37. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. január 2. 19:55 | Link

Annelie F. Blargjsrthoi

december 23, este

 Életembe nem láttam még ilyen első osztályú előadást, mint amire Annelie meghívott. És bár valóban kedvem lett volna gratulálni nekik a lenyűgöző műsorért, sajnos leragadtam a mellettem tomboló lánnyal még besezélgetni egy kicsit. Helyes egy leányzó volt, meg kell hagyni, de a közelébe se ért annak a Rellonosnak, akit volt szerencsém fejbe kólintani a dobverőmmel - majd nem sokon múlott, hogy élve felkoncol. Nem erőltettem a dolgot, a végén adtam neki egy puszit, amibe belehajolt, és igazat is adtam neki: miért ne. Nem fogtam hosszúra a dolgot, épp igyekeztem ugyanis az egyik fellépőhöz, amit közölve vele mégiscsak leléptem a sátrak felé. Ízlésesen út közben egy cigarettát elszívtam, itt-ott útbaigazítást kértem, és mily boldogsággal töltött el az érzés, hogy másodjára sikerült megtalálnom Anniéket! Addigra már bőven kivégeztem a dohányomat, amely maradékjai valami fűcsomóban végezhették. Mielőtt beléptem még megigazítottam a fekete szövetkabátomat és sálamat, kisöpörtem minden porszemcsét az ingemről, beletúrtam a hajamba, ránevettem egy lányra, aki mindezt leesett állal nézte végig és benyomultam szépen a helységbe. Szerencsémre a leányzó egyedül piszmogott valamit a szobában és igencsak reméltem, hogy nem olyan jókor jöttem be, hogy most leátkozzon, tehát a biztonság kedvéért még csak rá se néztem, hanem rögtön a sarokba. De az anyja, se Cath, se Máté. Lehet együtt mentek el valamiért a cirkuszi növendéknek, de ez csak annál jobb! Legalább nem kell még őket is magammal vinni, esetleg meghívni őket inni, ne adj Isten hát ha még sokat és töményet is akarnak inni.. Na nem.
- Na, kész vagy már? Menjünk, kérlek! - beszéltem oda pontosan a saroknak, ahol egy valami fogas-szerűség állt, s még mielőtt bármit válaszolhatott is, folytattam. - Pazar volt a műsor. Egyszerűen fantasztikus voltál, imádtam. - most már befogom, mert még le talál átkozni, aminek a lehetősége így sem volt elhanyagolandó. Nem, még véletlenül sem mertem odasandítani, mert bár a késztetés megvolt igen rendesen, azért az ő haragjától tartok. De na, menjünk már!
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2015. január 2. 22:08 | Link


Így nézünk ki


Nagyon hosszú, tartalmas és nagyon nagy sikernek örvendő műsoron volt túl a Mirákulum, köztük Anne is. Elfáradt, de még a műsor után beszélgetnie kellett a vendégekkel. Már Máté kezét szorongatta, és a vállár hajtotta a fejét, jelezve, hogy menjenek már. Catet is vitte magával a lakókocsijukba, ahol elbúcsúzott nagytesójától, barátnője pedig hallgathatta a boldog, de egyben fáradt nyavalygást, igaz, csak pár percig.
Közben a lány felfrissítette magát, átöltözött, extra sminkjét pedig lemosta, azt is csak bólogatással fejezte ki, mennyire nem bánja, ha Harold elhívja Catherine-t sétálni. Tudta, hogy a bátyjának bejön a csaj, de neki meg pasija van, szóval...na ez a rész már hidegen hagyja.
Egyedül maradt a kocsiban, éppen az utolsó simításokat végezte arcán, a vörös rúzst kente fel mikor nyílt az ajtó, valami idegennek tűnő csöves...fiú kukkantott be. Annelie felvonta szemöldökét, aztán összecuppantotta ajkait.
- Tudom - villantotta meg vörös szája mögött hófehér fogait egy vigyor keretében. Őszintén jó kedve volt, fel is pattant a székből, magára kanyarította kabátként funkcionáló blézerét és odalépett Ruihoz.
- Hova is megyünk? - egy pillanatra elgondolkozott, arról valahogy nem esett szó, hogy a műsor után hol fognak haverkodósat játszani.
- Amúgy egész tűrhetően nézel ki - picit lábujjhegyre állt, megigazította a srác kabátjának gallérját, majd végignézett rajta. Nem, nem úgy, mint férfi, hanem mint divatos srác...
Hozzászólásai ebben a témában

Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. január 2. 22:43 | Link

Annelie F. Blargjsrthoi

 Az én szerencsémre legyen mondva, hogy olyan állapotban leltem fel, mikor talán eszébe se jutott az a lehetőség, miszerint csak úgy üdvözlés-képp hozzám vág egy cserepet vagy épp ami a keze ügyébe kerül. Egy tükröt vagy valamit. Kellemes csalódásként ért, mikor odaállított mellém, megcsapott enyhe, de kellemes parfümje és megcsodálhattam a ruháját. Habár igaz is.. neki szinte minden modell jól áll.
- Egy teázóba gondoltam, de ilyenkor már egy sincs nyitva. Úgyhogy.. - ilyestájt pipiskedett a lábujjhegyén igazgatva a galléromat és mit ne mondjak, igencsak tetszett ez a helyzet. Egy szép, intelligens és karizmatikus lány olyan közel, hogy szinte érzem leheletét az arcomon.. Mindössze egy pillanat erejéig akadt össze pillantásunk, de rögtön ki is hátráltam a képből..- Keresünk egy kocsmát. - fejeztem be a mondatot, hogy végre elhagyva a lakókocsit kiléphessünk a szabadba s udvariasan felajánljam neki jobbomat.
- Jut eszembe. Tudsz itt a közelben egyet, vagy menjünk aztán majdcsak látunk? - néztem még rá még mielőtt esetleg elindulnánk bármerre is.
Utoljára módosította:Rui Mendes Dias, 2015. január 3. 09:29
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2015. január 3. 07:24 | Link


Így nézünk ki


Annelie arckifejezésén látszott, hogy a teázónak még a gondolata is riasztja, Ruiból meg amúgy nem nézte volna ki. A második verzió valamivel jobban tetszet neki, de a kocsmákkal sincs kibékülve, hisz nem iszik igazán alkoholt, maximum ha ünnepelnek, vagy Noel meglátogatja egy üveg bor társaságában. Az is régen volt már.
Indulás előtt egy pillantást vetett az íjára, ami az ágya fölött a falon pihent. Ő most itthon marad, biztonságban, elég a pálca is. Becsukta maga után a lakókocsi ajtaját, mielőtt pedig belekarolt volna a srácba, körbenézett. Máténak direkt nem szólt, hogy elmegy. Biztos, hogy ott állt volna végig amíg a másik megérkezik és leült volna vele beszélgetni, mintha az apja lenne. Szerencsére nem volt ott senki a közelben, javarészt az emberek a sátorban ünnepeltek, beszélgettek, meg hát pakolták össze a dolgaikat.
- Minden utcában van legalább kettő, nem lesz nehéz - vigyorodott el és szépen a másik kijárat felé kezdte húzni haverját, vagyis a drótkerítéshez, ahol mindig át szoktak szökni. Van rajta egy kisebb lyuk, Anne viszont azt a megoldást választotta, hogy átmászik rajta.
- Gyere - vigyorgott rá Ruira a kerítés tetejéről, majd leugrott. Két lépést odébb állt, aztán megigazította blézerét.
Ahogy ránézett Ruira, nem igazán tudta hova tenni. Mert hát Catherine-t megérti amiért eljött vele az előadásra, de ezzel a levitással még nem ismerik egymást olyan jól.
- Öhm...örülök, hogy eljöttél.
Hozzászólásai ebben a témában

Rui Mendes Dias
INAKTÍV


Mikulikánus.
offline
RPG hsz: 48
Összes hsz: 114
Írta: 2015. január 3. 13:35 | Link

