Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=694634#post694634][b]Andrej Scotti - 2017.08.07. 01:39[/b][/url]

Megvolt az első itteni tanítási napom. Alig tudtam aludni az izgalomtól. Nem tudhattam ugyanis, hogy mennyire vagyok lemaradva az évfolyamon. A tanulmányi osztályon azt mondták, hogy nem lesz gond, a tanmenetben csak nagyon kis eltérések vannak a két iskola között, de köztudott például, hogy a bűbájtanra és az átváltoztatásra ott nagyon nagy hangsúlyt fektetnek. Mindkettőt szeretem egyébként, és szuper, hogy az itteni tanárok se veszik félvállról az oktatást, úgyhogy talán mégse kerültem olyan rossz helyre. Az évfolyamot persze meglepte, hogy még ilyenkor is befutnak hozzájuk új diákok, de alapvetően jól fogadtak. Többekkel is megpróbáltam beszélgetésbe elegyedni, egész sokan voltak rám kíváncsiak. A tanárok is jó fejek és megértőek voltak, már akikkel eddig találkoztam. Boldogan és elsősorban megkönnyebbülten tartok ennek tudatában felfedezőutamra a kastélyban, hónom alatt néhány tankönyvet cipelve magammal. Az udvarhoz érve megakad a szemem a szökőkúton. Nem gondoltam volna, hogy egy ilyen menő kültéri részbe botlok. A jó idő miatt úgy döntök, hogy megállok itt egy kis ideig, még ha nincs is sok szabad hely körülöttem.
Szétnézve látom, hogy a kút szélén egy lány ül, levendulával a kezében. Hát persze, a gyógynövénytan projekt! Egyrészt ideje lekötnöm magam a hobbijaimmal, másrészt pont ma kaptunk egy beadandót, úgyhogy muszáj valakitől informálódnom. Élve az alkalommal odamegyek hozzá és megszólítom, hátha szerencsém lesz.
- Szia! Bocsi, tudsz nekem segíteni? Ezt a levendulát a szertárból szerezted? Vagy tudsz esetleg egy helyet, ahonnan szedhetünk mi diákok is? Nem csak ezt, hanem úgy általánosságban mindent.
Ezt igazából egyenesen a gyógynövénytan tanáromtól kellene megkérdeznem, de remélhetőleg ő is tud majd érdemben válaszolni.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=694973#post694973][b]Andrej Scotti - 2017.08.08. 18:43[/b][/url]

Bocsánatkérően pillantok vissza a lányra, akit sikerül megzavarnom órák utáni lazulásában. Sejthettem volna, hogy nem jó ötlet csak úgy odamerészkedni hozzá, meg úgy általában a magányosan ücsörgő diákok többségéhez. Nem tudja, ki vagyok, úgyhogy nincs könnyű dolgom. Megértem, hogy egy idegennel szemben először bizalmatlan.
Hogy mi? Üljek le mellé? Egy pillanattal később pedig már készségesen belekezd a válaszba. Alig van időm helyet foglalni a szökőkút szélén. Szó nélkül helyezem magam kényelembe; megigazítom a taláromat, hogy ne érhesse víz, a magammal hozott könyvkupacot pedig átmenetileg az ölembe helyezem. Ha magam mellé tenném őket, félek, hogy egy rossz mozdulattal beesnének a vízbe. Ezen a helyen ülve már mérföldekkel jobban el lehet viselni a nap erejét, kedvem támad itt maradni még egy darabig.
A lány nagyon segítőkész. Meglep, hogy ennyire készségesen válaszol a feltett kérdésemre. Egy kissé meg is illetődöm, amit könyveim szorongatásával próbálok leplezni, nem túl sikeresen.
- Tényleg? Nagyon hálás lennék. Tulajdonképpen csak néhány szálra lenne szükségem. Már ha jól emlékszem... - vakarom meg a fejem. - Beszélni fogok a tanárommal, csak még nem volt rá időm.
Mázli, hogy ilyen egyszerűen hozzájuthatok némi gyógynövényhez, de a jövőben persze muszáj lesz más módszereket találni, nem számíthatok mindig társaim segítségére. Új kérdéseivel valósággal lázba hoz. Már hogy ne tenné, ha egyszer a hobbijaimról kérdez?
- Ez most kivételesen egy beadandó lesz a következő órára, amihez előtte át kell tanulmányoznom élőben is a növényt. Később meg jó lesz bájitaltanra - magyarázom el neki röviden és tömören. - Hát, elég sokat tudok már róluk. A szüleim botanikusok, és engem is érdekel ez az irány. Meg a bájitalok és a bűbájok is egyébként, de az más téma. Azt például tudtad, hogy van egy olyan fa, aminek az érintése megvéd a sötét varázslatoktól? - kérdezem tőle kíváncsian, miután felfedem előtte főbb érdeklődési köreimet. - Téged mi érdekel egyébként? Tudod már esetleg, hogy mi akarsz lenni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=695406#post695406][b]Andrej Scotti - 2017.08.09. 21:46[/b][/url]

