Minden, ami nem Budapest és környéke. Olyan nagyvárosok, mint Pécs, Miskolc, Debrecen, Székesfehérvár, Szombathely, Nyíregyháza, Eger és sok másik, valamint falvak és határon belüli helyek és a Balaton, valamint azt körülvevő helységek.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=689885#post689885][b]Maja Bojarska - 2017.07.12. 04:33[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Nem rejtegettem a dolgot, az igaz, ettől még nem akartam, hogy a kis személyes háborúnkkal szórakoztassuk csupán a férjecskét, így visszavonulót fújva foglalkoztam inkább csak vele. Nem akartam azon idegbajt kapni, hogy belekötöttem a saját kutyinkba, mikor a kedvenc pólóm szétrágását még be se vallottuk Lewcsinek. Nem is most fogjuk.
- Igen, persze. Úgyis odapakoltam mindent már. - Készségesen bólogattam, pontosan tudtam mit szeret és hogyan megy ez nála és engem kicsit sem zavart a dolog. Az ő étrendjéhez amúgy is gyakorlatilag már két fogáson túlestem én is, ki lennék, hogy beleszóljak? Amúgy sem terveztem bármiben változásra bírni őt, sőt, én kifejezetten szerettem, hogy olyan maradt, amilyen volt a legtöbb dologban. Szerintem butaság az emberektől elvárni olyat, amihez nem illenek, ilyen dolog ez. Mondjuk én azért lehetnék néha okosabb, ügyesebb, meg megtanulhatnék a számra ülni, ezt pillanatok alatt éreztem is.
- Nyönyönyö. Cssss. De, de nem leszúrni akartalak, csak… nekem ugyan olyan jó vagy úgy, mint így, nem kell ezért máshol pluszban fáradni, hm? Viszont nem annyira fontos ám ez, szeretlek, Szívecske.
Még adtam neki egy futó és átmeneti búcsúcsókot, aztán szeleltem csak el a dolgomra, még ő a konyhába jutott. Nem sokáig voltam el, így még időben lehuppanhattam, hog én is nekikezdjek. A teli szájas beszédben már nagyon menő voltam, de most próbáltam figyelni, így csak mikor lenyeltem a falatot csicseregtem.
- Gurkó? A bordád vagy a fájdalmat? Tuuudom hogy nem mindegy. Örülök, hogy ízlik. - Aggodalmasan pillogtam rá, attól még, mert én is élek ebben, nem féltem őt, vagy bárkit, aki fontos kevésbé. Sőt, mivel pontosan át tudom érezni, milyen mikor elviszi a vas a karom, vagy lábam, esetleg éppen mellkason dobbant, nem is vagyok nagyon távoli ettől. A szájam rágcsiztam az evős szünetben, aztán meglepően kevés hami után eltoltam a tányért, hogy én kérem szépen végeztem, aztán szépen mosolyogva figyeltem, még ő is, közben a gumicukros zacsit is felbontottam. Én most skippeltem a sütit, nem magamnak csináltam amúgy sem.
- Ühm, ha végeztél, mutatok valamit, jó? - Még beszéltem végig a békáimat tanulmányoztam, igazából csak megerősítést vártam, hogy nincs nagy baja azért, és nem volt olyan szörnyű a nap se, hogy most inkább csak feküdjünk, szeressem meg ő is engem és legyen vége. Én igazából még a nap eseményein pörögtem, majdnem szó szerint is hála a cukornak.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=689898#post689898][b]Maja Bojarska - 2017.07.12. 12:24[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- Ő az a buta és undi lány lehetett, aki az arcodba hajol, mikor nem szeretnéd.
Magamhoz képest elég határozottan foglaltam össze, hogy más lányoknak miért lehet ezzel baja, ami mellesleg engem nem igazán érintett. Elhúztam a számat, hogy jelezzem is ez mennyire fúj egy dolog, de aztán csak elvigyorodtam. Mondták már, hogy buggyant vagyok, fura és nem normális, ettől még ilyenkor igenis pozitívnak éreztem. Sosem akartam olyan egyforma lenni, mint ők, meg valahogy nem is ment. Pedig megfordult egyszer-kétszer a fejemben, hogy akkor talán könnyebb lenne velem. A takarítónősre csak furin néztem, eleve nem értettem, de pont annyi lehetett a problémás összefüggés, mint a vacsi és az illat között, így nem is vitatkoztam a dologgal.
Inkább a gyors mozgásra és a kajcsira koncentráltam, mert attól boldog voltam. Most kivételesen nem az evésre céloztam ezzel, hanem, hogy így ohanásan vagyunk, akkor is ha egyikünk sztrájkolva csak feküdt a padlón mellettünk és bánatosan nézelődött. Jó, sikerült neki, mert rosszul éreztem magam most már, amiért felemeltem a hangom. Sóhajtottam is egyet, aztán inkább arra figyeltem, mi történt a Drágasággal ma.
- Szörnyű hangokat adsz, néha azon gondolkodom, mi van, ha kipottyan belőled egy csavar, mint régen a babaházból… az utána így bumcsi bedőlt. Az nem jó, naaagyon nem. - Látványosan ráztam a fejem, hogy ez a lehető legrosszabb opció és nem is tetszene bár ez nyilvánvaló. Aztán előhoztam, hogy amúgy én mutogatni meg ezzel együtt nyilván beszélgetni szeretnék, de kicsit elbizonytalanított. Miért lenne baj? Vagy az van, lehet, nem is igazán tudom. Eddig csak kicsit el voltam veszve, Annetől meg megijedve, de most rendesen elkezdtem aggódni is, eddig azért ennyire nem tettem. Hiszen, csak nem fog megenni, hiába volt rossz napja. Én tudom, hogy nem, na.
- Nem hiszem. Csak ne nézz így, jó? - A tekintetét keresve piszkáltam a békákat, aztán felálltam és mögé csoszogtam, hogy átkarolva az állam a vállára támasztva döntsem a fejem az övének. Ezután előre nyúltam mellette és eltoltam az üres tányért, hogy a békákat odahúzva kipakoljam őket. Először egyet, aztán még egyet és egy harmadikat is. A negyedik meg a kezemben pihent.
- Tudod mi ez?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=689932#post689932][b]Maja Bojarska - 2017.07.12. 14:58[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Csak hümmögtem kicsit, hogy hát én ezt tökre elhiszem, meg bizonyosan így van, de nem zavar. Nem igazán tudom, mikor éppen fogalmam nem volt róla milyen ő, hol van, vagy egyáltalán hogyan van, miért kéne elítélnem azon tetteiért. Még azokért sem szoktam igazából, amik azóta voltak, hogy így itt voltunk egymásnak. Azt hiszem én igyekeztem minden rosszban valami kis jót találni, több-kevesebb sikerrel pedig ment is, mikor volt ilyen. De szerencsére nem panaszkodhatok. Szeretem ezt így, ahogy vagyunk. Inkább Voltot figyeltem, már egész bűnbánóan meredtem rá, de mielőtt még eljutottam volna bármire is, a figyelmem Lewy gurkós problémájának szenteltem, ha akartam volna, se sikerülne ezt ignorálni. Azt hiszem van valami saját érzékelőm, ha tíz mondat kellős közepén mondja ki és be is aludtam a harmadiknál, erre akkor is felriadnék.
- Én is, nagyon-nagyon. Így pont jól egyben vagy, bár ki tudja, hol hiányzik valami, mondjuk észre még nem vettem. Majd figyelek jobban. - Elvigyorodtam a dologra, nem mintha nem ébredne úgy szerencsétlen mellettem reggel, hogy csak ülök fölé hajolva és figyelem vagy méregetem. Na, szeretem egyben és egészségesen tudni azt, akit szeretek. Ezért igazán nem lehet szerintem hibáztatni. Közben némi simi után, amit a fejemmel követtem el az arca ellen a gumicukikra összpontosítottam. Azt hiszem izgultam, utoljára talán akkor izzadt így a tenyerem a közelében, mikor az a bizonyos legeslegelső séta megesett és megfogta a kezemet.
- Ez itt egy Ohana. - Pillogtam magam elé, de nem hagytam sok szünetet, mielőtt halálosan beleun, hogy megint valami új mese jött és biztos meg akarom nézni. Bár ami azt illeti ebbe a mesébe szívesen belepörgettem volna, hogy mi lesz mondjuk holnap, de megerőltettem a türelmem. - Itt van egy apuka béka, mint te, meg egy anyuka, mint én, meg egy első gyerkőc, mint Volt.
Soroltam szépen, mutogatva végig. Aztán odatettem azt a negyedik kis quaxit a családhoz. Rápillantottam oldalról somolyogva, hogy vajon mennyire lehet még homályos, mit szeretnék körülugrálni, ahelyett, hogy kinyitnám a szájacskám. Elhajoltam, hogy visszakalimpáljak a székemig, amit mellé húztam, aztán lecsücsülve rá húztam a táskám az ölembe. Lecipzároztam, aztán a papírtasakot kihúzva odatettem a békuk mellé. Abba nyomorgattam vissza mind a két tesztecskét, amit éppen nem evett meg Volt. Ha kinyitja ő is látni fogja, amit én, szóval csak néztem rá szép nagy szemekkel a kezeim az ölembe ejtve, a lábaim meg magam alá húzva a széken.
- Érted? Megnézed mi van benne?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=690000#post690000][b]Maja Bojarska - 2017.07.12. 19:33[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Ugyan én aggódtam kicsit a szavai ellenére is, de nem akartam vitatkozni. Jól érezte magát, az azért engem is megnyugtatott. Bár volt sejtésem rá, hogy nem csak a pozitív gondolkodás segítette őt ebben, hanem sokkal inkább a csapat gyógyítóinak keze volt a dologban, azért szerintem már nekik is lógtam volna én is sütivel, vagy úgy valamivel. Viszont most, hogy ezen legalább nem pörögtem és aggodalmaskodtam, volt más, ami még váratott magára. Nem igazán készültem rá, azt hiszem csak szerettem volna a tudomására hozni, meg egy kicsit azt is, ha örül, de egyelőre előbbin dolgoztam, utóbbiban meg reménykedtem. Nem nagyon ment a vacsi részemről, szóval majdnem biztos vagyok benne, hogy mire végzünk leszek éhes, vagy reggel de nagyon. Egyik opció se volt szimpatikus, de nem nagyon volt mit tennem. Inkább szépen és csendesen lépdeltem mögé, hogy megszeretgessem, mielőtt még békás előadást tartottam volna. Próbáltam nyugodtan és higgadtan mesélni, de azért nekem is megremegtek a kacsóim, és nem voltam teljesen biztos a dolgomban. Szerettem volna, ha ahogy elképzeltem abban a pillanatban, olyan könnyen ki is derül, mert valahogy a szavak a számon nem akartak kicsúszni. Azt hiszem vagy az első nem akartam lenni, aki kimondja, vagy csak nélküle nem akartam. Így kis idő után közelebb húzva a széket ültem mellé, de felé fordulva.
- Van? - A popsim alá hajlított lábikóimon doboltam, aztán pedig a zacskó előkerülése után a táskám szorongattam, ahogy picit félve, de halványan elmosolyodva bámultam a békákat. Láttam, ahogy előkerülnek a tesztek, hát nem voltam biztos, Anne ide vagy oda. Az egyikre rászöktek egy tigrisről a csíkok, és mivel szorgalmas voltam a papírokat illetően, tudtam mit jelent ez, de a másikon ott virított a felirat ehelyett. Nem mertem semmit kérdezni, azt hiszem mire a teszteket megláttam én már az iskolában kapott első sokkon átestem, de az is ilyen lehetett. Pedig szerettem volna tudni mit gondol, vagy érez, vagy úgy bármit. Helyette ott billegtem kicsit szorongatva a cuccaim, odafagytam a székhez, pedig meleg van. Bólintottam a kérdésre, mer hát igen, azt hiszem ezt lassan kijelenthetem, bár még doktornéni vagy bácsi az nem mondta.
