24. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumSzabályok és információkVilágleírás

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Témaleírás
Dwayne Warren
Házvezető-helyettes Rellon, Auror, Defenzor


officer friendly
offline
RPG hsz: 1534
Összes hsz: 3512
Írta: 2014. december 3. 12:59 | Link

Emberi értelemmel rendelkező fajok


A legtöbb mágus ember, azonban közel sem mindannyian. A varázsvilágban kevés olyan lény van, akikkel az emberek keveredni képesek és a kapcsolatból gyermekük születhet, ők azonban mindannyian szüleikre jellemző különleges képességekkel, kinézettel jönnek a világra.
Általánosságban elmondható róluk, hogy emberi értelemmel rendelkeznek, általában képesek beilleszkedni az emberek világába. Ez azonban természetesen a neveltetésüktől függ leginkább.
A félfajok gyermekeit nem nevezzük negyedvérnek, hanem egyszerűen embernek.


Félkoboldok

A félkoboldok alacsonyak, fülük megőrizheti hegyességét, orruk kampósságát, és a koboldok természetéből is örökölhetnek kisebb-nagyobb mértékben. Bármelyik szülőjük lehet kobold, azonban általában emberi környezetben nevelkednek. Meglehetősen ritka keveredés.
A koboldokkal ellentétben a félkoboldoknak szükségük van varázspálcára, azonban kisebb varázslatokat képesek lehetnek anélkül végrehajtani. Szinte mindig kiemelkedő szellemi képességekkel rendelkeznek, életük átlagosan 30 évvel hosszabb egy emberénél.
A negyedkoboldok esetében már csak varázspálcával képesek ők is, mint a varázsló társadalom alapból varázslatokra. Külső jegyeiket finomabb mértékben, de arcvonásaikban, fül és orr formájukban, valamint átlaghoz képest alacsonyabb termetükben öröklik.


Félvélák

A félvélák többsége világoskék szemű és szőke, de akadnak olyan egyedek is, akik sötét hajjal születnek.
A félvélák a vélákhoz hasonlóan képesek a halandókat megbolondítani, de nem olyan mértékben, mint tiszta vérű társaik. Képességük átható tekintetükben rejlik, mellyel azonnal képesek az embereket befolyásolni, cselekedeteiket a javukra fordítani.
Hajlamosak a hisztériára, arcuk ugyan nem torzul el, de természetük kibírhatatlan lesz.
Léteznek negyedvélák, akik egy félvéla és egy ember együttlétének eredményeként születnek. A negyedvélák nemi megosztottságában nincs számottevő különbség, fiú és lány utód is bármikor születhet, ám a fiúk magzati korban gyengébbek és sérülékenyebbek.
Szemük lehet világosabb, áthatóbb társaikénál, azonban sem bőrük, sem hajuk színe nem utal arra, hogy nem teljesen emberi lények. A negyedvélák öröklik gyengébb mértékben véla ősük megbabonázási különlegességeit, viszont sokkal gyengébbek faji jeleik, mint felmenőiknek.


Félóriások

Óriás nő és ember férfi frigyéből félóriás gyermek születik, fordítva nem lehetséges. Az így születettek nem feltétlenül örökölnek mágikus képességeket.
Méretük hamar elárulja a származásukat, arcvonásaik általában durvábbak, viselkedésük lobbanékony. Kevésbé intelligensek lehetnek, mint más embertársaik, már ami a könyvekből elsajátítható tudásukat illeti. Általában szeretik a természetet, az állatokat. Leginkább az óriásokkal szembeni előítéletek miatt nehezebben illeszkednek be az emberi társadalomba, gyakran válnak magányossá és kirekesztetté.
A negyedóriások már örökölhetnek mágiát, azonban durva vonásaik és átlag feletti méreteik még náluk is árulkodóak. Értelmi képességeik nekik is elég gyérek, nehezen tanulnak és fejlődnek szellemileg.