- Sajnos elég kevés helyen fordul elő - biggyesztem le a szám. Meg ami azt illeti,  nem is túl életszerű a mindennapokban. De attól még nagyon klassz, hogy van ilyen.
Örülök, hogy újat mondhatok neki. Nem csodálkozom, hogy még nem hallott róla, hiszen én is csak a szüleimnek köszönhetően tettem szert ilyen szintű ismeretekre a mágikus növények terén. Mindig érdekelt, hogy éppen mit termesztenek az üvegházunkban. A növénytartás és a bájitalkészítés pedig valahol kéz a kézben jár. Szerintem nagyon érdekes, hogy úgymond helyettesíthetjük velük a varázsigéket, olykor felülmúlva azokat. A legtöbb aranyvérű számára természetes, hogy a mágia az életük része, én viszont inkább elmélyedtem az elméleti és a gyakorlati részében. Ha egy bűbáj nem megy, akkor addig gyakorlom, amíg nem hajtom végre már-már tökéletesen. Szóval mindig is ez a három terület érdekelt legfőképpen.
- Az nem rossz irány pedig, én is tanultam hangszeren. Gitároztam, de komolyabb terveim sose voltak vele. Akkor te inkább ilyen művészlélek vagy? - érdeklődöm. - Andrej Scotti - viszonozom a kézfogást egy széles mosoly kíséretében.
Nagy szívás lehet azoknak, akiknek az érdeklődési köréhez egy sulis tárgy sem kapcsolódik. Úgy kell végigszenvedniük az órákat, hogy úgyse azzal foglalkoznak tovább, amit itt megtanulnak. Szerencsére én tudom magamról, hogy biztosan valamelyik itteni tárgyra épülő szakirányon indulok majd tovább, de hol van az még... Egyelőre vergődjem végig magam azokon a rohadt vizsgákon.
- A neved alapján, ha jól sejtem, angol vagy. Igaz? - a Herzbergben viszonylag kevéssel találkoztam, érdekes, hogy ő Magyarországon tanul. Talán valamelyik felmenője lehet magyar.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=699126#post699126][b]Andrej Scotti - 2017.09.01. 21:25[/b][/url]

- Az én szüleim mindig sajnálták, hogy nem tanultak zenét - sóhajtok fel. - A bátyám zongorázott, de már neki sincs valami sok ideje rá.
Anya és apa soha nem határozták el magukat a zenetanulás mellett, de szerették volna, ha mi már megtanulunk valamilyen hangszeren. Én valami újat akartam tanulni, ezért kötöttem ki a gitárnál. A felmenőim se nagyon zenéltek a családban, valahogy beérték azzal, ha hallhatták másokat. Viszont az unokatestvéreim többségét szintén beíratták zeneiskolákba, úgyhogy ez valami új hullám lehetett a családban, hogy akkor a fiatalabb nemzedék már igenis vegye a kezébe a hangszert.
- Milyen hangszereken játszik még?
A lány nem semmi amúgy. Nem gondoltam volna, hogy ennyire összetett a származása, mondjuk ez ebben a suliban nem meglepő, és a Herzbergben se volt az. Ha úgy vesszük, mi is olasz gyökerekkel rendelkezünk, de már elsősorban horvátnak mondom magam, és most mégis Magyarországon vagyok, csak éppen nem beszélem a nyelvet.
- Bonyolultan hangzik - jegyzem meg elmosolyodva. - Hollandia nagyon jó hely lehet, egyszer mindenképp el akarok oda utazni. De még Magyarországon is alig voltam valahol. Én horvát és olasz származású vagyok, de a horváton kívül csak angolul tudok a suli miatt.
Kár, hogy anyáék nem akarnak sehova se utazni, így már ismerőseim is lennének. Mindenesetre a nyáron elkezdhetnék magyarul tanulni, amíg otthon vagyok, bár pont nem ragadna rám a környezet miatt, de jövőre talán már ha részlegesen is, de elhagyhatnám a fordítógyűrűt.
- Újonnan szívesen fedezem fel a muglik világát. Te hogy vagy velük? Szeretnék egyszer egy felrúnázott számítógépet otthonra, nagyon érdekes lehet.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=700092#post700092][b]Andrej Scotti - 2017.09.08. 18:13[/b][/url]

- Tényleg sok hangszer - csodálkozom el. Mindig is becsültem azokat az embereket, akiknek ennyi elszántság és tehetség jutott. Jelenleg olyan lustának és bénának érzem magam, hogy igazából ezt a levendulás beadandót sincs sok kedvem megcsinálni, úgy kell rugdosnom magam, hogy elkecmeregjek a tanulószobákig. Abban is biztos vagyok, hogy ha a szüleim nem botanikusok lennének, akkor sokkal kevésbé érdekelnének a növények, és nem utolsó sorban alig értenék hozzájuk. Így meg mennyivel könnyebb... Talán ez motivál abban, hogy ha leülök, akkor a tapasztalat és érzék ötvözésével hamar végzek, aztán a nap hátralevő része felszabadul.
- Rendben, ha meggyőzöm anyáékat, hogy a szünetben hagyják ott pár napra a fogadót, akkor előtte tanácsot kérek tőled, hogy mit érdemes megnéznünk - mosolyodom el. Ha majd meglátogatjuk a bátyám, akkor például nem is lesz az olyan messze. Már alig várom!
- Valóban - vigyorgok a lányra, miközben egy kissé meg is illetődöm. Azért szerencsés, hogy meg tudja érteni ezeket a bonyolult családfákat. - Értelek, és sokáig én is így gondoltam. Aztán egy ideig bekerültem a környezetükbe, és úgymond kellemesen csalódtam. Azóta több barátom is van, akiket onnan ismerek. Nem könnyű persze tartani a kapcsolatot. Náluk működik egy úgynevezett elektronikus levelezési rendszer. Küldök egy baglyot a bátyámnak, aki elmegy a legközelebbi számítógéphez, és a nevemben begépeli az üzenetet. Aztán leírja a választ és visszaküldi nekem. Körülményes, de ez van - vonom meg a vállam. Láthatja rajtam, hogy nagy lelkesedéssel mesélem, és amúgy eléggé élvezem, hogy titkolóznom kell előttük. - Ja, és azért érdekelnek, mert olyan mások. Néha jó elvonulni közéjük, ilyesmi.