- Én... Mi... azt hiszem. Ühhüm, szerintem nem csak gumicukor van a pocimban... - Elég halkan, talán kicsit motyogósan is beszéltem, de kinyújtottam felé a kezem, hogy megsimogassam az arcát, nem tudtam egyelőre hányadán állunk ezzel. Olyan furi volt az egész. Nem éreztem rossznak, de egyelőre a jót se találtam. - Nyuszó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=690035#post690035][b]Maja Bojarska - 2017.07.12. 23:28[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Nem akartam túlságosan nagy feneket kerítve célozgatni, azt szerettem volna, hogy megértse, mi is folyik itt és ha sikerült, akkor lássak valamit, amiből tudom, hogy igen, ez tényleg öröm, ahogy a nagy könyvben meg is van írva. Persze leszámítva apróságokat, amik miatt tudom, hogy furán néznek rám amúgy is, csak ez engem éppen ebben a pillanatban nem kötött le. Vagy ha mégis, a gondolataim másfelé voltak, reménykedtem, hogy a munkába állt g*lyánkat nem szeretné Lewy retúrjeggyel jutalmazni gyorsan és véletlenül sem lesz ettől még rosszabb estéje, mert bár tartotta magát, azért láttam, hogy nem ment minden olyan csudamesésen, mint mehetett volna. Nem szeretem, ha lehangolt, vagy szomorú, esetleg nincs hangulata úgy semmihez. Szóval most leginkább csak figyeltem, előbb a brekikre mit szól, aztán kicsit meglepett, hogy talán tudja is már, de az a halvány mosoly, ami előbújt el is illant az arcomról, ahogy nyeltem egy nagyobbacskát a tesztek utáni - lényegében teljesen értelmetlen - párbeszédünkre.
- Ez? Ez mi? - Még én is éreztem, hogy furikat mondok, és ő sem állt azt hiszem jobban. Csak mikor meg akartam érdeklődni, rendben van-e és az arcához emeltem a kezem raktam én is össze rendesen, mit is kellhet még kimondanom. A kérdésem most éppen nem annak szólt, hogy nyelvi problémáim akadnának, bár még vannak persze, de ezt-azt már én is értek, csak tudni szerettem volna, hogy igen, ehhez úgy ő mit. Zavartan nyúltam a hajam felé és csavargatni kezdtem, ezt nagyon régen elhagytam, mint szokást, de pillanatnyilag ennyi azt hiszem belefért.
- Igen, azt hiszem babát várok… várunk… várok. - Hol újra akartam fogalmazni, hol visszajavítottam a mondókámat. Aztán az ölemből eltoltam a táskámat és lassan feltápászkodtam, majd odasétálva megöleltem. Nem zavart, hogy ő ül, én meg ott ácsorogtam mellett, csak meg kellett tegyem. Láttam, ahogy eltűnik az a döbbenet valamennyire, és bizony nem mérges lett vagy idegesebb, ettől belőlem is kiszakadt egy nagyobb sóhaj, ami után a hajába puszilva hajtottam a fejem az övére. Aztán mormogtam még neki, ahogy Volt felé pislogtam majd a zacsit piszkálgattam. - Apuka leszel. Boldog vagy?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=690046#post690046][b]Maja Bojarska - 2017.07.13. 01:00[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Azt hiszem egy kicsit nehezebben ment, mint várható lehetett volna ez az egész. Ennek ellenére úgy érzem magamhoz képest nagyon ügyesen tartottam a hátacskám és nem fújtam félúton visszavonulót, vagy hebegtem és odáztam el a dolgot. Azért egy kicsit büszke voltam magamra ezért, még ha a jókedvem ingadozgatott a reakciók között, keresve, hogy vajon maradhat-e vagy sem. Amikor viszont elkezdte befejezni a mondatot, jobban éreztem magam, sőt, amikor belepiszkált a pótcselekvésembe zavartan el is mosolyodtam, a tekintetem az ölembe fúrva. Nem tudtam úgy végigmondani és kisakkozni, hogy ránéztem, mert akkor belém akadt a szó. Ez már elég régi problémánk volt, pedig próbáltam ám orvosolni.
- Várjuk. - Azt hiszem magamnak is megerősítéssel szolgált, hogy ez valami jó eleje, ami lehet nehéz, de biztos, hogy izgalmas, arra pedig mindig kíváncsi az ember. Jobban belegondolva ebbe az egészbe, kicsit megmagyarázhatóbb, miért szédültem, vagy pakoltam ki a hamit az elmúlt hetekben néha. Bár eddig ennek sem tulajdonítottam nagy jelentőséget. Ma is megsütött kicsit a nap, lehet nem is ezért volt. Ahogy közelebb mentem és megöleltem, láttam azt a bizonyos mosolyt és azt hiszem ott éreztem, hogy minden a helyén van. A hátát simogatva szorítottam egy kicsit jobban magamhoz, mielőtt a fejem felemelve húzódtam el egy egészen picit lefelé pillogva rá, beszívva az alsó ajkam pár pillanatra, még gondolkodtam.
- Érdeklődő?! Azért azt hiszem, meg kell várni egy dokit ezzel, de mind a három teszt ezt mondta, bár az elsőt valakiii megsemmisítette... - Azért felvetettem azt a hangyányi aggodalmam, ami majd az orvos dolgot illeti, hiszen most anyuéval kooperáltam, de azt hiszem előbb tudná, mint kellene, ha oda keverednék hirtelen. Ez meg nem hiszem hogy túl jó lenne. Másfelől, felmerül, ha három volt, hol van most a hiányzó. A kutyinkra nézek, de csak megrázom a fejem, azt hiszem mostanra elengedtem, hogy összevesztünk. Aztán leguggolva a férjecském elé, vigyorogva támaszkodtam meg a térdein, majd a fejem is az ölébe hajtva rajzolgattam a lábára. Nem nagyon tudtam, hogy most ebből egyáltalán ki kellene-e szakadni, kicsit itt ragadtunk, így ragadtunk, de a lehető legjobb módon. Igen, én is látom, hogy mennyire örül, még a nedvesedő szemeket is, és ettől csak még nagyobb a mosolyom. Én is boldog vagyok.
- Azt hiszem el tudom képzelni. Nagyon szeretlek. - Nyomtam egy puszit a tenyerébe, hogy aztán kicsit összeszedjem magam, mert annyira körbe simiztem, forogtam már, hogy én szédülök bele.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=690195#post690195][b]Maja Bojarska - 2017.07.13. 18:29[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Voltak rossz szokásaim, amikről én is pontosan tudtam. A szájam állandó rágcsizása, mikor zavarban voltam, a fura beszéd, régen a hajcsavargatás, vagy éppen az, hogy kerültem az emberek tekintetét, mikor a saját belátásom szerint nehéz témába fogtam. Néha sikerült már úgy összefüggően beszélnem valami ilyenről, hogy nem a padlót vagy a plafont lestem, de ez éppen nem az a pillanat volt. A kezem, a békák, vagy a zacsi sokkal megnyugtatóbb volt eleinte. Aztán mikor megjelent az arcán elsőre az a vigyor én nagyon megkönnyebbültem, elmosolyodtam, és már a kék szemekbe is sokkal lelkesebben néztem bele, bár kicsit zavarban voltam, amit még mindig ő tudott előhozni, ahogy csak rám néz néha.
- Ühhüüüm. Ha tudsz, eljössz velem? - A kérés nem hiszem, hogy furcsa lenne, az talán inkább, hogy olyan kérés félének szántam, amit általában mellőzök. Másfelől, azért tudom, hogy hiába csinálok ezt-azt, ő szerintem még azt is külön be kell tervezze egy hónappal előre, mikor tud leülni ebédelni. Ez meg azért nem egyszerű. - Jó, de nem akartam vele azért kiabálni, csak kicsit ideges voltam és megette a felét majdnem a műanyagnak, mire észrevettem, hogy ellopta. Aztán meg is sértődött, mikor elvettem és a többihez nem nyúlhatott.
Nyilván nem is az ő ajándékai, lehet ez volt a baj, kellett volna neki valami, amivel elfoglalja magát még én kuporgok a fürdőben és kivárom, hogy végre megmutassa a kis műanyag, tényleg úgy van-e. De nagyon úgy néz ki, hogy igen, hogy kicsit nagyobb lesz az ohana, hogy nem mancsokon, hanem majd egy kicsi talpin át, de bővül. Közben az én buksim teljes üresjáratban volt, örültem és boldog voltam, mert ez jó dolog és csak néztem fel rá, kicsit lassabban tudatosítva, mit is mondott. Aztán kicsit fel is nevettem.
- Ahhoz elég pár szelet dinnye… Olyankor az ember belülről kistavacskává változik. - Persze nem ellenkeztem az ötlettel, sőt, feltápászkodtam, aztán betoltam a széket, de a zacskóban maradt békákat még magamhoz fogtam. Nem ettem meg az egész vacsit, az ebéd meg régen volt, bár az se a tartalmasságáról volt híres, de ezt elengedtem. Belefér a keretbe ma. - Azért remélem Volt abbahagyja a duzzogást, hoztam neki falatkákat tényleg.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=690321#post690321][b]Maja Bojarska - 2017.07.14. 01:58[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Kicsit vonakodva kérdeztem meg a dolgot, de kikívánkozott és most nem is gondolkodtam annyit a kérdés körül, csak kint volt, mire jobban megrághattam volna. Nem bántam, ezt úgy mondtam, hogy komolyan is gondoltam, csak különös volt. Igyekeztem persze nem mutatni, hogy még nekem is sikerült megakadni rajta, csak mosolyogtam a puszin, aztán kicsit elgondolkodtam.
- Persze nem olyan fontos, ha van valami nagy dolog, megoldom egyedül. Csak szerettem volna, úgy könnyebb. - Nem is igazán tudtam ez hogyan és mivel jár, talán egy picurit féltem, ami mindig könnyebb, ha nem egyedül kell magam átvergődni rajta. Lehet nincs is semmi komoly ennek kapcsán csak én aggódom túl, megint, ami nem lenne meglepő. Apró sóhajjal kezdtem végül bele inkább a Voltos mesébe, ami láthatóan nem lepte meg Lewyt, ezen pedig csak a fejem csóváltam. Tényleg elég rossz kutyi tud lenni, de nem szeretem bántani a dolgaiért.  - A műanyag senkinek nem tesz jót. És még azt sem mondta meg, miért volt neki arra olyan nagyon szüksége. Nem volt jó érzés, még mindig nem az. Ez olyan, mintha rád kellene…
Mert hát valóban ez a helyzet, nem voltam rá képes, és azt hiszem azt a bizonyos kirohanásom leszámítva újévkor, úgy igazán mérges nem is voltam rá soha. Ott is betudtam a buli utáni imbolygásnak, vagy csak szerettem volna, ha az tette. Mostanában amúgy sem éreztem fairnek, hogy én bárkinek a szemére hányjak dolgokat, mikor a legutóbbi hétvégét nézve is érzékeltem, hogy sok probléma belőlem is gyökeredzik, amit rossz elgondolni is. De most szerencsére ennyire nem mélyedtem magamba és nem szomorodtam el, csak elindultam a kanapéra, hogy én is elhelyezkedjek, aztán az ölemben lévő buksiját simizzem, még felnevetve rajta, hogy a gyerkőc rám amúgy se tudna haragudni. Szerintem mondjuk de.
