Dwayne Warren
Eccavú

Az utóbbi pár nap már teljesen kikészített mindenkit, főleg az eső meg a hideg. Ami azt illeti, engem nem, elvégre Anglia éghajlata nem mondható egy Balinak, tehát nekem épp ideális volt. Attól viszont nyűgös voltam, hogy az én kicsi egyszarvúmat a világ másik végén kellett elszállásolnom, mert azért a Vadőr-lak mégsem három percre volt a Levita-toronytól. Amint tehetem, leköltözök Bogolyfalvára és vissza sem gondolok ezekre a katasztrófális sétákra... Persze azért annyira nekem sem volt melegem, így miután felnyűttem magamra a kedvenc kabátomat, meg felvettem egy kesztyűt, a nyakamba akasztva a Levitás sálat, aztán kibattyogtam a kastélyból. Nem volt ínyemre azért ez a fajta hideg, otthon sokkal jobb volt, mert a levegő ott kissé párásabb, kevésbé elviselhetetlen. Szóval egy ideig a csizmámat bámulva bandukoltam arra felé. Végül kiengedtem a pici csikómat és a lelkes kis dögöt elvittem sétálni. Nem nagyon volt ellenére az idő, még így is szivesen bandukolt, rácsodálkozva egy-két dologra. Feltett szándéka volt, hogy ő most meg fogja enni a kabátom szélét, de persze nem hagytam neki. Annál fogva akár vezethettem volna is. Szerettem a kis elbűvölő nyomingert, aki végül elkóborolt a rét felé. Nekem nem volt kifogásom ellene, bár mikor  már ott voltunk, azért feltűnt, hogy nem vagyunk egyedül. Az ücsörgő alakot néztem és nem igazán értettem, hogy mit élvez abban, hogy ő most itt kint ül, míg befagy a segge, de aztán rájöttem: cigizett. Szélesen el kellett vigyorodnom, elvégre ha volt rá lehetőségem, én sem vetettem meg a dolgot. Intettem, majd megsimogattam a csikóm fejét, aki éppen elmélyült egy bokor tanulmányozásában.

Dwayne Warren
Eccavú

Ami azt illeti, én teljesen higgadt voltam, a kezemet a kiscsikó bundájába fúrtam, így nem csípte annyira a hideg, ami azért megnyugtatott egy kicsit. Arwen a nagy bokor szaglászás közepette felszippantott egy pici bogarat, amit aztán egy nem túl elegáns tüsszentéssel vissza is juttatott a külvilágba. Grimaszolva megráztam a fejemet, jelezvén a rosszallásomat, de azért vigyorogtam, még mindig, mert valahogy mulattatott a kis állat ügyetlensége. Ezen persze megint felizgatta magát és a következő pillanatban már körbe-körbe rohangált, mint valami bolond, én meg távolabbról tartottam szemmel. Ha így folytatja, előbb vagy utóbb, de fejjel nekimegy egy fának és beszorul a szarva... Nem lepődök majd meg. Eléggé elmélyülten bámultam a rohangáló szőrgolyót, de aztán mégiscsak felkaptam a fejemet a megjegyzésre. A tekintetem rögtön a padon ücsörgő házvezető-helyettesre futott és felvontam a szemöldökömet. Ha azt mondom, hogy meglepettnek tűnt, akkor azt hiszem, hogy még egy kicsit finoman is fogalmaztam. A szájából majdnem kiesett a cigaretta, illetve tányér nagyságú szemeket meresztett a jószágomra, aki hirtelen felindulásból vidám ugrálások közepette felé indult. Reflexből jött, hogy árnyék módjára követtem, mert bár tudtam, hogy ha veszélyt érez, úgyis elrohan, azért mégis jobb szerettem tudni mit csinál. Ezért is költöztem le Bogolyfalvára is. Hogy szemmel tudjam tartani.
- Önnek is szép napot, Mr Warren - biccentettem egy pillanatra ránézve, majd a csikót néztem, aki most a férfi karját kezdte szaglászni, újabb tüsszentést engedve meg magának a cigaretta füst miatt. Nem szerette, ez már feltűnt nekem is. Zsebre vágtam a kacsóimat és oldalra biccentett fejjel figyeltem a helyzetet. Ha a ló bizalmat szavazott az aurornak, én miért ne tegyem?

