Az iskolát körülvevő magas fal, mintegy biztonsági sávként szolgál a bent lakók nyugalmának érdekében. Ide érkeznek az új diákok, és kezdetben ezen a helyen tudnak ki is sétálni, miután az engedélyező nyilatkozatukat átadták a házvezetőjüknek vagy helyettesének. Ez a biztonságosabb, jobban ellenőrzött rész, ugyanis létezik a kapun egy másik, nagyobb rés is, mely közelebb van a faluhoz, de a megközelítése csak annak ajánlott, aki ismeri az oda vezető erdei ösvényt is, ugyanis könnyű letérni róla és a kentaurok területére tévedni.

A hatalmas fekete vaskapu rengeteg mágiát rejt, és egyből érzékeli, ha idegen lép a területre, még akkor is, ha a mágia magas fokú ágát is műveli(kivétel ez alól az Animágia és a metamorfmágia), ellentétben a réssel, ahol már alacsonyabb a mágia ereje. Oldalain a házállatok szobrai találhatóak meg, alulról felfelé haladva a sárkány, a szfinx, az unikornis valamint a főnix. Ennek az elrendezésnek több története is fellelhető a mágustanoda történetében, azonban pontosan nem lehet megmondani melyik a valós ok.

A faragott oszlopok, rúnákkal díszítettek, melyek a falon több felé is fellelhetőek. A kapu felett határozott betűkkel az iskola neve és himnuszának egy részlete látható:

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=710192#post710192][b]Maximillian Liebhart - 2017.12.22. 15:24[/b][/url]

Az ünnepek közeledtével Maxnak egyszerre volt könnyű és nehéz időszaka, amit elég visszásan élt meg. Egyrészt, nem kellett órákat tartania, csak vizsgáztatott és azokat elég hamar kijavította, így minimalizálni tudta a gyökerekkel - pardon, hallgatókkal -, eltöltött időt. Ez mindenképpen jó hír volt, mert újabban szokásuk volt furcsa dolgokat kérdezni, illetve az egyik fiú telibe a méreg fölé hajolt, hogy beszívja a kesernyés, mandulás illatot, mikor ő előre szólt, hogy messziről és csak óvatosan legyezgesse maga felé, majd adja tovább. A gyengélkedőre kellett szállítani, mert eszméletét vesztette és két erős pofonra sem kelt fel. Azóta már jobban volt, de Liebhart ki nem állhatta az ilyeneket. A rosszabb része az, hogy több év késéssel bejelentették neki: van egy lánya.
Akaratlanul is talán egy kicsit elhanyagolta Lucát. Nem volt annyira lelkes és aktív, mint előtte, de szerette volna helyrehozni a dolgot, mielőtt a lány súlyosat csalódna benne. Szóval megtanulta, hogyan lehet cikesz alakúra hajtogatni egy levelet úgy, hogy olvasható is legyek, a többi pedig már történelem. Azaz, éppen megtörtént.
Reggel letudta a vizsgát, a papírokat a táskájába gyömöszölte, majd hazament, hogy nekiálljon főzni. Már hajnalban, két feles után sütött egy nagy adag sütit, így ez már csak hab volt a tortán.
Szóval ott ácsorgott a piknikkosárral a suli kapujában, lévén, hogy nem volt kedve magyarázkodni a bejárási engedélyről, és várta a csodát. Nem is annyira a csodát, annál inkább Lucát, aki mindeközben lelkesen battyogott lefelé a mérföldes magassarkúiban.
Mikor végre meglátta a lányt, akaratlanul is elmosolyodott és integetett egy kicsit. A szíve is megdobbant, jobban a kelleténél, de ezt nem látta volna be, ha pálcát szegeznek rá sem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=710532#post710532][b]Maximillian Liebhart - 2017.12.28. 06:10[/b][/url]