- Hát, nem tudtam. Mármint ebédig sejtésem se volt, hogy ilyenen kellene gondolkodjak. Aztán elmentem Annevel megbeszélni dolgokat, nem volt időm ebédelni, így szereztem egy kindertojást. Ú, képzeld volt benne egy törpilla, nem tudom hova tettem, de majd megkeresem. Tök cuki, valami táblácskát tart, és mosolyog. Hol tartottam? - Kérdeztem hirtelen, érezve, hogy nagyon lényegi mesélnivalóm lett, aztán megvilágosodva vinnyogtam fel és folytattam már kevésbé derűsen, inkább kicsit rémülten. - Szóval Anne… fura dolgokat mondott, meg majdnem meg is fogta a hasam. Az elég creepy volt. Ő beszélt róla, hogy szerinte terhes vagyok, mondta, hogy érzi… nem értem, hogy működik ez. Csak utána muszáj volt megnéznem miért mondja… Megígérte, hogy nem mondogatja ezt senkinek, aztán hazajöttem inkább. Ellógtam az LLG-t.
Bűnbánóan néztem magam elé, nem akartam, most tényleg nem volt tervben. Csak… pánikolva hazajöttem inkább. Arra rá se tértem inkább, hogy vagy negyven percig járkáltam a patika előtt, mire rávettem magam, hogy bemenjek, és hasonló ideig tartott a vásárlásom is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=690554#post690554][b]Maja Bojarska - 2017.07.15. 00:00[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Nem voltam túl meggyőző abban, hogy ez nem akkora dolog, mint tűnik és majd nagylány leszek és megoldom. Egyrészt magamban sem bíztam ennyire, mivel nem igazán vagyok oda a kórházas dolgokért, másrészt bármennyire szerettem volna azt hinni, hogy lehúzhatok egy életet anélkül, hogy lennének vágyaim vagy kívánságaim, aminek hangot is adok, tévedtem. Vannak ilyenek, és ahogy kicsúszik félszándékosan a számon, onnan bizony a legrosszabb lenne csalódni. Jól esett végül, hogy azt mondta ott lesz, csak halvány mosollyal magam elé suttogtam egy jót. Aztán fel is keltem, nem akartam bajt.
- Én is őt. Őt is. De attól még biztos tud mérges lenni egy darabig. Nem lesz kivel napozzak vagy körbe rohanjam a lenti játszótér mögötti kis erdőt. Csak nem szeretném, ha rászólok, megutáljon.
Bár én úgy véltem, hogy most vallottam be életem aggályait, van egy olyan megérzésem, hogy ezzel tisztában volt. Sok dologtól félek ilyen értelemben, amiken nem tudok átlépni. Rettentően rossz berögzüléseim vannak, amik sokszor nem engednek változni sem. Eközben én elhelyezkedtem a kanapén, vele ellentétes oldalon felhúzva a lábikóim, aztán a szoknyám piszkáltam meg a pofiját simiztem meg felváltva, ahogy mesélni kezdtem. Mivel én is elvesztem benne, nem lepett meg, hogy talán ő is. De amennyit én értettem, azt sikerült elmondani.
- Nem tudom mi ez a furasága, olyasmi talán, mint Alíz, tudod ő meg álmodik… - És itt jöttem rá, hogy még mindig nem meséltem el, mit is mondott ő nekem még az idő alatt, hogy Lewy edzőtáborban volt. Nem túl jó emlék és próbáltam is elfelejteni. Viszont a mai hírekkel talán értelmet nyerhetne, esetleg. - Persze, mondjuk annyira fura volt az egész délután, hogy nem nagyon ment az evés, de ezen kívül igen. És meg, most már teljesen.
Rámosolyogtam, ahogy a kezem megállta haján végig szántva a buksiján. Előre hajoltam, hogy mikor összeért a nózink nevessek kicsit, aztán megcsókoltam, először csak egész kis puszi volt, de aztán nem húzódtam el, nem akartam. Mikor levegőt véve kicsit elhúzódtam még az alsó ajkát megpusziltam csak aztán egyenesedtem fel kicsit. Nem nagyon akaródzottam a végére reagálni elsőre, de ott maradt bennem a kérdése. Leginkább azért, mert, ha erre van negatív válasz, az mit hoz? Nem mintha bennem ez lenne, ezért is zavar meg kicsit.
- Nem csináltál semmi rosszat. Ezt hogy érted?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=690570#post690570][b]Maja Bojarska - 2017.07.15. 03:03[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Bólintottam párat, de ez leginkább annak szólt, hogy értem mit akar. Volt érdekes kutyus, néha az ember a tenyerén hordozná, mert egy tündérke. Máskor meg a kedvenc pólóddal a szájában hempereg a sárban és éppen azon van, hogy jókedvűen megsemmisítse azt. Ilyen apróságokon nem is akadtam eddig fenn, és remélem, többet nem is fogok. Ha nyugodt vagyok, mint mindig, nincsenek ilyen gondjaink.
- Azt azért nem hiszem, de olyan sokan talán nem lesznek majd.
Mintha most ő lett volna a pozitívabb ebben, de azért ez sem csak fekete volt és fehér. Most is akadt bőven, aki nem kedvel és vélhetően az évek alatt ezen emberek száma növekszik. Rivalizálás, vagy beültem a helyére egy terembe, esetleg van valamim, amit ő szeretne. A féltékenység nagyon rossz emberi tulajdonság, de még bennem is van mondjuk. De inkább elengedtem a dolgot és befejeztem Anne és a délutánom meséjét, ami bármilyen fura, de igaz.
- Megálmodja a jövőt, vagy a múltat. Meg igen, van valami jövős dolga is. Már tapasztaltam. - Egy elnyomott sóhajjal bizergáltam az arcát inkább, közben a hajába bámultam, elkerülve azt, hogy rám nézzen én meg ebbe most mélyedjek el. Aztán inkább csak válaszolgattam, de nem sokáig tartott ez, inkább egész közel hajoltam, a csók végén meg megcirógattam a pofiját, majd a kezeim elhúzva kicsit néztem rá. Éreztem, hogy ilyesmi van a dologba, de már elsőre sem tetszett, mikor így került szóba. Amúgy sem tudok semmiről saját érdekből nyilatkozni, számomra ilyen nem nagyon van. Egy ohana vagyunk, én csak azt szeretném, ami itt mindenkit boldoggá tesz. Nem bonyolult.
- Lewy, én nagyon boldog vagyok így, ahogy van minden. Nem akarok semmit másképpen csinálni, legkevésbé sem visszacsinálni, merthogy bánnám. Nincs ilyen.
Még a fejem is ráztam a végén, hogy bizony nem, szó sincs erről, de egy picit kellemetlenül éreztem magam, mert mintha most azt kérdezte volna tőlem, hogy egyáltalán annak a babának, ha tényleg ott van, helye van-e az életemben, az életünkben. A gólya akkor jön, mikor kell neki, és ez így van rendjén.
- Tudom, hogy szeretnéd, de most úgy érzed mégsem, vagy miért kérdezel ilyeneket? Nagyon rosszul hangzik…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=690595#post690595][b]Maja Bojarska - 2017.07.15. 12:52[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- Ühhüm, olyasmi. - Igazából fogalmam nem volt ezekről rendesen, csak azt vettem észre, hogy egyre több ilyen fura dolgokkal operáló mászkál körülöttem. Nem vagyok egy ítélkező típus, így egyikükkel se volt ilyen irányú bajom, de nekem nagyon furcsi volt az összes. Nem csak azért, mert én még az alapokhoz is aluloperáltam néha, hanem mert ezek komoly visszaélést jelenthetnének. Hát Luca erről ki tudja elrejteni, ha füllent? Alíz szerencsétlen meg tökre nem irigylésre méltó, láttam a velem kapcsolatos jóslata is hogy megérintette. Képzelem egy sokkal szörnyűbb és nehezebb álommal milyen lehet megbirkózni. Nem boldogság ez szerintem nekik sem, Anne esetén fogalmam sincs, ő nekem mindig kicsit távoli volt, pedig közel van. Ott a megbeszélésen pedig nem is volt időm fejben összetenni mi is történt, csak így utólag.
Ahhoz viszont már kicsit nehezebben álltam, hogyan röpködtünk boldog pillanatról kevésbé boldogokra. Próbáltam felfogni és nem magamra venni a kérdéseket és megjegyzéseket, de akaratlanul is belelátom néha az idilli világomba a lyukakat, amin beszökik a rossz. Ezt is így érzékeltem. Hátra dőlve emeltem meg a fejem és pásztáztam kicsit a plafont, mert nem tudtam mit mondhatnék még, vagy hogyan kéne bizonyítanom, ha arra van szükség, végül motyogtam valamit magam elé, aztán egy elég vérszegény mosol kíséretében néztem rá vissza a kezemmel az állán simítottam végig, aztán a mellkasán hagytam.
- Szívecske, soha, senki nem mondta nekem, hogy ez nem jár áldozatokkal, vagy hogy ne kéne jól meggondolni. Lehet nem vagyok huszonnegyvenhat éves még, - iiigen, erre a számra határozottan emlékszem, és még a szemem is megforgattam közben - de Nyuszó, tényleg örülök. Én is szeretném Őt. Hallod?
A nagy barna szemeimmel pillogtam rá lefelé még egy vigyor is bejátszott, ahogy kicsit közelebb hajoltam, mert tényleg nem éreztem úgy itt és most, hogy baj lenne, vagy azt, hogy ez bármi rosszat hozna. Már ebben a pillanatban biztos nem. Nyugalom volt, béke és szeretet. Bár biztos lesz nagyon nehéz meg rossz része, de ezeket nem most akartam firtatni. - Most már elhiszed és kaphatok egy puszit, vagy még nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=690672#post690672][b]Maja Bojarska - 2017.07.15. 17:51[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Szerencsére nem voltam olyan mértékbe nyomi, hogy ne értsem meg már a gólyás mese után is, mi az, amit nem akarna, hogy én megéljek vagy bánjak. Az, hogy megint felhozta egy kicsit elbizonytalanított abban, hogy most akkor tényleg öröm van-e vagy sem, még ha nem is ezért merült fel. Sajnos próbálkozom, de sosem sikerül megfelelően elválasztanom a dolgokat, pontosan ezért ingadozok ennyire. Biztos vagyok abban, mit érzek azzal kapcsolatban, hogy bizony lehet valaki növekszik a pocimban, és hamarosan ennek láthatóbb jeleit is adja. Nem, nem arra gondolok, hogy a levendulamező után Lewcsi ölébe is beköszönnék a reggelimmel, csak úgy bármi. Majd biztos fel kell szednem pár kilót, ami nem segít a tánciban sem, a kviddicsről ne is beszéljünk. Az… az nem is tudom, de éppen inkább nem is gondolok rá.
- Túl sokat? Nincs puszi? - Furcsán néztem rá, mikor mozgolódni kezdett, majd az ölemből felkelt, már majdnem lebiggyesztettem a számat csalódottan, hogy most akkor itt is hagy puszi helyett? De aztán kis nyunny és nyünny után megkaptam, én meg elégedett, telepocis ovisként vigyorogtam rá, megvillantva minden fogacskám, mint Stitch is szokta.
- Én is téged, te kviddicssztár.  - Az utolsó puszinál a pofija után nyúltam, hogy el ne siessen, aztán az ajkaiba motyogtam a mondanivalóm, mielőtt megcsókoltam volna. Csak akkor húzódtam visszább, és engedtem el az arcát, mikor kis hümmögéssel néztem rá és megint csiripeltem kicsit. Bár elég bizonytalanul fogtam neki.
- Ha nekünk most tényleg babánk lesz, akkor az a suliban nem túl jó hír, igaz?
