37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Magyarországi helyszínek
Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. szeptember 21. 22:12 | Link
Mettyú
- egy tetoválószalonban -
@anagynap @meghalunk


Fejben nagyon szépen eltervezte végig az egészet, de komolyan. Hogy majd ráfekszik szépen az asztalra, és majd oda felpingálják neki, éppen csak azt az apró részletet hagyta ki, hogy mindezt egy tűvel fogják csinálni. Egy_ giga_ tűvel_. És ezen a társa sem segít. Mert lehet, hogy a csapattársa vagy kétszer nagyobb egy átlag méretű embernél, lelkiekben olyan, mint a szőkénk. Fél. Szinte mindentől. Nagyon.  
Szóval szájrágcsálva pislog fel az üveg feletti feliratra, majd be, majd fel Matre.
- Ugye nem fogsz kiszaladni? - kérdezi kissé bátortalanul, halálosan komolyan, mert ha a támogató kéz ellécel, akkor ő ott helyben kidöglik.
- Mármint, ez nem vicc. Tényleg ne menj el. Légyszíves. - rázza meg fejét, könyörgő pillantásokat vetve rá, mintha az élete múlna azon, hogy most a seprűlovag ott marad- e lelket önteni belé, vagy nem. Hatalmas gombóc van a torkában, viszont nem lép le, még csak az kéne. Eddig már eljött, és kell neki az a varrás. Nagyon. Nagyon nagyon. Azon is az élete múlik.
Nagy levegőt vesz, majd visszafordul az ajtóhoz, s egy elég nagyot meg hangosat nyelve indul meg a kilincs felé, megpecsételve az elhatározást.
Benyit, az ajtó feletti szélcsengő kellemes hangot ad ki. Maga az előtér egész üres, egy fél fejen leborotvált csaj ül a pultnál, rágózik, műkörmeit vizsgálja, és a jelen esetben ifjabbik navinésünk komolyan megijed, hátra is hőkölne, csak - remélhetőleg - ott van mögötte a másik. Végül újra erőt vesz magán, a mai nap folyamán sokadjára, és megindul a nőci felé, hogy beregistrálja magát, vagy mit kell csinálnia.
Hozzászólásai ebben a témában
Matthew Bloomer
INAKTÍV


pótNAVIgátor ~
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 535
Írta: 2015. szeptember 23. 07:44 | Link
-- Milli --


~ Nem kellett volna eljönnöm, nem kellett volna eljönnöm... - bizony egy tetoválószalon előtt ácsorogva Mattben és mindenki másban is felmerül(het) a kérdés, hogy ő mit keres itt, de nincs ok az aggodalomra. Egyelőre nem tervezi, hogy matyóhímzést csináltat a hátára. A tű és a tetoválógép borzasztó berregése önmagukban is ájulásra bírják az óriást. Kamilla nem biztos, hogy teljesen átgondolta, hogy éppen őt hozta el magával. Valószínűleg egy szál kardvirág is nagyobb lelki támogatásban tudná részesíteni a lányt, mint Matthew. Persze azért pár napja tréningezi már a lelkét a dologra, tegnap például önszántából megközelített egy pókot 2 méterre! Ilyet előtte maximum akkor csinált volna, ha azzal fenyegetik, hogy forró ólmot öntenek a fülébe. Nem jelenthetjük ki teljes magabiztossággal, hogy Matthew a gyógyulás útjára lépett abban, hogy ne féljen mindentől és mindenkitől, aki él és mozog, de határozottan bátrabbnak tűnik.
Ők nem tudnak róla, így a srác megnyugtatni sem tudja Millit, de a tetoválásokat hál'istennek egy nagyon picike tűvel készítik el, és inkább kellemetlen, mint fájdalmas érzés az egész művelet. (trust me, varrtak már) Így hát mindketten továbbra is belül körmöt rágva állnak az üzlet előtt.
- Jó - brummogja háztársának. Feltett szándéka nem gyáva nyúl módjára megfutamodni ebből a helyiségből, szóval... a szándék megvan, a többi meg majd jön utána, nem?
Kamilla végül zöld ágra vergődik saját magával, és benyit az üzletbe. Az óriás hirtelen még levegőt is elfelejt venni, annyira feszülten várja, hogy mi les rájuk odabent. Egyelőre a legkomolyabb veszélyt az a borotvált fejű spiné jelenti, aki a pultnál unottan kérődzik. Milli vagy tényleg megijed, vagy csak idegességében, de hátralép egyet, ezzel egy masszív testbe ütközik, ami az óriáshoz tartozik. Háztársa jóindulattal is a hasáig ér, így minden komolyabb megmozdulás nélkül rakja a vállára a kezét, és igyekszik nem fájdalmasan, de bátorítóan megszorítani a testrészt. Mosolyogni nem igazán tud, de determinált nézéséből Kamilla könnyen rájöhet, hogy innen már nincs visszaút. Óvatosan lök egyet a lányon, hogy induljon el, ő pedig szorosan a nyomában igyekszik utána a pult felé.
Hozzászólásai ebben a témában
Ha álmod nincs, csak remény kell.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. szeptember 23. 15:45 | Link
Mettyú
- egy tetoválószalonban -
@anagynap @meghalunk