Tényleg sajnálta, hogy képes volt ennyire eltűnni Luca életéből. Persze, nem nyomtalanul felszívódott, csak nem lógott a nyakán minden nap. Ettől még írt neki, hogy nehogy azt higgye, el van felejtve, sőt, ha tehette a meccseire is kiment, csak egyszerűen összejött neki az  élet. Nem éppen a jó értelemben. Arról nem is beszélve, hogy ez a gyerek ügy tényleg nyomasztotta és tudta, hogy a lánynak egyből feltűnne. Az meg mégis kinek lenne jó? Legalábbis, Maximus ezt gondolta.
De most próbált egy kicsit szépíteni, ezért is töltött előtte órákat azzal,  hogy megtanuljon cikeszt hajtogatni és megbűvölje azt. Elvégre SMS-t nem tudott küldeni a kastélyba, belógni megpróbálhatott volna, valószínűleg sikerrel, de nem vágyott jelenetre.
A külső szemlélő számára kissé filmszerű jelenetnek tűnhetett volna, ahogyan Luca a magassarkúiban igyekszik lefelé a kapuhoz, a saras, csúszós útszakaszon, Maximus meg csillogó pillantással várja, lelkesen integetve.
- Schatz! - Nekik ez egy átlagos hétköznap volt. A nő kissé nyújtózkodva rakta a kacsóit Maxi vállára, így megölelve, mire az fél kézzel átkarolta a derekát, kissé talán meg is emelve a Navinés Hv asszonyságot. Amikor a magassarkú ismét a talajon koccant, csak akkor hagyta Liebhart, hogy a fejét kissé lejjebb billentve adjon neki Luca egy puszit, amit talán egy kicsit el is húzott, jobban, mint illik.
- Igen, igen, észrevettem az öröm részét. Hát... látod, nem lett semmi bajom - rántott egyet a vállán, mert igazából nem igazán zavarta őt a várakozás. Csak boldog volt, hogy megint látta Lucát, nem is olyan hosszú idő után. Egy-két nap volt talán. - Semmi különös nincsen, csak a szokásos, tudod... vizsgáztattam, ki is javítottam egy párat, főztem ééés itt vagyok. Hoztam sütit. Felétek? Még mindig hajléktalanság van? Üm, hol szeretnél enni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=711597#post711597][b]Maximillian Liebhart - 2018.01.12. 10:41[/b][/url]

Nem akart az elmúlt napokra és hetekre gondolni, csak jobban érezte magát, ha eszébe jutott, hogy Luca mindjárt itt lesz. Nem is kellett túl sokáig várnia, hogy felbukkanjon a navinés a dombon lefelé baktatva, ő pedig lerakta a kosarat, mert valahogy úgy érezte, hogy csak útban lenne a kettejük közt. Nem tévedett nagyot, abból ítélve, hogy fél kézzel ölelgetni Lucát lényegesen bonyolultabb lett volna. Nem lehetett volna tagadni, mind a kettejüknek jobb hangulata volt így, a másik mellett, a lány még halkan fel is nevetett.
- Nem hiszem, hogy túl jól kijönnénk, ha úgy érezném, nem értékelsz. - Talán komolytalanul hangzott, de komolyan mondta. Mikor kezdte úgy érezni, csak dísznek van, mindig rövid időn belül szedte a cuccát.
Figyelmesen hallgatta a lány helyzetjelentését, néha kicsit bólogatva is, hogy érti a dolgot, aztán halványan elvigyorodott. Nem azért, mert annyira vicces lett volna, hogy egy rakás festmény meggátolta őket, hogy rendesen hazajussanak és gigantikus, iskolára kiterjedő pizsipartit tartottak. Inkább mert mindketten tudták, hogy a lengyellel, mi a helyzet. Lehet, hogy felkoncolta volna a portrét, majd berúgja a mögötte rejlő deszkákat, közli, hogy "done", majd hazamegy.
- Azt hiszem mindenkinek jobb, ha a munkatársad csak néha néz be. Oh, ha tudnád mennyire... Volt valami szőke csaj, megpróbált meggyőzni, hogy az üresen beadott lapját vitassuk meg a lakásomon - színpadiasan sóhajtott fel, de aztán Lucára mosolygott. Egy ideje nem szokta beadni a derekát az ilyen jellegű pótvizsgák tartására. - Szóval megbukott. Szomorú. Hm? Hát,
fogjuk rá, most már megvagyok.  
Nem akart hazudni a lánynak, tényleg nem fogadta jól ezt az egész Eszti témát, nehezen is dolgozta fel, Luca pedig... hát, nonstop benne lett volna az érzéseiben, nem érezte helyesnek, hogy még őt is nyomassza.
A német körbepillantott, majd fel a kastély felé, mérlegelte a helyzetet és ez ki is ült az arcára. Nem akart még több diákot, így megingatta a fejét kicsit.
- Igazából, nekem jó itt is, hoztam ilyen nagyon varázsos plédet, meleg meg vízhatlan, szóval, ha nem fázol, felőlem itt is jó. És kevesebb az ember- emelte fel a kezét, hogy a körülöttük lévő rengeteg szabad teret illusztrálja. Amennyiben Luca nem ragaszkodott a felmenetelhez, meg is emelte a kosarat, hogy odébb csámpázva keressenek együtt egy ideális helyet.
- Veled minden rendben, ugye?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=711650#post711650][b]Maximillian Liebhart - 2018.01.13. 09:14[/b][/url]

