[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749338#post749338][b]Mesélő - 2019.02.09. 20:01[/b][/url]

Rövid idő alatt másodszor vagyok itt, és nem nagyon tudok hosszan egy szobában lenni a gyerekeimmel. Nem azért, mert nem szeretem őket, hanem mert az össznépi gyűlöletük tárgya most éppen én vagyok. Pedig én nem akarok rosszat nekik, éppen ellenkezőleg.
A zsebeimet végigkutatva, eredménytelenül, mordulok egyet, és lépek ki az utcán elhaladó tinédzser elé.
- Ne haragudj, van tüzed?
Mutatom neki a fém cigarettatartót, amiben még hat szál van, de öngyújtó az nincs. Minden tinédzser dohányzik vagy piromániás. Vagy ez, vagy az.
- Cserébe szívesen adok egy szálat. Minőségi

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749358#post749358][b]Mesélő - 2019.02.09. 21:12[/b][/url]

- Trükkös.
Biccentek egyet elismerően, miután mélyet szippantok a szálba. Igazán jól esik, amióta itt vagyok, becsülettel nem gyújtottam rá, most már igazán megérdemlem.
- Családi barát?
Érdeklődöm a srácon végignézve. Fogalmam sincs, hogy melyik gyerekemhez tartozhat. Remélem nem Jason kívánja bemutatni a párját, az még dobna egyet a mai napon, de tényleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749360#post749360][b]Mesélő - 2019.02.09. 21:22[/b][/url]

- Will jó gyerek.
Egyetértő hangon közlöm vele a tényt. Büszke vagyok a fiamra, hiszen nagyon sok mindent láttam már tőle, és önmagáért beszél a kitartása és a munkássága.
- Én is olyasmi. Barátnak mondjuk éppen most nem tartanak.
Már amelyik éppen beszél velem ugyebár.
- Az apjuk vagyok, Maxwell.
Felé nyújtom a kezem, és ha elfogadja, határozottan, megrázom.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749365#post749365][b]Mesélő - 2019.02.09. 21:35[/b][/url]

Látom, hogy elcsodálkozik azon, hogy ki vagyok. Mások is el szoktak. A gyerekeim, szerencsére, mind az anyjukra hasonlítanak. Talán Chrisről mondaná meg az ember, hogy az én gyerekem.
- Lorin bátyja.
Nem kérdezem, hanem tényként közlöm. A kislány járt nálunk, decemberben és pár napja is.
- Úgy döntöttem, hogy férjhez adom a lányaimat, márciusban Catherine, áprilisban Helena és májusban Ariana áll oltár elé.
Olyan nyugodtan közlöm vele, mintha nem éreznék semmit a lányaim iránt, pedig erről szó sincs, fontosak nekem.
- Egyelőre nem értik, hogy ez az ő érdekük, de majd egy nap elfogadják.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749370#post749370][b]Mesélő - 2019.02.09. 21:51[/b][/url]

- Catherine? Igen.
Érdeklődve figyelem a fiút, nagyjából egy idősek lehetnek, bár inkább Ariana korabelinek gondolnám. Érdekes, hogy mégis inkább Cathrine ragadta meg.
- Ő maga kérte, hogy márciusban házasodhasson. Ahogy elnézem, összetörték a szívét.
~ És kis barátom, szerintem te törted össze.~
- Ironikus, mert nem is tudtam, hogy van neki.
A gyanú egyre erősebb bennem, ám kifelé nem mutatom ki, a semleges, üzletiesség megmarad. Utoljára Arianaval kiabáltam, amikor közöltem, hogy nincs választása.
- Sajnos nem találtam a számára korban megfelelő társat.
Ez az egy az én veszteségem, de a korban megfelelő férfiak mind vagy elkeltek, vagy olyan szinten nyíltan elmebetegek, hogy nem tenném ki egyik lányomat se nekik.
- Vagyonmentés. A Payne vagyonra az utóbbi időben többen is rá akarták tenni a kezüket. Elosztom a gyerekeim között, de feltételekkel.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749378#post749378][b]Mesélő - 2019.02.09. 22:10[/b][/url]

