Nyílik a hatalmas tölgyfaajtó és ahogy kilépsz első helyszínként a rétet pillantod meg. Hosszan terül el a szemed előtt, míg meg nem állítja szemben az iskola kapuja, oldalt pedig addig tart, amíg a piknikező tisztás meg nem állítja. Aztán pedig már valami más kezdődik, ami megelőzi a hatalmas erdőt, melybe nem érdemes mászkálni legyen nappal vagy éjszaka, hiszen ki tudja pontosan mit is rejt az a szempár, mely az avarszinten megbújva követ téged. A réten viszont a fű tökéletes ameddig csak a szem ellát és ha bőrödet perzseli a nap nincs más dolgod csak beülni az elvétve található fák hatalmas koronájának egyik hűs lombja alá. Viszont ha bátor vagy, esetleg a nap oly kegyes, hogy nem kell menekülni előtte akkor a padokat ajánlom, hiszen ott is kényelmes. Sokan fordultak/fordulnak meg most is itt, és sokszor próbálták nevükkel fémjelezni ittlétük vagy érzéseik, de eddig senkinek se jött össze, így a padokon se a rongálás se az idő vasfoga nem mutatkozik meg, ugyanúgy ahogy a fáknál sincs esélyük. Ez az a hely ahol tipikusan a legtöbb ember megfordul, hiszen szinte mindenki ide merészkedett ki elsőnek és itt szerzett barátokat is magának, akikkel vagy itt találkozik újra vagy itt ismer meg másokat.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=710670#post710670][b]Leon Tim Wolf - 2017.12.31. 17:55[/b][/url]

Még épp hogy csak kettőt pisloghatott a nép azután, hogy meggyújtották az első gyertyát az adventi koszorún, és már itt is volt a karácsony. Sokaknak ez meghitt családi ünnep volt, amit szűk körben töltöttek el, nem osztva meg egymással mást az áhítaton kívül. Megint másoknak maratoni vásárlás volt, hogy minél jobb ajándékokat szerezhessenek, minél olcsóbban.
Ezzel ellenben Tim nem ment sehova az ünnepi időszakra, sőt, vásárolni sem volt hajlandó különösebben. Nem mintha nem lett volna pénze, azért még a képzések mellett is maradt elég ahhoz, hogy eléldegéljen. Egyszerűen nem érezte, hogy attól jobb lesz, ha hatalmas csomagokkal hazaállít. A hitelesség kedvéért: Haza sem ment.
Így hát ma zsebre vágott kézzel ácsorgott a szállingózó hóban az iskola kapujában, várva, hogy a lány mikor méltóztat végre beállítani. Nem akarta ezt egyedül csinálni, nem volt benne annyira profi. Már egészen nyugodtan üdvözölte a navinést, mikor az végre méltóztatott felbukkanni. Azért a lelkesedés nem hiányzott, felmutatta a vállán fityegő oldaltáskát, amiben a részéről szerzett fekete és sárga díszek lapultak.
A rétig vezető úton végig be nem állt a szája, ami tőle egészen szokatlan, legalábbis nem akkor, ha éppen jól érzi magát. Elmesélt mindent az áfonyának, még azt is, amire nem biztos, hogy a lány kíváncsi lett volna. Ott viszont leült a közepes méretű karácsonyfa mellé, azaz inkább a fenekére zuhant. Aztán elővett egy sárga gömböt és egy alsó ágra akasztotta.
- Te Blau, te miért nem mentél haza karácsonyra?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=711989#post711989][b]Leon Tim Wolf - 2018.01.16. 14:59[/b][/url]

Szerencsére Leonnak nem kellett sokat várnia a lányra, az viszonyla hamar megérkezett. Nem mintha a fiú időérzéke annyira fejlett lett volna, csak már legalább huszonöt pici kört sétált saját maga körül, így biztos volt benne, hogy korán jött. Vagy az áfonya késett. De nem volt lényeges, csak mozgásban akart maradni, hogy a teljes környezetét szemmel tarthassa.
A rét felé be nem állt a szája, folyamtosan mesélt az elmúlt napjairól, arról, hogyan is szokta tartani a karácsonyait Berlinben a barátaival, ilyesmik. Illetve, természetesen szemmel tartotta a lány ölében utazó kecskét is, mert nem szerette, ahogyan nézett rá a pupillátlan, csillogó, fekete szemeivel.
Blue a masnikat kezdte el a fára kötögetni, míg Wolf az alsó ágakra aggatott egymás után gömböket. Szerette, hogy olyan fényesek.
- Nem. Nem igazán, egy jó ideje... nem - még meg is rázta a fejét, hogy nyomatékosítsa a dolgot. Elhidegültek egymástól a családjával, nem szerették a fiú életvitelét. A pillantása a kis sárgára csúszott, akaratlanul is elbambult egy kicsit, mielőtt a kezeit az ölébe ejtette volna.
- Nem fázik meg? Olyan puhának és vacogósnak tűnik - bökött mutatóujjával a tollpamacsa a lány lábánál, mielőtt még újabb díszt akasztott volna egy meglehetősen kacska ágra.
Ismét bután nézett a lány kezében lévő színes vacakra, tudta, hogy valami furcsa neve volt, még a saját nyelvén sem jutott eszébe.
- Nem tudom, de ebből van tollas is és azt úgy hívják, mint egy kígyót. Nem úgy, hogy "gyere ide", hanem asziszem vipera. Sikló? Nö. Poa. Asziszem. - húzta el a száját a nagy gondolkodás közepette. - Találkoztam egy másik lánnyal is, aki fotóz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=712007#post712007][b]Leon Tim Wolf - 2018.01.16. 17:45[/b][/url]

