Egy gyönyörű, új udvar készült el, amely oszlopaival félig még a kastélyban található, azonban egy része már a szabad ég alatt terül el. Belső udvarnak is lehetne nevezni, azonban ez több annál, mert ez a Fénylő Lelkek Udvara.
Egy kis boltíves ajtó nyílik erre a területre a folyosó végén, ki a rét egy részére. Ahogy átsétálsz a boltív alatt, egy szökőkutat pillanthatsz meg, melynek vize hihetetlenül tiszta, és az alján érmek találhatók. A szökőkút közepén egy bölcs varázslószobor üldögél, aki váratlan pillanatokban és helyzetekben szólal meg, végtelen tudásának igazságával árasztva el a diákokat, persze csupán a megsegítés szándékával.
Egy pad is található a fal mentén, ahová leülve egy esős napon hallgathatod az andalító kopogást anélkül, hogy megáznál. Az oszlopok, melyek a kis udvart díszítik végig vannak futtatva rúnákkal, melyekből szintén nagy bölcsességek olvashatók ki, amennyiben valaki ért hozzájuk, és a megfejtésükhöz.
Az egész helyiség nagyon impozáns, nyugtató hatású, még a víz is halkan csordogál csak a varázsló előre emelt pálcájából. A tégla mélybordó, ahogy mindenfelé, s a fedett rész alól kisétálva kis sövénykerítés vezet tovább a rétre.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=611776#post611776][b]Gyarmathi Mihály Ádám - 2016.08.09. 16:30[/b][/url]

Izgő-mozgó, mozgást igénylő kis dög, s itt a jelző most egyáltalán nem a sértő szándékot takarta. Imádom Noah-t, s amióta megkaptam őt Merki aputól, azóta mindig velem van, ha lehetséges. Nagyra nőtt állat lett belőle, és az természetes, hogy a mozgástere is növekedett vele. Így aztán elindultam vele, hogy rohangálhasson, amerre csak akar. Már a folyosókon is majdnem feldöntött mindenkit, mert annyira boldog volt, hogy kiszabadult a négy fal közül. Szerencsére nem történt baleset, senkit nem perzselt meg, nem sértett meg a szarvaival vagy a karmaival, viszont a gyorsaságának ára is volt. Egy pillanatra vesztettem szem elől, mikor befordult a folyosó végén. Csodás. Futólépésben indultam meg utána, s mikor befaroltam a kanyarnál –ezzel cipőmet egy cseppet sem kímélve–, már a FLU udvarán találtam magam. Itt is régen jártam, leginkább csak átsétáltam rajta, és mentem is a dolgomra.
– Noah! –emeltem meg a hangomat, mikor egy lánycsoportosulásnál pillantottam meg. Morgott néhányukra, mintha valakinek a védelmére kelt volna. Lépteimet megszaporázva mentem közelebb hozzájuk, és realizálnom kellett, hogy valóban hősi cselekedetet hajtott végre az állatkán. Hiszen, ahogyan közelebb értem, fülemet akarva-akaratlanul is megcsapták a szavak, melyek engem is felbosszantottak. Fogalmam sincs, hogy miért jó terrorban tartani az ember lányát, így amint odaértem, felemelt hangon küldtem el a piszkálódókat. Noah morgása is segített, és meg is lett a hatása: leléptek a lányok. Csak az iménti áldozat maradt ott, legalábbis remélem, hogy nem iszkolt el, ameddig a többiekkel voltam elfoglalva. Ha ott volt még, akkor felé fordulva, mosollyal az arcomon tettem fel az egyszerű kérdést:
– Minden rendben?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=612116#post612116][b]Gyarmathi Mihály Ádám - 2016.08.11. 22:59[/b][/url]

Na igen. Az iménti mentőakcióm páratlan volt, hiszen soha nem voltam az a fajta srác, aki kiáll másokért. Csupán azért, mert én magamért se tudtam kiállni, s mindig Zsombor volt az, aki megvédett. Ahogy meghallottam a piszkálódó szavakat, amit a lány felé intézett néhány kellemetlen egyén, mintha magától jött volna, hogy mit is lépjek a szituációban. Eléggé meglepődtem saját magamon, bár ezt nem mutattam ki, hiszen a változás szele engem is utolért, amióta nincs itt az Öcsém. Noah abban a pillanatban abbahagyta a morgást, amint eltávolodtak a kellemetlen alakok, s mint aki jól végezte dolgát, odaült a lábam mellé. Mosolyogva simítottam végig a fején, dicséret képen, hiszen ő is egy hős volt, jobban mondva a dolog nagyját ő végezte el. A lány közben lefagyott, a karba tett karok, és szótlanság miatt feltételezve az egészet. Lehet, hogy Noah jelenléte frusztrálja egy kicsit, amit meg is értek, elvégre nem egy hétköznapi varázslény, és nem szaladgál vele minden második diák a suliban. Vagyis olyan értelemben nem, mintha a sajátjuk lenne. Természetesen nem néztem rá emiatt furán, vagy siettettem a válaszadással, hiszen a szavak, amikkel illették nem a legmegfelelőbbek voltak. Mindenkinek kell egy kis idő, mire megemészti őket, de végül csak-csak megszólalt, amire elmosolyodtam.
– Örülök neki, és az csak természetes, hogy rájuk szóltam. Nem is értem, hogy egyeseknek miért jó az, ha piszkálhatják a másikat. –ráztam meg a fejemet egy sóhajtás közepette. A szavai közben viszont nem tudtam nem észrevenni, hogy folyamatosan Noah és köztem cikázik a tekintete. Ezt az állatka is érzékelte, de nem tett semmilyen lépést, csak tovább ücsörgött a lábam mellett.
– Ne félj tőle, nem bánt. Morog ugyan, de csak azokra, akik megérdemlik. Te viszont védelemre szorultál, ezért mentett meg. Noah-nak hívják, engem pedig Ádámnak. Téged hogy hívnak? –kérdeztem rá illedelmesen, s közben mindvégig Noah fejét simogattam és figyeltem a lányt.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=613072#post613072][b]Gyarmathi Mihály Ádám - 2016.08.18. 21:05[/b][/url]