Max is csak a szemét forgatta kicsit, ő sem értette magát, ugyan miért is beszél folyton össze-vissza? Érthetetlen. Luca lassan elengedte őt, Maxi ezt csak azután tette, hogy a lány döhermagas sarkai a földön koccantak egy apróbbat. Igaz nem túlságosan részletekbe menően, de a német elmesélte, hogy mostanság mi újság is van vele. Nem akarta csak így bedobni a Tati dolgot, nem érezte a dolgot helyénvalónak. Egyfajta émelygő érzést provokált ki belőle az elképzelés, pedig elég stabil ember volt.
- Szeretnék. Csak ez nem hiszem, hogy olyan, amit az ember csak így a másik arcába vág, három perccel azután, hogy találkoztak - próbálta meg felvázolni az álláspontját a német, ami azért, lássuk be, nem volt egyszerű egy ilyen helyzetben. Elvégre maga kavarta a szart. De úgy érezte, el kell mondania, mert ez egyrészt vele jár, másrészt nem befolyásolja az ő kapcsolatukat olyan mértékben, hogy az Lucának gondot jelentsen. A férfi legalábbis ebben reménykedett.
- Túl sokan? - pillantott meglepetten a lányra, nem hallott még tőle ilyet. Az eddigi tapasztalatai alapján nem úgy érezte, hogy a Czettnernek ez gondot jelentene. Most mégis erről árulkodott a lány arcára kiülő fájdalmas grimasz. Az ujjaik összefonták, úgy indultak el az amúgy néptelen tájon, nem felejtve ott azt a bizonyos kosarat sem.
- Lehet, hogy kicsit jobban figyelsz magadra - jegyezte meg Maxy a szokásos, mély hangján. Nem akarta a saját hatásának betudni, de neki is feltűnt, hogy nem igen akadtak súlyosabb sérülések a fogó részéről. A férfi elmélyülten hallgatta a navinés csicsergését, miközben a csokoládébarna szempár lankadatlan éberséggel pásztázta a környezetüket. A felajánlásra azonban akaratlanul is a lányra nézett, az egyik szemöldökét felvonva, ami így kis híján a haja vonalát súrolta.
- Öm... hát, ha szeretnéd, akkor persze, szívesen átmegyek. Egyik nap utána találkoznom kell a nővéremmel, megszokás, de amúgy a tiéd vagyok - idézte fel gyorsan az ünnepre megálmodott terveit. Szerette Ameliet, ezért minden évben összeültek legalább egyszer enni az ünnepi időszakban. A férjével együtt természetesen. - Te is eljöhetsz, ha gondolod, mármint ő is hozza a... férjét. Az a hely ott jó lesz?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=711982#post711982][b]Maximillian Liebhart - 2018.01.16. 14:16[/b][/url]

