Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=713503#post713503][b]Lugosy Benedek - 2018.02.04. 12:45[/b][/url]

Nem reméltem, de megérkezett navine belsőpályázat második felvonása. Azt gondoltam, hogy nem lesz több forduló, de örömömre rácáfoltak a ház vezetői. Jó kis ötlet, megmozgatja a diákokat, akik ebben a házban vannak. Úgy tudom, nem olyan sokan éltek a lehetőséggel karácsony táján, ezért is kavarogtak bennem kételyek a folytatás terén. Nincs aggódni való, itt vannak a feladatok, most az utolsón dolgozok, mivel a többi készen is van. A negyedik feladatban három szitu közül lehet választani. Megint azt választottam, amiben egyedül is elég vagyok, nem kell társ. Legközelebb a társas feladatot választom. Közel a határidő, nem férne bele szerintem a megbeszélés, hogy melyiket csináljuk, mikor és hol. Majd a következőben, ha egyáltalán lesz, remélem igen. Helyszínnek a rét a legalkalmasabb szerintem, de még lövésem sincs, hogyan készítek szalmabálát. Jut eszembe, valami tűzcsiholó eszközt is vinnem kéne, mert úgy a feladat teljesíthetetlen. Valamelyik nap vettem kölcsön az egy másik házban lévő diáktársamtól. Mi haszna lenne neki a gyufából, nekem most szükségem van rá. Sietősen megyek a kastély bejáratához, de figyelek arra, hogy ne legyen feltűnő. Nem szeretném, ha rajtakapnának zsebemben a gyufával. Sikeresen kilépek a szabadba, csípősen hideg van, annak ellenére, hogy a nap süt. A rét felé veszem az irányt, és nem is kell sokat mennem. Ahogy körülnézek, azt veszem észre, hogy a rét másik végén valami szénaboglya állna. Ahogy közelebb érek, örömmel kell nyugtáznom, hogy nem lőttem mellé. Még jó hogy tettem a talláromba madzagot valamelyik nap, tudtam, hogy ez lehet a leggyengébb láncszem, és fent felejteném a szobámba. Neki is állok, hiszen nem egyszerű feladatva vágtam a fejszémet. Nagy ölelésekkel szedem ki a boglyából a szénát. Jó pár percbe bele telik, míg egy akkorát hordok össze, ami megfelel a számomra. Összekötözöm, és keresek egy olyan helyet, ahol meg tudom gyújtani, és minél csekélyebb az esélye annak, hogy más is tüzet fogjon. Van egy letaposott rész a rétszélén. Oda viszem, az egy ölelés átmérőjű bálát, és közben ki is tudom fundálni, mit is csináljak a tűz közben. Itt is vagyok a pontos helyszínen. Leteszem állítva, bár inkább elfektetem, hiszen így kevésbé fújja el a szél, és lesz baj. Előkapom a gyufát, és már gyújtom is meg. Nagyon szépen ég, amit én alkottam. Rituális áldozatnak kell lennie, most már késő a gyújtásnál csinálni valamit. Marad egy más verzió. Elkezdek indiánszökdelésben körbe ugrálni a tüzecskét, közben egy kitalált mondókát rebegek.

Hirtelen ez jutott eszembe, nem tudom, mennyire nyeri el majd a zsűri tetszését. Ennyi tellett tőlem így séró alól. Még parázslik a kis bálám, eltaposom gyorsan. Még elég fagyos a föld, nem tudom elásni a hamut, de nem parázslik, és ez a lényeg. Nem lesz baj belőle már az tuti. A nyoma is meg marad, hogy tényleg megcsináltam a feladatot.