Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=746454#post746454][b]Frank Arie Martin - 2019.01.13. 19:09[/b][/url]

"Te hallod, ki ez?" Ezzel a mondattal indult el az, hogy megismertessem magammal a "Denis Brightmore paradigmát", Ariana igen rövidre zárta a történetet azzal, hogy "Cath definiálhatatlan valamije". Világos, hogy egy szerencsétlen csóró, aki megszívta a Payne-ekkel, mint a torkosborz. Remek kis alkalom lesz ez. Szóval úgy gondoltam, hogy eljövök, olyan szépen invitált, nem hagyhattam ki az alkalmat.
A biztonsági útmutató értelmében barna nadrágot húztam fel, és hozzá barna kabátot, mert az ember sosem tudhatja, hogy egy ilyen üzenet mit is rejt magában, illetve a barna és a lila nem is olyan rossz együtt, és amióta Chleo van, azzal szórakoztatom magam, hogy trendin összepasszoljunk, és hogy megtanuljon tetszhalott lenni. Igen, egyedülálló, jegyben járó férfi vagyok, ráérek az ilyesmi szórakozásra. Jobb, mintha egy szőke nőn járna az eszem, aki egyszer csak felbukkant az életemben, majd nem láttam többet.
Szóval a rét. Ezer éve nem jártam az iskolában, és nem is gondoltam volna, hogy ezért jövök vissza ide. Azt hittem, maximum tanítani fogok, de az egyetemi oktatás már ezt az opciót is kiütötte. Zsebre dugott kézzel nézek a hatalmas épületre, és hiába teltek el évek, nőttem meg és korosodtam, akkor is indokolatlanul magas. Vicces, egy időben épp az egyik közelben lévő fa alatt gondolkoztam életem első lányáról, mármint akivel együtt voltam. A nevét se tudtam, csak úgy megtörtént. Ezek a nők valahogy csak úgy megtörténnek velem. Nem értem.
Chleo fülével az arcomat birizgáljam én meg szórakozottan nyújtok neki egy aszalt sárgabarackot. Látom a megvetést a szemében, ahogy két kis mancsa közé fogja, és rágcsálni kezdi. Adnék én neki valami könnyedebbet is, csak sajnos télen kicsit nehezebb hozzájutni a kedvenceihez.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=746458#post746458][b]Frank Arie Martin - 2019.01.13. 20:08[/b][/url]

Nem tudom, nem észrevenni a madarat, ahogy ott száll el felettem, és követve az irányát, látom meg a srácot. Mondjuk ő legalább nem tűnik annyira szerencsétlennek, mint én, szerencsés. Engedelmesen indulok meg felé, érzem, ahogy Chleo sokáig belém kapaszkodik, majd amikor már csak pár méter választ el tőlük, megindul le a vállamról. Leugrál a kezemen át a combomra, majd előttem ér földet, és azonnal a kék jószágot veszi célba, érdeklődően. Mindenre ezt csinálja, én már nem is szólok bele az életébe.
- Denis.
Biccentek, és a kezem nyújtom felé. Nem tudom, hogy mit mondhatnék neki az egésszel kapcsolatban. Részvétem? Lesz ez még így sem? Ne aggódj haver, amikor már azt hitted, kihevered, akkor az egész klán a nyakadba zúdul majd? Nem biztos, hogy ilyen jó alapokkal kéne nyitnom, ráadásul lehet, hogy nem is tudja, hogy közöm van hozzájuk, és akkor csak az egészet megbonyolítom.
- Az a helyzet, hogy fogalmam sincs, hogy mit kellene csinálnom. Olvasgattam már a dolog után, de egyelőre emésztem.
Chleo létét viszont könnyű volt megszoknom, az egyetlen, ami jelenleg tetszik a dologban, az ő. Mintha mindig velem lett volna, és nem csak egy rövid ideje lenne a birtokomban.
- Nagyon szép a madarad.
Jelenleg úgy érzem magam, mint egy pocsék első randin tizennégy évesen, amikor nem nagyon van közös témátok, a lány az esküvőtöket tervezi, te meg csak smárolni akarsz, de legalább a zenei ízlésetek közös. Na nem mintha én smárolni akarnék Denisszel, vagy tudnám, hogy milyen a zenei ízlése. Az ilyen dolgokat meghagyom a nőknek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=746527#post746527][b]Frank Arie Martin - 2019.01.14. 17:36[/b][/url]