Luca és Max kapcsolata sok dolog volt, de nem átlagos. Mert a lány aranygolyókat kergetett az égben, a pasi pedig rózsaszín biciklivel tekert a városokon keresztül, ha éppen úgy tartotta kedve.
- Jó, de lássuk be, a hajfestés buli volt! Mármint nekem tetszett, sosem voltam még szőke - mosolyodott el Maximus, mert ha mélyebben a lelkébe akart szemlélni, neki az a délután nagyon pozitív volt. Ő sem igazáén tudta, hogy hányadán állnak. Érezte, hogy nagyon olyan, mintha járnának, sőt, de úgy érezte, ha kimondja, lehet, hogy valami elromlik, gyökerestől megváltozik és fuccs annak, amit eddig annyira szeretett.
- Hát ez nem tudom micsoda. És nem is annyira most történt, csak egyesek úgy látták, hogy semmi közöm hozzá és nem kell tudnom róla - érezni lehetett a hangjában, hogy még mindig felhúzza magát a témán.
Max az egyetemen tanított, nem kellett bemutatni neki, milyen az, mikor mindenki zizi. Néha el is gondolkozott rajta, hogy miért csinálja ezt magával és másokkal, nem-e lenne sokkal egyszerűbb, ha csak leülne a seggére otthon, egyedül. De egyelőre úgy tűnt, ez nem egy opció.
- Nem hinném, hogy lenne bármi más dolgom. Az ünnepek nem viccesek egyedül. - Kicsit olyan érzése volt, mintha Luca hárítani próbálna, hogy ugyan, nem fontos, nem kell ott lennie. Nem akarta túlkombinálni, így inkább felvetette az ötletet, hogy bemutatná a nővérének. Ez fontos gesztus volt tőle, Tatit is csak akkor mutatta be, mikor már tényleg úgy döntött, hogy elveszi. Látta a zavart a Czettneren, de nem akarta még kínosabb helyzetbe hozni, így csak próbálta nem kínosabbá tenni az esetet mind a kettejük számára. - Bremerhavenben maradt a férjével, a családom is ott él, csak én jöttem el onnan. Szeretném.
A szóhasználat is furcsán, kissé esetlenül hangzott a szájából, de nem bánta, belefért. Közben letette ismét a kosarat és Luca segítségével leterítették a fekete plédet. Szerette, mert leperexszes volt, illetve egy bűbájnak köszönhetően mindig kellemesen meleg. Így ő is elhelyezkedett, majd elkezdte előpakolni a tányérakat, illetve kettő bögrét is, mert az volt a védjegyük.
- Ööö, mennyire vagy éhes? Van leves, tészta, meg süti is, de ilyen dobozban van, szóval nyugodtan tudsz vinni bármelyikből is, ha most annyira nem - nézegetett egész odáig a kosárba Max, majd fel Lucára halvány mosollyal.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=713121#post713121][b]Maximillian Liebhart - 2018.01.27. 15:23[/b][/url]

