Minden RT játékra, ami a faluban vagy annak környékén játszódik.

Mintha egy kicsit túl sok időt töltene a kávézóban. Kicsit. Mintha. De ez van, ha azt csinálja, amibe bele van bolondulva. Hihetetlen még mindig számára, hogy ilyen forgalmuk lett, amikor belevágtak, csak remélte, hogy eljöhet egyszer ez a nap is. Na de nem ilyen gyorsan.
Ma délutánra Bíbor is beugrott segíteni, próbálkozik az extra kávék elkészítésével és a pincérkedéssel. Egyikben sem túl jó, csak ámulva nézi a profikat, akik évek rutinjával úgy szlalomoznak az asztalok között, akárcsak az autóversenyzők a pályán.
A pult mögött áll és épp egy habos kakaóval foglalatoskodik, amikor a tanácstalan lány belép hozzájuk.
- Szia! - széles mosollyal fogadja, majd pár pillanatot kivár. - Tudok segíteni?

Legalább az emberekkel tud bánni, ha már a felszolgálást gyakorolnia kell. Megértő és türelmes, ez a mosolyából is leszűrhető.
- Nem csak kávénk van ám - a nőre kacsint, majd a kakaót a pulton hagyva egy itallappal a kezében az egyik közeli asztalhoz vezeti őt.
- Gyerekkoromban esténként vaníliás tejet kaptam édesanyámtól - a Lorin elé helyezett lapon rámutat az ízesített tejekre. A kevéske szép emlékből ezt magával hozta. - Mit gondolsz, mogyoró, karamell, tejhab és egy icike-picike chili?

Szereti látni ezeket az arcokat. Reggelente is néha bejön és látja az arcokat, akiket ha csak egy kicsit is, de felvillanyoz a náluk készített kávé.
- Persze, semmi akadálya - bólint, de a következőre már megemelkedik a szemöldöke. - Ha esetleg nem zavar, csatlakoznék, hogy a megfelelő "komoly felnőtt" italt találjuk meg ennek a barátnak - a nők között működik a tekintettel való kommunikáció, Bíbor pedig direkt rá is tesz egy lapáttal. Na nem akarja zavarba hozni a vendéget és rá sem akarja tukmálni magát, de jól esne a nőnek egy rövid beszélgetés és egy csésze kávé pihenésként.

- Remek, hozom a tejet is - bólint rá. Mondjuk legszívesebben most kiülne a teraszra és egy cigaretta mellett beszélné át ezt a barátot. Viszont egészen lehűlt a levegő, nem lenne tanácsos megfázni.
Bólogat, megjegyzi, hol keresse, és visszaslisszol a pultba. Kiara egyedül is elbír a jelenleg bent levőkkel, így Bíbor nem sieti el a karamellás-chilis alkotás elkészítését és magához mérten egész gyorsan és szépen viszi ki tálcán a választott asztalhoz az italokat.
- Egészségedre - alátéten a nő elég rakja a poharat, majd szemben helyet foglal és mindjárt bele is kóstol a sajátjába. Igaz, ez most csak egyszerű cappuccino, de jól eső. - Tehát, mit kell tudni a barátról?

- Köszönjük - boldogan mosolyodik el miközben beszél. Egyébként ez a hely már csak azért is megérte, mert már ennyi idő alatt is sok új barátságot szerzett.
Lassan kevergeti és kortyolgatja a kávéját és végig figyelmesen hallgatja asztaltársát. Kénytelen elmosolyodni.
- Képzeld, egy ilyenen én is keresztül mentem már - aprót sóhaj kíséri szavait. - Tíz év. Na és köztetek?

A nővel együtt nevet fel. Mindig meglepődik, milyen kicsi a világ. Sokan elítélték őket a korkülönbség miatt, amit egyáltalán nem ért.
- A szerelem kortalan, majd meglátja ő is - ezzel próbálja nyugtatni, sokáig ezt mantrázta Bibi is. Kuncog,miközben hallgatja a kiborulást, de mindvégig bólogat.
- Engem kitagadtak a szüleim, mert egy tanárommal jöttem össze. Pedig azután történt, hogy lediplomáztam... Ne foglalkozz vele, ki mit mond, csapj az asztalra, ha őt akarod.

- És mert szerintük tíz év az túl sok - akkor még úgy gondolta, a világ is összedől, ha az egész családja megutálja, de elég hamar hozzászokott az új családjához, aki sokkal jobb az előzőnél.
- De ne aggódj, ha nem fogadja el ez a barát a korkülönbséget, talán nem is ő az igazi. Csak egy megpróbáltatás, amíg eljön a herceged - ismeri ám a tündérmeséket és azt, hogy ezzel mindent meg lehet oldani a való életben is. Mondjuk eddig csak gyerekeken tesztelte.