Kivételesen nem azért hoztam fel, mert lógni akarnék, vagy kifogást, csak én is tudom milyen hírek repkednének. Amúgy sem díjazzák sokan, hogy ő tanárkodik én meg diák vagyok.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=690819#post690819][b]Maja Bojarska - 2017.07.16. 01:44[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Kicsit úgy éreztem így a vége felé járva, hogy ez a beszélgetés elkerülhetetlen volt és az is lehet, csak én gondoltam el túl idillien a békás mese kezdetétől. Nyilván nem minden csak mese és boldogság, én azért azon vagyok, hogy körülöttem mindenkinek a jó jusson csak, még ha ez nehéz is. Kéntelen voltam magamból értelmes mondatokat és gondolatokat kipréselni, amik valahol mindig élnek a buksimban, de ritkán öltenek hang által mondanivaló formát. Most megtörtént, és igazából én attól könnyebbültem meg, hogy a Drága elfogadta, hogy rendben vagyunk és nem kell aggódni.
A negatívnak hangzó válaszra lebiggyesztett szájjal bámultam őt tovább, még meg nem érkezett az az első puszi, majd mindegyikkel egyre nagyobb lett a vigyorom. Az egós dolgon csak felnevettem és megrántottam a vállam, mert célom az nem volt vele, szerettem neki mindenféle jót mondogatni, éppen, ami a számra szaladt. Azzal nem lehetett vádolni, hogy számító és kimért lennék, sosem tudtam még a szavaim sem előre, mikor kicsúsztak sikerült csak nekem is felfogni általában.
Ahogy elhajoltam a csókból sajnálkozva pillantottam rá, én is szívesebben folytattam volna, de ezt most már muszáj volt, ha összeszedtem magam annyira, hogy duruzsoljak.
- Sejtem én is, meg tudom, hogy ez neked se tesz jót, meg senkinek. Fiatal vagyok ahhoz képest, ami sokak szerint normális, tudod, hogy szerintük hozzád is. Én tudom, hogy tévednek, ettől még az eddigi plusz szabályok nem hiszem, hogy éppen enyhülésbe mennének, ha ezt majd megtudják…
Bár nem vagyok lángész és elég ritkán jutok komoly gondolatokra, ennek kapcsán én is felfogtam már, hogy ennek súlya van. Őt is kitehetik, akár engem is, utóbbi mondjuk éppen a legkevésbé sem érdekelne, majd lesz valahogy. Felsóhajtva húztam vissza magamhoz, hogy a homlokom az övének döntsem, aztán a köztünk lévő apró távolságba beszéljek.
- Én nem szeretném takargatni magam vagy bujkálni, mintha ez rossz dolog lenne... - mert nem az. Akinek ezt félteni kell, az olyan, mintha nem is örülne, mintha nyűg lenne, vagy ahogy az a csúnyább kifejezés tartja, teher. Ettől persze én sem kikiabálni akarnám, de fogalmam sincs hogy mehet ez jól. Vagy éppen Lewy mit akar a helyzettel kezdeni. Azt hiszem abba már beletörődtem, hogy az újságírók ha van, ha nincs semmi írnak róla, így azt már elő se hozom. - Azt hiszem ott elvárnák, minthogy veled sem szabadna puszilkodnunk a folyosón, nem? Mármint... te mit szeretnél?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=690914#post690914][b]Maja Bojarska - 2017.07.16. 17:00[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Azt kellene mondanom, hogy ma kifejezetten hamar repkedek a mosoly meg a majdnem sírás között, pedig nem, igazából csak nem tudom, hogyan is vagyok éppen. Örülök, de nyilván egy hír hoz magával több mást is, ahogy mindig. Az pedig már von le, vagy ad hozzá, attól függ milyen. Én szeretem azt hinni, hogy mindenből csak a jó irányba van előre, de azért az elmúlt időszakban túl sokszor tolták a nózim elé emberek, érdeklődők, újságok vagy úgy bárki, hogy nem minden arany, ami fénylik és a szivárvány lába a manókkal és a kincsesládával lehet nem is létezik. Mikor felhoztam az iskolás dolgokat is ilyen érzéseim voltak. Mintha ott sosem lenne nyugalom és béke. Amúgy sem támogattak minket nagyon, amit persze meg lehet érteni valahol biztos, csak nekem ment nehezen. És ezzel nem lesz könnyebb most sem.
- Nekem nem számít ez, ahogy egy csomó más dolog se, ami mások szerint annyira nagy dolog. Mindenki a korral, státuszokkal, állásokkal, pénzzel dobálózik, mint más a labdákkal. Én… csak tényleg nem akarok, sosem akartam rosszat azzal, hogy… itt vagyok. Veled.
Nem voltam elkeseredve, szerencsére mostanra már legalább nem vettem minden második dolgot a szívemre, ettől még néha persze bántott, mikor vagy az igazgató bácsi miatt, szólt valaki, hogy ezt meg azt nem szabadna, vagy valamelyik lány utánam jött és csúnya dolgokat vágott a fejemhez. Szerencsére a legkellemetlenebbek elvesztek a tömegben, vagy Hajna elriogatta őket.
Nem akartam pont ma, a korábbiak után bármi csúnyaságról beszélgetni, vagy olyanról, amitől bárki szomorú lesz, de muszáj volt valamikor. Ahogy megsimogatta a arcom lehunytam a szememet, aztán csak az ajkam beharapva figyeltem őt.
- Nem így értettem, ez nem egy gond, ha az szükséges, hát állok elébe, csak… - azt hiszem az a normális, ha az ember nem rejteget és retteg a folyosón, hogy „megnőtt a pocim, meg a fenekem, úr isten, most mindenki majd ki kar dobatni minket”, de igazából fogalmam sincs mi van rendben. Beszívtam a levegőt, aztán ki sem eresztettem egy darabig, ahogy gondolkodtam. Néha a kelleténél jobban van olyan érzésem, hogy mindenben vakon tapogatózok, pedig valójában ennyire még én sem lehetek hülye, egyszerűen nehéz volt megtalálnom mit is szeretnék tudni, vagy kérdezni néha, és inkább magam alkottam. - Én nem örülnék, ha felmondanál vagy ilyesmi, pláne nem miattam. Szereted és jól megvagy vele, tudod, hiába nem bírom az ilyen iskolához köthető dolgokat, de ebben is támogatlak.
Igen, még akkor is, ha amúgy fúj és jujj az egész. A tanulás és tanítás is egyben. Nyilván nem is voltam ugrálósan boldog, mikor elmesélte a terveit, de ha ő ezt kedveli, miért kellene nekem beleszólni? Sosem akartam. És most sem attól tartanék, hogy engem elővennének, nyilván engem is, de ő is kapna a buksijára. Ez mindenhogy ilyen kis… negatív.
- Itthon tanulni? Mármint egyedül, vagy hogy? Lehet, nem tudom, hogy megy ez, de talán úgy legalább ott biztosan béke lenne meg boldogság, nem?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=691107#post691107][b]Maja Bojarska - 2017.07.17. 00:38[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Magamban is igyekeztem erre és arra pakolgatni a kis csomagokat, amik a témáinkat rejtették, azt hiszem, ha feltornyozom, abból a korábbi hétvégéhez hasonló rossz lesz, azt meg nem szeretném. Úgy érzem nem is szabadna ezt így elrontani, mégis közel toporogtunk ahhoz a határhoz, ettől meg egészen picit megijedtem megint. Tisztában voltam eddig is azzal, amiket most mondott, de mi ketten úgy látjuk, ahogy ezen kívül meg, ha ő nem is törődött vele, én nem tudtam elhagyni. A korábbi iskolámban is túl sokszor találtak meg odamondásokkal, amik nagyon nem voltak kedvesek. Tudom milyen megélni, lehet el tudnám viselni újra, de azt a legkevésbé sem, ha emiatt, miattam mást is érintenek. Ez volt az, amiről nem tudtam lekattanni. De elhallgattam és nem feszegettem tovább, nem szerettem volna már szomorkodni. Csak meg akartam ölelni, mosolyogni és szorongatni, amíg lehet. Hiszen a felvetülő kérdéseken kívül erre volt okunk, nem?
- Ez az egész az, nem csak én. És így imádom, ahogy van.
A vállába fúrtam az arcom bizzegve még valamit magam elé, miközben a kezemmel az oldalát simogattam, csak aztán karoltam át a felsőtestét és szorítottam őt magamhoz. A fejem egészen picit megemeltem, hogy a szám ne legyen takarásba és beszélni tudjak.
- Azt hiszem ez lenne a legjobb. Bár biztos ez se egyszerű, de tanulni mindenhogy muszáj lesz, szóval ja. - Egyelőre többet nem tudtam volna mondani a tanulásról, mivel ez nem egyszerű. Egyébként sem vagyok a legjobbak között, vannak bőven bajaim, leginkább a lustaság és az érdektelenség kapcsán, de ijesztő belegondolni, hogy esetleg egyedül kell készülnöm. Amúgy is azt szoktam, de az ez utáni vizsgaidőszakban már jön a VAV és… Csak sóhajtottam egy nagyot, olyan világfájdalmasra sikerült, pedig csak a sulin járt a buksim és azt sosem szeretem. Beharaptam az ajkam, aztán kifelé fordulva a nyakától a vállára hajtva a fejem, kellett pár nagyobb levegő mert néha evés után forgott a pocim, és most nem akartam ehhez jutni.
- De, ezek akkor sem rontják el ám. Lehet, hogy lesz egy babánk. Egy saját kis topogó az ohanába.
A hátát lassan cirógatva mosolyodtam el, azt hiszem így többedszerre kimondva kezdett tudatosulni rendesen, mi is történik.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=691176#post691176][b]Maja Bojarska - 2017.07.17. 20:02[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Sokszor gondolkodom el, hogy mi az, amire szükségem van úgy igazán, hiszen ahogy most létezem, tényleg kimondhatnám, hogy mindenem megvan. Bár ez is inkább a több, mint amit valaha várnék kategória. Én az elmúlt egy évben sem tudtam olyan átlagos lány lenni, aki örömmel csap le a lehetőségre, hogy dolgokat kérjen vagy akarjon, pláne drágákat. Vagy az, aki annál a minimális kis igényénél jobban rátelepedjen a másikra. Bár azt hiszem ebben az egyben nincsenek túl alacsony elvárásaim. Mikor már nap vége jön és először látom reggel óta, azt kínkeserves kivárni, és legszívesebben reggelig le sem pattannék a férjemről. De néha muszáj, és ezt nem kedvelem annyira.
Én ennek ellenére alapvetően apróságokból épülök fel belül és lesz azokból nálam egy nagy boldogságközpont. Ez az én saját disneys kastélyom. Nyomokban szaloncukorpapírt, alvós apuci-kutya képeket, első csók pillanatát, egy kacsintást, vagy majdnem szívecske alakú krumpli mutogatását, illetve az éppen tartó pillanatot is tartalmazza.
- Ezért se lennék jó hercegnő. Inkább valami nagyon zizzent kísérleti lény… és azt se tudom mit tudok.
A létező - vagy nem létező - képességemen kezdtem el gondolkodni serényen, de nem túl sikeresen. Mindemellett tudtam, hogy azért nem vicc ez a dolog, elég sokszor megbeszéltük már, hogy komolyabban kéne vennem és a fontossági listán jóval előrébb pakolni legalább a VAV-ig a tanulást. Mégsem ment ez olyan könnyen, aminek hanghatást is adtam.
- Nincs baj, csak… a tanulás, tuuuudod, haaataaalmaas rajongó vagyok - közöltem egy erőltetett mosollyal. A helyzet továbbra is változatlannak tűnt, de nem akartam én félvárról venni, tudom, hogy szükséges, olyan ez, mint a fekvőtámasz és a felülés edzésen, azokat is nagyon sokat fújolom, de jót tesznek és kellenek. Hamar abbahagytam ezt az elszomorodást és csak a felsőjét piszkálgattam. - De szerintem is jobb lenne így. Az iskolában nem lenen baj, a többi meg nem fontos, igaz? Vagyis, máshol nem lehet ebből neked rossz, ugye?