Max maga sem tudta, hogy ez rossz hír volt-e. Igaz, abban biztos volt, hogy nem jó, mert az örömöt, amit kellett volna érezzen, valahol út közben eltérítették, majd eladták a feketepiacon.
- Nem tudom. Úgy is mondhatjuk, gond, igen - legyintett a férfi tanácstalanul. Nem tudta, hogyan is fogalmazhatná ezt meg másképpen. Ő is kicsit megszorongatta a lány kezét, úgy érezte, hogy erre most szükség volt. Nem akart hosszú távon titkolózni Luca előtt, de ez olyan volt, amire a legtöbb nő nem reagál jól, saját magáról nem is beszélve.
A karácsony dolog Maxnál fura volt, egyedül nem igen ünnepelte, nem díszített fát, fölöslegesnek érezte, de Lucával nagyon szívesen együtt töltötte volna. Nem az ünneppel volt a baj, csak az egyedülléttel.
- Ahogy gondolod, tudod, hogy csak szólsz, és amint tudok, jövök - vont egyet a vállán a német, de nem hazudott. Olyankor általában gyorsan élhető állapotba rakta magát, majd ment is a dolgára. Az Amelie-ügy még Maxot is egészen váratlanul érintette, nem tudta, hogy meg akarja őket ismertetni egymással és közben rá kellett ébrednie, hogy de igen. Ő ezt akarja. A puszira csak elnevette magát egy kicsit.
- Akkor ezt megbeszéltük, majd szólok neki is.
Közben lassan mindent kipakolászott, hogy a lány tüzetesebben szemügyre tudja venni a választékot.
- A leves? Ööö, barack - emelte meg kicsit a halványsárga lötymőköt tartalmazó üveget. - Szóval igen. Van egy lányom. Egy öt éves.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=714415#post714415][b]Maximillian Liebhart - 2018.02.15. 13:14[/b][/url]

Max nem szuper akart lenni, csak elég jó ahhoz, hogy Luca ne akarjon mást keresni. Még ha ezt nem is látta volna be a lánynak, vagy akár magának. Mind a kettő problémát jelentett volna neki és ezt nem szívesen ismerte el, mert olyankor érzelmi kötöttségei vannak, az meg borzasztó. Legalábbis, saját belátása szerint az. Mi más lenne?
- Ugyan - dörmögte mély hangján, bár szerénykedni nem szokott, de ez most kivételes alkalom volt. Neki nem volt nagy ügy Luca után futkozni, szerette csinálni.
Nem nagyon szokott rokonokkal ismerkedni, csak Tati hozzátartozóiról tudott infókat, de nem is szokták érdekelni. Általában még azelőtt bele szokott ugrálni a farmerjába és elbiciklizett a napfelkeltébe, hogy a női egyáltalán a másik oldalukra fordultak volna az ágyban. És még csak nem is bántotta a dolog, shame on him.
- Kíváncsiak? Rám? Jaj, vigyek méretet is, gyártatják már a koporsót, vagy csak rémisztgetted őket? - kérdezte kissé grimaszolva, mert nem érezte magát egy ideális család által kedvelt darabnak. Akkor szoktak neki nagyon örülni, mikor éppen távozóra fogta. Éppen a levest nyújtotta volna Luca felé egy kézmozdulattal, az pedig éppen elvette volna, mikor kicsúszott a kemény valóság és ő is ledermedt a mozdulat közepette. A hangjából sem éppen nyugalom sugárzott, Maxt ez nem lepte meg, de remélte, hogy nem lesz ebből kiakadás. Nagyon remélte.
Maxnak sem volt még világos ez az egész helyzet teljesen, meg nem is volt az ínyére, de nem tudott visszamenni az időben és megváltoztatni azt. Pedig megtette volna, ha akkor elkerüli a veszekedést.
- Igen. És igen, nem annyira régen kapta meg Tati a papírokat a teszt eredményeivel. Szóval ez van, igazából. - A tekintetét élesen a plédre szegezte, nem tekintgetett el jobbra-balra. Inkább le is tette az üveget nagyjából középre, majd a lábait törökülésbe húzva bámult még mindig lefelé. Nem kellett volna megölnie a hangulatot, de nem akarta, hogy minden a legnagyobb királyság legyen és akkor dobja ezt be. Nem érezte volna fairnek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=715235#post715235][b]Maximillian Liebhart - 2018.02.28. 16:38[/b][/url]

