii?
- Öhm... Bármit, de miért számít ez most? – Érdekes megfigyelni, hogyan vált hangnemet, hogyan simul ki az él az intonációjában, válik lazábbá a testtartása, ahogy elfeledkezik szorult helyzete nagyon is valóságos mivoltáról. Egy hétköznapi, testhez álló témával sikerül a feszültség jelentős részét hirtelen feloldani.
- Van gyors, McDonald’s, Burger King, palacsintázó... Attól függ, mit akar enni... – Jegyzi meg vonakodva, immáron a pillanatnyi zavarodottság után ismét gyanakvó pillantásokat lövellve az idegen alak felé.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=351&post=703949#post703949][b]Liam Laoiseach - 2017.09.25. 20:08[/b][/url]

Mennyire ismerem ezt a reakciót. Ezeket a fintorokat, a ronda nézést. Az edzések, főleg az első néhány alkalommal, nem épp egy relaxációs délután. Sokan nem értékelik a módszereimet. Azt, hogy nem csak ütni és védekezni tanítom meg őket, hanem belepofázok az életdöntéseikbe is. Már amennyire szükséges és amennyire hagyják. A kettő általában teljesen eltérő skálán mozog, hosszú és küzdelmes az út, amíg hasonló szintre kerülnek. Ez a lány azonban nem a tanítványom. Nem jött hozzám segítségért. Nem akar tőlem vélhetőleg semmit, leszámítva a pénzemet. Meg azt, hogy ne keverjem bajba. Lehetőleg ebben a sorrendben.
- Aha - felelem teljesen meggyőzve. A legtöbb zsebtolvajlásból élő kölyök azt se tudja, honnan juthatna könyvekhez, ha egyáltalán tud olvasni. De neki az a hobbija. Nem vagyok benne biztos, hogy egyáltalán ő elhitte, hogy én elhiszem, de amilyen cinikus szemöldökfelvonást küldök felé, már egészen biztosan megbánta a remek válaszát. Ha kevesebb energiát fektetne a néma dühöngésébe, több maradna gondolkodni.
A kérdésem viszont kizökkenti. Egy egész pillanatig nem mered rám sértett-mérges duzzogással, ami biztosan kellemes változás lehet a megviselt arcizmainak.
- Van valami... normális? Nem tudom, minimum valami kínai, olyan, ami valaha találkozott az anyatermészettel? - Nem akarok válogatós sznobnak tűnni - mert nem vagyok az -, de ha már evésre adom a fejem, akkor érje meg. Bár ő biztos inkább egy duplasajtos burgert nyomna le kolával - amit megtehet egyébként, nem vagyok én neki senkije -. De azért csúnyán néznék rá közben.
- Na gyere - hátralépve kitárom előtte az utat. Most akár el is rohanhat, ha úgy tetszik. De már nem vágok gúnyos pofákat, már nem fenyegetem, semmi, szerintem kifejezetten veszélytelen, normális felnőttként viselkedek. Aki meghívja kajálni azt az idegent, aki nemrég még megpróbálta megszabadítani a vagyonától. Teljesen normális.