28. tanév, szorgalmi időszak
Légy üdvözölve, kedves Látogató!
HírekFórumRegisztrációAz Iskoláról
Fórum Navigátor

Ki Online?
Hírek: Aki még szeretné zárni évnyitós játékát, november 17-én éjjelig van rá lehetősége! (utána a téma pihenni tér a jövő tanévig)
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek

Oldalak: [1] Le | Téma száljai | Szál kezdő | Témaleírás
Harriet O. Wallace
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 61
Az Alföldön
Írta: 2019. szeptember 4. 23:04
| Link

Bremzay Úr
Eugén
#


Életem legsokkolóbb napja a mai. Márhogy nem nekem, inkább a környezetemnek, mint Ili néni, aki minden reggel azon bosszankodik, hogy éppen csak azt nem mutatom meg, amit nem lehet sétálva, de mindegy is. Tátott szájjal vette tudomásul, hogy ruhában vagyok, ami amúgy csinos, de még nem egy túlzás, mondjuk legalább van! Mert ugye vettem a fáradtságot, és nem csak hogy nem késtem el, de még voltam szíves ruhát is felvenni, ami illik egy... eseményhez? Nem nagyon tudtam amúgy hová tenni, az én döntéseim a lovak terén elég sajátosak, egész máshonnan közelítem meg általában mint a sok üzleties vagy éppen viszonteladó. Sokaknak ők eszközök, én életemben kétszer álltam ott ilyen vásárlásnál, az egyik a saját pacim, a másik édesapámé volt. Régen történt.
Lelkesen és vidáman sétáltam be a lovardába és köszöntem - miután végighallgattam a mennyivel könnyebb lenne ha eleve itt lettem volna és nem az ikeás dobozban -, hogy aztán Eugén oldalán elinduljak a nevelőanyukámék aukciójára. Jó, nyilván nem az övüké, de a legtöbb ló, aki ott van igen, szóval végülis, stimmel. Inkább összecsuktam a fejemben lévő könyvet, mert életem is itt unom el a filozofálással, még megérkezünk. Azaz én haza...
- Szereted ezeket az eseményeket, vagy tényleg szeretnél új lovat? - kérdeztem rá még kellő távolságban minden bájolgástól és embertől, akik ilyenkor rárepülnek az ismerősökre meg ismeretlenekre. A legtöbbször hátul vagyok, vagy lóközelben, ez még úgy nekem is új, de meglátjuk.
Utoljára módosította:Harriet O. Wallace, 2019. szeptember 4. 23:04
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 65
Írta: 2019. szeptember 12. 00:22 | Link

Hattie
Termékbemutató | Pacukció >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...


Gypsy nehéz éjszakán van túl, így igazából én is. Nem igazán aludtam, kint ültem mellette a boxban, bekentem a lábát a nagyanyám receptje alapján kevert balzsammal és hagytam, hogy a fejét az ölembe téve aludjon. Talán az ijedelem nagyobb volt a baj, legalábbis, ebben reménykedtem, ahogy a  kezem a ló pofájára siklott és pár, másoknak nem érthető szót suttogtam neki.
Aztán eljött a hajnal, Admiral magától felállt, én pedig vettem a fáradtságot, hogy hasonlóan téve elinduljak a dolgomra, felöltözni. Előtte Grünwald lelkére kötöttem, hogy le ne vegye a szemét a lovamról, minden más várhat.
Talán ezért voltam kicsit szigorúbb Hattievel, mint muszáj lett volna, de nem tettem szóvá a lovam esetét, csak rágyújtottam egy cigarettára.
- Is-is. Egy új ló nem ártana, főleg verseny-célokra, de amúgy szeretem az atmoszférát. A fiatal tehetségeket. A jó whiskyt - Talán ennyiben tudnám összegezi egy jó aukció ismérveit. Általában hoztam magammal mást is, több szem többet lát alapon, aki figyelte a lovak mozgását, temperamentumát. Ma csak Wallacet hoztam. - Mi történt a ruhatáraddal?
Kissé ki is ült a kérdő hangsúly a vonásaimra is. Körbepillantva mértem fel a terepet.
- Milyen lovak is lesznek?
Hozzászólásai ebben a témában

Harriet O. Wallace
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 61
Írta: 2019. szeptember 12. 01:06 | Link

Eugén
#


Én próbálok a lehető legpozitívabban állni a naphoz, az igyekezetem magasan verte a legtöbb dolgot, amit odafigyeléssel kellett volna korábban űzzek, így nem lehetne rám panasz. Késtem fénykoromban vizsgáról, óráról, megbeszélésről, állásinterjúról, temetésről és esküvőről is. Talán csak versenyről nem sikerült egész életemben. Meg ma innen, itt voltam, még előbb is, mégis... duh, mindegy is. Inkább elcsatoltam a kis fonott részt a hajamban, ahogy nekivágtunk a napnak, és próbáltam újra elölről kezdeni, mint mindig.
- Befektetés vagy saját célra? - billentettem oldalra a fejem, igazából érdekelt. Azt már láttam mennyire elválaszthatatlan azoktól, ami a sajátja, itt meg leginkább lovakat értek, meg mondjuk az óráját vagy a cigarettát. De az tartozék, nem fontos. A lényeg ugyan az, kicsit olyan volt, mint aki függője ezeknek. Ezt viszont meg tudom érteni, jobban mint kéne. - Sosem ittam, nem tudom mennyire igaz rá, hogy az jó - vontam vállat kicsit kelletlenül, nem éreztem soha ingert rá, sőt, magát az alkoholt is kerültem és a dohányzást is, sportemberség vagy mi a fene. Sosem tiltottak egyiktől sem, de mégsem estem bele. Vagy nem volt miért.
- Mi baj? - néztem le magamra még meg is torpantam kicsit már a nagykerítésnél, ami a főbejárat, hogy kicsit csalódottan vegyem tudomásul a hallottakat, nem mintha érteném mit is akart ezzel. - Minden rendben, ma olyan nagyon rossz fajta Bremzay vagy... mármint, érted én kedvelem a Bremzays dolgokat is... vagy hát úgy bírom tudod, de az Eugén kevésbé néz ki úgy, mint akinek a világ nyom pisztolyt a fejéhez és inkább itt sem lenne - mert bármi is a baja ruhával, idővel, hellyel, csak abban vagyok biztos, hogy ha lovakról van szó ennél azért egy fokkal még ő is kevésbé morgós. Ma ebből eddig nem sok tűnt fel.
- Hát, ami biztos, hogy lipicaiak, félvérek lipicai jelleggel, nóniusz és ha szerencsések vagyunk idén is van arab telivér, legalább mutatóban - bár általában úgy indul, hogy mutatóban, aztán meg... de ugye engem is érhet meglepetés. Mint mondjuk apát, mikor közölnöm kell, hogy a box most nem kell.
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 65
Írta: 2019. szeptember 12. 18:57 | Link