Lassan de biztosan a fenyő is kezdte érezni a karácsonyi hangulatot, és még csak meg sem kellett halnia hozzá. Szerencsés növény volt. Legalábbis Tim így gondolta, ő nem szeretné, ha meg kellene halni ahhoz, hogy utána a testét csiricsáré cuccokba öltöztessék. Nem hangzott viccesnek.
- Nálunk túl sok az olyan ember, akinek örülnöm kéne és elvileg még rokon is és fogalmam sincs ki az. Kínos, nem szeretem - ingatta meg a fejét, úgy, hogy a vörösesszőke tincsek egy kicsit még bele is rengtek. Volt olyan azok közt a "rokonok" közt, akiket még csak nem is ismert, nem hogy nem szeretett.
- Milyen színű? Ő választotta, vagy te vetted neki? - érdeklődött Leon, magához képest egészen nyitott volt erre az egész kecske ügyre. A pillantásával még kereste is egy kicsit, hogy milyen színű az anyagdarabka, de nem látta, így egy újabb gömböt akasztott fel.
Wolf nem igen állt a helyzet magaslatán, nem szerette, ha valamit ennyire nem tud, mégsem találta el túl hamar, hogy mi is az a magyar szó. El is képzelte a kígyót, ahogy hatalmas, tollas szárnyakkal repül az égen.
- Azt én is megeszegettem volna, a kukorica finom. Néha le szoktam rágni a habkarikát idegen emberek fájáról, mikor nem tudom leakasztani - ismerte be a német, holott nem volt büszke rá. De aztán vont egyet a vállán, mikor Emily került szóba. - Ő is, igen, Eridonos, azt hiszem. De nem engem fotózott! Csak az erkélyt. Nem vagyok fotogén.
Aztán felkelt, hogy végre feljebb is kerüljenek gömböcskék.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=712229#post712229][b]Leon Tim Wolf - 2018.01.20. 18:03[/b][/url]

Tim nem tudta elképzelni, milyen, ha rosszul tudják a nevét. Ha neki nem úgy szóltak, ahogy kellett volna, akkor egész egyszerűen nem is figyelt rá. Nem azért, mert nem akart, hanem, mert nem fogta fel, hogy az neki szól. Egyszer Klausként nevezte meg egy távoli nagynénje egy beszélgetés közepén, mire körbenézett, majd vont egyet a vállán és inkább kiment rágyújtani.
- Én sem, de valahogy mindig eltűnik a meghívóm. Lehet, hogy Buksi az. - Nem volt szép cselekedet, de egyszerűbb volt a növényre fogni, mint belátni, hogy ő a hibás az ügyben.
A takaró története nem csak Leonnak tetszett volna, biztosan más is értékelné, noha kis fejtörést okozott neki, hogy a kecskék mióta kelnek ki tojásokból. Inkább gyorsan el is engedte a dolgot, mielőtt olyan ismeretek jutnak a birtokába, amelyekre nem kíváncsi.
- Eléggé úgy néz ki. Buksinak is vennem kell majd egy nagyobb cserepet, a mostani már kezd kicsi lenni és amúgy is unja, hogy folyton mosolyog - állapította meg Leon. A lány is lassan elkezdett gömböket akasztani a fára, mire lassan Leon is felkelt, hogy feljebb is tudjon díszíteni, ne csak alul legyen sok szikrázó micsoda az ágakon. A habkarika históriát nem akarta ecsetelni, legutóbb a bal kezével a jobb csuklóját fogta a háta mögött, úgy téve, mint aki csak nézelődik, még fütyörészett is, majd leharapta a fáról a habkarikát.
- Ööö, hát akkor lehet szerezni kéne rá és majd visszajövünk? - kérdezte végül elgondolkozva a német, kicsit maga elé is meredve. - Asziszem még van vásár, ott biztos van valami.
A fotós dologra elgondolkozott, de aztán megrázta a fejét. Nála ez nem a fotóson múlott, mikor olyan selfelesst csináltak az ismerőseivel, akkor is mindig buta fejeket vágott. Bár, ezek direkt voltak, de nem látta volna be a dolgot.
- Nem szeretek mosolyogni a képeken, olyan butának érzem magam tőle - vonta meg a vállát végül, lepillantva a lányra. - De neked honnan kéne ezt tudnod? Szép is vagy, meg fotós is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=713940#post713940][b]Leon Tim Wolf - 2018.02.10. 03:33[/b][/url]

