A kis tavacskánk egyik elterülőbb partszakaszán álldogál a csónakház. Nem túl régen, talán a pár évvel korábbi nyáriszünetben telepítette ide azt egy idősebb varázsló, aki a két csónakját adja néha bérbe a diákoknak vagy tanároknak, néha falusiaknak, hogy a tóra mehessenek. A ház nem zárt, csak a csónakok vannak varázslat védte lánccal lehorgonyozva, így még azt fel nem oldja a tulajdonos, nem elköthetőek. A házba bármikor be lehet térni, akad bent szék, talán régi könyvek és cikkek is a tóról, illetve olyan felszerelések, mint evezőlapát, mentőmellények és így tovább.
A nyári záporok idején, mint legközelebbi megoldás tökéletes, de este a kis ház teraszáról nézni a holdfény világította tavat is remek. A környéken a télire aprított tüzelőanyag hever kupacokban, valamint egy kis sütögetőhely is van itt, bár nem annyira szívlelik sokan, ha befüstöl a diákság. A téli időszakban a csónakok ugyan partra kerülnek és a felszerelések is eltűnnek, a házacska továbbra is nyitott bármire. Érdemes ide kicsinek és nagynak, diáknak vagy felnőttnek kilátogatni, a csónakázási lehetőség nagy élmény tud lenni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=761197#post761197][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.06.12. 20:16[/b][/url]

Blo néni

Futok, már megint. Átugrálok pár bokrot, kerülgetem a néniket a fő utczán, miközben a nagy fekete köpenyemet hagyom magam mögött lobogni, mint valami sötét oldalra állt superman. Előző este túl izgatott voltam ahhoz, hogy el tudjak aludni, ma reggel túl fáradt ahhoz hogy fel tudjak kelni, később pedig túl Masa ahhoz, hogy időben, gond nélkül el tudjak indulni. De komolyan, az már egy szint, amikor kifogásokat sem keresel, egyszerűen csak azt mondod, hogy azért nem sikerült valami, mert te te vagy... Na mindegy. Úgy, de úgy örültem, amikor Blossom néni felajánlotta ezt a lehetőséget, nagyon nagyon szomorú lennék, ha csalódást kellene okoznom.

Már viszonylag messziről kiszúrom a gyereksereget, és az őket kísérő pedagógiát (ezt vajon használják így egyáltalán?). A köpenyemet a levegőbe lendítve, szaporán lihegve fékezek le a kockás pokróc szélénél, és az arcomat legyezgetve igyekszem csillapítani a pirosasságom.
- Fhúú, remélem nem késtem el nagyon - szólalok meg reményeim szerint érthetően. - Szia Blossom néni, sziasztok! - mosolygok a napszemüveg mögé, majd a gyerekekre, és nekilátok, hogy a hajamat összegöngyöljem, és felfogjam egy konty szerű gombolyagba, valahol a tarkómon.
A picik még félnek tőlem, új vagyok nekik, engem nem üdvözölnek olyan kitörő lelkesedéssel mint új kedvenc mesemondómat. Ledobom a hátizsákomat a köpeny alól, és kivéve a kulacsomat, ledöntök egy fél üveg vizet.
- Készen állok! - helyezkedek el végül darupózban a szőnyeg szélén, aminek amúgy az előadáshoz sok köze nincs, de elég figyelemkeltő ahhoz, hogy rám szegeződjenek a pöttöm kis tekintetek.
- Most például tökéletes kis Piroska lennék - vigyorgok cinkosan Blossom nénire, a kipirult arcomra mutatva.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=761271#post761271][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.06.13. 19:29[/b][/url]

Blo néni
Eredeti én

Kihúzom magam, ahogy kiderül, hogynem maradtam le semmiről. Megérte szaladni, és hogy ez így is maradjon, igyekszem nem az egész így nyert időt felhasználni arra, hogy kifújtasam magamból a métereket. Amikor nekikezd a bemutatásomnak, felfüggesztem a madárimitációs gyakorlatokat, és a váratlanul rámszegeződő figyelemtől megszeppenve méllyen meghajlok. Ledobom a köpenyemet is, ami alól előbukkan fehér nyári ruhám, amit tökéletesnek éreztem az alkalomra. Nem véletlenül ilyen hosszú és egyszerű, terveim szerint folyamatosan a szerepekhez fogom alakítgatni mind a színét, mind a hosszát. A pálcám tehát magamhoz is veszem, mint elengedhetetlen kelléket, és felegyenesedve visszaintegetek a lelkes gyerekseregnek.
Felcsillan a szemem a gondolatra, hogy hercegnőként kezdhetem színészi pályafutásom, és elnevetem magam amikor a kezembe találom fogni a plüssbékát.