Nem született fajok


Vérfarkasok

A vérfarkas-lét valójában betegség, amit más vérfarkasok harapása okoz. Jellemzőit tekintve mégis külön fajként tartjuk számon.
Emberi formájukban a vérfarkasok semmiben nem különböznek egészséges embertársaiktól. Nincsenek kiemelkedő reflexeik, nincs kifinomultabb szaglásuk, nem erősebbek vagy gyorsabbak, mint mások. Legfeljebb a húshoz vonzódnak jobban, nyersen azonban ők sem képesek megemészteni azt, akárcsak egy átlagos ember.
A nem átváltozott vérfarkas harapása nem fertőző. A betegség nem öröklődik gyermekeikre.
Az egészséges emberek és vérfarkasok közti különbséget utóbbiak vérfarkas-alakja hordozza. Minden telihold alkalmával a vérfarkas-kórral fertőzött személy fájdalmas átalakulás során változik emberevő fenevaddá. Elveszíti emberi tudatát, kommunikálni kizárólag más vérfarkasokkal képes.
Visszaváltozva semmire sem emlékeznek, amit vérfarkasként tettek. Általában napokig gyengélkednek az átalakulást követően, ekkor azonban már semmilyen farkastulajdonságot nem mutatnak.
A huszadik században felfedezett farkasölőfű-főzettel képesek megőrizni emberi tudatukat az átváltozás alatt, ha rendszeresen fogyasztják azt telihold előtt. Ennek ellenére farkasként továbbra is kiszámíthatatlanok, lobbanékonyak lehetnek.


Vámpírok

Minden vámpír ember volt egykoron, azonban az élete egy bizonyos pontján egy másik vámpír átváltoztatta őt. Ha egy vámpír megharapja áldozatát, majd a már haldoklóval a saját vérét itatja meg, megtörténhet az átalakulás.
A vámpíroknak szinte csak a kinézete emberi. Többé nem dobog a szívük, nem születhet gyerekük, nincs szükségük légzésre és alvásra, a szomjúságuk azonban újra és újra feltör bennük. Emberi vagy állati vérrel táplálkoznak, áldozatukat mindazonáltal nem mindig pusztítják el.
A vámpír nyála gyorsítja az általa harapott seb gyógyulását: néhány óra elteltével úgy begyógyítja a bőrt, hogy kizárólag vámpírok veszik észre a nyomát. Vérének hatása hasonlóan gyógyító, csak sokkal koncentráltabb.
Hosszú élettartamuk miatt általában műveltek, intelligensek. Reflexeik, szaglásuk kifinomult, többé-kevésbé képesek az emberek gondolataiban olvasni. Illatuk és kinézetük az emberek számára csábító.
Természetes módon nem halhatnak meg, ha el akarunk pusztítani egy vámpírt, karót kell döfnünk a szívébe. A napfény is halálos lehet számukra: ha fény éri őket, megégnek.
Az ezüst érintése csak kellemetlen egy vámpírnak, nem halálos. Egy halott vérének megivása elkábítja őket. A közhiedelemmel ellentétben a fokhagyma semmilyen hatással nincs rájuk, szentelt vízzel, keresztel vagy vallásos ereklyékkel pedig - nem bizonyítottan - távol tarthatóak, ha a vámpír még emberként hitt a hatékonyságukban.  Nem léphetnek be egy halandó otthonába, míg az illető be nem invitálta őket.
A Mágiaügyi Minisztérium szigorú listát vezet minden Magyarországon élő vámpírról. Törvényileg az új emberek átváltoztatása szigorúan tilos, a törvényszegő vagy bizonyítottan gyilkos vámpírokat üldözik.
A mágusokból lett vámpírok átváltozva elveszítik a varázserejüket.


Damfírok

Damfír úgy jöhet létre, ha a vámpír egy nem haldokló,  de sok vért vesztett emberrel itatja meg a saját vérét.
A damfírok éreznek, lélegeznek, a szívük is dobog. Emberi tulajdonságaikat nem veszítik el, továbbra is öregszenek (bár lassabban), életük végén pedig meghalnak, mint bárki más. Emberi ételekre és vérre egyaránt szükségük van az életben maradáshoz. A napfényre igen érzékenyek, meglehetősen kellemetlen számukra kimenni rá, csúnyán leégnek tőle és a szemüket is bántja hosszú távon.
A damfírok tiszta vérű testvéreik különleges képességeit örökölik, a reflexeik gyorsabbak, erejük nagyobb lehet. Ettől függetlenül emberként élik a mindennapjaikat, szaporodásra általában képesek. Aki varázslóból vált damfírrá, az 10 éven belül fokozatosan elveszíti a varázserejét.