Hattie
Termékbemutató | Pacukció >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...


- Is-is. Mármint, befektetés miatt mindenképpen kellene most már egy telivér, de azt nem most akarom venni és nem innét, megvan rá a magam helye - vontam fel  a szemöldökömet kissé, majd mélyet szívtam a cigarettámból, mert kellett az a pillanatnyi hatásszünet. Az idő, míg végiggondolod a pillanatot, közvetlenül az előtt, hogy lassan kifújnád a levegőt és lehiggadnál végleg és teljesen. - Nem szeretnéd.
Nő. Túl nő ehhez, arról nem is beszélve, hogy nem iszik. Bonnie más véglet volt egy időben, előle csak elpakoltam az italokat, hogy neked ennyi elég volt, többet nem kapsz. Hattie magától legalább nem kezdett el inni.
- Nincs baj, csak furcsa téged ilyenben látni - böktem felé az állammal, főleg a ruhára, mert hát ezen kívül minden rendben volt vele. Ellenben szerinte én nem voltam - Wallace, én az idő nagy részében Bremzay vagyok. Csinálom a dolgom, hogy a családomnak ne kelljen. Eugén... vidámabb, de az üzleti világban nem él túl.
Ezt tapasztalatból tudtam, ott voltam ennek az egész szarnak a közepében, mikor összeomlottam idegileg, azt pedig még egyszer nem szerettem volna átélni. Sem a magánéletem, sem a karrierem nem alkalmas erre.
- Az arabok szeszélyesek... De szépek, csak a temperamentummal kell bírni. A nóniusz még sajátnak... hát - megvakargattam a tarkómat, majd szívtam egy mélyebbet a cigiből, mielőtt felnéztem Hattiere, de csak pár pillanatra. - Nem, nem vagyok jól. De nem ez a lényeg. A lovak miatt jöttünk.
Hozzászólásai ebben a témában

Harriet O. Wallace
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 61
Írta: 2019. szeptember 12. 19:35 | Link

Eugén
#


- Igazából a sajátod is befektetés is, gondolom. Csak nem pénz, inkább élet - billentettem oldalra a fejem még egy kicsit el is mosolyogva magam az orrom alatt, de csak befejeztem a szájjártatást. Egyelőre. Kényszerem van rá, valahogy jó hallgatóság vagyok ugyan, de mikor érzem, hogy nekem kell vezetni, ha hallani akarom, kénytelen vagyok csipogni. A kijelentését amennyire lehetett nem akartam kinevetni, de bizonyosan igaza van. Nekem ez ettől még nem ilyen komoly, azt hiszem csak az elveim tartanak, használok alkoholt mondjuk sütéshez, de nem magamban, az ételbe borítom. Sosem kapott el a hév, na. A cigit egyszer próbáltam, pár slukk, de ennyi. Nem volt kellemes.
- Nekem is, ne is mondd. Még a tükörnek se hittem el - ingattam is a fejem látványos csodálkozással, ami azért nem volt valódi, de próbálkoztam. Tény, hogy sokat látott, eleget járkálok, mikor tudok a lovardába, ezt nem ott hordom. A versenyeken pláne. A cukrászdában nem nézegetik az embert és így ebben szerintem ki is merült az, hogy lásson bárki. Vagy nem tudta hogy én vagyok! Volt, hogy évek után megkérdezte egy pasas, hogy nem jártam eddig ide. Addig minden évben ott voltam, csak lovas cuccban és legtöbbször apám oldalán, ott a nevelőanyám választott velem ruhát meg minden. Egyből más lett a fekvés. És miután kifordult ettől a gyomrom, megint leszoktam róla.
- Én szeretem Bremzayt, de most még hozzá képest is... csak fura - vontam vállat, mert ha szarul is néz ki, ahogy éppen felém nézett meg a korábbi diskurzus inkább nem mondatja ki magam, csak megemelem a kezeim megadóan, hogy elfogadtam, ha így, hát így.
- Szépek, igen. gondolom nem szépségért vásárolnál, de azért megéri őket végignézni. Van pár oktatóló meg egy-egy versenylónak szánt is, de ritkák, mert viszonylag gyorsan forgó eszközökként mennek - vontam vállat, mert annyira nem voltam benne mint ő vagy a szüleim, én a hallomásból építkeztem, és hittem ezekben. - Hát?
A kérdésre rá emeltem a tekintetem, de aztán csak jött a többi én meg meg is álltam. Ha kicsit is közelebb megyek minimum jön valaki, hogy kész a box, bár most nem arra figyelek, hogy tudjam. - Én nem csak. Azt mondtad nem vagy beteg - csattantam fel, mert emlékszem ám a kaszinósra. - Mondjuk nem úgy nézel ki, mint aki bevallaná, ha vele lenne...szóval... mi az igazi gond?
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 65
Írta: 2019. szeptember 12. 20:06 | Link

Hattie
Termékbemutató | Pacukció >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...