- Igen, azt hiszem, legalábbis, ez az egyetlen értelmes magyarázat. - Már azon kívül, hogy szándékosan felgyújtotta őket a zippojával és még csak bűntudatot sem érzett utána. Kivéve egyszer, mikor megpörkölte szerencsétlen buksit és a tűzjelző is beindult a házban. A hatodik alkalom után Dávid egyszer csak kikötötte azt a némettől, ha meg akar halni ilyen nyugisan, legalább könnyen tehesse és csendesen.
- Van aki paraszodik rád? Warum? - kérdezte kissé értetlen fejjel Leon, miközben az egyik ágon megigazított egy elcsúszott gömböt. Nem, mintha nem lett volna az jó előtte, de így fontosabbnak érezte magát. - Jja, te még nem láttad őt. Tényleg. Négyszemközt szólva, szerintem csak lázadó korszakát éli.
Tim kissé lassabban haladt, mint a lány, de ez azért volt, mert folyton elkalandozott, nem azért, mert nem akart dolgozni. Nem, mintha az lett volna a fő vágya, de ezt a projektet szerette volna, úgy igazán. Hiszen még el is hívta Bluet, hogy csinálja vele. Bár szívesen időzött a lány társaságában is, de most tényleg a fa miatt hívta. Kicsit ki is mosolyogta a lányt, amiért megkóstálta a fűzért a kacsával, aki persze kecske. Mindenkinek jobb, ameddig Wolf így hiszi.
- Lángolóbigyó nálam sincs, semmi whuuuuu, világítós. Csak a zoknim, de azt nem rakhatjuk a fára - nézett kissé bután a magasabb, majd lebiggyesztette az ajkát. Nem is akarta, hogy szegény egyedi zokni itt maradjon. Aztán ahogy a téma a másik fotós lányra terelődött, kicsit megint zavarban volt. Nem szerette, mikor fotózták, hiába volt olyan, aki azt mondta, így is vonzó, ő csak aggasztónak látta a helyzetet.
- Te csináltál rólam képet? Mikor? - Itt el is akadt Leon értelmezőképessége, mentális blokk következett, mert nem rémlett neki, hogy a lány gépe elkattant volna a közelében. Nem mintha annyira nagyszerű megfigyelő lenne, pláne ha épp elmerül valamiben. - Nem kedves, csak tény. Mert az vagy. Genemika. Tika.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=714520#post714520][b]Leon Tim Wolf - 2018.02.17. 04:04[/b][/url]

Bonyolult volt a számára megérteni, hogy miért van baja bárkinek Blueval. Persze, kicsit furcsa lány volt, de nem Tim tisztje volt az első követ dobni rá ezért, mert álszentség lett volna. Szóval nem is szólt többet, mert nem akart belebonyolódni abba, hogy mit gondol a lányról. Sokszor nem úgy jött ki a dolgokból, ahogyan azokat eredetileg értette.
- Ha éppen nem lesz rossz napja, meg kiütések a levelein, bemutatózom, de mostanság kicsit nehéz eset is. Twix megpróbálta megenni, jól össze is vesztünk - tördelte az ujjait pár pillanatig, mert egyiknek sem akart rosszat, meg kiabálni sem, aztán mégis fel kellett emelje a hangját. Erre a kicsi teve nózija is elkezdett csepegni, meg buksi is összecsukta pár levelét tüntetőleg.
Pár gömböcskét még felakasztott a fára, aztán azokból lassan kifogyott, így kiszedett pár cukorkapálcát a táska aljáról. Fekete-sárga volt az is, még a boltban szerezték neki külön kérésre pár nappal ezelőtt. Nem sokszor szokott ilyesmikre költekezni, de erre most nem sajnálta a pénzét. Kettőt a lány felé nyújtott kis mosollyal, hogy az is kedve szerint akaszthassa az ágakra, mégiscsak a kettejük növénye volt ez most.
- Sárga, olyan narancs, nagyon szép. Majd megmutatom valamikor, de most világos van - biggyesztette le az ajkait a fiú, miután körbepillantott. De akárhogy is nézelődött, igenis világos volt. Helyette inkább segített Bluenak, hogy ki tudja bontani a kígyóbigyót. Aztán mikor sikerült nekik, akkor az egyik felét a teteje felé le is biggyesztette.
- Titka? Kié? Mindegy, nem tudom őket megtartani, ne mondd el! - tartotta fel a kezeit védekezőn Tim, nem akart mások magánügyeibe belefolyni nagyon, mert nem fogják szeretni. - Mi baj T-rexszel? Biztos vannak róla jó képek, szép sárga. Akkor lemegyünk a faluba?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=719615#post719615][b]Leon Tim Wolf - 2018.04.05. 14:42[/b][/url]