Szellemek

A szellemek léte máig nem tisztázott, és rengeteg misztikum övezi. Az bizonyos, hogy a halálukat követően vannak személyek, akik ki tudja milyen módon, de a mi világunkban maradnak. Egyesek szerint a haláltól való félelmük motiválja őket, mások szerint elvégezetlen ügyeik nem hagyják őket továbbmenni. Mindenesetre a lelkek, akik nem távoztak a túlvilágra, örökre szellemlétre kárhoztattak a két világ között.

A szellemek kinézete a halál pillanatába fagyva örökíti meg az embert. Többé nem öregszenek, a ruháik pedig azok, amiket halálukkor viseltek. Ha a halálukat sérülés okozta, ezt is magukon viselik örökre. A szellemek a hétköznapi értelemben képtelenek mágiát használni.

Egy szellem képes látható vagy láthatatlan formát ölteni. A falak és más tárgyak nem okoznak számukra akadályt, átszivárognak rajtuk. Az emberek, akár a varázstalanok is, gyakran megérezhetik a jelenlétüket.

A szellem jelleme semmiben sem különbözik az eltávozott emberétől. Érzései, emléke megmaradnak, ezek azonban sokat fakulhatnak az évszázadok során. Általában egy bizonyos helyhez kötődnek, gyakran kísértik azokat, akik életükben fájdalmat okoztak nekik.

Természetes módon az állatok nem alakulhatnak szellemmé, azonban mágia használatával ez lehetséges. Ritka esetekben, de előfordulhat, hogy a kutyák haláluk után is visszajárnak gazdáikhoz, azok halála után is évtizedekig őrizhetik a sírját.

Utoljára módosította:Lyra Aurora Black, 2017. szeptember 15. 23:57
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
Házvezető-helyettes Rellon, Auror, Defenzor


officer friendly
offline
RPG hsz: 1534
Összes hsz: 3512
Írta: 2014. december 3. 13:00 | Link

Közel emberi értelemmel rendelkező varázslények és bestiák


A varázsvilágban több élőlény is található, akik az emberhez közeli értelemmel rendelkeznek, mégsem tartoznak az emberi fajhoz. Kivétel nélkül mindegyikük rejtőzködik a varázstalan emberek elől. Testfelépítésükben, képességeikben és kultúrájukban különböznek az emberektől, azonban képesek emberi beszédre és gondolkodásra.

Ezeket a lényeket két külö csoportra osztjuk: emberi értelemmel rendelkező varázslények és bestiák. Bár a kentaurok és sellők kifejezetten kérték a bestia státuszt, kultúrájukat tekintve mind közül ők a legfejlettebbek.

Az emberi értelemmel rendelkező lényekre is vonatkoznak az emberi világ alapvető szabályai: bűncselekmény esetén nekik is bíróság elé kell állniuk, ha bebizonyosodik a bűnösségük, börtönbe kerülhetnek. Ügyeiket azonban erre szakosodott bizottság tárgyalja, akik figyelembe veszik a szokásaikból eredő különbségeket.


A kastély környékén és Magyarországon élő varázslények


Kentaurok

A kentaurok Európa erdeiben elterjedt félig ló, félig ember lények. Kialakulásukról keveset tudunk, az emberekkel csak nagyon távoli rokonságban állnak.
Az emberektől elszigetelten, erdősségekben élnek, területüket szigorúan őrzik a betolakodókkal szemben. Hordákat alkotnak, azon belül a szülők és gyermekeik szoros, összetartó családokban élnek. Kölcsönösen tisztelik egymást, nézeteltérésekre köztük ritkán kerül sor. Ha nem háborgatják őket, békés lények. Ha azonban területüket, hitüket vagy fajtájukat sértik, véresen megtorolják azt.
Figyelmük az ég titkai felé irányul. Kiemelkedően művelik az asztronómiát és az asztrológiát, a csillagok segítségével tájékozódni, jósolni is képesek. A földi konfliktusok nem igazán érdeklik őket, eddig egyetlen emberi háború sem volt, amibe érdemben beavatkoztak volna. Az elmúlást az élet szerves részének tekintik, nem küzdenek ellene, az eltávozottaikat a csillagokban látják. Szoros kapcsolatot ápolnak az erdők teremtményeivel, minden élőlényt egyformán tisztelnek. A természet kincseit felhasználva magas fokon művelik a gyógyítást, a legtöbb emberi betegséget képesek kezelni, ezt a tudást azonban megtartják maguknak. Könyveket nem írnak, tudásuk szájról szájra terjed.
Fegyverként íjat és dárdákat használnak, leginkább azonban csak fenyegetésként. Mágikus képességeik a jóslásban és varázsfőzetek elkészítésében mutatkoznak meg.