Egyik része visszatáncolna, a másik meg nem. De végül mégsem jut ki, egyrészt mert a maradni akarás nagyobb meg erősebb, másrészt meg, mert ott van mögötte Mat, aki kitakarja úgy az egész ajtót. Felpislog rá, majd kissé félve elmosolyodik. Mikor megérzi a nehéz kezeket vállain oda nyúl, megpaskolja őket, amolyan „oké, készen állok” stílusban, majd nagy levegőt véve indul el a pultosné felé. Mikor oda ér megáll, majd még egyet hátrapislant, mintegy meggyőződésképp. Megköszörüli torkát, köszön, meglepően szilárd és tiszta hangon, majd elmondja mit akar, az asztalra csúsztatva a cetlit az elképzelésével, amit még Lanettával rajzoltatott meg. Itt amúgy nem kell semmi nagy számra gondolni az egész igazából csak egy aprócska felirat, egy szó, olyan, ami elfér a csuklód belső vonalán.  ’C o n t r o l’, ennyi. Tökéletesen jellemzi, és mint mondtam, nem egy nagy szám, csak ő nem lett volna képes arra, hogy mindezt egy ceruzával leírja.
Nagy, szürke szemekkel néz a vörösre, aki még párszor megforgatja szájában a rágót, majd bólint.
- Ülj le, nemsokára sorra kerülsz. – biccent a székek felé, majd vissza is fordul a telefonja társaságához. Szőkénk vállat von, elragadja a kis cetliét, és már iszkol is vissza az óriáshoz, hogy jól lepakolja magát valahova.  Szóval várnak. Olyan öt – tíz percet, utána valami hapek kidugja a fejét és közli, hogy mehet. A száját rágcsálva néz megint a másikra, komolyan, mintha az apja lenne, és kérdezné, hogy mehet – e, és hogy jön – e vele.
Hozzászólásai ebben a témában
Matthew Bloomer
INAKTÍV


pótNAVIgátor ~
offline
RPG hsz: 47
Összes hsz: 535
Írta: 2015. szeptember 29. 18:31 | Link
-- Milli --


Matthew talán még Kamillánál is feszültebb - ha ez egyáltalán lehetséges - és eléggé merev mozgása elárulja, hogy nem oké vele minden. Szép lassan mintha leesne neki a tantusz, hogy valóban elmert jönni ide, és ez nem csak egy álom. Csendben, mikor Milli még a vörössel van elfoglalva, ő alig észrevehetően belecsíp az egyik kézfejébe, hogy megbizonyosodjon az ébrenlétéről. De tényleg kikelt reggel az ágyból és elkísérte erre a, számára hátborzongató, helyre háztársnőjét, hogy annak ne kelljen egyedül jönnie. Igazán lovagias és gáláns megnyilvánulás Matthew, szép volt!
Ülni egyelőre nem bír, szóval állva fogadja a visszatérő Kamillát, aki egy kicsivel sem tűnik kevésbé feszültnek, mint mikor beléptek, de ő legalább helyet foglal. Fogalma sincs ilyenkor mit lehet, vagy éppen mit kell mondani a másiknak, hogy jobban érezze magát, így a megváltó hallgatást választja inkább. Nem telik bele sok időbe, míg egy úriember dugja ki a fejét egy ajtón, és azt mondja a Navinés lánynak, hogy mehet. Az meg pislog fel rá, mintha az engedélyét várná. Az óriás alig észrevehetően biccent neki, majd szorosan a nyomában megindul a másik helyiség felé, ami kitudja miféle borzalmakat tartogat a számukra...
Hozzászólásai ebben a témában
Ha álmod nincs, csak remény kell.
Farkas Kamilla
INAKTÍV


aeromágus
offline
RPG hsz: 662
Összes hsz: 7403
Írta: 2015. október 18. 13:12 | Link
Mettyú


Rágja a szája szélét, hol a padlót, hol a falat nézi, miközben várnak. Egyikőjük sem mond semmit, kezdi idegesíteni a nagy csend, mintha a saját temetésük várnák - bár ki tudja. A mellette ülőre pillant, levegő be, majd megszólal.
- Esetleg egy "nem fog fájni", vagy "túléled"? - kissé feszülten nevet fel, és ezzel egyáltalán nem szemrehányást akar tenni a másiknak, ez érződik a hangjában is. Csupán egy gyenge próbálgatás a beszélgetés beindítására, ennyi. Tovább harapja a száját, újra nézelődik, majd mikor behívják, úgy néz fel az őrzőre, mintha az már ezerszer járt volna itt, és mindent úgy vágna, mint forró kés a vajat. Az engedélyt megkapja, felpattan, úgy iszkol befelé, mintha kifelé menne, csak essen már túl rajta, lehetőleg minden testi kín és sérülés nélkül. Az ajtóban hátrapillant, megbizonyosodik arról, hogy követik, majd hallgatva a közben kiadott utasításra lehuppan a kikészített székre. Ki tudja hány ember lelte itt halálát örömét, álljunk hozzá pozitívan. Elmondja mit szeretne és hova, majd könyékig tűri a felsője ujját, mert azért nem kell levetkőzni azért, hogy felírjanak valamit a csuklódra. A szíve a torkában dobog, görcsöl a gyomra, és ezen sajnos a művész kellemes, biztató szavai sem segítenek.
- Nagyon fog fájni? - vágja be megpillantva a szerkezetet, amivel csinálni fogják, és teljesen mindegy honnan jön válasz, csak jöjjön valahonnan.
Hozzászólásai ebben a témában
Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda Fórum→Bagolykőtől távol→Magyarországi helyszínek