Kicsit tudatlan voltam hol és mi van rendben, ezért jobbnak láttam tisztázni, persze közel sem olyan öröm nélküli voltam, mint az elején. Főleg, mikor megláttam azt a bizonyos görbületet a száján, ahogy visszaegyenesedtem.
- Azért kíváncsi leszek, hogy mikor rájön, hogy nagytesó lesz, mit csinál… - A kutyusunk felé pillantgattam, közben megnyaltam a szám, ami egészen kiszáradt, de nem sok kedvem volt innen most kimozdulni inniért, így csak kisvártatva karoltam át jó szorosan újra és bújtam vissza a vállába pár pillanatra, mielőtt még egész közel hajoltam volna az arcához, hogy megtaláljam ajkait az enyémekkel. Ez most pont olyan kis nyunnyogós nap volt, csak az örülős fajtából, amikor ezzel a legboldogabbá lehet engem tenni. - Azért nem fáj, hogy itt szorongatlak a gurik után?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=691373#post691373][b]Maja Bojarska - 2017.07.18. 14:17[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Néha lehet csak be kéne fognom. Menő dolog hercegnőnek lenni, szépek a koronák is, főleg aranyhajé, az az egyik kedvencem, mégsem éreztem magam sosem teljesen csak ilyennek. Ez a fény, meg pompa, meg kastélyok, nagy események… csak annyira nem volt mindig igaz, persze minden lány álmodozik én is szerettem volna, ha nagy leszek hercegnő, vagy Angel lenni - mert Stitch nem lehettem, ő ugye fiú. Az elég bonyolult lett volna. Reuben is cuki, de se nem lány, se nem okos, viszont hasonló tehetségünk van: az én szendvicseim is finomak ám!
- A tánc még Gantunak is ment azért, ha nem is profin. De a festés talán tényleg valami egyedi, viszont ne vedd el 254 szerepét, tudod ő az a kis cuki, akiből nagyon kiszerettünk. A féltékenyítős, aki eléri, hogy rá figyeljenek, aztán bumm. De nézd a jó oldalát, nem is szirénázom, marha idegesítő lehetnék. Lehet már kidobtál volna... - Néha olyan szavakat használok, amik lehet nem is léteznek, de semmi gond, ő érti, én értem, más meg nem számít, ugye? Aztán persze nem vittem el a témát, tudom miért mondta és igaza van, szóval csak csendesen hallgattam a javaslatát mielőtt bólogatva kinyitottam volna újra a szácskám. - Ühhüm, az jó lenne. De tudom, hogy sok a dolgod, majd biztos van, aki azért addig segít és akkor neked se kell megszakadni. Meg én se maradok buta és nyomi ezekben a hókuszpókuszokban.
Igazán komoly, boszorkányos magatartásra vallhat tőlem néha, ahogy ezt az egészet felfogom, de az itt töltött éveim alatt sem hagytam el, hogy én rendes gyerekként cseperedtem. Az edényeket kézzel mostam el, a ruháim a mosógép mossa, a villanyhoz van kapcsoló, és a PS a világ legjobb dolga nekem. Szóval nekem csak ne mondja senki, hogy pálcás kuruzslás annyira hiányzott volna az életemből, de ugye kötelező, én meg azért ellenzem így, mert alig megy valami rendesen és kiszerettem a dologból. Majdnem annyira rosszul érintett, mint mikor elvette a kezem, már éppen érdeklődtem volna, hogy rosszat tettem-e, de aztán nem volt baj. A puszira azért elvigyorodtam már. - Ki tudja, ki örül velünk és ki nem. Meg azért még van egy csomó ember, akik nem tudom… anyukád, apukád, az újságírók, a rajongóid, akik már előre megírták a kis posztjaikat, hogy biztos csak vicc az esküvő is…
Azt hiszem elszomorodhattam volna a végére, de nem tettem, tudtam, hogy van ilyen, meg azt is, hogy van, aki engem sem kedvel, de az jobban szokott zavarni, mikor ezáltal őt sem hagyják nyugodni. Azon nehezen megy az átlépésem. Észrevettem, ahogy rám nézett, mosolyogtam is rá szépen, aztán inkább megérdeklődtem, hogy ha a kis fehérkénk nagytesó lesz, mi lesz vele. Most is szeret kiskirálykodni már, azt hogy viselné?
- Igen, ez elég valószínű - bólogattam is a szavaim mellé, eléggé így láttam. Bár szerintem a műanyagot nem ezért csócsálta meg, ettől még kinézném ezt is. Minek nekünk az alapon. Közben előbb átkaroltam szorosabban, aztán megcsókoltam, de nem hagyott nyugodni a tény, hogy esetleg rossz helyen tapizok, igazam is lett. Bocsánatkérően szisszentem fel, ahogy a karom lejjebb csúszott.
- Mockeecha. - Vigyorogtam rá, aztán még egy puszit nyomtam az ajkaira. - A gyógypuszi segítene?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=691628#post691628][b]Maja Bojarska - 2017.07.19. 15:12[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

A rögtönzött kísérleti lényes kiselőadásomat követően úgy éreztem, lehet nem ártana néha levegőt is vennem beszéd közben, illetve az sem, ha kivárnám pár szavanként a reakciót. Kicsit fel is szisszentem, hogy hát sajnálom, nem akartam ennyire elengedni a dolgot.
- Jó módon? Az milyen - érdeklődtem meg tőle, mert ez nem volt egészen tiszta. Valaki figyelmét elvonni attól, mi fontos, aktuális vagy lényeges, hogy lehet jó? Abban viszont teljesen egyetértettünk, hogy elő sziréna mellett létezni lehetetlen. Abba valaki beleőrülne, nem irigyeltem azokat a kísérleti lényeket. Őket ki szeret vagy viseli el? Olyan rossz lehet nekik, sajnálom is ezért mindet.
- Nagyon jól tudom, csak nem szeretném, ha valami énes okból kelljen ezt vagy azt félretenned, ezek ilyen önző dolgok, azokat nagyon nem kedvelem. - Ezzel azért eléggé helyben vagyunk, mert ha mondtam eddig, ha nem, ez mindig így van. Nem szeretem, ha miattam a saját szeretett dolgait bárki felülírja, ezért is veszem rá magam nehezen arra, hogy bármit esetleg érjek, ha szeretnék is. Ez ilyen kis bonyolult nálam. Persze ez nem jelenti azt, hogy ne örülnék, ha előbb jön haza, mert neki is hiányom, vagy elkísér mondjuk az orvoshoz, ami meg nem kicsi dolog, csak kicsit kellemetlenül érzem magam utóbbi esetekhez hasonlókor.
Persze aggályokat mindig, mindenhez találok, ha egyszer elindul a negatívabb vonal, mert idill ide vagy oda, pont ezt a nézetet bántják az apró negatívok is, nem még a nagyobbak. Olyankor nehéz a pozitívot keresni, de én próbálkozom.
- Ühhüm, igazad lehet, csak azért furcsa ez az egész. - Leginkább újnak mondanám, a kapcsolat dologhoz is nehéz volt felvennem a fonalat jól, most meg itt vagyunk, a saját kis ohanánkba, ami lehet meg fog nőni. Nem tudtam pontosan mit kéne éreznem az öröm mellett, ez pedig kérdéseket generált. Azért a nagyszülei említésénél elvigyorodtam, mert hát ha másból nem is, ebből nagyon jól el voltunk látva, én is nagyon szerettem az enyémeket és sokat köszönhetek nekik, tudom, hogy ő is. Nekünk jutottak a legjobbak.
- Remélem, mert Volt kicsit jobb kedvében van és megpróbálja kikönyörögni hogy cipelgesd, az nem lesz fincsike így - ráztam meg a fejem mellé. Bizony nem egyszerű dolga van itthon, adunk neki elég gondot. Persze ezek a kellemesebbek azt hiszem. A homlokomra kapott puszi után lehunyva a szemem haraptam be az ajkam várva, hogy a felajánlott gyógypuszira választ is kapjak. - Hááát, ez jó kérdés. Fáj még valahol?
Közben elengedtem és hagytam, hogy megszabaduljon a fölösleges ruhadarabjától, közben kicsit letűrtem a szoknyám, ami félrecsúszott. A sok izgésben így szoktam popsit villantani, mikor Volttal ketten vagyunk és hempergünk a kanapén. A szoknyát nem az én életvitelemre találták ki, de mit tegyek, ha szeretem őket?
- Ühmöhm. Nem tudom? Nekem mindenhogy jó vagy, amíg te vagy... - pillogtam rá szépen, hogy aztán a nyaka köré fonjam a kezeim és a homlokom az övének döntsem pár pillanatra.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692033#post692033][b]Maja Bojarska - 2017.07.21. 01:10[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- Megmutatni?
Kicsit hitetlenül és értetlenül álltam a téma felett egyelőre, és ezen nem segített az, hogy máskor majd megtudom. Egy ideig bután figyeltem, a fejem is oldalra döntöttem, pont úgy, ahogy Volt szokta, mikor nem akarja megérteni a nemet, csak én tényleg tudatlan voltam. De végül láttam, hogy ezt el kell engedni így én is megtettem, bólogattam is hogy hát rendben van, majd máskor.
Nem tudtam nem sóhajtani egy aprót arra az egészre, amit levezetett nekem. Értem én, meg úgy logikusnak is tűnik, de azért néha csak nem ennyiből állhat az egész. Persze vannak napok, vagy éppen időszakok, mikor nagyon-nagyon szeretném, hogy ez meg az helyett, inkább velem legyen, de meg sem fordult a fejemben soha, hogy bármitől visszatartsam ilyen miatt. Szeretem azt látni, mikor boldogan jön haza edzésről, mert valami különösen jól ment, vagy valami reklámozós dologból, amit meg élvezett. Miért állítanám meg ebben, vagy éppen a tanárkodásban? Nem hinném, hogy kedves és fair dolog lenne a részemről. Nem tudok egyelőre okot vagy erőt rá találni magamban, hogy ezzel szembe menjek. Bármikor, mikor nem szabad amúgy is rám az ideje. Megrántottam a vállam és szótlanul maradtam a témában, bárhonnan nézem, hát ehhez nem tudtam már mit mondani.
Inkább felvázoltam gyorsan milyen nem baráti dolgok történhetnének, amik nem tennének jót a bordáinak sem, amin nevetgéltünk, de én azért tényleg nem akartam volna, hogy ebből baja legen.
- Igen, az. Lehet be kéne venni, amit adtak rá és pihenni, nem? Vagy ezt eeeesetleg nem mondták - kicsit összeráncoltam a homlokom, mert miért ne mondták volna? Biztos voltam benne, hogy kapott tanácsokat, csak ha nem illik a saját tervébe az valami távoli iránymutatás maradhat. Tudom, mert én sem szerettem, mikor összepakolták újra a combom vagy a vállam, utána még ezt meg azt kellett volna csinálnom szerintük. - Ha nem fáj máshol, akkor nincs szükség a gyógypuszira másutt. Kár.
Elég szomorkásan pislogtam rá, még eleresztettem. Persze ez inkább öröm volt, mert legalább rendben van, de én tényleg szívesen dobálom tele puszikkal, ha az bármin is segít, ilyen ez. Észrevettem, hogy a szoknyám igazgatására csúnyán néz, én meg megmerevedve a mozdulatban bámultam rá. - Mit csináltam?
Mire észbe kaptam, már a póló is huss, megszűnt, én pedig előbb kicsit mosolyogtam majd zavartan nevettem fel bólogatva a buksimmal, mert hát igen, meleg van.