- Sajátot vállalni nagy felelősség, amit érdemes... átgondolni - ízlelgettem a szót pár pillanatig, mielőtt kimondtam volna. Mert az érzelmi kötődést jelent, ami nem minden esetben pozitív. Főleg nem olyanban, ahol nem ártana objektívnak és függetlennek lenni. Admirallal már vagy hét éve együtt dolgoztunk, múltam volt vele, az a kibaszott ló az életem. Nem tudna kevésbé érdekelni az üzlet jelen pillanatban.
- Ezt úgy mondod, mintha baj lenne azzal, ahogy kinézel - állapítottam meg, lassan kifújva a füstöt. Nem értem a nőket, néha még a legszebbeknek is megfordul az az abszurd gondolat a fejében, hogy "Ronda vagyok". Mi a faszom probléma van az agyukkal?
- Fura mi? Nem értem a problémádat - közöltem halálos nyugalommal, még csak rá sem nézve, mert így könnyebb volt. Edlerrel is ez volt anno a gond, hogy olyan rohadtul kotnyeles volt és egy idő után akarva-akaratlanul, de nem akartam neki többet hazudni. Most kezdem magam kissé hasonlóan érezni és még egy kicsit sem vagyok rá büszke, vagy nyugtat meg. Nem.
- Az oktatólovak jók, de abból is csak az idősebbek, a fiatalabbakat bele kell szoktatni, arra nincs időnk. - Többesszámban, nekem nem kell, hogy Bonnie hónapokig futtasson egy lovat, meg dolgozzon vele, mire képes megállapítani, hogy hajlamos lesz-e majd iskolalónak. A visszakérdést ignorálom, csak elnyomom a cigarettám maradványait, majd a szemem megforgatva torpantam meg, nagyot sóhajtva.
- Nem vagyok beteg... Nem tudok róla, hogy lenne betegségem - korrigáltam magam, mert egyik nem zárja ki a másikat, helyette inkább megfeszítettem az állkapcsom pár pillanatra, mielőtt ellazítottam volna. - Nehéz éjszakám volt. Ez minden. Mehetünk, vagy mindenképp megvárjuk, míg a családod jön ki érted?
Hozzászólásai ebben a témában

Harriet O. Wallace
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 61
Írta: 2019. szeptember 12. 21:13 | Link

Eugén
#


- Vagy beleszeretsz és mindent feláldozol - közöltem szinte azonnal, nem azt mondom, hogy most mondhatják mennyire együgyű és felelőtlen vagyok, de így van. Hajthat aki és amit akar, engem ez nem fog zavarni. Annak idején remek állapotú paciknak mutattak be, egytől egyig a legjobbak lehettek volna, én csak néztem őket, és valahogy összeakadtam a fiammal. Ő makacsabb volt mint a többiek. Fújtatott, látszott, hogy megindulna, nem bírta magát fegyelmezni. Nekem ő kellett, ez ott eldőlt. Engem szeretett is. Hiába nem voltam idős és tapasztalt, velem többet tanult, mint a hivatásossal a lovardában. Aztán csak összenőttünk.
- Nincs, gondolom. Remélem. De ne vegyél már ennyire komolyan, nem mindig vagyok valami bomba, de ha annyira tudni akarod, direkt vettem fel. Én is fel tudok öltözni, ha akarok - közöltem végül ki is fújva a levegőt. Nem azt mondom, hogy komolyabban vett most, mint kellett volna, de talán igen. Nyilván megvannak a magam gondjai a külsőmmel, miért felelne meg minden valakinek magán? Na ugye! De most nem ennek volt itt a köre éppen. Próbáltam úgy kinézni, mint egy nő, nem pedig mint a pajtából szakasztott kislány. Ahhoz könnyebb pedig ruhát szelektálnom.
- Nyomott vagy, Eugén. Biztos ilyen szarul festhettem én is, mikor egy hete nem aludtam - préseltem össze az ajkaim, igazából csak a szemei pirossága volt olyan, ami talán lehetett emiatt. De ki tudja, lehet csak a sok cigarettafüst, őt meg nem zavarná. Én meg minek nézegetek ilyeneket, mint szem, ugyebár... mindegy.
- Sok tényező nem mindegy, ha komolyan gondolja az ember. De mégis vannak, akik csak úgy értelmetlenül költik a pénzt. A nevelőanyám szerint legalábbis sokan nem értenek hozzá, vagy nem befektetésnek sikerül - mert volt már, hog ő is eladott egy lovat, akit még ő maga se vett volna meg. Mutatóba volt, mert csinos, de csak a baj volt vele és ezt nem is titkolta. Annyira.
- Ennek még mindig örülök, de ettől még nem magyarázza meg ezt - mutatom így magunk elé a helyzetre törekedve célozni. Aztán csak sóhajtottam egyet, majd egy mosollyal néztem rá, ha ő nem is feltétlen hajlandó mindig rám nézni, mikor beszél. - Ha nem kezdesz el nyihogni, prüszkölni és repülsz egy kört az udvaron, aligha indulnak meg rögtön - és ez azt hiszem elég öndegradáló, de tény. Rá számítanak, Ránk így nem. Azt hiszem.
- Miért nem mondtad, ha nem alkalmas? NEm tudom mi nyomaszt ennyire, de remélem megoldódik.
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 65
Írta: 2019. szeptember 12. 21:52 | Link

Hattie
Termékbemutató | Pacukció >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...

