A kastélytól körülbelül 5 perc járóútra található egy hatalmas terület, mely a diákok körében igen kedvelt sportnak, a kviddicsnek ad helyet. Ez a nyilvános pálya, ellentétben a házak behatolásgátlóval és mindenféle titkosító bűbájjal kezelt csarnokaival szemben. Több méter magasban találhatóak a karikák a pálya két végén, három-három darab. A fűtenger, mely valaha itt nőtt mára már maximum egy kisebb tónak nevezhető, mivel a szorgos diákok fürge lábai letaposták a szálakat. Körben a pálya szélén hatalmas pódiumok találhatók, az egyik oldalon az Eridon és a Navine „páholya” található, a másikon a Levitáé és a Relloné. A szurkoló nebulók kényelmét fapadok szolgálják, s a leghátsó sorok fölött hátul kifeszítve zászlókon a házak jelképállatai a megfelelő színben. A lelátó téliesíthető is szükség esetén, bűbájjal kezelt üveglap húzható az emelvények fölé.
Az öltözők a házak lelátóinak oldalán találhatók, azonban nem a fenti magaslatokban, hanem lent a földön, innen indulnak el az elszánt csapattagok a mérkőzésekre, ekkor még felvillanyozódva a siker reményétől. A pálya kastély felőli szélétől néhány méterre található egy kisebb ház, melybe belépve észrevehető, hogy tértágító bűbájjal kezelt. Seprűk és ütők különböző márkáiból találhatók használt és öreg darabok, azon diákoknak, akik esetleg csak kedvtelésből játszanak, vagy nincs saját seprűjük. Fel kellene már frissíteni mindkét eszközből az állományt!
Továbbá találhatók még itt különböző segédeszközök az edzésekhez, amelyek a kapitányok fantáziájára vannak bízva!

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=184734#post184734][b]Katie Runa Blackwood - 2013.10.16. 04:35[/b][/url]

Az első repülés oktatása irtó nagy siker volt- részéről. Komolyan érezte az adrenalint végigzakatolni a testén, mikor sikerrel végrehajtotta Yar utasításait. Akkor reggel olyan forrócsokival lepte meg edzés után a fiút, hogy az bizony hét nyelven is beszélhetett volna, ha van szája. Így csak az íze dalolt készítője hálájáról és odaadásáról.
Mára ütemezték be a második órát, amikor Yarnak is és neki is akadt szabadideje. A megkezdődött tanév mellett ez nem feltétlen olyan könnyű. Yar már ötödéves (úristen, mindjárt elballag!), és ő is már másodikosnak vallhatja magát az évfolyamváltás minden szépségével és hátulütőjével együtt. Van sok munkája, a szabadidejét is betáblázta alaposan, tehát nem panaszkodtat, hogy unalom gyötörné.
Éppenséggel ezúttal együtt érkeznek oktatójával, egészen pontosan ő bevárta Yaristát a klubhelyiségben a kölcsönzött Nimbusz társaságában, s együtt ballagtak le a kastélyból a kviddicspályára. Ma remek hangulatban van, csupa mosoly az arca és legszívesebben táncolna, bár megmagyarázhatatlan jókedvét még ő sem tudja megmagyarázni. Vannak napok, amikor üdítő az ébredés és jó a folytatás: ez a nap is ilyen.
-Képzeld, a gemmológia tanárnő olyan, mintha egy hardcore metál énekesnő volna. Bár egy vámpírhoz is hasonlít, tudod olyan showműsor vampra. Sötét szerelés, füstös smink, bőrcuccok, minden. Az elején azt hittem, kimértebb lesz, de egész jófej. Az az egy idegesít valahogy, hogy magáz... de ez, gondolom, elkerülhetetlen.- megvonja a vállát csak úgy magának, miközben elérik a pályát végre-valahára.