- Aaaaz bármikor, de szólj, ha fáj, nem akarok megint rossz helyen matatni - szólítottam fel rá, aztán vigyorogva nyomtam az ajkaim az övére, majd kicsit hátrébb csúsztam a popsimon, hogy előre hajolva az oldalára is adjak kettőt mielőtt visszaegyenesedtem volna, hogy oldalra billentett fejjel a számhoz emelt ujjamra harapjak. - Sokáig fog még fájni?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692059#post692059][b]Maja Bojarska - 2017.07.21. 14:01[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Azt hiszem a megerősítés és a rémnézés együttese egyszerre hozott rám egy kisebb, de most éppen elegendő megvilágosodást. Még némi „óóó” is elhagyta a számat egy pillanatra, aztán inkább becsuktam, mielőtt megint valami hülyeséget kérdezek. Abban már elég jó gyakorlatom volt és olyankor csak kellemetlenül érzem magam. Pedig amúgy igyekszem rá a lehető legjobban figyelni, de valahogy az, hogy a szavak mögé nézzek elsőre néha elmarad. Könnyebb, mikor csak úgy ott van kimondva, de pont nekem nem kéne ezen csücsizni, hiszen legtöbbször hallgatok, meg ma is, tettem egy nagy kört a békákkal, pedig csak úgy megmondhattam volna, nem?
Azt viszont a mai napig nem értettem miért kellene, hogy legyenek elvárásaim, vagy olyan kéréseim, amivel bárkinek, jelen esetben a férjecskémnek az életébe belenyúlkálnék. Gyakorlatilag majdnem minden sokkal előbb ott volt már az életében, mint én, és amúgy is, még mindig problémáim vannak ezzel a szeretném-akarom dologgal.
- Jahj, ne legyél butus, nem mondtam, hogy nem megyek veled, csak hogy talán kellene… - ráztam meg a fejem rosszallóan. Hát mit gondolt, én addig magamban pizsibulizok majd itt a konyhában? Vagy beköltözöm Volthoz? Aki nem mellesleg szerintem egyből cuccolna az apukájához, szóval úgy is egyedül nyomhatnám a partit. Ez is szomorú. - Rossz vagy, naaagyon.
Az ajkam beharapva nevettem el magam, miközben az arcán végigsimítva figyeltem az instrukcióit. Jól megjegyeztem ám, de a kinyírt mozi kifejezésre csak bambiztam rá, aztán a combomra, meg megint rá. - Szereted a katasztrófaturizmust? Van színes mintám, mert tegnap nekimentem az asztalnak, de más izgi nincs.
Jobban belegondolva nagyon örültem, hogy ilyen kis önmaga megint ezekkel, hogy senki nem szomorkodik, és nem érzem azt sem, hogy ne lenne boldog. Nem volt egyszerű a múlt hétvége, meg az elmúlt napok sem azt hiszem, szóval ez most így több is volt, mint jó. A csók és a puszi után csak néztem rá, vicces volt, mert én is csikis vagyok és tudom miilyen rossz néha ezzel megküzdeni. DE aztán a visszakérdésére csak leengedtem a kezem az ajkaimtól és a lábaimon megtámaszkodva hajoltam oda hozzá, hogy az előbb jól megmutatott bizonyos fájós pontokra puszit adjak. Szép lassan és óvatosan. Mielőtt azonban az ajkaira tapasztottam volna az enyémeket még a nyaka köré fontam a karom a tarkójánál a hajába futtatva az ujjaim.
- Minden fontos, mert érdekel. De ennek örülök, nem szeretem, ha fáj neked - ingattam a fejem, aztán nevetve szüntettem meg a távolságot az ajkaink között közel húzva őt magamhoz.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692145#post692145][b]Maja Bojarska - 2017.07.22. 00:24[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Fejlődő képes kis lány vagyok, ha úgy vesszük. Másnak javulni kell, nekem meg csak rájönni a világra, ami miatt néha nem tudom, melyik lehet nehezebb. Ennek ellenére a mai napig voltak, amik furák voltak vagy zavarba hoztak, és lehet sosem fogom ezt kinőni vagy elhagyni, ahogy tetszik. Nagyon értékeltem, hogy a sok ilyenem ellenére sem fáradt még bele abba, hogy néha megmagyarázza így vagy úgy a dolgokat, pedig én a legtöbbször rosszul éreztem magam, hogy meeegint nem kapcsoltam. Az viszont magamtól, még viszonylag időben eszembe jutott, hogy neki pont nem itt kéne velem ölelgetődnie, hanem az ágyban pihenni miután bevette a kis szereit. De láttam és tudtam is, hogy fölösleges feszegetnem, majd, amit akar lesz úgyis.
- Teeeee Stitch - nevettem fel, ahogy a kezem odakapva a tenyereim közé fogtam az arcát. Csikizett is, ami miatt nem is tudtam csak úgy abbahagyni, szóval nem könnyítette meg a dolgom. - Nem, ettől nem vagy rossz, nem foglak lespriccelni. Amúgy is, csak békáim vannak még. Most dobáljalak meg, vagy rakjam ki őket rajtad?
Képtelenebbnél is képtelenebb ötleteim vannak néha, amik csak úgy kicsúsznak a számon gondolkodás nélkül és néha az értelmet is mellőzik. De mire összekaptam magam, addigra már úgy éreztem magam, mintha most össze akarna veszni azon, hogy a szoknyám hogyan is áll. Persze nem vettem magamra, csak megráztam a fejemet, hogy nem hiszem el, hogy tényleg ilyen, pedig tudom, hogy de. Már nem is válaszoltam, csak azokat a bizonyos puszikat adtam inkább, én igyekeztem segíteni, bármennyire is inkább csak eszmei értéke van a dolognak. Pedig szeretnék puszival gyógyítani az esetében, de ez sajnos nem kívánságműsor.
- Azt sem szeretném, de tudom, tudom, hogy ezzel jár, én azért remélem, hogy nem jön nagyobb baj - és mindezt őszintén mondom. Tényleg úgy szoktam kint csücsülni a meccsek alatt is, vagy ha véééletlenül kitopogok valami nyílt edzésükre is, mert éppen szabad nézni, hogy persze nagyon drukkolok, nyerjenek, meg jól menjen minden, de leginkább annak, hogy egyben is maradjon a férjecském. Nem tudom mennyire lenne szép azt várni, mennyi idő alatt legózzák össze, ha beüt valami nagyon-nagyon szomcsi dolog. Ezt gyorsan feledve inkább elhessegettem a gondolataimat és mosolyogva rá mélyedtem el végül a csókban. Csak mikor egy nagyobbat szusszantam közben, hajoltam inkább el lesütve a szemem, hogy aztán csak figyeljem őt megsimogatva az arcát.
- Tényleg jobb lenne, ha békén hagynálak pihenni, mert nem gyógyul meg csak úgy…

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692154#post692154][b]Maja Bojarska - 2017.07.22. 06:25[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Csak nevetve ráztam a fejem, ahogy ránéztem, miután már jól összenyalt. Olyan képtelen volt néha az egész életünk, de annyira imádtam ezt. Most is legszívesebben csak néztem volna még egy kicsit nevetgélve, ez olyan kis boldog pillanat volt, amiket így a manók a fejemben becsomagolnak, aktába pakolnak és elraktároznak, hogy el ne legyen felejtve. Igen, ami azt illeti, most dolgoztak és nem voltak szabin, igyekeznek segíteni.
- Jó bizony, Boojiboo. - hajoltam egész közel, de a csók most még elmaradt, éppen csak összeérintettem az orrunk hegyét, mielőtt úgy tettem volna, mint aki visszakozik, hogy aztán az orra hegyét megnyaljam. - Nem tudom, fogalmam sincs, csak úgy jönnek tudod ezek, aztán kimondom, majd elszaladnak. Felvette az ötlet a nyúlcipőt, lehet már Pécsen sincs.
Azt hiszem hosszabban, összefüggőbben és több szóval sikerült beszélnem, mint az este eddigi részében bármikor, de azt senki nem mondhatja, hogy bármi bú vagy bánat járkálna a fejemben. Az elmondottak alapján maximum moly meg pókháló lehet odabent, de legalább szúnyogok nem lesznek. Egyelőre én is elengedtem ezt, mint a menetrend tartását a TÜKEbusz szokta.
- Igen, tudom. Nálunk is volt gubanc, most rendben voltunk pár hete, meg lett új csere de azt hiszem most úgy… - sóhajtottam egyet, mert azt bizony pontosan tudom, hogy ha már kiderült mi a helyzet a pocival, akkor ezt oda is jelenteni kell. Az meg gondolom előbb vagy utóbb azzal jár, hogy le kell tenni a seprűt. Most inkább csak eltöprengtem szerencsére a jókedvem állandósulni látszott ezek ellenére is.
A csók ugyan megszakadt, amire még csak hümmögni sem mertem, vagy éppen zizegni valami butaságot, mint máskor, csak mikor felkelt akartam utána nyújtózni, de hagytam, hogy visszaöltözzön és elinduljon. Hát jó. Szusszantam még egyet, mielőtt döntésre jutottam volna.
- Megkeresem a pizsim és én is jövök - azzal lelkesen keresés helyett még vagy három quaxit tömtem a pofimba, aztán elindultam utána, a szobában meg egyből a ruháim felé, ahol nagyobb kutakodás közben kerestem a cuccaim, mert megint kifejezetten nagy rendet hagytam délután, mikor a rajtam lévő szoknyát kikukáztam. Lassan lenyeltem az utolsó falatot i, ahogy magamban dúdolgatva lassan a ruháim mélyére értem még a lábaim is járt szokás szerint. A tekintettemmel közben a férjecském kerestem, hogy is áll.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692165#post692165][b]Maja Bojarska - 2017.07.22. 08:24[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- Nem tudom miről beszélsz - közöltem még mindig nevetve. Úgy hangzott, mint valami új felfedezés, pedig ez már elég régen tény volt. Szerintem a legtöbben igencsak gusztustalannak tartották az ilyen megnyilvánulásainkat, de ami engem illet, én szerettem. Nem azt, hogy nyálas leszek, vagy, hogy utána meg kéne mosakodni. Leginkább a gesztust, amiből származik. Azt hiszem, nekem többet jelentett, mint bárki gondolná, még akkor is, mikor csak viccnek szánja ezt valaki.
- Igen, lehet, majd legközelebb jobban kitalálok valamit.
Az ígéret úgy szép, ha be is tartják én pedig ezen nagyon szoktam igyekezni, most sem lesz majd másképpen. Bár jelenleg én sem tudom, mit is akartam. Túl gyors a szám az agyamhoz képest, előbb van sebességbe téve, mint kellene sajnos. Nincs jogosítványom sem, látszik.
- Igen, értem, majd lesz valahogy azt hiszem. - Bíztam benne, hogy tényleg és akkor én sem érezném magam furcsán attól, ami előttem lehet kviddics terén. Azért mióta a varázsvilágba csöppentem napi szinten az életem része ez is, igaz mögöttem nincsenek ebben tíz évek, de sok munkám veszett el itt is a tánc mellett. Még azt gondolom nem tudom mit érezzek. És ez a helyzet éppen a kialakult helyzettel is.
A tekintetemmel végig követtem, ahogy felkel, visszaöltözik, aztán elindul a szobába. Egy ideig még figyeltem, amíg az orvosságát kereste elő, aztán inkább elvonultam a ruháimba matatni. Egy nagyobb sóhajjal kihúztam az egyik topot, aztán egy darabig csak szorongattam. Mikor felnéztem éppen lefeküdt, Volt meg már becélozta az ágyat, hogy bizony ő is jön. Aranyos volt tőle, de valahogy nem éreztem úgy, hogy ez változtat bármin is. Elképzelésem se volt megint mit teszek rosszul. Én csak szeretném, ha neki jó lenne és nem veszélyeztetné a felépülését. Ennek ellenére valamit mindig sikerül csinálnom nekem is, amitől ez lesz. Nem tudom, hogy én aggódom túl, vagy tényleg megsértődött, de kellett egy kis idő, mire rávettem magam, hogy a szoknyámtól megszabadulva a topba bújjak, majd az ágy felé sétálva nézzek rá. Beharaptam az ajkam egy percre megállva, aztán Voltra néztem. Nyomtam egy nagy puszit a buksijára megvakargatva a fülét, örültem, hogy legalább ő már nem haragszik rám. Bár ma úgy látszik mindenkit csak megsértek, fel sem kellett volna kelnem.