Sellők

A sellők csak messziről nevezhetők emberszerű lényeknek: víz alatt élnek, lábuk helyett farokúszójuk van, kinézetük pedig nem egyszer csak távolról emberi. Többféle alfajuk létezik. Köztudott, hogy az északi, hideg vizekben élő sellők sokkal csúnyábbak, mint meleg vízi, déli társaik.
Általánosságban elmondható a sellőkről, hogy maguknak való, elszigetelődő lények. Városaikat kőből és hordalékból építik tavak és tengerek alján, egy város élén a királyuk áll. Náluk is kialakultak a különféle szakmák, vannak, akik vadászatból (halászatból) élnek, mások vízi növényeket termesztenek. Apróbb halakkal táplálkoznak, azonban teljes szimbiózisban élnek velük, a víz összes élőlényét tisztelik.
A déli sellők építészete díszes, előszeretettel használnak kagylókat gyöngyöket, újfent azonban a szárazföldi ember szemetét is beépítik házaikba. Északi társaik egyszerűbb, ám annál masszívabb házakat építenek. Ruházatuk kagylókból és hínárból áll, a nők gazdagabban díszítik magukat.
A beszédük a szárazföldön fülsiketítő rikácsolásnak hangzik, a víz alatt azonban hangjuk kellemes. Művészetük a zenére épít, hiszen a víz alatt szépen és jól terjed a hang. Kezdetleges hangszereket is használnak.
Távol tartják magukat az emberektől, azonban előfordult már, hogy tengerbe vagy tóba esett gyermekeket mentettek ki. Ugyanígy elvétve megesik, hogy a csónakokról szemetelő embereket a vízbe borítják vagy lerántják magukkal, halálos atrocitás azonban évtizedek óta nem történt.

Házimanók

A házimanók a koboldok nagyon távoli rokonai. Emberemlékezet óta a mágusok szolgálatában állnak, természetes életformájukat egyáltalán nem ismerjük. Ha léteztek is vad házimanók, ők vagy évezredekkel ezelőtt kipusztultak, vagy mágusok szolgálatába álltak.
Apró, gyermekméretű lények, testalkatuk törékeny, füleik denevérszerűek. Kerek fejükön hatalmas, vizenyős szemek ülnek, fogsoruk hiányos és tompa. Jellemzően görnyedten, csöndben járnak.
Apróbb varázslatokra, így hoppanálásra is képesek. Gazdájuk hívására bármilyen távol is vannak épp, rögtön meg tudnak jelenni. A varázsláshoz nincs szükségük eszközökre, így valószínűleg komoly mágikus képességeik vannak, ezt azonban sosem fitogtatják.
Egy manócsalád általában egy máguscsaládot szolgál több generáción át. Önszántukból sosem hagyják el gazdáikat, ezt pedig megtehetik, ha ruhaneműt kapnak. Az egyikei azoknak a fajoknak, amik sosem lázadtak fel az emberi elnyomással szemben.

Tündérek

Tündérek világszerte a melegebb területekre jellemzők. Apró élőlények, kik virágos-fás ligetekben élnek.
A tündérek a rovarokhoz hasonlóan petével szaporodnak. A petéből először hernyó kel ki, majd a bebábozódást követően alakul ki a végleges tündér-forma. Testük az emberéhez hasonló, hátukból azonban szitakötő- vagy színpompás lepkeszárnyak nőnek, melynek segítségével repülni is képesek. Ruházatuk virágszirmokból vagy levelekből áll.
A hiedelemmel ellentétben férfi és női tündérek is léteznek, mindegyikük kedves, békés lény. Nagy családokban élnek, és vigyázzák a ligetüket. Képesek kommunikálni a növényekkel és apróbb állatokkal. A természettel teljes összhangban élnek.
Mágikus képességeik nincsenek, virágporból viszont tündérport tudnak előállítani. Akire ezt a port rászórják, kommunikálhat velük.


A kastély környékén, Magyarországon nem élő varázslények


Azok a lények kerülnek itt felsorolása, akik természetszerűen nem fordulnak elő Magyarországon. Ez azonban nem jelenti, hogy behurcolt fajként néhány egyedük nem jelenhet meg az országban - kivételt képez, ahol ez külön kikötött.