Max nem volt oda a rokonokért és a rokonok sem őérte, ez volt a természet rendje. Már megszokta, nem ez volt ez első alkalom, hogy valaki nem volt oda érte és valószínűleg nem is az utolsó. Nem, mintha ez gond lenne, ő már megszokta a dolgot.
- Nem tudom, gondolom olyanok, mint más, átlagos családok. Persze, lehet, hogy nincsen igazam, de általában így szokott ez lenni velem az első találkozáskor.
Valahogy az egész gyerek dolog nem passzolt Max életébe. Ő ezt nem akarta, de ha már egyszer megtörtént sem számított rá, hogy majd így kell értesüljön róla. Kizsarolva, majd még közölve is, hogy semmi köze az egészhez, csak megcsinálta. Nem érezte ezt fairnek sem magával, sem Esztivel szemben, aki amúgy egy nagyon rendes kislány volt. Max ezt tudta és szeretett is volna ebben a hitben maradni, meg abban, hogy soha nem lesz gondja a férfiakkal, de látott már iskolapéldát rá, hova vezet, ha az ember apa nélkül nő fel.
- Valahogy úgy, mondhatjuk, igen - bólintott párat. Persze, szigorúan véve nem titkolta el, hiszen ő sem tudta. De ha úgy vette az ember, akkor igenis szólhatott volna. És Max úgy vette. Luca nem akart ebből gondot, ahogyan a német sem, de nem akarta látni, hogy a lány hogyan reagál erre az egészre. Kicsit az arcát a lány tenyerének döntötte, de végül hagyta, hogy megemelje a fejét, kissé elhúzva a száját.
- Meg? - kérdezte Maxy, kissé tartva a választól, de aztán csak közelebb húzta a lányt, úgy helyezkedve, hogy az ölébe tudja pakolni, persze, vigyázva, hogy semmiben ne tegyen kárt a környezetében. - Sem. Csak... tartottam tőle, hogy hogyan is fogsz erre reagálni. Mármint ez nem kis dolog...

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=717061#post717061][b]Maximillian Liebhart - 2018.03.18. 04:22[/b][/url]

Max nem tartott különösebben Benjitől, mert előbbi testi erőszakkal tudná leginkább fenyegetni, Max pedig súly és magasságfölényben volt. Mindazon által ő nem szeretett fizikai szinten bántani másokat, vagy a szavai ütöttek, vagy a mérgei, de a keze ritkábban járt el. Ahhoz sokkal idegesebb kellett legyen, mint az esetek nagy többségében.
- Azt hiszem, hogy ezt a kockázatot vállaltam, talán nem lesz bajom a kattos családoddal.
Maxnak meg lehetne családja, ha a sors nem ilyen otrombán fintorog rá. A szüleire rettenetesen neheztelt még most is, mert anno az egyetlen neki fontos személyt elűzték, az első felesége meg nem volt normális és eltitkolta a lányát is előle. Persze, hogy nem volt így egy fix ember sem az életében, akivel a vére kötné össze.
- Mert rákérdeztem. Mert végre félretoltam a balekságot és rákérdeztem, hogy ki a gyerek kib.szott apja - markolt a  sötétbarna tincsekbe Maxi, aki még mindig nem tudta hová tenni ezt az egészet az életében. Egyszerre volt helyes, hogy megcsinálták a tesztet és tette tönkre idegileg. Leginkább azért, mert ez olyan felelősség volt, amire nem volt felkészülve, amit nem kívánt a nyakába és  mert féltette a kapcsolatát is egy ilyen plusz tehertől. Luca fontos volt neki és nem akarta, hogy Tati ezt is elcs.ssze neki.
- Reméltem is, hogy itt leszel. Nem igazán akarnék mást a helyedre - mondta ki, ami igazából igen nagy szó volt a részéről, inkább csak az ölébe húzta Lucát, aki ezen kicsit el is nevette magát, mielőtt ismét elkomolyodtak volna. - Csak nem tudom, hogy  állok ezzel az egésszel. Eszti aranyos kislány, de nem olyan legyél a lányom módon. Ráadásul egy démon az anyja. Nem beszélünk épp.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=717091#post717091][b]Maximillian Liebhart - 2018.03.18. 13:30[/b][/url]