- Nem csoda, hogy bizalmatlan - elkönyveli, hogy nem lehet egy rossz ember. A rossz emberek nem áldozatok a kapcsolataikban, hanem pont ők okozzák a másik szívfájdalmát.
- Hogy issza a kávéját? Tejjel, cukorral? Feketén? - előbb az alapok, csak aztán az extrák. - Valami friss, gyümölcsös ízzel dobnám fel - előtör máris a kreatív énje, kattognak az agytekervényei és sorra veszi a lehetséges alkotóelemeket.

- Tehát valami férfiasat kerítsünk... - hümmögni kezd, de fejében szépen állnak össze a gondolatok. Egyszerű, mégis nagyszerű munka ez, bármikor, amikor kipattan a fejéből egy ötlet, azt megpróbálja megvalósítani.
- Erős arab kávé kevés tejszínnel. Az ízét hangsúlyozzuk mondjuk étcsokoládéval és narancsaromával, némi barna cukorral. Én a tetejére egy pici habot is tennék, arra mehetne kevéske narancshéj és mogyoró - veti fel az ötletét és vizuális típusként máris elképzeli, hogy mutatna.

Ezt a különlegességet biztosan felveszi az itallapra, ha Erik is azt mondja, hogy megéri. Mosolyog, aztán fel is nevet. Mindig jól esik számára, ha másoknak örömet tud okozni.
- Rendben, akkor máris elkészíttetem. Elvitelre, ugye? Milyen nevet írjunk rá, Öregúr? - csak viccel, nyilván nincs szándékában megsérteni sem a lányt, sem a barátot.

Bíborka feláll az asztaltól és nevetve a fejét ingatja.
- Csak vigyázz, a férfiak sértődékenyek - csak apró jótanácsnak szánja, tapasztalatból beszél. Na jó, Andris nem sértődékeny és nem is szokta kikérni magának, ha Bibi rosszat mond, de minden férfiban ott lapul az egó, általában egész magas fokokat ütve.
Néhány percre eltűnik a pult mögött, majd kezében a Vénembernek címzett pohárral tér vissza.
- Feltétlenül el kell ám mondanod, milyen volt.

Barni

Szeret gondoskodni az emberekről. Többnyire a férjéről és az ovisairól gondoskodik, de néha akadnak olyan barátai, akiknek szintén szükségük van rá. Most ez a barát Barni, akihez a kezében két éttermes papírzacskóval a kezében csenget be. Ott áll és mosolyogva öleli át a férfit.
- Hamburger és palacsinta, hallottam mi történt veled - ciccegve ingatja a fejét. Belép a lakásba és első körben megszabadul a cipőjétől és kabátjától, csak azután lép beljebb.
- Azaz azt nem hallottam, mi történt, csak hogy összetörted magad. Szóval...hogy sikerült?

Barni

- Sajnálom, nagyon fájt? - aggódó pillantással méregeti, hátha lát valamit a belső szerveiből és csontjaiból. Igazi óvónéni. Csak akkor nyugszik meg, mikor Barni úy látszik, életben maradt.
- Egy szikláról? Barnabás! Mi a csodát kerestél te egy sziklán? - széttárja karjait, értetlenül pislog a férfira.

Barni

- Merlinre, te kis szerencsétlen ember - kedves mosolyával ingatja a fejét, mert hát nem kellett volna ennek így lennie, de mindeközben örül, hogy nem lett komolyabb baja.
- Hol eszünk? Remélem még mindig szereted a rántott hagymakarikákat - ha megtudja, hova is kell mennie, már megy is és szépen kicsomagolja a két főre tervezett laktató vacsorát.

Barni

- Éheztetnek, drágám? - halkan nevet fel. - Múltkor családlátogatásra mentem Lilike szüleihez és ők a nappaliban, a földön ülve ettek. Én már nem lepődök meg semmin.
És nem is előítéletes, szóval ha konyha, akkor konyha, ott pakol ki és foglal helyet egészen otthonosan.
- Minden a legnagyobb rendben. András épp ránéz a kávézóra. Apropó... Csiripelték a madarak, hogy asszony van a láthatáron. Mesélj szépen.