-  Kaptam egy gyorstalpalót.
Vallom be őszintén neki. Nem szeretek ilyen dolgokról beszélni, kellemetlen. Az életem nagy részét úgy éltem le, hogy egyedül Lunának nyíltam meg, és ez így elég is volt. Ő mindig mondott rá valami okosat, én mindig végiggondoltam az ő észrevételeit, és akkor így ennyi volt. Éltünk, mint hal a vízben, békességben. Most viszont egy másik ember előtt kell megnyílnom, azért, hogy segítsen nekem. Értem én, hogy ez jó, csak nem könnyű. Különben is, pont egy nagyon rossz időszakban talált meg ez az egész. Egy kicsit túl sok. Szívem szerint jelenleg, ha bármit tehetnék, csak lógnék fejjel lefelé egy faágról, amíg az összes vér ellepi az agyam, aztán lepottyannék, és vége lenne. Ja nem, tévedtem, dehogy lenne vége, hiszen a drága elemem megmentené az életemet. Nem mintha különösebben vágynék rá, amennyi frusztráció van bennem. Igazából benne vagyok mindenben, és nem tudom mégsem, hogy mi az, amiben vagyok. Leginkább nyakig a nyomorban. Itt van a jegyesség, meg az a szőke ciklon is, aki felborított bennem mindent, aztán jött az elemi mágia. Pár napja vettem észre azt is, hogy a fülem mögött szinte megbélyegeződtem. Élénken látszik, hogy nem vagyok átlagos. A szemeimben meg körülbelül az, hogy nem vagyok normális.
Ámulva nézem azt, ahogy Denis két tenyerén két különböző elemmel egyensúlyozik, majd egyesíti őket. Igazán impozáns előadás. Jó, nekem csak egy elemem van, hála a magasságos szalamandrának, mert több esetén biztos, hogy teljes idegösszeomlást kaptam volna. A részlegessel nincs különösebb bajom, azt már amúgy is lábon hordom ki egy ideje.
- Nem nagyon próbálkoztam még, de ezzel a mozdulattal remekül tudok például pizzát sütni.
Mondom őszintén, kissé kellemetlenül. Tényleg nem jutottam messzire a történettel, de oké, tegyünk egy próbát. Én is követem azt a mozdulatsort, amit Denis, és így... semmi. Nem is tudom, hogy mit kéne tennem. Koncentrálok én rá, de nem történik semmi. Poénból, hogy oldjam a bennem lévő feszültséget, úgy csinálok, mint a Pókember, amikor kilövi a hálóját. Poénnak szánom tényleg, de egy kicsit hatásosabban sül el, ugyanis szerencsétlen Chleo a nagy Cortez bámulás közben egyszercsak eldől, mint egy darab fa, engem pedig meglepetésemben elkap a nevetés.
- Basszus, de bunkó vagyok!
Nem tudok, nem nevetni azon, ahogy szegény a fejét rázva kel fel, de nem rám néz, hanem Cortezre. Ebből baj lesz. Remélem, nem ugrik neki, és nem is, óóó nem, rosszabb. Látom az arcán, hogy valamire készül. A következő pillanatban pedig már hallom is, ahogy Niamey hangját tökéletesen leutánozva és felerősítve visít kvázi Cortez arcába.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=746659#post746659][b]Frank Arie Martin - 2019.01.16. 15:17[/b][/url]