 
Felelet helyett csak bólintottam. Egyszerű képlet, ha nem első látásra szerelem és kapcsolat a lóval, megvenni is teljesen fölösleges. Inkább csak hallgatásba burkolóztam, míg Wallace nagy magyarázkodása kezdett. Összefontam a kezeim a mellkasom előtt.
- Nem, nincs. Ha akarsz? Úgy tűnik, most eléggé akartál - biccentettem oldalra a fejem pár pillanatra, de aztán csak visszahoztam egyenesbe, minden további kommentár nélkül. Miért akarsz, Wallace? Már, engem, nem felöltözni, az elég egyértelmű.
- Az egy hét sok, ott még nem tartok - intettem le, de kriminális éjszakám volt és ha nincs javulás, a következőek is azok lesznek. Gypsy az életem központi figurája volt, nem akartam, hogy valaha akár egy szőre szála is meggörbüljön és mégis itt voltunk.
- Sok embernek egy centet nem adnék, nem hogy a pénzem jelentős részét! Ugyan... - horkantam fel, mert egy lónál sokmindent figyelembe kellett venni, mielőtt pénzt adsz ki rá, közben meg ismertem olyat, aki úgy vett már meg mént, hogy meg sem nézte a családfáját, a jármódját, a fogait. Ez nem így működik, sem tenyészetnél, sem sportlovaknál.
- Nem is kell mindent megmagyaráznom, azt hiszem - tártam szét a karjaim tanácstalanul, majd visszaejtettem magam mellé őket, miközben újabb szál után nyúltam. Túlságosan is magas volt a pulzusom és szétvetett az ideg, nem hiányzott ez most. - Ugye tudják, hogy nem kell szárnyam legyen ahhoz, hogy meglovagoljanak?
Még a szemöldököm is felcsúszott magasra, rezzenéstelen arccal, de igyekeztem minél kevesebb zajt csapni, nem szerettem az extra közönséget, pláne, ha az ilyen családi dolog volt.
Rántottam egyet a vállamon, majd meggyújtottam a cigarettámat, miközben ránéztem.
- Attól, hogy nem jövök el, Admiral nem kezdi el terhelni a lábát, viszont a szavam is hitelét veszti, és a kibaszott aukcióra sem jutok el, ez nem ilyen egyszerű, Harriet - daráltam le viszonylag gyorsan, aztán csak a homlokom masszírozva vettem mély levegőt.
Hozzászólásai ebben a témában

Harriet O. Wallace
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 61
Írta: 2019. szeptember 12. 22:42 | Link

Eugén
#


Mosolyogtam, nem művien, nem is cinikusan, sőt, még csak meg sem próbáltam befolyásoló és direkt lenni, egyszerűen a kérdés hozta ki. A válasz igen, de ezt mondanom sem kell, már megtettem. Aztán valahogy ugyan ez az arcomról elhalványul, nem azt mondom, hogy lelombozó kicsit, mikor elfordul, de valahol most kéne, ha illedelmes meg olyan kis teszetosza lennék közölni, hogy felejtse el vagy éppen, hogy ez nem számít. Nem teszem.
- Szerintem is, annyi talán nekem is csak költői túlzással volt, amúgy nincs baj az alvókámmal... általában - nem mintha kérdezné, vagy kíváncsiság csendülne a hangjából, de ha nem beszélek ki fog? Na, hát helyben vagyunk. Nem tudom mondjuk mi zavar jobban, még nem sikerült eldöntenem. A csend jó vagy rossz? És az, mikor úgy felel, mintha akadékoskodnék? Eskü', semmi szándékos.
- Az emberek amúgy sem érik meg - ingattam is meg a fejem, nem voltam lenéző, egyszerűen kiskorom óta nem mérem őket értékben. Azt hiszem ebben nagy benyomása volt a biológiai anyámnak, aki engem sem tekintett egy idő után értéknek, vagy úgy bárminek. De majd kinövöm. Viszont a lovakban ha nem is maradéktalanul, de jórészt egyetértettünk Bremzayval, ezt már tudtam egy ideje és örültem is neki, azt hiszem ez olyan közös nevező ami nélkül Pacihotelt se bérelhetnék. Sok dolog kedvezményes nekünk így a fiammal. Az élet, leginkább.
- Azt hiszed? - kérdeztem kicsit hitetlenül, magához képest ez olyan furcsán bizonytalanná tette őt, ami még engem is megzavart. Őt mondjuk láthatóan nem, így végül ahogy lelassultam és meg is álltam felé is fordultam már és a házak helyett a tekintetét kerestem. Bár a kezét előbb sikerült megtalálnom. Már nem is igazán tűnik fel külön, ha újabb szál kerül a kezébe. Olyan megszokott, olyan Eugén. Mint a kérdése, amire el is kezdtem nevetni.
- Én tudom, elég sok sejtésem van erről ami azt illeti - még bólintottam is párat magam elé, ahogy közelebb lépdeltem hozzá. - Nem mondtam, hogy egyszerű, csak hogy mindig van lehetőség. Mi történt Admirallal?
Igazából anélkül, hogy kérdeztem vagy figyeltem volna a kezem már az arcán volt, egyrészt mert nem vártam meg, még megint rákezd az elfordulásba, másrészt már egyébként is itt voltam. Ezért is, mint már mondtam is, de nem figyel rám.
Nem figyelt.
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 65
Írta: 2019. szeptember 13. 01:13 | Link

Hattie
Termékbemutató | Pacukció >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...