Vélák

A vélák testalkatilag a legjobban emberre hasonlító mágikus lények. Könnyen elvegyülnek az emberek között, mégis kitűnnek közülük határtalan szépségükkel. Ha egy tapasztalatlan halandó férfi a női egyedek közelébe kerül, azonnal olthatatlan vonzalmat és vágyódást kezd érezni irántuk, mely a távolság leküzdésével egyre erősebb lesz. Ilyenkor a véla hatása alá került férfi veszélyes és lehetetlen dolgokra kész vállalkozni, hogy a gyönyörűség kegyeibe férkőzzön. A halandó nőkben is feltörhet a vágyódás vélák iránt, néhány írásos dokumentum azonban azt támasztja alá, hogy a nők ennek könnyebben ellenállnak. Bármely nem képviselői képesek lehetnek kontrollálni efféle érzéseiket, ha nem éri őket felkészületlenül a véla megjelenése.
Ezek a lények magasak, vékonyak; világosszőke hajjal, világoskék szemmel, telt ajkakkal és tejfehér bőrrel rendelkeznek. A vélák mindaddig sugárzóan szépek, ameddig fel nem bosszantják őket, ekkor arcuk eltorzul „csúfabb lesz a legrusnyább banyánál is”, természetük agresszív, ellenséges, mely nagy erejű mágiájukkal keveredve végzetes pusztítást válthat ki.

Óriások

Az óriások hegyvidékeken több tíz méter magasra is megnövő, emberszerű lények. Tíz-tizenöt fős hordákban élnek, melynek élén a legnagyobb férfi óriás áll. Kultúrájukról elszigeteltségük okán meglehetősen keveset tudunk. Az biztos, hogy a hordák kapcsolatban állnak egymással, ezt a kapcsolatot azonban leginkább viszályok és állandó háborúk jellemzik. Megesik, hogy egy-egy óriás az óriások királyának kiáltja ki magát, ezek a királyságok azonban hetek alatt véres viszálykodásba fulladnak, majd szétesnek.
Az óriások élettartama nagyjából duplája az emberének. Felépítésük masszív, ruházatukat állati bőrök alkotják. Mindenevők, hatalmas testük azonban leginkább nagyvadak elfogyasztásával képes jóllakni. Az erdőkben rombolásukkal hatalmas károkat okoznak.
Jellemük erőszakos, agresszív. Beszédük valamiféle dörmögésre hasonlít, nagyon kevés és primitív szót használnak. Könnyen befolyásolhatók és ingerelhetők.
Veszélyességük miatt a minisztériumok ügyelnek arra, hogy az óriások hordáit távol tartsák mind a varázstalan, mind a varázsos emberektől.
Mágia használatára képtelenek. Magyarországhoz legközelebb a Tátrában élnek.

Koboldok és leprikónok

A koboldok alacsony, manószerű lények, hosszú fülekkel, hatalmas, görbe orral és hosszú ujjakkal. Kiemelkedően intelligensek.
Ezek a lények eredetileg barlangokban laktak, azonban könnyedén alkalmazkodtak az emberi környezethez. Az emberekhez hasonlóan összetartó családokban élnek. Kultúrájuk a földközeli élethez idomult, kunyhóikat a földbe vájják vagy barlangokban építik ki, berendezéseikhez pedig kizárólag növényeket használnak fel. Mindenevők, leginkább mégis zöldségeket és gyökereket fogyasztanak.
A koboldokat vonzza és megbabonázza az arany és más drágakövek. Évezredek óta foglalkoznak bányászattal, bár a kitermelt kincseket gyakran semmire sem használják, csak felhalmozzák őket.
Az emberek ismerték föl először kiemelkedő intelligenciájukat az arany és pénz mozgatása terén, ők bíztak meg először koboldokat bankjaik őrzésére. A legnagyobb bankokban tradicionálisan máig több száz vagy ezer kobold dolgozik, akik kitanulva az írás-olvasást az embereknél precízebben képesek a számokkal való bűvészkedésre. Különleges kapzsiságuk szintén hozzájárul ahhoz, hogy az aranyat erőn felül őrizzék.
Manapság rengeteg kobold dolgozik mágusok által működtetett bányákban is, különösen Kelet-Európa területén.
Rendelkeznek mágikus képességekkel.