-Nos akkor... ma mit tanítasz nekem, Tanci bá' ? - ezt el akarta sütni legalább egyszer, s most elégedetten vigyorog érte, mint a tejbetök szokott.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=188947#post188947][b]Katie Runa Blackwood - 2013.10.24. 11:31[/b][/url]

Már várta az újabb edzést; ugyan az első nem volt prezúroktól mentes, így a másodiknál sem számít kevesebb munkára és ütlegre, élvezte. Határozottan boldog volt a végén, hogy elért valamit ezzel a lehetetlennek tűnő tárggyal és a sikerélmény csak fokozta tenni akarását. Most, ahogy egymás mellett ballagnak, s közben ő vidáman csacsog holmi semmiségekről, megint arrafelé vándorolnak gondolatai, hogy vajon ma mit tartogat magának pedagógusi diplomával nem rendelkező barátja? A kislány nagyon hamar ítél és szerinte Yar remek tanár- már egyetlen óra leforgása után kijelentené, ha kérdeznék, pedig az oroszlánrészre még sor sem került. Talán ott elvérzik, nem lesz mit tennie és le kell mondania a repülés csodás érzéséről. De nem szabad még ennyire előre gondolkodni és az ördögöt a falra festeni, mert akkor tényleg képtelen lesz bármit is végrehajtani a mai feladat(ok)ból.
Ma a kviddicspályára merészkednek, mivel a rét betöltötte szerepét és nagyjából megtanította a lánykát egy seprű magához szólítására. Most már ideje egy szinttel feljebb lépni, s igen, amint átlépik a pályát a szabadtértől elválasztó „határvonalat”, menthetetlenül kiül az arcára előbb az ámulat a hatalmas, tizenöt méter magas karikák láttán, aztán nyel egy hatalmasat is mellé: jól észrevehető, ahogy a torka le-fel mozdul egy adott ponton, a hangja pedig elnémul. Oda a csevegés, oda a hangulatoldás. Most már minden idegszála a mai edzésre korlátozódik le és egyéb nem tudná lekötni most a figyelmét.
-Igen, eléggé.- jegyzi meg úgy mellesleg, miközben még mindig nem vette le átható, kék pillantását a fent emlegetett karikákról. Hirtelen el sem tudja képzelni, hogy ő valaha is gólt tudna dobni rájuk. Ez amolyan lehetetlen feladatnak tűnik számára. A gyakorlás kérdésére elmosolyodik és immár barátjára figyel inkább a túlméretezett fúvókák helyett, majd bólint egyet a szavak előfutáraként.
-Igen, kijöttem hétfőn, meg tegnap is és már egyszer sem forgott össze-vissza a seprűd. Nem mondom, hogy teljesen simán repül a kezembe, de jobb, mint első alkalommal.- érzi, hogy fejlődött, ezzel együtt tegnap még vagy kétszer gyomron boxolta a nyél puszta viccből, mert miért ne...
-Azon gondolkodtam... hogy talán tényleg megtanulhatok repülni. Úgy értem eddig minden olyan sporttal, sőt a sima mozgással is gondom volt és van, amiben használnom kell a lábaim. És borzalmas a koordinációs érzékem, de... talán, ha a levegőben vagyok, ez nem jön elő. Ez így hülyén hangzik? Hogy ebben bízok?- sandít kissé bizonytalanul egy oldalpillantással a szőke hercire, miközben most már a lelátókat kezdte inkább fürkészni. Addig nincs is mihez kezdjen, amíg Yar nem adja ki az instrukciókat, mit tegyen konkrétan, így nézelődéssel és beszéddel foglalkoztatja magát addig is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=190138#post190138][b]Katie Runa Blackwood - 2013.10.27. 12:12[/b][/url]

Megbabonázva mered hosszabb ideig a jókorára varázsolt buborék fúvókákra, még válaszát is úgy adja meg Yarnak. Érződik, hogy elkalandoztak gondolatai és valahol az eddig végighallgatott meccsek felől gondolkodik. Mert hogy konkrét kviddicsmeccsre még sosem ült be, a szabályokról olvasott a szakirodalomban, de egyéb találkozása, súrlódása nem akadt ezzel a sportággal. Valahogy normális, hogy bizseregni kezdett minden tagja a kíváncsiságtól, milyen lehet gólt dobni élesben.