Barni

Éppen beleharapna a hambijába amikor realizálja, kiről van szó. Narancsos lötty, Annie.
- Így már világos, te tényleg vénember vagy - legszívesebben egyébként megdorgálná, amiért a korkülönbség miatt ágál a lány ellen.
- Nem ízlett a kávénk? Most komolyan azt akarod, hogy megsértődjek? Ha ezt tudom, kapsz bele egy kis békanyálkát is.

Barni

Hápog, mintha mondani akarna valamit és hüledezik egyszerre. Ilyen még nem történt vele, hogy meg sem kóstolták a kávéját.
- Ó! Ezt én sem tudtam, pedig ezer éve ismerlek - most pedig az első harapás közben azon kezd gondolkodni, miért is nem tudta ezt Barniról.
- Amúgy édes ez a lány. Ígérd meg, hogy nem töröd össze a szívét, totál beléd van bolondulva.

Barni

Tudja Barniról, hogy egy kedves ember, aki önszántából nem bántana semmit és senkit. A nők közötti összetartás viszont kötelezi rá, hogy előre figyelmeztesse.
- Annie sokkal jobb választás. A régi önmagamra emlékeztet, mikor megismertem Andrist.

Barni

A lelkét melengeti, hogy látja, Barni milyen édesen beszél az új barátnőjéről. Bibi is mosolyog.
- Hogy micsoda? Ez igen - csodálkozik rá a tényekre. - Akkor nem baj, hogy itt vagyok? Szegény még rosszat gondolna.

Barni

- Ki tudja, a nők más faj - egyszerűen vállat von.
- Jó étvágyat - és Bíborka innentől a száját evésre használja, társalogni lehet akkor is, amikor nincs tele hamburgerrel.

 

Nincs ma dolga, este pedig fejfájással feküdt le, ezért sokáig alszik még, ami nem jellemző rá. Ahelyett, hogy futással indítaná a napot, még vagy fél órát pihen az ágyban, mielőtt kimászna onnan. Csak a köntösét kapja magára amikor lemegy a konyhába kávét főzni, majd némi ünnepi reggelit bűbájol a nagy fatálra. Az ablakból már látja a férjét kint tevékenykedni, ezért Bíbor a teraszra viszi ki a kávét és az ételt.
Mezítláb, kezében a bögréjével sétál le a fűbe és közelíti meg Andrist, hogy megnézze, mi olyan fontos, amivel a reggeliig sem tudott várni.

A reggeli tápláló, igazi húsvéti, tojás, sonka, zöldségek és kenyér. Friss, ropogós a héja, nagy szerencse, hogy Bíborka jól ismeri a háztartási bűbájokat. Az egész a szépen megterített asztalon várja, hogy leüljenek reggelizni. Úgy néz ki, hogy ez viszont még várhat, mert a kedves köszöntésből valami egészen más kerekedik.
Belekortyol a kávéba és kedvesére mosolyog. Bíborka még nincs ehhez elég ébren, tesz egy fél lépést a férfi felé, hogy jó reggelt puszit adjon, aztán a végén kapcsol a mozdulatsorra.
- Kávé! - kiált fel, majd a következő pillanatban a nyakában landol egy vödör víz. A nő ott áll, a víz csöpög a hajából, a köntöséből, egészen a meztelen lábaiig.
- A kávém - és gyilkos pillantással néz Andrásra. - Fuss az életedért.

Ha a kávéját bántják, azt nem hagyja annyiban. Főleg, ha a reggeli elsőt. Jelen pillanatban nem egy frissen locsolt virágszálra hasonlít, hanem egy gyilkos hajlamokkal rendelkező kislányra, mondjuk a Körből Samarára.
Szaladni kezd a férfi után, de lábai csúsznak a füvön, így nem elég gyors, a bögréjéből is kilötyög a vizes lötty. Aztán szemei kikerekednek, látva, mire készül a kedves férje. Sejti, mi lehet az oka ennek a nagy vidulásnak, de nem értékeli túlságosan, hogy ilyen csúszósan, ráadásul kihűlt pizsamában rohannia kell előle és a következő vödör elől.
- Utállak - morogja hosszú másodpercekkel azután, hogy újra földbe gyökereztek lábai. Az arcába tapadó hajat hátracsapja, köntösét a földre dobja, annak már úgyis mindegy. Ha harc, hát legyen harc. Szemeit Andráson tartva, háttal közelíti meg a kerti slagot, majd a bögrét lecseréli arra. Mintha egy valódi fegyvert tartana a kezében, Andrásra fogja és elvigyorodik.
- Zöld erdőben jártam véled, kezem erre-arra tévedt - kezd bele a versbe, amin nagyon nevetett, de az előkészítősöknek nem szabadott megtanítani. - Úgy éreztem, nem vagy nedves, meglocsolhatlak-e kedves? - választ nem vár, miközben megközelíti, már locsolja is, hogy belőle is szép, nagy és egészséges virág legyen.