- Nagyon szép nagymamám lenne akkor - vigyorgok vissza izgága végtagokkal, majd neki is kezdek az előkészületeknek. - Melyik verzió szerint megyünk? - suttogom azért oda a lényeges kérdést, de nagy feneket nem kerítek neki, leginkább úgyis improvizálni tervezek. Rövid töprengés után a táskám pántjáról leszedem a gurkót mintázó fityegőt, és miután sokadszorra is megköszönöm magamnak, hogy olyat kértem ami nincs megbűvölve, nekikezdek a varázslatos résznek. Bűbájokkal megnagyobbítom kicsit, s aranyszínűvé változtatom, és immár máris a kezemben tartom a meséből jól ismert aranygolyót, amiért minden királylány kútba ugrana. Persze ezt nem csak így tessék-lássék adom elő, nem, körbemutatom előbb a kulcstartót, majd hátat fordítva a közönségnek megbütykölöm a labdát, és mire visszafordulok, csodák csodájára már más van a kezemben. Tadaam, igazi bűvésztrükköket tudok!

Elkezdem hát nagy vigyorral dobálgatni a labdát a kezemben, miközben további átalakításokon töröm a fejem. A földre teszem a plüssbékucit, majd egy kockáspokrócias (hát, színpad nincs) pörgés közben szórom ki a Trullust a ruhámra, amitől az szép, halvány rózsaszínűvé változik. Mire újra egyhelyben állok, már rendezett kis hercegnőnek nézek ki - majdnem.
Egy halk extrico kiéretében a hajamra bökök, mire érzem ahogy a gubancok kisimulnak, és a tincseim immár a kontyból kibomolva, simán és egyenesen terülnek szét a hátamon. Tudom, tudom, igazából kisállatoknak van a varázslat, de most pont tökéletesen illett a szerepemhez, szóval - miért is ne?
A békát picit távolabbra reptetem, majd látványosabban kezdem el dobálni az aranylabdát.
- Királylány vagyok, van labdám, és vár rám a békaherceg, úgyhogy szerintem kezdhetünk - kacsintok Blossom nénire, majd megpróbálok felkészülni rá, hogy nem szólalhatok meg többet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=3261&post=761823#post761823][b]Zippzhar Mária Stella - 2019.06.19. 21:49[/b][/url]

Blo néni
Eredeti én

- Azta de király - lelkesedek fel a lepedő látványára. - Úgyis rossz vagyok háttérnek - bólogatok vigyorogva, az előttünk álló megméredtetésre gondolva.
Bólintok, hogy megvárom a bevezetést, és nagy izgatottan készülök fel lélekben és mindenhogy a szerepemre. Amikor a nézőközönségünk elcsendesedik, a háttér előtt álldogálok féloldalasan, kezemben a kis arany labdácskával, és a távolba révedek. Látom ahogy megelevenedik a kastély, a kert, a kút és minden egyébb mellettem, ahogy a szavak elhangzanak. Elbámulok a varázslaton, és igyekszem észben tartani, hogy feltétlenül kérdezzem meg Jang Geum nénit, hogy ő meg tudná-e ezt tanítani nekem.

Elkapom a jelentőségteljes pillantást, még épp időben, így pont mire a helyzet megteremtődik reppen a levegőbe a labda. Elkapom egyszer, elkapom kétszer, miközben előre hátra lépegetek, és bár hang nélkül, de széles szájjal nevetek. Egyszer csak hopp, a labdát kiejtem a kezemből, és amaz megindul a föld felé. A gyerekek által látható kezemet a számhoz kapom megdöbbenést imitálva, majd a másikban lévő pálcával az aranygömbre mutatok. Eltakart szám mögött lehetőségem van szépen kiejteni a kicsinyítő varázsigét, így hopp! A labdácskának nyoma vész. Hallom ahogy a gyerekek felkiáltanak, de nem fogalkozhatok velük, mert sürgős sírnivalóm van. Lerogyok tehát a fűbe, a szoknyám elterül körülöttem. A hajam előrehull, a kezeim pedig a fűbe markolnak, ahogy keresem a minilabdát. Szerencsére könnyen megtalálom, és észrevétlenül szorítom két ujjam közé, hogy a mese további pontján is hasznát vehessem.

A kezeimet magamhoz húzom, és összegörnyedve fonom össze a hajam takarásában. Miközben némán ráz az álnevetés (akarom mondani sírás), pálcámat a fűben lapuló plüssbékára szegezem, és egy lebegtetőbűbájjal megemelem kicsit. Fel-le, majd aztán megint, fel-le. Hallom ahogy egyre többen észreveszik, és egymásnak kiabálják, hogy "nézd ott a béka!". Egyemmeg de kis édesek, tuti ismerik a mesét. Izgatottan várom, hogy kiderüljön vajon ez az a verzió-e amiben van két testvérem, vagy sem - megháromszorozni magam már lehet túl nagy falat lenne.

A sztori szerencsére úgy folytatódik tovább, hogy nem kell letesztelnem (nem létező) klónozási skilljeimet a gyakorlatban. Hamar felbukkan a béka, mire a szöveghez képest kicsit elcsúszva, de közelebb reptetem a plüssállatot. Igyekszem hitelesen játszani a pökhendi, rátarti, elkényeztetett királylányt, ahogy perelkedik, és igyekszem rábírni a kétéltűt, hogy adja oda az aranylabdát. Amikor végül érte nyúlok, hogy felvegyem, a labdát eredeti méretére növesztem vissza. A gyerekek közül többen kacaráznak az arcomon ülő fintor láttán, amikor messzire eltartva magamtól a plüsst, helyben kezdek sétálni. A vászon reagál, lassan közeledik a kastély, hogy vacsorához ülhessünk.