- Általában? Mi okoz álmatlan éjszakákat? - érdeklődtem egyszerűen, minden különösebb kommentár nélkül. Nem szoktam személyes infókban kotorászni, de. De. Vannak olyan emberek, akikkel kivételt teszek. Nem sok, szerintem egy kezemen meg tudnám számolni, hogy kiktől kérdezek a kötelezőn túl. Pechjére, Wallace ebben a kis számban benne van.
- Ebben jobban igazad van, mint hinnéd - világítottam rá a problémára, hogy hiába fiatal, attól még erre most nagyon ráérzett, én is sokszor így viszonyulok az emberekhez, pedig tudom, hogy nem így kellene. Ez nem változtat a tényen, hogy így tettem és fogom is tenni valószínűleg, míg koporsóba nem raknak, ami azért belátható távon belül fog történni.
- Tudom - korrigáltam magamat, mielőtt még bárki azt hiszi, hogy nem vagyok elég határozott férfi, mert de. Nincsenek gondjaim a döntésekkel, csak van, amit egyszerűbb így tálalni. A tekintetem kereste, én meg a legjobb tudásom szerint igyekeztem elkerülni azt, egy darabig kifejezetten sikeresen.
- Valóban? Tapasztalt nő vagy - mértem végig, ahogy egyre közelebb lépdelt hozzám, talán egy pillanatra meg is volt a késztetés, hogy kihátráljak, de végül nem tettem meg. A szabad kezemmel a halántékom masszíroztam, mikor a nő az arcomra tette a kezét, nekem meg kiült az értetlenség a vonásaimra. Kicsit talán le is szegtem az állam, az arcába bámulva, aztán felszusszantam. - Reggel még minden rendben volt, aztán tegnapelőtt estére, mikor behoztuk a karámból, sántított. Tegnap reggelre nem terhelte és ez nem igen látszik javulni. Félek, Hattie.
Könnyebben volt kint a számon a vallomás, mint azt szerettem volna, le is dobtam a félig elszívott szálat, a kezem az övére téve, a tekintetét keresve. Miért vagy még itt?
Hozzászólásai ebben a témában

Harriet O. Wallace
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 61
Írta: 2019. szeptember 13. 02:12 | Link

Eugén
#


- A globális felmelegedés, a gazdasági válság, a féreghajtók hatása, anyám, az afrikai éhezés, a vízszennyezés... mi nem okozhat? - tettem fel a kérdést a hadarásom után, mintha ezzel lerendezném. Nyilván nem. Mondjuk nincs nekem semmi komoly bajom, néha rosszakat álmodok, és vannak dolgok, amik nem akarom, hogy újrakezdődjenek ha visszaalszom. Álmatlan, mert nem akarok aludni, az nem ugyan az. Ilyenkor sütök, recepteket írok, gyakorlatsort állítok össze magunknak a pacikával. Hasznos idő.
- Lehet - rendeztem le egyszerűen, mert ha így is van, gondolom ez valahol keserű dolog, még ha én vagy ő a magunk kis indokaival máshogy is látjuk. Mondjuk mentségemre legyen szólva, én megpróbáltam párszor elhinni az ellenkezőjét. Nem igen jött be, így hát el is engedtem, hogy megcáfoljam.
Tudja, én tudom, most, hogy tudjuk inkább el is felejthetjük. Nem vagyok az, aki majd ebbe is beleköt, van elég más. Illetve nem is igazán akarok, ki vagyok hogy kérdezzek? Persze érdeklődni egy dolog arról, mi van vele, megint más számon kérni. Tegyük hozzá, eleve nem ilyennek szántam a kérdéseim, elcsúsztam, talán túlságosan akartam. Még sóhajtottam is egyet, ahogy néztem őt, majd bólintottam nagyokat.
- Így van, nálam többször senki nem próbálta tökéletesre sütni a képviselőfánkot, és kevés nő tudja kézzel úgy felverni a tojáshabot, hogy azon akár könyökölni is lehessen bűntelenül - húztam ki magam kicsit büszkén, mert persze ha a beszélgetéseinkről volt szó, nem a cukrászság a fő profilom, de bármilyen hihetetlen, más sem. Nem tartom magam pengének, mert próbálgattam ezt-azt. Pláne ha valami szar volt, ahhoz vissza se tértem.
Ott voltam előtte. Ha akarta, ha nem. Ha kérte, ha nem. Ha tehetett volna ellene, ha nem. Néztem rá, talán csak addig vettem el a szemeim az övéiről, még a keze az enyémre tartott és kinéztem arra. Nem akartam kiprovokálni, hogy még szarabbul érezze magát, de úgy látom helyben vagyunk. Én ezt nem szerettem volna, azt sem, ha ilyet él meg. Nem csak ő, bármelyikünk. Én is tűzbe mennék a patásomért, nem kevésbé tenné Bonnie is például. Szomorú lettem, mert értettem, éreztem mi ebben akkora gond, miért mondja azt, amit. Tőle valahogy még nagyobb súlya volt a szónak, amire kicsit össze is rándult a gyomrom és az ajkaim is. A kezem lassan csúszott át a tarkójához, hogy közelebb húzzam és nem igazán kérdeztem vagy kérleltem, csak átkaroltam a nyakát és úgy húztam közelebb és szorítottam magamhoz. A jobbom a hajába futott, de inkább megnyugtatásként simítottam végig. Befogtam, kivételesen a számat is. Nem értettem miért jött, én sem tettem volna. Engem sem érdekelt volna ez vagy az hogy itt vagyok, ha nekem ott kell lenni. Bármilyen szarul is hangzik.
- Ha hátul kezdünk a versenylovaknál spórolunk vagy egy órát... és sok embert. Előbb visszamehetünk.
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 65
Írta: 2019. szeptember 22. 16:01 | Link

Hattie
Termékbemutató | Pacukció >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...