Yar szavaira pislog egyet, felé fordítja szemeit, majd kissé zavartan elmosolyodva bólint egyet. Persze, hiszen még a seprűn sem tud megmaradni. Legutoljára addig vitte, hogy lezuhant öt méterről és az egyetlen szerencséje az volt, hogy a bokor és néhány erősebb faág lefékezte, de attól még vihette az anyja az ispotályba csontot javítgatni a törése miatt. Közben azért kirángatja magát az emlékek tengeréből és lelkes bólogatásával biztosítja ismét Yart, hogy figyel és felfogta, amit mondtak neki.
-De hát benned bíznom kell. Másképp hogyan tanuljak meg repülni?- szinte nevetve kérdez rá csodálkozó arccal erre az egyszerű dologra. Néha kevéssé használja a logikáját, mert ha most szemfülesebb lett volna, rögtön megérti, mire célzott barátja az imént.
-Ne essek pánikba... Rendben, megpróbálom. Bár elég pánikolós fajta vagyok...- a végét már csak elmotyogja, de szerencsére süt az arcáról, hogy eltökélte, mindenben hallgatni fog tanító mesterére és ma jól teljesít majd. Egészen beleélte már magát, hogy képes lesz repülni. Reméljük, nem fog pofára esni, mert az tényleg kicsit odavágna neki.
A kocogás idejére az általa használt seprű Yar Tűzvilláma mellett kap helyett, ő pedig azon van, hogy ne köhögjön a tizedik perc környékén és a negyedik botlását is sikeresen álcázza. Mint említettük: a lányka antitalentum, ha a lábait kell használja, főleg. Azért sikeresen teljesíti a kocogási köröket, csak a végén köhécsel egy kicsit és erősen piros arccal pislog fel térdeire való támaszkodásából Yaristára.
-Kezdjük, persze. Jöhet szinte ... bármi.- fejti ki egy mosoly és két kifújás árán, miközben átveszi a seprűjét a fiútól. Megint elkezdtek bizseregni a tagjai, s már a gyomra is kicsire szűkült a jelentkező lámpaláztól. Nagyon rég próbált seprűt meglovagolni utoljára, az iskolai órákon tavaly pedig nem is tudott felszállni. Legtöbbször szélről figyelte a többieket. Most majd elválik, hogy tényleg lehetetlen eset-e, vagy mégis csak fordíthat saját ügyetlenségének szálán.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=194178#post194178][b]Katie Runa Blackwood - 2013.11.04. 11:56[/b][/url]

Ugyan, ez nem olyan borzasztó tévedés, amit ne lehetne megbocsátani. Lényegében Yarnak bármiféle bakit elnézne, mert hálás neki, hogy egy ilyen szerencsétlent, mint ő, a szárnyai alá vett és pátyolgatja, tanítgatja. Ő személy szerint nem fűz túl sok reményt a repülési készségeihez, de elnézve, hogy saját oktatója mennyi erőbedobással és energiával áll a dologhoz, rá is ráragad hamar a lelkesedés és kitartás. Jelenleg el tudná hinni, hogy még ő is képes lesz egy napon megtanulni repülni.
-Hát ki mást kérnék fel? Jó, Nikit lehetett volna, de ő párszáz kilométerre van innen és úgy elég bajos lenne bármiféle órát is tartania nekem. Meg amúgy is te voltál az első gondolatom, Szőke herceg.- vigyorog lelkesen Yaristára, miközben nyújtózik párat, hogy belemelegítse az izomzatát. Először hívja szőke hercegnek, de ennek lényegében nincs jelentősége, többlet tartalma, elvégre megegyeztek a múltkor, hogy még csak egy csók sem csattanhatna el kettejük között. Jók ők így levitás barátfélékként, ahogy vannak, szóval nyugodtan dobálózik a viccesnek szánt megnevezéssel. A vigyorgása hamar mosollyá szelídül azért, mert Yar komolyságára elég oda nem illő reakció a széles fogsor mutogatás.