Dwayne Warren
Eccavú

Azt hiszem, hogy az első pár pillanatban fel sem tűnt az aurornak, hogy közelebb érkeztem, legalábbis a szemét le nem vette volna a kicsi lányról, aki időközben felé baktatott. Meg tudtam érteni, mert az emberek nagy része így reagált, ha hasonló lényt látott ember társaságában. Ettől eltekintve azért szórakoztató látvány volt, én elmosolyogtam rajta magamban. Az átfagyott kezeimet zsebre vágtam, közben le nem véve a szememet az előttem játszódó ismerkedésről, mert azt azért nem díjaztam volna, ha a csikó ostobaságot tesz. Lehet, hogy jók a megérzései, ettől még csinálhat hülyeséget...Mr Warren arcán a döbbenetet felváltotta a megrökönyödés, amitől a kissé átfagyott arcvonásaim még inkább vigyorra húzódtak. Egy egyszarvúnál nincs is jobb eszköz az emberek arcmimikájának tesztelésére. Kissé mintha meg is lett volna rémülve a jószágomtól, pedig az arany-szín kisállat nem akarta bántani. Túl hebehurgya volt ehhez, soha nem bántott még senkit. Az auror persze nem mozdult meg, még mutatóba sem, én pedig nem szóltam, hogy tegye meg. A cigarettája már funkcióját vesztette, mivel a csikó sokkal inkább lekötötte az idegszálait, mint a füstölgő cigi. Eközben Arwen az áthatóan kék szemeit a tanárra meresztette, lépve egyet hátra. Kicsit megcibálta a kabátujját is, mire rosszallóan megráztam a fejemet.
- Ne haragudjon rá, még kicsi, nem igazán tudja mit szabad és mit nem - mondtam halkan, nem igazán láttam volna értelmét annak, ha itt ordibálok, mint valami elme-roggyant. A köszönésem még csak az előbb tűnt fel neki, végül nagy nehezen el is szakította a pillantását Arwenről, aki még mindig szaglászott. Javíthatatlan kis bestia... A kérdés persze nyilvánvaló volt, első alkalommal szinte mindenki feltette volna. Többek között én is. Halvány mosollyal néztem a tanárra.
- A csikó? Mondhatni, igen, az enyém - mondtam a kis lényt nézve halvány mosollyal. - Ne aggódjon, nem bánt senkit... az egyetlen, akit megkergetett, az egy chihuahua volt, de azt sem akarta bántani...
A mondandóm lezártával közelebb lépve megsimiztem a csikó puha szőrét, aztán visszasüllyesztettem a kezemet a zsebembe.

Dwayne Warren
Eccavú

A hideg idő lassan bekúszott a kabátom alá is, így összébb húztam magamon, aztán zsebre vágtam a kezeimet, még mindig őket figyelve elmélyülten. Miért van itt ilyen elcseszett hideg? Azért a figyelmemet nem kerülte el a tény, hogy Mr Warren kis híján megégette a lassan tövig égő cigivel az ujját. Megnyugodva bólintottam, amikor végre sikerült neki elnyomnia. Nem igazán vettem róla tudomást, hogy mindezt a pad háttámláján tette, megesik az ilyesmi, ha nem akad más, jobb mint a föld, az már egyszer biztos. Az auror elkezdte tanulmányozni a kabátján maradt hatalmas nyálfoltot, amin muszáj mosolyognom, mert azért elég érdekes fejet vágott a dologhoz. Nem tartott sokáig, mert utána ismét az unikornisom szarvát kezdte figyelni, ami egyesek számára igencsak fenyegető látványt nyújthatott. Szerintem a számára is, de azért nem akartam szóba hozni a dolgot.
- Elhívjam? Mármint, hogy rá tudok szólni, hogy ne zaklassa és nyálazza össze a ruháit, Mr Warren. - mosolyogtam, majd felpillantottam az égre. Mély sóhajjal nyugtáztam, hogy az idő semmiképp sem szeretne kicsit sem derűsebb lenni, még továbbra sem. A csikóm nem zavartatta magát, bakolva és viháncolva futott egy kört, majd visszanézett az aurorra.
- Magának jobban kéne tudnia, hogy mi legális és mi nem, vagy tévedek? - nevettem fel, aztán ismét a kis kancára néztem mosolyogva. - Az igazgató engedélyt adott rá, hogy itt tartsam, szóval nem hinném, hogy akkora szabályszegés lenne. Anyám bestiagyógyító, ő talált rá.
Igazából nem nagyon szoktam ecsetelni, hogy mi, hol és hogyan történt. Mindenesetre én örültem, hogy így történt, mert ez a kis csöppség rémesen aranyos volt.
- Nem látott még soha unikornist?