Bemásztam a helyemre, a férjecske felé fordultam, majd fölé hajolva a fejére adtam egy puszit még oda mondva halkan egy bocsánatkérést is.
- Sajnálom, Nyuszó, én nem akartam rosszat. - Felemeltem a takaróm és bebújtam alá, de nem tudtam lefeküdni, így nem ment. Szóval csak néztem voltot, közben az ujjaimmal a takarót gyűrögettem, és vártam, hogy valami történjen, vagy ne. Nem is igazán tudom, mint azt sem, miért kértem elnézést, de valamit biztos csináltam.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692186#post692186][b]Maja Bojarska - 2017.07.22. 10:58[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Jobban belegondolva rá kellett ébredjek, hogy egyelőre még nekem sincs fogalmam róla, de ezek után már tényleg elő kell szednem azt a kis részét az agyamnak, ahol ez elindult, mert ott bizony kell valaminek lennie. De az is lehet, hogy csak simán kicsúszott valami más elraktározott infó mert újra már nem volt kapacitásom. Nem fér el ott fent sajnos minden erről napról napra rá kell ébrednem. És az a helyzet, lassan már nincs mit beáldozni, ez pedig szomorú. Hova fogom tenni az új élményeket?
Ami azt illeti, azon nem kellett sokat törni a fejem, ezt a lassan átforduló estét hova szeretném rakni. Annyira vegyes ez az egész, hol tényleg örülünk, mert ma azt hiszem illene, vagy ha nem is, legalább egy kicsit úgy érezni, de egyelőre attól is csak idegesebb leszek, és mikor már azt hittem minden jól van és csak neki kell még rendbe jönnie bumm, jött a csattanó, mint a Jégkorszak mesében az olvadás.
Próbáltam csendesen jelentéktelenné válni, és először észre sem venni, mi is történt, mintha attól jobb lenne vagy megszűnne a probléma, pedig nem így van. Mind a hárman tudjuk szerintem, mégis ő lefeküdt, és láttam, hogy morci. Én a ruháimmal babráltam, Volt meg csak becsámpázott, mintha a legtermészetesebb lenne, hogy ő itt most akkor inkább leköt mindkettőnket. Csak sóhajtva másztam az ágyba előbb a babót bizergálva, aztán Lewyre néztem, mielőtt feljebb másztam volna. Volt nagy lelkesen akart követni, de végül a combjaink magasságában megállt, és csak befúrta a fejét közénk. Ami nagyjából addig tartott, még az apja meg nem fordult, akkor visszavonulót fújt, átmászva rajtam és elfeküdt a másik oldalamon. Tudta, hogy én nem szoktam lelökdösni vagy kiküldeni, mert ha mennie is kell, nem én szoktam szólni.
- Minden oké? - aggodalmas és fájdalmas grimaszba csúszott az arcom hallva milyen hangja van mozgás közben és azt hiszem tényleg nem kellett erőltetnem, hogy mi most nagyon szeressük éppen egymást. Hiába van így, ha nem akarok rontani a helyzetén, azt csak nem szabad és kész. - Igen, én ezt tudom, és elhiheted, hogy nálam jobban senki nem várta se ma, se máskor, hogy haza gyere, hogy megint lássalak, mert hiányzol, mindig.
A végén már egészen megremegett a hangom, mert most tényleg rosszul éreztem magam, mármint úgy mindenhogy éppen, de vettem nagy levegőt, meg meg is értettem, hogy csak úgy vette elküldöm, pedig nem ez volt a célom. Tényleg, soha nem tennék ilyet és azt hittem ez nyilvánvaló is.
- De ettől még most nem vagy jól, ezt látom is, de leszel, ha betartod, amit kell, gondolom. És én nem vagyok fáradt - de, az vagyok, de így már nem fog menni most éppen az alvás. Nem kezdtem el sírni, de azt hiszem ez egy hajszálra volt, vagy van is, pillanatnyilag nem érzem. Nem szeretek ilyen lenni senki előtt, pláne a Nyuszó mellett. Lehetetlen alaknak érzem magam.
- Nem akarok nyafogni, tényleg sajnálom - csúsztam lejjebb az ágyon és húzódtam oda mellé az oldalamra fordulva. Ezek a napok és hetek nagyon nem voltak fényesek és kezd egy kicsit már sok lenni, lehetne már valami úgy igazán rendben is.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692373#post692373][b]Maja Bojarska - 2017.07.23. 20:25[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Ha eddig nem voltam biztos benne, jól tettem-e a noszogatást annak érdekében, hogy lefeküdjön, most már egész biztos lettem a dolgomban. Nagyon nem hangzott és látszott rendben, a kérdésem is inkább arra vonatkozott, azért nem romlott-e semmi ahhoz képest, ahogy hazaengedték. Az talán már fél siker lenne, de biztos vagyok benne, hogy az ő esetében ez nem boldogító tény. Igyekeztem azért elég sokáig magamban valamit keresgélni, amivel legalább a kedvét nem szegem, de béna vagyok, ebben is. Rossz volt nézni ahogy szenved.
- Csssss, meghallja és megint ide fog furakodni, csak csssss - tettem az ujjam a szája elé, aztán Voltra néztem, aki inkább lassan, de biztosan elkezdett rajtam feljebb mászni, már a hasamon pihentetve a fejét, a fél mancsával meg a lábam böködte éppen. - Ha az ziziség, hogy nem szeretném, hogy rosszabb legyen meg nagyobb bajod, akkor igen - ráncoltam össze a homlokom, meg a nózim is úgy néztem rá, de aztán abbahagytam. Nem szoktam csúnyán nézni, de most nem gondoltam úgy, hogy ezt rosszul tenném. Mert akit szeretünk, az fontos és azért aggódunk is, ha kell, ha nem, most viszont lehet is, meg egy ilyen extrém alaknál, mint a férjem azt hiszem nem is alaptalan ez.
- Remélem, de kiderül majd akkor hétvégére - mondtam aprókat bólintva, leginkább magamnak téve mindezt. Mivel nem vagyok se orvos, se gyógyító, maximum az elszenvedője az ő szakmájuknak, így csak beletörődve tudok várni. A felajánlásra egyből megráztam a fejem, aztán amennyire a kutyink hagyta Lewy mellé kuporodtam.
- Nem azt mondtam, hogy unatkozok, csak, hogy például hozzád nem vagyok fáradt. De ha annyira zavarok, akkor elmehetek a földre színezni Volttal.
Pontosan láttam, hogy a fehérke mennyire ellenezne éppen bármilyen megmozdulást, ami az ő javát nem szolgálja és én sem akartam innen kipattanni, de ha annyira találna nekem mást, hát megyek én. Csak… - nem szeretnék. Tudod jól, hogy ha olyanom van, akkor is inkább megszámolom hány szál hajad van, ahhoz nem kell elmozdulnom. Az enyémet nem, mert ahhoz összeadva a hátralévő éveinket se lenne elég időm…
Elvigyorodtam, aztán picit megemeltem a fejem, hogy lássam őt. Nem fogom ezt elcserélni egy mesére vagy másra, ki képes erre?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692407#post692407][b]Maja Bojarska - 2017.07.23. 23:42[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Nem értette mi bajom azzal, ha Volt megneszeli, hogy meg kell mutatni, ki is szereti Lewcsit jobban. Hát még szép, hogy ebből az sülne ki, hogy menne a versengés. Vajon mi a fenéért nyúzzuk egymást, ahogy az ajtóban zörög a kulcs. Nem egyszer fordult már elő, hogy be kellett áldozzam a fél szendvicsem a győzelem érdekében. De megnyugodott a lelkem, ha ki is szorítottam az ölelésből a babót, legalább jól lakott aznap este.
- Mert akkor rád fog feküdni, ami neked se tesz jót, meg én sem tudlak ölelgetni rendesen - mondtam, a második részt már egész motyogósan, mintha nem is lenne fontos. A lényeg akkor is az volt, hogy én is imádom, de most nem akartam éppen azon csücsülni, hogy ennyi jutott. Ma azt hiszem csak azt akartam, hogy végre mindenkin érezzek egy mosolyt, hogy úgy lássam minden okés továbbra is, békussal vagy anélkül, odaadjam az esti szeretetadagom és készen is lennénk. De az előbb abban sem voltam biztos, hogy ezt még szeretné, de ebben legalább nem lett igazam.
- Ja nem azért mondtam, csak az is pár nap, nem tudom mit lenne jó csinálni. A múlt hétvége után inkább nem szeretnék én választani… - mondtam halványan mosolyogva és a takarót piszkálgatva. Nem akartam felhozni, azt hiszem végre kicsit átléptünk rajta, de nem éreztem magam jól érte, hogy akkor ezt… kértem? Vagy ilyesmi. - De kitalálhatunk valamit együtt is, persze csak ha képes leszel mozogni, meg rá is érsz.
Nem nagyon tudtam néha a dátumot se rendesen fejben tartani, nem még azt, ki és mikor, na meg hol lesz. Pedig ideje lett volna kicsit jobban odafigyelnem. A kérdéseire csak nevetgéltem lehunyt szemmel mellette de az utolsóra csak kicsit bandzsítva néztem rá. Hát, hmhm, nem is olyan nagy butaság ez. - Aaaakár, ahhoz úgyis mozdulatlannak kell maradnod, mert nem ér őket letornászni ugye. Úúú, ez tetszik. Lehet? Szaaabad?
Az indokolatlan lelkesedéseim sora bővült még eggyel, bár szerintem eléggé volt rá okom. Mármint nekem tetszett a dolog, csak azt kísérte hanghatás. Különben amúgy is ennék még belőle, ha már nem alszom. Nap közben se ment rendesen és miután a hétvégén a napszúrás miatt félig diétára fogtak, nem volt valami jó. Csak olyan eh. Bár így a ma után belegondolva nem tudom, hogy a nap volt-e a hibás.
- Megengeded? Nagyon rendes tőled. De miért? Csak egy felső… - néztem magamra amennyire így fekve sikerült, aztán vissza rá. Még csak nem is csini pizsiben voltam, bele se gondoltam igazából, csak megfogtam egy toppot és dobtam a fölös ruhadarabjaim. Ez is bőven sok így nyáron. Nem is értettem ő pólóban meg még takaróval is hogy nem akar majd megsülni.
- Békás? Kis békás? Ez jó?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692424#post692424][b]Maja Bojarska - 2017.07.24. 10:50[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

Amilen gyorsan elmotyogtam Volt és az én helyzetemet, nagyjából úgy akartam elfelejteni is az egészet, kicsit jobban elvesztem a részletekben ma, mint azt hiszem szabadna. Vettem egy nagy levegőt, mielőtt még inkább felhoztam volna, miért is nem érzem jó ötletnek, hogy bármit én tervezzek meg. Túlléptem azon, hogy csak az én hibám legyen, vagyis igyekeztem, de azért akkor sem lehet azt mondani, hogy semmit nem tettem az esetleges így alakulásért. Mindenesetre megráztam a fejem, mert veszekedni se akartam és értettem mit szeretne, ráadásul nem éppen ez lenne most az este best témája, nem is hiányzik.