Erre a témára mindenki így reagál, már nem is túráztatom magam. Hat feleségem van, akik mind így kaptak a fejükhöz, még azok is, akik nem érintettek az ügyben. Az első feleségem egyetlen gyermekkel ajándékozott meg, aki már házas, míg a másodikból Jeannie maga kérte az érdekházasságot, Jason pedig menthetetlen. Abban sem voltam biztos, hogy életben van még.
- Nem mindegyik idegen.
Nem mintha ez olyan különösen számítana, de tény és való, hogy a háromból egy olyan férfit kapott maga mellé, akivel korábban kapcsolatban élt. Az arcom vérszegény mosolyra húzódik.
- Valóban nem adtam.
Egyre inkább úgy gondolom, hogy a másik témában viszont igazam van, hogy ő az oka a hirtelen jött cserének. Milyen kár. Vele könnyebben megtalálom a hangot, mint bármelyik vejjelöltemmel.
- Nem, nem igazán. Nem akartam, hogy akárki legyen, hogy bosszúból válasszanak.
Elővéve a cigarettatartót, felé tartom, ha kér vegyen, én mindenképpen elszívok még egyet.
- Sajnálom, hogy nem találkoztunk korábban, te például jó választás lennél.
Az utolsó izzással gyújtom meg a következő szálat, zavartalanul.
- Nem vagyok erre büszke, de szükségszerű.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749429#post749429][b]Mesélő - 2019.02.10. 09:40[/b][/url]

- Talán. Minden lányomnak jó körülményeket teremtek, ahogy eddig is megkaptak mindent, úgy ezután is meglesz mindenük.
Én nem érzelmi oldalról szemlélem a tényállást, hanem úgy, hogy mi a legjobb a családunknak, a jövőjüknek, az unokáimnak és az őket követő generációnak. Az őseim komolyan és keményen építették fel azt, amibe én már beleszülettem, és most lassanként összedől a kártyavár.
- Amelyik nem ismeretlen? Martin tisztelettudó, jógyerek, tudja, hogy mivel jár a kötelesség, és nem hagyná el a lányom. Jeremaiah-t pedig az egyetemről ismerem, félénk, de bajtársias. Sajnálatos, hogy még nem született gyermeke, korban közelebb lenne Catherinehez, de majd összecsiszolódnak.
Ha üzletről van szó, én nem látok problémát abban, hogy közel húsz év van a két fél között. Ez egy kölcsönös egyezség, mind a két fél számára nyereséges. Követem a tekintetemmel, ahogy a járda szélére sorol, és kénytelen, kelletlen én magam is követem. Nem szokásom a földön ülni, de ha itt ez a szokás, ám legyen. alkalmazkodom.
- Sárkánygondozó és bestiakutató. Nem tervezel hosszú időre. A másodszülött fiam is bolondul értük.
Jasonre akkor mondtam ki a halálos ítéletet, amikor ezt az őrületet elkezdte. Borzalmas, hogy emberek élvezik azt, hogy a halál mindennap rájuk lehet.
- Na és, melyik sárkányt akarnád?
Biccentek a ház felé, ahol most egy rakáson ott van az összes, hattól huszonháromig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749434#post749434][b]Mesélő - 2019.02.10. 10:09[/b][/url]

- Nem, azt kérdeztem, hogy üzletet kíván-e kötni, ha Jeremaiahra gondolsz. Martin esetében az apja és én egyeztünk meg, még korábban, a gyerekeink születésekor. A szerencsés véletlennek köszönhetem, hogy később együtt jártak.
Nem Arianaban állapodtunk meg akkor, de nem bánom, hogy így alakult. Helena is jó kerekben van, hiszen egy komoly, elszánt férfi kívánja a feleségének.
- Démonok?
Kérdezem teljesen nyugodtan, mert van ismerősöm, aki a személyiséghasadását kezeli oly módon, hogy sziklát mászik. Mást se csinál, csak megy felfelé, és koncentrál, a következő lépést nézi. Még él, szóval valamit tudhat ez a koncentráció, és akkor magamról ne is beszéljek, mert én az üzletre koncentrálok, a pénzre. Jelen helyzetben nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy apa legyek. Majd később, ha ez az egész lezárult.
- Az összeset. Merész.
Halott ember, inkább azt mondanám, de ám legyen, ha ez minden vágya, még akár meg is egyezhetünk. Megvallom, tetszik, hogy van benne élet és elismeri a saját hibáit, nem bárgyún vigyorog és a talpamat nyalja.
- Válassz nyugodtan a kettő közül. Mind a kettő megfékezésre szorul.
A két legtüzesebb lányom. Ariana nyelvét a születése előtt felvágták már, emlékszem az anyja legrosszabb természete az ő terhessége alatt volt. Catherine meg úgy vonzza a bajt, mintha muszáj lenne neki, élő példa, hogy most is egy szobában lakik, szánalmas, nem Payne-hez méltó, elbukott módon.
- Én nem vagyok ellenére az újragondolásnak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749444#post749444][b]Mesélő - 2019.02.10. 10:54[/b][/url]