Van abban valami, amit mond. Már, nem a sok baromságban, amit összehord, azon elég hamar átlátok, elég egyértelmű, hogy ezekből melyik zavarja komolyan. Nem az afrikai éhezés. Az még engem sem érdekel, pedig szoktam jótékonyságra fordítani összegeket. De az, hogy szinte bármi okozhat álmatlan éjszakákat, látok realitást.
Fogalmam sincs, hogy jutott eddig a társalgás. Persze, amúgy is volt egy stílusom, egyesekkel nagyon bántó, másokkal túl törődő, vagy éppen csak pofátlan, legalábbis a visszajelzések ezt mutatják. Hattievel sem terveztem eljutni megint arra a pontra, hogy fel kell világoljam, ugyanolyan jól bírom a lovaglást, mint Kearney, ha nem jobban. És itt vagyunk mégis.
- És mégsem hozol sosem, hiába tökéletes. Szégyen - néztem rá sokatmondón, de nem gondoltam komolyan. Nem férnék bele az öltönybe, az mégis kinek lett van jó? Mindenkinek egyszerűbb, ha fel tudom venni ezt a szart és nem eszek inzulin bombákat. Kívül egy friss negyvenest idézek, a tüdőm meg egy laza hatvanas szénbányászat.
Így harmincöt alatt ez nagy szó.
Aztán csak kint volt, az egész, hiába nem akartam róla beszélni, valahogy kiprovokálta, én meg csak a kezére fogtam, talán nem is annyira óvatosan, mint terveztem eredetileg. Bassza meg.
Mély levegőket véve döntöttem a fejem Hattie vállának, talán kicsit görcsösebben is tartva magam, mint amúgy szoktam. A kezét elengedve a derekára fogtam, közelebb húzva. Elhajolva végül ismét a szemébe néztem, mielőtt a szabad kezem a tarkójára csúszott volna, hogy határozottan tartva megcsókoljam. Nem voltam büszke rá, kétségbeesetten és akaratosan simult a szám az övéhez, mielőtt levegő után kapva elhajoltam volna.
- Versenylovak, igen. Jó ötlet - meredtem a földre pár pillanatig, mielőtt elengedtem volna. Mit művelek?
Hozzászólásai ebben a témában

Harriet O. Wallace
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 61
Írta: 2019. szeptember 22. 18:32 | Link

Eugén
#


A felsorolásom valahol nagyon soványkának bizonyult, mert lehetne még folytatni nagy és kis dolgokkal is, igazából ha akarnám, meg is tehetném, a kifogáskereséshez úgyis értek, elvileg. De nem szerettem volna ebbe belemélyedni, van ilyen is. Nem mintha más témákba feltétlenül igen, vannak pontok, amibe nem érdemes, mert nem tudni mi sül ki belőle. Mások szerint kényes olyanokon poénkodni, amin én, de még Bonnie is rendszeresen megtesszük. Más, hogy közel sem viccelünk, de adjunk nekik igazat.
- Kétlem, hogy a tojáshabra igényed lenne, de a süteményről beszélhetünk, amibe kell - tettem hozzá, mert ha egy dolog biztos, akkor az az, hogy különösebb kérés se kell, elég ha él bennem a gyanúper, hogy viccnek tekintik a dolgaimat. Bár itt inkább más kényszerről beszélnék, de ez nem olyan lényeges, amit ki kellene fejtegetnem. - De nyilván eddig azért került el, mert akkor van erre időm, mikor nem tudok még, már... aludni, túl korán. Túl későn - és nyilván ekkor az ikeás doboz van, abban meg maximum a porcicákat szolgálhatnám ki. De nem akartam újra belemenni ebbe, így is kicsit rosszul érintett a mai, persze, értem a háborgását valahol, és megkaptam eleget az ajánlatot, és nem vagyok ezzel túl... elfogadóképes. Ettől még ma aztán jött rendesen, nem akartam megint húzogatni ki a gyufásdobozából a szálakat. A végén nem marad, nincs mivel gyújtani, és kitér a hitéből.
A keze. Ennyi tűnt fel elsőre, nem ezt láttam, hittem vagy sejtettem, ahogy ott volt az enyémen, de nem erre koncentráltam, hanem rá. Az agyam próbált mondani, segíteni, de akaratlanul is tudtam valahol milyen ez. Kicsi voltam, de nem eléggé, hogy felejtsek, én is láttam egy pacit végkimerülni, a szemem láttára köszönt el tőlünk s pont ezért él bennem is a legrosszabbak feltételezése néha. Én önző lennék és nem lennék itt ilyen helyzetben, nem tudtam felfogni, mi az, ami mégis zajlik. Csak átkaroltam, éreztem az illatát, az arcát elsimítódni az enyém mellett, az ujjaim a hajába csúsztak, mintha vigaszt akarnának adni. Pedig ezt nem annyira ismerem, rémes vagyok ebben azt hiszem. Ezt hittem.
A fejem az övé felé billent, de mikor elhajolt hagytam elhúzódva, a karjaim is lejjebb estek a nyakából, elhúzódtam volna, ha arról van szó. De nem. Már csak a dohány ízére, a keserűségre eszméltem, ami keveredett azzal a cukros utóízzel, amit a reggeli cukorpelyhem hagyott nekem hátra, és még csak nem is zavart. Nem tudtam miért; nem tudtam meddig - de lehet hogy fogjam be a szám, vagy inkább csak legyen vége a kérdezgetéseknek, de ezt inkább nem firtattam. Utána akartam hajolni, mindig túl sokat akarok, így elég kellemetlen, de nem ez életem első ilyen alkalma, kezelem a csődöt is.
- Ühüm, Eugén... - néztem utána, ahogy elfordult, de végül csak kis sóhajjal elléptem tőle. Mi? - Nem itt akarsz és nem is itt kellene lenned, igaz? - néztem kicsit mögé, arra, ahonnan jöttünk éppen, aztán csak nem akartam megfordulni. Nem várom el, én sem hiszem, hogy maradnék, nem tudom, de nem gondolnám, hogy megtenném, ettől csak rosszabb érzés.
- Még nem késő lemondani - tettem hozzá, és szeretném azt mondani, hogy időben és pont jókor... de nem. Hallhatóan nem. A köszöntésből, a nevetésből tudtam ki közeledik. Most nyerítsek ló hiányában?
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 65
Írta: 2019. szeptember 22. 20:49 | Link

Hattie
Termékbemutató | Aukciló >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...