- Ühhüm, akkor várjuk ki, mi lesz veled és utána megbeszéljük, jó? Szívesen elmegyek veled. Ha olyan uncsik vagytok a lelátón is lehet pihenni - húztam el látványosan a szám, mintha ez annyira valószínű lenne. Akkor is bőven elbámészkodom és jól szórakozom. Azt mondjuk nem egészen értettem miért kell magam csinire pihenni. Vagy most nem vagyok csini, vagy máskor nem voltam, mikor nem aludtam, de egyik rosszabbul hangzott, mint a másik. Nem is firtattam. - De a pancsit ne vessük el, maximum elnapoljuk, még biztos belefér a nyárba, nem?
Igazából én ezekben csak reménykedtem, tudtam, néha mennyi ideje van és azt is, ha van, akkor ahhoz én szívesen igazodom, de ez ugye nem minden. Már mikor elsőre felvetette a csúszdás dolgot, akkor úgy voltam vele, hogy iiiigen, ez csudamesés és szeretnék majd elmenni vele, de persze tudok várni, ha nagyon muszáj. Az ő idejére meg megéri. Bár ahogy észrevettem igyekszik nem megerőltetni a türelmem. Pedig biztos nem lennék mérges, rá mikor tudnék? Pláne ha sokszor vág olyan fejeket, mint most mikor kinyitva pilláztam fel rá.
- Jóóóóóó. Miindjárt. Nem is értem eddig hogy nem sültél meg, még nekem is melegem van, pedig ez ilyen vékony kis izéke - húztam meg a pocim felett a pólót egy pillanatra, hogy illusztráljam. Ennek ellenére a ruhám csinosságát nem nagyon láttam át, de végül rá is hagytam egy kis mosollyal.
- Hm? - Kicsit értetlenül álltam Volt arrébb noszogatása mellett, aztán mikor megkaptam azt a puszit felnevettem. A kezem félig a hajába, fél az arcán pihent. Az ujjaimmal megcirógattam, aztán kicsusszantam alóla meg Volt mellől - bár nem voltak egyszerűen kikerülhetőek, tudnak valamit - és kiszaladtam a nappaliba, hogy aztán még bekiabáljak. - Szeretnél még valamit?
A választól függően indultam vissza hozzá a csomag gumicukrommal, mire elégedetlenül és fintorogva fogadtam, hogy a gyerekünk befoglalta a helyemet. És én akkor most hova? Végül felmásztam kettejük között és megvártam még Lewcsi elfekszik szépen valahogy, hát ha mozog, meg nem stabil nem fognak a békák jól ellenni. Közben meg egyet el is pusztítottam. Finom, na. Figyeltem azért Volt most mit szeretne, nasit-e vagy kivonul, esetleg - véletlenül - hagy-e helyet nekem.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692507#post692507][b]Maja Bojarska - 2017.07.25. 01:45[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- De azért jönnél felébreszteni Te a csókkal, ugye? - tettem fel neki a nagy kérdést, mielőtt még komolyabban foglalkoztam volna bármi mással. Tudom mennyire nem kedveli, ha éppen a kviddicsről kell lemondani, pont olyan ez nála is, mint nálam, csak talán egy fokkal erősebb esetemben a tánc mellőzése. Szomorú dolgok ezek és ilyenkor mindig belegondolok, hogy senki sincs acélból.
- Az egy tó, igen, tudom. De nem baj, majd eljön az is, csináltunk egy csomó jó dolgot így is már, majd eljön ennek is az ideje.
Persze szerintem eleve engem mozgatott meg jobban a csuszinak meg a pancsinak a gondolata, de azért nem akartam kicsit sem torokra menni, hogy még nem jött össze, majd fog, csak nem most. Nem vagyok mindig jó a türelemben, de legalább van min gyakorolnom ezt az egészet. Meg lehet arra is figyelnem kéne jobban mit csinálok vagy mondok, tudtam, hogy megsértettem, de nem akartam, és ez így rossz volt.
- Ühhüüüm, azt látom. De már vége, vagy most majd hátat is fordítasz…már ha tudsz - fojtottam el egy nevetést, ahogy hátradőltem közben, aztán figyeltem, ahogy az a bizonyos puszi a pocimra kerül. Aranyos volt, megnyugtató is és azt hiszem, hogy most már legalább nem akartam percenként visszakérdezni, hogy biztosan rendben van-e ez így. Szerintem kicsit őt is lesokkolta, ahogyan engem is, de kezdett minden olyan normális lenni, már amennyire nálunk az lehet.
Feltápászkodtam, majd elég hamar kint is találtam magam a nappaliban, ahol magamhoz vettem a gumicukrot, meg még gyorsan ittam egy kis vizet, de ezt ahogy az ajtóba értem meg is bántam. Pont elég volt az idő a kis fehérkének, hogy tegyen róla, kiszoruljak. Elhúztam a számat, de aztán ahogy Lewy arrébb tessékelte, ő sértve vonult ki még csak hátra sem pillantva.
- Repülööök. Vagyis mászok, majdnem. - Csak Volt előbbi hisztijén agyaltam még kicsit, ezért nem jött azonnal az a vigyor, de aztán ideért. Nyeh, vettem egy mély levegőt s végül felkúsztam mellé térdelve, majd fölé hajolva megcsókoltam, aztán a zacskómban kotorásztam, hogy a tenyerembe szedjek egy marék békát. - Kérsz? De ne nagyon ficeregj ám, mert leesnek szegénykék.
A megjegyzésem közben az arcát fürkésztem, aztán az ajkam beharapva figyeltem egy darabig kicsit bebambulva a felsőtestét. A zavaromból a békákkal kikergettem magam és inkább egyesével elkezdtem őket rápakolni, hmhm, de milyen alakban?

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692585#post692585][b]Maja Bojarska - 2017.07.25. 16:33[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

A kérdésem inkább csak úgy azonnal kicsúszott a megnevezésre, mintsem nagyon át lett volna gondolva a részemről. A kissé felháborodott visszakérdésre csak szélesen elvigyorodtam, hogy aztán látványosan szégyelljem magam, amiért ilyet fel mertem tenni. Nekem csak ő van, hittem, hogy fordítva is, így meg valóban nincs értelme, mégis megtörtént a kérdés. Nem mintha csak úgy akárki csókja felébresztette volna a disney hercegnőt. Igaz szerelem, meg hercegség és hű és h. Az a lábemelős csók kell biztos, bár az fekve azt hiszem nem túl kivitelezhető. De ugye csókból születik a boldogság.
Elnevettem magam azon, hogy a „kis” tóban milyen sokan elférnek, azért míg ott éltem láttam már én olyan tömeget a vízben, hogy egy kieset fülbevaló se tudott volna a víz mélyére süllyedni. De persze értettem mire is gondol ettől még, csak fejben a hideg víz gondolata némi enyhülést hozott, mert minden volt, csak hűvös nem sajnos. Ránézve nekem lett még inkább melegem és az a baj, sokszor már az embernek nincs hova lejjebb vetkőzni, nem szeretem.
- Ez jól hangzik. Mármint nem a kevés energia és a duzzogás… - mondtam somolyogva, aztán tényleg felkaptam a popsim és beszereztem az édességet. A kis családi problémakezelésünk többször hagy maga után kivetnivalót, mint kéne szerintem, tudom sajnálni a nagy babánkat, de most rossz helyen volt. Nagyon. Nem akartam vele ma már másodjára is összekapni így csak csendesen figyeltem mit művelnek le és a távozását.
- Repülni még nem tanultam meg seprű nélkül, pedig tuti vicces lenne. - Nagy nehezen kiszedegettem pár békát a tenyeremben, aztán ahogy talpra segítettem őket a felajánlásom nyomán ő lenyúlta az egyiket. Én meg közben jókat vigyorogtam magamban, még a fejem elszórakoztatott. Reméltük, hogy nem a korábban bababékaként funkcionálót ette meg, vagy Voltot, szegénynek elég rossz sorsa jutna ma akkor. Vagyis mindkettejüknek, de most az egy volt vagy egyik vagy másik. Csak a kockákat figyelve fagytam le picit, a manók odabent csak tengtek-lengtek én meg magamra maradtam és meg is köszörültem a torkom, mielőtt még elkezdtem volna pakolni a kis zöldeket szépen a mellkasától lefelé. Éppen a derekánál raktam le egyet, ügyesen felém fordítva a buksiját, mikor hozzám szólt.
- Ühmöhm…békát? Sokat? Téged? Melyikre gondolsz? - Gyanúsan sokat kérdezem, de ez csak azért van, mert kizökkentett úgy mindenből. Kisebb félrenézések után fordultam felé, hogy inkább adjak neki még egy puszit az ajkaira, kicsit hosszabban, mint az előbb, aztán visszafelé menet a pocijára és az elsőnek lerakott békáért nyúltam a szabad kacsómmal és jól megettem. Ideje volt inkább a maradék békucikat is kirakni és szembe forgatni a többiekkel.

[url=https://bagolyko.varazslat.net/index.php?p=forum&sp=tpage&topic=1345&post=692933#post692933][b]Maja Bojarska - 2017.07.27. 20:15[/b][/url]

rucika | Otthon♥ | július 19., szerda este

- Tudom, mert te vagy a legjobb - vigyorogtam rá, hogy aztán odamásszak hozzá. Igazság szerint nagyon jól tudtam, hogy ő legalább olyan szívesen van velem, mint én vele, ráadásul, ha arról van szó, ő is szeret más rovására ennek az érdekében tenni. Bár én csak olyan nem fontos dolgokat szeretek nagyon gyorsan lecserélni, mint a tanulás, de neki ennél azért komolyabb gondjai is vannak. Megesett már, hogy rosszul éreztem magam emiatt, sőt, ha lehet legtöbbször kerülöm is, hogy miattam szüksége legyen átszervezésekre, de talán most annyira nem hátráltatom. Igazából, ha aludna is szívesen elnézegetném csak még nem leszek álmos és szundizok be én is. Néha Volt is ezt teszi, de ma úgy nézett ki, hogy elég sértődékeny napja van és jól el is hagyott minket.
- Az a seprűn is veszélyes lenne, de én fel szoktam szépen kötni, vagy befonni, csak az időigényes, eh. Múltkor jobban befájdult a karom, mire végeztem a két copfommal, mint a fekvőtámasztól szokott.
A nagy élménybeszámolóm közepette észre sem vettem, hogy izgek s mozgok mellette. Nem mindig sikerül nyugodtan meglenni sajnos, pláne ha közben zavartan pisloghatok látványosan más irányba az arcától.
- Hm? - Az a helyzet, hogy nagyon jól értettem a kérdését de az értetlen időnyerés legalább nem volt hazugság, mert a békákba is belefeledkeztem. - Ühm, hát... csak úgy… rajtad.
Aprót rántottam a vállamon, majd inkább a kis békukat rendezgettem nagyban, egyre több csücsikélt rajta egy nagyobb körré formálódva, majd a nagyban kialakult egy kisebb és egy béka uralta a kellős közepét ennek. Így már nem is volt az előbb behamizott hiánycikk.
- Semmit, csak nem vacsiztam rendesen. - Nem is hazudtam neki, tényleg nem tudtam enni, mert már mutogattam vagy beszéltem volna, közben meg mégsem. Ráadásul azon agyaltam, vajon mi lesz majd vacsora után, ha már mindkettőnk felismeri, mi lehet most. Közben mosolyogva megsimiztem a pofiját, aztán a béku helyére nyomtam egy puszit. - De tessék, így már van ott valami, ha nem is látszik - vigyorodtam el, miközben a sok béka után automatikusan meredtem magam elé, majd magamra. A lábaimra, aztán a pocimra, majd sóhajtva egyet csak pakolásztam tovább. Kinyújtottam a lábikóm hátrafelé, és az ágyon keresztbe elhasaltam, hogy jobban és kényelmesebben hozzáférjek. Aztán lejjebb csúsztam, nehogy véletlenül rossz helyen piszkáljam őt meg és a combjára hajtottam a buksimat felé fordulva.