Vállam megvonódik arra, amit mond, nem vagyok mostanában egy nagyon érzelemközvetítő figura.
- Arra van a házastárs, hogy megértsen.
Nekem hat is volt, tudom, miről beszélek. Hat teljesen eltérő jellem, akiken csattanhatott az a bizonyos ostor, ha feszült voltam. Volt közöttük babusgató, elsétáló, felcsattanó és olyan is, aki kinevetett. Mondjuk utóbbinál nem feltétlenül hiszem, hogy meg is értette a problémát.
- A megfékezésben azonban nem tudok egyetérteni. Nézd, minden gyermekem tehetséges valamiben, túl azon, hogy az idegeimen táncolnak. Ariana kiemelten jó átoktörő, elismerem, de nem tartom bölcs dolognak, hogy az életét kockáztatja. Nem azért szülte meg az anyja, hogy megölje magát, hozzáteszem, Jasont sem. Cicus meg... nos, őt már azt hiszem nem is ismerem. Régen büszke voltam rá, nem volt olyan, hogy ne kelt volna fel a padlóról. Most meg, mintha nem is az én vérem folyna az ereiben.
Én is látom, hogy nem eszik, hogy éhezteti magát, hogy túl sok gyógyszert szed, hogy nem fogadja el egyikünk segítségét sem. Látom, de már nem tudok beszélni vele.
- Hahaha.
Keserűen felnevetek a fiú szavaira.
- Nem rossz gondolat, megvallom, de nem engedhetem meg azt a luxust, hogy a gyerekeim a házasság után el is váljanak. A szerződés mind a két felet védi. Gondold meg, ha tényleg benne lennél, válassz, nekem mindegy, hogy melyiket. Lorin kedves lány, őt is szívesen látnám a családom tagjaként, és téged is. Gondolom ők is, ha meghívtak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749482#post749482][b]Mesélő - 2019.02.10. 15:28[/b][/url]

- Sajnálom.
Apró fejrázással fejezem ki nem tetszésem a kínált üzlet irányába. Kár érte.
- Rendes tőled, hogy segítenél a lányaimon, de ebben a helyzetben egy bigámia csak még rosszabbul jönne ki, mintha idegenekhez adnám őket.
Tudom, hogy vannak a gyerekeim közül olyanok, akik átkutatták már az irataimat, de abban is biztos vagyok, hogy a valóságtól még mind távol vannak, és ez így van jól.
- Ha lenne más mód, máshogy döntenék, de jelenleg ez az egyetlen ésszerű döntés van. A lányaim még a tavasz folyamán férjhez mennek, különböző férfiakhoz.
A hangom határozott, ellentmondást nem tűrő, legutóbb akkor volt ilyen kemény, amikor Ariananak volt bátorsága felemelni a hangját velem szemben. A fiúval nyilván nem állok le veszekedni, főleg nem a nyílt utcán. Felkelve megigazítom a ruhámat, és úgy pillantok le a fiúra.
- A lányaim büszkék és erősek, majd túllépnek ezen. Vagy nem, de az úgy vélem a saját szégyenem lesz. Stramm gyerekeket neveltem, rajtuk áll, hogy a megszerzett tudást hogyan hasznosítják.
Zsebre dugott kézzel nézek el a ház felé, majd vissza a fiúra.
- A világ számos pontján az embereknek sokkal rosszabb életük van, és nem ők az egyetlenek, akik irányított házasságkötésen esnek át.
Nem hiszem én sem, hogy akkora bűnt követnék el. Az ember minél tovább mondja, annál tisztább a lelkiismerete.
- Lorin egy kincs. Örömmel veszem, ha egy nap csatlakozik a családomhoz.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=749487#post749487][b]Mesélő - 2019.02.10. 15:56[/b][/url]