A bemelegítés kicsit nyögvenyelősre sikerül, de magában már mérlegeli, hogy reggelente edzeni fog, ha csak kicsit is, de pár felülés a szobájában, meg egy kis fekvőtámasz biztos sokat segítene. Nem lesz sosem egy muszkli woman, de az erőnlétét ajánlatos növelni, ha nem akar folyton hörögni egy kis futás után.
-Nehem, thényleg. Énh... én vagyok rossz formában. De ezen is változtatok.. meghígérem.- sóhajtozza az utolsókat, majd kihúzza magát és egy utolsó nagy szusszantás után felölti a komoly, koncentrálós arckifejezését jelezvén, hogy készen áll a munka oroszlánrészére. A seprűfelvétel már egész gördülékenyen zajlik, bár a mágikus járgány még mindig erősebben csapódik a tenyerébe, mint kellene, és kecsességnek, szépségnek nyoma sincs a mozdulataiban- még. A folyamatos gyakorlás majd arra lesz jó, hogy ezt is orvosolja.
Végre belevágnak, s rögtön rá is kellene ülni? Hát jó. Elereszti a seprűt, az pedig engedelmesen, picikét vibrálva, de megmarad abban a magasságban, ahol el lett engedve. Mint egy megjuhászodott, de mégis picit türelmetlen ló. Kissé gyanakodva méregeti a sporteszközt egy pillanatig, végül tekintetét Yarra kapja és végignézi a felülési mozdulatsort, Egyszerűnek tűnik, de azért lassan végzi el: egyik lábát átveti a seprűn, közben két kezével leutánozza a nyél fogását a fiúról, végül ránehezedik a seprűre és némileg lámpalázasan, de két lába közé szorítja enyhén a nyelet. Az enyhe előredőlést is szépen lemásolja, ahogy oktatója bemutatja, s eddig minden rendben van, úgy tűnik.
-Finoman ellököm magam... Figyu, ha mégis leesek és felnyalom a pályát... az gáz? Áhh, inkább csak pozitívan, pozitívan...- sóhajt egyet, aztán Yart leutánozva ellöki magát fél lábbal a pályától. Az emelkedése a tervezett egy méter helyett kettőre rúg és utána is kicsit össze-vissza megy az az irány, nem teljesen egyenes a liftezésekről nem is szólva. Egyszóval látszik, hogy egy tökéletes repülési analfabéta került a Nimbuszra.
-Yaaaaaar, le fogok esniiiiiiiiiii.- na kb ez megy, míg a pálya másik szélére nem érnek, kkor meg egyenest tanára karjába kapaszkodik, hogy basszus, ez most félelmetes volt!
-Ez mindig ilyen.... ingatag? Azt hittem, lefordulok, leesek... – és közben mégis csillognak a kicsi szemei, ami azt jelzi, hogy élvezte ő a dolgot, csak az ijedelem most nagyobb az adrenalinnál.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=22&post=209760#post209760][b]Katie Runa Blackwood - 2013.12.07. 07:40[/b][/url]

Igazából megkérhette volna Ádámot, hogy oktassa, mégis tudat alatti lehetett nála ez a döntés, hogy inkább választ egy korban hozzá sokkal közelebb állót, mégis tapasztaltat, mint a nagybátyját. Ezt Ádám aligha venné rossz néven, ha előadná neki a magyarázatot. Ádám racionális és felnőtt... kivéve, amikor elszalad vele az a bizonyos ló. Yar lelkesedése és kitartása nagyon imponál neki, Runának a tanulásban, tehát meg van róla győzve és győződve, hogy a körülmények függvényében a legjobb oktatóra tette a voksát. Kitartó, mert elhatározta, hogy végigviszi tervét és megtanul legalább decensen megülni egy seprűt, ha kviddics világbajnok soha nem is lesz (nem is akar az lenni), ehhez pedig Yar eltökéltsége szükséges, no meg a jó tanítási készsége.