- Ne haragudj!
Pillantok nevetve Niamey-re, remélve, hogy tényleg nem haragszik, majd a kis állatainkra, végül Denisre, aki eddig nevetett, de most olyan szigorúan beszél, hogy még én is meglepődök.
- Hangutánzó. Általában énekelni szokott, de azt hiszem, váratlanul borult fel.
Meg hát ő egy lány. Olyan igazi, hercegnős fajta, aki egész nyugodtan átsétál a pizzatésztán, sőt leül a közepén, mert éppen ott kell neki tisztálkodnia. Borzalmas egy nőszemély. Én megmondtam már korábban is, hogy a nők fognak egyszer tönkretenni. Meg is érdemlem mondjuk szerintem, de ez már mellékes. Próbálom én is rendezni a vonásaimat, és közben kisállataink kettősét nézem, de láthatóan nem tesznek semmit. Remélem, hogy tényleg nem, mert fogalmam sincs, hogy mire képesek ezek ketten. Az biztos, hogy átharapják egymás torkát.
- Pedig arra gondoltam, hogy ha nem jön be a vendéglátás, elmegyek cirkuszosnak.
Persze nem gondolom komolyan, különben is, nem vagyok abban a helyzetben, hogy bármi lehessek. Szóval engedelmesen követem Denist, és ülök le szembe vele.
- Szóval ennek érzelmi okai vannak?
Mondjuk kit lep meg a dolog, eleve úgy jött elő, hogy levetettem magam egy szikláról. Hosszan kifújom a levegőt, zavartan piszkálom a füvet. Ujjammal fölötte körözve, próbálom mozgásra bírni. Néha meg is mozdul, de, hogy ez már elemi okokból történik-e vagy beképzelem. Nem tudom. Csak az elindulás nehéz, remélem, és tényleg képes leszek olyanokra is, mint Denis. Talán tényleg csak félek ettől az egésztől.
- Rosszkor jött ez.
Vallom meg végül, végiggondolva a lehetőségeket.
- Azt hiszem, szerelmes vagyok. Nem tudom, ilyen intenzíven még senki iránt nem éreztem, pedig csak egyszer találkoztunk, de abban az egy találkozásban, benne volt minden. Valami megváltozott bennem.
Elmosolyodok az emlékre, ahogy az alvó nő orra ráncba szalad egy tincs miatt, ami az orrába hullik. Majd reggel az üres ágy. Keserű emlékek.
- Csakhogy, menyasszonyom van. Nem én akartam így, csak lett, és április, nem is, májusban feleségül kell vennem. Bocs, csak már hozzászoktam az áprilishoz, de a lányok cseréltek vagy mi, és most egy hónappal későbbre tették a mi esküvőnket. Próbálkozunk kitalálni valamit, hogy ne kelljen, közben meg folyton keresem a lányt, akit nem tudok kiverni a fejemből, és lassan ebbe beleőrülök.
A fűszálak most már határozottan mozdulnak. Vidám táncot járnak, mintha a bennem dúló érzelmek kiadásával, tényleg könnyítenék.
- Az elemem úgy jött elő, hogy Ariana elmondta, hogy amikor még ténylegesen együtt voltunk, terhes volt, de nem szólt róla és elvetette. Fiatalok voltunk, tény, de bár ne tudtam volna meg, mert ha nem találunk megoldást, akkor el kell vennem, és nem akarom cserbenhagyni, mert csak mert Payne lány, nem ezt érdemli, hogy hozzáadják egy idegenhez, de nem tudok már bízni benne. Folyton arra gondolok, hogy megölte a gyerekünket. Nehéz lenne így leélni együtt hatvan évet.
Egyre gyorsabban pörgetem az ujjamat, és gyorsabban pörögnek a fűszálak is, végül teljesen összecsavarodnak, és eldőlnek.
- Bocs, csak nem tudtam ezt még senkinek sem elmondani rendesen. A környezetem nekitámadna, és van elég baja most ezzel az egésszel neki is. Addig nem is fog működni az elemem, amíg ez az egész meg nem oldódik?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=746759#post746759][b]Frank Arie Martin - 2019.01.18. 11:37[/b][/url]