Bíborka maga is jól szórakozik a locsoláson. Így, hogy már nem csak ő ácsorog az udvar közepén egy sokat sejtető pizsamában, hanem a kedves ura is csupa víz, máris úgy gondolja, várhat az a kávé.
Szemöldökét felvonva várja a véleményt a versről. Valóban, mindketten elég nedvesek. Hát még azután, hogy András úgy csókolja meg, hogy abba a nő lába is beleremeg.
Már épp szólásra nyitná a száját némi helyrerázódás után, amikor elér a tudatáig a kérdés. Nagyokat kezd pislogni, aztán megrázza a fejét.
- Kávé, reggeli és ha kijózanodtál, gyerek.

Minden vágya egy gyerek, ezt Andris tudja a legjobban. Elneveti magát a férje viselkedésén.
- És még engem is meglocsoltál - bólogat, mert egyetért vele, milyen hasznos volt a kedves tevékenysége az udvarukban.
Megköszörüli a torkát, ahogy a másik kezére csúsznak övéi. Viszonozza a csókot, talán még el is nyújtaná, ha nem jönne szóba a Janó.
- Próbálkozzon csak, de csak tőled vagyok ilyen nedves - jegyzi meg szemtelen mosollyal miközben végigmutat magán és a vizes ruháján, majd elfut a ház felé.

Kicsit már vacog, még nincs azért nyár, hogy kint lehessen sokáig ülni vizes ruhában. Félúton még beizzítja a kávéfőzőt, majd csatlakozik az öltözködéshez. Ennyi év után nem jön zavarja attól, hogy a házastársa előtt váltson ruhát, még akkor sem, ha a nadrágban majdnem hasra esik.
- Boldog nyuszit ma is, Szerelmem - mosolyogva lép oda hozzá és csókol bele nyakába.
Hamar talál magának egy kényelmes melegítőt és pólót, amire egy kardigánt rávesz. A kávéillat száll a házban, Bíbor pedig a haját törölközőbe csavarva véglegesíti a szettjét.

Most már hetedik éve élnek együtt tökéletes harmóniában. Vitatkoznak sokat, de szerencsére mindig kibékülnek és ez leginkább András nyugodt természetének köszönhető. Na meg annak, hogy egyes témáktól eltekintve a tenyerén hordozza kis feleségét.
A kávé mellé egy szál cigarettát is magával visz a teraszra, de megtámaszkodik a korláton, míg rágyújt. Nem szeretné zavarni a füsttel reggeli közben a férfit. Szavaira viszont hátrafordul és felvonja a szemöldökét.
- Miért beszélsz úgy, mintha komolyan gondoltad volna? - a többire egyelőre nem is reagál. Bibi jól érzi magát ebben a kis házban, ráadásul a férje épp most ültetett fát, ami csak olyan maradós.

Messze tartja a füstölgő szálat az asztaltól, úgy is helyezkedik, hogy ne menjen rá a férfira. Viszont most, hogy még jobban felvonja a szemöldökét, teljes testével felé fordul.
- A gyerekre - feleli. - Megsütött a Nap?

- De... - kezdene bele, majd azonnal elhallgat. Megint úgy érzi magát, mint akit nyakon öntöttek egy vödör vízzel. Gondolta rendben lesz, majd reggeli után, amikor András józan, rájön, hogy butaságot beszélt.
- Nem hittem, hogy egyszer ezt a te szádból fogom hallani - mosolyogva szív bele még egyet a szálba, mielőtt elnyomná. Tudja ő, hogy ez csak így fog működni, de nem gondolt eddig még bele igazán, miről kell lemondania, ha anya akar lenni.
- Mesélj, talán már telket is találtál? - közben Bibi is csatlakozik a reggelihez a bögréje társaságában. Egyelőre nem éli bele magát az új hírekbe.

- Kettőt, vagy négyet, hogy a középső ne szívjon - teljesen megelégedne egy gyerekkel is egyébként. Ahogy pedig elképzeli, amint gyerekek rohangálnak körülöttük és játszanak az udvaron, elmosolyodik.
- Szeretnél nagy kertet, ültetni még fákat? Lehetne egy hátsó terasz is, körben balkonvirágokkal.