Tim mostanság nem volt a legnyugodtabb, ezért egyre több időt töltött kint. Ettől sem érezte magát biztonságban, de Twix nem tűnt túl vidámnak, olyan kis kornyadék volt, amit meg nem igazán viselt jól. Tudta, hogy Liv elevenen nyúzná meg, ha valami nem stimmelne a kisállattal, így most is kint ült, a rét szélén valahol, törökülésbe húzva hosszú lábait és próbálta a kis tevét szórakoztatni. Előbb egy kisebb lágyszárú növényt növesztett nagyobbra, amit a patás vidáman elfogyasztott, majd kis labdát formált neki. Előbb ujjbegyeit a földre támasztva koncentrált, arra, ahogyan a puha föld lassan megkeményedik és csúszós, agyagos masszává válik egy egész kis területen. Ebből kellett végül valamit formálnia, így apró szusszanással nézte a majdnem megfelelő minőségű talajt és keze egy kis mozdulatával mert ki egy kis részt belőle, hozzá sem érve. A tudatával igyekezett golyót formálni belőle, amit a teve kis, lila buborékok eregetése közepette figyelt, majd mikor a labdácsak előtte a földre pottyant, meglökdöste az orrával. Aztán a kis lábacskáival rugdalta odébb, ugorva egyet, de úgy tűnt, egyelőre tetszik neki. A fiú elégedett szusszanással fújta ki a levegőt, a tenyerét továbbra is maga mellett tartva a talajon. Megnyugtatta.
Kissé távolabb tőle Vivi húga bandukolt kifelé, de Tim egyelőre erről nem igen vett tudomást, túlságosan lefoglalta, hogy kacsák után kutasson a pillantásával, majd ismét Twixre nézett.
- Most boldog vagy?! - kérdezte, miközben előszedett egy cigarettát a tartójából és meggyújtva mélyet szívott a füstből.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=26&post=721925#post721925][b]Leon Tim Wolf - 2018.05.01. 03:07[/b][/url]

Ha nem Liv bízza rá, lehet, hogy nem szenvedett volna ennyire a tevével, hogy boldoggá tegye. Szerette az állatokat, de sosem érezte úgy, hogy tényleg készen áll rá, hogy ő viselje gondját egy életnek, aztán jött az EM tanárnő és a nyakába vágta a kis patást, akivel egészen jól kijöttek. Így szorgosan tanulmányozta a teve eregette buborékokat, meg hagyta, hogy az ágyában aludjon, próbálta szórakoztatni, amennyire a tehetsége engedte. Ez nem mindig volt olyan sikeres próbálkozás, mint azt tervezte.
Aztán most beviharzott a kislány a képbe, akit ő nem ismert, fogalma sem volt, hogy ki ő és még arra sem vette a fáradtságot, hogy megijedjen a hirtelen közeledő gyerektől.
- Mi az a puputeve? - kérdezte őszinte értetlenséggel, még csak pislogásra sem méltatva a kérdést. Nem volt teljesen delíriumban, egyszerűen fogalma sem volt a szó mögöttes tartalmáról. Így járt a kecskékkel is, teljesen félre lett tájékoztatva, ezért tanulta meg az állatok latin nevét. Bár nem volt vele kisegítve, lévén, hogy sok ember nem beszél latinul.
- Egyiptom? Lányt? Jaazok a nagy köpős izék a teve? A, ő nem teve, ő Twix, a barátom. Nem mutatkozik be, anyukája nem tanította meg neki - rázta meg a fejét, lebiggyesztve az ajkát, mert hát, igazán telhetett volna ennyire a szüleitől.
- De ő nem tevek, ő kicsi. És nem köp meg harap. Csak unatkozik. De azt sokszor - fúrta az ujjait a kis pupos puha szőrébe.