Annelie F. Blargjsrthoi

 Igen, ez is meglepetésként ért, hogy Máté nincs a közvetlen közelében, mert hát kétlem, hogy csak így elengedné hőn szeretett kis "hugicáját", a valódi bátyjáról pedig eddig még csak hallottam. És ha csak fele annyira vagány, mint Annelie, akkor már gratulálni kéne a teljesítményéért.
 Na szépen megcsodáltuk egymást, galléros igazgatásomra én is megjegyeztem futólag a két tagmondat közt, hogy azért rajta is megakad az ember tekintete, s kilépve a lakókocsi ajtaján, már vitt is valamerre. Kicsit furán jött ki a lépés, mivel ő karolt belém, tehát nekem kéne mutatni az utat, azonban ő volt az, aki a kerítés felé kormányzott. Nem teljesen értettem a dolgot, de amíg odaértünk, addig megkérdeztem még tőle, hogy milyen gyakorisággal szokott kocsmázni - nem megsérteni akartam, csak valahogy nehezen nézi ki belőle az ember.
 Aztán gyakorlott mozdulatokkal úgy mászott fel, majd át a kerítésen, hogy óvatosság végett alig volt időm körbepillantani. Ott a közelben volt valami tátongó űr a drót szövetében, no persze bizonyára még nem vette észre, azért választotta ezt a megoldást. A biztonság kedvéért mégegyszer azért körbehordoztam a pillantásom, netán lelek fürkésző tekintetek, esetleg egy zabolázatlanul rohanó Mátét. De nem, senki az ég világon le se s... sajnált minket.
- Úton vagyok. - válaszoltam a már kerítés tetején nógató lánynak, ám megvártam, míg épségben megérkezik a túloldalon és elhátrál. Nem mintha nem lettem volna meggyőződve arról, hogy az ég világon semmi baja nem lesz, azért mégiscsak jelenleg az én felelősségem a leányzó. Kabátomat lehámoztam magamról - benne a cigarettámmat - s áthajítottam a lánynak remélve, hogy el is fogja kapni. Eztán gyakorlott mozdulatokkal másztam majd ugrottam a drótról, köszönhetően a katonai kiképzésnek és gyakorlatoknak. A másik oldalnál megköszöntem neki, hogy tartotta a ruhámat, majd ismét a karomat nyújtva neki elindultunk az egyik irányba.
- JAh tudod éppen nem volt jobb dolgom. - és mert perseze sosem voltam mágikus cirkuszban. Nem ilyesféle helyről jöttem. - Na és te világ életedben ezt akartad csinálni? - enyhe kis akcentusom itt-ott hallatszik, főleg akkor, amikor nem figyelek rá. Van úgy, hogy a mondatban egy szó után megállok gondolkodni, s nem mindig használom a megfelelő alakzatot vagy igeidőt utána, de azért a nagyját csak meg lehet érteni. Ilyen és hasonló témákkal kezdtük amíg oda nem értünk a kocsmához, röpke 10-20 perc alatt, ha érzékszerveim nem csalnak.
Hozzászólásai ebben a témában

Annelie Freya Blomqvist
INAKTÍV


bestiák anyja
offline
RPG hsz: 486
Összes hsz: 10623
Írta: 2015. január 4. 17:31 | Link


Így nézünk ki


Ahogy a fára mászás, és a karikán, meg szalagon való tartózkodás, a kerítésmászás sem tartozik Anne gyengéi közé. Azokról inkább nem beszél, elég ha Máté tudja, másnak nem kell.
Ruira várakozott a túloldalon, a kabátot viszont nem akarta megfogni. Összevonta szemöldökét, de az utolsó pillanatban elkapta a szövetet, még mielőtt belepottyant volna a hóba. Ennyit megtehet egy olyan ismerősért, aki eljött Szalamantonba megnézni a műsorukat, pedig nem valószínű, hogy ilyen körökben mozgott volna korábban. A cirkuszt nem mindenki tekinti jó szórakozásnak, pedig ők különlegesen csinálják amit csinálnak.
A lány még így egy órával az előadás után is érezte magában a fáradtság ellenére azt az adrenalint, ami felváltotta az izgalmát abban a pillanatban, ahogy a levegőbe kezdett emelkedni a karika, a vörös hosszú ruhája pedig rózsaszirmokban hullott szét, egészen míg dresszé nem alakult. Egy pillanatra elkalandozott, felidézte a közönséget, az arcokat.
- Mi? Ja... - elmosolyodott, és bólintott. - Mióta az eszemet tudom. Anyu is légtornász - vállat vont, biztos volt benne, hogy ez elég magyarázat arra, hogy egy lány miképp lesz 16 éves korára artista. Persze a bájital titok, arról nem beszél.
A beszélgetés gördülékenyen ment közöttük és hamar találtak egy szimpatikusnak tűnő kocsmát. Rui ment előre, Anne a fejét lehajtva nézett elsőre körbe. Összeszűkített szemekkel fintorgott egy nagyjából vele egyidős srácra amikor végigmérte, gyorsan bele is karolt a fiúba amolyan vele vagyok módon.
- Kérj nekem is valamit, addig elfoglalom azt a helyet - bökött a fejével az egyetlen szabad asztal felé, szerencsére hátrébb. Meg is indult felé, aztán a kabátját letéve folyamatosan a pult felé nézett, drukkolt, hogy Rui minél előbb odaérjen hozzá.
Hozzászólásai ebben a témában


Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínekMágusfalvak és városok