-Igen, Ádám is ott lett volna... de nem is tudom... Azt hiszem, kényelmetlenül éreztem volna magam, mert ő olyan profi. Ne érts félre, te is az vagy, remek vagy, a remeknél is remekebb, tényleg... De valahogy... hm, hogy is mondjam? Talán az a jobb benned, hogy még te is suliba jársz és hétköznapibban fogod meg a dolgot, olyan diákosan, mint én. Ez így... elfogadható?- kissé aggódva pislog tanárára, vajon mit fog ehhez a magyarázathoz szólni Yarista? Vajon kineveti? Bár oka aligha volna rá; ezt az előbbi eszmefuttatást őszintén regélte el iskolatársának.
Végre beindul a mai napi edzésük, megkezdik a munkát és hamar kiderül, hogy a kondíciója förtelmes. Ezt is feljegyzi majd a korrigálandó dolgok listájára, ellenben a seprűfelvétele elég jól sikerül, ami azért, ha róla van szó, nagy dolog. Magával a repüléssel kapcsolatban már nagyobb fenntartásai vannak és ez meglátszik úgy a szavain, mint a mozdulatain is. Azonban már a Yar iránti elkötelezettségből és, mert komolyan veszi a tanulást, nem fogja feladni a repülést, mielőtt egyáltalán megpróbálná. A fiú szavaira bólogat egy kicsit, hogy bizony, nem kell a rosszra gondolni, míg be nem üt a balszerencse, és igyekszik is, szépen felpattan a seprűre és nekiindul. Nagyon bizonytalan ugyan, de igyekszik és a végére valami fura módon még kicsit élvezi is az érzést, de ez inkább Yarista folyamatos biztatásának köszönhető semmint saját tudásának.
-Ha-Hat méterre nem is merek felszállni. De... jajj, nagyon örülök most, azt hiszem. Sosem gondoltam, hogy képes leszek akár egy métert is megtenni seprűn a legelső pofára esésem óta. Köszönöm, hogy tanítasz, Yar.- megkönnyezni ugyan nem fogja a számára történelmi eseményt, de nagy az esélye, hogy ez a nap, pillanat beivódik az emlékeibe halála napjáig túlzás nélkül, Yarista pedig egyfajta örök glóriát kap és hősi pózt. Na most számításba véve, hogy eidetikus memóriája van, esélyesen ugyanígy fog hetven év múlva is emlékezni eme neves tíz percre, mialatt berepülte a pálya két kijelölt végét. Na de ideje összeszednie magát, elvégre még a visszamenetel is vár rá! Yarista mozdulatát szépen megfigyeli, aztán próbálja pontosan leutánozni, ami nem is bizonyul olyan nehéz feladatnak; valószínűleg szerzett már némi önbizalmat az előbbi sikeréből.
-Alig mozdítottad. Yar... te mennyi ideje repülsz amúgy? És a családodban mindenki kviddicsezik? Sosem meséltél még magadról úgy amúgy...- most hirtelen eszébe jutott, hogy lényegében alig tud valamit szőke herci háztársáról és ez kicsit elszontyolítja, de csak egy hangyaköpetnyit, tényleg, mert a visszaút van most műsoron. Ami ezt illeti, visszafele már némileg több bizalommal repül, nem esik le szerencsére, és sokkal kevésbé imbolyog. A kezei sem markolják már fehéredésig a Nimbusz nyelét, sőt mi több, az arca nem olyan merev, tehát feloldódott valamennyire. Gyorsan tanul, ami azt illeti és jó a tanára is, szóval magától értetődően hamarabb gyakorlatba tudja ültetni a hallottakat és látottakat, főleg utóbbiakat. Yar jól magyaráz mindenképpen. Mikor ismét az eredeti kiindulóponthoz érnek, felszusszant és rávigyorog kék „lovagjára” .
-Akkor leszállás és felszállás még? Ezúttal sokkal jobban éreztem magam a seprűn. Ha elnézlek, ahogy biztosan ülöd meg a Tűzvillámod, valamiért elhiszem, hogy nekem is mehet még ez az egész.- jegyzi meg némi pirulással, de fülig érő mosollyal az arcán.