- Meglátjuk még - bólintottam, de nem különösebben fogott meg ez az egész tojáshab kérdés. Nem vagyok nagy sütemény-függő, sőt, édeset is ritkán eszem. Meg úgy, ha őszinték akarunk lenni, amúgy sem estem túlzásokba a táplálkozással, legyen szó bárminemű szilárd étellel. - Nem mindegy.
Már az, hogy még, vagy már, egyik sem feltétlen kedvező. Nekem sokszor mindkettő egyszerre, túl sok és túl kevés az életem ahhoz, hogy tudjak aludni, mostanság megint egyre többször, ez pedig az őrületbe kerget. Tényleg, nem bírom ezt az egészet.
Nem akartam ráborítani az egészet, de ha nem is akartam bevallani - sem magamnak, sem neki -, kellett, hogy most itt legyen mellettem. Szóval szinte gondolkodás nélkül csúszott a kezem az övére, majd onnét a derekára, ahogy a homlokom a vállának döntöttem. Abban a pillanatban az sem érdekelt, hogy ki lát meg, egyszerűen csak érezni akartam, hogy minden rendben lesz. Túl nagy kérés?
Nem is gondoltam át az egészet, csak megtörtént az a csók, talán ha vissza tudnék lépni pár másodpercet az időben, nem teszem meg. Vagy. Aztán a nő utánam hajolt kissé, én meg a tarkójáról elhúzva a kezem végigsimítottam az ajkán.
- Nem - ráztam meg a fejem csendesen, zsebre vágva a kezeimet. Azt hiszem lélekben nem is voltam itt, bármennyire szerettem volna csak felérni a hírnévhez és leszarom seggfejként venni pár lovat. Nem kellett volna itt lennem.
A kijelentésére viszont csak megingattam a fejemet, még odahajolva nyomtam egy csókot a szájára, mielőtt a hang irányába fordultam volna. Ismertem már, kivételesen nem is olyan emberről volt szó, akitől ódzkodtam volna, így megfordulva erőltettem magamra valamivel derűsebb ábrázatot. Fájdalmas volt.
- Móni! - talán kicsit még el is mosolyodtam, széttárt karokkal, mielőtt sután megöleltem volna a nőt. Nem egy versenyen volt már ott, az esetek nagy részében rám fogadott, mindig az elsők közt gratulált. - Vagy ezer éve, eh?
Inkább újabb cigaretta után nyúltam, Hattie felé pillantva. Mi is olyan kínos?
Hozzászólásai ebben a témában

Harriet O. Wallace
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 61
Írta: 2019. szeptember 22. 23:32 | Link

Eugén
#


- Nem vagy valami lelkes - jegyeztem meg egykedvűen, és itt még csak nem is a látott szar hangulatára céloztam, csak éreztem, hogy nem feltétlen tartozik abba a körbe, amibe mondjuk a törzsvendégeim. Azok is jórészt nők, meg Santoséktól Chris is. Bár az ingyen akcióin már csak fogom a fejem. Elliet kedvelem, rendes nő, bár furcsa kérdései tudnak lenni - de én leszek az utolsó, aki köveket vet bárkire. - Megesik.
Egyszerűen kezeltem ezt, mert hát mit tehetnék? A teától feszt pisilni kell, nem jöhet szóba, h ittam kávét, rajtam két napig isten se segít, érzékenyen érint a koffein alvásilag. A kakaót szeretem, de nem vagyok hajlandó magamnak csinálni, így nem iszom. Nem nagyon van álomba kísérőm.
De úgy éreztem ebben a pillanatban nálam, meg a fölöttem lebegő régi rosszaknál bőven van rosszabb. Van, akinek mindig plusz egy, és most éppen éreztem is ez mit takar. Azt hiszem én is elszomorodtam, nem csak a helyzettől, vagy a hallottaktól, a ténytől, hogy reményvesztettnek tűnt. Már azzal is, hogy kimondta fél. Csak szorítani akartam, magamhoz. Nem önzőségből, nem erőből vagy akaratból, hanem hogy jobb legyen, valami. Bármi. Azzal én sem számoltam, hogy mire rá nézhetek közelebb kerül, mint hittem. A pályán lényegesen jobb a reakcióidőm ez biztos, most is itt volt ez a csók, amivel még plusz ezer kérdésem lett volna, de én most csak még egyet szerettem volna, de nem lehetett. Éreztem, hogy ez nem az az alkalom, anélkül, hogy kimondta volna. Lehunytam a szemem, ahogy kiengedtem a levegőt, majd felnéztem, hátha ismét rám néz, ekkor már az ujja végigszántotta az ajkaim, ami valami furcsán kevés volt ahhoz, amit én szerettem volna.
- Én sem lennék itt a helyedben. Akkor miért? - tettem fel végül a kérdést, mert ez nem egy mindegy volt, vagy egy nem fontos. Még csak nem is hobbi vagy ígéret kérdése, szerintem. És csúnyán hangzott, de egy aukció sem ér annyit, amennyiben hátra kéne hagynom Kearneyt. De megzavart a csókkal, de tényleg még egy kicsit rá is hajoltam, mikor elhúzódott, aztán csak csendes sóhajokkal fordultam a hang irányába, közben ő meg elindult, MEGSZÓLÍTOTTA majd MEGÖLELTE.
- De csak te öregszel - közölte nevetve a nevelőanyám én meg kissé leakadva lépdeltem, aztán mikor elváltak mentem oda én is átkarolni őt. - Szia, anyu.
Persze nem volt idő sokra, mert az első ami szembetűnt, hogy ÉREZTEM a szemeit a vállam felett lesni. A fel sem tett kérdését is tudtam. De csak rákérdezett. - A pacihotelben, nagyon bejött neki a minibár és a szobaszolgálat.
Hozzászólásai ebben a témában
Bremzay A. Eugén
Független varázsló, Bogolyfalvi lakos