A leprikónok a koboldok közeli rokonai, kizárólag Írország területén fordulnak elő. Sokkal apróbbak, mint az európai kontinensen élő társaik, rejtőzködőbbek és nem is vegyülnek az emberekkel. Az arany ugyanúgy vonzza őket. Többnyire zöld, növényekből készített ruhákat hordanak, jellemük gyerekes, gyakran tréfálják meg a területükre tévedőket.

Szfinxek

A szfinxek ritka, Egyiptom területén élő varázslények. Kiemelkedő intelligenciájuk ellenére a minisztériumok egyértelműen a bestiák közé sorolják őket erőszakos természetük okán.
Női fejjel és oroszlántesttel rendelkeznek, élettartamuk ismeretlen. Eddig egyetlen hím nemű szfinxet sem sikerült találni, így életmódjukról, szaporodásukról szinte semmit sem tudunk. Távol tartják magukat az emberektől, előszeretettel szórakoztatják magukat találós kérdések kiötlésével, de a kirakósokat és szójátékokat is nagyon szeretik. Ha mégis egy emberrel találkoznak, biztosan feltesznek neki egy feladványt - ha pedig nem sikerül megválaszolnia, azonnal végeznek vele.
Nemzetközi egyezmények következtében a szfinxeket szigorúan tilos Egyiptomon kívülre telepíteni, így Magyarországon sem fordulhatnak elő.
Utoljára módosította:Dwayne Warren, 2014. december 3. 13:30 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában

Dwayne Warren
Házvezető-helyettes Rellon, Auror, Defenzor


officer friendly
offline
RPG hsz: 1534
Összes hsz: 3512
Írta: 2014. december 3. 13:00 | Link

Magyarországon előforduló,
nem emberi értelemmel rendelkező varázslények


Az iskolában minden diák számára engedélyezett egy-két viszonylag kis testű varázslény, vagy mágikus képességekkel nem rendelkező állat birtoklása. Azonban a minimum XXX besorolásúakhoz minisztériumi igazolás szükséges, így kizárólag a VB (szerepjátékosan az iskolaigazgató) engedélyével birtokolhatóak!


A kastély környékén, Magyarországon fellelhető varázslények


A kastély környéki varázslények az erdő mélyén illetve Bogolyalva környékén élhetnek. Mindkettő természetvédelmi terület, az ott élő varázslények biztonságáért a minisztérium felel.
A környéken kívül Magyarország egész területén találkozhatunk varázslényekkel, legtöbbször Nemzeti Parkok területén. A nagyobb és veszélyesebb bestiák számára (például sárkányok) a minisztérium rezervátumokat jelöl ki, ezek csak engedéllyel látogathatók.


Futóféreg
Bundifult
Csippelke
Harapós tündérmanó
Hamukuszma
Botsárka
Augurán (Ír főnixmadár)
Búdongó
Padlásszörny
Acsarka (Sünmajmoló Bosszancs)
Ólálka
Hippogriff
Thesztrál
Unikornis
Tytogriff

A kastély környékén szintén fellelhető, kifejezetten Magyarországon őshonos varázslények


Ezek a varázslények csak és kizárólag Magyarországon őshonos, máshol nem található állatok, melyek olykor fellelhetőek a kastély környékén is, a Turult kivéve.


Csillós Plumpó
Cincogár
Jégfajd
Morgondár
Ködfoltos Ordas
Szárnyalgó
Csodaszarvas
Turul


Magyarországon gyakran tartott vagy előforduló, nem őshonos varázslények


Az itt található varázslények behurcolás során kerültek az országban, elvadult háziállatok leszármazottjai, vagy épp olyan nagy számban tartottak, hogy gyakran előfordulónak számítanak.


Golymók
Hurú
Tüzes csiga
Rőtsipkás
Krup
Murmánc
Orrontó Furkász

Sárkányfajok:

Magyar Mennydörgő
A mennydörgőn kívül hazánk légterébe néha berepülhet egy-egy Román Hosszúszarvú Sárkány is, azok azonban ritkán tartózkodnak huzamosabb ideig nálunk.

*a Harry Potterben előforduló varázslények leírása: Legendás állatok és megfigyelésük (JK. Rowling) - Animus Kiadó, 2001
*a magyarországon őshonos állatok leírása Derek Taylor műve
Utoljára módosította:Emma McNeilly, 2015. augusztus 19. 11:04 Szál megtekintése
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumSzabályok és információkVilágleírás