Mirtill

A karácsonyi ajándékbontás az egyik legizgalmasabb dolog a Szentestében. Persze, az a rész is, hogy a másik ember mit szól ahhoz, amit tőled kapott, de én most a sajátokról beszélek.
 Legelőször egy doboz csokikondér akadt a kezembe, utána egy díszes fiola, majd harmadiknak egy kopott doboz. Nem volt rajta, ki küldi, de megpróbáltam kinyitni. Nagy nehezen sikerült is. Belenéztem, és egy furcsa sisakot láttam. Gyanakodva megforgattam, majd felpróbáltam. Elsőre nem tűnt fel semmi, de amikor a következő csomag után nyúltam, egy álnok gondolat kúszott a fejembe. Mi van, hogyha valamelyik rosszakaróm (mondjuk Theon) egy átkot rejtett az egyikbe? És mi van akkor, ha egy óriási hernyó van valamelyikben? Furcsa gondolatok, elismerem,azonban nem volt időm végiggondolni az észérveket, mert valami megmoccant a szobában, én pedig abban a tudatban, hogy egy bosszúszomjas valami, elrohantam.

Most itt ülök az elhagyatott bájital-laborban, fejemen a sisakkal, ölemben a csokikondéros dobozzal, kezemben pedig a fiolával. A pálcám kéznél volt, a fiola pedig varázslattal megtöltve vízzel.
 Amikor nyílik az ajtó, lassan felállók,és kinézek az asztal mögül. Pálcámat markolva kilépek, és megszólalok:
- Szervusz! Öhm... Angelica vagyok. Nem láttál errefelé semmi gyanúsat? - kérdezem hadarva, és közben kutató tekintettel fürkészem a lányt. Ki tudja? Lehet, hogy valaki felbérelte, hogy figyeljen engem.

Babett

A bemutatkozás egy kicsit oszlatja a gyanúmat, de nem teljesen. Látszik, hogy rejteget valamit, ezért még mindig készen állok a védekezésre.
 Mereven bólintok, amikor mondja, hogy nem látott semmit. Most megnyugodhatnék, de nem teszem. A lány ugyan már a készséges válaszaival eloszlatta a kételyeket vele kapcsolatban, de lehet, hogy imperiust szórtak rá. Esetleg mágikusan kezelt poloskát tettek a táskájába, vagy valami veszélyes bájitalt, esetleg állatot.
 Egy mosoly árnyéka suhan át az arcomon dícséretére, és elteszem a pálcámat miután alaposan körülnézek. Én is közelebb hajolok, és magamban helyeslek, amiért suttog. A kérdésen viszont enyhén megbotránkozok.
- Ez nem játék. - suttogom vissza komoly hangon - Valaki, vagy valakik meg akarnak támadni minket. Érzem. - Hatásszünetet tartok, és egy kutató pillantást vetek a táskára.
 - Többet nem mondok, csak ha megmondod, mit rejtegetsz. - Egy barátságosabb, de nem tolakodó hangon suttogok már, és felényújtom a kondéros dobozt, hadd vegyen belőle.
- Kérsz? - Csak mérget ne tegyen bele. Fordul meg a fejemben, de ekkor már ott van kinyitva a doboz.
 Én veszek egyet, hogy megnyugtassam, nem vagyok ellenség, és iszok egy kortyot a díszes fiolából.

Babett

A habogására türelmetlenül legyintek, és hátrébb lépek egyet.
 - Nem a kastélyt támadják meg, hanem Minket! Óriási a különbség. - Kis szemforgatás után éppen elkapom a mosoly eltűnését. Mielőtt viszont azt hihetném, hogy végre megértette mit mondok, a táskáját védi.
- Akkor miért rejtegeted? - Most újra felétartok, de csak lassan. A rajtam levő sisak egyre könnyebb, mintha elszállna belőle valami.
 A lány kérdésére készséggel válaszolok. A nyugodt, barátságos hangom engem is meglep. A mondat, ami elhagyja a számat, egyenesen leteper.
  - Milyen támadásról beszélsz? - Álljunk meg egy percre. Lassan egy órája rajtam van a sisak. Ez előtt senki nem nézett rám olyan ijedten, mint ez a levitás lány. Tehát amíg rajtam volt a fejfedő, valami bűbáj hatására támadásról hadováltam, és lejöttem a pincébe. Pompás. Mindenki ilyen karácsonyt szeretne.
 Leveszem a fejfedőt, és elkezdem nézegetni.
- Lehet, hogy megtartom emlékbe. Mit gondolsz? - Babett megnyutatását valamiért húzom egy kicsit. Lassan kezd derengeni, milyen eszmék jártak a fejemben pár perce. Talán jobb, ha magától jön rá arra, mi történt. Bár inkább segítek neki egy kicsit.
 - Nagyon sajnálom, ha megijesztettelek. - mosolygok - Egy tréfa áldozata lettem bizonyára. Ugye nem haragszol? - nézek kicsit aggódva a lányra. Csak remélni tudom, hogy nem rohan el.

Babett

A lányról a sisakra nézek, és vizsgálgatni kezdem. Egy átlagos rohamsisakhoz hasonlított, nincsen rajta semmi különös, talán csak néhány karcolás. Igazából nem tudom, mit keresek rajta, csak jólesik valamit csinálni, amíg várom a reakciót.
- Karácsonyi ajándék volt. Nem írták rá, hogy ki küldte. - Örülök, hogy nem szaladt el, így legalább nem fogok unatkozni, és megismerek még egy diákot, ami sohasem árt.
 Babett következő mondata meglep egy kicsit. Kettőnk közül ugyanis én voltam az, aki hülyén viselkedett, legalábbis szerintem. Ezt azonban inkább nem mondom ki, hanem csak figyelek.
 Érdeklődve pillantok bele a táskába, és különféle üvegcséket látok benne. Nem lehetett valami jó érzés, amikor a lány kinyitotta a táskáját, és ugyanez a látvány tárult a szeme elé.
 - Szerencséd van, hogy nem egy prefektus kapta a sisakot. - Igaz, talán neki is megtenné az, hogy visszahozta az alapanyagokat.
 - Természetesen nem foglak beköpni. Ez ahhoz képest semmiség, hogy már kétszer jártam engedély nélkül az erdőben. - Csevegő hangnemre váltok, és segítek a lánynak visszatenni a fiolákat, hogyha engedi.