[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=775913#post775913][b]Merkov Szkilla - 2019.09.29. 15:13[/b][/url]

Eltelt a napom. Annyi mindent kellett elintéznem, hogy enni is elfelejtettem. Mi mást tehetnék mint, hogy lélekszakadva futok a pizzázó felé. Aminek elvileg még nyitva kell, hogy legyen. Gyomrom hangos korgása még gyorsabb inalásra késztet. Főznivalóm nincs otthon, mert elfelejtettem bevásárolni. A bolt meg persze már zárva van. Szóval ez az egyetlen esélyem, hogy meleget ehessek ma este. Már el is határozom, hogy mit rendelek, amikor szó szerint felragadok az ajtóra. A pizzéria zárva van! Ez nem lehet igaz! De sajnos az, és én csak nézek befelé vágyódva az étel után. Deja vu érzés fut rajtam végig. Utoljára az árvaházban éreztem ilyen reménytelen éhséget.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=775917#post775917][b]Merkov Szkilla - 2019.09.29. 16:04[/b][/url]

Ha ezt valaki látta az egyszerre kellemetlen és túlságosan figyelem felkeltő. Úristen! Ennyire szerencsétlen is csak én lehetek. Kamasz korom óta nem voltam ilyen helyzetben. Nekimenni egy ajtónak, mint egy béna filmben. Szánalmas. Ekkor rám kiált valaki. Fejemet fogva ijedten pillantok körbe. Tekintetemmel keresem a szemtanút, aki megszólított. Ha lenne pálcám dememorizálnám az biztos. Ehelyett igyekszem nyugalmat erőltetni magamra és torkomban dobogó szívem ellenére megszólalni. - De legalább nem érzem, hogy fáj a gyomrom! - kiáltom vissza és már lépek is elfelé a picit még mindig rezonáló ajtótól. Vonásaimat szinte sejtenként lazítom el, hogy ha esetleg közelebb jön egy nyugodt arcot lásson. Olyat, ami nem kelt benne gyanút.  

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=775921#post775921][b]Merkov Szkilla - 2019.09.29. 16:43[/b][/url]

Nem hinném, hogy bármi komolyabb bajom lenne. Ez egy ajtó, nem betonfal. Ráadásul a koponyám kemény. Kibírt már pár ennél komolyabb ütést.A padló köve például jobban fájt, ahogy rázuhantam a pofontól, amit kaptam. A felidéződő emlékek felhőit a mellém érő hangja oszlatja szét. - Jól vagyok - felelek a kérdésre röviden és tömören. Nem hiányzik, hogy nagyobb gondot csináljon ebből, mint amekkora. Megesett már mással is a világon, hogy kapott a fejére egyet. Megint egy lépést hátrálok és fejemre húzom jókora pulóverem kapucniját, amivel igyekszem arcomat árnyékban tartani. Nincs olyan hűvös ugyan, de akár lehetek fázós ember, aki ősz derekán már félit az egészségét.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=775923#post775923][b]Merkov Szkilla - 2019.09.29. 17:22[/b][/url]

Furcsa azt látnom, hogy miként viselkedhetek. A sok évi bujkálás nagyon zárkózottá tett, de ugyanakkor önállóvá is egyben. Régen sem volt sok ember, akivel ha fájdalom ért megoszthattam volna. Azóta pedig igazából senki. Ha beavattam volna bárkit, azt veszélybe sodorhattam volna. Ezt pedig nem akartam, így egyedül oldottam meg mindent. - Nem, ne haragudj - jár el a szám még mielőtt végiggondolhattam volna, amit mondok - Csak ez olyan kínos - motyogom pironkodva és égnek emelem tekintetemet. A szemforgatás után csak lehúzom a csuklyát a fejemről és hagyom előrehullani hosszú vörös hajzuhatagomat. - Tudsz valahol egy másik helyet, ahol enni lehet? - kérdezem próbálva oldottabban viselkedni. Nincs okom azt hinni, hogy felismerhet. Ahhoz túl fiatalnak tűnik és nem ismerős számomra. Remélem én sem leszek neki az, ha esetleg tüzetesebben megnéz magának. Eddig az álcám tökéletesnek bizonyult. Nem egy ilyen banális helyzetben szeretnék lelepleződni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=775927#post775927][b]Merkov Szkilla - 2019.09.29. 17:57[/b][/url]

Talán kicsit túl kemény vagyok. Talán még mindig nem tudok könnyen venni semmit ami velem történik. - Nekimentem egy ajtónak, az elég kínos - próbálok magyarázatot adni feszült viselkedésemre. Most is érzem, hogy a testem feszül és menekülésre kész, pedig nem érzem veszélyben magam. Folyamatosan dolgozom rajta, hogy el tudjam engedni magam és ha Károly nem lenne biztosan sokkal jobban menne. A tőle való félelem és az előle való menekülés miatt néha elfelejtem miként is kell az emberekkel bánni és beszélni. Az új munkám során pedig igen nagy szükségem lesz ezekre a képességekre. Így nem ártana belerázódnom a használatukba. - Megköszönöm, ha megmutatod - reagálok a közben elhangzottakra. A kérdést megelőző mondatokra nem igazán, hiszen nem zavart meg az étterem meg nem ismerős. Élek tehát a lehetőséggel, mert a gyomromban ismét felütötte fejét a farkas éhség.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=775941#post775941][b]Merkov Szkilla - 2019.09.29. 18:37[/b][/url]

Sosem cigiztem, de ha más teszi, ám lelke rajta. Azt elismeréssel látom, hogy a bagósok kulturált tagja áll velem szemben. Nem szemeteli szét a közterületeket. Csepp a tengerben, de minden eső egy cseppel kezdődik. Azt kéri kövessem. Ha mégis az ő ismerőse és csapdába akarna csalni akkor futok. Ezt az első lépés után eldöntöttem, de adok egy esélyt neki és az ételnek, amire annyira vágyom. - Szkilla - felelek szűkszavúan a bemutatkozására, amit megtett út közben, és biccentek, de a kezem nem nyújtottam az övéhez. Egyrészt mert mindkettő jó mélyen a zsebemben van, másrészről mert amikor csak tehetem kerülöm az emberek, főleg a férfiak érintését. Remélem nem néz emiatt neveletlennek. Vannak országok, ahol nem is létezik olyan, hogy kézfogás, legalábbis így emlékszem a régebbi olvasmányaimból.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=2806&post=776153#post776153][b]Merkov Szkilla - 2019.09.30. 16:50[/b][/url]

Nevem dicséretére halványan elmosolyodom. Az igazit is szépnek tartották, de mióta szökésben vagyok még csak hasonlót sem mertem felvenni. A mostanit viszont nagyon megszerettem. - Az jó, mert éhen halok - teszem gyorom tájára kezemet - Nem volt időm főzni - mondom csak úgy mellékesen, de ez az igazság. Annyit lótottam és futottam, hogy azt sem tudom hol áll a fejem. Megszokhattam volna már, hiszen nem először építek fel egy új életet magamnak. Mégis az első hónapot nagyon nehéznek érzem. Ez a mostani sem kivétel. Találtam lakást. Pipa. Találtam munkát. Pipa. Kezdek beilleszkedni is de még mindig nincs meg mindenem és még mindig attól rettegve riadok fel álmomból, hogy rám talál itt is majd. A megoldáson jár az agyam amikor épp nem köti le a figyelmem valami. Mint most az éhség.