Az, hogy Navinés, számomra nem sokat mondott, hiszen én nem régóta vagyok a ház tagja, nem ismerhetek fel mindenkit a házból. Meg fiatalnak tűnik, tehát nem járhat velem egy évfolyamra… vagy nem figyelek elég jól, esetleg nem ugyanazokra az órákra járunk.
– Rosszakaró mindenhol van, és lesz is, de próbáld meg figyelmen kívül hagyni őket. Hidd el, tapasztalatból mondom, hogy sokkal jobban jársz, ha elengeded a füled mellett. Igaz, hogy esetemben a siketség miatt könnyebb volt, mert csak akkor tudtam, hogy mit mondanak, ha előttem álltak, de próbáld meg. –bátorítóan mosolyogtam Alizra, s remélem meg is fogadja a tanácsomat. Az, hogy min ment keresztül, az nem az én dolgom. Olyan értelemben legalábbis, hogy nem fogom kierőszakolni belőle, hogy mégis miért mondták rá ezeket a szavakat. Ha szeretné elmondani, meg fogom hallgatni, de illetlenség lenne rákérdezni.
– Noah egy sárkánytigris. Tűz elemű mágikus lény, és már egészen kiskora óta velem van. Dimágus tanonc vagyok, ezért is kaptam a tanáromtól. –mosolyogva válaszoltam meg a feltett kérdést, közben érdeklődve néztem a lány akcióját. Noah először nem mozdult mellőlem, csak felnézett rám, én pedig egy apró bólintással jeleztem neki, hogy menjen oda nyugodtan. Alizban nem látok bántó szándékot, csupán ismerkedne, a lény pedig engedelmes és előbb engedélyt kért, hogy mehet-e. Ezt meg is kapta, ezért felkelt a földről, megrázta magát, végül odalépett a felé nyújtott kézhez. Aliz érezheti, hogy puha szőrzete van, bár jobban teszi, ha vigyáz a szarvakkal. Noah várt egy picit, ha kapott fejsimit, akkor a simító tenyérbe fúrta a fejét, hiszen élvezi, ha szeretik.
– Azt hiszem kedvel téged.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=25&post=613263#post613263][b]Gyarmathi Mihály Ádám - 2016.08.20. 16:32[/b][/url]

– Ettől ők boldognak érzik magukat, de ma téged, holnap meg már őket piszkálják. Előbb vagy utóbb vissza fog ütni ez a kis akciójuk, csak idő kérdése. –magyaráztam úgy, mintha a testvéremet hallottam volna. Talán a fejembe mászott, és most ő beszél Alizzal, vagy mi? Talán megártott a hősködés.
– Át, egész kicsi korom óta, de mivel egy nagyon kedves hölgy sikeresen visszaadta a hallásom, már nem piszkálnak olyan sűrűn, mint eddig. –soha nem fogom elfelejteni azt a napot, mikor újra hallani kezdtem… a készülék nélkül. Nagyon sokat köszönhetek Adriennek, amiért örökké hálás leszek neki. Aliz visszakérdésére, csak mosolyogva bólintottam, majd a következőre egyelőre nem válaszoltam. Nem kedvtelenségből, vagy nem akaromságból, csak figyeltem, ahogyan összebarátkoznak Noah-val. Rövid idő után a hátára feküdt, úgy élvezte tovább a simogató kezeket, én meg addig összeszedtem a gondolataimat, hogy a legmegfelelőbb választ tudjak adni a feltett kérdésre.
– Feltételezem tudod, hogy léteznek elemi mágusok, akik a négy elem közül valamelyikkel tudnak bánni. Nos, a dimágus abban a szerencsés helyzetben van, hogy egyszerre két elemmel bír. Nekem az egyik a tűz. –közben felemeltem a kezemet, és a tenyerembe koncentráltam az erőmet. Amikor kimondtam, hogy a tűz az egyik elemem, szinte azzal párhuzamosan jelent meg a láng a tenyeremben. Egy átlagos gömb méretét vett fel, közben a másik kezemet is kinyújtottam, tenyérrel felfelé.
– A másik elemem pedig a levegő. –nehéz lett volna gömb formában szemléltetni, így inkább csak mozgattam a levegőt a tenyerem körül. – Ha minden jól megy, nem sokára végezni fogok a tanulással, és hivatalosan is elemi mágus leszek. –pár percig még fenntartottam az elemeimet, végül megszüntettem mind a kettőt, nehogy még baj származzon belőle.