A szemeim kissé összehúzódnak, ahogy a fiú határozottan kijelenti, hogy elveszi Catherine-t, azonban erről nem kíván szólni senkinek. Azt hiszem, egy részen igazam volt a találkozásunk elején, részese annak, hogy a lányom egy szobában gubbasztó szerencsétlenség lett, másrészről, nem hittem volna, hogy végül kezet rázhatok vele egy új, nagyszerű befektetés reményében. Egy Brightmore, csodálatos.
- Úgy vélem, egy kemény, de ígéretes tárgyalófélre akadtam.
Ahogy megrázom a kezét, belemenve abba, hogy nem szólok egyik rokonomnak se a változásokról, kiszélesedik a mosolyom. Nyertem. Imádok nyerni. A gyereknek ugyan túl nagy az önbizalma, de legyen. Egyelőre a legígéretesebb jelöltem. Csodás csapatot raktam össze, a ravasz, a jófiú és a vezéregyéniség. Ember legyen a talpán bárki, aki azt meri mondani, hogy ezek a frigyek nem érzelmi alapon köttettek. Senkinek sem lesz már oka megkérdőjelezni a dolgokat.
- Minden házasulandó félnek küldök egy előszerződést, melyben a két fél jogai és kötelezettségei vannak. Úgy vélem Cica nélkül is megoldhatjuk ezt a szerződéskötést. Átküldöm és látogass meg valamikor.
Belső zsebemből ezüst tárcát húzok elő, melyből egy névjegyet előhúzva, átnyújtom a fiúnak.
- Az irodám Londonban, a családom egyik tagja sem jár oda. A gyanú sem merülhet fel, hogy valaha találkoztunk.
Ellépve tőle felpillantok a nyíló ajtóra, amin a bájos Lorin lép ki. Tökéletes végszó.
- Köszönöm a tüzet fiatalember.
Biccentek egyet felé, és fellépdelve a lépcsőn, futólag megérintem a kislány vállát. Ez a nap egyre csak jobb és jobb lesz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=756987#post756987][b]Mesélő - 2019.05.01. 20:16[/b][/url]

Vannak arcok, melyek nem rejtenek érzelmet. A vonások persze árulkodnak; időről, alváshiányról, nehéz napokról, életkorról - mikor milyen szögből nyerünk rálátást, érzelmekről azonban soha. Sokszor azt hisszük, ezek alapján is ismerhetjük a bőr alatt lakozó embert. Hiszen látjuk a szájukat udvarias mosolyra kanyarodni és látjuk a szemük körül elmélyülő szarkalábakat. Az egész mégis olyan halovány, olyan élettelen. Olyan idegen. Nem tudunk róluk semmit. Éreznek ők egyáltalán?
Vannak arcok, amiktől félünk, és pillantások, amiktől borsódzni kezd a hátunk. Mind tudjuk, hogy vannak találkozások, amikben jobb a padlót nézi mereven, és a hátunk mögött szorosan egymásba fűzött ujjakkal beleharapni az ajkunkba - kérlek, csak ne kérd, hogy pillantsak fel. Csak ne mosolyogj rám. Csak ne légy nyájas.
Vannak ijesztő arcok, és vannak ijesztő találkozások. Vannak emberek, akik - úgy érzed - a vesédbe látnak. Igen, vannak titokzatos emberek, akik míg kellemesen nevetnek az ártatlan történeteden, végigpergetik az összes emléked. Akár egy dossziét.

A férfi elegáns, fehér-vörös ajándéktáskával a kezében lépdel a kis ház bejáratához vezető keskeny járdán, és mielőtt még egészen elérné az ajtót, szabad kezét szája elé emelve megköszörüli a torkát, majd a már koszos őszbe hajló, egykor szőke tincseibe túrva megteszi az utolsó métert, s megáll. Makulátlan bőr cipőit megtörli a küszöb előtti bohókás lábtörlőben, miközben arcára rutinos, visszafogott mosoly költözik. A fiára gondol, mikor felpillant, végül ujjai finom ökölformára kanyarodnak, hogy aztán egymás után háromszor koppintson rá a kemény fára.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=757014#post757014][b]Mesélő - 2019.05.01. 21:08[/b][/url]