Lovardatulaj
offline
RPG hsz: 55
Összes hsz: 65
Írta: 2019. október 20. 14:03 | Link

Hattie
Termékbemutató | Aukciló >>A Zayongó Fogadóiroda büszkén prezentálja...


- Soha, semmire, azt hittem, ez már feltűnt - néztem rá rezzenéstelen arccal. Tudtam, hogy nincsen igazam, mert igenis tudtam normális és lelkes is lenne. Teljesen más kérdéskör, hogy nem akartam. Most főleg nem, amikor semmi keresnivalóm nem volt itt, Admiral mellett kellett volna lennem.
Nem tudom, hogy kötöttem ki annyira közel hozzá, csak azt, hogy nem akartam, hogy elengedjen. Kicsit úgy tűnt, minden szar és mindegy, hogy én most mit fogok tenni, az nem változtat majd azon a helyzeten, amiben én most vagyok. Arthur azt mondta, kell a lónak a pihenés, nem vagyok a hasznára azzal, ha ott állok a boksz ajtóban egész nap, menjek csak a dolgomra. Attól még csak fizikailag voltam itt, lelkileg... Hát.
- Azt hittem ez egyértelmű, Harriet - ingattam meg a fejemet felsóhajtva, majd az ismerős üdvözlésére siettem. Mert hát, nem két napja találkoztunk először, az a minimum, hogy ma sem viselkedek úgy, mint egy idióta.
- Helyetted is, de nekem jól áll - nevettem el magamat, majd elengedtem, mert hát, azért mégsem kéne nagy jelenetet rendezni. Aztán kicsit levert a víz asszem, mikor Hattie közölte hogy "anyu".
- Nocsak... Valahogy ezt egyikőtök sem említette. Kearney jól van, otthon - rántottam egyet a vállamon. Annyira nem nagy cucc ez, gondolom.
Hozzászólásai ebben a témában

Harriet O. Wallace
Független boszorkány, Bogolyfalvi lakos, Vendéglátós



offline
RPG hsz: 41
Összes hsz: 61
Írta: 2019. október 21. 22:13 | Link

Eugén
#


Hazudik, ebben egész biztos voltam, de nem vetem a szemére, még csak elő sem hozakodom hasonlóval, inkább olyan teátrálisan forgatom meg a szemeim, mintha azzal földeket lehetne mozgatni. De eszem ágában sem volt ebben rekedni, illetve most meg én nem mondok igazat. Sokszor tettem már meg, léptem is emberek lelkébe teljesen véletlenül, most egészen más volt a cél. Szándékosan.
Kérdezni akartam és hallgatni; elengedni őt és még szorosabban fogni. Ott lebegett előttem, hogy már önző lennék, ha nincs semmi, ha nincs körülmény, ha nem róla beszélnék. Mert akartam, hogy megöleljen, hogy közel legyen. De nem éreztem közben helyesnek, kicsit sem. Lassan, de magamban már kezdtem elfogadni. Fellángolás, vigasz, támasz. Nevezzük bárminek, aztán csak ott volt, még egyszer.
- Lehet, de jobb biztosan tudni. Hallani - javítottam ki magam, mert egy dolog az elképzelésben szentül hinni, és más, mikor valaki kimondja. Várakozó voltam, ahogy felnéztem rá, de mindkettőnket elterelt Mona. - Mindenki nagyon csinos - szóltam közbe kihajolva Eugén mögül, hogy aztán én is odasétáljak és köszönjek jó erősen megölelve őt. Szeretek hazajönni, pedig sokan azt várnák nem így van. Hogy nagy vagyok, hogy nem ép a családom, vagy bármi hasonló. Én ezt sosem éltem itt meg szerencsére.
- Mit? - néztem rá teljesen értetlenül, bár azt hiszem az ismeretségünkre célzott. Aztán a nevelőanyám még méregetett engem a pacihotel dolog után, rendesen égettek a szemei, de szerencsére. - Otthon? És nem jött?
A vállaim vonogattam kicsit a hajam itt ott megigazgatva és erősen meredtem az istállókra. Ne most. - Ezek szerint már nem kell bemutassalak újra a lovak alatt négykézláb mászó kiskölyöknek - utalt rám én meg értetlenül inkább elsétáltam mellette.
- Majd később elmesélem Kearneyt. Menjünk szerintem - javasoltam, ő pedig el is indult, ideje volt, amúgy se voltunk messze, hiszen méterekkel később már rá lehetett látni az első elkerített részre kiengedett pacikra. Volt egy fekete csikócska is szóval meg is álltam kicsit megnézni, de aztán a "terv" szerint csak haladtam, hogy igyekezhessünk. Én nem akarom senki idejét húzni, főleg így. Mona előre is ment mi meg kettesben haladhattunk, relatív, mert itt már jött a helyi erő. Csak velük nem foglalkoztam.
- Nem mindig ilyen lelkes vendégfogadó itt mindenki.
Hozzászólásai ebben a témában

Oldalak: [1] Fel | Téma száljai
Bagolykő Mágustanoda FórumBagolykőtől távolMagyarországi helyszínek