Hallgatom, amit Denis mesél, hogy neki hogyan kezdődött ez az egész, és furcsán összeszorul a szívem. Nem mutatom, de nem tetszik, amit hallok. Azt hiszem, amióta tudom, hogy most már lenne egy majdnem olyan korú gyerekem, mint amilyen Denis volt, amikor neki ez az egész kezdődött, sokkal érzékenyebbé váltam a gyerekekkel történő eseményekre. Eddig is érzékeny voltam. Nem azért mentem tanárnak, hogy szivassam a kölyköket, hanem azért, mert szeretem a tanítást, a témát, és a fiatalabb generációt jó úton tartani, vagy jó útra terelni. De ez mostanra megváltozott, bennem változott meg valami. Egy szunnyadó vágy az iránt, hogy apa legyek. Ezt már inkább fel sem soroltam az eddigiek után, különösképpen, hogy akivel jelenleg látom magam előtt ezt az egészet, csak egyetlen fényes éjszaka volt a szürke napokban.
Az elemi mágia létének bennem eddig egyáltalán nem örültem, de ahogy hallgatom őt, örülök, hogy így történt, hogy most jött ki, és nem hét évesen. Elképzelni se tudom, hogy mit tettem volna hét évesen, két „új apuka” között, Lunával az oldalamon. Nem tudom, hogy akkor nekem is csak ennyi lett volna, vagy több. Mondjuk, megfojtom anyámat, olyan Darth Vaderesen. Biztos nagyon lelkesen jelentkeztek volna értem a nevelőszülők.
- Düh és lelki béke egyszerre?
Kérdezem felvont szemöldökkel. Jelenleg, akárhonnan is nézem, elképzelni sem tudom, hogy ez a srác bárkinek is ártani tudna. Tudom, hogy mi történt, ugyebár gazdagabb vagyok egy menyasszonnyal, akivel össze kell dolgoznunk azért, hogy megoldást találjunk a problémánkra, és szoktunk egyéb dolgokról is beszélgetni, mint például, hogy miért is volt ez a csere. Nem tisztem ítélkezni vagy beleszólni abba, hogy ki hogyan oldja meg az életét, vagy éppen, hogy mekkora gyerek ebben az egészben. Én csak sütöm a pizzáimat, kikapcsolok, és elsüppedek a saját szenvedésembe. Másoké nekem már nem kell.
- Igen, olyan, mintha menne. Kösz, hogy kibeszélhettem, máris jobb azt hiszem.
Vagyis biztos vagyok benne, hogy jobb, csak furcsa dolog lelkizni, nem nagyon szoktam. Többnyire magamra voltam utalva, most meg van egy gyakorlópajtásom. Kicsit még minden helyzet furcsa, ami ezzel járt.
- Nincsenek ilyen gyakorlatok? Tudod, hogy egy kicsit meglegyen a lelki békém, és jobban tudjak gyakorolni.
Meg persze azért is, hogy egy kicsit kikapcsolhassak, mert most tényleg túl sok minden van a fejemben. Először észre se veszem, hogy Chleo odajött mellém, csak amikor már a szőrét borzolgatom úgy, ahogy az előbb a fűcsomóval játszottam. Kérdőn néz rám, majd nem törődve semmivel, elkezd felmászni a karomon, majd, mint egy papagáj, a vállamra ülve, oldalra döntve a fejét, nézi Denist.
- Gyakoroljunk valamit, hátha összejön, ha egymás ellen vagyunk.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=747906#post747906][b]Frank Arie Martin - 2019.01.29. 20:21[/b][/url]

Denis

- Meditáció?
Kérdezem egy kicsit lassan, megfontoltan, pedig csupán egyetlen szóról van szó. Meditáció. Sosem próbáltam még, mert mindig túl feszült voltam hozzá, és magától a gondolattól csak még jobban befeszültem. Most azonban annyira meglep, hogy már el is felejtem, hogy egy perce még azt vetettem fel, mi lenne, ha harcolnánk. Kicsit, mindent akarok én állapot van. Viszont nem ellenkezem, hanem már nem vele szemben, hanem mellé telepedve foglalok helyet ismét a fűben, magamhoz véve Chleot, még mielőtt Cortez után megy Denis ölébe. Nem tudom eldönteni róla, hogy most kedveli-e vagy sem, de vegyük úgy, hogy igen. Olyan lányosan viselkedik vele szemben. Aztán majd az idő úgyis megválaszolja. Van egy olyan érzésem, hogy Denis nem most utoljára találkozott velem.
Bár egy kicsit ellenkezik és próbál szabadulni, ahogy elkezdem a fejét simogatni. Chleo olyan lesz, mint egy kezesbárány, talán csak a dorombolás hiányzik. Feltétlenül meg kell neki mutatnom, milyen az, amikor egy macska dorombol. Követem a srác mozdulatait, a hátamat kicsit kiegyenesítem, ahogy ropog, tudom, hogy nem halogathatom tovább a masszázst. Meg kell cselekednem. Szusszanva hunyom le a szemem, és először csak Chleo simogatására koncentrálok, majd ezt is fokozatosan kizárom. A mozdulat egy ideig még fennáll, aztán fokozatosan elmarad, ahogy egyre több mindent hallok.
Sosem figyeltem még ennyire a természet hangjaira, pedig szinte tapintani, átérezni tudom őket. A nyúl, húsa alatt megfeszülnek az inak, majd úgy pattannak el, mint egy túlfeszített befőttes gumi a nagyi házi baracklekvárjának tetején, amikor végre engedélyt ad a felbontásra.
Hallom, ahogy egy kistermetű állat, talán egy macska, vagy egy apró kutya vadászok, hasával verdesi a fűszálakat. Hallom a szelet, ahogy harcot vív a fák ellenálló leveleivel, és ahogy eggyel mégis táncra kél.
Hallok. Most először máshogy, mint eddigi életem során bármikor.