Lepillant az elé szaladó állatra, és csak mikor az eltávolodik tőle lép beljebb. Jegeskék pillantása Liliét keresi, ajkai egyetlen éles vonalban húzódnak halovány ívbe.
- Neee... - biccen balra a férfi feje, míg értetlennek, mi több, megbántottnak látszó tekintettel oldalra húzza a száját. - Drágám, közöttünk nem változott semmi. Megegyeztünk, hogy tegeződünk, így van?
Árnyalatnyit szélesedő mosollyal tesz néhány lépést beljebb, úgy, cipőstül, azok azonban nem hagynak maguk mögött nyomot. Kósza porszemet sem.
- Tetszenek az ablakok - jegyzi meg válla fölött visszapillantva Lilire. A szemei éppen csak egy másodperccel időznek tovább a fiatal arcon, mint az megengedett volna. A hangja színtelen és halk. - Különleges tervezés.
A fia soha nem mesélt arról, hol él a barátnője. Ő nem kérdezte, a gyerek nem hozta fel magától. A dolog ezen része nem volt fontos. Főleg, mivel az idősebbik Vajda a ház minden szegletét jól ismeri. Úgy tesz, mintha... azonban nem most látja először a konyha óriási ablakait. Kellemes.
A pulthoz lép, és finoman leteszi rá az ajándékot - a lány kedvenc borából hozott egy üveggel és néhány különleges, egyedileg készített marcipáncsokoládét -, majd hátat fordítva csípőjét neki támasztja a márvány szélének. Kezeit lazán combjaira engedi, ujjait egymásba fűzi.
- Ricsi sajnos nem tudott eljönni - kezd bele mondandójába a férfi, hangja elnézést kérőn cseng, szája szegletén ellenben valami furcsán bizarr mosoly vibrál. - Tanulmányi kötelezettségek, kviddics, úszás... hiszen neked nem kell bemutatni, milyen, mikor elfog a versenyszellem és a tenni akarás. Mintha ismét élnél...
Sóhaj. Mosoly. Gesztikuláció. És közben egy pillanatra sem ereszti Lili tekintetét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=839204#post839204][b]Mesélő - 2021.11.20. 17:21[/b][/url]

Unottan ücsörgött a dobkészlete mögött. Furcsa érzés volt ebben a környezetben látnia, de mégis volt benne valami jó. Otthonos, és mégis különleges. A rágóján csámcsogott, és fújt egy kisebb méretű lufit, mielőtt kidurrant volna. Mogyoróbarna íriszeit Winterre függesztette, és bólintott egyet.
- Kell egy ütemnyi átvezetés - jegyezte meg azonnal. Neki aztán nem kellett mondani, hogy ez különleges, azt se, hogy miért pont hat nyolcadra váltanak utána. Csak azt tudta, hogy a negyedből nyolcadot csinálni két másodperc alatt lehet. Azonban feltűnésmentesen csak akkor, ha az ember tudja mit csinál. Még szerencse, hogy Winter őt választotta.
- Mit szólsz ehhez - kezdte azonnal a játékot, és lazán elkezdte ütni baljával a pergő dobot, míg jobbja a tom-tom felett várta a következő ütemet. Aztán egy átvezetés után már nem csak a kezeit, de a lábait is használni kezdte a nyolcados fillek kialakításához.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=839208#post839208][b]Mesélő - 2021.11.20. 18:08[/b][/url]

A játéka leállt, ahogy megpillantotta a két belépőt, de ezen kívül nem sok mindent reagált rájuk. A két srác nem tűnt rossz fejnek, de nem is voltak puszipajtások egy pillanat alatt. Mind egy cél érdekében voltak itt, és az a zenélés, és amíg ez megmarad, addig minden rendben lesz köztük. Ella ezt tudta biztosítani.
Hallgatta, amint Winter magyarázott a bongyornak, de szemével mégis a szöszkét nézte. - Winter elmondása alapján a versét négy negyedben toljuk, a refrént meg hat nyolcadban - tájékoztatta a saját stílusában, és ez még egész informatív volt tőle. Talán a leghosszabb mondat, amit eddig a fiúk felé intézett. - Eljátszok négy ismétlőt a verséből, aztán kétszer a refrént. Kövess - utasította, és megint elkezdte ütni a dobokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=839212#post839212][b]Mesélő - 2021.11.20. 18:33[/b][/url]