Nem szerette, hogy ilyenekről kell beszéljen a barátnőjével. Sokkal szívesebben csevegett volna arról, milyen színű fát szeretne díszíteni a lány, vagy hogy mit szeretne a szülinapjukon, de ezt már nem söpörhette többet szőnyeg alá, mert kezdte úgy érezni, hogy beleszakad a lelke. Azt meg mégsem kéne csak úgy poénból megejteni.
- Igen? - kérdezte végül, felpillantva Lucára, hagyva, hogy a keze után nyúljon, mert ő nem akart ebbe belesüppedni, mint valami undorító ingoványba, csak szerette volna, ha Luca tudja és minden megy tovább boldogan és a maga dolgát piszkálja.
Aztán az ölébe húzta a pöttöm lányt és kicsit a vállának is biccentette a fejét, mert így nem kellett felnéznie pár pillanatig, de közel volt és olyan biztonságban is, arra meg jelen pillanatban tényleg szüksége volt. Ahogy a lány szavaira is, bár pár pillanatra megint nagyon Max volt és kétségbe vonta a hitelességüket. De aztán ezt elnyomta magában nagyon gyorsan.
- Nem hiszem, hogy ebben sok élni valód lesz - rázta meg a fejét tiltakozólag, annyira, hogy a barna tincsek kissé még bele is reszkettek. Nem akart hirtelen családosdit játszani, talán anno megtette volna, de ez túl kevés volt és túl későn ahhoz, hogy komolyan érdekelje. Kicsit örült neki, hogy kettejük közül nem ő az, aki érzi mások érzelmeit, mert nehezen tudott volna most azzal a tudattal együtt élni. - Nem tudom. Nem hiszem. Eddig is valami miatt járogattam hozzá, néha játszottunk, meg fagyiztunk, de kb ennyi. Nem tud többet, csak hogy én vagyok az a Max. És nem is hiszem,
hogy tudnia kéne. Van egy apja, aki nem látogatja és küld neki néha pénzt.
Nekem nincs kifogásom.
Egy pillanatra még az is megfordult a fejében, hogy talán Majával kéne beszélnie erről, hogy mit is gondol. Ő mit szeretett volna anno inkább. De aztán nem tudta, hogy mit kezdjen magával.
- Ennyi, semmi más probléma nincs. Sajnálom, hogy eddig nem mondtam semmit. - Akkor és ott Liebhart őszinte volt és ez látszott is az arcán, mielőtt csókot nyomott volna Rea ajkaira. Aztán megint csak önmaga volt, ahogy mindig.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=23&post=719270#post719270][b]Maximillian Liebhart - 2018.04.02. 14:43[/b][/url]

Maxnak sokkal könnyebb dolga lett volna, ha Luca nem érzi az érzéseit. Ugyanakkor, nehezebb is, mert akár beismerte, akár nem, nyílt titok volt, hogy érzelmileg igen alap frekvencián mozog. Az empátiája gyakorlatilag nem is igen létezett, alighanem az ő részét is Luca kapta meg, de ezért cserébe legalább őszinte volt, szinte mindig.
- Nem? Én sem - rázta meg a fejét kicsit a német, hogy bizony, ha tehetné, akkor sem szeretné ezt most megváltoztatni kettejük között, talán azért volt neki nagyobb dilemma ez az egész Eszti dolog.
De Luca egyetértett vele, hogy ő nem csinált semmi rosszat és nem is annyira szar ember, ami ténylegesen megnyugtatta. Tati ugyan vagdalózik, mikor már tényleg meg akar bántani valakit és néha ezzel célt is ér, de Max így már rendben volt. Az egyetlen ember, aki jelen pillanatban számított neki, nem ítélte el.
- El - zárta is le a témát Max, az ajkaival a lányét keresve. Még egy darabi nem igen akarta elengedni a nőt, de aztán végül muszájnak érezte, mert a félbeszakadt pillanatoknál csak egy dolgot utált jobban. A kihűlt ebédet.