Ha volt valami az életben, ami igazán megnyugtatta az egy jó dobszóló. Legszívesebben elütötte volna az időt azzal, hogy veri a dobokat, és megpróbál minél gyorsabb tempót diktálni, de nem lehetett. Be kellett várnia a többieket, akik nem feltétlenül tudták lejátszani a szólamokat első parancsra. Na nem mintha ő tökéletes lett volna, de látszólag sokkal gyakorlottabb. Hiszen ő dob elé született.
Diktálta a ritmust, és remélte, hogy a másik ráérez. Nem is volt rossz. Kicsit lógott a lába, de határozottan jobb, mint várta. A refrént lezárta egy szimpla ritmussal, és megütötte a cintányért és hagyta kicsengeni.
- Menni fog… létra? - adott egyedi becenevet Zsombornak, mert hirtelen nem akart beugrani neki a név. Amúgy is őt tartotta a leggyengébb láncszemnek. Nem adott neki sok időt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=839217#post839217][b]Mesélő - 2021.11.20. 19:42[/b][/url]

Felvont szemöldökkel nézett Domonkosra, majd egy huncut somolygást is megejtett. Azonnal összerakta a képet a szőkéről, anélkül, hogy akár a ritmusból is kiesett volna. Mélyen elraktározta az agyában az információt, mert igazából baromira nem volt rá szüksége.
Winternek igaza volt, tényleg ő volt a legfiatalabb a társaságban, de egyben a legfontosabb tag. Dob nélkül nincs igazi játék, ha csak nem akar a bongyor visszamenni akusztikusba, mint előtte. És hogy ezt ne felejtse el, ezért egy kicsit faragott Winter utasításain. Hatra leütötte a pergőt és az álló tamot aztán egy fél hangnyi szünet után újra, a lábdobbal együtt kettőt. Aztán egy hangnyi szünet, amiben rámutatott a két navinésra, jelezve, hogy szálljanak be és elkezdhette játszani a negyedeket, amikről Winter dumált.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=839222#post839222][b]Mesélő - 2021.11.20. 21:16[/b][/url]

Az egyik a ritmus rontotta el, a másik meg a játékot az effekttel. Remek. Ella is abbahagyta a játékot, és unottan nézte a jelenetet. Lába járt a lábcint pedálján, ezzel egy kis alaphangot biztosítva a helynek. Egyértelműen látszott, hogy Winter visszafogja a belső indulatait, de még így is bunkó volt. Mondjuk ő mikor nem?
Lassan. Hogy most mennyire unalmas dobosnak lenni. Mégis tudta, hogy ez a szükséges rossz. Hatra újra belépett az előbb rögtönzött módon, csak éppen még jobban visszafogja a belső izgágaságát.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=839228#post839228][b]Mesélő - 2021.11.20. 22:17[/b][/url]

Egészen jól ment a szám így, hogy a két sárga egyáltalán nem rontott. Vagyis. De, merthogy Domonkos beledumált a számba. Hát persze, végre sikerült játszaniuk, erre a néma gyerek hirtelen megszólalt.
Mérges pillantást küldött felé, de nem szólalt meg. Wintert hallgatta, aztán a másik bongyorhajú felé pillantott. Gyerünk létra, rise and shine! Elkezdett egy átlagos nyolcados ritmust ütni a lábdobon, és minden egyre bal lába a cintányéron adta a lüktetést. Már csak Zsombornak kellett lépnie.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=839233#post839233][b]Mesélő - 2021.11.21. 00:00[/b][/url]

Adta az alap ütemet, aztán várta, hogy végre valamit csillogtasson a létra is. Lassan kezdte el, bevezetéssel, aztán elkezdte felépíteni a dalt, mint egy kártyavárat, ahogy mindannyian. Mikor mindenki játszott, akkor volt meg az első sor. Lehetett építeni a következőt. Ella megpörgette az ütőt jobb kezének ujjai között, majd egyszerű JBJBB kézrenddel odaverte a ritmust a felső tamnak és a pergőnek. Így már kezdett olyan lenni, mint egy igazi dal. Bólogatva vezette ki a testét pulzáló ritmust, miközben mindkét lába és keze egyszerre járt. A refrén előtt hagyva egy hangnyi szünetet váltott még egy kicsit ritmusosabba, és csak remélni merte, hogy ebbe a kócos nem keveredik majd bele.